A VILÁG
TÖRTÉNELME
A NAGYKÖZÖNSÉG SZÁMÁRA
SZERKESZTI
ENDREI ZALÁN
A világ minden részében levő gyűjtemények hires műemlékeinek eredeti fényképeivel,
eredeti adatok, képek, romok után űjjáalkotott szemléltető képekkel, hiteles
arczképekkel, okmányok utánzataival, korhű jelmez-képekkel,
többszínű szövegközti képekkel. Sokszínű mű-
mellékletekkel, térképekkel, szár-
mazási táblákkal
IV. KÖTET: A NÉPVÁNDORLÁS ÉS KERESZTESHÁBORÚK KORA
KIADJA
«GLOBUS» jMŰINTÉZET ÉS KIADÓVÁLLALAT R.-T. BUDAPESTEN
1908 .
A VILÁG TÖRTÉNELME
♦ ♦ ♦ ♦
A NÉPVÁNDORLÁS
ÉS KERESZTES HÁBORÚK KORA
ÍRTÁK
DURUY VIKTOR — FEKTEN KÁROLY — GRIMME H.
HEYCK ÖDÖN — HUBER ALFONZ — RAMBAUD ALFRÉD
24 MŰVÉSZIES, SOKSZÍNŰ MŰMELLÉKLETTEL, 420 SZÖVEGKÖZTI FEKETE
MŰEMLÉKEKKEL, JELENETEKKEL ÉS 5 TÉRKÉPPEL.
KIADJA
«GLOBUS» MŰINTÉZET ÉS KIADÓVÁLLALAT R.-T. BUDAPESTEN
1908
Szedték és nyomták ezt a könyvet a «Glóbus*
műintézet és kiadóvállalat részvénytársaságnak
nyomdájában, Budapest, VI. kerületében,
az Aradi-utcza nyolczadik száma alatt,
ezerhétszázkilencvenöt évvel Nagy
Konstantin diadala után, a
keresztjelének huszadik
századában, az egy-
ezerkilenczszáz és
hetedik esz-
tendejé-
ben.
TARTALOMJEGYZÉK
A NÉPVÁNDORLÁS KORA.
A világbirodalom összeomlik, Attila 5
Új államalakulások . — Germánok, frankok, burgundok, vizigótok . A görög császárság
Az arabok . Mohamed és vallása 143
Nagy Károly és birodalma 168
A kalifák . — Az abbaszidák . — A fatimita kalifák . — A kordovai kalifák . —
Az arab műveltség 205
Az avarok 223
Nagy Károly utódai . —Anglia 229
A nyugati államok további alakulása 256
A magyarok kalandozásai 288
A hübérvilág területei 303
A magyar királyság első ideje Szt. István halála után 341
Az invesztitúra harcz . VII . Gergelytől — II . Frigyesig 351
A KERESZTES HÁBORÚK KORA .
A Szentföld 373
A keresztes háborúk eredete 379
Az első keresztes had 387
A IV-ik keresztes háború és Velencze 413
Francziaország és Anglia versengése . Első korszak 445
A jeruzsalemi királyság alkonya 475
Szt . László magyar király 491
Navarra, Kasztilia és új muzulmán betörés a spanyol félszigeten 499
Szt.jLajosjutódaij j503
A franczia király és a pápaság küzdelme 513
Az angol intézmények fejlődésének kora 523
A százéves háború előzményei 528
A nagy szabadcsapatok Spanyolországban 540
A százéves háború, további küzdelmek, az orleánszi szűz, a százéves háború vége 543
Francziaország és Anglia a százéves háború alatt 555
200 év Itália történetéből 563
Itália s többi városairól 573
Magyarország tekintélyének növekedése Kálmán király alatt 576
A magyar királyság Kálmán utódai alatt, a büanczi törekvések 590
Európa északi birodalmai a XII . XilI . században 605
Belső küzdelmek a magyar királyságban 624
A tatárjárás Magyarországon 636
Az orosz föld és népe 653
Az utolsó Árpád királyok 659
A tárgyalt kor időmutatója 677
A Hohenstaufok bukása 685
A fejetlenség korszaka Németországban (Interregnum) 693
Habsburgí Rudolf 694
Rudolf utódai 709
Kiegészítések 717
Oroszország keletkezése, Orosz köztársaságok 725
MŰMELLÉKLETEK.
Árminnak hadi szerencsét jövendői a jósnő 28
Galszvinth elbúcsúzik anyjától 84
Omárjmegöltejhúgát,jFatimétj 156
NagyjKárolyjcsászárrájkoronázásajRómában 172
Képjajhonfoglalásjegyikjjelenetérőlj 252
Ördög Róbert 260
MadarászjHenrikj 268
III jOttójNagyjKárolyjsírboltjábanj 284
OroszlánjHenrikjleboruljRőtszakállújFrigyesjelőttj 364
Nikeajostromaj j388
Az Omár-mecset 396
Szaladinj 412
Ajrettegettjhármakjtanácsaj 428
Ajkeresztesjhadjáratokbólj 460
Jeruzsálem 476
AzjOmárjmecsetjbelsejej j484
Azjorleánszijszűzjútjajajmáglyáraj j548
TÉRKÉPEK.
EurópajajKarolingokjkorában 188
Arábiaj 204
Ajszentföldj 372
OroszországjnéprajzijtérképejajIX jszázadbanj j652
A népek és az emberiség felett őrködő Gondviselés új tanokat tanok megnemesítő erejéhez, embereket javító áldásához
küldött a világnak, de fogékony és alkalmas pedig nem voltak arra valók.
az új népek
tanok befogadására, az új is kellettek, Róma népei
A rómaiak erkölcsben,
testben teljesen elzüllöttek, a népben
nem volt meg többé semmi olyan erény, mely lehetővé tette volna a megjobbulást, az újjászületést, a gondviselés tehát új embereket is küldött.
Keletről dübörgő paripák új népet hoztak, melyeknek rettentő megjelenése sok más, a rómaiak szemében barbár népet
űzött el helyéről és a megriadtak a római birodalomba mene-
kültek, majd rátámadtak és a rengeteg barbár nép, mely romlatlan szívvel, ép és erős vérrel nyomult a római nép közé megtisztította, megjavította azt. A római nép elpusztult ugyan egészen, de támadt helyette új; másik, keletkeztek új államok, melyekben új népek uralkodtak és megteremtették az új tanok országait, melyekben más eszmék, más törekvések, más hit és más reménység vezették az embereket.
A keletről érkező hún népekkel megkezdődött a népvándorlás, a Rómában diadalt ült kereszténység átalakította az embereket és az új eszmék közt kiemelkedő volt a nő tisztelete, a nőnek' az ó-korban lealázó szerepe volt.
Ezeknek az átváltozásoknak, az új államok alakulásának, az új tanok diadalmaskodásának korát a középkornak nevezzük. Ez volt a megpróbáltatások kora, melyb ől azonban az emberiség diadalmasan került ki, hogy az emberi méltóságnak arra az emelkedett fokára eljusson, ahol a mai kcr eszméi támadtak.
A ó-kor után következő időben az elsatnyult népek közé új emberanyagot a népvándorlás hozott, az erkölcsi megtisztulást a szeretet tana művelte, a felvilágosodás, a tudás és haladás pedig mint új, nem ismert, de sejtett, óhajtott vágy élt az emberiségben és az ezért való küzdelmei hosszú időkig tartottak és tartamuk volt az emberek történetének a kora, melyet úgy nevezünk: középkor.
A KÖZÉPKOR ELSŐ RÉSZE
NÉPVÁNDORLÁS.
KERESZTES HÁBORÚK.
Fogoly gótok Theodoziusz diadalmenetében.
A VILÁGBIRODALOM ÖSSZEOMLIK. ATTILA.
Nagy Konstantinusz csak a viszonyok szerencsés
hette, hogy uralmát az egész római birodalom biztosíthatta; szerencsésebb volt mint Augusztusz, Diokleciánusz. Azonban csakhamar beismerte, hogy
alakulásának
felett még
Trajánusz, ekkora
köszön- egyszer vagy területet
egyetlen központból fiának Kriszpusznak,
nyokat.
a barbárok ellen még ifjú korában
Kriszpusz a nyugaton kitüntette
megvédeni nem lehet. Ezért elsőszülött adta Cézár czimen a nyugati tartomá-
szemben, s a háborúnak Licinius ellen jázó hajlamai féltékenységet keltettek az
magát vitézsége által, a germánokkal
dik házasságból született
Kriszpusz elé helyezte, mert azzal gyanúsították, Fausztát is megölette,
szintén ő vetett véget. De fenhé- atya-császárban, ami miatt a máso-
vagy mert ő keltette az alaptalan gyanút Kriszpusz ellen.
gyermekeit szintén Cézár czimen a már nagykorú utóbb pedig Kriszpuszt börtönében kivégeztette, hogy fellázadt ellene. Nem sokára azután nejét, de nem tudjuk bizonyosan: féltékenységből tette-e,
Két évvel halála előtt Nagy Konstantinusz feloszlatta birodalmát két unokája és három fia közt; második fia, Konstanciusz, kire előbb Kriszpusz helyett a Nyugatot bízta, a Keletet és székhelyül Konstantinápolyi nyerte. Ő reá, mint a ki közelében maradt, hagyta a haldokló csá-
szár a temetésről való gondoskodás tisztjét is. Hanem Konstanciusz hamar
megdöntötte atyja végrendeletét, kormánytársaiul rendelt unokaöcscseit, Dal- máciuszt és Hannibaliánuszt meggyilkoltatta s így az egész keleti biroda
lomnak egyedüli ura lett.
A Nyugaton, Konstantinusz rendelkezése szerint ugyanolyan nevű idősb fiának, a 21 éves Konstantinusznak a legifjabbal, a 17 éves Konstanszszal kellett osztoznia; amaz Galliát, Hiszpániát és Britanniát, ez Itáliát és Germániát kapta. Ezalatt Konstanciusz veszélyes háborúba keveredett a perzsákkal és Konstansztól azt követelte, hogy Afrikáról mondjon le, hanem
az e fölött kitört háborúban elveszett, mire a légiók a könnyelmű és tehet
ségtelen Konstanszot kiáltották ki az egész kelet urául. De császársága nem tartott sokáig, mert Magnenciusz testőrparancsnok fellázadt ellene és meggyilkoltatta. Az illír légiók pedig ugyanekkor az öreg Vetranio tábornokot választották maguknak császárnak. Konstanciusz ekkor az eddig mellőzött Galluszt a börtönből a trónra emelte s reá bízta a perzsa háború vezetését. Magnenciuszt is leverte. Így jutott birtokába a főuraságnak az összes birodalomban; sőt az egyedül való uralkodásnak, mert Galluszt, ki csakugyan képtelen, gyönyörhajhászó és zsarnok uralkodónak mutatkozott, kérdőre vonta és kivégeztette. J u 1 i á n u s z, az előbbinek testvére,
csak a császár nejének, Euzébiának kérelmére menekült; sőt a kelet és nyugat felől tornyosuló veszélyek arra bírták a császárt, hogy a nyugat
kormányát — Cézár czimmel neki adja.
Konstanciusz a következő években a kvádok és szármaták ellen viselt
hadat és őket a Dunán szerencsésen átkergette; hanem a perzsák ellen
folytatott háborúban nem volt szerencsés. Ugyanazon időben Juliánusz is győztesen hadakozott a germánok ellen és őket kitakarodásra bírta Galliából. Az alemannok, ugyanis, a Rajna balpartján némely vidéket elfoglaltak: Juliánusz megverte őket a nagy csatában Argentoratum (Straszburg) mellett, átüzte őket nemcsak a Rajnán, hanem a folyam jobb partján erődít
ményeket emelt; hasonlóképen megverte a frankokat északkeleti Galliában és számosokat fogadott be közülük a római seregbe.
Juliánusz győzelmei féltékenységet támasztottak a császárban. A kiújult perzsa háború jó alkalmat szolgáltatott Konstanciusznak, hogy Juliánusz legjobb seregeit visszakövetelje. De a sereg nem akart a perzsák ellen
indulni, Juliánuszt Augusztuszszá kiáltotta ki s kényszerítette, hogy a czimet
elfogadja.
Juliánusz sokáig ellenkezett és nem szívesen lépett erre a sikamlós útra, hanem miután reá lépett, ép annyi mérséklettel, mint bátorsággal
haladt rajta előre. A katonáknak a szokásos ajándékot megadta ugyan, de
minden egyéb követeléseiket visszautasítá. Konstanciuszszal alkudozásba bocsátkozott, de midőn az föltétien megadást követelt, a trák határokig
indult eléje. Ekkor érkezett meg a császár halálának híre, mire Juliánuszt az egész birodalom elismerte és megint egyetlen férfiú kezében volt a bomladozó római birodalomnak sorsa.
Fláviusz Juliánusz Aposztata (361—363) voltaképen nemes, nyílt és szilárd természetű, hősnek született ember volt, akit azonban a nevelés tett képmutatóvá, a keresztyénségnek ellenségévé és a gyűlölet megfosztotta szellemét tiszta látásától. A bomlott pogányságot új életre akarta kelteni, s a keresztyénséget szelleme és hatalma minden erejével
elnyomni. A pogány múltnak vonaglása volt e harcz, melyben végső erejét összeszedte és görcsös ragaszkodással harczolt az életért, a melynek fáklyája
kialvóban volt.
Hogy Juliánusz jelleme ilyenné alakult, annak története ez: Juliánusz
7 éves volt, mikor atyját a katonák meggyilkolták; a kis fiú testvérével
együtt a templomba futott, hogy életét megmentse. A zsarnok császár
meghagyta mindkettőjük életét, de rideg nevelés által igyekezett a gyermekek tehetségeinek csiráit kitépni, nehogy a boszu és az uralomvágy sarjadjanak fel bennök. Sokat kellett imádkozniok, bőjtölniök, búcsút járniok, a vértanuk sírjait látogatniok, sőt templomban szol- gálniok.
A növekedő Juliánusz gondosan palástolta érzelmét, a mit egyébiránt már előbb megtanult nevelőjétől, ki maga is képmutató volt; Juliánusz lelke tele volt gyűlölettel a császár iránt, s e gyűlöletet átvitte a vallásra, melyet a császár képviselt, s a melyet megutáltattak vele. Titkon a
görög és latin remekírókat olvasta, fölszitta azok elveit, s minél mé
lyebben óvta azokat keblében, annál rajongóbb hivök lett. Nazianzi szt. Gergely és szt. Vazul, kikkel Athénben egy iskolába járt, fölismer
ték magaviseleté bizonytalanságából, tétova tekintetéből és szertelen becsvágyából jellemét és fölkiáltottak: „Mekkora veszélyt nevel magának a birodalom!"
Mikor Juliánusz császár lett, betiltotta a pazar udvartartást; a tanács
tekintélyét emelni iparkodott, magát dominusznak czimeztetni nem engedte és magát a törvénynek alá vetette. Juliánusz, ki addig nyilvánosan
kereszténynek mutatta magát, elvetette az álarczot és szint vallott, Tauro-
bolin, bikaáldozat által lemosta magáról a kereszténységet és kiengesz- telődött az istenekkel a keresztény szertartásokon való részvételért. Azonban az ő pogánysága nem a régi bálványimádás volt, mely az állammal
oly szoros viszonyban állott, hogy a régi cézárok politikából is hozzá
szítottak, hanem keresztény és új bölcselkedő eszmékkel összetákolt fantasztikus rendszer, melyért Juliánuszt a pogányság is eretneknek tartotta. A vallási türelem elvét ugyan mindig ajkán hordotta, hanem azért a kereszténységet kérlelhetetlenül üldözte. A közhivatalokra egyedül pogányokat nevezett ki, az egyház belső-villongásait is növelni iparkodott, hogy megbénítsa és nevetségessé tegye. Megtiltotta, hogy keresztényék a szónoklat-, nyelv- és orvostanban oktatást vegyenek, a műveltséggel akarta őket sújtani.
Juliánusz uralkodása alatt a vallási polgárháború bizonyosan kitört, de Juliánusz uralkodásának harmadik évében, mikor a perzsák ellen folytatott szerencsés hadjáratban elesett. Ktezifon mellett súlyosan megsebesült s a következő napon 363 jun. 26-án meghalt. Végperczeiben barátaival, Maximusz és Priszkusz bölcsészekkel, a lélek halhatatlanságáról értekezett. „Én nem tartozom azok közé, mondta, kik a lélek halhatatlanságát tagadják; az istenek magok ismerik csak e titkot; nekünk embe
reknek csak gyanitásaink lehetnek felőle.
Juliánusz nem nevezett utódot; a katonák tAhát egyik tábornokukat, Joviánuszt kiáltották ki császárnak. Kinek keresztény volta, az új vallás
túlsúlyát tanúsítja. Türelmetlenségről azonban a pogányok sem vádolhatták
Joviánuszt, mert noha a keresztényeket előbbi helyzetökbe visszasegitette, a pogányságot nem üldözte. A békekötést a perzsákkal elhamarkodta. Ugyanis a perzsák békülni akartak, de különböző fogásokkal addig huz-
ták-vonták az alkudozást, míg a római seregnek minden elesége kifogyott. Úgy, hogy Joviánusz kénytelen volt olyan csúfos békére lépni, a milyen
nel Róma fennállása óta, egyetlen hadvezér sem gyalázta meg nevét. Megengedte, hogy a birodalom határát megnyirbálják. Néhány a perzsák ellen vitézül küzdött szövetséges várost cserben hagyott és Örményország királyát a perzsák kényére-kedvére bízta. Joviánusz uralkodása azonban igen rövid volt, mert már 364-ben sokat betegeskedett, s még mielőtt Konstantinápolyba érkezett volna meghalt.
A hadsereg ismét tábornokot választott császárnak, I. Valentiniánuszt. ki a harcz és közigazgatás terén egyaránt jeles volt. Az a meggyőződés, hogy egy ember az összes birodalomnak az' adott viszonyok közt megfelelni képtelen, annyira elterjedt, hogy a hadsereg maga szólította föl a császárt, nevezzen kormánytársat magának. Valentiniánusz a hozzá hún ragaszkodó öcscsét választotta, de Valenszben semmi kormányférfiui képesség nem volt. A testvérek a birodalmon úgy osztoztak, hogy Valentiniánusz
a Nyugatot, Válensz a Keletet kapta. Válentiniánusz erélye és szigorúsága
által, melylyel a jogot és igazságot védte és az ellenséget a határoktól távol tudta tartani, a hanyatlás-korának jelesebb császárai sorában méltó
helyet foglal el, noha kegyetlensége nem egyszer sérti az emberi érzületet. Ellenben Valensz mindjárt kezdettől fogva teljesen képtelen fejedelemnek bizonyult. Hasonlóan ellentétesek voltak a császári testvérek az egyházhoz való viszonyukban. Valensz neje kedvéért az áruisi felekezethez állott, és a más hitüeket lelke egész dühével üldözte; míg Valentiniánusz az egyház
nak maradt hive és nem üldözte a pogányokat.
A birodalom helyzete a külső ellenségekkel szemben az idő szerint
nagyon aggasztó volt, Galliát és Rhécit az alemannok, Pannóniát a
luliánusz császár.
utasítani. Amióta divatba jött a szokás, germánokat a római hadba fogadni,
ez utat nyitott a barbároknak a birodalom belsejébe.
így került több százezer germán, többnyire góthok római szolgálatba
és elsajátította a rómaiak hadművészetét, másrészt százezrével lettek a rómaiak békés alattvalói, kik a nagyobb műveltséget tették sajátjokká. De ezek is, amazok is megőrizték a gyűlöletet és megvetést szívökben az elférfiatlanságuk mellett is dölyfös rómaiak iránt és lassanként elérkeztek a meggyőződéshez, hogy a sülyedt birodalom sorsa kezökben fekszik, mihelyst otthon maradt törzsrokonaik elhatározták azt megrohanni.
Ily körülmények közt történt, hogy a hunok Európa határain megjelentek 375-ben és a góthokra gyakorolt nyomásuk által új áramlatnak
lettek okozói a germánok közt, mely előbb a Keletnek végleges elválását a Nyugattól 395-ben, azután a szétdarabolását 450-ben, végre a nyugati
birodalom elenyészését vonta maga után 476-ban.
A keleti góthok birodalmát a hunok megsemmisítették; kétszázezren a hazátlanok közül az Aldunához menekültek és kérték Valensz császárt, hogy adjon nekik lakóhelyet a folyam jobb partján, ők viszont a biroda
lom határait fogják védelmezni. Valensz Möziában jelölt ki neki földet a letelepedésre, azon föltétel alatt, ha gyermekeiket kezesekül neki átszol
gáltatják és fegyvereiket lerakják; hanem ez utóbbi feltétel nem vol foganatosítható. Még mielőtt kellő élelemről gondoskodhattak, fölhasználták szorult helyzetöket a római helytartók és szertelen áron szolgáltatták a
kellő eleséget elannyira, hogy a góthok rabszolgáikat, sőt gyermekeiket is
eladni kényszerűltek. Fridigen, a góth fejedelmek egyike, ezt nem tűrhette és mikor Lupicinusz, Trákia helytartója, úgy rendelkezett, hogy seregei egy részével a birodalom belsejébe költözködjék, az engedelmesség színe alatt Marcianopoliszig érkezett; hanem mialatt ő vendégül a helytartónál időzött, a város kapui előtt veszekedés támadt a góthok és rómaiak közt; Fridigen fegyverével utat nyitott magának övéihez és Marcianopolisz vidékén nyílt csatában megverte Lupiciánuszt. Attól a naptól fogva a szegény száműzöttekből győztes urak lettek, független urai a birodalom északi részének. Rabló vágyaik pedig ösztökélték őket és elkezdték pusztító kalandjaikat; Hadrianopolisznál egyesültek a góthok oly dandárával, mely már régebben római szolgálatban állott és megtámadták e várost;
de a várostromláshoz nem értettek. Fridigern azzal a megjegyzéssel hagyatta azt félbe, hogy ők nem a falak ellen viselnek háborút A góth sereg
azután a szármatákkal egyesült. Valensz maga szállt síkra ellenük. A konstantinápolyi nép sürgette, hogy a fővárostól tartsa távol a veszélyt sőt
felbátorította néhány hadvezérnek szerencsés vállalata, melylyel győzedelmeskedett a góth csapatok ellen; bizakodott az ifjú Graciánusz segélyében,
ki röviddel azelőtt győzelmet aratott az alemannokon, de egyúttal az irigység is nógatta, hogy meg ne oszsza a haza megmentésének dicsőségét unokaöcscsével, elhamarkodta a csatát és Hadrianopolisznál 378-ban serege legnagyobb részével életét is elvesztette.
Az ifjú Graciánusz, a veszedelemmel szemben, melylyel a góthok a birodalmat fenyegették, hamar arra a meggyőződésre jutott, hogy az egész birodalmat egymaga megvédeni nem képes, hisz annak nyugati felét is
nagy erőfeszítéssel lehetett csak az alemannok és frankok ellen biztosítania. Derék férfiút szemelt ki tehát a Nyugat augusztuszául, a spanyol
eredetű Teodoziuszt, ki noha kevésbbé volt szerencsés mint földiéi, Tra-
jánusz és Hadrianuszhoz, mégis méltóan sorakozik melléjük. Teodosius már
ugyanolyan nevű atyjának vezérlete mellett esze és vitézsége által tűnt föl a brittek és maurok elleni hadjáratban; mióta azonban atyját gyanúsítot
ták és kivégezték, otthon, falusi visszavonultságában élt és csak 33 éves volt, mikor meghívták a trónra, melyet — úgy látszik — egyedül ő volt
képes fentartani, feledte boszuját, csak a közjónak szolgált. Első feladata
természetesen a góthok megfékezése volt, kik a drinápolyi győzelem után nagyfennen hirdették, hogy a kincsei és tartományai annak a népnek,
mely előlük mint a juhnyáj megfutott, őket illeti. Teodoziusz megmentette a birodalmat azon módon, mint hajdan Itáliát Fabiusz Kunktator.
Került minden nyílt csatát, fölhasználta az ellenség minden gyöngéjét, ez
által visszaszerezte a sereg vesztett önbizalmát és meghiúsította a városok ostromoltatását. Midőn pedig Fridigern halálával visszavonás fészke- lődött a góthok és szövetségesei közé, e körülményt hol támadások, hol alkudozásokra használta föl. A keleti-góth csapatok, melyek a Dunán átmerészkedtek, vereséget szenvedtek tőle; amire elvonultak és a római határoktól éjszakon kerestek új hazát. Athanarix, a nyugati góthok feje, mint a rómaiak barátja, meglátogatta Konstantinápolyi, és bámultában a sok fényen és pompán, fölkiáltott: „A rómaiak császárja valóságos isten
e földön." Teodoziusz igen megbecsülte őt, s utóbb nagyszerű síremléket szentelt emlékének. A góthok pedig nagyrészint hű alattvalók megmaradtak Dácia-, Mőzia- és Trákiában is. A hunok azonban már Pan
nónia téréin foglaltak állást.
Teodoziusznak sikerült még egyszer a barbárok segélyével, kik közül
újólag negyvenezret vett zsoldjába, a római birodalmat megerő síteni.
Graciánusz fölszabadította magát az erélyes Auzoniusznak, kora első költőjének, szónokának befolyása alól és gyöngének, közönyösnek mutatkozott, meg henye élvezeteket hajszolt. Maximus, Britannia helytartója, születésére szintén spanyol, valamint Teodoziusz s ennek még ifjúkori vetélytársa, kitűzte a forradalom zászlaját és Párisnak indult. Graciánusz,
kit többszörösen szenvedett sértések miatt katonái cserben hagytak, futásban vélt menedéket lelni, de orgyilkos kéz megölte 1136-ban. Teodozi-
usz hosszú alkudozások után elismerte ugyan Maximuszt Gallia, Hisz- pánia, Britannia cézárjának, míg II. Valentiánuszra Itália, Illirikum és Afrika maradt; hanem midőn Maximusz a gyönge Valentinianuszt is megtámadta, Teodoziusz ellene indult, legyőzte, kivégeztette (388.) és Valentinianuszt, kinek nővérét, a gyönyörű Gallát nőül vette, az egész Nyugat császárjául elismerte. Négy évvel később megdöntötte e gyönge fejedelmet saját fővezére, a frank Arbogaszteszt és Eugeniuszt emelte helyébe a trónra. Azonban Teodoziusz megboszulta sógora halálát; két évi küzdelem után leverte Eugeniuszt és lefejeztette; Arbogasztesz maga vetett véget életének és Teodoziusz, négy hónappal halála előtt, egyedüli ura lett az összes birodalomnak 394.
Teodoziusz egyszerű és szeretetreméltó maradt a trónuson is; hü férj, szerető atya, hálás előbbi barátjai, kegyes és jóakaró még ellenségei iránt is; készségesen elismert minden való érdemet, és minél magasabbra
emelte a szerencse, annál mérsékeltebb lett. Közönkint ugyan gyönyört kereső életet folytatott s nem ritkán féket vesztett bősz haragja; a vallás
dolgában vakbuzgóság jellemzi e spanyolt, és kérlelhetlenség az eretnekek
irányában. Már kormánya kezdetén gondja volt arra, hogy a kath. egyház
nak a kizárólagos uralmat biztosítsa birodalmában. Miután pedig súlyos betegsége következtében az akkori divat szerint halasztgatott keresztséget fölvette, a következő rendeletet bocsátotta közre: „Akaratunk, hogy minden, kormányunk alá tartozó népek azon hitet vallják, melyet szt. Péter
Rómában tanított és biztos hagyomány által föntartatott. Mindazokat, kik
az atya, fiú és szt. lélek örök istenségét hiszik, fölhatalmazzuk, hogy
magukat katholikus keresztényeknek nevezzék; a többiek mind oktalan eretnekeknek tartandók és súlyos mennyei- és földi büntetéseket várhatnak
magukra."
Teodoziusz minden eretnekséget „mint az állam és egyház feje elleni
lázadást" vett üldözőbe. Végre 381-ben főgondját arra fordította, hogy a
pogányság maradványait kiirtsa; rendelete által a pogány áldozatot eltiltotta, s e tilalom áthágójára, mint felségsértőre halált szabott; egyéb pogány szertartások végzői pénzbírsággal bűntetteitek.
Teodoziuszt kortársai a „nagy" melléknévvel tisztelték meg. Lelke nagyságát kiváltképen föltüntette esete szt. Ambrussal, Mediolanum püspökével.
Teodoziusz valamely lázadás alkalmával igaztalanul és kegyetlenséggel bánt el Tesszaloniki lakóival; midőn erre, az Eugeniusz és Arbogasz- tesen vett győzelme után Mediolanumba jött, Ambrusz az emberiség jogai '
a templom kapujának küszöbét.
Meghalt 395-ben,január 17-én.
Teodoziusz a birodalmat két fiára hagyta: Arkadiuszra a Keletet, Honoriuszra a Nyugatot. Ezzel a felosztással csak a Diokleciánusz
Arkádiusz és Honoriusz trónraléptekkor még igen fiatalok voltak, amaz
és a nevelés, melyet atyjuk nekik adott, áhitat és jámborsággal igen, de
hivatalok egyikét viselte, alattomos cselszövő volt, aki semmi hadvezéri képességgel nem dicsekedhetett. Kapzsiságukat fékezni egyikük sem tudta; mindketten visszaéltek hatalmukkal, leányaikat császárjaik nyakába varrták, hogy fejedelmi kincseikkel utódjaiknak a császári trónt biztosítsák. Sztiliko
mindjárt elejétől azon mesterkedett, hogyan buktassa meg Rufinuszt és terjeszsze ki befolyását a Keletre is. Ezt a tervét, nem telt bele egy év,
kivitte.
A góthok Teodoziusz halála után semmisnek nyilvánították a vele kötött szerződéseiket és a királylyá választott A 1 a r i k vezérlete alatt fosztogatva kalandozta be Tesszáliát, Makedoniát, Trákiát és Illíriát. Sztiliko be sem várta a bizanczi udvar fölhívását, a rendelkezésére álló haderővel a keleti birodalom segélyére sietett. Ez fölkeltette Rufinusz féltékenységét; császárja nevében ellentmondott hasonló beavatkozásnak, egyúttal Arkádiusz örökrészét kérte atyja seregei és kincseiből. Sztiliko engedett. Visszatért Itáliába és útnak indította a kívánt sereget, de egyúttal szövetkezett Rufi- nusz elleneivel és irigyeivel a bizanczi udvaron.
Eutropiusz, ki Rufinusz befolyását nagyban megbénította azzal, hogy Arkádiusz házasságát Eudoxiával, a frank Bauto leányával létrehozta, gették. Sztiliko ennyit nem tűrhetett békén, hanem hogy Itália veszedelmét elhárítsa, a Peloponnézuszra vezette hadait 397-ben. Alarik, Árkádia hegyeibe vonult előle és csak nagy nehezen menekült az elől, hogy elfogják; de mikor Illíriába visszaérkezett, bámulva értesült a világ, hogy a keleti udvar őt szövetségeséül és a birodalmi szövetségesek fővezéréül fogadta. Eutropiusz ugyanis inkább a góthokkal szövetkezett, csakhogy a gyűlölt Sztilikótól szabaduljon.
Alarik új minőségében élt az alkalommal, hadait az illír fegyvertárakból teljesen fölfegyverezte és a keleti udvar tudtával a nyugat-római biro
dalomba, Itáliába tört 402-ben. Egész Itália megszeppent; a császár székhelyét Mediolánumból Ravennába tette át: csak Sztiliko állt a résen,
óvatosan leste az alkalmat, mikor az ellenséget elverheti. Ilyen alkalom
két ízben kínálkozott, először Polencia mellett, azután Veronánál és mind-
A góthok ezután veszteg maradtak néhány évig, de Itáliát máshonnan kezdte veszély fenyegetni. Sztiliko, hogy az anyatartományt (Italiát) az ellenség pusztításaitól megóvja, kénytelen volt a tartományok védő seregét, a Renuszt és Dunát őrző hadakat azoktól a vidékektől elvonni és az Al-
peseken innen összpontosítani, mintha csak erre vártak volna a barbárok.
Radagaisz körülbelül 200.000 emberrel, alánok, vandálok, szvévek és bur-
gundionokból álló keverékkel áttört a Dunán és útját egyenesen Rómának
vette. Ezzel az áradattal szembeszálni Sztiliko nem látta tanácsosnak, ha
nem ügyes mozdulatokkal az élelemtől zárta el, végre Flórencz vidékén teljesen elrekesztette őket. Éhség, betegség és másféle nyomor tizedelte meg a rendetlen hadat, s az így meggyöngülteket Sztiliko seregei teljesen megsemmisítették. Radagaisz hasztalan igyekezett keresztülvágni magát, mert elfogták és kivégezték. Sztiliko másodszor mentette meg a hazát.
Csaknem egyidejűleg Radagaisz rablókalandjával, betörtek a barbárok egyéb csapatjai: kvádok, vandálok, szvévek, alánok, herulok, szászok, bur-
gundok, frankok a védtelen Galliába és azt tüzzel-vassal pusztították, míg
a gepidák, szarmaták és hunok a dunai tartományokat foglalták el.
Hasonló sorsban részesült Britannia, melyből Sztiliko szintén kivonta az őrséget. Itt egy Konsztantinusz nevű katona ellencsászárul lépett fel, kit Británniában és Galliában elismertek, mire vandálokat és szveveket zsoldjába fogadott, a frankoknak és alemánnoknak pedig északi Galliát engedte át.
Ezalatt Alarik új követelésekkel lépett föl. A birodalom zavarát hasznára akarta fordítani, 4000 font évi ajándékot kért és Stiliko, akit a min
denfelől tornyosuló veszély szorított, e követelés teljesítését sürgeté a tanácsban, mert azt hitte, hogy másképen nem lehet megmenteni a birodalmat. Azonban irigyei azzal vádolák, hogy Alarik szövetségét csak azért sürgette, mert azt reméli, hogy annak segélyével fiát a konstantinápolyi trónra ültetheti.
A bamba Honoriusz elég botorul megengedte, hogy trónjának egyetlen biztos támaszát meggyilkolják, Stiliko a templomba menekült, de ez sem
nyújtott menedéket. Fia és a zsoldos hadak vezérei közül számosán követték őt a halálban 408-ban Ez után az új kormány azt a törvényt hirdette
ki, hogy sem pogány, sem áriánus hivatalt nem viselhet, erre körülbelü
30,000 ember, a legjobb harczosok hagyták el a császár hadait és a boszu-
álló Alarikhoz szegődtek.
Alarik fölháborodott nagy ellenfelének gyalázatos kivégeztetésén és mert a követelt évi adót megtagadták tőle, a nyomorúságosán védett Itáliába tört és Akmileja-, Konkordia-, Altinum-, Kremona- és Pikenumon át Róma falai alatt termett, melyek Hannibál óta ellenséges hadat nem láttak.
Rómának akkor 1.200,000 lakosa volt, de a hannibálkori hős szellem rég kiveszett. Ellenség helyett Stiliko gyászoló özvegyét gyilkolta meg; fegyvereik helyett etruriai szemfényvesztőkhöz és a szibillai könyvekhez folyamodtak, de ép oly hasztalan, mint ahogy hiába vártak segélyt Ravennából.
A nyomor tetőpontját érte: emberhúst ettek és a kiütött járványok
azzal fenyegették Rómát, hogy egyetlen óriási sírrá változtatják. Végre reá-
birták a góthok királyát, hogy 5000 font arany, 30,000 font ezüst, 4000
darab selyemruha, 3000 darab biborszövet, 3000 font bors váltságdíj lefi
zetése és a germán rabszolgák szabadon bocsáttatása árán elvonult Róma alól.
Alarik, ki a 40,000 megszabadult rabszolgával megerősítette seregét, a telet Etruriában tölté és a császártól a szövetség megújítását és a békekezesek kicserélését követelte. Honoríusz mindkét kívánságát megtagadta.
Ataulf, Alarik rokona, új segélyhadakkal csatlakozott a góthokhoz, a császár mégis visszautasitá hatalmas ellenségeinek ajánlatát, sőt esküvel kötelezte híveit, hogy örök, engesztelhetlen háborút folytatnak a góthokkal.
Alarik fölajánlott szövetsége dijául bizonyos mennyiségű aranyon és eleségen kívül Venecziát, Dalmácziát és Norikumot kérte lakóhelyül népeinek és Joviusz, a nyugati birodalom főtanácsosa azt indítványozta, hogy ez áron nevezzék ki fővezérré. A császár hajthatatlan maradt, mire Alarik másodszor is Róma ellen indult, a város 409-ben kaput tárt és Alarik a
város prefektusát, Attaluszt császárrá választatta és magát viszont tőle leg
főbb hadparancsnokká neveztette ki. Hogy azonban az új császár mindenben a góthok akarata szerint rendelkezzék, Ataulfot háznagyának kellett
fogadnia. A góthok pedig megkapták a kívánt lakóhelyeket. Csaknem egész
Itália helyeselte e választást és a mindenektől elhagyott Honoríusz most
osztozni szeretett volna Ataluszszal a birodalmon, hanem ez puszta szigeten
kívül egyebet nem akart átengedni neki.
Alarik már Ravenna előtt állt és Honoriusz kétségbeesésében Konstan-
tinápolyba készült menekülni, mikor Afrikából 4000 katona, pénz, gabona
és olaj érkezett Ravenna kikötőjébe. Ez új lelket öntött Honoriuszba. Alarik ellenben összeveszett az esztelen Attalusszal és sokak jelenlétében megfosztotta bíborától. Erre azután harmadszor is Rómába indult és katonáinak
három napi fosztogatást engedett, csak az egyházakat és szolgáit kímélték.
Alarik rövid időn elhagyta a kifosztott várost és vidékét, hihetőleg azért,
mert belátta, hogy Róma birtoka Szicília és Afrika nélkül igen kérdéses,
a messzinai öbölhöz sietett, hogy a nevezett tartományok elfoglalására induljon. Hanem hajóit a szélvész teljesen tönkre tette. És nemsokára azután
meghalt 410-ben. Góthjai sajátságos módon temették el. A medréből kiszorított Buzento-folyó közepén ásták sírját és oda tették le tetemeit; azután
a folyót visszavezették medrébe és a munkával foglalatos rabszolgákat le
ölték, hogy sírja ismeretlen maradjon.
Utódjául a góthok a deli Ataulfot választák, ki teljesen más politikát
követett, mint elődje. Ő nem a római név kiirtását tűzte ki feladatául, hanem a római birodalom helyreállítója kívánt lenni. Ezen átalakulást benne
Honoriusz nővére, Piacidia, kit a góthok Rómában foglyul ejtettek, idézte
elő , ennek kezéért esengett s mikor elnyerte, kivezette góthjait Kampaniá- ból és a déli Galliába telepítette és ott Narbot, Tolozát, Burdigalát az
ellencsászároktól elfoglalta. Azonban rövid idő múlva meghalt. Utódja, Vallia, pedig visszaszoritá az alánok-, szvévek- és vandalokat, amiért ju
talmul a Garumna, a mai Garonne-folyó és a tenger közti vidéket nyerte Honoriusztól.
Míg ezek itt így történtek, hogy a germán népek betörésének gátat
vessenek, a rómaiak maguk engedték át a Jura hegység nyugati lejtőit a
burgundoknak 414-ben; ezek azonban csakhamar nemcsak függetlenségö- ket vívták ki, hanem uralmukat még a délkeleti Gallián is kiterjesztették és
mellettök minden akadály nélkül foglalták el az alánok Alszáciát. Gallia északkeleti részében fentartotta ugyan még ez időben Egidiusz helytartó a római hatalmat, hanem azért a frankok mind nagyobb foglalásokat tettek
a német alföldön.
Gallia északnyugati partvidékeit, Armorikumot, valamint Britanniát is Honoriusz maga ajándékozta meg függetlenséggel, amikor kénytelen volt onnan az őrséget elvonni. Britannia lakói ennek folytán újra ki voltak téve a vad piktek és skótok rablásainak; egy részök emiatt kivándorolt Armo-
rikumba és letelepedett a róluk nevezett Bretagneban, más részök utóbb
segélyül hívta az északi tengeren lakó angolokat és szászokat, kik Henglszt és Horszt vezérlete alatt a pikteket és skótokat visszaverék ugyan, de Britannia keleti lapályait is meghóditák, mely tőlük nyerte Anglia nevét.
Valamivel előbb történt, hogy a vandalok, kik a szvévek és alánok vad
csordáival 409-ben Hiszpániát elfoglalták, Bonifácziusz afrikai helytartó föl-
hívására 429-ben Afrikába törtek és azt közmondásossá vált kegyetlenség
gel hatalmukba kerítették.
Így esett, hogy K. u. ötödik század felében Afrika, Hiszpánia, Britannia
és Gallia a római birodalomtól elszakittattak.
Theodóziusz háza ugyan még valamivel tovább uralkodott Keleten úgy, mint Nyugaton, hanem valóban elgyarlódott állapotban. Arkadiusz után, annak hét éves fia, II. Teodóziusz, következett; helyette, midőn már fölserdült is, Pulkeria vezette a kormányügyeket. Halála után Pulkeria lett
császárnő , az első nő , ki az Augusztuszok trónján ült; de csak nehány
évig uralkodott és férjére, Marciánuszra hagyta azt.
Honoriusz a nyugati birodalomban 42-ig uralkodott; uralkodása későbbi
éveiben a kormányt a vitéz Konsztanciuszra bízta, ki a galliai ellencsapatokat leverte és így megmentette az ő trónját és ezért Ataulf halála után
Piacidia kezét is elnyerte jutalmul, hozzá pedig 421-ben az augusztuszi
czimet, de nem sokáig élt és halála után kiváló eszes neje az udvari párt
fondorlatai elől Konstantinápolyba menekült gyermekeivel, Honoriával és Valentiniánusszal, míg Ravennában az időközben meghalt Honoriusz trónját egyik főtiszt, Primiceriusz János foglalta el, azonban a keleti birodalom császárja visszaszerezte az örökét Piacidiának, aki III. Valentiniánusz nevében tovább uralkodott.
Időközben a Duna és Tisza partján nagy birodalom alakult, a hún birodalom. A hun nép Ázsiából jött, turáni népfaj volt, mely hosszú ideig
Ázsiában a Gobi sivatagon folytatta nomád életmódját és pusztító betö
résekkel zavarta szomszédjait, különösen Kínát. A hunok ellen építette K. e. kétszáz évnél korábban Csinsihvagti császár a hires kínai falat.
A hunok egyik fejedelme azonban a falak daczára is kiterjesztette hatalmát a kínai birodalom fölé. Fordult azonban a koczka és 119-ben K. e. a kínaiak győzedelmeskedtek a hunokon és nemcsak a kínai földről, de még saját területük nagy részéről is elűzték őket. A földjüket vesztett nemzetiségek ekkor nyugat felé nyomultak, melynek az lett a következménye, hogy lassan megindult nyugat felé az egész hun nép és új földet keresett.
Ez idő alatt ismét megerősödött és kitűnő vezérek alatt egyre tovább vonult, úgy hogy 375 körül már megtámadták Balambér vezérük alatt a
keleti gotokat és egymásután igázták le a gepidákat, a thüringeket, a
heulokat, a tuszkilingokat, rugókat, meghódoltak a szlávok és az akacirok. Félszázad múltán már nagy tekintélye van a hun fejedelmeknek. Akkor három fivér uralkodott Mundzuk, Oktar és Rugha. Rughát a konstantinápolyi császár tábornokká nevezte ki és 350 font aranypénzt fizetett neki
évenként segítség czímén, hogy a békét biztosítsa. Rugha volt a három
fivér közt a legkitűnőbb, ő vitte a fejedelmi udvartartást is; az ő udvarában nevelkedett a rómaiak túsza, a fiatal Aéciusz, akivel az udvarnál
együtt nevelkedett Rugha öcscsének a két fia Attila és Bléda (Buda.)
Rugha halála után ez a két fiú örökölte a roppant hun birodalmat,
majd Bléda halála után Attila lett az egyedüli uralkodó. A hagyomány azt
tartja, hogy Attila ölte meg Blédát, mert az egész birodalom ura akart lenni.
A hun király nagyratörő volt valóban és tetteiből látjuk, hogy
is hozzáillő vágy volt az egyedül való uralkodás, mert azután sem
tegelt, hanem meg akarta hódítani a világot.
Nevét mindenütt rettegéssel emlegették és „isten ostora« volt a neve.
Attila jó! ismerte az akkori európai viszonyokat zásával akarta nagy terveit könnyebben elérni.
„A világ lyesen: mindig
és azoknak a
nagyon
vesz-
kiakná-
ostora", kinek fejével volt hadvezér; első séget adott a
mindig kellő
összebonyolitani, ellenségeit
várni, ez
birodalomtól
élete
magát a háborút csel számításainak időben kezdeni, hogy benne az szüntelen ő roppant ügyessége. adó fejében előbb
le,
a
csatákban folyt
is
az
azokat
ritkán harczolt politika mögé erőszak mint végre
szemé- helyezte, Ürügyeket, fonal
fölött.
valamely magát meg- és ki, font
alkudozásokat szálait úgy fogassa, ellenségeit fenyegetéseivel tudni várni, ez volt az keleti birodalomtól évi végre 2000 fontot követelt.
Mikor azután sekkel, Krizáfiusz, sére, így akarta megvesztegette bizánczi tolmács is indult Attilához.
A bizánczi követségben volt Priszkosz
Attila udvarát. Priszkosz leírásának egyes
közöljük Attila udvarának leírását.
„Megérkeztünk * a legnagyobb mennyi közül leghíresebb szállása fakerítéssel körülvéve, amely nem királyé után Onegezioszé vált ki, nyokkal is díszítve, mint az Attiláé. Nem messze a kerítéstől fürdő volt, amelyet az Attila után a hunok közt leghatalmasabb Onegeziosz építtetett, a pannonok földjéről hozatván a hozzávaló követ, mert semmijök, sem kövük, sem fájuk nincs az e tájon lakó barbároknak, hanem éppen azért máshonnan hordott fát használnak. A fürdő építője, aki Szirmiumból hadi fogolyként került ide, találmányának dijául szabadságot remélt, azonban még több fáradsággal járó foglalkozásba cseppent, mint amennyivel a skytha szolgaság jár; fürdősévé tette ugyanis Onegeziosz s a fürdésnél segédkeznie kell neki és a hozzátartozóknak.
Midőn e faluba bevonult Attila, lányok mentek elébe sorban, finom és jó hosszúra nyúló fehér fátylak alatt, úgy hogy minden egyes fátyol alatt, melyet két felől nők tartottak föl kezükkel, hét vagy még több leány haladt (ilyen fátyol-sor pedig sok volt) hún dalok éneklése közben. Amint Onegeziosz házának közelébe érkezett — közöt-
Attila a
Attilától
Edékét, akit
megölhesse
újabb
bizanczi
a
rábírt,
követséget kormány birodalmat
hogy
A
Attilát.
* Szilágyi Sándor ford.
ellenfél habozásban Ezzel
350, azután
is tartani erőszakolta 700
mindig hogy a aranyat,
küldött Bizanczba gyilkost bérelt A lehetővé,
feje megmenteni. tegye
hun
követséggel
új
Attila hun hogy bizánczi
követelé- megölé- követségben Vigil, a követség
rétor, aki leírta részei fennmaradtak
a követség útját, és azokból
— mint mondották — Attilának vala- és gyalult deszkából összeillesztve és
faluba, ahol
volt, fából
biztonság végett, hanem csak dísznek volt ott. A amely szintén fakerítéssel volt ellátva, de nem tor-
tük vitt ugyanis az út a királyi palota felé, — kijött Onegeziosz felesége egy csapat szolgával, akik részint ételeket, részint pedig bort hoztak, ami a húnoknál igen nagy megtiszteltetés számba megy; ez üdvözölte Attilát, s kínálta, vegyen abból, amit jó szívvel elébe hozott.
Attila meghitt embere iránti udvariasságból evett is lóháton, mialatt a körülötte levő barbárok az ezüst tálat fölemelve tartották; s miután a neki nyújtott pohár tartalmát is megizlelte, a királyi lakba vonult, mely a többieknél magasabb volt és emelt helyen feküdt.
Mi Onegeziosz fölszólitására az ő lakásán maradtunk; ő ugyanis az Attila fiával már hazaérkezett volt. Ebédeltünk, miután felesége és rokonai üdvözöltek bennünket > maga ugyanis, minthogy visszatérte óta most találkozott először Attilával s jelentést kellett tennie azon ügyről, melyben kiküldetett volt, és az Attila fiával történt balesetről, aki leesett és kitörte a jobbkezét: nem ért rá velünk lakomázni. Az ebéd végeztével
elhagytuk Onegeziosz szállását és Attiláéhoz közel ütöttünk sátort, hogy Maximinoszt — akinek el kellett mennie Attilához vagy legalább a környezetebeliekkel beszélnie
kellett, — ne nagy távolság válaszsza el tőle.
Miután az éjszakát ott, ahol letelepedtünk, eltöltöttük, Maximinosz napkeltével elküldött Onegezioszhoz, hogy adjam át mindazokat az ajándékokat, amelyet maga adott, mind pedig azokat, melyeket a császár küldött, és hogy megtudhassa, hol és mikor óhajt Onegeziosz vele beszélni.
Másnap Attila udvarába mentem s ajándékokat vittem a nejének; ezt Krekának hívták s tőle három fia született, közülök a legidősebb az akatzirok s azon többi népek fölött uralkodott, akik a hunok földjén laktak. Az ajtónál lévő barbároktól kieszközöltem a bemenetelt s a nőt puha szőnyegen fekve találtam; a padló ugyanis gyapjú-szőnyegekkel volt borítva, s azokon kellettjárni.
Egy csapat szolga vette körül, vele szemközt a földön szolgáló leányok ültek, akik lepleket hímeztek színes fonalakkal, melyeket barbár ruhák díszéül szántak. Odamentem tehát, s üdvözlés után átadtam a hozott ajándékokat, azzal a többi ház felé vettem az utamat, amelyekben Attila tartózkodott, várván, mikor jön ki onnan Onegeziosz; mert lakásából ekkora már oda ment volt. Egy nagy csoport ember között állva (mivel ugyanis ismertek Attila őrei s a kíséretében lévő barbárok, senki sem tartóztatott föl) láttam a tolongó sokaságot, zajt és lármát, mely ott keletkezett, hol Attila kijött. Büszke léptekkel haladt a ház előtt ide-oda tekintgetve.
Amint kijött Onegeziosszal és megállt a ház előtt, sokan mentek hozzá, akiknek valami peres ügyük volt s fogadták ítéletét; azután visszatért a házba és a hozzá jövő barbár követeket fogadta.
Amint az udvarról visszatértünk sátrunkba, jött Tatulus, azon üzenettel, hogy Attila meghív ebédre mindkettőnket, az ebéd pedig a napnak 9-ik órája körül lesz. Midőn pedig a kijelölt időt megvártuk és megjelentünk ebédre úgy mi, mint a nyugatrómai birodalom követei: megálltunk a küszöbön, szemközt Attilával. A pohárnokok ottani szokás szerint kelyheket nyújtottak át, hogy köszöntsük Attilára, mielőtt leülnénk.
Miután ez megtörtént és megízleltük a kelyhet, a székekhez mentünk, melyeken ülnünk kellett ebéd közben, a szoba falai mellett voltak az összes székek két oldalról. Középütt kereveten Attila ült, mögötte pedig egy másik kerevet volt, mely mögött lépcsők vittek ágyához; ez díszes fátylakkal és tarka függönyökkel volt letakarva, amilyeneket a hellének és rómaiak szoktak menyegzőre készíteni.
Az első hely az étkezésnél Attila jobb, a második pedig baloldalán volt; itt voltunk mi, de előttünk ült egy hún főember, Berikhosz. Onegeziosz a király kereveté- től jobbra ült, vele átellenben pedig Attila két fia foglalt helyet, a legidősebbik ugyanis atyja kerevetén ült, de bizonyos távolságra tőle, a szélén, atyja iránt való tiszteletből lesütve szemet Midőn mindnyájan rendben voltunk, jött a pohárnok és borral telt serleget nyújtott Attilának.
Ez átvette és a sor szerint elsőt felköszöntötte, aki köszöntéstől megtisztelve fölállott, s nem ülhetett le addig, míg megízlelvén vagy- kiürítvén, a pohárnoknak a serlegét vissza nem adta.
Ugyanily módon köszöntötték az ülő Attilát a többi jelenlevők, elfogadván és köszöntés után megizlelvén a serlegeket. Mindenkinek egy-egy pohárnok állt a szolgálatára és ezeknek sorjában kellett előállniok, miután az Attiláé félreállott. És miután a másodikat és sorban a többieket is megtisztelte Attila és így reánk került a sor, bennünket is köszöntött
Mikor már mindnyájunkat megtisztelt köszöntésével, félrevonultak a pohárnokok. Most mások asztalokat raktak előbb Attila elé, aztán elénk, három-négy sőt több emberre is számítva egyet-egyet. Mindenki vehetett az ő asztalára rakott eledelekből, de a székek rendjét nem volt szabad fölforgatni. Először Attila szolgája jött be hússal telt tállal; utána azok, kik minket szolgáltak ki, kenyeret és étkeket tettek asztalainkra. A többi barbárnak és nekünk ezüst tálczákra raktak finom ételeket, Attilának azonban csak húst hoztak fatálon, semmi egyebet.
Mértékletes volt minden egyéb tekintetben is; a vendégeknek ugyanis arany meg ezüst serlegeket adtak, míg az ő ivóedénye fából volt. Egyszerű volt a ruhája is, csupán csak tisztaságban volt különb a többieknél; sem az oldalán levő kard, sem bar- bárias sarujának szijjai, sem lovának zablája nem volt olyan, mint a többi huné: arannyal, drágakővel vagy bármi más drágasággal ékes. Miután az első tálakon levő ételeket elköltöttük, valamennyien fölállottunk, s aki csak fölállt, le nem ült addig, míg az előbbi rendben a neki nyújtott, borral telt serleget Attila egészségére ki nem ürítette. Miután pedig ily módon köszöntöttük, újra elfoglaltuk helyeinket s a második tál ételt rakták asztalainkra.
Miután ebből is evett mindenki, hasonlóképpen fölállottunk, ittunk és vissza ültünk helyeinkre. Este fáklyákat gyújtottak, s két barbár jött be Attilával szemközt. Ezek maguk költötte dalokat énekeltek Attila győzelmeiről és hadi dicsőségéről.
A vendégek rájuk néztek: némelyek gyönyörködtek a költeményekben, mások lelkét fölvillanyozta az elmúlt háborúk emléke, mások pedig, kiknek testét koruk már elgyengítette s így hevük már csillapulni volt kénytelen, könnyekre fakadtak. A dalok után hun udvari bolond lépett be, aki furcsa és nevetséges balgaságaival mindnyájunkat megnevettetett. Utána Zerkon jött be, külsejével, ruhájával, hangjával és zagyva beszédével — amennyiben latin, hunn és gót szavakat kevert össze — mindnyájunkat fölviditott s szűnni nem akaró kaczajra fakasztott. Csak Attilát nem: ő megindulatlan s tekintete változatlan maradt. Nem is láttuk, hogy nevetve mondott vagy tett volna valamit, mindössze legifjabb fiának, Ernasznak simogatta meg arczát, amint bejött s mellé állott s nyájasan nézett reá. S midőn csodálkoztam, hogy többi fiával nem törődik, hanem csak ehhez vonzódik, a mellettem ülő barbár, aki tudott latinul s előre fölhívott, hogy semmit ne áruljak el abból, amit mond: fölvilágosított, hogy a jövendőmondók azt jósolták Attilának, hogy családja le fog hanyatlani s ezen fia fogja azt ismét felemelni. Mivel pedig tudtuk, hogy a többiek lakomával töltik az egész éjszakát, eltávoztunk, hogy nagyon bele ne merüljünk az ivásba."
Attila a 2000 font aranynyal sem elégedett meg, 450-ben egy-egy hírnököt menesztett a gyönge II. Teodoziuszhoz Konstantinápolyba és III. Valentiniánuszho2! Ravennába. A hírnökök ugyanabban az időben ugyanazzal az üzenettel érkeztek küldetésük helyére: „Uram és urad Attila parancsolja, készíts számára palotát, mert jő.“
felelte, hogy aranya barátai, ellensége számára csak vasa van és feleletét sereggyüjtéssel és jó védelmi rendszabályokkal támogatta; míg Piacidia halála, mennyiben Valentiniánuszt gyámság alól fölmentette, a Nyugatra orvosolhatlan szerencsétlenséget hozott. Attila tehát Nyugatra fordította roppant seregeit; 451. januáriusban indult meg a Dunától és egyre megizmosodva kelt át a Rajnán, pusztított feltarthatlanul, rabolt, égetett és
így özönlötte el Galliát.
Aéciusz patrícius, a rómaiak vezére, kellően gondoskodott ellenfele méltó fogadására. Sikerült a nyugati góthokat pártjára vonni; azután fölmentette a végveszélyben forgó Arelatumot, a mai Orleánt és a kata- launumi mezőre visszavonult hun királylyal megmérkőzni sietett. Attila, kinek táltosai veszteséget jósoltak, de egyúttal az ellenséges vezér elestét,
lehetőleg késő délután igyekezett megkezdeni a csatát, hogy vesztesége ne legyen helyrehozhatlan s a beálló éjjel új tanácskozásokra engedjen
alkalmat. Ő maga hunjaival a középbe állt, a keleti góthokat balra, a
gepidákat más hodolt nemzetekkel jobbra állította, Téciusz ellenben balszárnya vezényletét vette át, mely római csapatokból állott, jobb szárnyára
a nyugati góthokat küldte a keletiek ellenében, középen egyéb, kevésbé
hü nemzeteket helyezett el. E csatarend nyilván elárulja a czélt, meiyet a
fővezérek elérni akartak. Attila a derékhadat szétrobbantani, ez által a két szárnyat különválasztani, szükség esetén visszavonulását szekérsáncza közé biztosítani kívánta. Aéciusz ellenkezőleg főerőit a szárnyakra helyezvén, Attilát, ha lehet bekeríteni és visszavonulását elvágni szándékozott.
Ekkor elkezdődött már a csata dühösen, sokszorosan, borzasztón, elkeseredetten. A csatát a rómaiak jobb szárnya kezdte, a nyugati góthok Attila
góthjai, testvér testvér ellen. A nyugati góthok királya elesett, de azért
népe szétkergette keleti fajrokonait. Ezalatt Attila hunjai a római sereg
derekára rohantak s a tér urai lettek, midőn a jobb szárnyon diadalmas
nyugati góthok őket oldalban támadják; a római balszárny hasonló mozdulatot tesz s Attila látván a veszélyt, visszamenekül szekérvárába. Az éj
sötétje véget vetett a viadalnak. Az új nap holtakkal borított tér fölött kelt.
Százhatvanezer halott vagy sebesült maradt a csatatéren. Mint a vadász-
sebzette oroszlán rettegtette a nagy hun győzőit szekérvára közepéből. Őt megtámadni nem merték a győzők, mire a nyugati góthok visszasiettek elárvult hazájokba; Attila pedig dús zsákmányával a Duna felé indult s Aéciusz feléné! kevesebbre olvadt seregével csak némi távolságban követte a Rajnáig.
Attila már azért is, nehogy legyőzöttnek látszassák, a következő 452-ik év tavaszán teljes számú sereggel ütött Itáliába. A rómaiak helyzete fölötte válságos lett. Aéciusz irigyei azzal vádolták, hogy a hunokat szántszán
dékkal kisiklani engedte és a birodalmat elárulta, mialatt a patrícius erkölcsi tekintélyét épen azon pillanatban engedték meg, midőn egyedül
az ő tekintélye éleszthette volna újra fel a félelemtől elzsibbasztott lelkeket.
Ekközben Attila gyorsan nyomult előre; átkelt a Juli-Alpeseken és Akvileját ostromolta; be is vette, de három hosszú hónap árán, melyek
meghozták a nagy hő séget Itáliába és vele a nyavalyákat a mindenféle
kicsapongásban elgyengült hun seregbe, mely különben is zsákmányban nyakig úszott, nem óhajtott egyebet, mint ezt biztonságban látni. Attila
mindamellett tovább vonult Venecziát, Liguriát lángba és vérbe borította,
Milánót és Ticinumot romba döntötte. Ekkor a dögvészhez éhség csatla
kozott, mert Transzpadánia a roppant hunsereget táplálni képtelen volt. E helyzetben el kellett magát határoznia, átkelni a Pón, merészen Róma ellen nyomulni, az Apennineken átkelést erő szakolni, Aéciuszszal, ki a csatát kerülni látszott, megütközni Hanem seregei mind azt sürgették, hogy a hadjáratot arra az évre végezze be; e tekintet s talán a babonás félelem, hogy Alarik sorsára jut, ki alig élte túl Róma kirablását, bírta
Mundzukh fiát arra, hogy Leó pápa könyörgésére megkegyelmezzen Ró
mának.
A történelmi emlékek mind bizonyítják, hogy Attila a telet a Duna partján töltötte, előkészületeket tett a következő 453-ik évre; de az esztendőt már nem élte át. Halála után pedig a pártokra szakadt birodalom
dirib-darabra foszlott. A hunok visszaszorultak előbbi tanyáikra, a gepidák Dáciát, a keleti góthok Pannóniát tartották meg, éjszakra a Dunától a
turkilingok, rugók, skyrek és herulok foglaltak szállást, míg a longobardok tőlük északkeletnek, a markamannok pedig a mai Csehországban laktak.
Valentiniánusz is erőszakos halállal halt meg és pedig saját udvari embere, Maximusz ölte meg, kinek nejét csábította el. Gyilkosa azután kikiáltatta magát császárnak és az özvegy császárnét, Eudoxiát, II. Teodoziusz leányát arra kényszeritette, hogy hozzá nőül menjen. Ez, hogy gyűlölt férjétől szabaduljon, Geizerik vandal királyhoz, kivel Valentiniánusz végéveiben barátságos viszonyt tartott, fordult. Geizerik két kézzel kapott az alkalmon; kikötött Osztiánál, de nem hogy Valentiniánusz családját megmentse, hanem hogy a háború által dús zsákmányra szert tegyen.
Az ijedelem, legelőbb is összeesküvésben nyilatkozott Maximusz ellen, kit így három hóval kormányrajutása után meggyilkoltak.
Róma a vandalok megérkezésekor császár és sereg nélkül volt Hasz
talan küldték a vandalok elé Leó pápát, ez csak azt az ígéretet esz közölhette ki, hogy a Rómát megszállandó sereg gyújtogatástól és ember
öléstől tartózkodni fog. Tizennégy napig fosztogatták a vandalok Rómát, és nemcsak a mágnások kincseit, hanem minden ingó néven nevezendő vagyont, a terek ércszobrait, a Kapitolium megaranyozott tetejét, a műemlékeket, melyek útközben nagyrészt a tengerbe vesztek, elczipelték magukkal. Sőt a mi a legborzasztóbb, előkelő személyeket, kiknek válságából
kincset reméltek, is foglyul vittek magokkal Afrikába. Eudoxia császárné
és leányai hasonló sorsban részesültek. Kartágó püspöke, Deogratiasz, ez
alkalamból eladatta templomai kincseit és sokat megmentett a kínos fog
ságból; hasonlóan cselekedett i nolai, Paulinusz püspök, ki önmagát szolgáltatta át a barbárok kezébe, hogy egy özvegy fiát megszabadítsa.
A vandalok távozta után Itáliából Avitusz római tábornok foglalta el a
trónt. Ő akkor a nyugati góthoknál tartózkodott; hogy velők Maximusz
érdekében szövetkezzék; a góthok ez utóbbinak halála után támogatásukat
ígérték neki, és ő császárnak nevezte ki maga-magát. Gallia és Itália
elismerték ugyan uralkodójokul, hanem mivel csak kedvére élt, már a
következő évben 456-ban megbukott Ricimer, az idegen zsoldos hadak
parancsnoka és Majoriánusz, a legtekintélyesebb férfiú Itáliában, kénysze- ritették őt trónjáról lemondani. Ricimer ugyan barátját, Majoriánuszt, kiáltatta ki császárnak, hanem az uralkodó tényleg ő volt. Majoriánusz uralkodása dicséretesnek nevezhető ; rendeletéi czélszerűek, tevékenysége
fáradhatlan volt, mindamellett ő sem bírta a birodalom töredékeit fentar-
tani Egyes vezérek és egész, többnyire barbárokból alakult hadosztályok ellenkeztek parancsaival: hadjárata, melyet a vandalok ellen indított, mind
járt kezdetben hajótörést szenvedett, később azonban mégis békére kény- szeritette Geizeriket, mire a vandalok rablókalandjai egyelőre beszüntek. Legszerencsésebb volt Galliában, hol a burgundok, frankok és a nyugati góthoktól elfoglalt tartományok részét visszaszedte. De midőn Rómába visszatérni készült, Ricimer, kinek tulkapó hatalmát korlátozni igyekezett, megölette.
Az árnyékkirály, kit Ricimer a megölt Majoriánusz helyébe tett, Seve- rusz annyira közönyös személyiség volt a birodalomra, hogy sem élete,
sem 465*ben történt halála nyomot nem hagyott, mert Ricimer volt és maradt a tulajdonképeni és egyedüli úr. Szeverusz halála után Ricimer két
évig I. Leó, konstantinápolyi császár nevében maga vitte a kormányt; azután pedig úgy egyezett meg vele, hogy Antémiusz, a néhai Marciánusz császár veje, az ő leányát feleségül vegye és a nyugati bíbort viselje
(467). Antémiuszt nagy örömmel fogadta Itália. Ő főleg a vandalok tengeri rablásai ellen iparkodott a birodalmat megvédeni, s e czélból szövet
kezett Leóval is. Együtt hajóhadat szereltek föl, a vállalat jól megindult,
hanem utóbb a görög hadvezér árulásai folytán dugába dűlt. Azonképen Ricimer is mindenben csak saját hasznát kereste a közjónak romlásával. Ricimer, ki Mediolanumból szinte függetlenül uralkodott, nem egyszer élt nyílt viszályban Anthémuszszal. Hasonló viszony kezdett fejlődni Leó és mindenható minisztere Aszpar közt, a min Leó úgy segitetett, hogy Aszpart megölette. Úgy látszik, hasonló sorstól tartott Ricimer is a maga számára, és hogy ezt megölesse, összegyújtötte seregét Mediolanumban, és Rómának indult, Antémiusz seregeit megverte és a várost elfoglalta (472). Antémiusz életét vesztette, Róma pedig két városrészen kívül, mely mindjárt kezdetben Ricimer pártjára állott, kifosztatott és elpusztittatott. Az
ostrom tartama alatt kitört járvány Róma e harmadik veszedelmét még
még borzasztóbbá tette; ezren lettek áldozatai. Maga e szerencsétlenség okozója szintén áldozatul esett: Ricimer negyven nappal Antémiusz után
halt meg. Egy hónappal később a vész Ólibriuszt, a Ricimer által kine
vezett új császárt is elragadta.
A birodalom azoknak a seregeknek hatalmában maradt, melyek Rómát
elpusztították, és a római kormány ép úgy föloszlott, mint Gallia- és
Hiszpániában már rég föloszlott, csakhogy nem voltak a közelben oly
néptörzsek, melyek a jó alkalmat fölhasználván, a tartományt elfoglalták
volna. Két római hadvezér, a barbár Odoaker és a római Oresztesz, kik
előbb Attila szolgálatában álltak, mindegyik azon vidéken urkodtak, melyet seregeik megszállva tartottak, míg Ravennában az idegen hadak Gliceri-
uszt emelték a császári trónra (473). Gliceriusz elérkezvén Rómába, a
zavarok folytán ismét némi tekintélyre vergődött tanács által elismertetett, de csakhamar szerencsés vetélytársa akadt Juliusz Neposz-ban, a bizánci
udvar rokonában. Azonban egy évnél tovább Nepos sem tartotta fenn
magát. Oresztesz, ki függetlenül tartotta magát Gliceriusztól s kezdetben Neposzhoz szegődött, rövid időn elpártolt ettől is, elűzte őt és kiskorú
fiát, Romulusz Augusztuluszt nevezte ki császárnak (475), Odoaker, mind e változások csendes szemlélője, belátta, hogy a római birodalom elenyészett, és fölszólította a germán elemekből összeállított seregét: éljenek az alkalommal, mely őket a zsoldosokat szabad földbirtokosokká, az idegen birtok fizetett védnökeit, saját tűzhelyeik őreivé teszi. Fölhívásának kívánt
sikere lett: katonái királyokul választották és vezérlete alatt Itáliába törtek,
hol Oreszteszt és fiát könnyű szerrel leverték (476). Amazt foglyul ejtett
Odoaker kivégeztette, emennek megkímélte ifjú életét, hatezer darab arany
évijárulékot és lakhelyül a Lucullusz kampaniai nyaralóját adta.
Így enyészett el a római birodalom teljesen. A tizenkét kánya, melyeket Romulusz a város alapításánál látott, fenállásának tizenkét évszázadát
jelentette. Csalódnánk, ha azt hinnők, hogy birodalmuk végét a rómaiak
oly mélyen érezték, mint például a zsidók Jeruzsálem elpusztulását. Ellenkezőleg! A római tanács egyértelmű határozata azt az óhaját fejezte ki
Leo császárhoz, ne kívánja a császári trónt és azzal megpecsételte a nyu
gati birodalom halálát.
Róma, a világ városa, nem volt többé sem tekintély, sem hatalom; a világ urából bukott nagyság lett, mely csak múltja dicsőségén éldegélt, de arra méltó többé nem volt.
Róma még nem régen a germán törzseket csak rabszolgáknak, majd zsoldosoknak való barbár népnek tekintette, harczolt ellenük, becsmérelte őket; de fordult a világ sora, az alsóbb rendű népnek tartott tömegek
urakká lettek, Róma és egész Itália germán uraság alá került. A római
birodalom nyugati részében, Itáliában, germán államok alakultak. Vándor népek ütöttek tanyát és átvették az uralkodást.
Róma lakossága szobrokat, épületrészeket dobál le a támadókra,
ÚJ ÁLLAMALAKULÁSOK.
M
ikor még Róma a világ urának nevezte magát, jól tudta, hogy veszedelmek veszik körül. Kegyetlen tapasztalatok tanították meg rá, hogy nincs olyan határa, melyet ne fenyegetnének az észak, dél és kelet mélységeiben rejtőzködő népek.
Északon háromféle néptömeg tartózkodott ez időben, a germánok, szlávok, az ázsiai népek. Keleten laktak a perzsák, délen hatalmas fél
szigetük sivatagain az arabok kóborogtak, kiktől még nem féltek akkor s Afrika sivatagain a mór törzsek, akik már elég számosán voltak, hogy
nyugtalanságba ejtsék a római tiszteket és segítsenek a birodalom elpusztításában, de nem elég erősek arra, hogy maguk végezzék ezt a munkát.
Téodoziusz halála után 395-ben komoly veszedelem csak északról fenyegetett. A szlávoktól szorítva, akiket viszont az ázsiai hordák zavartak
el a Volga partjairól, a germánok a római birodalom határai mentén
tömörültek. Svábok, allemánok, bajorok foglalták el a délt a Majna és a Konstancai tó között. Markománok, kvádok, herulok s a germán terület
szélén a nagy gót nemzet tolongott a Duna partjain. Nyugaton az alsó
Rajna mentén volt a frank szövetség (szaliaiak, ripnárok, szikamberek, brukterek, kaitok stb), mely a harmadik század közepén alakult, hogy a
rómaiaknak ellent tudjon állni. Északon a frízek az Emsz folyó torkolatánál, tovább keletre a vandálok, burgundok, longobárdok s az Elba és az Eider között az anglok és a szászok; végül e népek mögött a jüttök,
dánok, skandinávok, akik Dániát és Svédországot foglalták el. Ezek intézik a második betörést a 9. században.
E népek erkölcsei,, kormányzása, jelleme teljes ellentétét képezték a római világnak. A fegyelem s a szolgaiság, a császárság kormányzatának
fő elvei, iríózattal töltötték el a germánokat. Az egyéni szabadság szere-
tete, az önkéntes odaadás volt jellemük fő alapvonása A kalandos, messzi
földön folytatott háború, a dicső ség és a zsákmányolás volt legédesebb
kedvtelésük. Amint a fiatal embert bemutatták a közös gyülekezetnek s
amint apjától, vagy valamely híresebb főnök kezéből átvette a pajzsot s
a kardot, harczos és polgár lett belőle. Nyomban csatlakozott valamelyik főnökhöz, akit háborúban, békében híven követett. Ők voltak a főnökök hívei, mindenkor készek meghalni, hogy az ő életét megmenthessék, mindenkor hívei a veszedelemben. De erre csak a becsület kötelezte őket.
Ilyen embereken nem lehetett úrrá egyes ember kényuralma. A germánok kormányát is egy gyülekezet képezte (mail), melyen valamennyien
resztvettek Szent intézmény volt ez, melyet az ő hitük szerint maguk az istenek alapítottak. Szent helyeken és szent napokon tartották e gyülekezeteket, holdtöltekor és új hold idején, bokros helyen, melyet kelet felé
egy 24 nagy fehér kőből alkotott félkör zárt el. Ott gyűltek össze a har-
czosok pajzsukkal, katonai függetlenségük e jelvényével. A pajzsok össze-
verése mutatta tetszésüket, heves morgás pedig nem tetszésüket fejezte ki.
Ezek a gyülekezetek végezték az igazságszolgáltatást, néha valamennyi szabad ember gyűlése, néha több kiküldött (rakimburgi, ahrimanni) utján. Ez az esküdtek intézményének eredete.
Minden megyének megvolt a vezető tisztviselője (gráf), az egész országnak királya (Koning), akit, mindig egyazon családból választottak. Harczra ők maguk választottak vezért, akit követni akartak (herzog).
A germánok alig művelték a földet. Nem volt magánuradalma senki- nék; a tisztviselők minden évben kiosztottak mindenkinek egy darab földet
művelésre, hogy — mondja Cézár — el ne veszítsék a harczokhoz való
kedvüket. Innen is van, hogy művelődés dolgában alig haladnak. Egymástól távoleső kunyhókban laktak. Mindenik kunyhó annak a földnek a
közepén feküdt, melyet a gazdája művelt. Testhez álló ruhát hordtak,
Árminnak hadiszcrencsét jövendöl a jósnö.
.Glóbus" müintézet. Budapest.
Endrei Zalán: A Vílac Történelme. III.
mely nagyon elütött a bő római s görög ruháktól, de annál jobban meg
felelt a zord, marczona nép egyéniségének.
Úgy látszik az erkölcseik elég tiszták voltak. A többnejűség csak a királynak s a nagyoknak volt megengedve. A mértékletesség azonban nem volt erényük. Sokat ittak ünnepeiken. Díszkupájuk valamely legyőzött ellenség koponyájából készült. Gyakran véres verekedéssel végződtek az ünnepek, Játszani is szerettek, mindenbe játszottak, még a saját személyükbe is. Aki elvesztette magát, a nyertes rabszolgája lett. Ez becsület
beli tartozás volt s egyikük se vonta ki alóla magát.
Mint a többi Ázsia mélyéből Európába vándorolt népeknek, úgy a germánoknak
azokat magukkal. A vallás a művelődéssel változik. Amíg a nagy tömegek vándoruton voltak, amíg az éjszakai égboltozaton évről-évre új meg új csillagképek világítottak germán ő snép mitológiájából származik. Ziu isten a nevéből ítélve alighanem ugyanaz, akit a hajdankor indusai Diausz, a görögök Zeüsz, a rómaiak pedig Jupiter néven imádtak. A mai német Goit (isten) szóhoz hozzátartozik az ősindiai ghorasz jelző ami rettenetest, tiszteletet parancsolót jelent. A germán tehát az isteneiben felsőbb lényeket látott, akiknek a hatalmától félt, akiktől alázattal könyörgött segítséget. Cézár a germánok halhatatlan isteneiről beszél, de azt is mondja, hogy a német csak azt tisztelte istennek, amit látott, ami látható hasznot hozott neki: a napot, a holdat és a tüzet. Pedig téved. Az istentisztelet sohase a természet tisztelete, mert az isten fogalmában mindig van már bizonyos erkölcsiség is. Tacitusz, aki jobban ismeri a germánok vallási gondolkodását, egész sereg germán istent nevez meg római névvel, de azért könnyen ráismerhetünk bennük a germán istenekre. Arról is hallott Tacitusz, hogy a germánok nemzetük eredetét isteneikre vezetik vissza.
Az istenek (női és férfi istenek) természetfölötti hatalmát, melylyel a világot be osztják, rendezik és fölötte uralkodnak, valamennyi germán nép kifejezi azokkal a
szavakkal, ahogy az istent nevezi. A skandinávok r o g n vagy regi n-nek hívják az
isteneket, az ószász beszédmódban is rá találunk, a gótban is, ahol r a g i n (tanács)
és ragineisz (tanácsot adó) a nevük. Az istenek uralkodói hatalmát kifejezi az
ószász és angolszász kifejezés m e t o d is, ami bírót jelent. A gotoknál és skandinávok- nál úr-nak, hősöknek (á z-ok) is nevezik őket, sőt a skandinávok a női istent is kifejezik az asynjur szóval, ami áznőket, vagyis istennőket jelent, a többi germán nép g u t i n- nek (Göttin, istennő) hívja őket. Érdekes, hogy a germánoknál a Gott (isten) szó eleinte se him, se nőnemű nem volt, hanem mindakettőt értették alatta.
A germán nép ő si vallásáról és isteneiről alig néhány nyom maradt ránk német forrásból. Egy pár rege és monda, de azok is inkább csak sejtetik az ő s germán nép lelki világának vallási életét, mert több bennük a képzelet, mint az elfogadható hagyomány. Latin források néha úgy beszélnek a germán istenekről, mint valami isteni gyülekezetről vagy tanácsról, amely ősrégi dalok szerint a földi fejedelmekhez hasonlóan uralkodik és tanácskozik a világ dolgairól. E szerint az istenek lakásai mind együtt vannak az égben s hatalmas fal védi őket. Országukat Ázgardnak (istentanya) hívják. Kívülük volt még egy másik világ, a Ván-ok világa, mint az Edda-dalok regélik.
Némelyik Vánt az Ázok, vagyis istenek maguk közé fogadták. A monda szerint a két istenvilág elkeseredett háborút harczolt egymás ellen a világ birtokáért s mikor békét kötöttek, az Azok és Vánok a békeszerződés és házasság utján közelebbi viszonyba léptek egymáshoz. A Vanir annyit jelent, mint ragyogó és barátságos, ebből lett wanum, amit barátságos fényözön kifejezésére használtak. Az Edda-dalok nagyon dicsérik a Vánok bölcseségét, de azért nem tisztelték őket annyira, mint az Azokat. A Vánok a varázslás urai is. Bár nevüket csak az északi germánoknál találjuk meg, valószínű, hogy a déli germánok is ismerték őket.
Sokkal érdekesebb adatok maradtak a késő világra a skandináv hagyományokból különösen az Edda-dalok által, bár ezek sem beszélnek az istenek tiszteletéről, a vallási szokásokról és áldozatokról s több bennük a költészet mint az ő sgermánok vallásfogalmairól szóló igazi hagyomány. Különösen sokat beszélnek róluk az északi skandináv népek, így a svédek és norvégek. Sok olyan vallási dolog, ami a németeknél a régi történeti idők szürke félhomályában vész el, az ő műemlékeiről tisztán leolvasható. Bizonyos, hogy az istenség a germán vallásban győzelmes szellem, mely a vad erő és a nyers anyag fölött áll, amely küzd ellene és megfékezi, de csak ritkán emeli fel a lelket s még ritkábban képes lelkesíteni. A nemesebb erkölcsöknek ezekben a fogalmakban kevés szerep jut. A szellem fölénye az értelmessége, melynek szerelem, gyűlölet, hűség és árulás fölött nem örök törvények szerint, hanem a pillanatnyi előny alapján ítél. Még a leggyalázatosabb tett sem talál mindig büntetésre, ámbár az ősgermánok vallásvilágából sejthető , hogy a természeti állapotok egy magasabb törvénybíráskodása alatt állnak, mely még a bűnös isteneket is sújtja.
Az isteneknek is meg kell halniok, ők sem örökké valók. Létezik egy felsőbb sorshatalom, mely a világ kezdetétől fogva jelent és jövőt túlél, isteni és emberi nemzedékek életét és pusztulását látja elvonulni maga elő't. Ez tehát a sors, mely alatt a skandinávok személyes hatalmakat értettek. Három nővér a Nornák jelképezik a hitet. Bennük mély és titokzatos tudás a legnagyobb természetes erővel egyesül. A Nornák óriásnők
Az óriások főtulajdonságai a germán ősvallásban az erő és az okosság. De míg a Nornák végzete előtt gondolkodás nélkül meghajlanak az emberek s félő tisztelettel vannak irántuk, addig az óriások viselkedését isten és ember iránt ellenségesnek tartják. Csak ritkán hiszik el róluk, hogy nemcsak ártani, de használni is képesek. Az óriások az isteni és emberi világ rendjét és biztonságát veszélyeztik. Tudásuk és erejük fölött csak erő, csel és ügyesség győzedelmeskedhetik. Ez pedig csak az istenek tulajdonsága.
Bátorságos és jószívü nép a törpék népe. A törpék lényegében inkább a művészi ügyességet, mint az erőt keresték. De a skandiváv hagyományokban az óriások és törpék alakjai összefolynak. A törpékhez tartoztak a házban, erdőn és mezőn élő jó és rossz szellemek. A koboldok láthatlan védelmezői a háznak Különösen háborúban működtek a védő istenek és bölcs asszonyok. Csapatosan repültek a levegőn keresztül a csatamezőre, kiszabadították a foglyokat, segítették barátaikat, üldözték az ellenséget titokzatos bájdalok éneklése közben. Rokonaik a női védszellemek, védőangyalok, a kikről a hivő azt hitte, hogy mindig körülötte vannak. Az egyes embernek e láthatatlan hatalmakhoz való személyes viszonyából fejlődött ki az ősök tisztelete, még az elhunyt családtagoknak is áldozatokat hoztak. Evvel a szokással függ össze a kísértetekben való hit. Meg voltak róla győződve, hogy az elhunytak rossz szellemek alakjában lebegnek a sírok körül és minden balszerencse okozói. Vadul száguldó lovasokhoz hasonlították őket, a kik éjszaka vándorolnak s az első napsugárral eltűnnek. A germán lelkivilága számtalan szörnyet is ismer, többek közt az erdei szellemet (Hexe), a kik ellen csak a varázstudomány ismerésével védekezhetik.
Az ős szellem.
Nem maradt ránk az ősgermán vallásnak semmi épített emléke. Sem csarnokok, sem isten szobrok, sem templomok, a hol pogány germánok isteneiknek áldoztak. Valószínű, hogy a keresztény térítés idejében a hittérítők leromboltatták őket, de az is lehet, hogy a téritők a pogány templomokat a keresztény isten szolgálatárá alakították át, vagy azok mintájára építették a keresztény templomokat, AZ ó-izlandi irodalom említ ilyeneket. E szerint a skandináv templom hosszúkás, négyszögletes épület volt, mely belül egy nagyobb és egy kisebb helyiségre oszlott s fából készült. A házat kerítés vette körül, falai apró kukucsáló lyukakkal voltak teli, teteje nyitva állt, falait szőnyegek és néha nemesérczek díszítették. Az ajtón egy gyűrű lógott. Belül oszlopok tar- taitották az épületet. Az északra néző , hosszú oldalon trón állt a templom elöljárója számára, a falak mentén alacsony padok húzódtak s egy félköralaku épületrésben álltak az istenképek. Ezek az istenszobrok leginkább fából, néha kőből készültek, de mindig emberi alakra. Ruhába öltöztették s néha aranynyal, ezüsttel díszítve állították valamiféle talapzatra. A germánok családi tűzhelyükön is hódohak az isteneknek, kiknek kepei a házigazda ülőhelyébe voltak faragva. A templomban több isienszobor volt együtt. Előttük állt a vassal kivert oltár, rajta az örök tűz és egy nyitott gyűrű, a melyre esküdtek. A pap az áldozati állatok vérébe mártotta s ünneplés alkalmakon a nyakába akasztotta, a mi az isteni akarat előtt való hódolatát jelképezte. Az ol áron állt még a rézből készült nagy réztál és egy kis vessző , mellyel a tálba gyűlt áldozati vért az oltárra mázolta és az áldozó hívekre fecskendeztek. Az épülethez tartozott egy erdő is, abban volt a borzalmas áldozati forrás, a melybe az áldozati hullákat dobáltak. Az érintetlen őserdő , a szent berek volt alighanem a hajdankor legrégibb temploma, melyben mndenekelőtt szent menedékhelyet láttak, a hol örök béke honolt és a hol a bé- kétlennek se esett bántódása.
A törzsfőnök, vagy a király volt a templom ura és őrizője és isteni jellege következében az ország főpapja is. Az ő s germán hit azt tartotta, hogy szerencsétlen háború, éhínségért a király felelő s és bűnössége az istenek iránt csak úgy vezekelhető , ha áldozati halálra szánják. Népgyülekezeteket, melyek az egész község, vagy ország dolgaival törődtek, kedden vagy csütörtökön tartották a gyülekezet Zin isten védelme alatt állt. Háromszor évenként jöttek össze a község vagy kerület lakói a templomban áldozatra. Október közepén (téli éjszakán) áldoztak, hogy jó időt adjon az isten, január végén (tél közepe) három napon át hoztak áldozatot a béke és termékenység érdekében és április közepén (nyár kezdet) a nyári vállalkozások sikeréért könyörögtek isteneikhez Az áldozat arra való volt, hogy az isten kegyét megnyerje, haragját eloszlassír Nagy örömmel üdvözölték, ha az isten jelt adott, hogy az áldozat kedves neki, ha például Odin isten üdvöt hozó hollói röpködték körül a templomot. Általában ökröt, lovat, disznót, juhot áldoztak. A pap az áldozat vérét a vértálba gyűjtötte, azután tüzet gyújtottak és a nagy üstökben főtt áldozati hűst együtt költötték el. Úgy is áldoztak, hogy az áldozat fejét, vagy más testrészét elásták, vagy fölakasztották s úgy ajánlották istennek. Egyik keresztény téritő az upszalai nagy áldozati berekben 72 állati és emberi áldozati hullát talált fölakasztva. Az emberáldozat különben is gyakori volt. Hagyományok beszélik, hogy egyik északi király mindkét fiát föláldozta a haragvó istenek kiengesztelésére. Különösen hadifoglyokat áldoztak tömegesen. Vagy fölakasztották, vagy az áldozati forrásba, néha mocsárba fojtották őket. Sokszor szörnyű kegyetlenek voltak áldozataikban. Így a skandinávok, ha új hajót bocsátottak a vízre, az áldozatokat azokra a deszkákra kötözték, melyeken a hajót a vízbe akarták csúsztatni. A nehéz hajótest persze péppé zúzta a szerencsétleneket. Az áldozásokat rendszerint tánczczal és szent dalok éneklésével kötötték össze.
A germánok emberáldozata tulajdonképpen az istennek kedves vezeklés testi büntetés alakjában. Ezért sokan önmagukat áldozták föl, öngyilkosok lettek.
Sokat adtak a jövendő mondásra, a jóslásra. Megvoltak róla győződve, hogy kiváltságos emberek, különösen papok, papnők titokzatos összeköttetésben vannak az istenekkel s megnyilatkozásra bírhatják őket. Ilyen megnyilatkozásokból állt tulajdonképpen a jóslás, melyben vakon hittek, annál is inkább, mert az mindég legfontosabb életérdekeikről beszélt. A jóslást szent titokzatosság homálya vette körül. Szolgálatában különösen asszonyok álltak. Az asszonyok képzelőtehetsége nagyobb és érzékenyebb, mint a férfié. Csakhogy föltétlenül meghajoltak előttük és rajongó hálával hódoltak nekik, ha jóslatuk bevált Weleda a wesztfáliai tornyából hirdette az istenek akaratát, és honfitársainak a rómaiak elleni háborúban győzelmet jósolt. Mikor azután tényleg diadallal tértek meg a háborúból, a zsákmány javát lábaihoz rakták. Ármin a germán vezér is elment jóslatért, mielőtt a leutoburgi erdőben megtámadta Vénuszt A jóslat győzelmet ígért.
A jóslás eszközeiről nem sokat tudunk, de hihető , hogy mint a többi ősnépnél, a germánoknál is első sorban a szent szavak és mondatok álltak, melyeket a jósok kezdetben elmormoltak, később azonban föl is írták azokat A germánok ezeket roppantul kedvelték, mert a leghatásosabb varázsló erőt látták bennük. Még később írott talizmánok és amuletek voltak a legbecsesebbek, a hívek mindig maguknál hordták őket. A varázslók és varázslónők akkor is olyan eszközökkel dolgoztak, mint a későbbi idők boszorkányai. A titokzatos gyökerek, növények, kövek, kagylók, állatok, fogak, karmok és farkok a későbbi korok boszorkányainak ő seinél is fontos szerepet játszottak S e titokzatos eszközökre nemcsak a gonosz boszorkányoknak, hanem az általánosan tisztelt papnőknek és bölcs asszonyoknak is szükségük volt. Skandináv hagyományokból maradt ránk a Thorbjorg varázslónő története. Thorbjorg tél idején végig vándorolt az országon s az embereknek, akik rá megkérték, jövendölt. Este sötét kövektől kirakott köpenyben jelent meg, a nyakán üveggyöngyöket, a fején fekete báránybőr süveget viselt, melynek bélése fehér macskaszőrme Kezében mint társnőiében is, pálczát tart, derekára parafa öv van kötve s azon lóg a varázseszközöket tartalmazó titokzatos zacskó. Kezeit macskabőr keztyű, lábait borjúbőr czipő fedi. A ház minden lakója tiszteletteljesen köszönti, a háziúr a díszhelyre vezeti, mely csirketollal tömött párnával van bélelve. Négylábú zsámolyán ülve, jósol. Érdekes, hogy A bölcs asszonyok művészeteiket éjnek idején űzik s emberek, állatok betegségét is egyformán jól gyógyítják. Legfontosabb munkájuk azonban a szürke hajdan korban az volt, hogy sorspálczikákat
Az áldozó szent berek.
faragtak, varázsjeleket véstek bejéjük és abból kiolvasták az istenek akaratát. Ha országos érdekről volt szó, a pap végezte ezt a szertartást, a család dolgairól azonban a házigazda is kérdezősködhetett magacsinálta jeles pálczikák segítségével az istenektől. Az isten akaratának kifejezői voltak a madarak és a madárhangok is. Különösen tisztelték Odin hollóit, azonkívül a sólymot, sast és hattyút, melyek jó madarak voltak. Németország egy helyén — Tacitusz elbeszélése szerint — szentelt erdőben csupa hófehér lovat nevelt a község költségen, amelyeket munkára soTase használ'ak.
Ha a király, mint az ország legelső papja a szent kocsiba fogta őket, aggódva figyelték nyerítésüket s prüszkölésüket, hogy abból megtudják az istenek akaratát, mert azt hitték, a hófehér lovak okvetlenül tudnak a mennyei lakó terveiről. De hogyha háború ütött ki s a nép nem volt bizonyos a háború kimenetelében, akkor minden módon arra törekedtek, hogy az ellenséges tábor egyik harczosát elfogják. Ezt aztán arra kényszerítették, hogy egyik kiváló harczosukkal megküzdjön. Az egyiknek, vagy a másiknak a halálát jó, vagy rossz előjelnek tekintették. A későbbi istenítélet eszerint tehát szintén az őskor pogány szokásaiban gyökerezik. És az ilyen előjelekben és a jóslásokban rendületlenül hittek Ez a hit pedig ellenállhatatlan erőt adott fegyvereiknek és sok nagy győzelmüket annak köszönhették. A vallásnak tehát nagy szerepe volt az ő sgermánok hadviselésében. A haldokló és a győzelmes harczos egyformán, mint az istenek döntését fogadta sorsát. Ő maga mindent megtett, hogy bátorságával az istenek tetszését megnyerje s minden népcsatában az is enítéletet látta.
Az ősgermánoknak is tizenkét istenük volt. Ezt az izlandi tudósok mondják, mert a germán nép vallási hagyományai nem tudnak róla semmit. Csak későbben állapitot- ták meg ezt a számot a tudósok. A középkorban a régi hagyományok alapján összeállított névsor hol 14, hol 13, néha 9, máskor meg éppen csak 3 istenről beszél, míg 27 istennő nevét említi. A zavar onnan származott, hogy a félistenek egy részét nem tudták megkülömböztetni az istenektől és sok esetben ugyanannak az istennek több nevét mint külön istenséget vették számba. Pedig a félistenek jelentő sége a germári vallásban sokkal kisebb, mint az isteneké Az ő sgermán vallásban tényleg csak három istent mutathatnak ki. Ezek Vodan, Donar és Ziu, akik megfelelnek Hermesznek, Zeusznak és Aresz istennek. Hozzájuk csatlakozik egy istennő , eredetileg a földanya, az istenek kedvese, akit Frija néven ismernek. Ezt a legrégibb isteni kört azután a skandinávok megnagyobbították a hő sökkel, az isteni származású Vánokkal és az óriásivadék Lokival, aki azonban valószínűleg csak az istenek szolgája volt.
Ugylátszik, hogy a pogány germánok vallásában csak a három istennek volt fontos szerepe, mert még közvetlenül a keresztény hit fölvétele előtt is csak ezeket említik vallási hagyományaik Woden, Thuner és Szaksznot név alatt. Ezeket imádták, nekik hoztak áldozatokat, de valószínű, hogy minden törzs más és más név alatt tisztelte őket. A németeknél megmaradt ez a hármas istenség. Az istennővel, akit rendszerint fényes női kiséret vesz körül, mindenütt találkozunk a vallási hagyományokban, de Skandináviában az ő hatalmát is korlátozza egy második istennő — Freija.
Az istenek életének részletei csak a későbbi izlandi hagyományokból vehetjük át. Ezekből tudjuk, hogy az égboltozat a föld takaiója, az istenek lakóhelye, ott vannak kastélyaik (ózgárd), melyeket az istenen kovácsoltak és ácsoltak s amelyet egy óriás- épitömester fallal vett körül. Ezeket a kastélyokat templomoknak nevezték Csodálatos hid — szívárványt értették alatta — köti össze a földet az istenek ligetével. Azon járnak az istenek, akár az emberek házait látogatják meg, akár az óriások messzi eső országát.
A skandinávok Odinnek, az angolszászok és íriszek Wodennek, a szászok, frankok alemánok és bajorok Wodannak hívják. Újabban a bajoroknál Wuotan lett belőle. Őt tisztelik mint az istenek fejét. Csatatérről csatatérre vágtatva harczol, bölcs és igazságos béke idejen, gazdag tapasztalatai megismertették véle a földi és a túlvilág titkait, szóval tökéletes Ez Wodan.
Sok neve volt a népnél s mégis mindig ugyanazt a teremtő és a világ dolgait elrendező istent értették alatta. Csudálatial eltelve beszéltek határtalan tudásáról, vándorlásaitól a földön, a háborúban és békében való nagy hatalmáról. Mindig más és más alakban jelent meg szemük előtt, mert meg volt az a tulajdonsága is, hogy átvál- tozhcssék arra, amire éppen szüksége volt. Azt hitték ő a varázslás ura és atyja, ismeri a rimákat, melyek úrrá teszik élők és holtak, harcz és győzelem fölött. Ezért mindenhatónak és emberek atyjának is nevezték Wodant. A nép vallási képzelete legszívesebben magas, egyszemű, hosszúszakállú aggastyán alakjában látta, amint sötét köpenyben, a vállán átvetett zsákkal, mélyen szemébe gyűrt kalappal vándorol. Ha fegyverdiszben van, aranyos sisakot és bőrből való ragyogó szaru, vagy érczlemezekkel borított ruhát viselt, kezében pedig hatalmas dárdát (gungnir) forgatott. Nyolczlábú, szürke paripán (Szleipnir) lovagolt, mely légen és tengeren végig száguldott vele, sőt a pokolba is elvitte. Trónjáról mindent meglát ami történik. Mindennap két hollót (Huggin és Muninn küld a földre, amelyek visszaérkezésük után a vállára szállnak s minden újságot a fülébe súgnak. Ezek a szárnyas vándorok mindent látnak és hallanak, amit ajövendő előkészít.
Vagy kígyó alakjában keresztülmászik a hegyeken vagy sas szárnyakon repül tovább. Legszívesebben mint vándor jelenik meg a földön s hol itt, hol ott könyörög koldus módjára éjjeli szállásért. Végtelen kort ért sok ivadék törzsatyja ő , akinek ő sei már az idők kezdetén éltek. Apja Borr (fiú), a Buri magzata, akit Andhumla tehén három
Odin, mennyei trónusán.
nap alatt nyalt ki nagy hatalmas, sós jégsziklából. Anyja révén az óriás Bolthorn az őse, annak leánya Besztla, anyja s Besztla fivére Mimir a nagybátyja.
Mimirrel. az ősidők egyik óriásával szoros barátság köti össze Odint. Őt ugyanis születése után kitették, lándzsával megsebezték s mint áldozatot fára kötötték. Kilencz nap és kilencz éjjel lógott a fán viharban, esőben, a fájdalom, éhség'és szomjúság majd megölte, mikor a fa alatt megpillantotta nagybátyját Mimirt, aki megszabadította, varázsmondásokra tanította s hogy további üldözések elől megvédje, az Odrerir üstjéből megitatta. Wodan erre rögtön nőni kezdett és értelme is rohamosan fejlődött. Fivéreivel Wilivel és We-vel a megerősödött Wodan kiemeli a földet a vizek mélyéből. Tehát teremt. Valószínűleg ugyanaz a hármas istenség, (de Odin, Hönir és Lodur név alatt) adott életet az első emberpárnak. Hárman a földön vándorutjokban két emberformát (Aszkr és Lubla) találtak, melyeket a törpék készítettek fából. Csak élet nem volt bennük. Ekkor Odin a lélegzetet, Hönir értelmet, Lodur pedig szint ajándékozott nekik. Wodan felesége Frija (a longobárdoknál Frea) kezdetben nem csupán Odiné volt, a hagyomány szerint Wili és We is benső viszonyban voltak vele.
Az Odrerir-üstben csudás ital gyöngyözött. Nagyszerű tulajdonságai, melyekben Wodannak már megmenekülésekor része volt, epesztő vágygyal töltötték el Wodant hogy a csodatévő üstöt megszerezze az óriásoktól és a saját szolgálatába állítsa. Két törpe készítette az italt vérből és mézből. A vér Kvaziré, a legbölcsebb ember volt
akit az istenek a saját nyálkájukból teremtettek. Később a csudaital Szutungr óriás
tulajdona lett, aki Hnitjborg sziklában őriztette leányával Gunnlod-dal. Odin meglátogatta Bolverkr név alatt az óriást és egy kortyot kért az italból, de Szuttungr nem
adott neki. Ekkor Odin kígyó alakjában a sziklába hatolt, ahol az aranyszéken ülő
Gunnlod megkínálta a drága nedűvel Három napig pihent Gunnlod karjai között, ezalatt kiitta az üstből az egész italt s mint sas visszarepült az istenek közé. Odaérve
az italt egy hordóba köpte s azóta az istenek szent várában őrizték az italt. Mikor aztán az óriások odajöttek s megkérdezték tőle, hogy nem ő rabolta-e el az italt, Odin megesküdött, hogy nem tud róla s azt is letagadta, hogy Gunnlodot elcsábította. A csodaüst rendkívüli bölcsességet adott Wodannak. A csudaital mindentudóvá tette. De attól nem védhette meg, hogy Biílingr gyönyörű szép leánya ki ne kosarazza.
Szép volt a leány, mint a napsugár s Odin gyönyörűséggel gondolt reá, hogy eljegyzi őt. A nádasban ült s ott várta a gyönyörű gyermeket. De az csak nem jött s a mikor éjjel meglátogatta titokban, fényes lánggal lobogott az őrtűz s az egész kiséret ébren volt. Hajnalban újra elment Odin. Akkor aludt már a kiséret, de a leányt egy óriási kutya őrizte s Odinnek megszégyenülve kellett elkullognia.
Mimirt, az Odin nagybátyját ismerjük már. Iggdrazilnak a világot beárnyaló tölgye mellett ült s a gyökerei alól bugyogó forrást őrizte. Az a bölcsesség forrása volt, melyből Kimir mindennap merített. Innen van az, hogy sem a múltban, sem a jövőben nincs előtte titok. Odin fölkereste és kérte, hogy kínálja meg az italból, mert elhagyja a tudása s nem látta már a dolgok végét. Mimir szívesen ad belőle, ha Odin az egyik szemét nála hagyja zálogban. Az isten beleegyezik, csak hogy czélját, ha mindjárt nagy áldozat árán elérje. A szeme Mimiméi maradt, aki minden reggel pohár helyet használja. Mimir titokzatos bölcsessége kedvéért imádják a pogány germánok a folyó vizet, különösen a forrást. Germán asszonyok a rohanó folyókba tekintve, a viz mozgásából jósolni tudtak. A Mimir forrása kifürkészhetetlen, mert a föld és a meny minden vize. belőle ered. Folyók és folyamok a néphit szerint Mimir fiai. Odin is, mikor az istenek alkonya beköszönt, Mimir fejével (a forrással) beszél s tőle kér az istenség jövendő sorsáról igazmondást. Mert a pogány vallás képzelete isteneit sem örökkévalóvá, sem mindentudóvá nem teszi. Más mondák is beszélik, hogy Odin, bár ő volt a főisten, ha sorsát nagy események fenyegették, varázslóktól ésjövendőmondóktól kért tanácsot.
Aki az Odrerir-üst csudaitalából ivott, bölcs lett s ez a bölcsesség a rimák ismeretében és varázsdalok tudatában állt. Körülbelül a kereszténység második századában vitték be kereskedők a római császárság korának latin betűit Germániába. A germán törzsek az idegen írásban varázserőt láttak, bizonyosan azért, mert az idegen kereskedők külföldi amuletteket és talizmánokat adtak el a germánoknak, a germánok is követték a külföldi szokást. Fegyverekre, csattokra, gyűrűikbe, szarukba, fésűkbe s hasonló tárgyakba felírásokat véstek. Egyszerű kövek, ha betűk álltak, rajtuk amulettek lettek, melyeket a pogány skandinávok még századokkal később is zsebükbe viseltek A varázsfölirást (betűket) rúná-nak hívták. Alapértelme titkot, titokzatos bölcsességet és beszédet, mormogást jelent, ami az ő sidők varázslásainál elengedhetlen szokás volt. A tárgyakra rótt betűknek csudás varázserőt tulajdonítottak.
Odin delejes hatalma a külső természet s az emberek érzékei fölött a rimák ismeretéhez volt kötve. Szoros összefüggésben áll Odin orvos-szerepével. A német törzsek is imádták Wodant, mint a varázsnyelv hasonlithatlan ismerőjét. Csak ő képes lova kificzamitott lábát helyére tenni, sem Frija, sem más isteni asszonyok, akik Odin kíséretében voltak, mikor a merzenburgi erdőbe lovagolt, nem tudták ezt megtenni. A rímatudománynyal kapcsolatban mint gonosz szellemet is szerepelteti Odint a népképzelet. Elmegy az orosz király udvarába és megkéri leánya, Rindr kezét. Hogy el ne árulja magát, kalapját mélyen a szemébe gyűrte s úgy lépett orosz hadi szolgálatba Nagy győzelmet szerez a királynak, aki így barátjává fogadja. Később bevallja szerelmét a királynak, aki pártolja őt. Odin közeledik a leányhoz s csókot kér tőle, de csattanó pofont kap helyette. Következő esztendőben Odin álruhába megint csak visszajött, Hroptr-nak nevezte magát s azt mondta, hogy aranyműves. Csudás ajándékokat készített a gőgös királylánynak, de csók helyet ismét pofon a jutalma. S harmadszor is eljött Odin, megint harczos alakjában. A finnyás leány harmadszor is eltaszitja magától, még pedig oly erő sen, hogy álla a földet érte Erre rettenetes bosszú következett. Egy kis darab varázsfölírású parafával megérintette Rindr-t, aki attól megőrült. Senkise tudott rajta segíteni. Végre öregasszony jelentkezett, hogy ő meg tudja gyógyítani Odin maga volt az.
A népképzelet ismert olyan varázsdalokat, melyekről azt hitte, hogy fájdalmon, bánaton segíteni tud, gyógyít, letompítja az ellenség fegyvereit, bilincseket szétpattant, kilőtt golyót röptiben megállít, lángot elolt, férfiak gyűlöletét megszünteti, vihart, hullámot megszelídít, asszonyt szerelmessé tesz stb. De a varázslat olyan erőket vesz igénybe, melyek az ember értelmén kívül állanak, s ezért avval az isteni lénynyel köti össze, akitől a kívánt jótékony vagy pusztító hatást várja. Valamennyi germán nép
hitében Odin volt a varázslat s a rúnák istensége, ő a varázslók feje, a varázslat atyja, ahogy sokszor nevezik. Ha ő a halotti varázst elénekli, még a boszorkányt is kicsalja
sírjából. Kiválasztott emberek megszólaltattak elhunytakat, hogy ezt elérjék rúnákkal
díszített pálczikát tettek a halott nyelvére.
Költők képzelete kitágította a rímatudomány fogalmát, sőt a rimák alatt az istenek
és szellemek életét is értették, a titkok egész világát. Skandináv költők dalt adnak Odin szájába, melyben felsorolja az isteni várak, állatok, folyamok, a Walkirj-ek és a maga számtalan nevét elősorolja Egy másik dal arról bezél, hogy Odin az erdőbe megy s egy óriással versenyre kél a rúnatudományban. Gangrád néven köszönt be az az óriáshoz s az istenek, s óriások rúnáit kérdezi tőle. Mondja meg neki, hogy hívják a határfolyót, mely az istenek világát elválasztja az óriásoktól, hogy hívják a nap ménparipáját, honnan származik ég és föld, hold és nap, az éjszaka és a nappal, tél és nyár s ki volt a legerő sebb óriás. Minderre megfelelt az óriás, egy utolsó kérdéssel azonban cserben hagyta a bölcsessége s ekkor fölismeri, hogy ki az ellenfele. Talányok megfejtésében senki sem versenyezhetik Odinnal.
A skandinávok a láthatlan istenek minden megnyilatkozását az emberi életben „rúná“-nak hívják. Kiváló emberek, hősök, mint Szugurdr megtanulhatják a rúnatudományt, egy Walkirje a tanítónőjük. Megtanítja rá Szigrunen-t. Aki győzni akar a kardjába vési őket.
Egyszer ü u n n h i 1 a r vendégül hívta magához Egilt és mérgezett sörrel kínálta meg. Egil gyanakodott, rúnákat karczolt az ivószarura és megkente őket vérrel s íme a szaru szétpattant s a sör a padlóra folyt. A rimákat használták betegség, a tenger
veszedelmei ellen. A szónoki képesség és a költői tehetség is a rúnák titkától
függött.
Hroptr — Odin egyik neve — abból a nedvességből készítette e rúnákat, mely Heiddraupnir koponyájából és Hoddrofinr szarujából (Odrerir italát kell alatta érteni) folyt. Ott állt a hegyen karddal a kezében, sisakkal fején, mikor M i m i r feje kihirdette az igazi rúnákat. Némelyek Á z o k é, más rúnák Elfek és Wanoké, nehány pedig az emberé, amivel azt akarja mondani a hagyomány, hogy a láthatatlan világ néhány megnyilatkozását az ember is megérti. A beavatott megismeri a rúnákat a medve karmain, a farkas körmein, a sas csőrén és véres szárnyakon. Ha ez állatok valamelyike a jósszolgálat közben megjelent, a beavatottak abból az istenek akaratát tudta közölni á néppel. A természet isteni hatalom szolgálatában áll. Odin a természet jelenségeit is ellátta rúnákkal, de az isteni írást csak gondolkodó ember érthette meg.
Odin a világ fájára akasztva.
Odin megszerezte a csudafolyadékot és kiváló embereket részesíteni akar annak jótéteményeiben. Ő ajándékozza kedveltjeinek a költői tehetséget.
A germán mitológiát megőrző Edda-dalokban még egy istenről van szó, B r a g i- ról, a kiről a költészetet is elnevezték. Bragi valószínűleg Odinnak és az óriás leány Grumlod fia, akit Odin a hegy mélyében fölkeresett s néhány mámoros óra után cserben hagyott. A népképzelet mint hosszuszakállu, teljes, fegyverzetlen lovon ülő öreg embert festi maga elé; felesége, a hit szerint Idún, az örökifjuság istennője, aki a dalnokok ő sét is örökifjúvá tette. Gyönyörű képe ez a költészet örökzöld fájának.
Bragi mint hő s és dalnok szolgálja Odint, ő üdvözli a Walhallába bevonuló bátor halottakat Vallási jelentősége azért nem volt Braginak, ő a költők ő sapja. A büszke skandináv dalnokok (szkaldok hirdették ezt, akik a skandináv királyok körül ugyanolyan díszes állást töltöttek be, mint a milyent képzeletük Braginakjuttat a Walhallában.
Mégis általában elismerik, hogy Odin minden költői tehetség ő sforrása. Ő avatta az ő sidők hő si harczosát. Sztarkadr-t költővé. A mondád hőst az őre g-nek is hívják. Több emberöltőt élt át, sok és távoli országot bejárt s mindenütt hirt s dicsőséget szerzett nevének. Dicsőíti a régi, jó idők edzett életét, az egyszerű eledelt, a régi királyok és hősök egyszerű italát. Metsző szóval biztatja az elpuhult fiatal Jugjaldr királyt, hogy apja halálát megboszulja. Mikor egyszer a hegyoldalon ülve várta halálos ellenségét harczra, egész vállig elborította a hó a drága köpenyt, melyet a királyleánytól kapott, a bokrok közé hajította és bolházkodni kezdett. Amikor iszonyú harcz után, győztesen bár, de borzasztó sebektől borítva egy sziklára ült, hogy megpihenjen, a kövön egész alal-jának világos nyomai megmaradtak. Az aggság elerőtlenitette, az életkedve elmúlt. Ekkor nagy zacskó aranyat akasztott a nyakába, hogy rábírjon vele valakit, verné agyon. S amikor valaki csakugyan leütötte a fejét, a törzse tovább küzdött, a fogai vadul a rögbe haraptak.
Sztarkadr nagyon hires volt az északi mondakorban. Vele együtt eltűnik az ős pogány hőskor rideg erényeivel, leplezetlen bűneivel. Mikor Skandinávia hősei a nagy Brawalla-csatára összegyűltek, Sztarkadr Is ott volt. A Walkhjek kardot és lobogót fogtak, maga Odin is részt vett a nagy népcsatában. Sztarkadr az Odin kedvencze volt a Brawala-csata megéneklője is. Ez a hős állítólag óriások családból származott s különösen lábainak hihetetlen gyorsaságával tűnt ki. Eredetileg hat keze volt, de Thor isten négyet kiszakított közülük.
Thor, aki gyűlölte Odint, azzal átkozta meg Sztarkadrt, hogy sohase legyenek ivadékai s nemzedéke vele kihaljon, Odin megáldotta, hogy három emberöltőt éljen, Thor pedig, hogy minden emberöltőben valami igaztettet kövessen el. Odin a legjobb fegyverekkel látja el, Thor nem engedi, hogy valahol földbirtoka legyen, emez belé- oltja, hogy sohase elégedjék meg semmivel. Odin diadalt diadal után ad neki, Thor gondoskodik róla, hogy minden harczból súlyos sebekkel kerüljön ki, Odin költői tehetséget olt bele, Thor megátkozza, hogy mindent elfeledjen, amit költ s míg Odin segilségével nagy tekintélye van a legelőkelőbbek előtt, Th.jr meggyülölteti a neppel.
Sztarkadr példája az igazi harczosnak, aki egész hosszú életét a fegyvernek s vérnek szenteli. Ezért a tulajdonságáért lett kedvencze Odinnak, akinek papi szolgálatokat is végez. Így Wikar norvég kiiály különös történetében is.
Mikor Wikar király és harczosai a kedvezőtlen szelek miatt sokáig egy helyen kénytelenek vesztegelni, hajóikkal megkérdezik az orákulumot, mitévők legyenek. Az orákulum azt feleli, hogy Odin egyik emberüket követed áldozat gyanánt. Akire a sors esiK, azt föl kell akasztaniuk. A sors pedig magára a királyra esett. Sztarkadr ekkor magas sziklatömbre áll, ahol a fölötte lebegő faágat lehajtja, ráköti az épen levágott
Odin megkérdezi Mimirt.
borjú beleit, melyeket azután Wikar király a nyakára hurkol. Sztarkadr lándzsával a király felé döf és így szól: „Odinnek áldozlak. “ A faág visszapattan s a haldokló királyt a fa lombja közé emeli, ahol mint a kegyetlen istennek áldozata hal meg.
Az istennek nagy kedve telt benne, néhanapján fölismerhetlen vándor alakjában az emberek közé ellátogatni s bölcseségével elbűvölni őket. Mindig más és más név alatt jár-kel közöttük az isten, de legszívesebben a Gesztr (idegen) nevet használja. Mint aggastyán látogatta meg egyszer Olafr Tryggwazon norvég királyt, aki akkor már a keresztény hitre tért. Sokáig ült este együtt a királylyal s amikor a fejedelem azt kérdezte tőle, mihez ért, azt mondta tud hárfázni s történeteket elbeszélni. Mindjárt a hárfához kap, megpengeti, eljátsza Gunnar Niebelung dalát s hozzá a Gudrun (Krim- hild) árulásáról szóló dalt énekli. Elmondja, hogy ő maga is járt Frankhonban Szig- friednél, ott Nornagesztr-nek hívták s hogy már háromszázéves. Születésekor két Norna nagy szerencsét jósolt neki, de a harmadik boszusan kiáltotta: „A fiú ne éljen tovább, mint az a gyertya, mely mellette lobog.“ A gyertyát akkor eloltották, de most, hogy Olafr királyhoz jött, ismét előveszi s meggyújtja. Gyorsan elég s akkor ő meghal.
Koldusgúnyában látogatja meg Geirödr királyt, aki védencze volt régebben, hogy kipróbálja gondolkozásmódját. Odin itt már mesehős. Egyszer feleségével Frigg-gel Hlidszkjalfban ült és eltekintett a világ fölött. Majd megszólalt: „Látod amott véden- czedet Agnart, amint a barlangban szép óriásleánynyal szerelmeskedik, míg az én védenczem Geirrődr az országban mint király uralkodik.“ Frigg meggyanúsítja Geirrődr-t hogy fösvény és kínozza vendégeit. Odin erre fogad, hogy ez nem igaz s maga megy el meggyőződni a dologról. Frigg alattomban szolgálóját küldi el Geirrődr-höz, hogy óvakodjék a varázslótól, aki az országába jött. Meg fogja ismerni, mert a kutyák nem ugatnak rá. Geirrődr a varázslót két láng közé szorítatja s csak, amikor Grimiusz már nyolcz éjszakán ült azon a helyen, anélkül, hogy egy falatot is evett volna, akkor adott fölvilágosítást a láthatatlan istenvilágról Geirrődr fiának, aki hűsítő italt hoz neki Mikor végre megmondta igazi nevét, Geirrődr karjaiba dőlt és meghalt.
Hadding nevű ifjú hő snek agyonverték az atyját. Az ifjú Hadding elkeseredetten bolyong a világban, hogy boszut álljon apjáért. Egy öreg félszemű ember pártfogásába veszi s mikor Haddingnak menekülnie kellett, maga elé ültette lovára. A vad vágtatás alatt Hadding a köpenyből, melybe az öreg burkolta kitekint s rémülettel látja, hogy a ló végtelen tengerek fölött száguld.
Közeli viszonyban állt Odin a német dalokban ünnepelt Szigfridhez, akit a skandinávok Szigurdr-nak hívnak. A viharos tengerről Szigurdr és a társai a parton embert
pillantanak meg, aki rájuk kiált és Hnikarnak nevezi magát. Fölveszik a hajóra s erre
hirtelen megszűnt a vihar. Szigurdr megkérdi tőle, hogy a szárazföldi csatában milyen
szabályokra kell ügyelni és Hnikar aki ugyancsak Odin, megtanítja rá. Már Szigurdr ő seinek mondájában megtaláljuk Odin nevét és szereplését. Az öreg Wolfungr király» Szigmundr és Szigni apja, hatalmas csarnokot építtetett. A közepén hatalmas törgyfa állt, melynek ágai a tetőn is túl nőttek, míg a törzs gyökerei a csarnokban voltak. Mikor Szigni-t akarata ellenére Sziggeir királyhoz adták nőül s a vendégek este körülülték a tüzeket, ismeretlen férfi lépett a csarnokba. Magas, öreg és egyszemű, mezítláb járt, a fején kalap, a vállán köpeny volt, a lábszárait nadrág födte. Kard volt a kezében, melyet markolatig a fatörzsbe döfött s így szólt: «Aki ezt a kardot a fatörzsből kihúzza, ajándékba kapja tőlem s bizony mondom, jobb kardot sohasem viselt.» Erre az öreg ember kiment a csarnokból. Akik ott voltak, mind megpróbálták a kardot kihúzni a törzsből, de hiába. Végre Szigmundr próbálkozott s csakugyan kirántotta a fából. De mikor Szigmundr már megöregedett és valamelyik királylyal háborúban állt, a csata alatt hirtelen egy ember toppant elébe s dárdáját ráemelte. Szigmundr
A germánok az áldozásoknál, ünnepeken az istenek, hősök, elhaltak és távollevők emlékezetére ittak és ezt mi n n e t ru n k-nak nevezték.
hatalmas vágással csapott feléje, de a kardja ketté törött. Szerencséje cserben hagyta, elesett s mikor neje megakarta gyógyítani, megtiltotta ezt neki: „Odin nem akarja, hogy a kardot tovább is forgassam. Nemsokára hozzámegyek s viszontlátom őseimet, akik már várnak rám.“
A harcz is Odin műve. Ő bujtogat harczra. Egymás ellen ingerli a fejedelmeket, kegyenczeit megtanítja hadicselekre, sőt maga is beleavatkozik a harczba, hogy őket győzelemre segítse, vagy hogy a Walhallába hívja őket. Mint a halál és győzelem istene leginkább a Hroptr nevet viselte. Mikor az Azok és Vánok elő ször törtek egymásra, Odin a harcz kezdetén dárdáját az ellenségre hajította. Abban a nagy háborúban, melyben Hringr király és Haraldr Hildetonn harczoltak egymás ellen, Bruni név alatt személyesen részt vett a Haraldr pártján. Megtanította, hogyan kell hajóit a tengeri csatában fölállítani. A szárazföldi csapatokat ő maga állította föl ék alakban. Mikor azonban Harald csapatai mégis verést kaptak, Odin nem állott a végzet útjába, sőt inkább a nagy zűrzavarban maga bunkózta le kedvenczét Harajdot. Odin kergette Szigmundr-t is a halálba, máskor meg úgy rendezte a dolgokat, hogy hősei ha utolsó órájuk közeledett, vagy maguk vetettek véget életüknek, vagy más kezétől haltak meg.
A hő sök rendíthetetlenül hitték, hogy pusztulásuk a harcztéren a hadisten akarata. Ők azok, akiket az isten mint magához tartozókat megjelöl, ők azok, akik kegyetlen halálukkal jogot szereznek a Walhalla-ra. Ám csak Odin kedvenczei, a tökéletes, királyi hősalakok részesülnek haláluk után isteni sorsban. Szigmundr, akitől Odin az utolsó pillanatban ugylátszott elpártol, mégis a Walhallába jutott, ahol szívesen fogadták. Különösen a lándzsadöféstőí szenvedett halál volt a hadisten beavatkozásának jele. Eirekr svéd király ezzel a kiáltással: «Odiné vagytok valamennyien !» dárdáját az ellenséges sereg felé hajítja, melyet a kiáltással az istennek áldoz. Egyik mondában Dagr áldozatot mutat be Odinnek, hogy apját megboszulja. Odin erre kölcsön adja neki dárdáját s Helgi, akit Dagr ezzel a fegyverrel keresztül döf, a Walhallába vonul.
A halottak csarnoka, a Walhalla, olyan volt mint a fejedelmi udvartartás. Ott trónolt Odin s kedvenczeit az emberek között maga köré gyújtötte, ha a harcztéren, vagy az áldozati berkekben mint neki szentelt áldozatok elvéreztek. A harczi vágy s a harczi élet szeretete lelkesítette a Walhalla lakóit. Az istenek várára is bizonytalan, sötét jövendő vetette az árnyékát. Senki se tudja, mikor tör rá a végzet s mikor borul az alkony az istenek sorsára. Senki se tudja mikor robbantják szét az Aszok rettentő ellenségei bilincseiket s renditik meg a földet a döntő csatával. Akkor Odin hű kísérete harczba megy s a Walhalla hő sei az istenek ügyéért küzdenek. Életmódjuk a Walhallában már belépésüktől fogva olyan volt, hogy majdan, ha elérkezik az ideje, a nagy csata készen találja őket- Harczoltak mindennap, gyakorolták ügyességüket s edzetten várták a bizonytalanjövendőt.
Odin isten Hroptr, Herjan vagy Herjafadir néven két farkasával és hollójával Gladsheimr-ben az örömligetben lakik s ott Walhalla ragyogó arany pompában. Lándzsanyelek a gerendái, pajzsok a teteje, pajzsok díszítik belsejét, ragyogó kardok nappali fényözönbe burkolják. Nyugatra egy farkas lóg, fölötte sas lebeg, kívül pedig a Glazir erdő arany lugasai veszik körül. A csarnokot szent fal (Walgrind) állja körül, a bejárást hatalmas folyam nehezíti meg. Tetején a Heidrun kecske legel és Eik Kirnir szarvassal rágicsálja a Loerádr fa leveleit, amelyeknek törzse körül épült a csarnok A kecske tőgyéből szüntelenül bugyog a drága ital, melyből a Walhalla hő sei szomjukat oltják. Einherjar (egyes küzdők) a nevük, gyakorlottak a páros viadal minden művészetében, amelyben csak a személyes bátorság dönt. Négyszázezernél többen vannak, a csarnok 540 ajtaján naponta 800-an mennek ki és be. Gyönyörű volt az élet. Csak királyok és nemesek, gazdag, hatalmas emberek laknak kíséretükkel Walhallában. Andhrimnir a Szakács Éldhrimmir üstben a Soehrimner vadkant főzi, a legjobb húsút ebédre, a kecske adja az italt, csak Odin iszik bort. Az Einheijar-ok naponként az Odin birtokain levő csatatérre vágtatnak, küzdenek egymással, aztán mintjóbarátok ülnek lakomához.
Gyönyörűen festik a hajdankor dalai Odin ébredését Walhallában. Azt álmodta, hogy agyonvert sereg érkezik hozzá. Örül a szíve, hogy az emberek egyik hatalmas királya jön. Dörgés hallatszik, mintha ezer ember robogna Walhalla felé, pedig csak Erik király érkezik kíséretében más öt királylyal, Northumberlandban estek el. Szig- mundr megkérdezi, miért nem segítette Odin győzelemre, ha oly bátor a hős, azt felelik neki, mert a jövő bizonytalan és bátor harczosokra Odinnak szüksége van- Szigmundr és Szinfjoli az érkezők elé mennek s üdvözlik őket.
A pogány germánok hite hősnőkkel is benépesíti Odin és felesége Friga (Freija)
környezetét. Ezek a Walkirj-ek. Odin a sorsjóslással jelöli meg azokat az elesett har-
czosokat, akik áldozatkép a Walhallába jönnek. Ha Odin maga nem jelenik meg a
csatatéren, a Walkirj-ek keresik föl az orákulummal megjelölt harczosokat s a Wal-
hallába kisérik őket. Gondul és Szkogul Walkirj-eknek az a föladatuk csatatéren, hogy a királyi vérből való hő söket a Walhalla számára kisorsolják. Hadiuton volt Hakon király, mikor találkozott vele. A harcz éppen elkezdődött, ekkor Gondul lándzsája nyelére támaszkodva megszólal: „Az istenek serege megnövekszik, ha Hakont magukhoz szólítják.“ A király meghallotta, mit beszél a nyeregben ülő sisakos két leány. Hakon elveszíti a csatát s a lányok végigszáguldanak az istenek pázsitos világán, hogy megmondják Odinnak: hatalmas fejedelem, jő , hozzá. S meg is érkezik vérbe borulva. Bragi és Hermodr fogadják és a drága nedűvel töltött szaruból itallal kínálják.
Minden Walkirj Odin hatalma alatt áll s ő megbünteti őket, ha jogaikkal visszaélnek. Ők is az isten közelében élnek az Einherjarekkal együtt, akiket vidám lakomáknál itallal kínálnak s akik barátságát szerelmeskedésükkel zavarják meg. Uringolf (a szerelmesek csarnoka) a lakásuk, mely a Walhallával egy födél alatt van. A Walkirj napfényes szeméből nem csak a küzdelem vágya ragyog, pánczéljuk alatt a szűzi szerelem érzései lobogtak. Az Einherjarek fogadott fiai az isteneknek, a Walkirjek fogadott leányai, őket is az emberek közül emelik az istenek a saját környezetükbe. Nem csak bölcsesség, a varázslat ismerete, a jövendőmondás, hanem bátorság és testi ügyesség is kitünteti őket embertársaik közül. A nép tiszteli őket. Ilyen Walknje lehetett az a női alak is, aki Germánja első meghódítója Drudzusz előtt az Elba partján megjelent s e szót kiáltotta feléje: Vissza.
Hogy hány Walkirje volt, nem tudták bizonyosan. A hagyomány sok Walkirje nevet ismer, de mindenesetre kevesebben voltak a lányok, mint Odin fogadott fiai.
Úrnőjük Freija. A férfi hősök, akik a harcztéren esnek el, Odin alatt állnak, a nők pedig Freija alattvalói Jelképük a hattyú. A hattyúkban, melyek a tenger és a szárazföld fölött elrepülnek, csöndes tavakban fürödnek s néha a tenger partján sütkéreznek, elváltoztatott Walkirj-eket látott a néphit. A mondák szólnak hattyubőrről s hattyutolla- zatról, melyet a lányok, ha szükségük volt rá, magukra öltenek. Freija sólyomtollazatot használt.
A valkirjek gyakran érintkeznek a nornákkal. Ez három nőóriás volt és ők ápolták a világ vagy az élet fáját. A három norna, körülbelül a párkáknak felel meg,
Az ő srégi isteni nemzedékből származó három norna, a világ folyásának, a világrendnek az őre s az emberi sorsnak az irányítója.
A legöregebb norna neve U r d, ő róla nevezték el azt a kutat, melyből a nornák vizet merítenek; ő a múlt őre. A középső norna a jelen őre, neve Verdandi, a legifjabb aj ö v ő őre és neve S k u 1 d.
A nornák dalolva szövik az élet fonalat és hatalmukban áll az embereknek szerencsét és balsorsot osztani, a halandókat szépséggel, szerénységgel, erővel, bölcse- séggel, tehetséggel megáldani, vagy rútsággal, gyávasággal, tehetetlenséggel, bár- gyusággal megverni.
Az izlandi dalok a föld védőjének s az emberek barátjának Donárt nevezik. Szülőföld, otthon család, a tulajdon, mind az ő védelme alatt állnak. Az ő nevét viseli a csütörtök (Donnerstag). Ezen a napon gyűltek össze a község lakói, hogy ügyes-bajos dolgaikról tanácsot üljenek, megbeszéljék az ország dolgait s őrködjenek a béke fölött. Izlandi ősdalok szerint neve: Thor; ő a béke hatalmas védelmezője. Képét a családfő ülésébe vésték be, hogy gyarapodást és békét áraszszon a házi tűzhelyre. Ha betegség vagy éhínség fenyegetett, Donárnak áldozott a nép, a vetés különös védelme alatt állt Az ő kezében volt a termékenyítő záporeső , de tőle jött a vihar, a villám s a dörgés is (Donnerschlag). Rövidnyelü kalapácsot tart a kezében, amelylyel áldást vagy pusztítást küld a földre. Törpe művészek kovácsolták a kalapácsot. Ha Thor fölvette erő-övét és vaskesztyüit, kalapácsának semmiféle szörnyeteg se tudott ellenállni. Valahányszor ráhajitotta valakire, a kalapács mindig magától visszarepült a kezébe
Régi törvények mondják, hogy valamely birtoknak a tulajdonbavételét a kalapácsdobással döntötték el, lakodalmaknál Thor kalapácsával szentelték meg a házasságkötést, mikor a máglya a halott testét megemésztette, Thor kalapácsával szentelték be, aminthogy a sírköveken is Thor neve áll szent védelmezőképen. Az ő nevére keresztelték az újszülöttet s egyik isten neve se fordul elő annyiszor a keresztnevek között, mint Thoré. Még falukat és városokat is róla neveztek el. Thór védi a föld lakóit emberfölötti ellenségek, szörnyetegek s óriások ellen.
S éppen ezért Thort tartották a legerősebb istennek. Erő a legkiválóbb tulajdonsága. Az erő atyjának nevezik a skandinávok Lakóhelyének a neve Prudheimr, az erő világa, ott van Thor vára Bils- kinir.
Az 5 alakját nem födi olyan titokzatosság, mint Wodanét. Sokkal egyszerűbb.
Donar sohasem lovagol. Két bak huzza a kocsiját. De legszívesebben gyalog jár, kosárral a hátán. Mértéktelenül eszik és iszik, szenvedélyes, s mikor haragszik, belefuj vörös szakállába, hogy belerengenek a felhők. Az emberek között mindig szép, fiatal, magastermetü férfi alakjában jelenik meg. Duzzad az erőtől. Fiai Magni és Módi, (erő és bátorság), akiknek anyja Jaruszaksza óriás leány volt.
Bár Donar ellensége az óriásoknak, a néphit mégis óriásnaK tartja. Fegyverzete is az óriásoké. Odin, ha a földönvándorolt, rendesen előkelő házakba jár, Donar inkább a parasztokat keresi föl. Két óriás parasztgyerek Pjalfi és Roszkva (bátya és húga) kisérik szolgálatkészen mindenüvé. Felesége Szif a nép képzeletében szőkehaju parasztleány. Az Edda-dalok humorosan írják le Donar találkozását Odinnal. Széles viz partján találkoznak. Egyik oldalon az ékesszóló Odin, a másikon az esetlen, izgatott Donar, aki minden gúnyt és csipkelődést kénytelen zsebreAágni, mert sokkal ügyetlenebb, semhogy visszavághatna. Büszke ellenfele hősi tetteivel dicsekszik s lekicsinyli Dcnar jótetteit. Az emberek elvesznének, ha az óriások népe fölszaporodnék s Donar nem menne elébük kelet felé, hogy harcba szálljon velük az emberekért.
Donar vagy Thor az óriások réme Hrungnir óriással Gijottúna (szikláshegység) mellett találkozott. Iszonyú haragra gyűlt, mikor megpillantotta. Az égboltozaton . hatalmas dörgés zúgott végig, köröskörül lángok csapkodtak a magasba, mikor két bakjával odarobogott. A hegyek meghasadtak, a tenger izzott. Hrungnir lábai alá teszi a pajzsát s hatalmas kőfegyverét Thor felé hajítja, de az isteni kalapács fölfogja azt és összezúzza. Egy szilánk azonban Thor koponyájába fúródik. Az óriást agyoncsapja a röpülő kalapács. Hrungnir feje a néphit szerint kőből volt, némely hagyomány a szívét képzeli kőből valónak. Ő benne Thor a földművelés ellenségét a követ küzdte le. Groa a varázslónő varázsdalok éneklésével kivette Thor fejéből a szilánkot.
Másik monda az óriás Thrimirről beszél. Mikor Thor egyszer reggel fölébred, nem találja a kalapácsát. Löki azt mondja, hogy ellopták. Ketten elkérik Frejától sólyomtollazatát, hogy kirepülhessenek megkeresni a kalapácsot. Löki az óriások országába repül s ott találja az óriás fejedelmet Türimirt trónján, amint nyáját őrzi, a
Freir, az eső és napfény istene
lovai sörényét rendezi s aranyszalagokat köt a kutyáinak a nyakára. „Te rejteited-e el Thor kalapácsát?“ kérdi Löki. Az óriás azt feleli: igen, mélyen a föld alá dugta*' s csak akkor adja ki, ha a szép Freya a felesége lesz. Mikor Freya ezt meghallja,! iszonyú haragra lobban.
Az istenek tanácskozásra jönnek össze. Heindallr azt mondja, Thor öltözzék foil mennyasszonyi ruhába s úgy menjen el a kalapácsért. Úgy is történik. Thort asszony-' ruhába bujtatják, kulcsokat kötnek az oldalára, a nyakába pedig a nagy Brizingékszert akasztják, Löki komornának öltözve megy vele. Az óriás nagy gyönyörűséggel fogadja őket. A lakodalmi lakomán a menyasszony maga egy ökröt eszik meg. Thrimir gya
nakszik, de a ravasz komorna megnyugtatja. Freija már nyolcz napja nem evett a szerelmi vágytól. Végre behozzák a kalapácsot, hogy megáldják a házasságot. Thor
hirtelen utána kap s agyoncsapja Thrimirt és egész nemzetségét. Így jutott ismét
kalapácsához.
Thor egyszer Thjalfi, Roszkva és Loki társaságában sötét erdőbe jut. Éjszaka
földrengés támad s valamennyien egy házba menekülnek. Hajnalban Tnor egyedül megy! tovább. Egy alvó emberre akad, aki rettenetesen hortyog Mikor fölébred azt mondja, hogy Szkrimirnek hívják. Együtt vándorolnak tovább s Szkrimir hátán czipeli az eleség- zsákot. Este egy tölgyfa alatt alszanak. Míg az óriás alszik, Thor enni szeretne, de
nem képes a zsák szíjait levenni s így éhezni kell. Erre dühében a kalapácscsal fejbe vágja Szkrimirt, de az meg se érzi, mikor harmadszor ráüt, felébred s azt kérdi, talán valami falevél hullott a fejére. Másnap elhagyja a társaságot, mely most a föld szélén lakó Utgardaloki óriást látogatja meg. Mulatnak. Thor birkózni akar. Utgardaloki egy öreg asszonyt, Elli nevű dajkáját állítja ellene s a vén cseléd könnyen földre teremti Thort. Végül kisül, hogy Utgardaloki nem más mint Szkirmir, aki meg akarta tréfálni Thort, a vén asszony pedig az öregség, melynek senki, még Thor sem állhat ellen. A földlakók e legnagyobb ellenségét még Thornak sem sikerült legyőznie.
Egyszer az Azzok mulatozásra jöttek össze Egirnél. De hiányzott a főző-üst. Thor azt tanácsolja, menjenek el apjához, az óriás Thrimirhez, aki messze keleten, az égboltozat szélen jéggel körülvett palotában lakik, annak hatalmas üstje van. Thor és Ziu odautaznak. Késő este jön haza Thrimir, lépesétől reng a jég s mikor éles szemével a lakásban körülnéz, a falak összeomlanak s ő megpillantja Thort. Megbarátkoznak. Az óriás elrémül Thor erejétől, aki a halászatról két czethalat és a hajót a vállán hozza haza Másnap azt mondja neki Himir, vigyen ki a házból egy óriási üstöt, mert odakint szükség van rá. Tliir meg se bírja mozdítani, de Thor könnyen fölkapja s megszökik vele. Az üldöző Himirt és társait pedig kalapácsával agyonveri. Így jutottak az istenek a roppant nagy üsthöz, melyet azontúl minden mulatságnál használnak.
Thor a pokol szörnyeitől se félt. Megmutatta akkor, mikor az alvilágban fölkereste Geirödr óriást és azt a két lányával együtt elpusztította. Amiből az látszik, hogy az emberek ellenségei még a föld alatt sem menekülnek az isten haragjától.
De nemcsak az óriások voltak az ember ellenségei, a törpék is, akik a földszellemet [jelképezik a pogány hagyományokban. Thor a napsugár segítségével azokat is legyőzi.
A germán nép harmadik nagy istene Ziu akit az Angliába vándorolt germánok Tiw, a skandinávok pedig Tir néven imádnak. A svédek egy része, a szemnónok
szent erdőkben tisztelték s emberáldozatokat hoztak neki. Valószínű, hogy a Ziu tiszteletére rendezett áldozati ünnepeken jártak el meztelen fiatalemberek a fegyver-
tánczet. A kard volt Ziujelképe.
Ziu hívei a harczosok. Mikor a hadinép csatába ment, az ő nevében áldotta meg őket a pap. Nemcsak a németek, a többi germán nép, a teukterek, hermundurok, kvádok s friezek is hódoltak Ziunak, aki a táborba szállt katonák védelmezője volt. A pogány hagyomány sisakban, paizszsal és dárdával fölfegyverkezve festi Ziut. Akár békés dologban, akár hadi tanácskozásra jött össze a község, Ziu védőn lebegett körülötte. Különben keveset beszél róla az ő sgermán hagyomány. Rettenthetetlen bátor. Hogy mennyire bátor, megmutatta, mikor a Fenrisz farkassal harczolt. Ziu a farkas torkába nyomta a karját, az pedig kínjában leharapta. Azóta Ziu egykezü. Thorral gyakran van együtt.
Ilyenkor Thir a neve s mint a Himir óriás fia szerepel.
A három főisten Wodan, Donar és Ziu köré a skandináv hagyományok szerint szép számú alárendeltebb istenség csoportosult. Ezek két csoportba oszlanak. Az egyik minden tekintetben a hősökhöz hasonlít, a másik csoport: Löki, Widar, Hönir, Ullr és Heimdalr. A két csoportot Egir köti össze. Ezek az istenségek részben csak a
Egir
skandinávonknál vannak meg, egyéb germán
hagyományokban nincs nyomuk, de Skandináviában sem úgy tisztelték őket, mint a
főisteneket. Templomot nem építették nekik,
áldozatot nem hoztak oltárokon az ő tiszte
letükre. Nyilvánvaló, hogy ők csak földi anyától szült hősök, akiket a nép hálás hite dicsfénynyel vesz körül s az istenek fiainak nevez.
Baldr a legkedvesebb közöttük, Odin fia s a Nanna férje. Ő a legjobb, mindenki dicsőíti. Szép, mint a legfehérebb virág a Baldr- braue. Ítélete ellen nincs felebbezés, házában minden ragyog a tisztaságtól. Egyszer Baldr azt álmodta, hogy nagy veszély fenyegeti. Elmondta álmát az isteneknek s azok tanácsot ültek, hogy védhetnék meg. Frigg megesküdött, hogy se tűz, se viz, se vas vagy
más érc, se kő, se fa. se betegség, se állat,
madár vagy kígyó ne árthasson Baldrnak Azután játékkal szórakoztak. Baldr kiállt az istenek elé, azok pedig lövöldöztek rá, vágták, köveket hajítottak feléje. Semmi se ártott neki Ez azonban nem tetszett Lokinak. Asszonynyá változik, felkeresi Frigg-et s megtudja, hogy
esküvéssel védték meg minden ellen Baldr-t.
Csak a gyöngyfa-ágat felejtették ki, mert sokkal fiatalabbnak tartották, semhogy tőle a viruló ifjút féltették volna. Laki elmegy a gyöngyfa-ágért, odaadja a vak Hedrnak, s megkéri, hajtsa Bald-ra, majd ő irányítja a kezét. Az ág eltalálja Baldr-t, a ki holtan esik öszsze. Baldr halálát az istenek a legnagyobb szerencsétlenségnek tartják, a mely az istenek világát valaha érte. Gyászbaborult Aszgard, az istenek tanácstalanul álltak a ked- vencz holtteste körül. Frigg azt ajánlja, lovagoljon valamelyik isten a pokolba s váltsa meg Baldrt. Odin egyik fia Horinord vállalkozik rá. Az alvilág csarnokában Baldr a díszhelyen ül mikor Horinodr megérkezik s könyörög érte. Hel a halálisten megígéri, hogy visszabocsátja Baldrt az istenek közé, ha élők és hollak siratják. Az emberek s a többi élő lény, aztán a föld, a kövek, fák, az érczek mind siratják Baldrt, de egy óriásleány nem siratja s azt feleli, tartsa meg az alvilág, ami az övé. A néphiszerint Loki az óriásleány, Baldr tehát örökre elveszett.
Máskép beszél a dán néphit. Egy hős ifjú Hofher, megkéri Nanna kezét, mielőtt Baldr
az Odin isten fia szemet vetett volna a gyönyörű leányra; Baldr megakarja ölni vetélytársát, Hother vadászat közben sötét erdőbe téved s a sűrűség mélyén egy csoport Walkirje-re akad, a kik óva intik Baldr-tól s kard ellen megvédő pánczélt ajándékoznak neki Gevarusz a szép Nanna atyja szívesen látná, ha Holher lenne veje, de fél a félisten Baldr boszujától, a ki sebezhetlen. Csakhogy Gevarusz tud egy titokzatos kardról, melyet erő s fák alatt tartanak. Az megölné Baldr-t. Minning az erdő szellem őrzi a kardot. Nagy idő után Hother végre megszerzi a kardot. Baldr nagy sereggel tőr Gevarusz országára, hogy kedvesét elvigye. De Nanna sem akar az isten felesége lenni. Elkezdődik tehát a nagy küzdelem. Odin és Thor persze Baldr mellett harczol- nak. Hother a Bűvös karddal eltöri Odin kalapácsának nyelét s evvel meg is nyeri a
csatát. Baldr-t azonban annyira emészti a vágy Nanna után, hogy újra harczba száll Hother-rel s most le is győzi, mire Hothernek menekülnie kell. Útja ismét a sötét er
dőbe viszi a Walkirjek-hez, a kik védelmükbe fogadták s azt tanácsolják neki, szerezze meg magának azokat az ételeket, a melyekből Baldr nap-nap után új erőt merit. És
ismét szemben áll a két hadsereg s a küzdelemnek csak a sötét éjszaka vet véget. A
sötétben Hother átsurran az ellenséges táborba s útközben három sorsnemtőre bukkan, a kik Baldr-hoz vitték a csudás ételeket s most elhagyják a tábort. Hother nyomon követi őket otthonukba, a hol dalnoknak adja ki magát. Három kígyót lát a házban. Azok mérgéből készülnek Baldr ételei. Őt nem kínálják meg belőle, de egy erő-övet ajándékoznak neki s mire visszatér a táborba véletlenül Baldr-ral találkozik. Hirtelen kirántja' a bűvös kardot s Baldr oldalába döfi, azután tovasurran az éjszaka sötétjében, Baldr előtt pedig megjelenik a halálistennő s azt jósolja neki, hogy mire a nap fölkel, az ő karjaiban fog pihenni. Ajóslás be is teljesedett.
Istenek s emberek egyformán gyűlölik Laki-t, minden szerencsétlenség okozóját, a legutálatosabb szörnyetegek szülőjét, a pusztító erők atyját. Gyönyörű mint Lucifer» mikor el akar csábítani. Majd jóbarát, majd áruló. Folyton utón van az Azzok és óriások között, de ugylátszik eredetileg ez utóbbiakhoz tartozott, mint Egir. Az idők kezdetén Ogin-nel vérbarátságot kötött, de mert egy gonosz asszony szívéből evett, teherbe esett és világra hozta a szörnyetegeket (Fenriszfarkas, Midgar kígyó és Hél a halálistennő . Más hagyomány szerint nyolcz télen át a föld alatt élt mint teheneket fej ő asszony, mások meg azt beszélik, hogy a szörnyetegeket Angrboda-val nemzette. Ő az ellenmondás szelleme.
Ő az oka, hogy Thor egyik bakja elbukott és kárt tett magában, ő sebezte halálra Thjazit és ő küldte a pokolba Baldrt és Fimaszengrt, az Egir szolgáját agyonverte.
Löki jól tudja, hogy senki se szereti, mégis az istenek társaságába furakodik, mikor Egirnél lakomára gyűlnek össze hogy örömüket elrontsa. Mikor a terembe lép, istenek és istennők elhallgatnak. De ő mint szomjas vándor érkezik és egy korty üdítő italt kér, amit Odin a fiával Widarral nyújttat neki. Braki ellentmondása dühre ingerli Lokit, aki gyalázó szavakkal támad az istenre, míg Thor el nem némitja. Ekkor lazacz alakjában egy vízesésbe bújik, de az istenek elfogják s fia beleivel megkötözik. Lakatlan magányba viszik, ahová a madár se jár. Szüntelenül méreg csurog az arczába s ha megrázkódik földrengés támad. Csak a világ összeomlása teszi megint szabaddá. Ftlesége Szigin híven kitart mellette s egy csészével fölfogja a méregcsöppeket Az apja Farbanti, akinek még két hasonlóan gonosz fia van: Bileifsztr és Helblindi. Neki Szigintől két fia van Nari és Vali. A törpékkel jóban van, velük készítette Szif arany haját, Odin dárdáját, Gungnirt s Freir csatahajóját Szkidlébladnirt. Ő magának csuda- czipőket szerzett, a melyek vizen s levegőn elviszik, van madártollazata is és gyakran légy alakjában végzi gonosz mesterkedését. Megtörtént egyszer, hogy Odin, Hönir és Löki vándorútra mentek. Útközben ebédre egy ökröt sütöttek, de ez csak nem akart megsülni. Egyszer a közeli tölgyfáról lekiált egy sas: „Ha nekem is adtok belőle, hegy jóllakhassak, megsül a hús“. Az istenek beleegyeztek, de Löki egy rudat döfött a sas testébe. A madár elrepült, de Lokit is magával vitte a rúddal együtt. Hosszú ut után csak úgy tudott megszabadulni, hogy Thjar óriásnak, aki nem volt más mint a sas, Idun istennőt s örök ifjúságot adó almáit elhozza. Nemsokára el is jön a sas, megragadja Idunt s magával viszi. Most már nem volt az isteneknek örök ifjúságot adó almájuk s így hát ők is megöregedtek s megőszültek. Követelik Lokitól, hozza vissza az istennőt. Ő sólyom alakjában elrepül az óriás házához, éppen egyedül találja Idunt, dióvá változtatja s elrepül vele. Thjazi mint sas utánuk. Az istenek Aszgardr körül nagy tüzet gyújtanak s a sas beleesik a tüzbe. Aztán agyonverik. Legjobban persze Löki ütötte
Máskor az istenek óriási várat akartak építtetni. Az óriás építőmester a munkáért a napot, holdat és Freiji istennőt követelte. Az ázok beleegyeztek, ha egy télen elkészül a várral. Az óriás rögtön hozzáfogott az építéshez Szvadilfari nevű ménjével El is készült idejében a várral. Löki erre kancza alakjában rohan a ménhez, ez megvadul s utána szalad, az építőmester meg a mén után. Thor agyonveri az óriást, Löki pedig nemsokára nyolczlábú szürke csikót hoz a világra: Odin csudalovát a Szleipnirot.
Az istenek aratáskor mindig Egir békés csarnokában jönnek össze lakomára s hatalmas üstből lakmároznak, melyet Thor szerzett nekik. Tűz helyet arany világit. Felesége Rán (rablás) a vízbefúltak védője, akiket hálójával lehúz a tenger mélyébe. Hilene lánya csinálja a tengeri vihart. Egir apjának egyszer Fjornjotr óriást nevezi a néphit. Az istenek gyűlölik az óriásokat s innen van az, hogy Egirt nem számítják az Ázok közé, hanem csupán békés óriásnak tekintik. Két szolgája van Eldir és Fimaszengr, az utóbbit Löki agyonveri.
Widar, az Odin fia, csak az istenek alkonya alatt és utána működik. Legkiválóbb tulajdonságai, a nagy testi erő és a hallgatagság, az ő sgermánok képzeletében, mint hátborzongató lényt jelentetik meg. Lakása Vidil erdő , magas fű és fa közepette áll. Csak akkor jelenik meg a színtéren, mikor Odin elpusztul, hogy ellenálhatlan erejével megboszulja. Lábain vasezipőket visel, evvel belegázol a világot fenyegető szörnyeteg torkába, megragadja állkapcsait és szétszakítja őket. Így hát Widar foglalja el a nagy istenek halála után trónjukat. Widar sérthetetlen, még Löki se meri bántani, vagy gúnyolni. Az erdő sötét magányában ügyel a hallgatag isten az ember és istenvilág rendjére s igazságosságára. Ő a béke védnöke s mint ilyen ítél a békebontó fölött.
Thor egyik mostohába Ullr, akit Szif hozott a világra. Rokona Baedrnak. Ügyessége a lövésben és korcsolyázásban utólérhetlen. A néphit büszke, szép harezosnak látja. Vallási hagyomány, hogy az ő sgermánok Ullr gyűrújére esküdtek. Lakása Idalir, az erdő nedves sűrűsége. Odint bűnei miatt letaszították a trónról és száműzték. Helyére Ullr-t ültették régensnek. Mikor azután Odin a száműzetésből visszatért, Ullr csontokból készült hóczipőjén menekülni volt kénytelen de Svédországban agyonverték. Különben az Edda-dalok, mint az istenek legkiválóbbikát említik.
A néphit sokat regél Heimdallról, de valószínű, hogy ez nem önálló isten, hanem valamelyik főisten (Ziu) rejtőzik mögötte. Heimdallr nappal és éjszaka ellát száz jardnyira, meghallja a fű növését s a gyapjúét a juhon. Annyit sem alszik, mint a madár s mint az istenvilág őre az ég peremén ül. Kilencz óriásnővér hozta a világra azon a helyen, ahol a nap a láthatáron a tengerbe bukik alá. Az isteni gyermeket földdel, hideg tengervízzel és áldozati vérrel edzették. Legszívesebben az aranyfogú fehér Osznak nevezik s a szivárványhídon lakik, hogy az óriások támadása ellen megvédje. Messzehordó kürt, egy csudaló (Gultopper) és a kard a fölszerelése.
Az istenek kezdetben a béke aranykorát élték, de az örökre elveszett, mikor kitört a népek között az első harcz. A hagyomány egy boszorkányról beszél, aki az emberek nyugalmát átkos varázslással megzavarta. Büntetésből az istenek csarnokában szörnyen megkínozták, de maguk az istenek se tudtak neki ártani. Gollweig testét háromszor égették el, de mindannyiszor megmentette rettenetes életét. Gollweig hatalmas nemzetséghez tartozott, mely háborút kezdett é dolog miatt az istenek ellen. Az első háború úgy kezdődött a világon, hogy Odin a Vánok közé dobta a dárdáját. De a Vánok erősek voltak. Győzelmesen vonulnak az Azok váráig és hátrányos békére kényeritet- ték azokat. Az ünnepélyes békekötés a hagyományok szerint így folyt le: Aszok és Vánok egy hordóba köptek, abból egy embert teremtettek, Kvazit, aki oly okos és bölcs volt, hogy minden kérdésre megtudott felelni. Mikor azonban a földön vigigván- dorolt, hogy tudományára az embereket is megtanítsa, Fjalar és Galar törzsek agyonverték. Azonkívül az Ázok nemcsak isteni hatalmaknak ismerték el a Vánokat, hanem egyiküket Njordrt maguk közé is fogadtak. Túszul tartották ott, éppen úgy, mint a Vánok Hönirt, aki köztük később híres főnök lett. Hönir kissé buta volt, az istenek tehát bele küldték Mimirt, ami világukra végzetes veszteségetjelentett.
Njordr (jóltevő) az Ázok között a tengeri hajózás és halászat védelmezője lett A tengeren lakik Noatunban, onnan kormányozza a szelek fuvását, csöndesiti a tengert és tüzét. Szerették s a nép számos templomot s áldozati helyet szentelt neki, hozzá fohászkodott gazdagságért, fekvő s utón levő vagyonért. Felesége Szkadi alárendeltebb lény, a Thjazi óriás leánya, akit apja halálának kiengeszteléseül adtak Njordr-hoz feleségül. Szabadon választhatott férjet az istenek közül, de a választásnál nem láthatta, csak az istenek mezítelen lábait. Azt választotta, amelyiknek a lába legfehérebb volt, mert Baldr lábainak nézte. Házassága Niodr-ral szerencsétlen volt. Az óriás leány, aki a viharos, hófödte hegyet imádta, nem tudta megszokni a tengermadarak károgását, A hegyek közé kívánkozott s az év legnagyobb részét ott töltötte. Hóczibőben, szijjal s nyíllal hajszolta i vadat, férje nagy bosszúságára, aki meg a farkasok üvöltését ki nem állhatta. Későbbi hagyományok szerint Szkadi az Odin kedvese lett s ebből a viszonyból származik Szemingr.
Freirt, Njordr fiát is maguk közül valónak ismerték el az istenek s ő is óriásleányt vett feleségül Gerd-t, aki szép volt mint a napsugár, szóval a legragyogóbb szűz. Az apja Oyinir. Ha Gerdr kimegy az udvarra, levegő s tenger ragyog karjai fényétől Így látja meg őt Freir s halálosan belészeret. Rögtön el is küldi szolgáját Szkirmirt, hogy kérje meg számára a leány kezét. Freir lován az ő kardjával átröpül a tüzbás- tyán, mely a leány lakását éjjel-nappal körülveszi. De hát sem ajándék, sem könyörgés nem segít, a szörnyű leány kosarat ad s csak akkor törik meg ellenállása, mikor Szkirmir a varázspálczával kezében szörnyű átkokkal illeti. Gerdr megígéri, hogy kilencz éjszaka múlva a Barri erdőben vár Freir-ra. Ezentúl a Freir birtokán Alfheimr-ben lakik, ott uralkodik Frei-rel együtt a jó szellemek fölött, melyek a termékeny földel körüllebegik. Csudás dolgai vannak a Ván istennek. Ván véres patkóju lova, arany sisakja, vadkan fejével díszítve és csudahajója a Szkidleladnir, mely miként a posztó összehajtható. Kardot nem visel s egyáltalán fegyvertelen. Nagyon tisztelték, templomokat szenteltek neki, így a hires upszalai templomot. Papnő kíséretében vitték képéi kocsin az országon keresztül, hogy jó esztendőt könyörögjenek tőle. Mert ő volt eső és napsugár ura is.
Komoly, harcziasan szigorú az isteni asszony képe. Szépségéről nem igen beszél a hagyomány, de annál többet a gondoskodó jólétről, melyben az embereket részesíti, vagy a könyörtelen titokzatos hatalomról, amelylyel mint a halál istene a kedélyeket elrémiti. A pogány hagyomány szerint Frigg vagy Frija az isten szeretett felesége, mint Odin hitvese Hlidszkjalfban lakik, ismeri minden ember sorsát, mert férje Odin minden titkot elmond neki. Nagyon bőkezű s egy csudaszekrénykéből osztogatja aján dékait, melyet szolgálója kezel. Ajándéka a termékenység, azért a meddő asszonyol
Eufrei Zalán; A világ törtéin hite. Ili
A három non».?.
C»
Freija.
hozzá fohászkodnak. Mint a házasélet boldogságának védelmezője gyakran jelenik meg fátyolosán, rokkával. Oldalán a háztartás kulcsai csörömpölnek. Nagy szerepe volt a varázslásban is. Ragyogó trónon ül s a pokol rémségeivel fényit. Hlidszkjalfon kívül Fenszalirban is van kastélya, a föld mélyében, ahol a halottak nedves, dohos levegőt lélegzenek..
Freyja nővére Freirnek, lánya Njirornak s így Wau isten. Ő a halál úrnője is Hel néven, mint Frigg pedig a szerelem istennője. Szerelmesek mindig hozzá fohászkodtak. Freyja vagy pedig Frigg gyönyörű, drága nyakéket hordott (Buzingamen). Löki ellopja tőle, Heimdllr visszaszerzi. Úgy kapta, hogy a négy törpe mindegyikének, akik készítették, megadta magát. A nyakék szétpattan, ha Freija dühbe jön, oly rettenetes az ő szenvedélye. Van azonkívül két macskától húzott fogata és madártollazata, melyet Loki- nak is kölcsön ad. Ő a Walkoyek úrnője. Odin az elesettek felét neki engedte át. Annyira még se emberfölölti, hogy ne tudna sírni. Könyei aranycsöppek.
Thor anyja, Fjorgin, a legrégibb hagyományokhoz fűződik. A férje Fjorginak, aki nagy tölgyerdőben lakott, Fjorgin istennőt Sordnak is hívták, sőt Hlodyn-nek (bájos barátnő) is. Az ő fia Widar. Birodalmának nincs halára, uralma korlátlan. Számtalan szolgáló áll rendelkezésére. A Walkirjékhez hasonló isteni leányt sokat ismer a germán néphit, melyek Frigg kisérőnői és szolgálói voltak. A Walkirjekhez hasonlóan ezek se mennek férjhez, segítenek mindenkit, aki áldozatokkal megnyeri hajlandóságukat. Közéjük tartoznak Breda és Fimila, akik a friesz harczosokat sok nagy veszedelemből
mentették ki. Az Edda-dalok is említenek több ilyen isteni leányt, így Szaga-t (látnoknő), akivel Odin mindennap a Szkvabekka kehelyéből hűs forrásvizet iszik, Fulla-t, aki kibontott hajjal, homlokán aranyabroncscsal jár-kel s Frigg bizalmasa, más hagyományok szerint nővére, Sjofu-t, Lofu-t és Wort-t. Lakóhelye a halál csarnokának küszöbén volt, Gna pedig Frigg istenasszony küldöncze, aki Hofhvarpnir lován légen s vizen végig száguld s végül Eir, a gyógytudományok isteni képviselője. Közéjük tartozik Idun is a Bragi felesége, akit Lodi azzal vádol, hogy minden férfinak odaadja magát, sőt bátyja gyilkosának is kedvese lesz. Csudaaknái vannak, melyek az isteneknek örök ifjúságot adnak. Magasabbrendü a hajósok istennője, Nehalennia (hajósnő), akinek templomot emeltek s áldoztak még a hetedik században is.
Az idők elején volt Imir. Sem föld, se pokol, vagy égboltozat nem létezett, csak a Ginnunga gap zűrzavaros víztömeg)- Csira, élet sehol. Barr fiai a vízből emelték ki a földkorongot s úgy teremtették az ünnepelt Midgardr-t (földi világot). Délről a napsugár aranyozta be a sós tengert s a tenger feneke egyszerre eleven lett a kizöldült növényzettől. A hold társa, a nap, czéltalanul bolyongott az égboltozaton, hold és csillagok nem találták a helyüket. Ekkor tanácskozásra gyűltek a szent istenek s megállapították a napot és évszakokat. Aztán az Idavollron (Idamező) jöttek össze s aranyos szerszámmal templomszeiü hajlékokat építettek maguknak, aranyos játékszerekkel játszottak s vidáman gondtalanul töltötték az időt. Ekkor váratlanul három óriás leány érkezett az óriások országából, hatalmas teremtések: a Nornák. Az ő megjelenésük végét vetette az aranykornak, az Aszókra gondterhes idők jártak, melyek Gollveig- epizóddal s az első háborúval kezdődtek el.
Odin, Wili és We istenek megölték s szétdarabolták Imirt. Véréből vizet alkottak s tengert, húsából a földet teremtették, csontjaiból a hegyeket, koponyájából az égboltozatot, agy'velejéből a felhőket. Megteremtették a törpék faját, kik között Motozognir és Duriun voltak a leghatalmasabbak. A törpék számos emberképet faragtak a föld mélyében. Két ilyen fából faragott emberkép egyszer Odin, Hönir és Lodur (Wili és We) istenek qtjába akadt s életet leheltek beléjük. Így született az első emberpár: Aszkr és Embla.
Baldr halála.
Az ős germán hithagyományok nem ismerik a világ teremtésének más történetét. A skandináv vallási hagyományokban az istenek csak rendezők, de nem teremtői a természetnek. A istenek nem örökkévalók, születésük nem vész a végtelenség titokzatos homályába. Véges a kezdetük s határa van életüknek is. A pogány germán hagyomány az anyag örökkévalóságának hitén épült fel.- Nem a germán istenek alkották a világot, sem a földgolyót, mely már előttük létezett s utánnok is élni fog, ők csak elrendezték a dolgokat. Az istenek tették lakhatóvá az ember hajlékát. Nekik köszönheti az ember, hogy művelődhetett, a lelket, a szellemet minden rugóival, a test formáit s szerveinek működését. A hagyomány sohase beszél az ember teremtéséről, csak képzéséről, sőt az állatok teremtéséről sincs szó benne. Az istenek a germán néphitben nem az idők elején, csak a történet kezdetén állnak.
Honnan lett Imir, mely már az idők elején létezett? A hagyomány szerint az Eli- vagar áramlatok jégcseppeiből származott. Az elemek összevegyüléséből, különösen a tűz segítségével születtek meg az őskor lényei. Olvadó jégből származott Andhunla tehén, ő azután sós sziklából kinyalta Burit. Imir kezei alatt született a férfi és a nő és láb a lábbal egy hatfejű óriást hozott a világra. A kilencz világról szóló tan újabb keletű, ősi pogány eredetű csupán a Kozmosz három részre osztása. Ez a három rész Aszgaror, Midgardr és Utgardr, vagyis az istenek, emberek és óriások világa. A világ emberektől lakott részét a középen képzelték. Azon nyugszik az égboltozat mint takaró. Körülötte tekergőzik a világtenger, melyben egy óriási kígyó, a Midgarisornir pihen. Messze északnyugaton az Óceán szélén képzelték az óriások hazáját Jotunheimr-t. S az egész világot az óriás tölgy lombjai árnyékolják be, amelyen valamikor Odin, mint áldozat függött. Azért is hívják ezt a fát Iggdrazil-nak (Odin vagyis Iggr akasztófája). Lábainál ered az a forrás, amely a Nornák tanyája. Ezeket együtt Urdrnak nevezték (sorshatalom). A három nővérről már fentebb szóltunk. Urdr (múlt), Verdandi (jelen) és Sokuld (jövő;. Ők intézik az ember sorsát, még pedig úgy, hogy rimapálcikákat faragnak s azokkal kivetik sorsát. A gyermek születésekor megjelennek bölcsőjénél s beleteszik a sorsát A nővérek egyike irigy, rosszindulatú s szívesen megsemmisíti a szerencsét és boldogságot, amit két nővére ad.
A tölgy lábánál van a törvényszék helye, ahol az istenek összegyűlnek, hogy a
világ dolgainak rendezése fölött tanácskozzanak s innen van az, hogy még későbbi
időkben is, a nép ítéleteit régi szent fák árnyékában hozták meg. A világfa három gyökere elnyúlik az Aszókig, az óriások birodalmába és az alvilág csarnokáig. A fán sas
ül, annak szemei közt egy héja. Fürge mókus fut föl s alá a fán s a sas meg alant a
gyökerek mellett terpeszkedő sárkány között czivódást akar szítani. Leveleivel táplálkozik a Heidrun kecske és az Eikthynir szarvas. A Nornák mindennap merítenek forrásukból s megöntözik a fa ágait s azokról annyi nedvesség csöpög alá, hogy az egész világ harmata és folyói abból származnak.
A világfa harmadik gyökere alatt északra az emberektől a napsugárnak háttal fekszik a pokol, melyet Niflheimr-nek (ködvilágnak) is hívnak. Mikor Odin a halottakhoz nyargal; vértől csöpögő kutya jön elébe és Hernodr homályos völgyeken száguld végig, míg a Gjdlhoz (határfolyó) ér. Aranyos híd vezet át rajta, melyet a Modgudr szűz őriz. Magas rács veszi körül a csarnokot (Eljudnir), melyben Löki leánya Hel, egy szörnyeteg uralkodik. Iszonyú folyók szeldelik a büntetések helyét s a bűnösöknek keresztül kell gázolniok rajtuk. De csak olyanokat büntetnek ott, akik másokat pénzért vagy egyéb vagyonért titokban meggyilkoltak s akik hamisan esküdtek, vagy esküdött hüsé- ' get megszegtek. Tehát őspogány hit szerint csak olyanokat büntetnek meg a túlvilágon, akik a földön büntetésüket elkerülték. A néphit szerint Niflhél-ben élt a sárkány Nid- hoggr, mely a halottak vérét kiszívta és a Fenriszulfr, a rémületet keltő farkas, mely az utolsó harczban az isteneket is legyőzi.
Ez az utolsó harcz súlyos gondot ad az isteneknek. Mióta az első háború kitört, folyton szaporodtak ajelek, hogy a világ vége közeledik, sőt az isteneké is: Az istenek alkonya, mint a néphit beszéli. Heimdallr kürtjét a világfa alá tették, harcz és háború folyton terjedt, a Walkirjeknek szüntelenül dolguk akadt a csatatereken, Baldr alattomos cselnek esett áldozatul.
Lokit megkötözték, Thor még mindig küzdött a világ-
kigyóval. Lassan elsötétedett az istenekjövője.
Iszonyú tél (fimbulvetr) kezdődik, Gullinkambi (aranytaréj) a kakas kukorékol s felébreszti a Wal- halla lakóit. Az Eüherjarok talpra szöknek. A pokolban eny tűzvörös kakas kukorékol, mire a pokol kutyája Garna ugatni kezd. Iszonyú idő következik. Testvér a törpék hörögnek barlangjaik előtt, az eddig lekötött gonosz hatalmak elszabadulnak lánczaikról s megkezdődik az utolsó harcz az Azokkal. Egy farkas elnyeli a napot, egy másik a holdat, a csillagok lehullanak az égről. Megmozdul a világkigyó, mire a tenger iszonyúan huilámzani kezd s elönti a földet. A Fenrisz farkas is elszabadul, Hrymir az óriás előretartott pajzszsal rohan kelet felől, Naglfar, a halottak hajója is megindul. Éjszakról Löki vezeti a jégóriásokat és Helszada katonái, Szurtr lángkardjával délről Bifroszton, oly hatalmasan száguld, hogy meginognak a hegyek, az ég megreped s a hid összedől. Odint legyőzi a Fenrisz-farkas, Thort a világkigyó Freyrt a Szutr s bár Widar megöli a Fenrisz-farkast, Thor később a tengeri-sárkányt, az istenek elvesztették a csatát. Tűz és viz pusztít, az ember eltűnik a földről, mely maga is a tengerbe sűlyed.
Majd, ha az iszonyú fölfordulás után a tűz elalszik s a vizek ismét lefolynak, új föld merül föl az Oczeánból. Új embernemzedék él rajta, Lif és Lifthrazir ugyanis túlélik a világ pusztulását. A világfába bújnak, ahol a reggeli harmat táplálja őket. Új nap kel föl a láthatáron, a hajdani leánya. Ismét összegyűlnek az Azok az Idaföldön
s a régi idők nagy eseményeiről elbeszélgetnek. Újra kezdődik a boldog, gondtalan étet, ezután vetés nélkül is lesz aratás; minden jobb lesz. Baldr kibékül Hdrral, nem pusztit~többé viszály. Napnál ragyogóbb teremben
■ ? 'ia hívek boldogan, csak a főnökük hiányzik. De az jön, Tyr-Heimdallr-Hőnir-Widar elhagyja magányát veszi az uralkodást. A eltűnik a pokol mélyében.
A régi germán
a germén törzseknek radt rokonai, a svédek és norvégek Edda-dalaiból
■merítjük. Van ugyan némi emlék a germán
mondák és mesékben is, de ez igen gyér emlék.
Az Edda-dalok a germán vallás ősanyátjelent.
Hogy a
■ lási és hitrege emlékeink,
■ a germánok nagyon ■maiaktól
■ ■ ben a
\ összes
■ikos . szent ' ezeket felírták, voltak a rúnák.
halottpusztitó-sárkány pedig
laknak
is el-
s át-
örökre
vallásról minden ismeretünket *a skandináv félszigeten ma- és némi
nép
bibliája.
Edda
déli germán törzsektől annak az tanulták és a
későn
az írás mesterségét
germánoknál semmiféle írástudásuk
írásjelekkel
mondatokat
egyeseknek feljegyeztek
ezek
Nem voltak szobraik, teneiket csak fatörzseken
nincsenek oka az, meg a
legrégibb nem hogy
val- hogy ró- idők- volt, tit-
irodalom volt, parancsolatokat, , a melyekkel
az
vallási
jegyek,
művészi
ábrázolták,
istenképeik, is-
ilyenek voltak
az Irmen oszlopok. Nem igen voltak germán templomok csak Skandináviában tudunk pazar templomról, az upszalai „Arany templom“nak nevezett szentélyről.
A germán hitregék ugyan nem mérkőzhetnek a görög és római mitológiával, de azért a germánok műveltségének érdekes, becses emléke.
A barbár törzsek első betörésük során többet pusztítottak, semmint építettek. Alarik, Radagér és Attila csak romokat hagytak hátra, Gondikér, Hermanrik, Wallia és Genzérik királyságokat alapítottak, melyek nem vol- tbk képesek megállani. Utánuk következett a második időszak, a barbárok
újtömege, akik a császárság romjain tartósabb királyságokat alapítanak.
A hagyomány azt tartja, hogy a száli frankokat 420-tól 428-ig egy
Faramond nevű király kormányozta. De létezése alaposan kétséges. 428-ban a dushaju Klodiont tették meg királyuknak, aki a Szomm folyóig vezette őket, ahol Éczius visszaverte. Utána 448-ban Mérovia lett a királyuk, aki
becsülettel állta meg a helyét a saloni nagy csatában, s aki alapitója volt
a méroving uralkodó háznak. Mégis fiát, I. Csildériket rendetlen életmódja
miatt 456-ban elkergették s Egidusz grófot választották helyébe, aki a
nemzetőrség főnökének czimével uralkodott a Szom és Loár között a gallo-
rómaik fölött.
Csilderik Thüringiába menekült, elveszett országában azonban hátragy ta egyik
leghívebb emberét, hogy édes szóval csillapítsa le a felbő szült kedélyeket. Megállapodtak egy jelben melynek segítségével a hű ember tudtára adhatta urának, a hazájába való visszatérés idejét. Ketté vágtak egy aranypénzt. Az egyik felét Csilderik vitte magával, a másik fele hű barátjánál maradt, ki így szólott:
— Ha ezt ezt a fél aranypénzt elküldöm neked uram, akkor teljes biztonságban visszatérhetsz.
Egidiusz már nyolczadik éve uralkodott, mikor Csilderiknek hű barátja, kinek időközben sikerült a frankokat megbékítenie biztos követekkel megküldötte az aranypénz nála maradt felét. Csilderik pedig látta a jelből, hogy a frankok visszatérését kívánják. Rögtön elhagyta Thüringiát, a frankok pedig visszahelyezték mindenjogaiba.
Rövid idővel azután, hogy a frank nép főnöke lett, meglátogatta őt Baszinia Thüringiai királynője. Mikor Csilderik megkérdezte tőle, mily okból jött oly messze földről az ő országába, a királynő így felelt:
— Ismertem kiváló érdemeidet s rettenhetetlen bátorságod, azért jöttem el hozzád, mert bizony, ha úgy tudtam volna, hogy van nálad érdemesebb férfiú, bár messzi tengereken túl, az ő ismeretségét keresem.
Csilderik nőül vette a királynőt, kinek tőle fia született: Klovisz. Ebből a
gyermekből nagy fejedelem s rettegett harczos lett valamikor.
Csilderik 481-ben halt meg s Tournayben temették el. Sírjára az (1653-ik esztendőben akadtak rá s egész sereg nagy értékű tárgyat találtak ott teljes épségben. Így többek között Csilderik jegygyűrújét, melybe egy dús hajzatu fej volt vésve, irópaláját, néhány színaranyból készült méhet és virágot, melyek egy vörös selyemköpenyre voltak tűzve. Ez a köpeny, mikor a levegő érte porrá mállott. Volt a sírban még egy hegyi kristályból készült földgolyó, tömérdek római pénz és egy balta. Ezek a tárgyak ma is láthatók a párisi Louvreban.)
A száliusok főnökeinek kalandjai csak egy kis népet érdekeltek s Gallia
egy kicsi szögletét, ahol a saloni csata s az Attila ellen alakított nagy
szövetség szétbomlása után, harmincz évig a legszörnyűbb fejetlenség uralkodott. A nyugati császárság 476-ban megszűnt létezni. Galliában ezt
észre sem vették, mert egy római generális: Égidiusz, akit a tourszi Gregor a rómaiak királyának nevez följegyzéseiben, meghódította Loar és a Szomur folyók közt fekvő országokat s halálakor Szidgriusz nevű fiára hagyta őket. Az armorikumiai városok már régóta bizonyos függetlenséggel
vezették ügyeiket. A frankok Belgiumban tömörültek hatalmas tömegekbe. A bretonok, kiket szigetükön szász tengeri rablók támadtak meg, viszon
zásul 465-ben kifosztották Angersz városát.
Az utolsó nyugati császárok egyike déli Galliának a Rón folyótól ke
letre eső részét a vizigótoknak engedte át, akik azután 447-ben d’Arl, Marszeil és Ész városokat is elfoglalták a folyó nyugati partján. A breto
nok benyomultak Berri tartományba, a frankok Narbonnig hatoltak s azt teljesen elpusztították. Szóval örökös jövés-menés uralkodott a rengeteg területen. A népek folyton egymásba ütköztek, egymásba keveredtek, amint
karddal a kezükben északról délre, nyugatról keletre vándorolva szeren
cséjüket meg akarták alapítani. A békés gall-római városok újraszervezték polgárőrségeiket s lehetőleg hasznukra fordították az általános zűrzavart. A nagy káoszba azonban hatalmasan szól bele az egyház szava, mely a
dühöngő népeknek békéről s rendről beszél s amely már kinyújtja hatalmas karját, hogy megvédelmezze a gyöngéket az erősek ellen. A 441-ben
megtartott oránzsi gyülekezet mindenkit egyházi átokkal fenyeget,Aaki
megkísértené az egyház által fölszabadított népeket ismét szolgaságba hajtani s megtiltja a szent helyekre menekült szerencsétlenek kiszolgáltatását.
Mikor a frankok Csilderik fiát Kloviszt a halmokon fölnevelték, hogy
a harczban vezérük legyen, Galliában egész sereg nép uralkodott:
A Loár folyó és a Pireneusok között a vizigótok parancsoltak, akik
különben urai voltak Spanyolország legnagyobb részének is, valamint a Rón folyótól a tengerig húzódó földterületnek.
A Szaon és a Rón folyók völgye a burgundoké volt.
A Loár és a Szajna folyók torkolata között a szabad armorikumi városok feküdtek. Ezeket benszülött vezérek, vagy városi tanácstestületek kormányozták.
A Majenn folyó, a középső Loár és a Szomur között Sziagriusz uralkodott.
A Vogézek és a Rajna folyó között az allemanok foglalták el a
burgundok helyét, akik végképpen délre vonultak.
Bajő városa felé a szászok telepedtek le s oly nagy volt a számuk»
hogy Écziusz érdemesnek tartotta őket Attila ellen segítségül hívni.
Armorikum határán egy nép telepedett meg, mely már száz évvel
Vájjon ki volna képes Galliát ebből a káoszból kimenteni? Akkor
még senki se tudott volna e kérdésre felelni. Sziagriusz országa úgyszól
ván alaktalan rom. Sem római, sem barbár nem volt eléggé, hogy kilátása lett volna magát a nagy zűrzavarban hosszabb ideig föntartani. Az armo- rikumiak nem vágyódtak a vezetésre. Boldogok voltak, hogy a többiektől távol élhettek. A szászok Galliának csupán egy kis szögletén uralkodtak
s ott sem volt kilátásuk hosszasabb uralkodásra. Az óriási területen mind-
a népvándorlásban résztvevő többi népnél hiába keresünk.
„Mindenki — így szól egyik törvényczikkük — aki az
idegent takarójától s tüzétől megfosztja, három aranypénz büntetést Ha az utas egy burgundi házának vendégszeretetét kéri s az
gundi őt római lakos házába utasítja s
köteles fizetni kártérítés fejében
A vizigótok sem voltak sokkal veszedelmesebbek. Volt olyan század, mikor a vizigótok a birodalomban táboroztak, nem ligy mint a frankok a határon s olyan vidékeken, melyet hosszas pusztítások valóságos sivataggá
változtattak, hanem a leggazdagabb tartományok szívében. Apáik legnagyobb része látta Konstantinápolyi és Rómát s a római műveltség hatalmas
maradványait. A Tuluz városában székelő vizigót királyok udvara már előkelőnek mondható, daczára annak, hogy számos barbár tartózkodott udvarukban, ki a Spanyolország háromnegyed részén s Gallia egyhar- madán uralkodó hatalmas vizigót királyok pártfogásátjöttek kikönyörögni.
— A hold már csaknem kétszer befutotta pályáját, — mondja e kor legkiválóbb költője Szidoniusz Appollináriusz, ki később püspök lett — s még mindig csak egyszer kerülhettem a király színe elé. E föld urának
kevés ideje van számomra, mert az egész világegyetem válaszáért esd s alázattal várja szavát. Itt vannak a kékszemű szászok, kik csak a vizen érzik jól magukat; itt az agg Szikamber, ki megkoppasztva szörnyű vereségtől, újra növeszti e helyütt hajzatát. Itt sétál a zöldes arczszínű
hérul, itt a hét láb magas burgundi, ki térdet hajtva esd békéért, itt az
osztrogót, ki támogatásért könyörög a hunok ellen, büszke másokkal szemben, ezen a helyen alázatos. S itt vagy te magad is, ó római, hogy
életedért könyörögj s ha észak felől zavarok fenyegetnek, te Évarik karjához folyamodói a szkitha hordák ellen, a hatalmas Garon tói esdesz
védelmet a gyönge Tiber számára.
Ha abban az időben azt kérdezték volna valakitől, kié lesz végül
Gallia, bizonyára pillanatig sem habozik a felelettel. A vizigót volt a leghatalmasabb, őt illette aá uralom az egész terület fölött. Ám ez a nép,
daczára a saloni csatában mutatott rettenthetlen bátorságának, teljesen elvesztette vad erejét. Azonfölül ariánus volt, miként a burgundok s így
más vallásnak hódolt, mint alattvalói, a gallo-rómaiak. Az ellenszenv, mely
az ortodoksz alattvalók s pogány uraik között uralkodott, az előbbiek üldözésére vezetett, az üldözöttek pedig természetesen titokban összeesküdtek elnyomóik ellen s ajövőtől remélték szabadulásukat.
A frankok fölfelé fésült vöröses-szőke haja, fejük búbján Avalami abroncs fajtával le volt szorítva s hátul vállukra hullott. ArczukaAteljesen leborot
válták, csak bajuszukat hagyták meg, mely két oldalt lelógott. Vászonból készült ruhájukat testükre s tagjaikra hosszú őv szorította, melyen egyúttal kardjuk is lógott. Kedvencz fegyverük egy vagy kétélű szekercze volt,
melynek éle aczélozott, tömör vasból készült s nagyon rövid nyélen ült.
Az ütközetet mindig ezzel a fegyverrel kezdték meg, melyet bámulatos biztossággal kezeltek. Messziről hajították az ellenség felé s csak nagy
ritkán tévesztették el fejét. A szekerczén kívül volt egy másik veszedelmes
fegyverük is. Ez egy közönséges hosszúságú lándzsából állt, melynek hegyére két visszahajlitott horogszerű vasnyulvány volt erősítve. Fából ké
szült nyelét egész hosszában vaspánczél födte, hogy se eltörni, se karddal kettévágni ne lehessen. Mikor ez a lándzsa belefuródott az ellenség pajzsába a horogszerű nyúlványok nem engedték, hogy onnan kiessen. A
lándzsa természetesen lelógott s szinte a földet söpörte. Ekkor a frank
harczos, aki a lándzsát hajította, ellenfelére rohant s egyik lábával a hajitó
dárdára támaszkodva, teljes súlyával ránehezedett, mivel arra kényszeri- tette ellenfelét, hogy két karját lebocsássa s ez által fejét és mellét védtelenné tegye. Néha a lándzsát hosszú kötélre kötötték s szigony helyett
használták. A kit az ilyen kötélről dobott lándzsa elért, az menthetetlenül
fogoly volt. Míg egyik frank harczos a lándzsát hajította, a másik a kötelet fogta s aztán mindketten teljes erejükből húzni kezdték a kötelet, míg
az ellenséges harczost teljesen magukhoz rántották.
A frankok vallása Odin-nek, a skandinávok istenének harczias, durva kultuszából állt. Az volt a hitük, hogy a bátrak haláluk után a felhők közé épített palotába, a Walhallába jutnak, a hol a holtak mulatsága örökös harczból s ünnepségekből áll s ahol a sör és a hidromel sohasem
fogy ki a hő sök által megölt ellenségek serlegnek használt koponyájából.
A frankok szenvedélyesen szerették a háborút, mint az egyetlen módját
a könnyű meggazdagodásnak s annak, hogy a másvilágon az istenek vendégei lehessenek. A fiatalabbak és hevesebbek az ütközetben néha fanatikus dührohamba estek s ilyenkor teljesen érzéketlenek voltak a fájdalom iránt. Egész csomó súlyos sebből vérezve is tovább küzdöttek, holott e sebek bármelyike is földre terített volna más embert. A normannoknál hasonló harczias fanatizmust találunk. Egy angol-szász dal némi fogalmat nyújt arról a gyönyörűségről, melyet a frankoknak csatában a vérontás és a pusztítás okozott.
— A hadsereg előre nyomul; a madarak dalolnak, a tücskök cirpelnek, az aczél harczias csattogása hallatszik mindenfelé. A vándorló hold is kisüt a fellegek közül; kezdődik a munka, mely patakokba gyújti a köny- nyeket ... a pokol zűrzavara uralkodik a síkon, villognak a kardok,
ropognak a csontok s a koponyák ... a vár megremeg a csapások
súlyától, sötéten s feketén keringenek a keselyük. Soha gyönyörűségesebb
csatáról beszélni nem hallottam.
A frankok berendezései hasonlók voltak a többi germán népekéhez.
Minden törzsnek meg volt a maga főnöke, akit a rómaiak királynak neveztek, aki azonban nem bírt sem azokkal a jogokkal, sem azzal a magas
méltósággal, melyet általában a királyi címhez kötünk. Ezeket a királyokat
a legtöbb germán nép mindig, ugyanegy családból választotta. A frankok
nál Meroving családja volt az, mely hivatva volt az egyes törzseknek s a törzsek szövetségének királyt adni. Ám a frank harczosok, bár tiszteletben tartották a család jogait, nem érezték magukat túlságos hűségre kötelezve, s az egyik meroving sarjat a legnagyobb hidegvérrel hagyták el egy másik
kedvéért, aki több zsákmányt ígért nekik.
A germánoknál — mondja Tacitusz — a kis ügyek a törzsfőnökök
tanácsában dőlnek el, míg a nagyok fölött az egész nép határoz. De
ezeket is előbb a törzsfőnökök beszélik meg. Bizonyos, előre meghatározott napokon összejönnek — ha csak valami hirtelen közbejött esemény
lehetetlenné nem teszi — például ujhold idején, vagy holdtöltekor, mert azt hiszik, hogy ez a legkedvezőbb idő tanácskozásra. Nem napok, hanem
éjszakák szerint számítják az időt. Az éjszaka szerintük a nap előtt jár. Túlságos függetlenségükből nagy hibák származnak. A helyett, hogy egy
meghatározott időpontra megérkeznének, két-három napig is eltart, míg a tanácskozás helyén valamennyien összegyűlnek. Mikor a gyülekezet már
elég tekintélyesnek látszik, teljes fegyverzetben leülnek. A papok, akiknek
kötelességük a a király vagy noki képessége Ha nem tetszik,
helyeslik, fegyvereiket
megtiszteltetőbb nyilvánítása.
birodalom
volt
közelében
fölött
maradt,
háborús
a kalandba.
s ők
csatára
A néhány a ötezer sen éves
rendzavarást
az a törzsfőnök, a kit
leginkább megkülömböztet
amit beszél, rosszaló
lóbálják. A
frank
kis kerület
Turné város
harczos
homályban
korában
bele
megakadályozni,
kora, előkelő sége,
a
mozgással
fegyverek e
megalapítójának, birtoka táborozó rendelkezett.
ami
vállalatot
. Hogy
ketten ötezer
szólították
csendet parancsolnak.
tettei, vagy
beszélni
szónoklatát,
helyeslésük
többi közül, fogadják szavazása
Belgiumban. száli
Uralkodásának fiatal korának indítványozott
Klovisznak
Királyi frankokon. első öt volt
481-ben még
czimmel
Mindössze esztendeje
seregét erő sítse,
harczosuk élén Sziengkiuszt, aki
Ezután szókezd. ha leg-
egyeztek leré királyával ság közelében menekült. Ám ezek később kiszolgáltatták Klovisznak, aki megölette.
volt. Szent
a királytól igen
vittek el. Mikor
szétosztotta volna,
A aki jó vissza, dásra
zsákmány nagyon tekintélyes viszonyt tartott Kloviszszal,
melyet egyik templomából összehordták, Klovisz, mielőtt
tulajdonítható. akik kötött
csak uralkodott négyteljeHúsz örömest Kam-
katonáinak, szövetséget a hajdani nogenti apát- erre
vizigótokhoz
Remi, értékes zsákmányt rámutatott
s így szólt:
— Kérlek híveim, adjátok nekem ezt a vázát.
Mindnyájan beleegyeztek, csak egy harczos nem, vázára ütve ezt kiáltotta:
— Téged is csak az illet, amit az osztoskodásnál a sors neked szán.
A többiek mégis teljesítették a király akararatát, aki a félig tört vázát elküldte a püspöknek. Következő esztendőben azon minden márczius hónapban tartottak, Klovisz Mikor ahhoz a katonához ért, aki a vázát eltörte, így szólt hozzá:
— Senkinek a fegyvere nincs oly rossz állapotban, mint a tied!
Ugyanakkor kiragadta kezéből a fegyvert s a harczos lehajolt, hogy fölvegye, Klovisz nyáját, mondván:
reimszi vázát
püspök, követelt osztozko- a vázára
aki szekerczéjével a
a gyülekezeten, melyet megtekintette hadseregét.
földre dobta. Mikor a szekerczéjével kettéhasitotta kopo-
— Az történt veled, amit múlt esztendőben a vázával cselekedtél.
Ebből is fejedelem joga a zsákmányból, mányrészét harczosát és jekben két egyenlőség
látható,
ebben
mint akármelyik katonáját ugyanakkor
még csak nem
gondolat találkozott egymással: legyőzhetlen érzése.
is;
mily határtalan a barbár királyságban.
s
minden Ítélet
is morog
és mégis mennyire Kloviszt is a sors jelöli nélkül,
korlátolt volt
csak
ki
boszuból
senki. Világos,
a királyság
Oly gondolatok ezek,
hogy e szent amelyek
annyi
az ő : megöli < barbár jellege és
ebben
a illeti zsákegyik fe-
az a
korszakban nem csupán ennél a népnél találhatók.
A Szoasszon melletti győzelmes csatát követő évek a Szomm és a
Loár folyók közt levő városokkal való alkudozásban s harczban teltek el.
Klovisz legfőbb vágya az volt, hogy Párisi hatalmába kerítse. Sokáig
Anyugtalanította a várost. De Szent Genovéva, aki a város falai közt tartózkodott még, ellenállásra és kitartásra buzdította a lakosságot, mint a
hunok támadása idején. Csakhamar a türingiaiakkal keveredett háborúba Klovisz. Ez a háború és az ifjú király házassága Klotilddal egészen más
irányt adtak az eseményeknek. Gondebod, burgund király, bár Klotild nagybátyja volt, mégis legyilkoltatta a leány szüleit és természetes tehát,
hogy Klotild vágyva várta a pillanatot, melyben ezt az ő reá oly végtelenül szomorú emlékű országot örökre elhagyhatja, annál is inkább, mert
ő katholikus hitü volt s környezetének ariánus hite bántotta vallásosságát.
Egyik napon séta közben álruhába öltözött római szólította meg Klo- tildot. Alamizsnáért könyörgött. Mikor Klotild feléje hajolt, a koldusnak látszó idegen óvatosan gyűrűt csúsztatott a leány kezébe, melybe Klo- visz arczképe és neve volt bele vésve. Ez akkori szokások szerint azt jelentette, hogy Klovisz jegyesül kéri Klotildot. A leány elfogadta a gyűrűt
s cserébe a maga gyűrújét küldte el a frankok ifjú s kiváló királyának.
Klovisz erre ünnepélyes követséget küldött Gondebód királyhoz s megkérte Klotild kezét. A burgund király hosszas habozás után, de beleegyezett. Klotild pedig rendkívül módon sietett az előkészületeivel s mikor a
kijelölt nap elérkezett, bivalyoktól vont födött kocsiban foglalt helyet. Hosszú ünnepi menet kisérte. Alig volt azonban nehány napja utón, hírül hozták a fiatal herczegnőnek, hogy Gondebód király katonákat küldött utána, hogy őt visszavigyék. Erre a hírre Klotild lóra pattant s gyors vág-
tatásban sietett a frankok országa felé, amelynek határához csakhamar el
is ért. Mielőtt ezt a határt átlépné, Klotild istenhozzádot akart nagybáty
jának küldeni, de olyant, hogy az soha el ne feledje. Frank harczosok várták nagy tisztességgel. Klotild megparancsolta nekik, hogy az ut olda
lán két-két burgundi várost égessenek föl. A frankok nyomban nekiláttak a munkának.
— Hatalmas, szentséges Isten! — így kiáltott fel ekkor Klotild —
végre megkezdhetem szüleim és fivéreim ártatlanul ontott vérének meg-
boszulását!
Ez a házasság nagy fontosságú esemény volt. Klotild a katolikus
vallást követte. Északi Galliának a püspökei, akik ezt a frigyet előkészítették, abban a reményben cselekedtek így, hogy nemsokára fiatal király
is fölveszi hitvese vallását és a katolikus nagy városok, mint Amién,
Ruan, sőt maga Páris is örömmel nyitották meg kapuikat olyan fejedelem
előtt, aki az ő egyházuk egyik hűséges leányát vette feleségül.
Az allemánok is hosszú ideig támadták Galliát, mint a frankok, csak
hogy alig jutottak az ország belsejébe. A Vogézek alján elfoglaltak néhány
keskeny földterületet, melyek azonban már régebben teljesen kihaltak a sok pusztítástól s másnak nem kellettek. Mikor az allemánok látták, hogy a frankok egymásután foglalják el a gazdag római városokat, elfogta őket a vágy, hogy őket osztozkodásra kényszerítsék. Rögtön hozzá is láttak e vágyuk kielégítéséhez. Nagy tömegekben átkeltek a Rajnán s a római
városok ellen nyomultak. Klovisz gyorsan összeszedte harczosait s eléjük
sietett. Az összeütközés irtózatos volt. Egy pillanatig Klovisz úgy látta,
hogy elvesztette a csatát és menekülnie kell. Nagy kétségbeesésében ekkor
Klotild istenéhez fordult segítségért, azután kettőzött erővel rohant az alle- mánok sorai közé. Határt nem ismerő bátorsága, halálmegvetése, mely harczosaiba is új lelket öntött, végre megváltoztatta a csata sorsát. Az allemánok kénytelenek voltak meghátrálni s végül futva menekültek a Rajna túlsó partjára, ahonnan jöttek. Klovisz oda is követte őket és egészen Svábországig nyomukban volt. A háború eredménye az volt, hogy a svábok és a szomszéd területen lakó bajorok is elismerték a frankok uralkodását. Klovisz győzelmének azonban még egyéb nagy következményei is voltak.
A barbár király ugyanis diadalát Klotild istenének tulajdonította s már
közel volt ahhoz, hogy elismerje ezt az istent, aki oly kézzel foghatóan
mutatta meg neki nagy hatalmát. A királyné már régóta lelke minden
gyöngédségével azon volt, hogy férjét a saját vallásának nyerje meg.
Klovisz eddig eíleniállt a kisértésnek. Annyit azonban mégis sikerült Klo-
tildnak már is elérnie, hogy fiát megkeresztelték. Azt remélte, hogy ennek
a szertartásnak a pompája megindítja a férjét. Ez az első kísérlet megle
hető sen szerencsétlenül ütött ki. A hagyomány azt beszéli, hogy a gyermek még a keresztelése hetében meghalt s hogy a király szemrehányások
kal halmozta el hitvesét.
— Ha a gyermeket — így szólt Klovisz — az én isteneimnek aján
lottuk volna föl, bizonyára nem hal meg, de mert a te isteneid nevében megkeresztelték, nem maradhatott életben.
Másodszülött fiukat a királyné “kívánságára szintén megkeresztelték s
ez a gyermek is súlyosan beteg lett. A király folyton ismételte:
— Vele is ugyanaz fog történni, ami bátyjával. Meghal, mihelyest
megkeresztelték a te Krisztusod nevében.
De az Úr, az anya könyörgéseire visszaadta a gyermeknek egészségét. Ám a pogányoknak erősebb lelki megrázkódtatás kellett, hogy a kereszt üdvösségében higyjenek s ebben a tekintetben a tolleiaki csata többet tett, mint Klotild minden vallásos buzgalma.
Klovisz beleegyezett, hogy meghallgatja Szent Remi tanításait s végül sikerült őt meggyőzni:
— Szent atyám, mondá Klovisz, szívesen fogok engedelmeskedni neked. Csakhogy a legnagyobb dolog még hátra van. A nép, melyen uralkodom,
nem akarja elhagyni isteneit. Közéjük megyek s a te tanításaid szerint
fogok beszélni velük. Kiovisz azonnal hozzá fogott, hogy népét nagy gyű
lésbe összehívja s mikor az megtörtént, megjelent köztük.
S ime mi történt. Mikor Kiovisz népét összegyűjtötte, mielőtt csak egy
szót is szólt volna, a nép egy lélekből így kiáltott fel:
— Jámbor lelkű király, elűzzük halandó isteneinket és hajlandók vagyunk az örök istenben hinni, kiről Remi szól.
A nagy örömöt az egyházfejedelem föl akarta használni. Megparancsolta, hogy a templomot festett szőnyegekkel és fehér fátyollal díszítsék
föl. Mindent előkészítettek a keresztelésre. Meggyujtották a tömjént, a gyertyák lobogó fénye betöltötte a templomot s isten oly áhítattal töltötte
el a templomba gyűlt pogányokat, hogy a paradicsom illatos mezein képzelték magukat. Kiovisz arra kérte az egyházfőt, hogy elsőnek őt keresztelje meg. A főpap elé járult, hogy megtisztittassa magát a pogány vallástól s az űj vízzel korábbi élete bűneit lemossa róla. Mikor a keresztelés pillanata közeledett, a népmonda azt tartja, hogy a Szentlélek meg
nyilatkozott neki ragyogó ékesszólásával:
— Szikamber, hajlítsd meg alázatban büszke nyakad, imádd, ami elégettél s égesd el, mit eddig Imádtál.
Nem csoda, hogy oly nagy pompával történt a keresztelés. Az egy
ház örülhetett neki. Nem egy egyszerű barbár birályt, hanem az egész franczia birodalmat kei esztelte meg ott Remi, mikor a szentelt viz alá
tartotta Kiovisz fejedelmet.
A kereszténység nem sokat változtatott Kiovisz erkölcsein. Odin helyett azontúl Krisztushoz fohászkodott, egyébként a régi maradt. De különös szerencse folytán úgy esett a dolog, hogy akkortájban egész Galliában, sőt az egész keresztény világban ő volt az egyetlen ortodoksz fejedelem. A gallo-római nép, melyet az arianus burgundok és vizigótok el
nyomtak, azontúl pillantásaival s reményeivel a frankok megtért fejedelme felé fordult. Az egész gall papság az ő pártján volt. Avitusz püspök ezt
irta neki:
— Az apostoli udvar boldog, hogy Isten bölcsességében gondoskodott az egyház jövendőjéről, mikor oly hatalmas fejedelmet nyert meg a vallás pártfogójának.
Kiovisz megtérése sok barátját eltávolította tőle. Nagy sikerei, főképpen a tömérdek zsákmány, mely ilyen bátor s ügyes főnök vezetése mellett kecsegtetett, azonban ismét visszahozta őket. A Loár és a Szomm folyók
között fekvő földterület meghódolt; az armorikumiak szövetséget kötöttek Kloviszszal. Mikor már ennyire biztosította magát észak felől, Kiovisz elha
tározta, hogy dél felé kiterjeszti birodalmát.
Először a burgundokat támadta meg. Klotild mindent elkövetett, hogy férjét erre a háborúra rávegye. Így állott boszut Gondebód királyon apja megggyilkolásáért.
Gondebod király, aki 461-ben halt meg, négy fiút hagyott hátra, akik között a birodalmat föl kellett osztani. A legidősebb Gondebód, hogy az
egész örökséget magához kaparíthassa, meggyilkolta egyik öcscsét, Csilpé- riket, aki Klotild apja volt. Egy másik fivérét tűzbe dobatta. A negyedik
fiú, Godegikél még ura volt birtokainak, de tartott tőle, hogy hasonló sors vár reá, mint testvéreire s titokban segítségül hívta Kloviszt.
A háború csakhamar meg is kezdődött. Klovisz 500-ban megverte Dijon mellett Gondebód királyt, aki Avignon felé menekült. A frank király oda is utána ment s kényszeritette, hogy hűbéresévé legyen. Alig
vonult el azonban Klovisz, mikor Gondebód meglepte még életben levő
fivérét s a templomban, ahová előle menekült, leszúrta.
Sziagriusz veresége után a vizigótokhoz menekült. Ezek azonban félelmükben, hogy háborúba keverednek a frankokkal, kiszolgáltatták őt. Később Klodisz és II. Alarik, a vizigótok királya Amboáz közelében találkoztak.
Erről a találkozásról így beszél Turszi Gregor:
«Beszélgettek, ettek és ittak, majd barátságot fogadtak egymásnak s voztak ismét. De nagyon nagy volt akkoriban Gallia gok lettek volna, ha a frankok uralma alatt élhetnek. polgárok között viszály tört ki- A polgárok, gótok, őket frank uralom alá akarja hajtani* Tanácskozásra hogy megölik őt. A püspök azonban megtudta szándékukat. Éjszakának idején leghívebb minisztereivel elhagyta Rodez városát és Overny-be menekült.»
Nem tudjuk, hogy tek, kérték-e Klovisz Klovisz így szólt katonáihoz:
— Nagy bánatot kezében van. Menjünk laljuk el örszágukat. Ez a beszéd sereg nyomban vetkeztében ne tegyenek. folyó partjánál gázlót kerestetett a kelhetett át szarvastehén nek Szent hogy a frank sereg nyugodtan haladhatott éjjel is. közelében, a vuloni síkon vizigótok királya legjobb megnyitották kapuikat a elfoglalta Tuluzt is. A
békében tá- akik boldo-
földjén azok száma,
Rodezben Kventien püspök és a azzal vádolták a püspököt, hogy jöttek hát össze s elhatározták, fölkelt,
a délen lakó püspökök,
segítségét. Tény
kiket azonban,
ilyen hogy
módon egyik
üldöz-
napon
okoz nekem, hogy isten segítségével
nagyon tetszett
útnak indult
nagyon vigyáztak
Klovisz ez útját
a Poatié rá, a
Gallia ellenük,
egy győzzük le
része
az
őket
ariánusok s
fog-
katonáknak s felé. A hogy útközben
a vizen. szökkent ki, a gázlót. Sötét Hilariusz templom
A város a csata. A Poatié, Bordó szán Klovisz
Ekkor a éjszakán
csúcsán
így történt, király az legendák szerint csudák talált hirtelen megmutatta gyuladt árasztott
király, de nem a sűrűségből folyónak rohant s hirtelen tűzgolyó s nappali fényt
különös egyház kisérték.
s így
hogy parancsa birtokain A
serege
rendkívüli
Klovisz
ki a
had- kö- kárt Vienn nem
nagyságú seregé- Poatiéban a vidékre, úgy,
találkozott katonáival győztes vizigótok
a két sereg.
ott pusztult
előtt. Következő
a Pirenéustól
Iszonyú volt el (507-ben). év tava- északra fekvő
Klovisz a keresztények istenéhez kiált segítségért.
küldött
a
minden nélkül.
segítsége
franko-
Téodorik legyőzte
volna az
Galliába
osztrogót nagy s Ari mellett
birtokukat elvesztették
Hatalmas sereget
országokat az osztrogótok foglalták el.
gall terület összes mely annyira barbár keleti
A ban tehát, süljön, hatalmas ott Anasztáziusz
többi alkalmas királyság császár ]
része Kloviszé és szövetségeseié
volt arra, hogy egy
alakult. Mikor Klovisz
követei vártak reá, aki
volt. Galliá- uralom alatt egye-
visszatért Turszba, azon való nagy
örömében, hogy a nagy osztrogót fejedelemnek az Alpokon túl ily hatalmas versenytársa akadt a frank király személyében, koronát és bibortuni- kát küldött Klovisznak ajándékba.
Ekkor Klovisz fejére tette a koronát s lóra ülve aranyat és ezüstöt
szórt a nép közé. E naptól fogva konzulnak és augusztusznak nevezték.
A római császárság emléke még ott ragyogott a népek szemei előtt
A császár által küldött czim jogosultságot, törvényességet adott annak aki addig csak első volt. Klovisz tehát a gallo-rómaiak szemében, nem volt többé a barbár, pogány hódító, hanem törvényes fejedelem, Róma konzulja.
A törvényesség, a konzulátus, a bíbor alatt azonban még mindig barbár
ember lakozott.
Klovisz székvárosául Párisi választotta. A hegység csúcsán, amelynek lábánál Termesz palotája emelkedett, egy régi római temető helyén fák és szőlőtőkék között 507-ben templomot építtetett Szent Pál és Szent Péter apostolok tiszteletére. A templom nagyságát úgy jelölte meg, hogy teljes
erejéből elhajította szekerczéjét s ahol az megállt, addig épült a templom is. Azért tette ezt, hogy karja erejének örök hire maradjon. Ezt a templomot, melyet több ízben tataroztak, Szent Genovéváról nevezték el, aki
512 ben halt meg Párisban. Ma már csak a tornya áll a Napoleon-kollé-
gium falai közé építve.
Mialatt Párisban tartózkodott, Klovisz titokban követet küldött Szigbert fiához a következő üzenettel: „íme, apád öreg ember, egyik lábára sántít
a betegségtől. Ha meghal, királysága a tied lesz.“
Ez a biztatás annyira elvakította Klodérikot, Szigbert fiát, hogy elhatározta, megöli apját. Történt pedig, hogy Szigbert egy napon kiment sétálni Köln városából, átment a Rajnán s mikor a hosszú sétától a Buko-
nia erdőben elfáradt, délfelé lefeküdt sátrába. Klodérik ekkor gyilkosokat
küldött utána, akik az alvó fejedelmet csakugyan meg is ölték. Mikor ez
megtörtént, Klodérik a következőket üzente Klovisznak: „Apám meghalt; országa és kincsei hatalmamban vannak. Küldd ide néhány emberedet s szívesen odaadom nekik a kincsekből azokat a darabokat, melyek tetszésedet megnyerik.4* Klovisz pedig így felelt: „Hálát adok Istennek, hogy
oly jó indulattal vagy irányomban. Kérlek mutasd meg a kincseket embereimnek, azután legyen mind a tied! “
Klodérik megmutatta a küldötteknek kincseit. Mialatt azok a sok drágaságot nézegették, így szólt a fejedelem:
— Ebben a ládában őrizte apám az aranypénzt.
Mire azokfölkérték, vájja bele karját az aranyba, hadd lássák meddig ér. A fejedelem megcselekedte s amikor lehajolt a küldöttek egyike sze-
kerczéjével ketté hasította a fejét. Szigbert méltatlan fia tehát úgy múlt ki, mint a hogy édesapját kivégeztette. Mikor Klovisznak emberei hírül
A szarvastehén megmutatta a gázlót. (1. 68 old.)
hozták, hogy Szigbert és fia meghaltak, a frank király azonnal Kölnbe sietett, összehívatta a népet s e szavakkal fordult hozzájuk:
— Halljátok mi történt, mialatt háborúban jártam. Klodérik, rokonom fia azzal nyugtalanította édesapját, hogy én meg akarom ölni. Mikor azután Szigbert a Bukonia erdőbe menekült, orgyilkosokat küldött utána s megölette. Őt magát is meggyilkolták, nem tudom ki, abban a pillanatban, mikor édesapja kincsesládájában kotorászott. Semmi részem sincs ezekben a dolgokban. Nem volnék képes rokonaim vérét ontani, mert ez tiltott dolog De most, hogy a dolgok így estek, tanácsolok nektek valamit, ha tetszik fogadjátok meg. Álljatok az én uralmam alá.
A nép nagy lelkesedéssel fogadta e szavakat, Kloviszt pajzsra emelték s királyukul választották
Sziagriusz elleni hadjáratában Klovisz a Téru n királyát Sararikot hívta segítségül. De Sararik nagyon kétszínűén viselkedett; az ütközetben nem vett részt, arra várt, melyik fél győz, hogy aztán az erősebbhez csatlakoz
hassák.
Klovisz ezt nem feledte el s igyekezett a kölcsönt visszafizetni. Csap
dákat állított Sarariknak, fiával együtt elfogta s kopaszra nyiratta mindkettőjüket Sararik kestrvesen panaszkodott megaláztatása miatt Mikor sírva fakadt, fia emigy vigasztalta:
— Ezeket az ágadat zöld. eleven fáról nyesték le. Hidd el az nem fog elszáradni s csakhamar új ágakat hajt Adja Isten, hogy aki ezt cselekedte velünk, minél hamarabb elpusztuljon.
E szavakat elmondták Klovisznak. A király azt hitte fenyegetik. Hogy meg akarják növeszteni hajukat s aztán életére törnek. Hogy ennek elejét vegye, lefejeztette őket. Haláluk után elfoglalta országukat, kincseiket s igába hajtotta népüket.
Kambrénak is volt akkor királya: Raszniaszer, annyira gyönyörhajhászó, hogy legközelebbi rokonai is áldozatul estek vágyának. Klovisz háborút indított
ellene s megverte. A legyőzött királyt s fivérét, Riszert, saját katonáik vezették Klovisz elé; kelteket hátra kötötték. Mikor Klovisz elé értek, ez
gúnyosan kérdezte a fogoly királytól:
— Miéit hozassz oly nagy szégyent családunkra, hogy lánczra hagyod verni magadat? Bizonyjobb volna neked meghalnod.
Azzal fölkapta szekerczéjét s fejére sújtott. Azután Riszerhez fordult:
— Ha idejében segítségére sietsz a bátyádnak, nem verhették volna
lánczra.
E szavak után őt is leütötte. Azok a királyok, akikről itt szó volt, va
lamennyien Klovisz rokonságához tartoztak. Még egy királyt megöletett: Renomert, akit Mansz városában gyilkoltak meg az ő parancsára. Halála után ennek az országát és kincseit is elvette Klovisz. Még több más királyt is megöletett abban való félelmében, hogy birodalmát elvehet k s így
csakhamar egész Galliában ő uralkodott. Régi források szerint egy nap
össze hivatta alattvalóit s ezeket mondta megölt rokonairól:
— Mennyire szerencsétlen is vagyok én. ügy állok itt, mint az utas
idegenek között. Nincs egyetlen rokonom, hogy segítségemre siethetne, ha
ellenség támad rám.
De nem azért beszélt így, mintha haláluk megszomorította volna, ravaszságból cselekedte, hogy így megtudja, van-e még rokona életben, akit
meg kellene öletnie, hogy nyugodtan alhassék.
Klovisz.
Attaia fogságba kerül. (I. 78).
Klovisz Párisban halt meg s ott is temették likájában, melyet Klotild királynéval együtt élt s uralkodása harminczhárom évig tartott.
Ugyanabben az évben, zsinatát.
Klovisz halálakor, a kivételével egész frank katonát, Vann és
511-ben tartotta a
el a szent apostolok bazi- építtetett. Negyvenöt esztendőt
gall egyház Orléánszban
első
Bretany láttak Nant, országban csak
birodalom, melyet Galliát magába Bretanyra pedig Renn városában volt.
a frankok szerencséje
A burgundok csak Klovisz életében, Bordóban hagyott
nagy tekintélye, később, még Klovisz életében, megtagadták
melyeket a Bordóban hagyott csekély frank
csaknem teljesen megőrizték függetlenségüket-
Ami már most a győztes nemzetet
a vizigótokat elkergette Akvitániából Hogy
is gondolt Amint befejezték a háborút, visszatértek északon levő lakhelyükre. lakott, mely a Rajna és Loár közötti könnyen vigyázhatott Bretanyra, Akvitániára, ban letelepedett frank törzsekre.
Klovisz négy fia négy részre osztotta
nek egyenlő rész jutott a Loártól északra
ő alapított, a foglalta. Gaszkonyban grófok fölügyeltek, Az tartotta egyszer
allemánokat
mellettük,
fizettek
azt, Akvitánia
kiknek Elzászban nem adót
Gaszkony soha székhelye és Sváb-
őrség nem
illeti,
a a
Klovisz
terület központjában a
a
eső
és
se
pedig királyuk a frankoknak, városai tarthatott
pedig, féken,
az megelégedett azzal,
helyüket elfoglalja, arra
frankok zsákmányukkal
maga állandóan
feküdt.
burgundokra és a
hogy nem ismét Párisban Onnan Belgium-
nagy örökséget. Mindegyikük-
területből s Akvitánia római
városaiból, melyek gazdag adót fizettek. Csildebert Páris királya lett. Neki
jutott Poatié, Périzső, Bordó. Klotérnek Limozs a körűié fekvő nagy terü
let; Klodomir az orleáni királyságot kapta Burzs-zsal; Thierri pedig Metz királya lett Kahor-ral és az Auverny-nyel.
Ez a különös elosztás már magában hordta a jövendő viszályok mag- vát. A viszály csakhamar ki is tört s minthogy e tartományok egymással
valamennyien határosak voltak, egy sem menekült meg közülük a pusztító fosztogatástól. A gall városok régi ellenségeskedései is újból kitörtek s e
városok lakósai nem egy véres ütközetben pusztították egymást.
Néhány évig valamennyi tartomány folytatta Klovisz diadalmas terjeszkedését. Thierri visszaverte a dánokat, akik a Mőz folyón szállottak alá s
530 ban Thüringiát is meghódította. Ennek az országnak három királya
volt, három testvér: Baderik, Hermanfried és Berter. Hermanfridnek gonosz felesége volt, aki polgárháborút szított a fivérek között. Az ő biztatására Hermanfrid megölte Bertert, de Baderiket nem merte megtámadni. Egy napon ebédidején csak fél asztala volt megtérítve. Megkérdezte, mitjelentsen ez.
— ügy illik, — válaszolta a felesége, — hogy annak, aki egy fél ki
rálysággal beéri, csak fél asztala legyen.
Hermanfrid, akit e szavak s neje hasonló czélzásai felingereltek, titokban követeket küldött Thierrihez s biztatta, támadná meg fivérét.
— Ha megölöd -- ezt üzente neki — megosztjuk országát.
Baderik tényleg áldozata lett ennek az öeszeesküvésnek, de Herman- frid megcsalta Thierri királyt, nem osztozkodott vele s így halálos ellenségeskedés támadt kettejük között.
León fölkelti Attalát, hogy megszöktesse.
Egy napon Thierri összegyűjtötte a frankokat s beszédet tartott hozzájuk.
— Emlékezzetek vissza, — így szólt, — hogy a türingiaiak megtámadták
apáitokat, elvették mindenüket, a csecsemőket fákra akasztották, szörnyű halálba juttattak kétszáz ártatlan leányt, lovakra kötözték a szerencsétlene
ket s szétkergették a lovakat, űgy, hogy a hajadonok darabokra szakadtak. Másoknak minden tagjukat összetörték s a madaraknak hagyták őket zsákmányul.
E szavakra a frankok vad kiáltozással követelték, hogy a türingiaiak
ellen vezessék őket. Thierri magával vitte Klotért és fiát Téodebert et is,
legyőzte a türingiaiakat s iszonyű vérfürdőt rendezett közöttük, országukat
pedig elfoglalta.
Miilatt a frank királyok Türingiában jártak, Thierri meg akarta ölni
fivérét. Háza falai között vásznat fesziítetett ki, amögé fegyveres embereket rejtett el s meghívta fivérét azzal az ürügygyel, hogy fontos dolgot kell
megbeszélnie vele. De a vászon rövid volt s így a fegyveresek labai alul
kilátszottak. Klotér, aki ezt észrevette, mielőtt a házba léptek volna, szintén kíséretet hozott magával s fegyvereit egy pillanatra sem tette le Thierri
Ha nem akarjátok, hogy megbánjam, amiért oly gyöngéden tápláltalak benneteket, boszuljátok meg a rajtam esett sértéseket. Álljatok anyám s apám haláláért boszut,
Klovisz fiai erre csakugyan háborűba mentek a két burgund király:
Gondemár és Zsigmond ellen Ez utóbbi nem sokkal azelőtt megfojtatta fiát mialatt aludt. A burgundokat legyőzték és Zsigmond fiaival együtt
foglyul esett. Klodomir magával vitte őket Orleanba. Csakhogy ismét há-
Klodomir fiainak halála. (1. 82).
borúba kellett mennie, elhatározta tehát, hogy foglyait kivégezteti. Aribusz, Szent Mezrnén lelkipásztora kegyelmet kért a számukra, de Klodimir föl
háborodva felelte: Őrültség volna, mikor ellenség elé megyek, a saját házamban ellenségeket hagynom. S nyomban egy kútba dobatta Zsigmondot, feleségét és fiát. Nem sokkal azután azonban ő maga is elesett a Vézerousz
melletti csatában. Gondemart üldözte s eközben túlságosan messzire távozott övéitől. A burgundok utánozták a frankok jeleit s hívogatták: „Jer,
jer ide, mi a te katonáid vagyunk.“ Klodimir hitt nekik s így egyszerre
ellenségei közéjutott, akik levágták fejét s egy dárdára tűzték.
Burgundia meghódítását ez a haláleset sokáig késleltette, de 532-ben
ha ő nem követi testvéreit, elhagyják s azokkal mennek. Thierri másfelé akart hadjáratot vezetni.
Overny lakói szabadulni igyekeztek uralma alól s Csildeberthez akartak csatlakozni. Ezért meg akarta őket büntetni.
— Jertek velem Overnybe, felelte híveinek — s én olyan országba vezetlek benneteket, ahonnan annyi aranyat és ezüstöt hozhattok, amennyi csak tetszik, annyi barmot, rabszolgát s ruhát szerezhettek, hogy örökre elég lesz. De fivéreimmel semmi szin alatt ne menjetek.
Klotér és Csildebert tehát egyedül mentek Burgundiába. Véres csatában, legyőzték Gondemart s egész országát meghódították.
Ez idő alatt Therri beváltotta híveinek adott szavát: elvezette őket
Overnybe, melyet szörnyű módon kifosztottak.
A hagyomány ezekkel az eseményekkel egyszerre egyéb dolgokat is följegyzett, melyek élénken mutatják e kor erkölcseit s számos gallo-római
szomorú helyzetét, akik akaratukon kívül belekeveredtek a barbár fejedelmek egyenetlenség tört ki, a túszok szolgasorba kerültek.
A legnehezebb nyilvános munkákat velük végeztették, azonkívül őreik is szolgául használták őket. Egy részüknek sikerült megszöknie. Ezek visszatértek hazájukba. Azok között, akik rabszolgaságban maradtak, volt Gregor langri püspök unokaöcscse, Attala is, aki egyik barbárnak lett a rabszolgája.
Gregor püspök elküldte szolgáit, hogy keressék meg s mikor ráakadtak, gazdájának sok szép ajándékot küldött. De az visszautasította az ajándékokat. Mikor a szolgák urukhoz visszatértek, a püspök szakácsa, Léon, azt mondta a püspöknek:
— „Ha megengednéd, hogy szerencsét próbáljak, talán ki tudnám egyikéhez:
— Jer velem s adj el ennek a barbárnak. Amit kapsz, a tied.
A vásár meg is történt, a barbár tizenkét aranypénzt adott Léonért.
— Mihez értesz? — kérdezte tőle új gazdája.
Klotér fiának halála.
Kitűnő szakács vagyok s nem hiszem, hogy még valaki úgy tudna
főzni, mint én, — felelte Léon. — Ha valamikor meghívod a királyt,
olyan éleleket tálalok elébe, hogy még ő sem evett különbet.
Jól van, — szólt a barbár. — Űrnapja közeledik. Olyankor összes
szomszédaimat s rokonaimat vendégül látom. Készíts olyan ebédet, melyre
azt mondhassák: „Jobbat a király házában sem várhattunk“.
Léon csakugyan pompásan bevált. A
főztjét, gazdája bízta meg az hogy csakhamar Léon fölkereste
pedig annyira meg volt
ételek kiosztásával Léon
teljes bizalmát sikerült
Attalát, aki a síkságon
vendégek nem győzték
vele elégedve, hogy
annyira kedvében járt
megnyernie. Egy év a lovakat őrizte. De
dicsérni a azontúl őt gazdájának. eltelte után nem ment
egészen a közelébe. Néhány lépésnyire tőle leguggolt a fűbe, háttal Attala
felé, hogy ne tudják, hozzá beszél-e s így szólt:
— Itt az ideje, hogy visszatérjünk hazánkba. Figyelj rám. Mikor ma éjjel vissza viszed a lovakat az istállóba, ne aludj el, hanem amint hívlak, kövess.
Gazdájuk akkor sok vendéget hivott meg. Mikor a vendégek éjfélfelé fölkeltek az asztaltól s szobáikba mentek s a ház elcsbndesült, Léon bement a gazdája szobájába s elvette pajzsát és szekercéjét. A barbár
fölriadt:
— Ki van itt? — kérdezte félálomban.
— Én vagyok Léon. Attala úgy alszik, mint a részeg. Kihajtom a legelőre a lusta fickót.
Tégy úgy, ahogyjónak látod, felelt a gazdája s ismét elaludt.
Léon az istállóba sietett, felkeltette, fölfegyverezte Attalát, aztán mind
a ketten lóra kaptak s csakhamar eltűntek a sötét éjszakában. A Mozel
partján emberekre bukkantak, akik föl akarták őket tartóztatni. A menekülők leugrottak lovaikról s a vízbe vetették magukat. Szerencsésen át is
jutottak a túlsó partra. Éjszakára egy erdőben bújtak el. Három éjjel s
három nap gyalogoltak, anélkül, hogy egy falatot is ettek volna. Ekkor
isten kegyelméből egy szilvafára akadtak, melynek gyümölcseivel úgy, ahogy, csillapították éhségüket. Aztán ismét tovább indultak. Végre Sam- pány tartományba értek. Mikor Reimsz város közelébe értek, hirtelen lódobogást hallottak. Gyorsan nagy sürü bozót mögé rejtőztek s meztelen
kardjukat kezükben szorongatva figyeltek. A lovasok lépésben mentek el
a bokor mellett s a szökevények az egyikben rögtön fölismerték barbár urukat, aki káromkodva beszélt a többihez.
— Hiszen csak elcsípjem a nyomorultakat — fenyegetődzött. — Az
egyiket felkötöm az első fára, a másikat pedig apró darabokra hasítom.
A barbár Reimsz városából jött, ahol őket kereste s rájuk is akad az
utón, ha az éjszaka nem lett volna olyan sötét. Mikor a lovasok már jó messze jártak, a két szökevény is folytatta útját Reimsz felé. Ott Polell
lelkész házába mentek, aki jó barátságban volt Gregor püspökkel. León a
gazdájára hivatkozott s elmondta történetüket.
— Szent isten, kiáltott a pap, mily csudásan teljesedett látományom.
Ma éjjel két galambot láttam, egyik fehér volt, a másik fekete s mindakettő a kezemre röpült.
A pap bort és kenyeret adott vendégeinek, azután elrejtette őket. Reggel kiment a városba. De a barbár ráakadt a menekülők nyomára. Követte
Polellt a templomba, csakhogy a pap is észrevette őt s rászedte, úgy
hogy végre is azt hitte, téved s vissza indult hazájába. A két fiatalember
két napig maradt Polell vendégszerető házában, aztán ismét útnak eredt
Gregor székvárosa felé. Mikor a püspök meglátta elveszettnek hitt unoka- öcscsét, sírva borult a nyakába. Léont s egész családját fölszabadította a rabszolgasorból, földet is ajándékozott neki, hogy hátralevő napjait feleségével s gyermekével gondtalanul élhette le.
Az osztrogótok hatalmas ura, Teodorik, aki annak idején föltartóztatta Kloviszt győzelmes útjában, az 523-ik év során meghódította Burgondia egy részét s a frankoktól is nagy földterületeket vett el. Csakhogy Teodorik 526 ban meghalt s ekkor a frankok betörtek országába, melynek egy részét elpusztították. Egész Szeptimániát sivataggá tették. Ez a tartomány mégis
a vizigótoké maradt kétszáz éven át s a Pirenéusoknak ezen a kapuján át
léptek később az arabok frank földre. Téodebert, aki 434-ben Thierri utóda lett, hatalmas sereget vezetett Itáliába, akik megfizették s a görö
göket. Azután kifosztotta az egész országot.
Ekkor azonban betegség támadta meg seregét. Katonái százával hullottak el. De a barbárok nem számolták meg halottaikat, csak a zsák
mányt látták. Téodebert zsákmánya olyan nagy volt, hogy Csildebert és Klotér kénytelenek voltak a saját embereiknek is hasonló bő aratást Ígérni
Spanyolországban, nehogy azok Téodeberthez pártoljanak. Útnak is indultak Spanyolországba és elfoglalták Pampelunt. De Szaragossza városa föltartóztatta őket Kénytelenek voltak visszavonulni, ám ez útjukban 542-ben
szörnyű vereséget szenvedtek.
Abban az időben a fejedelmek nem igen öregedtek meg. Ha rokonaik
keze meg is kímélte őket, kicsapongásaiknak estek áldozatul. Klovisz négy
fia közül Orléan királyát Kladomirt ölték meg elsőnek 525-ben. De ő legalább ellenség kezétől vérzett el. Három fia maradt, akiket Klotild vett
magához. Egy nap Csildebert titkos követet küldött Klotérhez evvel az
üzenettel. „Édes anyánk magánál tartja fivérünk három fiát s nekik akarja
adni a királyságot. Gyorsan jer Párisba Ott majd elhatározzuk, hogy a
hajukat nyirassuk-e le, mint ahogy a többi köznép jár, vagy megöljük
őket s osztozkodunk bátyánk birodalmán.“
Klotér nagyon megörült ennek az üzenetnek s nyomban Párisba ment.
Csildebert időközben azt a hirt terjesztette a nép között, hogy ő és Klotér
az árvákat apjuk helyére ültetik. Mikor Klotér megérkezett, mindaketten azt üzenték a királynénak, adja át nekik a gyermekeket, hogy apjuk trónjára ültethessék őket. A királyné boldog volt s gyanútlanul elküldte hozzájuk a gyermekeket. E szavakkal búcsúzott el tőlük: „Azt fogom hinni,
hogy fiam nem veszett el, ha benneteket látlak királysága élén.“
Alig hogy a gyermekek megérkeztek, elválasztották őket szolgáiktól. Azután Csildebert és Klotér elküldték a királynéhoz Arkádiuszt, aki ollót
és egy csupasz kardot vitt magával. Mikor a királyné elé vezették, Arká-
diusz elébe tartotta az ollót és a kardot:
— A te fiaid, akik a mi uraink, ó hatalmas királyné, arra kérnek,
tudasd velük, hogy bánjanak a gyermekekkel. Parancsolj. Akarod-e, hogy kopaszra nyírt fejjel tovább is éljenek, vagy úgy tartod helyesebbnek, hogy megfojtsák őket.
A királynét szörnyű módon megdöbbentette ez az üzenet. Fájdalmában s nagy haragjában, melyet az olló s a csupasz kard keltett benne, azt se tudta mit beszél s a következő meggondolatlan válaszra fakadt:
— Ha nem ültetik őket a trónra, jobb szeretem unokáimat halva látni,
mint kopaszra nyírt fejjel.
Arkádiuszra nem voltak hatással ezek a szavak. Nem várta, hogy a királyné meggondolja-e magát, hanem vissza sietett uraihoz s átadta nekik az üzenetet:
— Folytathatjátok — mondá — amit elkezdtetek. A királyné helyesli.
Klotér erre nyomban karon ragadta a legidősebb fiút, a földre dobta
s oldalába döfte kését. A fiatalabbik fiú jajgatva vetette magát Csildebert
lábai elé és sírva könyörgött:
— Segíts rajtam, jó apám, hogy úgy ne pusztuljak el mint bátyám.
Csildebertet megindították a fiú szavai s így szólt:
— Nagyon kérlek kedves bátyám, légy nagylelkű s engedd át nekem e gyermek életét. Ha nem ölöd meg, oly árt adok érte, amilyent akarsz.
De Klotér szitkokkal felelt:
— Taszítsd el magadtól, vagy te halsz meg helyette. Te ingereltél bele
ebbe a vállalkozásba s ily könnyen megtagadod szavadat?
E szavak hallatára Csildebert ellökte magától a gyermeket s Klotérhez taszította, aki keresztül szúrta a szerencsétlent. Azután megölték a szolgákat s a kormányzókat. Azután Klotér lóra pattant s elvágtatott, mintha
semmi sem történt volna, a királyné pedig elhozatta unokái holttestét s
panaszos dalok éneklése közepett nagy pompával eltemettette őket a Szent-Péter templomban. Az idősebbik tiz éves volt, a fiatalabb csak hét
évet élt.
A harmadik fiút, Klodoaldot nem tudták kézre keríteni a gonosz kirá
lyok. Néhány hű katona megszöktette a fiút, aki megvetette a földi uralmat s istennek szentelte életét. Levágta önkezével dús haját s pap lett.
Úgy is halt meg.
Thierri halála után 534-ben Klotér és Csildebert éppen úgy szerettek
volna elbánni fiával Téodeberttel, mint ahogy Klodomir fiaival cselekedték.
De Téodebert, aki már felnőtt ifjú volt s tele bátorsággal, elég erős volt, hogy megvédje magát. Az összes méroving fejedelmek között ő volt a leg
tevékenyebb. Különösen itáliai hadjárata után, Konstantinápoly ellen akart indulni, hogy útját állja a népvándorlásnak, mely már másfélszáz év óta tartott nyugatról kelet felé. De ez a kísérlete életébe került. Rövid idővel
azelőtt felesége Deutéria, aki féltékeny volt a saját leánya szépségére, a
szerencsétlen teremtést kocsiba tette, mely elé vad bikákat fogatott s az
állatok közé csapott. Azok bő sz dühvel ragadták magukkal a kocsit s
végül egy folyóba döntötték. Így pusztult el Téodebert egyetlen leánya. Maga Téodebert 547-ben halt meg. Fia Téobald mint tizennégyéves fiú halt meg 553 ban. Klotér ekkor magához ragadta az örökségét. Ausz-
trázia új királya a szászok ellen indult, akik megtagadták az ötszáz tehénből álló adó fizetését. Mikor országuk felé közeledett, a szászok alázatosan jöttek elébe s kegyelemért könyörögtek. A királyt azonban katonái kény-
szeritették, hogy válasz nélkül elkergesse őket. Azok még egyszer visszajöttek s minden vagyonuk felét fölajánlották. Klotér ekkor így szólt vezé
reihez:
Álljatok el tervetektől, mert az igazság nem a mi részünkön van. Ha mindenáron csatázni akartok, ám cselekedjetek, én nem követlek benneteket.
A vezérek bőszülten rohantak rá. Szitkokkal halmozták el, erőszakkal magúkkal czipelték, sőt meg is akarták ölni. Klotér tehát kénytelen-kellet
len velük ment. De vereséget szenvedtek.
Páris királya, Csildebert 558-ban meghalt s Klotér ekkor az ő örökségét is megkaparitotta. Így aztán egyedüli királya lett a frank birodalom
nak. Három évig uralkodott Klovier egész országa fölött. Egy fia volt, Srámn, akit a nép gyűlölt, mert nem hallgatott jobb érzésű tanácsadóikra s folytonos tivornyázásban töltötte idejét. Barátait a legalacsonyobb sor
ban levők közül választotta. Folytonosan háborúságban volt apjával s végül összeesküvést szított ellene. Mikor gonosz tervét fölfedezték, Bretany grófjához Sonoberhez menekült. A király hadsereggel ment utána. Az első ütközet eldöntetlen maradt. Mikor a csata után beállt az északa, Sonober így szólt Számn-hoz:
Neked nem szabad éjnek idején alattomosan apádra törnöd. Én azonban egész seregemmel rárontok ma éjszaka és elpusztítom mindenestül.
Számn nem egyezett bele. Másnap Sonobert megverték, sőt életét is
elvesztette. Számn ekkor a hajók felé rohant, melyeket a menekülésre elkészített. Míg azonban azzal foglalkozott, hogy feleségét és leányát megmentse, utolérték s Klotér valamennyit egy szegényes kunyhóba záratta.
Ott az ő parancsára Számn-t egy padra kötözték katonái s egy zsebken
dővel megfojtották. Azután felgyújtották a kunyhót.
Klotér maga csak egy évvel érte túl ezt a fiát. Hompienyi villájában
halt meg, ahová gyakran eljárt, hogy a körülötte elterülő sürü erdőségben
kedvére vadászhasson. Halálának közeledtére, a fájdalom hatása alatt végre
megtört ez a barbár s így kiáltott fel:
frankok meggyilkoltak s országát elfoglalták Ő maga s kis fivére Klotér- nek jutottak zsákmányul. Szépsége annyira megigézte a barbár fejedelmet, hogy gondosan fölneveltette s feleségül vette. Radegund irtózott ettől a házasságtól, mely királ névá tette őt. Emlékei szerencsétlen megfojtott rokonaihoz kötötték s csak akkor feledte el őket, mikor szegényei között volt, akiket segített, vagy ha egy művelt pappal vagy püspökkel a szent- irásokról beszélgetett.
Hiszen ez apácza — mondta-Klotér durván — s nem királyné.
S tényleg kolostor volt az a hely. ahová ez a szelidlelkü nő, az őt
körülvevő durva erkölcsök elől menekülni akart. Mikor a király utolsó
fivérét is megölette, R idegund Noajonba menekült, ahol Szent Medard
püspököt éppen az oltár előtt tilálta. Zokogva borult az egyházfejedelem
lábai elé s könyörgött:
Szent atyám, kérlek, ajánlj fel engem az Úrnak.
A püspök habozott, mert félt a király haragjától, de a királyné nyomban apácza ruhát öltött magára s úgy kényszerítette kérése teljesítésére. A
püspük végre is megáldotta s tölavatta Radeundot.
Klotér eleinte iszonyúan haragudott. A püspökök állhatatos kérése végre meglágvitotta s később megengedte hogy R idegund Poatiéban kolostort alapítson, melynek ő lett a főnöknője.
Radegund 550-ben vonult be oda s csak holtan hagyta el a kolostort 587-ben. Ez idő alatt tömérdek jót cselekedett s ettől eltekintve isten
dicsőítésének élt. E kor legnagyobb költője Fortunatusz több versben megénekelte s maga is pap lett, hogy Radegurídot soha se kelljen el
hagynia.
Az emberi természet sohasem veszíti el jogait. A legvadabb szenvedélyek közepette is találunk tiszta s gyöngéd érzéseket. A tizedik században
az egyház adott menedéket e gyöngéd lelkeknek, melyek irtóztak a növekvő barbarizmustól: a kolostort adta azoknak, akik a magányt keresték
s a rendes papságot szervezte azok számára, akik nem riadtak vissza
attól, hogy a béke, az igazság és szeretet szavait hirdessék a vér emberei
között.
íme, az emberiség folyton halad, még akkor is, mikor úgy látszik,
hogy az örvénybe rohan.
Míg ezek történtek, másik nagy eszü államalkotó jelent meg, aki még
nagyobb államalapító volt, mint Klovisz. Ez az osztrogótok ura, Teodorik
volt, aki az osztrogót királyságot alapította meg Itáliában.
Nem kell csodálkoznunk, hogy valamennyi barbár nép között leginkább a gótok sajátították el a római műveltséget, mert nagyon sokáig közvetlen érintkezésben voltak a római császársággal. Teodorik művelődést terjesztő tehetségén és kitűnő politikáján azonban még kevésbé lehet csudálkoznunk, mert ő 18 éves kora óta Konstantinápolyban élt mint túsz.
■W
Amikor Attila halála után a hunok által legyőzött összes népek felszabadultak, az osztrogótok szabadok voltak. Három Amal-esaládbeli fejede
lem uralkodott fölöttük: Valamir, Vidimir és Téodomir. Ennek az utóbbinak a fia volt Teodorik, ki 455-ben született s 475-ben vette át apja örökét.
A keleti császári udvarban való hosszas tartózkodása Zénón császárhoz
vonzotta. Alattvalói féktelensége hadivállalkozásokba sodorta. Katonái Konstantinápoly ellen akartak menni, de Teodorik kívánságára e szándékuktól elálltak. Zénón fölhatalmazására ekkor Itáliába ment, ahol Odoaker
uralkodott.
Teodorik a hadba egész nemzetét magával vitte. Az aggok, asszonyok
és gyermekek kocsikon követték a harezosokat s magukkal vitték a mar
hákat s egyéb kincsüket is. 200.000 en lehettek.
Ez az ut 488-ban kezdődött. Következő februárban előbb a Juli Alpok
ban szétmorzsolta a gepidákat és szarmatákat, aztán megverte Odoakert Akvilea s Verona mellett 489-ben. Három győzelme daczára körülfogták
Ráviánál s veszedelmes helyzetéből a tuluszi gótok mentették ki. E segítséggel meghódította az Alpokon inneni egész vidéket s Odoakernek menekülnie kellett Ravennába. A város ostroma alatt, mely két évig tartott,
egész Itália meghódolt, sőt az osztrogótok Szicziliát is megkapták, melyet
az afrikai vandálok királya Trazimond engedett át nekik.
Odoaker megadta magát, olyföltétellel, hogy megosztja királyságát, de Teodorik ebéd alkalmával megölette 493-ban s egyedül uralkodott. Anasztáz az új császár elismerte Itália királyának.
Teodorik háború nélkül Itáliához csatolta Illíriát, Pannóniát, Récziát s Marszeil tartományt a burgundokkal való viszály eredményeként. A bajorok adót fizettek neki, az allemánok segítségét kérték Klovisz ellen; II. Alarik halála után a vizigótok is királyuknak ismerték el unokája Amalarik kiskorúsága idejére.
Ari mellett megvert egy frank sereget s ekkor 508-ban visszaadta a
gotoknak azt a segítséget, melyet ők Odoaker ellen nyújtottak neki. Klovisz nővérét vette feleségül, saját nővérét a vandál királyhoz adta nőül,
unokahugát a türingiai királyhoz, egyik leányát a vizigót királyhoz, a másikat a burgund fejedelemhez. Úgy látszott, hogy ő a nyugati császárságban letelepedett összes barbárok főnöke.
Teodorik politikai gondolkozásában éppenséggel nem volt barbár. A konstantinápolyi császárt kímélte a régi birodalom iránti tiszteletből. Háborút csak akkor kezdett, ha kényszeritették rá.
„A többi király — így szólt — a városok elpusztításában gyönyörködik s a roppant zsákmányban. Én azt akarom, hogy azok a népek, melyeket legyőztem azon sajnálkozzanak, hogy hamarabb nem kerültek az uralmam alá!“
Az újonnan érkezetteknek föld kellett. Az olasz városok földjük egy- harmadát már átengedték Odoaker héruljainak, Teodorik gótjai a hérulok-
hoz csatlakoztak. Nem volt nehéz őket elhelyezni, mert roppant sok terület hevert gazdátlanul. A két nép közös törvényt kapott, mely alól csak a gótok
egynémely sajátos szokása volt kivéve. A barbárok ép úgy adót fizettek
földjük után, mint a rómaiak s a két nép közötti vitás ügyekben vegyes bíróság mondott ítéletet. Teodorik nem akarta, hogy a törvény gótjainak
kiváltságokat adjon, sőt azt óhajtotta, hogy a legyőzöttekkel összekeveredjenek, de erőlködései daczára a barbárok maguknak a fegyvert tartották
meg s eltiltották gyermekeikéi az irodalom és művészet tanulásától. A
rómaiak egyedül látogatták az iskolákat s csak polgári hivatalokat foglaltak el. Téodorik mégis mint mester szervezte országát. Az osztrogótok-
nál nem találjuk meg a barbárok gyülekezeteit. A király uralkodott egye
dül szükebb tanács segítségével.
Téodorik nagyon tisztelte a római czivilizácziót. Megkapta Anasztáziusz- tól a császári jelvényeket, melyeket Odoaker megvetéssel küldött vissza Konstantinápolyba. Téodorik azonban a barbárok ruhája helyett a római bíbort hordta. Bár Ravennában székelt, tanácskozott a római szenátussal és így irt neki:
„Azt kívánjuk, vének gyülekezete, hogy a szabadság szelleme jóakaró
szemmel tekintse gyülekezeteteket. “
A Nyugatnak konzult adott, három prétorsági prefektust nevezett ki, három egyházkerületre osztotta: Galliára, északi Itáliára és Rómára. Fön-
tartotta a községi kormányzást, de maga nevezte ki a szenátorokat, a kincs
tár túlkapásait csökkentette s palotája mindig nyitva volt azok számára, kik a bírák elfogult ítélete ellen panaszkodtak.
Valami szegény asszony évek óta kérte egy pőre befejezését. Téodorik
elhivatta a bírákat, kik néhány nap alatt elintézték az ügyet. Megbüntette őket, mert három év alatt nem intézték el, amit három nap alatt elintéz
hettek. Királyi kiküldöttek járták be a birodalmat s ügyeltek a király nevében az igazságszolgáltatásra s kitűnő rendőrséget szerveztek.
Téodorik, a barbár, ismét arra a jólétre emelte Itáliát, melyet az a császárok alatt elveszített. Nyilvános épületeket, vízvezetéket, színházakat, fürdőket építtetett s a régieket kijavíttatta. Az elhanyagolt földeket műveltette, a pontinuszi és szpoletói mocsarakat kiszáriítatta. A dalmát vasbányákat s Bruccium aranybányáját műveltette. A partokat hatalmas hajóhad védte a kalózok ellen. A nép tetemesen szaporodott.
Bár Téodorik maga nem tudott írni, a kor legkiválóbb íróit s tudósai
maga köré gyújtötte, így Boéciuszt, Annodiusz püspököt, Kassziodert, kit
Kép az ős germán életből.
.Az újszülöttet bemutatják a családnak és nevet adnak neki.
miniszternek tett meg s aki tizenkét kötetet hagyott ránk. Ariánus létére
is kímélte a katholikusokat, megerősítette az egyház kiváltságait, a népnek s Rómának meghagyta a szabad püspökválasztás jogát. A zsidókat
is védte s így írt rabbijuknak:
— „Nem kényszeríthetjük senkire vallásunkat, mert senki sem köteles
jobb meggyőződése ellenére hinni. “
De amikor I. Jusztinján a Keleten üldözte az ariánusokat, hasonló
rendszabályokkal fenyegette s mikor itáliai alattvalói között forrongást ta
pasztalt, azt hitte, összeesküvést szőnek ellene és eltiltotta a katholikusokat mindenféle fegyver viselésétől s több előkelőt a konstantinápolyi udvarral való bűnös összeköttetéssel vádolt. Sziumnak prefektusa, veje Boéciusz is
belevonattak az üldözésekbe. A pádiai toronyba záratta őket, ahol a második „A bölcsészet vigasztalásáról“ czimü szép munkáját irta. Mindakettőt lefejezték 525 ben.
Téodorik később belátta ártatlanságukat s annyira sajnálta őket, hogy
elméje megzavarodott és ez nagyban siettette halálát, amely 526-ban következett be. Sírja még ma is megvan Ravennában. Kupolája egyetlen
tizenkét méter széles és másfél méter vastag kőből való.
Ez az egyetlen gót emlékmű, de ez az alkotás semmiben sem egyezik
azzal az építészeti formával, melyet gótnak neveznek.
Téodorik halála után nemzete fölénye is eltűnt. Az osztrogótok és vizi-
gótok ismét különváltak, előbbiek a szép és tudós Amalazont fiát Atalari-
kot, Téodorik unokáját, utóbbiak II. Alarik fiát ismerték el.
Az osztrogót birodalom rohamosan hanyatlott s csak kevéssel élte túl
alapítóját, akiben azonban sokkal nagyobb mértékben megvolt a czivilizá-
czió szelleme, semhogy a barbárok közé sorolhatnók.
Az osztrogótok nagy királyuk daczára csak nagyon kevés nyomot hagytak Itália földjén, utánuk olyan nép jött, mely a félszigeten a germán in
tézményeket honosította meg. A lombardok vagy Longobárdok, kik az Odera mellől származtak, sokáig vándoroltak a Duna nyugati partján a
Tisza és a Morva között s végül Jusztinián hívására Pannóniában s Noriá- ban telepedtek meg. Alboin király vezetése alatt elpusztították a gepidák
királyságát és a szép Rozamundát, Kunimónd király leányát kényszeritet-
ték, hogy Alboin felesége legyen. Ez 566-ban történt. Két évvel utóbb
Narzész hívására átkeltek a Juli Alpokon, kardcsapas nélkül elfoglalták a
Pó völgyét s Milanóban Itália királyának kiáltották ki Alboint. Pádia lett
fővárosa. Benyomult Ombriába s Szpoletóba lombard herczeget ültetett. De
Ravenna és Róma, a liguriai partok, Velencze és a félsziget déli része
nem került uralma alá. A görög birodalom védte őket s egy ekszárka által kormányoztatta, aki Ravennából ügyelt a Rómába, Gefaba, Nápolyba, Ta- rentumba, Szirakuzába és Hagldáriba helyezett herczegekre.
Alboin 573-ban halt meg. Pajzshordozója, Helmiszisz ölte meg Róza- munda felbujtására, akit Alboin egyszer lakoma alkalmával arra kényszeri- tett, hogy meggyilkolt apja koponyájából igyék.
Alboin az országot harminchat herczeg között osztotta föl, kik mindegyike egy nagy városból kormányozta területét. A herczegek alatt álltak a grófok, azok alatt a kerületi bírák. Germán szokás szerint megtartották
a nemzeti gyülekezetei, melynek határozata a királyra is mérvadó volt. A lombardok tehát sokkal hamarabb kifejlesztették a hübéresség elemeit, mint
a többi a birodalomban megtelepedett barbárok.
Utóda Klef a félsziget déli részét is uralma alá hajtotta. Elfoglalta Be-
neventumot, de Nápoly, Géta, Amalfi, Kalabria és Bruttium a görögöknek
maradt. 575-ben egyik vezére gyilkolta meg.
Klef halála után a harminczhat herczeg üresen hagyta a trónt s mindegyikük a maga területén uralkodott. Ez a szétszakadás föl bátorította a lombardok ellenségeit. A görögök és frankok egyszerre támadtak rájuk, mire a lombardok 584-ben visszaállították a királyságot.
Klef fia Antarisz lett a király, aki visszahódította az elveszett tartományokat, leigázta Beneventumot, mely hatalmas herczegség székhelye lett. Megállapította a tulajdon föltételeit, a győzők és legyőzőitek jogait. Ez utóbbiak a nem szabad emberek sorsára sülyedtek s kénytelenek voltak földjük termékeinek egyharmadát új urainknak Aszolgáltatni. Kenyszeritette
a herczegeket, hogy jövedelmük felét a királynak adják, de kötelezte magát, hogy állásuktól csak hűtlenség esetén fosztja meg őket.
A lombardok a hódítás elején pogányok voltak, aztán ariánusokká lettek, míg végre 602-ben a katholikus vallásra tértek át.
Nem volt írott törvényük, Rotárisz azt is adott nekik. Egy 643-ban
Páviában tartott nemzetgyűlésen hirdette ki a lombardok hü népe és szerencsés hadserege a törvényt, mely Rotárisz nevét viselte. Ez a törvény
nem személyekre, hanem területekre vonatkozott.
Klovisz és Téodorik uralkodása idején Nagy-Britanniának, melyet a szá
razföldtől a tenger választott el, szintén meg volt a maga külön népözönléseA mely az Elba partjáról elindult szászok és angolok szakadatlan betörései
ből állott. Az angol-szász egyesülés volt eredménye.
Nagy-Britannia, melyet részben meghódítottak a rómaiak, megőrizte uralmuk alatt három egymástól meglehetősen különböző népét: a kai ed o- niaiakat (piktek és skótok) északon a mai Skóciában, ahová a rómaiak sohase tudtak behatolni; Keleten és Délen a logriaiakat, kiknek a római czivilizáczióban már részük volt; Nyugaton Szeveru mögött a kambriaiakat vagy velszieket, akik megfékezhetlenül vad hegyi nép voltak
A piktek folyton alászálltak Skócia fönsikjaikról s pusztító kirándulásokat rendeztek délen. Míg a sziget a rómaiaké volt, azok visszaűzték a
pikteket, de mikor az Alariktől és Radagértől fenyegetett Honoriusz légióit visszahívta, Szeverusz fala és Hádrián bástyája nem használt többé. A
longriaiak és Kambriaiak, kiket e támadások kétségbeejtettek s akiknek könyörgését Éciusz nem hallgatta meg, kénytelenek voltak önmaguk védekezni. Vezért (penteyru v. pendragon) választottak, aki Londonban székelt
s onnan védelmezte az országot. Ez gyakran egyenetlenségre adott alkal
mat, mert a logriaiak és kambriaiak folyton azon veszekedtek, melyik népből válaszszák a vezért. Wertigern töltötte be e tisztséget, mikor a két nép
belátta, hogy a piktek ellen nincs más menekülés, mint segítségül hívni a tengerentúli barbárokat: a szászokat, jüttöket és angolokat. Ezek vakmerő kalózok voltak, akik látván, hogy útjukat a Rajnán át elzárják a Frankok, a tengert vették birtokukba s folyton az északi Óceánon s a Mans csator-
s hála fejében Tanét szigetét kapták Kent partja mellett s adófizetési ígéretet. E védőkből hamar urak lettek: az idegenek fehér sárkánya csakhamar elnyelte a bretonok vörös sárkányát. Ez volt ugyanis a két nép
zászlaja. 445-ben Hengiszt elfoglalta az országnak a Temze és a Mans-
csatorna közt fekvő részét s Kent királyának hivatta magát. Kantorbéri volt a székvárosa.
Ettől fogva a szár kalóczok minden vezérének az volt a becsvágya, hogy Britannia egy részét meghódítsa. Ella megalapította Csicseszter- ben Szusszeksz királyságát (déli szászok), 516-ban pedig Cerdik Winchesz-* terben Wesszeksz királyságot (nyugati szászok) alapította. Ott a szászok
érintkezésben álltak a kambriaiakkal, akik kemény ellenfelek voltak. Kerléon herczege, Artur, a kambriai bárdok Akillesze legyőzte őket tizenkét csatában, melyek közül a leghíresebb a Badon-Hill melletti volt 520-ban. A
hagyomány azt beszéli, hogy egy napon saját maga 400 ellenséget ölt
meg. Megsebesült. Valami folyami szigetre vitték, ahol meghalt, de nem
tudják pontosan, mikor. Sohase akadtak sírjára. A kambriaiak, kiket oly soká védett, nem akarták elhinni nemzeti hő sük halálát s századokon át
Ez a három anglo királyság négy szász királysággal alkotta a hetes szövetséget s az egykori római birtok hét kisebb barbár királyságra oszlott,
melyek később egyesültek. Az újonnan érkezettek tekintélyes elemei lettek
az angol népnek, melynek alapját ma is szásznak tekintik De ez a betörés nem érte el Skóciát, mely a régi piktek és skótok birtoka maradt.
Se Róma, se Irland nem tudta legyőzni s úgyszólván teljesen ment maradt
a germán uralomtól, ép úgy, mint a rómaitól. Kelta népe, mely nagyszámú apró államot alkotott, csak a tizenkettedik században vesztette el
függetlenségét. Szent Patrick már a 4-ik században bevitte hozzájuk a ka-
tholikus vallást.
Míg a barbár népek folyama elöntötte csaknem egész Európát, a görög császárság érintetlen maradt. Folytatta általában nyomorult életét, melyből azonban néha mégis oly dicsőség csillant ki, melyet egy annyira korrumpált társadalomnál alig várnánk, Sőt Jusztiniánusz és Hérakliusz alatt a támadásba is átment a betörők ellen, visszahódította az osztrogótoktól Itáliát, a vandáloktól Afrikát, Spanyolország egy részét a vizigótoktól s
ugyanakkor visszaverte a bulgárokat s az avarokat a Duna, a perzsákat
az Eufrat mögé s védnökségét Ázsia összes keresztényeire kiterjesztette. De
ez utolsó erőfeszítéstől kimerülve, nem volt képes megvédeni s megmenteni
déli tartományait, mikor a Dél barbárai: az arabok megérkeztek.
Ezt a birodalmat leggyakrabban asszonyok kormányozták s eunukok, akik az elfajult, visszafejlődött császárokat kényük-kedvük szerint irányították. Így Arkádiusz utódát, Téodóziuszt, aki 408-tól 450-ig uralkodott,
egész uralkodása alatt nővére, Pulkeria vezette, aki mindent elkövetett, hogy őt minél tovább kiskorúságban tartsa. Mikor ő alatta a birodalmat megtámadták, adót fizetett a Keletnek. De szerencséje volt, mert Arménia felét kapta Arzász királytól, aki az országot megosztotta vele, de az oroszlánrészt magának tartotta. Teodóziusz alatt új szakadás mutatkozott, Neszto-
riuszé, akit Konstantinápoly püspökéül nevezett ki.
Ez a szakadás sok zavart okozott a birodalomban. Meg kell emlékez
nünk a Téodoziusz törvényről is, mely Gergely és Hermoztén törvényeinek hiányosságát pótolta s amelyben a keresztény császárok rendeletéi foglaltattak.
Ez a törvény, melyet 438-ban Antiokusz jogtudós fogalmazott, a birodalom első olyan törvénye volt, mely császári megerő sítéssel látott napvilágot. Nagy népszerűségnek örvendett, különösen a Nyugaton, a spanyol
országi és itáliai gotoknál.
Marciánusz, akihez Pulkéria bátorsága jutalmazásakép feleségül ment, Attilával szemben nagyobb szilárdságot mutatott, mint előde. De már utána Konstantinápolyban valamennyi nyomorúság kitört. A trák I. León 457-ben barbár kézből kapta a bíbort.
Zénón 474-ben az izauriai gárda lázadásának köszönhette uralmát, mely a prétoriánusok mintájára mindent alárendelt erőszakos szeszélyeinek. Versenytársa akadt Baziliszkuszban, aki nagy zavart okozott a birodalomban,
azonkívül a vallási villongások a katholikusok és Eutikesz hívei közt oly
viszályt támasztott, melyet Zénón hasztalan kísérlett meg elsimítani Heno- tikonja vagy egyesítési rendelete által 481-ben. «
Anasztáziusz 491-ben épen el akarta foglalni az antiokuszi partriarká- tust, mikor asszonyi cselszövény a trónra juttatta. Hogy megvédje Konstantinápolyi, Eukszinen 70 kilométer hosszú megerősített falat építtetett, mely az ő nevét viselte. Beleavatkozott a vallási viszályokba, melyeket
azáltal csak elmérgesitett: a vér patakokban folyt. Mégis megszabadította Konstantinápolyi az izanriaiaktól s szigorúan eltiltotta a véres czirkuszi játéko
kat. Ezek a császárok általában emberségesek, müveitek, sőt jó szándékuak voltak, de gyöngék s kicsik. A jellem erejének méltósága, a lélek emelkedettsége hiányzott belőlük, mint egyébként az egész nemzetből.
Anasztáziusz a perzsák ellen 502—505-ig szerencsétlen háborút vezetett, melynek következtében a birodalom Kolkidot elvesztette. Halála után (518) a trák I. Jusztiniánnal, ki a bíbort a császári testőrségtől vásárolta, új dinasztia kezdődött. Jusztinján prétorátusi prefektus volt, azelőtt pedig a katonákat azzal, hogy két kézzel szórta az aranyat czirkuszi játékokra, melyek ennek a visszafejlődött népnek legnagyobb gyönyörűsége voltak. Ha uralkodása nagy volt, nem erkölcsösségének köszönhette, hanem kábo- ruinak, törvényhozási munkáinak s emlékműveinek.
Jusztinján egyszerre négyfelé is viselt háborút: kelet felé a perzsákkal, délnyugatra a vandálok ellen; nyugatra az osztrogótokkal s északra a bulgárokkal.
A perzsák ellen viselt s többször megszakított háború 528-ban kezdődött elsőnek a négy közül s utoljára végződött 562-ben. A jellege sem az
volt, mint a többié. Nem a barbárok által elfoglalt országok visszahóditá-
sáról van szó, mint Itáliában s Afrikában, nem is betörések visszaverésé
ről mint a Dunánál, egyenlő küzdelem volt s nehéz. Hosszú határvonalat kellett megvédeni a letelepedett nép ellen, mely érett volt, mint maga a császárság, mely nem tömegben rohant előre, de hadseregeket küldött, ami épen a külömbség a barbárok betörései és a rendes háborúk között.
Száz évi jó egyetértés után a régi ellenségeskedés ismét lángra lobbant Anasztáziusz és Jusztin alatt, a római birodalom és Perzsia között. Kobad
király elfoglalt több római várost s meghódoltatta egész Arméniát, a két birodalom örökös viszálykodásának tárgyát. Az is hozzájárult, hogy a lazik, kik nem sokkal azelőtt a keresztény vallásra tértek át, lemondtak Perzsia
támogatásáról s a görög császárság védnöksége alá helyezkedtek.
Jusztinján egy éve uralkodott 528-ban, mikor Kobad nyílt ellenségeskedést kezdett, szétkergette a munkásokat, akik Mezopotámiában Dara város megerősítésén dolgoztak. Az ázsiai tartományok védelmét Belizárra bízták, kinek neve elválaszthatlan Jusztiniántól és halhatatlanná tették nagy
tettei a szerencsétlensége.
Jellemző a görög császárságra, hogy ezt a két embert sokkal előbb
fűzték össze a kicsapongások, mint a dicsőség. Belizár egymásután két
nagy csatát nyert, de Kallinik mellett megverték. Ügyes hadicsellel mégis
megmentette az ázsiai görög birtokokat s Kobad utóda Korroesz Nuszirvan, aki előbb a békével akarta helyzetét megerő síteni, mielőtt nagy tervei kiviteléhez hozzáfogott volna, alkuba bocsátkozott. Jusztinián 11,000 aranyfontot fizetett s átengedte a lazik városokat. Ez áron örök barátságot fo-
Végre 554-ben fegyverszünetet kötöttek. Tiz évvel később a háború újra kezdődött a lazik városok elszakadása miatt, Kolkidában, melynek lakossága nagy részt keresztény volt. Az 562-iki szerződés ezt a tartományt a császárságnak biztosította. Ugyanakkor Jusztinián kikötötte a Perzsiában élő keresztények lelkiismereti szabadságát, ellenben beleegyezett 30.000 arany adó fizetésébe, olyképpen, hogy a Keleten uralmát egyidejűleg anyagi megaláztatás s az a tisztesség jellemezte, hogy még az ellenség földjén is a védnök szerepe s az avval járó erkölcsi befolyás
jutott neki. Három más oldalon katonai dicső sége kevésbé volt kétséges.
A győzelem végzetes volt a barbárokra Ezeknek az északi embereknek, akik nedves és sötét erdeikből hirtelen Itália, Spanyolország és Afrika
forró síkságaira jutottak, két gyilkos ellenségük volt: a nap s a kicsapongó
orgiák. Ugyanaz történt velük, ami az angol katonákkal Indiában. Az éghajlat erőtlenitette őket s a mértéktelen életmód, mely az Elba partjain nem ártalmas, az Atlas) lábainál gyilkosuk lett. Hozzájárult ehhez kis számuk, a körülfekvő népek gyűlölete, a hirtelen érintkezés a czivilizáczióval, mely oly gyakran végzetes a barbárokra.) Így jártak később a Palesztinában letelepedett keresztesek. Hirtelen hanyatlásukból Jusztinján hasznot akart huzni. Kezdte a vandálokon.
Az első perzsa háború után indult a császár a vandálok ellen. Gélimer meggyilkolta Hilderik fejedelmet, I. Teodoziusz rokonát. A boszu
örve alatt Jusztinián elhatározta, hogy az enervált népet megtámadja, melyet
különben vallási villongások is gyöngítettek Belizár 600 hajóval, 20.000
tengerészszel és 15.000 katonával ment Afrikába. Az elindulás Konstantinápolyból nagy ünnepélyességgel történt. Belizár nagy sikerei magyarázzák meg ezt. Három hónappal azután, hogy Afrikában partra szállott,
megnyerte a trikaméroni döntő csatát s elfoglalta Afrikát, Szardíniát s a
Baleári szigeteket, (534). Gelimer, ki foglyul esett, kenyeret kéretett Béíizár-
tól, mert már három hónapja nem látott olyat, aztán beteg szemeinek
spongyát s egy lantot, hogy szerencsétlenségét megénekelje. Mikor Belizár
elé vezették, nevetésbe tört ki s mikor a császárnak bemutatták, így kiáltott: „Hiúságok hiúsága! Minden csak hiúság!“ Galatéban uradalmakat
adtak neki, ahol csöndben fejezte be életét.
Alig fejezték be Konstantinápolyban Belizár ünneplését, az afrikai diadal miatt, már is Itáliába kellett mennie.
Itáliában az osztrogótok erő sebbek voltak, mert erő sebbek voltak,, mert nagyobb volt a számuk s még csak rövid ideje éltek ott. Teodorik külön-
váltan tartotta őket az itáliaiaktól. Leánya Amalazont, aki Atalarik helyett uralkodott, csiszolni akarta őket. A gótok, akik megmaradtak barbár dur
vaságaik mellett, kényszerítették, hogy unakafivérét Téodatot tegye meg királynak, aki aztán nemsokára meggyilkolta. Jusztinián itt Amalazont boszulójaként lépett fel. Belizár 535-ben elfoglalta Szicziliát, Nápolyi, Rómát (536). Hasztalan szedte össze az új gót király Vitizs minden erejét. Egy pillanatra ő volt a támadó, sőt Rómában körülzárta Belizárt.
Aztán csúfos vereséget szenvedett. Kénytelen volt Ravennába menekülni (540) s ugyanaz lett a sorsa, mint Gélimernek. De az irigység s a perzsa
háború csakhamar visszaszólították Belizárt. Ekkor a gótok Totila alatt előnybe jutottak s Faenza mellett 546-ban nagy győzelmet arattak, mely
kezükbe adta Rómát. Bflizár visszajött, de csekély erővel kénytelen volt
visszatérni a világ akkori fővárosába.
Amit az udvar tőle megtagadott, megadta az eunuk Narzesznek. Ez hatalmas sereggel jött Itáliába, melyben hunok, perzsák, hérulok, lombar-
dok s szuávok voltak többségben s ezek segítségével Lentagió mellett
az Appeninek között legyőzte Totila királyt, aki 552-ben belehalt sebeibe.
Utóda Téjasz ugyanarra a sorsra jutott. Vele megszűnik az osztrogót királyság. A frankok, kiket a gótok és görögök egyaránt segítségül hívtak,
egyiknek se használtak sokat. A megmaradt osztrogót harczosoknak megengedték, hogy minden kincsükkel elvonuljanak, de meg kellett igérniök,
hogy nem térnek vissza többé,
ket Atanagilda engedett át Jusztiniánnak hála fejében, amiért Agila ellen
segítette, az egész földközi tenger ura lett. De ez a nagy hatalom csak
rövid ideig tartott. Északon új betörés készült. A bulgárok, kiket tatároknak
néztek, nevüket a Volgából nyerték, melynek partjairól indultak akkortájt útnak. Dácziában telepedtek le s míg a császári hadak Ázsiában, Itáliában s
Spanyolországban küzdöttek, ők átkeltek a Dunán s egész Konstantinápolyig
kalandoztak. A birodalom fővárosát Belizár mentette meg, aki egész a
Duna túlsó partjára űzte őket 559-ben. Egy más tatárnép, az avarok,
558-ban közeledett a Dunához. Jusztinián rábírta őket, hogy Dákiában megálljának Azt remélte, hogy a császárság védelmezőket nyer bennük, s ők lettek legszörnyübb ellenségei.
Jusztinián legfőbb érdemét nem győzelmei képezték, hanem azok a törvényhozási munkák, melyek nevéhez fűződnek. Triboniász jogtudós irányította őket, általános nagy tudású ember, de lelkiismeretlen, ha Prokopnak hihetünk, aki ezt mondja: „Üzérkedett a törvényekkel, melyeket teremtett s megsemmisített, ahogy kívánták tőle“. Más kilencz jogtudóssal együtt, Triboniász tizennégy hónap alatt (527—528) tizenkét
kötetre való császári rendeletet s törvényt szerkesztett: ez volt a tör
vénykönyv. Jusztinián később új kiadást készíttetett belőle, melybe általa csinált kétszáz törvényt s ötven elhatározást illesztett bele. 533-ban jelentek meg az Institúciók, a római jogszolgáltatás elveinek összefoglalása, melyet a konstantinápolyi, beritumi és római iskolákban tanítottak; a Digest, görög nevén Pandektumok a régi római
jogtudósok mondásaiból összeállított 50 kötet. Ezt tizenhét jogtudós 3 év
alatt állította össze, holott Jusztinián tiz évet adott a munkára. Az összes régi törvények, jogszokások s mondások benne voltak Tilos volt őket
magyarázni, nehogy újabb összezavarásukra alkalom legyen, mégcsak tolmácsolni vagy idézni sem volt szabad a régi törvényeket, szükség esetén
A birodalom védelmére Jusztinián 80 erősséget építtetett a Duna mentén, 600-at Dákiában, Epiruszban, Tesszáliában, Makedóniában s Trákiá- ban. Újra felépítette Anasztáziusz falát, mely földrengés következtében összedőlvén, lehetővé tette a bulgárok betörését; azonkívül megerő sítette a birodalom összes szorosait. A főváros díszítésére több emlékművet emeltetett, egyebek között a Szent Zsófia-bazilikát, mely ma mecset. Ő alatta hozta be két szerzetes a selyemhernyót Kínából.
Jüsztinián uralkodása az említett szempontokból dicséretre méltó. Elítélendő azonban, ha tekintetbe veszszük a belső villongásokat, a zöldek és kékek (a czirkusz kocsisainak színei) összetűzéseit s Nika eltán-
torodását, ki Konstantinápolyi öt napig a legszörnyűbb pusztításnak, mészárlásnak s tűzvésznek szolgáltatta ki. A veszedelem oly nagy volt, még
a császár személyére is, hogy már menekülni akart a készen tartott hajón, mikor Teódora, a felesége e szavakkal állította meg: „Én maradok s
elfogadom a régiek nagyszerű gondolatát, hogy a trón dicsőséges sir.“
Belizár háromezer veteránnal körülzárta az árulókat a czirkuszban s 30,000-et legyilkolt közülök. S a bátor Téodora mégis csak nem volt
egyéb, mint egy volt komédiásnő , az amfiteátrum medvéi őrének a leánya,
aki tneglehetősen viharos életet élt, mielőtt Jüsztinián feleségül vette. Sehol se volt immár látható az erény, mely nélkül az erő is gyönge s mely
egyedül adhatja meg államoknak s egyeseknek egyaránt az üdvös önbizalmat. Még a hatalmas erő sségek is, melyeket a császárság emelt, saját
tehetetlenségük érzéséről tesznek bizonyságot, s a haragot, melyet feltartóz-
hatlan romláson éreztek.
Jüsztinián 565-ben halt meg, miután előbb kegyvesztetté tette Belizárt.)
Három császár, a két utolsó elég szép jellemű, követte Jusztiniánt a trónon; előbb unokaöcscse II. Jusztin (565), aztán II. Tibor (578) és
Móricz (582). Jüsztinián uralkodásának visszfénye e három császár kor
mányzását is bevilágította. Ha a lombardok meg is hódították Itáliát (568), Jusztin hő sies magatartása elhárította a keleti birodalomról az avarok betörésének veszedelmét. A perzsa háború sikerrel folyt II. Tibor alatt s Móricz alatt a görög császárság II. Kozroesz védnöke lett, kit Bahram lázadása (591) elűzött birodalmából. Szerencsétlenségre ez uralom végén az avarok főnökük a rettenetes Baiam alatt százezer aranyra emelték az adót, elfoglalták Szirmiumeot és Szingidiumot s Belgrádtól a Fekete-tengerig végig pusztítottak mindent. A zsákmányoló seregek ellen Móric csak
egy elfajult hadsereget volt képes síkra állítani, akik csupán az arany
iránt voltak érzékenyek s kiknek olyan vezéreik voltak, mint Kommencio-
lusz, aki valahányszor a barbárok jöttek, beteg lett. Móric helyre akarta
állítani a hadseregben a fegyelmet s ez a kísérlet életébe került. Az európai
és ázsiai háborúban kitört a lázadás, a Fokasz, akit császárnak kiáltottak
ő Ázsiában. A birodalom szörnyű hanyatlása, mely már ő előtte beállott, még csak csudálatosabbá teszi a sikereket, melyeket elért. Az avarok
elözönlötték Északot s egész Konstantinápoly külvárosáig követték a császárt (616). A perzsák viszont szatrapájuk: Szain alatt Szíriába törtek be
(611), sőt Palesztinát, Egyptomot is elözönlötték s elpusztították az összes görög városokat, majd visszatértek Kis-Ázsiába és egészen Kalkédoniáig nyomultak, ahol tiz évig maradtak Konstantinápolylyal szemben, mert Egyptom elvesztése éhínségbe juttatta őket. Hérakliusz tehát úgyszólván csak már fővárosának volt ura s azon gondolkozott, hogy székhelyét, Karthágóba helyezi át, mikor Szergiusz pátriárka visszatartotta s rendelkezésére bocsátotta a konstantinápolyi egyház kincseit. S ekkor szinte vallási háború kezdődött Kozroesz megfojtatta Jeruzsálemben a keresztény szerzeteseket s megesküdött, hogy addig nem köt békét Herakliuszszal, míg az nem mond le keresztre feszitett istenéről s a napimádás vallására át nem tér.
Herákliusz a háborút áttette ellenséges földre. Elő ször megtámadta
622-ben Kis-Ázsiát, délfelől kikötött Kilikiában s nagy csatát nyert az Isszosz mellett. Aztán 623-ban északról támadt rá, Trapezuntnál partra szállt, szövetséget kötött Arméniával s elpusztította városát, melyet a perzsák vallási törvényhozója: Zoroaszter szülőföldjének tartanak. Így fölszabadult
Kis-Ázsia s Egyptom. A perzsa seregeket visszaszólították az Eufrat mögé.
A perzsák szövetséget kötöttek az avarokkal, Herákliusz a Volga melletti török-kazárokkal szövetkezett, akik a perzsáknak ugyanolyan szomszédai voltak, mint a görög császárságnak a Duna melletti barbárok.
Míg az avarok támadása Konstantinápoly ellen 626-ban meghiúsult, Hérakliusz 40.000 török segítségével csaknem egészen a perzsa fővárosig nyomult 627-ben. A császár moszuli győzelme után elpusztította a perzsa
városokat s egész Ktézifonig hatolt, melyet azonban nem mert ostrom alá venni. Kozroeszt megfosztotta trónjától saját fia Sziroesz. Azután megkötötték a békét, mely a keresztények kezébe juttatta a kereszt fáját, melyet
Hérakliusz 628-ban nagy diadallal vitt Jeruzsálembe.
Itt végződik Hérakliusz uralkodásának szerencsés korszaka. A császár
ságot a rettenetes erőfeszítés teljesen kimerítette, iparában s kereskedésében teljesen tönkre tette. Az arab sivatagok mélyéből új, rettenetes ellenség
hömpölygőit elő , mely mindent elsöpört maga előtt. Alig tiz évvel később Hérakliusz föloldotta szíriai alattvalóit a hűség alól s elhajózott maga is,
így kiáltott fel:
— „Isten veled Szíria, isten veled örökre! “ Halála előtt 640-ben még meg kellett érnie Egyptom és Alexandria elvesztését.
Herákliusz utódai 70 évig uralkodtak a birodalom szerencsétlenségére. II. Konstantin (641) meggyilkolta bátyját, III. Konstantin fivéreinek orrát vágatta le, hogy ne kelljen velük megosztania az uralkodást; II. Jusztinián (685) kegyencze egy eomuk és egy szerzetes. Az előbbi megkorbácsolta a császár édesanyját, utóbbi pedig a legszörnyűbb kínzások közepette ölette meg ellenségeit. III. Tibor szerencsére utolsó volt ebben a borzalmas családban. Előbb megcsonkították, aztán lefejezték.
Ekkor kezdődött a császárság ama véres, sötét korszaka, mely a görög birodalmat a történet legsajnálatraméltóbb népfajai egyikének tünteti föl.
hadjárata a barbárok ellen Itáliában s szolgáltatott a barbár népeken, melyek nem érte el. Ott a frankok parancsol- is vezettek hóditó háborút: a frankok
többször is összegyűltek vezéreik körül s kalandot s zsákmányt követeltek, de már nem voltak olyan hívek s ragaszkodók, mint ahogy beszélték
róluk. Egyszer Teodorikot fenyegetik, hogy elhagyják, ha nem vezeti őket Burgundiába, majd I. Klotért bántják brutálisan, mert nem akar a szászok
ellen vonulni. Az odaadás a személyi ellenségeskedéseknek engedi a teret, a vezérekoől a királyhoz ellenséges arisztokráczia fejlődik, egy hatalmas osztály, melyet közös érdekek tartanak együtt s kiknek befolyása részben erejükből, részben nagy birtokukból ered.
Ez az arisztokráczia különösen Ausztráziában fejlődik nagygyá, mely barbárabb maradt Neusztiánál, mert kevesebb volt a római elem, mely a királyt az erkölcsök megszelídítésében támogathatta volna. A birodalomban a két elem mind jobban eltávolodik egymástól s már Klovisz fiai alatt is csak ritkán tart együtt. Csakhamar azután ellenségesekké válnak. A királyságnak és az arisztokráciának ez a küzdelme, csaknem egy évszázadig tartó polgárhábotuba keverte a frankokat.
I. Klotér halála után a birodalmat ismét négy királyságra osztották: a párisi, a metzi, a burgundiai és szoasszoni királyságokra, melyek fölött Klotér négy fia uralkodott. A négy közül a legkevésbé rossz Saribert volt,
Páris királya. S mégis kiátkozta őt Szt. Ohsermén, mert apáczát akart
nőül venni. Saribert korai halála a négy királyságot háromra olvasztotta
557-ben. Ez az utóbbi osztozkodás tartósabb volt, mint az előzők, mert
tényleges határokat szabott meg nemzetiségek szerint. Burgundiában Gontran parancsolt, Szigbert volt az úr az ausztráziai vagyis a keleti frankok fölött, míg Csilpérik annak a frankokból és galló-rómaiakból álló keveréknek volt uralkodója, melyet nyugati, vagy neusztriai frankok neve alatt ismer a történelem. Ami Akvitániát illeti, az mind a három királysághoz egyformán tartozott, mert mindegyikük részt akart a dél e gyö.
nyörü vidékeiből és gazdag városaiból, melyek adója kincstárukat megtöltötte. Páris már akkor is oly tekintélyes volt, hogy az osztozkodásnál
egyik fivér sem volt hajlandó a másiknak átengedni. Elhatározták tehát,
hogy a fivérek közül bármelyiknek csak úgy szabad Páris földjére lépnie, ha a másik kettő beleegyezik. A három király közül Gontran pályája volt
a legkevésbé fényes, de egyúttal a leghosszabb is. Ő tanúja volt azoknak
a véres eseményeknek, amelyek színhelye a másik két királyság lett.
A hetedik század egyik krónikása, a következőket beszéli el:
„Egy éjszaka, mikor Csildérik, a Klodvig apja, lepihent a felesége, Bazin mellé, ez így szólt hozzá: „Ó, király, kelj fel s amit látni fogsz a ház udvarán, elmondod majd szolgálódnak.“ Csildérik szót fogadott s ekkor olyan állatokat látott elvonulni az udvaron, melyek oroszlánokhoz s leopárdokhoz hasonlítottak. Visszament feleségéhez s elmondta neki, mit látott, mire Bazin így szólt:
Uram, eredj még egyszer s amit látsz, elmondod majd a szolgálódnak.
Csildérik megint fölkelt s ekkor medvéhez s farkashoz hasonló állatokat látott
odább vonulni az udvaron. Mikor ezt is elbeszélte nejének, az harmadszor is kiküldte s ekkor Csildérik kutyákat s egyéb alsórendü állatokat látott, melyek ott fetrengtek az udvaron s marczangolták egymást Ekkor Bazin újra megszólalt:
Amit láttál, valóban bekövetkezik. Fiunk fog születni, bátor, mint az oroszlán, a fiunk fiai a párduczhoz s szarvashoz lesznek hasonlóak, de már utánuk a medvéhez és farkashoz hasonló utódok maradnak. Akiket legutoljára láttál, a végén érkeznek, a birodalom romlásakor.
némely szokásait s emlékeit.
Az erkölcsök s a helyzet e külömböző sége Neusztria és Ausztrázia között politikai ellenségeskedésre vezetett, mely először Frédegonde és Brünhild versenyében tört ki (Csildérik felesége az egyik, a másik Szig-
berté), később Ebroen és az ausztráziai udvarmesterek viszálykodásában.
A hunok csapásain új nép érkezett Ázsiából, az avar, mely benyomult a
Duna völgyébe és azt elhagyva, a frank birodalomba ütközött. Szigbert-
nek, mint Ausztrázia királyának volt kötelessége a keleti határokat megvédeni. Megütközött az avarokkal 562-ben s első Ízben megverte őket.
De hat évvel később egész Bajorországig s Frankonáig nyomultak, legyőzték Szigbertet s elfogták. Ugylátszik azonban, hogy győzelmük nem volt döntő , mert foglyukat ismét szabadonbocsátották s visszatértek Pannóniába. Ugyanakkor a lombárdok, akik csak nemrég lettek úrrá Itália fölött, elözön- lötték Gontran országait. Háromszor behatoltak egész a Rhón partjáig (570—576). A frank birodalom azonban sokkal fiatalabb volt még, sem-
hogy ki lehetett volna kezdeni. A lombardokat visszakergették az Alpok
mögé, miként az avarokat a germán országok mögé szorították.
Míg Ausztrázia királya a közös ügyért harczolt, fivérei fölhasználták távollétét nyugati birtokainak kifosztására. Erre a sértésre nyomban újabb is következett: Csildérik megfojtatta nejét Galszvintet, aki nővére volt Brünhildnek.
Mindketten Athanagild vizigót király leányai voltak, aki e kettős házassággal megakarta szerezni a frankok barátságát. Galszvint, aki nem vágyott hatalomra, remegve várta a napot, melyen el kellett válnia édesanyjától s elindulnia messze észak felé, hogy ismeretlen férjét fölkeresse. Mikor a frank követek megérkeztek, hogy királyuk aráját üdvözöljék, anyja nyakába vetette magát s keservesen zokogott. A követeket is meghatotta fájdalma s nem mertek az utazásról beszélni. Két nap múltán azonban fölkeresték a királynét s elmondták neki, hogy uruk türelmetlen s az ut nagyon hosszú. A királyné sirt s még egy napi haladékot kért leánya számára.
Csak egy napot adjatok még, többet nem kérek; ne feledjétek, hogy abban a messzi országban, ahová a leányomat viszitek, nem lesz többé anyja.
Végre is Athanagild lépett közbe apai tekintélyével s Galszvintet keserves zokogása daczára átadták a követeknek. Lovasokból, kocsikból, málhaszekerekből álló hosszú sor vonult Toledo utczáin az észak kapuja felé. A király elkísérte leányát egynapi járóra, de a királyné még nem tudott megválni lányától. Elhagyta saját kocsiját s Galszvint mellé ült. Már a hegyekhez közeledtek, az utak mind nehezebbeké váltak, a királyné észre sem vette s még messzibb akart menni. De kísérete csak zavarta s veszélyeztette a továbbhaladást s így a gótok elhatározták, hogy nem bocsátják tovább a királynét. Meg kellett magát adnia, a válás amúgy is elkerülhetlen volt. Gyöngéd s megható volt az anya s leánya búcsúja egymástól. A királyné anyai aggodalmának s szomorúságának gyöngéd szavakban adott ki ejezést:
Légy boldog, leányom, de féltelek. Vigyázz magadra, kicsikém, vigyázz magadra!
E szavakra, amelyek a saját előérzetével nagyon is egyeztek, Galszvint zokogott:
Isten akarja, alá kell vetnem magamat.
Elváltak, a menet megoszlott. Lovasok s szekerek elváltak egymástól. Amazok tovább vonultak, emezek visszafordultak Toledo felé. A góth királyné azonban megállit- tatta kocsiját s egyenesen állva követte, tekintetével leánya szekerét, amíg a hegyiut kanyarulatai között el nem tűnt előtte. Galszvint, a szomorú szép menyasszony önmegadással folytatta útját észak felé. Kísérete, mely a két nemzet, a gót s a franknemzet nagyuraiból s harczosaiból állt, átkelt a Pirenéusokon, elhaladt Marbonn és Harkaszon városok mellett s ott hagyta el csak a góth birodalmat. Aztán a Poatié és Túrsz közötti útra fordult Ruen városa felé, ahol a király már esküvőre várta aráját. Minden nagy város kapujánál megállt a menet s mindenki úgy tett, mintha ünnepélyes bevonulásra készülne: a lovasok levetették úti köpenyüket, levették lovuk csillogó szerszámáról a takarót s kezükbe vették bárójukat, mely a nyeregre volt akasztva. Neusztria királyának menyasszonya elhagyta nehézkes szekerét s diszhintóba szállt át, melyet nehéz ezüst borított.
Galszvint lakodalmát ép oly fénynyel ünnepelték meg, mint nővéreét: Brun- hildét. Sőt rendkívüli megtisztelésben is része volt a fiatal asszonynak: Neusztria ösz- szes frankjai, urak s egyszerű harczosok egyaránt hűséget esküdtek neki, akár egy királynak. Félkörbe állva egyszerre kirántották kardjukat s megforgatták a levegőben, miközben régi pogány szokás szerint esküt tettek, hogy hulljon le a feje annak, ki
Galszvintet megfojtják.
esküjét megszegi. Aztán a király ismételte hűségi ígéretét. Kezét ereklyés szekrénykére téve megesküdött, hogy sohase fogja eltaszítani a góth király leányát s amíg él, nem vesz más feleséget. . .
Meg is tartotta esküjét néhány hónapig. Mielőtt Galszvint megérkezett, versenytársa volt: Frédegonde, akinek a neve egyértelmű a legszörnyűbb asszonyi kegyetlenség említésével. Mikor a góth királyleány megérkezett, Frédegunda visszabukott a homályba, ahonnan származott, de csakhamar ismét visszanyerte befolyását Csilpé- rikre; Galszvint panaszkodni merészelt, majd kijelentette, hogy vissza akar térni apja országába. Csilperik pedig nem akarta elveszteni a kincseket, melyeket magával hozott. Egyik éjszaka rabszolgát vezettek be hálószobájába s az megfojtotta Galsz-
vintet alvás közben.
Brunhild nyomban meg akarta torolni halálát. Férjét háborúra serkentette, De Gontran közbelépett. Az ügyet az összegyűlt nép ítéletére bízták
s annak Ítélete arra kötelezte Csilperiket, hogy Akvitánia öt városát, melyeket nyomban a házasság után Galszvintnak adott, szolgáltassa ki Brunhildnek. 573-ban vissza akarta vonni ez engedményt s megrohanta Szigbert akvitániai birtokait. Szigbert oda sietett, a Rajna túlsó partjáról roppant sereget hozva magával, hogy szinte azt hitték, új népvándorlás
készül. A megrémült Csilperik gyorsan engedett, de alig küldte haza Szig-
bert vad csapatait, ismét megbántotta Csilperik. Ezúttal végezni akart fivé
rével. Semmi se volt képes föltartóztatni. Bevonult Párisba s a neusztriaiak királyokul fogadták. Csilperik birtokában csupán Turné maradt. Szigbert azt is el akarta venni tőle.
Épen indulni akart, mikor a párisi püspök Zsermén megérkezett, aki igyekezett őt megengesztelni Csilperik iránt.
— Szigbert király — mondá — ha nincs szándékodban megöletni fivéredet, élve s győzedelmesen térsz vissza, de ha más gondolataid vannak, meghalsz, mert mondá az Úr: A verembe, melyet önvérednek ássz, magad esel bele.
Szigbert nem felelt. Útnak indult Turné ellen. De Frédegunda vigyázott férjére s önmagára is. Két fanatikus katonát küldött Vitribe. Azok jelentkeztek Szigbertnél, hogy titkot akarnak neki elmondani. Mialatt a király előadásukra figyelt, hirtelen mérgezett tőrt rántottak ki s két oldalt egyszerre Szigbertbe döfték, aki holtan esett össze (575). Csilperik tehát megmenekült.
Brunhild, aki akkor minden kincsével s egészen gyermek fiával Párisban tartózkodott,
Turszi Gergely püspök.
A Ferrandban el magát.
A
püspök
540
más
körül.
neve Georgius
Később egyik
Florentius
őséről
frank
langrészi
történetíró
sz.
szül.
Gergelyről
Klermond neveztette
nép
tévő szentnek tartották.
tudományosan Ez a melyet munkái: le.
Igen Frankórum. a korról, Legnevezetesebb
tetteit írja november 17-én.
legmélyebb
tisztelettel
volt
iránta,
sőt
voltak
olyanok,
kik
csoda-
itt
ember a
képzett
könyv
tárgyalunk.
VII
Szent
libri Gergely
volt,
leghitelesebb
Először
10
kötetes sz.
van forrásmunka 1522-ben Párisban mirakulorum, melyekben
szülőhelyén Tursz-ban
munkája Gergely jelentek a (Tours)
a koráról, meg a vértanuk halt meg
Hisztoria vagyis müvei. csoda- 594.
Ekkor történtek az első lombard betörések, melyeket azonban Mummolusz patrícius 572— 576-ban visszavert. A győztes frankok keleten s nyugaton egyaránt megerősítették uralmukat. Említésre méltó Gondovald bitorlása déli Galliában, mert ez az első jele a rómainak maradt déli részek s a germánná vált Észak, valamint a frankok közti halálos ellenségeskedésnek. I. Klotérnak házasságtörésből származott s Konstan- tinápolyba visszavonult fiát a déli nagy urak közül többen visszahívták, így Gontran- Bozon herczeg, Mummulusz Didier tuluzi herczeg, akik azután királynak kiáltották ki. 585-ben ugyanazok az urak veszítették el és visszatértek Gontrán hűségére. Alig győzték le azonban őt, a királyságnak más, sokkal erő sebb szövetség ellen kellett küzdenie. Miként a déli urak egyesültek az ellene való küzdelemre, az északi püspökök és vezérek is összeesküdtek, hogy előnyomulását megakaszszák.
Csilpérik, is
Verseket költőket régi másolják
akit bírt irt,
Turszi bizonyos igaz olvasta.
mellett kal. régi hogy a szerint Györgytől egy A király tétessék a vel nevezzék tiltakozott a a király engedett.
Csilperiknek birodalmukat rendszerűket meg, amiért Linenzen napjaiban király lakosságot halállal
könyvek
le
Gergely
közigazgatási
hogy rosszakat, de
Az abc-hez több tartalmát
vitatkozás munkát három őket. turszi
Nerónak érzékkel mégis betűt
minden
irodalmi
belőlük,
s
az
vadsága hajlamok- hogy a megparancsolta,
nevez,
s
látszott
illesztett
s aztán
is
s
kövekre Írják le bölcselettel a király
onnan. Még vallási
maradt ránk, mely
Háromságról. Sehogy se
hanem
irt a személy között, Azt állította, hogy püspök s amikor
akarta, követelte, hogy Szentlélek
Atya, Fiú és
albi-i püspök is
az
ő rendszere s le.
foglalkozott
f: lyt
külömbség isten
közte
hogy
csak
egy. Ez csatlakozott
nevé- ellen hozzá,
hogy
maga
át.
sokan
, mely
megakarta
dühbe
súlyosan büntettek.
megkinozták
hogy ők izgatták
a is
Csilpérik odahagyták e terheket ölni az jött s t büntessék Még a a
tetszett, s vette is
lakossága, s
szörnyű
nagy az
tartották pénzügyi terhelte vándoroltak. márczius hivatalnokot. küldött, kinoztak, szörnyű aki azt nél is súlyosabb adót vetettek ki.
Iszonyú megpróbáltatásokra volt szükség,
első
. A
hogy
másokat
kegyetlenséggel
állították,
római császárok
ő mintájuk után birodalmát új birtokukat
nem
adó
tisztjei
meg.
papokat is
király emberének
tömeget. Azután még
kitűnő
indult.
súlyos más
el,
rendben Főképpen adókkal országokba összegyűlt megbízott oda- meg- s
és
s
bírta
behajtásával
közül néhányat
Sokat szörnyen
karóhoz kötöttek
rágalma
az
alapján, előbbiek-
hogy Csilpérik viselkedése megváltozzék.
Betegség pusztította el gyermekeit, maga is beteg lett és Frédegunda megrémülve tömérdek bűnétől, így szólt hozzá:
— Ép ideje, hogy isten kegyelme eltűri rossz tetteinket s még se javultunk meg. Elvesztettük két fiunkat, látnunk kell a szegények könnyeit, hallanunk az özvegyek nyöszörgését, az árvák sóhajait. S nincs már kiért gyújtenünk, nincs kiért sanyargatnunk a népet. Kincseink idegenekre maradnak, akik átkozni fognak. Pinczéink tele vannak borral, raktáraink gabonával. Megszámlálhatatlan a drágaságunk. A legszebbet pedig
elvesztettük. Most pedig, ha magad is úgy akarod, elégedjünk meg azzal, amink van s
Brünhild királyné halála. 11. Klotér lófarkára köttelfe.
Meroving nem volt óvatos és nőül vette Brünhildet. Ezt az alkalmat Frédegunda arra használta föl, hogy az apát fia ellen uszítsa s oly kegyetlen kitartással üldözte, hogy Meroving végre is megölte magát, vagy a királyné valamelyik bérencze ölte meg. Barátait iszonyú kínzásokkal végezték ki. A rueni püspököt, aki ezt a házasságot megáldotta, a saját templomában fojtották meg az oltár előtt. Klovisz is áldozatul esett később, majd egyik nővére s végre Andovér, az anyja.
vadászatról hazatért Sell melletti királyi villájába, amint leszállt a lóról, Landérik, a királyné egy szolgája agyonszúrta (584). Mások, igaz, Brunhildet gyanúsítják.
Ennyi gyilkosság megrémítette a jobbérzésű Gontrant. Elment a templomba, mikor az egész nép misén volt s így szólt hozzá:
— Férfiak és nők, itt kérlek benneteket, őrizzétek meg hozzám való hűségteket s tek el, mert ha engem megöltök, nem lesz többé férfitagja családunknak, aki benneteket megvédhetne.
Frédegunda és Brunhild között volt oka remegnie a békeszerető em
bernek. Igaz, Frédegunda második fia, a kis II. Klotér gyámságát Gontranra ruházta, ez mégis folytonos veszedelmek közepette tudta életét. Félt Fré-
degundától, félt az Ausztráziába visszatért Brunhildtől, aki nagy befolyást szerzett fiára, félt a hívektől, akik nap-nap után kevésbé akartak hódolni a királyi hatalomnak. Délen hatalmas összeesküvést szerveztek. Akvitánia, mely egészen római maradt, megkísérelte elszakadni az északi barbár országoktól s Gondowaldot választotta meg királynak. Ez a kalandor, aki
azt állította, hogy I. Klotér fia, elpusztult ugyan, de csaknem sikerült tervét tokaikban megerő sítették. Ez volt az első lépés a hűbéresség felé.
Gontran 593-ban halt meg. II. Csildebert most egyesítette a két országot s megkísérelte unokafivére II. Klotérnak Frédegunda fiának országát is elvenni. Ellenállás nélkül jutott el Droasszi-ig. Landry herczeg, aki a neusztriaiakat vezette, seregét egy erdő mögött rejtette el, az ellenséges tábor közelében. Mikor pedig az éjszaka leszállt, letört egy gallyat s lova
nyakára csöngetyüt akasztott. Harczosai is letördelték a gallyakat s azokat maguk elé tartva, az ellenséges táborig hatoltak. Egy őr észrevette őket,
de nem tudta megérteni, mi történik. Berohant a táborba s elkiáltotta
magát, hogy az erdő megindult. Azt hitték, részeg. Ám hirtelen lehullottak
a gallyak s ezer meg ezer fegyver villant meg az ijedt ellenség előtt. Az
álmukban meglepett ausztráziaiak nem is védekeztek, hanem vad futásban
kerestek menekülést.
Ausztrázián, mint ahogy fia alatt történt. De mert rendet akart teremteni az országban s a híveket nagyobb engedelmességre szorítani, az ausztrá-
ziaiak föllázadtak. A fiatal király pajtásai pedig elkergették (599).
Burgundiába menekült másik unokájához s ott is ugyanazt akarta cselekedni, amit Ausztráziában. Széles látókörű asszony volt. Pártolta a művészeteket s az irodalmat. Arra gondolt, amire valamennyi nagy meroving:
hogy a királyok nemcsak az adók élvezésére hivatvák, hanem ennek elle-
II. Klotér az udvarban fogadja Szt Eloá-t, az ötvöst.
nében kötelességük az államban rendet tartani, hasznos közmunkákat végeztetni. Templomokat építtetett, az utakat rendbe hozatta s be akarta hozni
a római közigazgatást. Szerencsétlenségére azonban semmiféle eszköztől sem riadt vissza, hogy terveit megvalósitnassa, de legkevésbbé ez idők
legnagyobb s legegyszerűbb eszközétől, a gyilkosságtól.
Eltétette láb alól Szt. Didier vienn-i püspököt, aki unokáját ki akarta
szakítani a bűnös életmódból, melyre Brunhild tervei érdekében szoktatta.
A szakadatlan udvari ármánykodások mellett polgárháború is gyöngítette a birodalmat. A neusztriaiak kétszer is legyőzték az ausztráziaiakat Szoasszon mellett 593-ban és Latofao közelében 596-ban, de valósággal megsemmisítő vereséget szenvedtek Dormeil mellett 600-ban és Étamp alatt 604-ben, ahol a burgundok maradtak győztesek. Páris is a kezükbe
esett. II. Klotér elveszett volna, ha Ausztrázia királya meg nem mentette volna. Brunhildet vak dühvei töltötte el a tudat, hogy harmincz év óta táplált
boszuvágyát emiatt nem elégítheti ki s Théodebert ellen fordult. Rábírta
bátyját Thierryt, hogy támadja meg, de a hívek megakadályozták a testvérháborút. 610-ben azután ők maguk indultak Théodebert ellen. Le is
győzték s kivégezték a szerencsétlen fiatal királyt gyermekeivel együtt. Fivére csak néhány évvel élte túl (616).
Nem volt már férfi, aki Ausztrázián s Burgundián uralkodjék. Négy gyermek s nagyanyjuk, Brunhild, jutottak hatalomra. A nagyok rettegtek a gondolattól, hogy ez a keményszívű s vaskezü asszony legyen úrnőjük s titokban összeesküvést szítottak ellene. Brunhild mindkét királysága összes harczosait II. Klotér ellen vezette s bízva számított a győzelemre. Ám saját katonái szolgáltatták ki engesztelhetlen ellenségének, Frédegunda fiának. Klotér tiz király meggyilkolásával vádolta őt. Büntetésül három napig át
engedte hadserege sértegetéseinek, aztán vad, zabolátlan csikó farkára köttette a szerencsétlent s halálra hurczoltatta. II. Thierry négy fiát már előbb
megfojttatta. Így hát most II. Klotér, nagyapjához I. Klotérhez hasonlóan
egyedüli királya volt a frankoknak (613). Édesanyja, a rettenetes Frédegond
597-ben hunyt el.
A „Párizsi zsinat“ neve alatt 615-ben gyülekezetei tartottak, melyen 79
püspök s nagyon sok világi méltóság vett részt. Az egyházi arisztokráczia ekkor elő ször vehetett részt a világival politikai gyülekezeten. Az „örökös
alkotmány“, melyet ez a zsinat megállapított, szentesítette a kettő s arisz- tokráczia győzelmét, melynek kezébenII. Klotér csak eszköz volt. Ebben benne volt I. Klotér négy fia által behozott adók eltörlése, a vezérek és
az egyháznak visszahelyezése azokba a javakba, melyeket elvettek tőlük;
a püspököket a papság választja, a királyé csupán a megerősítés joga; a
papság az egyház igazságszolgáltatása alá tartozik; a grófságok bírái a
nagybirtokosok közül választandók; halálbüntetés terhe mellett tilos a béke
megbolygatása. Mikor Brunhildát kiszolgáltatták, a palotafőnökök meg-
eskették II. Klótért, hogy nem fosztja meg őket hivataluktól s nem avatkozik bele a vezérek állal megejtendő választásokba.
Az örökös alkotmány, mely kiegészítette az andeloti szerződést, úgyszólván egyetlen fontos eseménye II. Klotér ural
kodásának. 622-ben az ausz- tráziak megunták azt, hogy a neusztriaiakkal egy uralkodójuk legyen, külön királyt kértek. Klotér a fiát, Dagobertet adta
nekik, aki 628-ban ismét egye
sítette az egész birodalmat.
Dagobert uralkodása a méro- vingok idejének legfényesebb
korszaka volt s a frankoknak óriási túlsúlyt biztosítóit Nyu- gat-Európába.'
Kívül, Dagobert megakasztotta a venedek előnyomulását, azét a szláv népét, melynek Samon kereskedő lett a királya, miután 639-ben megszabadította őket az avaroktól. Föltartóztatta a szlavónokat is, akik Turingiát pusztították s ennek visszaadta 500 ökröt kitevő adóját. Fölszabadította Bajorországot egy bulgár néptörzs zsarnokoskodása alól.
A birodalomban ura volt egeSZ Galliának. Bátyja, Haribért halálakor, unokafivéreinek
átengedte a Tuluzi herczegséget, de meghódoltatta a vaskonokat. A bretonok ismét teljesen függetlenek letteks gyakran pusztították a határt.
Herczegük, Judikael, a királyi czímet vette föl. Dagobert Szt. Eloát küldte
hozzá, hogy jöjjön udvarába, ahol a bretonok herczegét nagy gel fogadták (636).
A közigazgatást ügyes miniszterekre bízta, az idő sb Pépinre,
kormányzójára, Kunibert kölni érsekre s Arnulf metzi püspökre.
bejárta Ausztráziát, Burgundiát, kihallgatásokat adott mindenütt kicsinek és nagynak s mindent megtett az erőszakoskodások és visszaélések meg
szüntetésére. Javított a törvényeken. A kereskedelem virágzott. Dagobert szövetségese volt az itáliai lombardoknak s a spanyolországi vizigótoknak.
Két követet küldött Herakliuszhoz. Az ipart méltóan képviselte Szt. Eloa
ötvösben, ki később noyoni püspök lett s tanítványaiban. Dagobert építtette a szent denizi apátságot, melynek egyszerre 27 várost ajándékozott.
Ő maga Kiisiben székelt, ahol meglehetős pompát fejtett ki s lehetőleg
elrejtette kicsapongásait. Hire egész Európában el volt terjedve.
638-ban halt meg s magával vitte a mérovingek egész nagyságát, kik elpuhultságnak engedték át magukat s egyenetlenségeknek, melyek végzetesek lettek az uralkodó családra.
Főképp a barbár törvények nyomán ismerjük az új társadalmat, melybe
a barbárok erkölcseiket s intézményeiket bevitték. Valamennyi írásban van
meg s a száli frankok kivételével valamennyit latinul fogalmazták, ezt
előbb germán nyelven Írták a Rajnán túl, később lefordították latinra s
kiegészítették Klovisz, I. Thierry, I. Csildebért, I. Klotér, I. Dagobert és Nagy Károly. Az utóbbi két kiadás az egyedüli, mely ma is meg van.
A nyugati frankok törvényeit I. Thierry tette közzé, a burgundokét Gon- debod 502-ben, fia Szigiszmond befejezte 517-ben. A vizigótoké, melyet Eurik kezdett meg s csaknem valamennyi utóda megtoldott, csak a 7-ik században fejeződött be s a 668-iki toledói zsinatban kihirdettek ki: forum judikum név alatt (a mai spanyolok fuero-jurgo-ja.)
Ezek a törvények annál barbárabbak, minél távolabb esik a nép, mely
óvja a déli országoktól s a római czivilizáczió tűzhelyétől. Így Nagy
Téodorik törvénye által alattvalóit csaknem tiszta római erkölcsöknek vetette alá. A vizigótok törvényei közelítik meg ezeken kívül leginkább a rómaikat, azután a burgundoké következik. A legkevésbé római az angolszászoké.
Ezek a törvények mind polgári rendelkezések, melyek főczélja megbüntetni a személy elleni erő szakoskodást s a háziállatok ellopását. A száli
törvények 412. szakasza közül 359 büntető jellegű volt.
A barbárok, akik Itáliát meghódították, a földnek csak egy harmadát
vették el, míg az angolszászok az egészet. Nem tudni, mit tettek ebben a tekintetben a frankok, vandálok és zuávok. Valószínű, hogy a gazdátlan
uradalmakat s azokat, melyek tetszettek nekik, vették el. Valószínű, hogy e birtokokat azután sorshúzás utján osztották el maguk között.
Eleinte a mérovingiai királyok örökösen adták az egyes birtokokat
híveiknek, már a VIII. században csak időlegesen engedték át, rendszerint
az illető haláláig. Ezeket az engedményeket beneficiumoknak nevezték. A megadóztatott földeket, melyekért bizonyos adót kellett fizetni ezüstben, vagy természetben, rendszerint alacsonyabb állású, a
szolgasághoz közel álló emberek kapták. megkülönböztetéseket tették: Voltak királylyal résztvenni szerint a gazdagabb
szabad szemben a nemzet király kíséretében s
Az
emberek között
a következő
emberek,
azonban
legelőkelőbb
s grófokat,
akik senki kötelesek háborúiban. voltak szabad akiket
iránt voltak Ezeket s idővel embereket. hadsereg A
sem némi nevezeték ezzel a
A
voltak ajándékra hive névvel király
a hercegeket mányok kormányzásával bízott meg. makat kaptak a királytól s a főnökök, kiknek elég földjük hü embereiknek is juttassanak, igényei napról-napra növekedtek.
Voltak olyan emberek (I i nem lehetett az általa művelt
vezetésével, királyi hívek
a tartoztak rend- a legválasztotta
s
hatalmas arisztokrácziát
lekötelezve,
s
k-nek
illették
közülük
városok
nagyértékü
volt, hogy abból
alkottak, melynek
tarto- uradal-
római telepesekhez hasonlóan bizo-
t e), akiket a földtől elszakítani. A földért azonban
nyos bérösszeget tartozott fizetni a tulajdonosnak.
A rabszolgák, akiknek nem volt személyes szabadságuk.
Aki barbár embert meggyilkolt, a kétszeresét tartozott fizetni annak
a büntetéspénznek, melyet a római megöléséért kellett fizetni, a hívek valamelyikének gyilkosa a közönséges szabad emberért fizetendő pénz kétszeresét, a római földbirtokosé, annak a kétszeresét, amit a közönséges
rómaiért kellett fizetni stb.
Miként a társadalom, a germánok politikai állapota sem változott a
hódítás után, csak alkalmazkodott az újabb körülményekhez. A királyság
megmaradt, a királyokat azontúl is a legelőkelőbb családból választották. Az örökösség elvéhez járult azonban a nép megerő sítése, ami abban nyil-
vánult, hogy a királyt harczosai pajzsukra s így a trónra emelték.
1. A hívek, másnéven a király vendégei, később vazallok; a lombardoknál masnardieri, Angliában királyi hivek, fideles, szeniores, optimaies. Az egyszerű szabad manoknak, thanoknak, a szászoknál alantas-nak, latinul liberi, boni homines.
Francziaországban thanok, latinul embereket héri-
A gyülekezet (mallum, fontos kérdésekben döntsön a champs de mars vagy Spanyolországba a toledói
plaeitum), mely s amelynek mai, Angliában zsinat, később
eredetileg azért jött össze, hogy nyoma a mai Francziaországban
a wittenagemot (a bölcsek tanácsa)
teljesen átalakult. Csak a hivek
és püspökök vettek részt benne.
A helyi közigazgatás ügyében a barbárok meghagyták a tartományokat
és városokat, mégis fölosztották őket grófságokra, megyékre s olyan terü-
letekre, melyeknek lakói felelő sek voltak az ott elkövetett bűntényekért. A grófok a maguk grófságában ítélő gyülekezeteket tartottak, ahol a szabad emberek összejöttek s ítéltek a bűntények fölött, később már csak a szabad emberek egy bizottsága végezte e tisztet s ez a bizottság volta-
képpen a mai esküdtszék eredete.
között súlyos, eljárásbeli eltérések voltak. A barbároknál elsősorban írásbeli bizonyítékhoz folyamodtak, holott másutt ez a fajtája a bizonyítéknak valamennyi egyéb bizonyíték után következett.
Ezek a mástermészetű bizonyítékok a tanuk voltak, kik fölvilágosítást tudtak adni az esetről, a konjurátorok, kik esküvel bizonyítottak, nem a
vádlott ártatlanságát, hanem azt, hogy szavai hitelt érdemelnek-e; azután
a törvényszéki bizonyítékok, mint például a tűzpróba, víz és keresztpróba, vagyis az istenítélet. Büntetéseik voltak: a halálbüntetés, a bírság, melyet
a sértettnek vagy családjának kellett fizetni és a fred (béke) szintén bírság,
melylyel a közbéke bolygatását büntették.
A hadsereg ugyanazon a lábon maradt, mint Germániában. Ha az
országot megtámadták, szóval, ha honvédelem esetének a szüksége állott
be, a király közhírré tette fölhívását s akkor valamennyi szabad embernek
grófjuk vezetése alatt a király táborába kellett sietni. Ezért a katonai szol
gálatért fizetés nemjárt.
A szervezés e módja következtében a király kincstárának semmiféle
kiadása sem volt, mert a közigazgatás sem került semmibe. Viszont a
királyi uradalmak jövedelme, a szabad emberek ajándéka, a római városok adója képezték a király összes bevételét s az udvari pompa is növelte a
kiadásokat, a király, mint például Dagobert és Csilperik, megkísérelte az
adók behozatalát.
Semmi sem volt képes úgy megsérteni a barbár büszkeségét, mint ezek
az adók. A hívek és szabad emberek, akik szabad élethez szoktak s akiket csak az önkéntes odaadásuk kötött, akik a vezérben embert s nem hatalmat láttak, nem tudták megérteni, hogy ez az ember, aki a legszebb, a legnagyobb, legtöbb uradalommal bírt, még tőlük is segítséget akar; nem tudtak elviselni olyan terhet, melyet nem ők ajánlottak föl, sem adót,
mely nagyon hasonlított ahoz az adózáshoz, melyre a legyőzött népeket
kényszeritették. Egyszóval nem tudták megérteni az állam fogalmát.
Dagobert után a méroving faj hanyatlásnak indul. Már nem a királyokról kell elnevezni egyes nagyobb történeti eseményeket, hanem az udvarmesterekéről, akik a közügyeket intéztek. A hosszuhaju fejedelmek már csak eszközök az ő kezükben, melyet arra használnak, hogy tényeiket
szentesítse. Ezeket a gyerekkirályokat elküldik valamelyik vidéki nagy birtokra s minden évben egyszer elhozzák onnan, hogy a népnek a nyil
vános gyülekezeten megmutassák. Mégsem merik még megfosztani a méroving családot az uralomtól. Védi a nagy hire, a tisztelet, melylyel a nép iránta viseltetik.
Dagobert két fia Szigbert és II. Klovisz közül az első Ausztráziában,
utóbbi Neusztria és Burgundia fölött uralkodott. Mind a három király
ságnak volt udvarmestere. Mikor Szigbert meghalt 656-ban, Grimsald, Ausztrázia udvarmestere megkísérelte a saját fiát helyezni a trónra. A hívek azonban megölték a bitorlót s apját. Teljes évszázadig nem mertek azután az udvarmesterek hasonló merényletre vállalkozni. Hanem előbb nagy szolgálatokat tettek hazájuknak, nagyszerű diadalokat arattak s egész sereg kiváló embert neveltek a birodalom élére, kiket a nép megszokott
mindenben az ügyek élén látni.
A királyságnak ügyes és erős védője akadt Erkinoald (660) utódjában
Ébroinban, aki Neusztria és Burgundia udvarmestere volt. Ebben a két
országban a híveket kemény tekintély alatt tartotta, s mikor III. Klotér
tekintélyével királylyá avatta II. Klovisz egyik fiát, III. Thierry-t. Minthogy
látták ebben az eljárásban.
Leger püspöknek vezetése megfosztották a vakmerőt
mind a három királyság
voltak udvarmesterei. Csil-
derik azonban nem akarta az árnyékkirályok szerepét játszani s mikor
Léger a hívek hatalmát akarta még nagyobbá tenni, egyszerűen becsukatta
Ebroín mellé. Annyira ment, hogy a hívek egyikét, Bodilont, pálczával megverte, akár egy rabszolgát. Ez a sértés életébe került: Bodilon meggyil
kolta 673 ban a csell-i erdőben.
Ebroin és Léger nyomban kiszabadultak a közös fogságból, melyben kibékültek s elfoglalták helyüket a két királyság élén. Ebroin elvesztette királyát III. Thierrit, akihez a neusztriai hívek csatlakoztak, megtette hát királynak III. Klotér egyik állítólagos fiát. Megverte III. Thierrit, aki menekülése közben elvesztette a királyi kincset, ami a győztesnek nagy segítségére volt. Ez a hadsereg, mely független volt a frank katonai uralomtól s annak engedelmeskedett, aki fizette, biztosította Ebroin diadalát a
hívek fölött. Korlátlan ura lelt a királyságnak III. Thierri alatt, akit újból
megtett királynak. Azzal az ürügygyei, hogy meg akarja boszulni II. Csil-
derik halálát, ellenségei nagy részét megölette, köztük Szt. Légért is. Birtokaikat és azokat is, melyeket az egyháztól vett el, katonáinak adta. A
híveket még Brunhild alatt sem üldözték úgy, mint ebben az időben.
Sokan közülük Ausztráziába menekültek.
Minthogy a híveket a királyi tekintély nevében üldözték, az ausztráziai
hívek megszüntették ezt a méltóságot. II. Dagobertet letették s nem he
lyettesítették, A kormányzást herisztali Pipinre és Mártonra bízták, kiket
frank fejedelem czímmel illettek. Mindaketten az idősb Pipintől és Arnulf-
tól származtak. Előkelő származásuk mellett roppant birtokaik is biztosítot
ták számukra a befolyást.
Ebroin ügyessége még egyszer győzött Lenkofak mellett, de mikor őt 681-ben meggyilkolták, Ausztrázia és vezéreinek diadala biztosítva volt. A tesztri-i csata, melyet 687-ben hérisztali Pipin nyert meg, döntötte el a
diadalt.
A hívek ellen folytatott csökönyös küzdelemnek főképpen a földek
Istenitéletes párviadal. (1. 108. oldal )
öröklésének fontos kérdése képezte a rugóját, mert ettől függött a frankok
jövendő politikai és társadalmi helyzete. Már itt is látszik a királyi adományföldek eltulajdonításának elve, mely később más tárgyakra is kiterjedvén, a hűbéruralomnak vetette meg alapját. A döntés csak két század
múltán, hosszú kemény belső harczok után dőlt el, melyek maguk is mu
tatják a kérdés fontosságát.
Ha a barbár vezér — a hódítás előtt — fegyvertársai között lovakat,
kardot vagy egyéb tárgyakat osztott szét ajándékképpen, tette azt minden föntartás nélkül; az ajándék egyszersmindenkorra korlátlan tulajdona lett a megajándékozottnak. Mikor a hódítás után a vezér földet ajándékozott,
Ebroin és Szt. Leger kiszabadulnak.
előre nem látott akadályok támadtak. Ha háborúban másikat lehetett szerezni. De
abból nem akadt mindig elég másfelé. nyozás korlátozásának szükségét, ha meg
talmazás eszközeit, melyekkel alattvalóikat mány ellenében tehát kikötötték az illető
a földet.
Természetes, hogy akik a e föltételek alul. Azt akarták,
földet kapták, igyekeztek megszabadulni
hogy a földet hűtlenség esetén se
veszítsék el s hogy utódaik örököljék a földet. Gyakran nekik az idők zűrzavarában, sokszor azonban a királyok e törekvéseknek. Adókat hoztak be, hogy jövedelmüket
ha a frankok el is fogadták a zettséget, az adókról hallani sem
sikerült is ez ellene szegültek gyarapítsák. De
így mind élesebb a hívek győztek, melyet Gontran és
barbár szokásoknak megfelelő hadi kötele-
akartak. A hívek s a királyok érdekei
okos hívek újabb,
ellentétbe jutottak egymással. Az andeloti szerződésben de Brunhild nyomban azután visszavett minden földet, Csildebert átengedtek. Az örökös alkotmányban a bir-
sokkal fontosabb győzelmet arattak, de Dagobert és
Klodvignak és fiainak szobrai Szt. Zsermén (St. Germain des Prés) templom előcsarnokában.
Ebroin mindent elkövettek visszaszorításukra, rettenetes küzdelmet folytattak, hogy a területi uralom régi elveit ismét jogaikba helyezzék. III. Thierri egyik 676-ban kelt adománylevelében olvassuk: „Akikre a hűtlenség adományozójuk iránt rábizonyul, elvesztik földjeiket.“
Az öröklés elve csak kétszáz évi elkeseredett küzdelem után aratott teljes diadalt.
Mielőtt a történelem folyását tovább elbeszélnök, röviden képet adjuk
az akkori udvari, nemesi rendi viszonyoknak.
„A frank birodalomban csak a királynak volt joga kíséretet tartani
A merovingek, akik
frank birodalomban,
nem vetett, ebből a
a csendőrségük is s
— hogy aki nekünk hűséget esküszik, védelmünket is élvezze. S éppen azért, mert hívünk isten nevében érkezvén palotánkba, ott fegyverestül kísérőnknek s hívünknek esküdött fel, azért megparancsoljuk és elhatározzuk, hogy e hívünk mától fogva kíséretünkhöz számíttassék. S ha bárki
háborúban törzskara volt. a törvényeket, amint a latin írásban följegyzett
Ékszerek és fegyverek 1. Csilderik király sírjából. A sírban két emberi- és egy ló-koponyát találták, továbbá ruhaszövetet, fegyvereket és számos ékszert. — 1, 2. díszes csatok, 3, 4 szijvégfoglalók. Középen van
Csilderik király köriratos gyűrűje.
valamennyi
A száli fönségén
germán népjog frankok nyugvó
népjog pogányok. a nép megmagyarázza. Akkoriban még téssel magvát. fosztott aki a hajával s fontosabb nép dönt Még ügyeiben dos grófok
és állattenyésztéssel
A kevés cselédség többiek válik ki,
ottmaradt semmiféle közül áll az
között a legrégibb. törvénykönyve egyébként ősgermán alkotmányt a falvakban együtt
szabad a jobbágyság joggal nem hosszú fürtökben leomló,
az
nem
foglalkozó
római,
politikai
is
az élő, frankok és bírt.
Akik megírták,
az egyetlen,
utókornak
jobbára föld mi
képezték a
még mely világosan ve-
lakosság
dolgokban
csak
döntő bíróságokat
vezetik, akik
állam élén. Csakhogy még teljes mert
évenként egyszer is legfelsőbb bíró, választott hivatalnokok, azonban hatalmukkal és az
a szabadságától meg-
Az örökös
nyírt
korlátlan
sohasem
nem
fegyverzetben
a minden száz
az úgynevezett
istenítélettel
király» hullámos uralkodó összejövő ember száza-
vissza is
1. 2 Csatabárd és mellette valami paizsrész. - 3, ökörfej, mely díszítésül szolgált a sírba tett ló lején. — 4, lándzsarész vasból. — 5, fibulá- A középen van egy kar- perecz.
Ékszerek és fegyverek 1. Csilderik király sírjából.
i. Csilderik sírjában talált, hüvelyében levő kard.
éltek, amire példát beszéljük itt a következőket:
Gontran jében történt, erdőben egy
többször maga a király
adott. El-
dezték az erdő
király hogy a megölt őrét,
esztende- a vogezi megkér
uralkodásának huszonkilenczedik fejedelem vadászat alkalmával bika tetemére bukkant. Mikor ki merészelt a király erdejében vadászni,
azt felelte, hogy Sodon, a verette sal hogy
Sodon hogy felet Sodon zsáját, Mikor messe döfte,
az őrt és Salonba
Ez persze tagadta a
fegyveres mérkőzéssel
aggkorára hivatkozott
király kamarása. Contran erre lánczia vitette, ahol szembesítették a kamarásmegparancsolta, mond igazat. engedje meg A két ellen-
bűnt, mire a király döntsék el, melyikük
s arra kérte a királyt,
helyette unokaöcscse álljon ki a küzdőtérre.
a szabadba, körülkerített helyre vitték. Amint összecsaptak, unokaöcscse
mely annak azonban a
a torkát, az
teljes erejével az őr
lábát fúrta keresztül. Az
győztes áldozatára rohant,
őr kését markolatáig az ifjú nemes hasába
felé hajította lánd őr a földre zuhant.
hogy keresztül-
úgy hogy mind a ketten holtan maradtak a párviadal helyén.
(1. 114. old.) Sodon erre megszökött s a Szent Marczell templom azonban megparancsolta, El is fogták, mire Gont-
védelme alá akart menekülni, Gontrán hogy fogják el, mielőtt a templomba ér. ran oszlophoz köttette s megköveztette.
Nem is szólva a három emberről,
szívü meroving egy bika mialt a halálba dán hogy az aggastyánok és a nők az istenítélet párviadalain, de látjuk azt is, arra, akinek lovagja vesztes maradt a küzdelemben.
kiket Gontrán, a kergetett, látjuk helyettesíthették
mily
sors vár
legjobb e pél- magukat közülük
a van. királyi nők
A király
Ez
hatalomra
nem
végrehajtó hatalom
és választott
az első l
való
örökölhetik
s az ítéletek hivatalnokai, a a nép fölségéről, Azt
lépés átmenetben.
a
törzsbirtokokat,
végrehajtása grófok
a
az elvet,
később
már kezében korlátlan hogy gyakran
a trónöröklésben is alkalmazták.
intézmény
is
követő
szabad
A melyet ving-családot mányoztak viszont hívek és kori
hűbéri
amúgy
ezek
Hiszen még nek német
a
egyházi
eljárásnak
az
ma is
nevezi
népnél
hadiszolgálattal
király kíséretébe
nagy urak
még
megszűnt ismertek.
testületé, Mero- ado- amiért Mint világi középnyoma.
kifejlődésével a frankok ismertek. A királyok gyakran földbirtokot, a ezt követték. meg képviselőinek őket s „kedves A hűbériség később csak
csak
Karoling embereknek tartoztak léptek s is
uralkodó hívei-nek érdemes fejlődött
most is a nép szólítja szolgáját. ki, bár
királynak. később Ennek van
a
a
a
összehívásánál
; hívünk“- először a a meghódí-
O @18110
I gomb. - 2. méhalaku ruhadiszek ékkövekkel 3. gombok. 4,5, 7. boglár 6, szekrény-lemezek.
Ékszerek és fegyverek I. Csilderik király sírjából.
ott tartományokra alkalmazta. A szolgálat, hűség ura iránt mélyen a vérében gyökerezik.
A szabad ember, aki az étkezésnél
hasonló szolgálatot teljesített
az alárendeltség szelleme, a jobbágyával szolgáltatta ki magát,
hübérura asztalánál s maguk az urak is
kiszolgálták egymást, aszerint, amint egyiknek nagyobb, másiknak alacsonyabb volt a rangja. S ezt a személyes kiszolgálást nem tehernek, inkább
kiváltságnak s megtiszteltetésnek vették. A függetlenség, a férfiúnak méltó
ságérzése, mely a modern társadalomban oly élesen kifejezésre jut, alig volt meg a germánokban. Nem azért születtek, hogy szabadok legyenek,
ha mindjárt szabadoknak nevezték is magukat s mint szabademberek urai
voltak a cselédnek, jobbágynak. Ezek eredetileg hadifoglyok voltak, rab-
szolgák, akiket vásároltak s akiknek robotszolgálat s kamat ellen engedett át az úr valamely földdarabot. Közéjük tartoztak a csavargók és az
erdőkben elvadultan élő emberek is, akiket akkoriban csakugyan fogtak,
továbbá a játékosok, akik szenvedélyükben eljátszották a szabadságukat.
De
akadtak idegenből jött települők is,
s így önként lettek földesurukjobbágyai.
Általában a szabadsággal nem bírók három fokát különböztették meg:
akik bérbe vettek valamely
földet
a tulajdonképpeni rabszolgákat, jobbágyokat s a szolgáló embereket, akik a király, a helytartók, a püspökök udvarához tartoztak s akikből a kis- nemesség fejlődött. Az alemánok, frankok, íriszek és szászok a jobbágyokat egyszerűen cselédeknek hívták, míg a hűbéresek neve a középkori Írásokban: ember. A rabszolga, az úr tulajdonát képező jobbágy
minden jog és szabadság híján tengődött. Az ura, ha úgy tetszett, neki testi fenyítékben részesítette, amellett tartozott az urnák robotban szolgálni, kamatot fizetni s az alattvalói vagyis hüségi esküt letenni.
Teljes vérdijat csak a szabad ember megöléséért kellett fizetni, az antrusztinokért annak a háromszorosa, a jobbágyért csak a fele járt, míg a rabszolgáért, a tulajdont képező jobbágyért, nem járt vérdij. Ő védtelen,
szabadság ésjogok nélküli teremtménye volt az istennek.
A rabszolga s a szabadember közt állt a paraszt, akit római szokás
szerint gyarmatosnak hívtak. Alig volt jobb sora, mint a rabszolgának.
Őt is meglehetett testileg fenyiteni s ha megszökött, egyszerűen vissza
kergették urához. Mint a rabszolgának, neki is volt kis vagyona, amely azokhoz a birtokokhoz tartozott s attól nem volt elválasztható, mint maga
a paraszt sem. . Igaz, volt a középkorban szabad paraszt is, de mikor a
rabszolgák, a jobbágyok, a kamatot fizető s robottal tartozó nem szabad
emberek száma mindinkább nagyobb lett, lassanként meggyőződéssé lett hogy a paraszt sohasem lehet egészen szabad.
Sokan azt hiszik, hogy az úgynevezett gyarmatosok intézménye Németországból származott Itáliába, ahol még ma is meg van Mezzeria néven.
Mikor a németek az országot meghódították s [mindinkább germani- zálták, az akkor uralkodó nemesség hatalmas hübérbirtokokat alapított.
Ezeken a birtokokon s e birtokok mellett a gyarmatosok csakhamar örökös bér-joggal biró jobbágygyá sülyedtek s kisebb-nagyobb parasztközségekben éltek együtt. Később azután elkeseredett harcz támadt a hatalmassá fejlődött városok és a vidéki nemesség között, melyben a városoké lett a győzelem. A birtokokat megvették a városok s így a paraszt örökös bérlési joga elveszett. Az egész vidék a városi polgárok tulajdona lett, akik egész kis részekre (poderi) osztották föl a birtokokat. Egy-egy ilyen kis földrészt
Ékszerek és eszközök meroving-sírokból.
1. Ezüst szíjvégek. — 2. Gömbdoboz lemezből. — 3. Vaskovagyöngy ezüst foglalásban. — 4. Üveggyöngyök-
kel díszített fibula, az 5. szám annak hátsó lapja. — 6. Arany tű-tartó, mellette ezüst hajtű, amellett hegyi
kristály-gomb arany foglalatban. 7 és 8 gyűrű aranyból, római gyöngygyel; arany fülön függő. — A csoport
közepén yan Leó császár aranypénze, az egyik elefántcsont foglalásban, ez a 1. Csilderik király sírjából való
f és 118, 119, 121. oldalon bemutatott tárgyhoz tartozik.
Meroving-pénzek. — Az első sorban az l-sö szenszi egyház pénze; 2-ik a túrszi Szt.-Marton bazilika pénze; 3-ik ismeretlen városi hatóság pénze; 4-ik renneszi pénz ; a második sorban 1-ik anzserzzi pénz ; 2-dik a bannasszaki Szt.-Marton egyház pénze; 3-ik rebészi pénz; 4-ik zsümtézsi ezüstpénz. a harmadik sorban az 1-ső renneszi pénz ; 2-ik és 3-ik anzserszi pénzek; 4-ik *arné! pénzek. Negyedik sorban l-sö mainszi pénzek; 2-ik Sámborit-pénz; 3-ik overnyi pénz; 4-ik laoni pénz. Ötödik sorban 1-ső bannasszaki pénz ; 2, 3, 4-ik ismeretlen frank városok pénze.
bizonyos időre bérbe adtak, rendszerint úgy, hogy a bérlő az aratás felét természetben a földesurának tartozott odaadni. Ezek a bérlők voltak a majorosok, vagyis olyan gyarmatosok, parasztok, akik aratásuk felét a földesül nak szolgáltatják be.
A szabad emberek közül a nemesek váltak ki, a magas nemesség
tagjai, akik közül választották rendszerint a fejedelmeket. Némely szabad
családot érdemei, tettei messze a többi fölé emeltek s ezeknek, — bár a
szabad emberek egyenlő jogűak, — a vezetésre, a fejedelemségre hagyományos jogaik voltak. A fejedelemség tehát eleinte nem volt örökös. De
azért valamennyi germán nép, amíg csak lehetett ugyanazon királyi csa-
ládból választotta fejedelmét.
Így van ez a frank
vagy
még
az uralkodó egyik fia hogy tartott s a meg
birodalomban közeli életében hogy utóda legyen. Csak
s rokona kijelölte Ezt ha a
a fejedelem arra, nép megerő sítették.
a reményeknek, hagyta el a nép
németeknél i új király és akit az ország egy tagja
tért valamelyik más hasonlóan előkelő család hűségére.
később
lesz az azt a a herczeget
királyi család egy tagja sem az uralkodó családját egészen
herczeget, azután
is. Mindig pedig úgy, méltónak nagyjai felelt s át-
Ettől a nemességtől, amely csupán természetes előkelőségben s így az általános tisztelet jogos igénylésében állt, lényegesen különbözött az a másik nemesség, amely a hűbériségből fejlődött később s Európának csaknem valamennyi államára kiterjedt idővel. Eleinte csak személyes szolgálatot tevő nemesség volt ez, mely a király személyét szolgálta ki.
Késcbb már hivatalokkal s a királytól adományképen kapott birtokokkal
járt s hatalmánál s gazdagságánál fogva az ő snemességet alkotta/'*
Most folytassuk a történelem előadását.
Ebroin
erőlködése a királyság fölényének visszaállítására, 681-ben
halála által meghiúsult. Az utána lemar, Bertér nem voltak képesek melyet ő megkezdett. A folytonos ziai sereg sorait. Ez a hadsereg
megőrizte vad bátorságát, mely
melyek Ebroin lángesze nélkül
ausztráziaiakat. Herisztali Pipin,
következő udvarmesterek, Waraton, Giz-
sikeresen folytatni a nagy küzdelmet,
üldözésekkel csak növelték az ausztrá- végre is győzött, mert a Rajna partjain
Neusztriában már teljésen kiveszett s a már korábban diadalhoz juttatták volna az a tesztri-i döntő csata győztese három
*) Az idézőjel közti rész Kleinpaul: Középkori korképeiből.
Meroving-pénzek. — Első sorban 1-ső Kandeszi pénz. 2-ik laoni, 3-ik íonnerrei, r4-ik Sálon-szíir-Száoni pénz. Második sorban l-ső limozseszi, 2 ik szenliszi, 3-ik amboszei és 4-ik ruéni pénz. Harmadik sorban 1-ső orbénszidenár, 2-ik ismeretlen város pénze, 3-ik overnyi oénz, 4-dik metzi dénár. Negyedik sorran __ 1-ső
fiánk pénz, melyet Ducció éremverő készített, 2-ik aresézi pénz, 3-ik ismeretlen frank hatoság pénze. Ötödik
sorban 1-ső a limozsi egyház pénze, 2-ik párizsi dénár a meroving királyok korának első idejéből, 3-ik arany pénz, melyet Landegizel pénzverő ver.
királyság ura lett, bár tovább is a trónon hagyta III. Tierrit. Amint Ebroin az ausztráziai hívek s a királyi tekintély és a római Francziaországnak nevezett Neusztria érdekében működött, Pipin a kísérlet ellen küzdött s Klovisz hódításait bizonyos tekintetben visszafejlesztette a nyugati frankok javára s különösen a régi rendű erkölcsök üdvére.
Valóságos forradalom volt ez a küzdelem. A frank uralom alatt levő
népek, bretonok, akvitániaiak, vaszkok, frízek, allemánok mind azt hitték,
hogy ez az uralom megrendült s elérkezeett fölszabadulásuk pillanata. De
Pipin hamar megmutatta nekik, hogy még erősebb lett. Sok háborút vezetett a frízek, flamandok s több más nép ellen s mindannyiszor győztes
maradt. Pipin nem állította helyre a trónt Ausztráziában, de megőrizte
Neusztriában, melyet kímélni akart s egymásután három árnyékkirályt ültetett trónjára. Halálakor (714-ben) már természetesnek látszott, hogy az
udvarmesteri hivatal örökösen az ő családjáé legyen, mert özvegye Plek-
trüd gyámkodása mellett a czímet unokájára, egy hat éves gyermekre
ruházza át.
E kiskorúságot a neusztriaiak arra akarták felhasználni, hogy megszabaduljanak az ausztráziai hatalomtól. Megverték az ausztráziaiakat s királyul II. Csilperiket kiáltották ki, udvarmesternek pedig Raginfred-et. Az ausztráziak nem szívesen engedelmeskedtek egy gyermeknek s egy asszonynak, Pipin egy másik fiát: Károlyt ismerték el, akit sokan fattyu- nak tartottak. A neusztriaiak szövetkeztek a frízekkel. Eleinte legyőzték Károlyt 716-ban, de a következő évben meglepte ellenségeit Vineg mellett s tönkre tette őket. Ahelyett, hogy barbár szokás szerint megállt volna a diadal megünneplésére, tovább nyomult s egész Páris falai alá üldözte a neusztriaiakat. Csaknem teljesen megsemmisítette seregüket. A frízekkel szövetség nem sikerülvén, a neusztriaiak az akvitániakhoz fordultak. Ezek a barbár uralom iránti gyűlöletükben örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy visszaüzzék a frank hódítókat. Ez a második szövetség is úgy járt, mint az első. Károly 718-ban Szoasszon mellett megverte ellenségeit, Orleán falai alá űzte őket s kényszerítette az akvitániai herczeget, hogy
II. Csilderiket minden kincseivel együtt kiszolgáltassa neki.
Ez kiegészítése volt a tesztri-i csatának, Ausztrázia végleges diadala
s új óra kezdete a frankok történetében. Addig csak romboltak anélkül, hogy építettek volna. Területei nem voltak eléggé egyesítve s a határszéli népek hol meghódoltak, hol függetlenítették magukat. Tzászok, türingiaiak bajárok, allemánok, akvitánok egy sorban voltak s nem lehetett a frank birodalom határát helyesen megállapítani. A királyság minden erő híján volt, az udvarmesterség erős, de jogosultság nélkül. Az összes elemek teljes fejetlenségben működtek egymás ellen.
A karlovingek családja elég tekintélyes volt, hogy végre rendet teremtsen a barbár világban. Három nagy embere: Martel Károly, Kis
Pipin és Nagy Károly ugyanegy munkán dolgoztak, ugyanazt a politikát
követték, az egyik folytatta ott, ahol a másik abbahagyta.
Martel Károly hadai gyorsan működtek, mindig idejében ott voltak,
ahol rájuk szükség volt. Előbb egy sereg háborút vezetett a bajorok ellen, majd a frízek ellen, aztán a szászok ellen. Az utóbbi kivételével e népeket hamar megfékezte (720—729). A déli népeket is kényszeríti meghódolásra, így a burgundokat s az akvitániai herczeget. A koronát csak oly föltétellel adja vissza, a herczeg fiának. Hunaldnak, hogy hűséget esküszik neki, valamint fiainak: Pipinnek és Karlomannak.
Legnagyobb katonai tette azonban, melynek a Martel nevet köszönhette, a szaraczénok fölött 732-ben aratott nagy győzelme volt. Alig egy százada, hogy a mohamedánizmus megszületett az arab sivatagokban s hívei már elértek a szélső nyugatra. Elfoglalták Spanyolországot, átkeltek a Pire- neusokon s elfoglalták Marbonnt. 732-ben Abdéram emiri Akvitániát is elözönli, beveszi Bordót s Túrsz ellen indul, melynek gazdag apátsága vonzza. Károly elébük megy s Túrsz és Poatié között nagy győzelmet arat fölöttük, melylyel megállítja a muzulmánok előnyomulását.
így rendezte a birodalmat megvédte határait újabb betörések ellen. Egyben megmentette a kereszténységet.
A középkor két vezért ismert el: a pápát és a császárt. Egyik Romából,
a másik Ausztráziai, Francziaországból. Herisztali Pipin és Martel Károly megalapította a frank monarkiát, a római pápák a nagy katholikus társa
dalom élére helyezkedtek, melyen VII. Gergely és III. Innocent egyedül akarnak uralkodni.
A római birodalom elpusztult, romjain a barbárok törékeny épületeket emeltek, melyek csakhamar összedőltek. Még azok is, melyek, miként a frankok hivatva voltak örökre fönmaradni, mint nemzet sem voltak
képesek még szelíd államot alapítani. Még Nagy Károly se. E folytonos
bukások közepette egyetlenegy intézmény halad' \t a századokon, lassan s rendszeresen fejlődvén, növekedvén s folyton gyarapodván hatalomban, kifejezésben s egységben.
Az apostolok prédikácziói elhintették az evangéliumot az egész római világban. Bretanytól az Eufratig, a keresztény utazó, aki püspöke ajánló levelét hordta magánál, mindenütt számíthatott segítségre. Mert valamennyi keresztény egy családot alkotott. Ez a család maga szervezkedett az üldöztetés idejében. Kitűnően fegyelmezett s szigorú hierárkiával bírt társadalom volt. A római tartományok városai egyházkerületek lettek, melyeket föl.
vigyázok vagyis, püspökök (episcopi) kormányozták, alattuk álltak a vének vagyis lelkészek (presbiteri). Eleinte az apostolok jelölték ki áldásukkal a a püspököket s mikor minden városban kialakult az egyházközség, a hívek
választották, a többi püspök beigtatta, a metropolita helybenhagyta s megerősítette. Eleinte a választásban az egész nép részt vett, később a papság
mind nagyobb részt követelt magának a választásoknál s igyekezett belőle
a világiakat teljesen kizárni. De amit a laikusok itt elvesztettek, vissza
nyerték a másik oldalon. A hatalmassá lett királyság gyakran adományozott a híveknek püspökségeket. A papság küzdött e bitorlás ellen és sikerült is érvényt szereznie az elvnek, hogy a papság választ s a nép, a választás
eredményét alávetvén a király beleegyezésének. Így állapította meg az orleani
zsinat 549-ben és 615-ben az örökös alkotmány.
A választási rendszer csak egy fokra vonatkozott: a püspökségre. Az alacsonyabb rangúakat a püspök választotta. Ezek két rendre oszlottak: a nagy- és a kis rendekre. Három nagy rend volt, melyek beleölelték a lelkészeket, a diakónusokat és aldiakonusokat s négy kis rend: az akoliták, portások, ekszorszisták és olvasók. Ez utóbbi rendeket nem tartották teljesen a papsághoz tartozónak, tagjai inkább szolgák voltak. Ez volt a
személyzet.
A püspök kormányozta az egyházmegyét, mely később parókiákra oszlott, melyeket viszont a parókiális lelkészek igazgattak. Miként a parókiák összesége alkotta az egyházmegyét, az egyházmegyék vagy püspökségek alkották az egyházi tartományt, melynek a metropolita, vagyis érsek volt
a főnöke. Ha tartományi gyűlést tartottak, az mindig a metropolita székvárosában és az ő elnöklete alatt történt. A metropoliták fölött álltak a
keleten a pátriárkák, nyugaton a prímások, vagyis azok a püspökök, melyek a nagy fővárosokban kormányoztak. Ilyenek Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia, Róma, Jeruzsálem, Cézaréa (Kappadókiában), Rartagó, Heraklea (Trákiában). Ezek között Róma még egy fokkal a többi fölé emelkedett,
ahonnan, mint az egyház elismert feje, a pápa kormán /ott.
Ilyen lett a hiérárka, nem hirtelen, de hosszú munka után, mely benne
elválasztotta egymástól és osztályozta az összekeveredett elemeket s amely
a külömböző hatalmi köröket határozottabb vonalakkal és nagyobb távolságokkal választotta el egymástól. Az egész épület feje a pápa A fokról-
fokra egész a pápáig folyton emelkedő tekintély jellemzi az egyház szer
vezetét és történetét egész VIII. Bonifáczig.
Az ötödik és hatodik században a püspökök a barbár királyok alatt is
megőrizték, sőt növelték befolyásukat a városokban, melyeket az ellenséges,
népáradatban nem egyszer megvédelmeznek a germán vezéreknél való közbenjárásukkal. Csilperik panaszkodik: „Csak a püspökök uralkodnak
a városokban.“ És tényleg függetlenül uralkodtak a városokban s zsinataik utján a tartományokon. A zsinatot a király hívta össze, de az ő véleményük alapján. A püspökökön kívül csak kisszámú lelkész s abbé vett
azokon részt. Az ötödik század alatt Galliában 25, a hatodikban 50 zsinatot tartottak. Ebben az időben volt az episzkopatus befolyása a legnagyobb,
a világi tekintély még gyönge lévén akkoriban. A hetedik és nyolczadik
században csökken a zsinatok száma. A hívek s az egyéb barbár nagyok
beültetése a püspökségekbe a bűnöket, a hajhászó életmódot vitt be, melyek nem mányforma czéljaival.
A legtisztább s legegyszerűbb életet kolostorok lakói folytatták. A szerzetesek
tudatlanságot, világi ízlést, gyönyör-
nagyon egyeztek az egyházi kor-
abban az időben kétségkívül a
eredetileg nem voltak a papság
tagjai s nem is vágyódtak utána. Egyszerű laikusok voltak ők, akik az erény legmesszebbmenő gyakorlását folytatták, a kereszténység sztoikusai
Pipin átkel Itáliába.
voltak. Szíria és Egyiptom sivatagaiban számtalan szerzetes áldozott istennek
böjttel, szörnyű önsanyargatással, mely nem ritkán megbomlasztotta józan eszét. Antiókiai Simeon egy oszlop tetején állva töltötte idejét. Teljes
zárkózottságukban eremitáknak hívják őket (sivatag lakói) és anakorétáknak
(kik visszavonultan élnek). Akik közülük egymáshoz közeledtek, de mégis megmaradtak a zárkózott életmódjukban, azokat egyedül élőknek, szerzetesek, nevezték, s ez a nevük megmaradt örök időkre.
A Nyugaton is történtek fanatikus dolgok, miként a Kelet és Dél sivatagain, de mégis ritkábban, mert maguk is belátták az ily áldozatok
haszontalanságát. A barbár betörések idején a szerzetesek menhelyeket nyitottak, ahol egyesültek s pihenést találtak, ilyenek voltak akkoriban az
V. században a harszeilli Szent Viktor-monostor, a lériuszi, (egy szigeten) ahol a néma önmegtartóztatások helyett nagy szellemi tevékenységre bukkanunk.
A VI. század elején nurziai Szent Benedek aki már korán visszavonult a világtól s aki látta, hogy erényei seregestül vonzzák feléje a szerzeteseket,
az általa alapított Kasszin-hegyi monostor számára, hires szabályait „a monostori életről“, mely munka végképp alakot adott ennek az intézménynek a nyugaton, Ez a bölcs szabályzat óráról-órára beosztotta a szerzetes
idejét kézimunka és szellemi elfoglaltság között, földmivelés, olvasás, kéziratok másolása volt az időtöltésük. Ez utóbbi, a művelődésre oly hasznos munka vallásos cselekedetnek tekintetett. Xassziodor, aki 540-ben vonult vissza egy monostorba, melyet többé nem hagyott el, szintén szeretett kéziratokat másolni. Gyakran ismételte, hogy annyi ütést adunk az ördögnek, ahány betűt papírra vetünk.
Aniani Szent Benedek Akvitániában az átalakítás új korszakát viszi a monostori életbe.
Elég korán fölmerült a kérdés, mely helyet jelöljék ki a szerzetesnek
a vallási társadalomban. A szervezkedés őket is a püspökök fönhatósága
alá hajtotta. Szükséges volt ez a rend kedvéért s hogy kiirthassák a rossz vagy hamis szerzeteseket, melyek gombamódra jelentek meg mindenfelé. 451-ben az ökuméni zsinat Kalcedoniában a püspökök fönhatósága alá helyezte őket.
A püspöki arisztokráczia fölött szinte észrevétlenül emelkedett a pápai monarkia. Már kezdettől fogva Szent Péter utódának s az örök város
püspökének szava képviselte a legmagasabb tekintélyt. Kétes kérdésekben tanácsát kérték s már elejétől fogva benne látták a katholikus egyház
egységének képviselőjét. A második általános zsinat, melyet Téodoziusz 381-ben Konstantinápolyba hitt egybe, ünnepélyesen elismerte ezt a fel- sőbbséget s a konstantinápolyi püspöknek csak a második rangot jut
tatta. A pápa nevet, melyet eleinte minden püspököt megilletett, végül kizárólag neki tartották fönn. Ez a változás már Nagy Leó alatt nyilván-
való volt, nek a túl is. hatalomra.
Szent nyilvános
teljessé azonban fővárosban s egész Rómában magában
csak III. Gergely
Itáliában roppant
a püspök helyét
alatt lett.
javai voltak,
töltötte be,
A római püspök-
sőt az alpokon
mely első
volt
Leó (440—461) szereplésével s
nagyban gyarapította méltósága
Attila megengesztelésével. Hatalma
tekintélyét
már oly
bölcs
nagy,
hogy egy elüzölt galliai püspököt az ő szava vissza helyez méltóságába.
Pipin lemetszi egy oroszlán fejét egyetlen csapással. (1. 141
Az osztrogótok alatt a római egyház — bár gyöngéden bántak vele — nem tudott előre haladni. De mikor almuk megdőlt (553) s Róma a
konstantinápolyi császár fönhatósága alá került vissza, az új gazdától való nagy távolság jobb jövőt nyitott meg előtte. A lombard betörés a mene
külők ezreit vitte területére s a római nép visszanyerte erélyét a barbárok és az ariánusok iránt érzett gyűlöletétől. A keleti császár itáliai kormányzója, akit elkergettek Ravennába, nem gyakorolhatott többé befolyást Rómába.
konstantinápolyi császárnak, ne hagyja helyben választását. De az meg
erősítette. Gergely elrejtőzött, azonban ráakadtak s Rómába vitték.
Gergely, aki akarata ellenére pápa lett, most már minden erejével
azon volt, hogy a pápaság hatalmát, tekintélyét emelje, minél messzibbre terjessze a kereszténység tanait s javítsa az egyház szervezetét. Nem hanyagolta el a szentszék világi hatalmát sem. A lombardok szorongatták a
császár katonái nem védték, mert már régóta nem kaptak zsoldot. Gergely maga fizette őket s maga vezette a védelmi munkákat. Mikor Agihilf, aki
ellen védekezni kellett visszavonult, Gergely alkudozásba lépett vele Róma
nevében a görög császári helytartó tiltakozása ellenére.
A római birodalom területén még sok volt a pogány, Szicziliában,
Szardíniában, sőt Róma kapui előtt is Terrácinában s bizonyára Galliában
is, mert Csildebert egyik, 554-ben kelt rendeletének ez a czime: „A bálványimádás maradékainak megsemmisítésére. “ Róma közelében sok ariánus
élt; a lombardok. Téodolinda királynő segítségével Gergely keresztülvitte, hogy a trónörökös, Adelwald, a hatolikus vallásban neveltetett. 587-ben Rékaréd alatt a Spanyolországban élő vizigótok is megtértek.
Nagy Britannia még teljesen pogány volt. Gergely oda Augusztin szerzetest küldte negyven római misszionáriussal (596). Tanét szigetén kötöttek ki s onnan átmentek Kent királyához Etelberthez, aki megengedte tanaik terjesztését Kantorbériben. Onnan a kereszténység gyorsan terjedt nyugat és észak felé és 627-ben Northumberlandban is elismerték. Szent
Augusztin kantorbergi érseket Nagy Britannia prímásává nevezte ki Gergely
s állandóan levelezést folytatott vele, mely ma is meg van.
Már Irland is megtért, a szentek szigete, ahonnan a szerzetesek minden
iránvban szétmentek a barbárok meghódítására. Ebben az időben Szent Kólómban Helvéczia hegyeibe ment az evangéliumot terjeszteni s apátsá-
Frank alakok.
A felső sorban az első alak vallási szertartáson résztvevő frank úr, kétélű germán karddal. Mellette frank
ifjú, jobb kezében germán lándzsa, baljában két frank harczi szigony. Hosszú ruhája felett római átalvetője
van, mely alatt pedig szőrmekötényt visel. Kardja rövid, fogazott.
Az alsó sorbanjobbágyok és rabszolgák hűséget esküsznek. Aki a fejére mutat,jelzi, hogy azontúl az új urának a szolgája, gokat alapított. Utána Szent Rupert Bajorországban a salzburgi püspökséget alapította.
Szent Gergely ügyes bánásmóddal, szelídséggel nagyban hozzájárult a kereszténység terjesztéséhez. Így ír Augusztinnek: „Őrizkedni kell a pogány templomok elpusztításától, csak bálványaikat kell elpusztítani, aztán szeneit vízzel megöntözni az épületet, oltárt állítani, benne s ereklyéket helyezni
rá. Ha e templomok jólvannak építve, hasznos és helyes dolog, hogy a
démonok helyett az igaz istent szolgálják, mert amíg a nemzet állni látja hajdani kegyelete helyeit, könnyebben hozzászokik az igaz isten imádásához.“
A birodalom belsejében Gergely ügyesen erősítette az egyház egységét, elismertetvén mindenek által a szentszék főlényét. Pasztorlevelében melyet választása alkalmával irt s amely a nyugaton általános törvény lett, előírta a püspököknek kötelességeiket, a zsinatok határozatai alapján.
A hierarkia megerő södése érdekében éberen őrködött azon, hogy egyik püspök túlkapásait egy másik ellen mindenkor megakadályozza. „Rád bíztam, Nagy-Britannia szellemi vezetését — írja Augusztinnak — de nem
Galliáét“ . Pártolta a monostorokat, vigyázott a fegyelem föntartására, refor
málta a templomi énekeket, az ambroziánus énekeket helyettesítette azokkal, melyek nevét viselik.
Róma, mely hódítóvá lett Gergelylyel, halála után még tovább terjeszkedett. Két angolszáz szerzetes, Szent Wilfrid northumberlandi püspök és Szent Willibrod a hetedik század végén és a nyolcadik elején a frizeke és hollandusokat térítették meg, majd valamennyi misszionárus legkiválóbbjat Winfrid, akit a pápa, hogy apostolságát jobban jelezze, Bonifácz melléknévvel tüntetett ki, fejtett ki áldásos működést. II. Gergely (723) kinevezte
Germánia püspökének. Ő ekkor Bajorországban a frifingeni egyházmegyét szervezte, majd a passzauit és a ratiszbonnit. Mikor 746-ban Zakariás
pápa a mayenszi egyházmegyét metropolisi méltósággál tüntette ki, Szent
Bonifácot bízta meg vezetésévél s attól fogva ő volt egész Germánina
prímása. Szent Bonifáczot 755-ben friz pogányok gyilkolták meg.
A pápa most már tényleg a kereszténység feje lön. De még mindig a görög császár alattvalója volt. Ám hatalma folyton növekedett, a császáré pedig csökkent, tehát az összeütközés elkerülhetetlen lett. Már a VII. század végén megkísérlette Jusztinián II. Szergiusz pápának Rómából való eltávo
zását. A katonák azonban megtagadták az engedelmességet, Róma föllázadt. A velenczeiek független fejedelemséggé alakultak. 726-ban Leó császár
igazat adott a képek eltörlőinek, (innoklasztok), akik a képek tiszteletét
mint bálványimádást üldözték s érdekükben rendeletet adott ki, melyet Itáliában végre akart hajtatni. De a szentek képe már drága lett az itáliaiak
előtt, Róma ismét föllázadt. II. Gergely (713—731) kit támogatott a közvéleménytől, ezt irta Leónak; „A polgári és az egyházi hatalom külömbözik
Frank urak és hölgyek.
egymástól; a test az előbbié, a lélek az utóbbié; az igazságszolgáltatás bárdja a polgári hatalom kezében van, de az egyház sokkal hatalmasabb
bárddal bír: a kiátkozással Ó zsarnok! Te fegyveres kézzel törsz reánk, mi csak Jézus-Krisztust hívhatjuk segítségül, a mennyei hadsereg
fejedelmét s csak arra kérhetjük, hogy az ördögöt küldjön rád, aki testedet
elpusztítja, de megmenti lelked üdvét A barbárok az evangélium igájába
hajtották fejüket s csak te vagy a lelkész szavaihoz süket. Ezek a jámbor
barbárok dühvel vannak tele, gyújtogatnak, hogy megboszulják az egyház
üldözését a Keleten Mondj le vakmerő és sötét vállalkozásaidról, reszkess és szállj magadba. “
II. Gergely a levél után a velenczeiekhez fordult, a csaraszi helytartó alat álló itáliaiakhoz, sőt a lombardokhoz is. A rómaiak elkergették császár prefektusukat. II. Gergely megállította Luitprandot, közeledvén a bizanczj udvarhoz s mikor a lombard király Róma ostromához sietett, sikerült őt távozásra bírnia. E veszedelem azonban III. Gergely alatt megújult. (731—741.) Ő ekkor a jámbor barbárokhoz folyamodott, akikkel előde megfenyegette a görög birodalmat. S ezek a frankok voltak
A karlovingek és a pápák ellenséges földön találkoztak, a meghódítandó népeknél, olyan csatatéren, melyen egyikük karddal, a másik a
kereszttel küzdött. A téritők, akik Rómából indultak ki, Martel Károly segítségéhez fordultak, akinek viszont ők megkönnyítették a sikert. Így kezdődött a két nyugati nagyhatalom szövetsége. 741-ben III. Gergely két követe Martel Károlynak a szent sir kulcsát és egyéb ajándékokat vit
el, köztük a patricziusi czimet. Gergely viszont arra kérte, szabadítsa meg
Luitprandtól, a lombardok királyától, aki állandóan fenyegette Romát. Károlynak már nem maradt ideje, hogy a hivó szónak engedjen és segítséget vigyen, hanem az utóda az már megtette.
Martel Károly két idősebb fia közül Karloman kapta Ausztráziát és a Rajnán túl eső országokat, a másik: Pipin pedig Neusztriát és Burgundiát. IV. Thierry halála óta 737-ben Martel Károly nem töltötte be a trónt. Karloman hasonlóan cselekedett. Nem volt szüksége rá germán hívei között, hogy hatalmát a király neve mögé rejtse. Kis Pipin, a nyugati
vidékek ura úgy akarta megnyerni a neusztriaikat, hogy a régi meroring
királyi házhoz való ragaszkodásuknak hízelgett. III. Csildériket kiáltotta ki királynak.
A bajor akvitániai és alemán herczegek megtagadták a frankok új
főnökeitől az engedelmességet. Ám a két fivér összetartott s győzött is.
Odion bajor herczeg meghódolt, az aleman fejedelmet megfosztották trón
jától s Hunald akvitán fejedelem kolostorba vonult. Kaloman is úgy cselekedett 747-ben, a mont-kasszini monostorba zárkózott. Két fia volt: kik
közül Pipin magához ragadta bátyja örökségét, anélkül, hogy unokaöcscsei
jogaival sokat törődött volna s most, hogy az egész birodalom ura volt,
Longobárd építési
emlék.
A szpoletoi Szt. Péter-templomnak a homlokzata.
mely évenként egyszer összegyűlt, hogy a királyság ügyei fölött tanácskozzék.
Nem nagy erőlködés kellett hozzá, hogy a haszontalan s elfeledett királyságot valamely monostor falai közé csukják. A nemzet hangulata Pipin
mellett volt, ő a maga részéről a jog látszatát akarta adni a dologhoz.
A pápa szakított a keleti császárral a képek tisztelete miatt. A lombardok
egész Rómáig fenyegették s így szükség volt idegen segítségre, hogy
függetlenségét megőrizze s ezt a segítséget csupán a frankoknál találhatta
meg. A pápa régóta összeköttetésben állt a nép főnökeivel, mert Nagy Gergely óta az egyház ismét nagyobb mértékben foglalkozott a hitetlenek térítésével. Angliát meghódították a misszionáriusok, majd Germániát kezdték ki. Szt.-Kolumban és Szent Gál megnyerték a hitnek Helvécziát, mások a Duna völgyében terjesztették az evangéliumot. Wilibrod Friziáig hatolt vele, Winifred Szászországba. Nos mind e misszió frank földről
indult veszélyes útjára. Onnan készülődtek a pogány hit kiirtására, ott
találtak jámbor hívekre, kik segítségükre voltak szent küzdelmükben s védelmezőik balsiker esetén. Fejedelmeik belátták, hogy a germán országok szellemi meghódítása a fegyveres hódításnak egyengeti az útját. Ők bátorították s támogatták a térítőket. Fejük az angolszász Winifred, aki Szent
Bonifácz neve alatt lett híressé. Karloman belső tanácsadói közé tartozott
s a két fejedelem a leptini és szoasszoni zsinatokon (743—745) őszinte
ragaszkodást mutattak az egyházhoz, az erkölcsök s a fegyelem ujjáalko-
tása iránt.
Pipin, mikor a pápa segítijségért fordult hozzá, azt kérte, adja annak a
czimet, akié a hatalom. „751-ben — mondja Eginhard, Burkárd würtz-
burgi püspök és Fulrad pap Rómába mentek Zakariás pápához, hogy ki
puhatolják a pápa szándékát ‘
„Ebben az esztendőben (752-ben) Pipin a római pápa szentesítésével
a frankok királya lett. Szent Bonifácz szentelte föl frank szokás szerint Szoasszonban. Csilderiket monostorba záratta Pipin, ahol három évvel később meghalt.
A frank királyok első dinasztiájának vége nem keltett sajnálkozást emléke is elmúlt. A kortársak ez eseményben megérdemelt büntetést láttak azért a megvetésért, melylyel a merovingek az egyház iránt viseltettek.
Mcroving - kőkoporsók.
A párisi régi Szt. Zsenevíev (Geneviéve)-lemploni Sjrboltjában.
Isten szolgája — mondja Szent Kolumban életrajzának írója — fölkeresvén Théodebert burgundi királyt, szemére vetette vakmerőségét s azt tanácsolta neki, lépjen be az egyház kebelébe s vezkeljen, nehogy világi uralmával
együtt örök életét is el ne veszítse. Az első faj királyai még trónfosztott-
ságukban is megőrizték bizonyos barbár büszkeséget, melyet már a másodiknál hasztalan keresünk. Hallván a szerzetes szavait, folytatja a krónikás — Théodebert s egész udvara kaczagni kezdett s azt felelték, hogy
sohasem hallottak olyan merovingről, aki a maga jószántából pappá lett
volna. „Tehát megveti a megtiszteltetést, hogy pappá lehet — kiálta föl
háborodva a szent — eléri isten büntetése, azzá lesz akarata ellenére. “
Szent Bonifác, a ki Klodvig koronáját új családra ruházta át 719—755 közt fáradhatlanul küzdött a barbár népek térítésén. Angliából abban az időben ért Galliába, mikor Martel Károly legyőzte a neusztriaiakat (719) s a germán tiszteket ismét Ausztrázia fönhatósága alá akarta visszahelyezni. Károly megértette mily hasznára lehet a buzgó téritő és támogatta.
E hatalmas név árnyékában Winifréd merészen benyomult a hesszeni és thüringiai erdőkbe s ott megtámadta a régi hitet. Egy nap a pogányok megpillantották, amint papjaitól körülvéve szent fájuk: Tór tölgye felé indult. A véletlen úgy akarta, hogy a fát ágainak súlya ugyanakkor ketté törte, amiben a pogányok isten intő jelét látták. 744-ben Thüringia megvolt térítve. Ekkor Károly engedélyével az erdők mélyén fölépittette a fulvai
monostort, mely később a világosság forrása lett Németország számára.
Szent Bonifácz mai inczi érsek lett, de akkor sem pihent. 75 éves
korában elindul a frízek megtérítésére. Eleinte sikereket ér el, de 755-ben a
barbárok meggyilkolják kíséretével együtt Dokum mellett a Burdafolyó partján.
Mikor Szent Bonifácz Martel Károly fiát fölkereste a szentelt olajjal,
Pipin aki maga kérte ezt a szertartást, ezzel királyságának bizonyos vallási
sértetlenséget akart biztosítani. De nem volt vele tisztában, vájjon ezt a
trónfoglalást a mérovingek hívei nem tekintik-e bitorlásnak. Sietett tehát szolgálatokat tenni a népnek s egyháznak egyaránt. Németországgal nem sokat törődött. Mindössze kétszer vonult a szászok ellen, akik végre is
300 lovat ígértek adóban és szabad bemenetelt a keresztény papok számára
az országba. Főerejét Dél vette igénybe: Itália, Akvitánia és déli Gallia.
735-ben maga a pápa, II. István, jött Francziaországba segítségét kérni a
lombardok ellen. Római patríciussá nevezte ki, ami az örök város politikai
urává tette Pipint. Ez másodszor is fölszenteltette magát a pápától, azután
átkelt seregével az Alpokon, melyeket Itália elzüllött urai nem tudtak
megvédelmezni s királyukat ostrom alá fogta Páviában. Asztolf megígérte
hogy visszaadja a Rómától elrablott földeket, de nem tett semmit. Pipin
tehát a következő évben ismét megjelent Itáliában, elfoglalta Ravennát s a Szent Atyának adományozta, ez az adomány lett a pápák világi hatal
mának eredete (756).
Az itáliai háború sem veszedelemmel, sem nehézséggel nem járt, annál veszedelmesebb volt azonban az akvitániai. Szeptimániában kezdődött. Ez ország gót lakosai föllázadtak az arabok ellen s a frankokat hívták segítségül. Nimesz, Agde, Bézié s Harkasszon megnyitották kapuikat, de Marbonn 7 évig ellenállt. Mikor 759-ben meghódolt, a frank birodalom először érintkezett a keleti Pirenéusokkal.
Pipin kényszeritette Akvitánia királyát, hogy a megszökött ausztráziai
Pipint alakja miatt Kis Pipinnek hívták, de rettenthetlen s roppant erős, ha hinni lehet egy ismeretlen eredetű anekdotának, mely azt meséli
hogy egy csapással lemetszette egy oroszlán fejét, holott senki se mert a
vadállat közelébe menni. Ő (1. 131. old.) Pipin alatt a nemzetgyűléseket már- czius helyett május hónapokban tartotta meg. 757-ben Kopronim Konstantin konstantinápolyi császár több gyönyörű orgonával ajándékozta meg. Pipin a kompienyi Szent Kornél templomban helyezte el azokat.
A birodalom csak három évig maradt megosztva s ezt az időt is arra fordították, hogy Pipin munkáját Akvitániában befejezzék. Amint meghallotta fia halálának hírét Hunald kijött kolostorából s újra kárdot fogott. Károly megverte, mire a baszkokhoz menekült, akik, hogy a veszedelmes háborút elkerüljék, kiszolgáltatták őt ellenségeinek. De megszökött s a lombardok szolgálatába állította gyűlöletét és bátorságát.A
Karloman nem igen támogatta fivérét ebben a háborúban s a két fejedelem között kiélesedő viszály veszedelmessé vált, mikor Karloman hir
telen meghalt. Karlomannak két fia maradt.
Az ausztráziaiak választhattak e gyermekek s egy bátor fejedelem között, aki máris megmutatta, hogy méltó utóda Pipinnek. Nem is haboztak soká s kikiáltották királylyá. Az pedig nem sokat gondolkozott, hane; n
megfosztotta unokaöcscseit örökségüktől. Az öröklés akkor még nem volt
úgy megállapítva, mint ma s a királyválasztás joga a germánoknál mind g
a népé volt.
Martel Károly és Pipin művét Nagy Károly dicső ségesen befejezte Amellett, hogy épp oly lángész volt, mint ők, a körülmények is kedveztek neki. Ő már a trónon született, annyi gondja sem volt, mint elődeinek. Csaknem félszázadon át uralkodott s végig követhette célja megvalósítását. E czél egyrészt a germán világnak egy birodalomba való egyesítéséről, másrészt abból állt, hogy ezt a birodalmat szervezze s intelligens, művelt világot teremtsen abban.
Mielőtt elmondjuk ennek a nagy uralkodónak a történetét, előbb ismertetjük a távol Keleten támadó új erőt, mely azután állandó ellenfele lett a Nyugatnak, és ezt az ellenfelet vallása tette oly erő ssé, hő siessé.
Frank király a fejedelmi díszben.
Korán-töredékek a kufi írással. A2
1-ső a 48-ik szúra, a 2-ik az 59-ik.
ÚJ Államalakulások.
AZ ARABOK MAHOMED ÉS VALLÁSA.
Északeurópa erdeiből s folyói mellől Délázsia sivatagaiba nünk, a felhők, esők és nedves növényvilágából, a fonó nap
az illatos és
mástól. Testre merő véralkatu, megszokta, hogy büntetlenül nem benne semmi, nyugalom népe
száraz növények honába. Az emberek is
kell áttér-
birodalmába,
külömböznek egy-
nekjellemének e tulajdonságai.
és szellemre egyaránt mértékletes, józan, nyugodt és vak-
mely csak a czélt látja s egyenesen feléje törtet, mely
a nyíl gyorsaságával vágtasson át a sivatagon, mert ott
állhat meg senki s mert elejétől az utolsó pontjáig nincs
ami az utast visszatarthatná. A gyors tettek, vagy a teljes
ez: az arab, melynek történetében híven visszatükröződ-
A Római birodalomra északról
Az előbbiek először előkészített betöréssel tagaikból, különösen hogy megdöntötték
a germánok, délről az
arabok éheztek.
különösen a nyugati birodalmat támadták s egy régóta megdöntötték; az utóbbiak hirtelen tűnve elő siva- a keleti császárságra vetették magukat s anélkül, volna, úgyszólván egyetlen csapással elszakították nagy
részét. Valóságos csuda tehát, hogy a konstantinápolyi
szörnyű támadás súlya alatt össze nem roppant teljesen.
Arábia, mely ekkor először jelent meg a történelem
félsziget, némely részeiben még ismeretlen s körülbelül méter kiterjedésű. Északra Ázsia felé óriási sivatagai
ton Afrikára támaszkodik
a szuezi földszoros
császárság e két
színterén, hatalmas
126.000 négyszög
néznek, északnyuga-
által, onnan délre a kis
Sinai félszigetet alkotja. Felülete szabálytalan négyszög, melynek leghosz- szabb partvonala Egyptomra s Abesszíniára néz, köztük a Vörös tenger s a Bab el Mandel szoros, a kisebbik oldala Perzsia felé esik, melytől
csupán a Perzsa öböl választja el. Nagyon széles, különösen déli részében. A Vörös tenger hosszában a Libanon folytatását képező hegyek szegélyezik, melyek lenyúlnak Bab el Mandelig; a könnyek kapujáig; a Perzsa
öböl partjain, egy másik hegyláncz húzódik s a két hegylánczot óriási fen- sik köti össze. E hegyek között mélyen fekvő síkság húzódik: Közép-
Arábia, külső oldaluk tengeri országok övét alkotja, melyek némely helyütt
roppant gazdagok s termékenyek.
Míg a félsziget belsejében a letelepedés lehetetlensége mind máig fön- tartotta a nomád életet, a parti országok nagy előnyei lehetővé tették a letepülést s ragyogó czivilizáczió fejlődését.
A régiek csak néhány római ekszpedició révén ismerték Arábiát és három részre osztották: Köves Arábiára (Szinai félsziget), Sivatag Arábiára (a Vörös tengertől az Eufratig terjedő sivatagok), s Boldog Ará
biára (Dél-Arábia.)
Az arab földrajztudósok ellenben sem a mai félszigetet, sem a sivata
gokat nem számítják Arábiához, melyet nyolcz részre osztanak. Ezek:
Hedsász, a szinai félszigettől délkeletre, Jemen, Hedsász déli határán, Hadramaut az indiai oczeán partján, Méhrah, Hadramauttól keletre, Oman, Mahrah, a Perzsa öböl és az Indiai oczeán között, Bah-
rein, a Perzsa öböl partján, N e d j e d a sziriai sivatagoktól délre s
Ahkaf Nedjedtől délre.
A legtermékenyebb Jemen, mely kereskedelmi szempontból is kedvezően fekszik, ez Aden, Szaána, Sába, Móka földje. A leghíresebb, ha nem is a legtermékenyebb a Hedsász, ahol Mekka és Medina, a hires vallásos városok feküsznek, melyek éppen ez okból egész Arábián uralkodnak, míg fekvésük arra kényszerítik őket, hogy távol tenger partján két kikötőt (Jambo és Djedda) tartsanak, melyek élelemmel látják el őket.
Az arabok szerint népünk kettős eredetű. Némelyek szerint Sem utódaitól az aribáktól származnak, mások szerint Khámtól s Ábrahám utódaitól, akik a hagyomány szerint Mekkában a Kába templomot alapították istenük parancsának engedelmeskedve. Ábrahám, mondják ők sok évig lakott Hed-
sászban s isteni küldetésében fia Izmáéi támogatta, aki az izmaeliták vagy montaribák ő sapja, míg Ábrahám másik fia Katan vagy Jektán a jektani-
dák vagy musztaribák ő se lett. Az izmaeliták Hedsászban maradtak, a jek- taridák legnagyobb részt Jemenben telepedtek le. Meg kell még említeni a nabétéanus arabokat, kik úgy hiszik szíriai, vagy örmény eredetűek s
északi Arábiában laknak.
Az északi s déli arab népek tekintélyes hatalmakat alapítottak s gyakran
jutottak részint békés, részint ellenséges érintkezésbe idegen távoli, vagy
közelben lakó hatalmakkal. Anabtéanusoké volt Hira, Anbar és Gasszan
királyság. A hirai arabok a Mundar fejedelmek dinasztiája alatt, a 6-ik
században rettenetes ellenfelei lettek a görög császárnak, míg a gasszaniak a Djafna fejedelmek alatt támogatták Konstantinápolyt. De a 7. században ezek a hatalmak nagyot csökkentek és mint két malomkő, úgy szorította őket a görög és a perzsa birodalom. Jemenben a Tobbasz dinasztia játszott nagy szerepet s hamis hagyományok neki tulajdonítják India, Ázsia s
Afiika meghódítását. E bálványimádó dinasztia alatt hozta be Konstantin
egy küldötte a kereszténységet, de a dinasztia rettenetesen üldözte az új vallást a 7. század elején s I. Jusztinián császár Abesszínia keresztény négusát fölszólította a kereszt megbosszulására. Az abessziniak 525-ben tényleg elözönlötték Jement s Abraha el Djadan alkirály alatt meghódították az országot s behozták a keresztény vallást Grégencius püspökkel
törvényt is iktattak az országnak s Szaánában templomot építtettek, melyet
a Kaaba ellen kíséreltek meg kijátszani. Egyébként Jemen és Hedsász
között mindenha versengés uralkodott. 575-ben elkergették az abisszi maiakat Koszroesz király által küldött perzsa hadsereg segítségével, ami egyúttal az ország függetlenségének elvesztésétjelentette.
A függetlenséggel együtt eltűnt a két szélső terület gyarapodása is.
Közép-Arábia azonban, mely igaz, sohase volt oly hatalmas, mint a szélső
országok, megőrizie függetlenségét. Nyugodtan fejlődött, míg a szélső országokat folyton pusztították. Hedsászba tényleg sohase nyomult be idegen hadsereg. Így a patriarkalis kormányzás nyomai sokkal tovább megmaradtak: bizonyos számú családokból megmaradt törzsek, minden
család élén a seik (úr) s az egész törzs élén egy magasabb seik, vagy
emir (parancsnok), melyet a seiekkel együtt kormányoz. Hajdan, ha egyik
főnök legelőt akart lefoglalni, megelégedett azzal, hogy ugatásra bírta kutyáit, ameddig a hang elhatolt, birtokába vette a területet. Ennyire egyszerűek voltak eredetileg a nép szokásai.
Csakhogy abban a mértékben, amint Hedsász eltávolodott az eredeti kezdetleges állapottól, belsejében vallási keveredés, vallási versengés támadt, amely fényes, a sötét múltért teljesen kártalanító jövőt biztosított Hedsász- nak. Az is a középen fekvő országok előnyei közé tartozik, hogy találkozó helye valamennyinek, az a pont, ahol a gondolatok találkoznak s kicserélődnek. Nem beszélünk a bálványimádásról s isteneiről, Hedsászban Ázsia
és Európa három nagy vallása találkozott: a görögök által északon, az
abessziniaiaktól délen behozott kereszténység; a perzsák szabeizmusa s a
judaizmus, melyet a zsidók ügyessége mindenfelől bevitt az országba. A Kábái
templomban 360 bálványt gyűjtöttek össze. Mikor Mahomet azokat onnan
kidobatta, többek között oszlopra fest ett bizánci szüzet is találtak, ak
Krisztust karjai között tartotta. A bálványimádás többségben volt, nem csak a görög pogányság bálványimádása, mely emberi formákba öltözteti azisteneket, hanem az egyptomi bálványimádás, az állatok imádása, a növényeké s a szikláké. Némelyek a csillagokat imádták. De va1 amennyien elismertek egy legmagasabb istent, Allah-t s ezt az egyistenséget nagyban támogatták a zsidók és a keresztények, akik a jövendő élet, a paradicsom és a pokol gondolatát is terjesztették; mind olyan elem, melyet a Koránban viszont találunk.
Ha a vallás formáját tekintjük, az már rég megállapodott. Valamennyi gyakorlatát, szertartását szabályozták, a Kába körüli körmeneteket is, a zarándoklást, a Mina völgyében való áldozathozatalt stb. A templom őrzését is rég kiválasztott családra bízták, miként valamikor a zsidók. 440 ben Kosszai, az izmaelita koreisiták családjának feje hatalmába kerítette a templomot, helyrehozatta, bizonyos tekintetben megalapította Mekkát s megalapította az arabok főbb vallási és polgári intézményeit. Ez már az egységre, a szervezésre való törekvés volt.
A nyelvükben is hasonló mozgalom mutatkozott. A nyelv egysége fejlődött lassanként a költők működéséből. Harcosok, kereskedők, valamennyi arab poéta volt bizonyos tekintetben. Voltak bárdjaik, mint az
Észak embereinek s ünnepeik, költői versenyeik, mint a görögök olympiai
játékainál.
Ezek a költők, akik nem voltak csak irodalmi emberek, egyaránt értettek a kardforgatáshoz, mint az áruk kicseréléséhez és az emberi lélek édes és szörnyű érzéseinek, a vendégszeretetnek, bosszúnak, becsületnek, a végtelen sivatagnak, az üde oázisnak, a könnyed gazellának a megének- léséhez. Ezek a poéták mind ott voltak a nagy költői versenyeken, melyek vallásos tárgyukkal a zarándoklások végcélját képezték. Ilyenkor mentek végbe a „dicsőségért való küzdelmek“. Az, aki legjobban megtudta indí
tani a lelkeket, csakhamar Írásban látta művét. Aranybetűkkel vászonra írták s kiakasztották a Kába falára. Hét költemény maradt így ránk, melyek
egyikét a hires Antar írta.
Általában fiatal népnek hiszik az arabokat, holott nagyon régi nép, mely politikai létének egész területét befutotta. Immár közönyösek voltak hit, élet, minden iránt. Sokakat érzékenyen bántott az általános nem törő- dömség, minden hit hiánya s eszközök után kutattak, melyek segítségével a nép kilábalhatna belőle. Egy napon, mikor a koreisták egyik bálványuk
ünnepét ülték — (néhány évvel Mahomet szónoklata előtt) — négy föl
világosodott ember félre vonult a tömegtől s belátván, hogy népük nagy tévedésben él, elhatározták, hogy megkeresik az igazságot. Egyikük Konstantinápolyban fölvette a keresztséget, a másik az üldözések elől Szíriába
menekült, a harmadik az elsőhöz hasonlóan kikeresztelkedett, a negyedik
megismerte Mahomedet s halála előtt hirdette, hogy tényleg ő a próféta.
Mahomed 570-ben született. A koreisita Abdallah fia volt, Abd-el-Mo-
Arab férfiú.
fia volt. Apját már kéthónapos korában vesztette el, nagyapja vette magához, aki a fiút nagybátyja Abu Taleb gyámsága alá helyezte. Vagyontalan
lévén, tevehajcsárnak állt be, sokat utazott, különösen Szíriában, ahol egy
besztrai szerzetessel és egy zsidó rabbival szövetkezett, akik megismertették szent könyvekkel, a régi és új testamentummal, élénk részt vett egy hábo
rúban s kiváló tulajonságaival megnyerte mindenkinek a szeretetét, becsületessége pedig az al aim in (biztos ember) melléknevet szerezte meg
neki. Gazdag s nemeslelkü özvegy, Kadidja szolgálatába fogadta kereskedése vezetésére s annyira megvolt vele elégedve, hogy hozzáment feleségül. Ekkor tehát nagy vagyon ura lett, mely módot adott neki, hogy
elmélkedéseinek éljen s érvényesíthesse a gazdagsága befolyást. Negyven éves koráig semmi különöset nem cselekedett, családjával minden évben visszavonult a Hira hegységbe s egész éjszakákat töltött gondolataiba elmélyedve.
611-ben elmondta Kadidjá-nak terveit, unokaöcscsét Ali-t, fölszabadított szolgáját Zeid-et s barátját Abu-Bekr-t is megismertette velük s kijelentette előttük, hogy Ábrahám vallásának kezdetleges tisztaságát vissza kell
állítani. Elmondta, hogy megkapta Gábor arkangyal utján isten parancsait s új vallását Izlamnak nevezte el, mely istennek való teljes odaadást jelent.
Ők hittek benne.
Mikor már több hive volt; összegyújtötte őket s így szólt:
Ki akar közületek testvérem, hadnagyom, helyettesem lenni?
Mindenki hallgatott. Ali ekkor elkiáltotta magát:
Én leszek az az ember. Isten apostola, támogatni foglak s ha valaki ellened szegül, szétzúzom fogait, kiszakítom szemeit, fölhasitom a hasát s összetöröm lábait!
Veszedelmes küzdelembe fogtak. Abu Taleb remegett unokaöcscseért s
könyörgött neki, hagyna föl tervével. „Ha megtámadnak — felelte Maho- med — a nappal egyik kezemben, a másikban a holddal bizonyára nem
fogok meghátrálni. “
A koréisiták üldözték. Nem mehetett a Kába-ba imádkozni, hogy sértésekkel ne halmozták volna el. Egy este, miután megint sokat kellett
eltűrnie, hazatért. Elcsüggedve burkolózott köpenyébe s leheveredett, de csakhamar visszatért a bátorsága. Ekkor adta a hagyomány szerint Gábor
arkangyal szájába e szavakat:
„Ó, ember, ki köpenybe kurkolóztál, kelj föl s prédikálj .. .“
Megrémült hívei Abissziniába menekültek, ő maga 616-tól 619-ig a
Mekka melletti hegyekbe vonult vissza.
A Korán fejezetei, melyeket ihletett pillanataiban diktált s melyeket titkára pálmalevelekre írt, meg báránycsontokra, természetesen csak csalás volt, ami a Gábor arkangyal sugalmazását illeti, de mégis telvék emelkedett gondolatokkal, melyeket erőteljes, tiszta, dallamos nyelvezettel fejezett
ki. Ezek elragadták az arabokat, kiknek kitűnő érzékük volt ez iránt, s
akik megunták az örökké régi tárgyakat megéneklő költészetet, hatalmas
vonzerőt találtak ebben az eleven gyakorlati költészetben, bár az nélkülözte a ritmust. Omar volt egyik legvadabb harczosa Arábiának, aki nem
tűrte, hogy valaki máskép gondolkodjék, mint ő . Kezében meztelen karddal
kereste Mahomedet, hogy megölje. Rokonai ekkor föltartóztatták s azt mondták neki, hogy előbb a saját házát tisztítsa meg, mert nővére, Fatime
az állítólagos próféta verseit olvassa. Omar a házba siet s meglepi nővérét, amint sógorával olvas valamit. „Mit rejtettél el ruhád alá? kiáltja vad dühvei s megszúrja kardjával. Mégis nővére vére láttára riadtan áll meg,
elveszi a verseket, megtekinti s bámulja bölcseségüket. Majd elrohan a
prófétához s hívének vallja magát. E pillanattól fogva az izlamizmus gyülekezeteibe beleviszi határozott gondolkodását s heves lelkét s nagyrészt neki tulajdonítandó, hogy Mahomet vallása, mely eleinte szelíd és békés eszközökkel igyekezett hódítani, azontúl a harczias propagandára tért át.
Mahomed 619-ben elvesztette pártfogóját, Abu Talebet, elvesztette Kadidjá-t is, akire mindig hálás szívvel gondolt. Elveszítvén e támaszait,
kívül keresett pótlást. Jatreb lakói, akik régóta versenytársai voltak mek-
kaiaknak, menedékhelyet ajánlottak neki. 622-ben el is ment Jatrébbe, hogy megmeneküljön a koreisiták üldözéseitől. Ez hires esztendő, mert első a muzulmán korszakban; a hedsra, vagyis a menekülés esztendejének hívják, jatreb pedig attól fogva a próféta városának nevét vette fel s azon
túl Médina al Nabi-nak hívták.
Mahomed nagy ügyességgel viselkedett, hogy pártot szerezzen magának
az új városban s nyíltan fölvehesse a harczot. Ő maga kezdte azt meg,
hogy ébren tartsa a vallásához való ragaszkodást. Elindult 314 emberrel,
hogy egy mekkai karavánt meglepjen. Ezer koreisita jött elébe. Bedernél
volt a csata 624-ben. A muzulmánok már-már megfutamodtak, mikor Mahomed, aki az ütközetet fából való trónjáról nézte, lóra kapott s egy kardot a levegőbe dobván így kiáltott: „Bárha ellenségeinek arczulata összezavarodnék! “ Csapata ekkor új bátorságra kapott s végül nagy diadalt aratott, melynek nagy volt a hatása.
Nemsokkal ezután azonban legyőzték Mahomedet 626-ban az Ohud hegyen s a háború ekkor mind vadabbá lett. A szomszédos zsidó törzsek
ellen fordult, hogy pártjára kényszerítse őket. Azok szövetkeztek s a koreisi-
ták támogatásával Medinában ostrom alá fogták. Ez a nemzetek háborúja
(627.) Mahomet árkot ásatott a város előtt, Ő maga is kezébe vette a
baltát s mikor az a sziklába vágódván szikrázott, így szólt: „Az első
szikra Jemen meghódítására tanít, a második Szíria és a Nyugat, a har
madik a Kelet meghódítására.“ Az ostromlókat összeveszítette egymás között s a koreisiták kénytelenek voltak tíz évi fegyverszünetet kötni vele,
azután a khaibari zsidó-törzsek ellen vonult s megtörte hatalmukat.
A következő 629-ik évben Mekkába zarándokolt és sok hívet szerzett, 630-ban ez a város megszegte a fegyverszünetet. Mahomed 10.000 emberrel
nyomult a városba, egyenesen a templomnak tart s szétzúzza valamennyi
bálványt, s így szól „Az igazság megjött, a hazugság tűnjön el!“ E pillanattól kezdve rettegték mint Arábia vallási főnökét, s már külső országokkal is érintkezésbe lépett. Koszroes szétszakította leveleit. „így szakit-
tassék szét országa,“ válaszolta a próféta. Hérakliusz jobban fogadta követeit.
Mégis kitört a háború a sziriai görögök ellen, kik követét megfojtották.
Már ekkor mutatkozott a muzulmán fanatizmus értéke. Abu Taleb fia,
Djafar mind a két karját elvesztette s mégis tovább szorongatta csonkjaival az izlam lobogóját. Mahomet zöld ruhájában (ez lett utódai színe is)
és fehér öszvérén 10.000 lovas, 20 000 gyalogos és 12.000 teve élén indult
a harczba. Ám az ellenség nem mutatkozott.
Eközben Arábia egyesült Jemen, Mahrah, Hadramant, Oman s Báréin fejedelmei mind csatlakoztak hozzá. Ez a csatlakozás inkább politikai, mint vallási volt, a távoli törzsek tagjainak nem volt módjukban az új tan
tételeit megismerni. Mahomet vallásának nem voltak prédikátorai, mint a kereszténységnek, akik a hit csiráit messzi földre szétvitték. De azt hallot
ták ezek a távoli törzsek, hogy Hedsaszban egy hatalmas főnök él, aki úgy látszik hatalmas, ragyogó jövőt szerez Arábiának és odasiettek, hogy
részük legyen benne. Ez a megtérés ép úgy mint Klodisz frankjainál,
tömegben történt s az arabok első hóditó hadjáratakor még vajmi sokan
voltak közöttük, kik a Koránt nem ismerték. De támadt több hamis próféta
is,akik nagyon megkeserítették Mahomed utolsó napjait. Már nehány hónapja beteg volt. 114.000 muzulmánnal elvonult a szent helyekre, hogy meg
tartsa az el-haddji nagy zarándoklatot. Mikor visszatért Medinába, érezte hogy vége közeledik. A mecsetbe ment imádkozni, azután csengő szóval
megkérdezte a tömegtől, megsértett e valakit, tartozik-e valamivel. Egy öreg
asszony három drachmát követelt. Mahomed kifizette s megköszönte neki,
hogy inkább még a földön figyelmeztette adósságára, semmint az égben.
Mahomed 632-benjunius 8-án' halt meg.
„Hogy Mahomed tanainak bizonyos vallási alapjuk már korábban megvolt, a muzulmán történetírás sem tagadja.
Már ez a történetírás is beszél úgynevezett „Hanif“-okról, amelyek Mahomed ideje alatt és előtte „Ábrahám vallását“, vagyis bizonyos judaikus tant helyettesítettek, s amely isten egységét hirdette, az emberiséget társadalmi visszaélésekről s az újszülött lányok megölésétől óvta; azonkívül szigorúan erkölcsös életmódra buzdította. A „Hanif“-oknak tulajdonítják a bor élvezetétől való tartózkodást s a nemi érintkezés iránt való ellenszenvet is, mely utóbbi gyakran az önmegcsonkításig ment. Ezeknek a délarab egyistenhívésre emlékeztető Hanifok-nak az Izlamra nem tulajdonítható döntő befolyás, mert a Korán sohasem beszél a Ha-
„Az Irgalmas “ (A1 Rámán) czimü szára.
A próféta (Allah áldja és üdvözölje őt) nevében a hagyomány azt mondja: Aki elmondja az „Irgalmas“
szárát, az hálát mond azért, ami jót Allah neki nyújtott.
A szára kezdete így szól:
Allah nevében az irgalmasnak és a könyörűlőnek!
Az irgalmas megtanított a Koránra, megteremtette az embert....
nifok alapján álló vallási testületről, bárha a Hanif-ot gyakran említi is
vallási jelző gyanánt. Ehelyett azonban gyakran említi a zsidó és keresztény valláshoz közel álló szabius vallásfelekezetet, melyet a mekkai és a
parti síkságot lakó benszülöttek is jól ismertek, sőt nem ritkán a moha
medán vallással egy sorba állították. Kétségtelen most már, hogy a Korán szabiusait az északi Mezopotámiában lakó manikeusokkal és a Babylon belsejében élő , guotikus felekezethez tartozó mandeusokkal egyvallásunak szokták tekinteni. Ez a magyarázat azonban nem teszi érthetővé, hogy jutott el Mekkába e vallásfelekezet alapos ismerése. Így hát azt kell valószínűnek elfogadni, hogy a szabius szó, mely az ethiopiai szabha szógyökérrel függ össze és „alamizsnát osztó“-t jelent, az a név, melylyel a
délarab egyistenhivők magukat nevezni szokták. Az a nagy tisztelet, mely-
lyel a Korán még későbbi időkben is a szabiusokról megemlékezik, tehát viszonzása akar lenni a kezdeményezésnek, melyet az Izlam vallás eredete a szabiusoknak köszönhet.
Az ő s-izlamnak déli Arábiától való függését bizonyítja az is, hogy a Koránban szokásos beszédmód, melyet általában korakitikusnak neveznek vagyis északarábiainak, különösen a régibb eredetű versszakokban bizo-
lelhetők föl. Egész sereg olyan szót találunk a Koránban, melyeket dél
arab végezetekkel képeztek, így Iljas-in (Iljasz mellett), Sin-in (Sina mellett), sigg-in (piszkos könyv), ghizl-in (öblögető viz). Az isten nevének
kétszeres körülírása „az Úr Felsége“ is a délarab szólásmódnak felel meg s ha isten a Koránban önmagáról gyakran többesszámban beszél, ez nyilvánvaló utánzása a késői szabeusi királyiratokban használt királyi többesszámnak. A délarab nyom, melyre mindezek rávezetnek mindenütt ke
resztül szűrődik, ahol csak az ő s-izlamról szó esik.
mal ruházza föl, a fö d és meny boltozat urának nevezi minden, teremtést
az ő akaratára és erejére vezet vissza, őt imádja mint az istenháza (a
mekkai-é) urát is, tehát isten is, akit legillendőbben valamely templomban kell imádni. Ebből is látszik, hogy Mahomednek az istenről alkotott legrégibb fogalma a délarab egyistenhívőkével egy fokon áll, akik a „leg-
kegyelmesebbet“ mint a „menybolt és föld urát“ imádták, anélkül, hogy a templomi istenség jellegétől megfosztották volna. Ez nem tagadta meg
ennek az istenfogalomnak az ómekkai Kába istennel való összefüggését.
Mohamedánok az imánál.
Az a tökéletlenség, melyet az ős-izlam istenfogalma mutat, még csak nagyobb lett az által, hogy a legrégibb Korán egy később kitörölt helyén,
Allah-nak a mekkaiaktól istennőkként tisztelt három leányát: Allat-t, el-Ozza-t és Manat-ot mint magasabb lényeket,, akik támogatására számí
tani lehet, nevez meg.
Isten, mint áz emberek ura és királya követeli, hogy ezek hódoljanak
neki. A hódolás legfontosabb formája az előírt imádság, melyet a nap
meghatározott szakaiban, teljesen tiszta testi állapotban kell elmondani s amelyet az imádkozó számos, az ő istennel szemben való alázatosságát
mutató szertartásokkal s mozdulatokkal, így hátrahajlással, letérdeléssel, a földre hullással kisér. Minthogy már a délarab pogány papok is a testi
tisztaságot tartották valamely istenhez való közeledés első föltételének s
a hátrahajlás minden valószínűség szerint ősrégi templomi szertartás volt,
joggal hihető, hogy Délarábia a mohammedán imaformáknak eredeti hazája.
A 108-ik szurában, mely a legrégibbek egyike, az áldozati állatok levágása
is, mint istennek tetsző cselekedet van megemlítve. Valószínű tehát, hogy
ebben a vallási szokásban Mahomed a délarab egyisten hívők szertartásait
vette mintául. De isten az emberek hódolatát nem csupán azért követeli, mert
ő a látható világ ura, hanem mindenek előtt azért, mivel föltétien ura a másvilágnak is. Ezt az életet tartja az örök életnek s azért Mahomed a
másvilágba való áttérést mondja az ember főhivatásának. Így is szól: „Ti előnyben részesítitek a földi életet — ám a túlvilág az örök.“ Ezt
a tant nem mint új megnyilatkozást hirdeti, hanem azt mondja: „Igen, ez
áll ősrégi írásokban, Ábrahám és Mózes írásaiban.“ E szavakkal a zsidók és keresztények vallási okmányaira utal, mert aminthogy a szigorú zsidó vallás nem ismer Ábrahámtól eredő s megnyilatkozást jelentő írásokat, ép
úgy tény, hogy a Mózes-vallás az új testamentumban foglalt folytatás nélkül tökéletlen a kereszténység előtt. Valószínűbb, hogy e szavak
egy a zsidó hittel csak laza összefüggésben álló vallásra, például a délarab
egyistenhivők vallására vonatkozik. A túlvilágot Mahomed három nagy, egyformán fontos gondolatból alkotja meg: az összes emberek föltámadásából s az örökkétartó örömökre, vagy örökkétartó szenvedésre jutásukból. S ebben sem lebeghetett előtte a zsidó vallás példaképpen, mert ez
sem az utolsó ítélet gondolatával nem foglalkozik, sem a pokol büntetéseit
nem ismeri, épp úgy a kereszténység sem, mert annak végitéleti dogmája csak Krisztusnak a Koránban elő nem forduló újra megjelenése által
kapja tulajdonképpeni jellegét. Éppen ezek alapján a mohamedán túlvilág
leginkább a délaraboknak „a messze világ“-ról alkotott fogalmára vezethető vissza s Mahomed a saját fantáziájával csak kiszínezte azt. A 99.
szura rettenetes földrengésnek festi a végítéletet: „Mikor a föld heves
rángásoktól megremeg s terheit lerázza magáról s az ember azt kérdezi
önmagától, mi baja a földnek: akkor megtörténik, hogy a föld elmondja
neki: „Urad parancsolta ezt nekem.“ Az egész természet háborog: csillagok a földre hullanak, hegyek hullámzanak, tengerek áradnak s apadnak, a vadállatok egymáshoz bújnak s a lelkek újra összepárosodnak. Mikor az elevenen eltemettektől megkérdezik, mely bűn miatt érte sorsuk, majd ha a menyboltozat bedől, a pokol lángjai kigyulnak: akkor tudni fogja a lélek, mit hozott magával. Az erre következő Ítélet egyszerű lefolyású lesz, mert isten a könyveket, melyekbe az emberek tettei föl vannak jegyezve,
felüti s amaz elv alapján, hogy minden lélek viseli a maga tetteit, büntetést oszt és jutalmaz. Emez megengedi, hogy a lélek korlátlanul mozoghasson a kertekben, ahova nem hallik a bánat, ahol források bugyognak,
a pihenő helyek fényes Köntösbe vannak burkolva, a billikomok készen
várják a szomjuhozót, dagadó párnák a pihenésre vágyót s szőnyegek
födik a talajt. Akik pedig bűnösök a gyehenna kinzókamráiba szállnak alá
s ott maradnak örökké: szűk helyen tolongva s lökdösődve. Lobogó parázs pörköli őket, forró, gőzölgő forrásvízből isznak, életük pedig a
bánat, mely nem szünteti meg a mardosó éhséget.
A másvilág Ítélő istenéről szóló e hitet nem azért prédikálta, mintha elfogadásuk jutalmat, megtagadásuk büntetést vonna maga után, hanem inkább azért, hogy erkölcsi és társadalmi előírásainak alapul szolgáljanak, amelyek segítségével mélyebb tartalmat akart adni a földtekén bolyongó embernek. Az arabok csupán törzsük tagjainak biztosítottak jogokat, az idegen ellenében nem ismertek semmiféle kötelességet. Mahomed ennek ellenében kötelességet szab az ember elé. Nem elégszik meg azzal a gondolattal,
hogy az erősebb ne ártson- a gyöngébbnek, fölszólítja az erő seket, hogy
a gyöngéket, különösen szegényeket, árvákat s özvegyeket vagyonuk fölöslegével támogassák, hogy oldják föl a fogoly kötelékeit, táplálják a szegényt s az árvát, ha éhínség pusztít az országban, az árvát, aki rokonuk s a szegényt, aki reájuk idegen. Aki így cselekszik, érdemet szerzett isten előtt s az nem feledi el az ítélet napján. Aki azonban e parancsok ellenére cselekszik, bűneit a túlvilágon vádlókul fogja látni maga előtt. Hangsúlyozza Mahomed, hogy mindenkinek szabadságában áll az igazság s az eltévelyedés között választani jót, vagy rosszat cselekedni s azzal jövendő életét boldoggá vagy boldogtalanná tenni.
Ezekben az erkölcsi és társadalmi tanokban fekszik az Ősizlam súlypontja s Mahomed gondolatvilágának jellege. Bár itt is a múltak örökségéből táplálkozik, a zsidó-keresztény erkölcstan kincséből, mely a lélek megtisztításának és megmentésének tanát a jótettekre alapította. Hogy a vagyonos fölöslegéből másoknak is juttasson, bizonyára a délarab templomi tizedre vezethető vissza. E tanok Mahomednél mégsem máshonnan merittetett, hanem inkább olyasvalamit jelentenek, amit ő a viszonyok következtében környezetében újaknak látott.
A koraikiták gondolkodása anyagi volt, vagyon, pénzszerzés körül forgott a világuk. Ám ahol a vagyon uralkodik, nem hiányozhat a szegénység.
A viszonyok adják Mahomed szájába e szavakat: „Ti csak minél több
vagyon után szaladtok s ebben a hajszában pusztultok el.“ A korán árvaságra jutott s a szegénységben nagyranőtt pedig így szól: „Ti nem tisztelitek az árvát, nem tápláljátok a szegényeket, mohón nyelitek a vagyont,
csak az értékes előttetek, ami e földön van.“
Jellemző az Ősizlamra, hogy a dogma és a között, aki hirdette, nem
keresett bensőbb összefüggést. Hogyan jutott az igazságokhoz amiket hir
detett, nem tartozott a vallás tartalmához. Mahomed ihletednek tartotta magát, de miként szállta meg az ihlet, arról nem tudott magának számot adni. Nem állította, hogy isten xiiegnyilatkozott előtte, de azt hitte, hogy e megnyilatkozás szelleme tölti el, mely a mennyből hangzik alá a földiekhez. Szellemi látókörét különösen éjszaka — melyben a Korán a közlésekre
legalkalmasabb időpontot látja — elevenítették meg olyan erők, melyek az égből lerohanó, port támasztó lovakat, süvítő szeleket, föl és alámerülő lényeket varázsolt elébe. Ezek gyakorta erőteljes, bölcsességgel eltelt
isteni küldöttek alakjában jelentek meg előtte, ügy vélte néha, hogy e
jelenségek mögött táblát vagy könyvet lát s mintha parancsot hallana, hogy tartalmukat elolvassa és hirdesse. Amily rövidek voltak a látomások e pillanatai, oly rövidek a benyomások is, melyek aztán a Korán-ná
sűrűsödtek,vagyis rövid versszakokból álló és az embereknek szánt megnyilatkozássá. Az a föltevés, hogy isten szavai utat találnak az ember szívéhez és
ajkaihoz, már a délarab vallásnak is alapvonása s nem csupán a pogányság idejében beszélnek itt az istenek szolgáikkal, hanem az egyistenhivés korszakában is, mikor a nép Rahman-hoz fordul az érthetetlen megma
gyarázása végett.
A Korán a próféta verseinek az összefoglalója. Az összeállítás összefüggéstelen, sok benne az ellentmondás, ez mutatja az összegyűjtés módját,
mutatja az összegyűjtésben a több ember munkáját.
A Korán 714 szárából, vagyis szakaszból áll; a szúrák ismét versekre oszlanak. Ezek a versek az izlam erkölcseinek minden szabályát tartalmazzák, minden mecsetjük falán ott találhatók, lobogóikon, emlékműveiken.
A Koránt általában nagy egyszerűség jellemzi s a képzelődés bizonyos meddősége. Meg van benne a Kelet erős képzelőtehetsége, de csak ritka s gyors vonásokban, s hiányzik belőle az indiai szinpompája s az európai fajok élénk fantáziája. íme hitelvük alapmondata: „Isten egyetlen s Mahomed az ő prófétája “I Allah — az egyetlen isten oldalán, nem tűr más alsóbb istenségeket, az istenség emberi alakjának lehetőségét tagadja. Csak
azt tanítja, hogy isten próféták utján nyilatkozik meg az embereknek s
ezek közül Mahomed volt az utolsó s a legtökéletesebb. Elődei Ádám, Noé,
Ábrahám, Mózes és Krisztus. Elismeri az angyalokat, akik isten küldöttei
a prófétáknál. Mahomed elismerte, hogy Krisztus a csodatevés adományával birt, de már ő nem bir vele. A hitetlenek így szólnak: „Nem hiszünk
neked, ha a földből forrást nem fakasztasz, ha az ég egy darabja ránk nem esik, vagy ha el nem hozod istent és angyalait, hogy szavaidért
kezeskedjenek felelj nekik: „Dicsértessék isten, nem vagyok én se
egyéb, mint ember s apostol! “
A Korán elfogadja a lélek halhatatlanságát, anélkül, hogy annak természetét meg merné határozni. „A lélek oly dolog, melyet csak isten
ismer.“ Az ember csak nagyon kevés tudományra tehet szert. Elfogadja a
test föltámadását is s azt, hogy lényünk e része részt vehet egy jövendő
élet örömeiben és szenvedéseiben. Munkir és Nebir a kékszemü fekete angyalok kikérdezik a holtakat; Gábor megméri tetteiket egy mérlegben, mely elég nagy az ég és a föld befogadására. A föltámadottakat az Al- Sirat-hid felé vezetik, mely keskenyebb a hajszálnál, élesebb a kard pengéjénél. A bűnösök nem tudnak átmenni, lezuhannak a pokolba, amely a hid alatt terül el s ahol a kevésbé bűnösök tüzes czipőt hordanak, melyekben megfő a koponyájuk, akár az üstben. Az igazhitüek mint a villám
áthaladnak a hídon s a hetedik ég, vagyis a paradicsom kertjeiben fognak lakni. Ott örökzöld üde bokrok, rubinból, gyöngyből s jáczintból való
sátrak vannak, a sárga ambra közt folyó kristályos vizek, gyémántok, smaragdok, drága selyem- vagy virágszőnyegek, pompás illatok, utólérhet- len ételek, halhatatlan feketeszemű nimfák. Ez az érzéki paradicsom, melyet Mahomed a hivő muzulmánok tömegének ígér, de föléjük helyezi a szellemi gyönyöröket.
A büntetések és jutalmak tana a jövő életre vonatkozólag föltételezi az ember erkölcsi szabadságát, mert hiszen isten csak azokat büntetheti vagy
jutalmazhatja, akik szabadon választhatnak a jó s a rossz között. De
Mahomed ellenkezőleg a predesztináczió tanát hirdeti, mely szerint az ember
örök időkre a jóra vagy rosszra van kiszemelve. Ez a hit hatalmas
segítője lett. Miért kerüljék a veszedelmet, vagy a halált, ha minden előre
meg van írva, de mindegyikük sorsát egy megrendíthetlen akarat irányítja.
Ekkor a muzulmán szenvedélyétől űzve, melyet isten szellemének nevezett,
igazi halálmegvetéssel rohant az ellenségre, győzelmet-győzelemre halmozott s elindult a világ meghódítására, aminthogy ma, mikor harczias lelkesedése már kialudt, nyugodtan, önmegadással ül le s nézi mint ég porrá városa, mint pusztít testvérei közt a pestis s a keresztény czivilizáczió, mely megrázza s rombadöntené birodalmát, ha nem volna érdekében annak fönmaradása.
Az arabok vallási törvénye, miként a zsidóké, polgári törvény is egy
úttal s a Korán, egyidejűleg a Szentírása és törvénykönyve a muzulmánnak. Mahomed megváltoztatta az arab családi élet formáját is. A lányok
nem örökölnek. A fivérük részének fele illeti meg őket, föntartja a férj tekintélyét, de megparancsolja, hogy minden tekintetben az asszony védője legyen. Meghagyta a többnejüséget, hogy ne jusson túlságos összeütközésbe a Kelet törvényeivel, de tanácsolja, mint dicséretes dolgot, hogy
lehetőleg csak egy asszonyt tartson a férfi. Mint anyát is gondjába veszi
a nőt. „A fiú anyja lábainál nyeri el a menyországot.“ Védi a gyermeket
is. Elitéli azt a szörnyű szokást, mely megengedte a szülőknek, hogy lányaikat elevenen eltemessék. Ha nem is mondja ki a rabszolgaság eltörlését,
de szabályozza az úr viszonyát rabszolgájához s fölszabadításukat istennek
tetsző cselekedetnek mondja.
A lopásra, uzsorára, sikkasztásra, hamis tanúzásra szigorú büntetést szab s ajánlja az alamizsna kiosztását.
A vallás gyakorlatát szigorúan szabályozza: a Ramazán böjtjét, a négy
szent hónap megtartását, mely felfüggeszti a viszálykodásokat a hívek között
erre az időre, az évenkénti nagy zarándoklást Mekkába, ahol Mahomed az új vallás székhelyét berendezte, nehogy forradalmat idézzen elő az arab szokásokban; a naponkénti öt imát, a lemosásokat, melyek akár vízzel, akár a sivatag homokjával történhetnek víz hiányában, a körülmetélést, a bortól való tartózkodást, valamint a disznóhústól egészségi szempontból.
„A hívők mind testvérek“ — mondja tovább a Korán, — de valameny- nyien, akik nem hisznek, ellenségek. De éles megkülönböztetést tesz keresztények, zsidók s általában azok közt a hitetlenek között, akik egy istent
hisznek, valamint a bálványimádók s szakadárok között. Az előbbiekkel
nem kell szövetkezni, vagy vérségi kötelékbe lépni s csak akkor kell ellenük háborút viselni, ha erre kihívnak. Az utóbbiakat minden jó muzulmán
kötelessége megtámadni, pusztítani, ha nem térnek a próféta vallására.
„Ó, hívők! ne szövetkezzetek a keresztényekkel és zsidókkal. Átok a muzulmánra, aki inkább tűzhelyénél gubbaszt, mint harczba menjen! nem kerüli el az a halált, mert élete határa meg van állapítva. Remeg a harczok
égető tüzétől? A pokol égetőbb, mint a nyár forrósága. Menekülésre gon
dol? Előttetek a paradicsom, mögöttetek a pokol lángjai.“
Ezek az utasítások hatalmas forrásai voltak az arabok nagyságának.
Mahomed nem szabályozta a hatalom formáját, sem pedig az öröklés
sorrendjét. A kalifa egyúttal vallási főnök, katonai és polgári vezető is
volt. Abu Bekrt, akit Mahomet megbízott, hogy helyette mondja el az imádságot, 632-ben elismerték s ő aztán 634 ben Omart jelölte utódjának,
aki erre a választásra hat tekintélyes emberből álló bizottságot bízott meg. Kinevezte Otmant (644.), akinek gyöngesége zavart támasztott; ezek köze
pette lépett Ali a trónra 656-ban. Ali, a Mohamet leányának, Fatimének férje, apósa halála óta egyike volt a trónkövetelőknek s a fatimita-párt vezére. Ezek a versengések a muzulmánok két szektájában átöröklődtek a siiták-ében, kik Ali és utódai letételét törvénytelennek tartják és a szomiták-
ében, vagyis a hagyomány híveiben, kik Abu Bekrt, Omart és Otmant
ismerik el törvényeseknek. Hosszú, véres háborúknak volt ez a forrása.
Még ma is a perzsák síiták, a törökök szomiták. Ali után 661-ben az
örökös uralom az ommijádokkal kezdődik.
Ez a korszak (632—661.) a legnagyobb és legmeglepőbb hódítások
kora az arab történetben.
„Menjetek, mondja Abu Bekr az arab harczosoknak, harczoljatok híven s bátran, ne csonkítsátok meg a legyőzőiteket, ne öljétek meg az aggokat, gyermekeket s nőket, ne pusztítsátok a pálmaligeteket, ne égessétek föl a
gabonát, ne vágjátok ki a gyümölcsfákat . . .“ Egy részük elindult, hogy
leverje az Arábiában támadt hamis prófétákat s népeket, melyek nem
ismerték el az izlámot. Más részük Szíria, ismét más az Eufrat és Perzsia
felé indult.
Az elsők meghódították a félsziget belsejét, egyesítették az egész arab nemzetet.
A második rész 6 év alatt meghódították Szíriát. Elfoglalták Bosztrát, a
sivatag kulcsát, majd Damaszkuszi ostromolták. Ezt az ostromot az Aiznadin
melletti csata szakította meg, ahol Hérakliusz 70.000 emberből álló hadseregét megsemmisítették. Damaszkusz megadta magát. A Yermuk partján, Palesztinában aratott újabb győzelem befejezte ezt a hódítást. Hatalmas görög hadsereg jött a muzulmánok elé, ezek már háromszor hátráltak, de nőik, kik az utolsó sorban voltak lovon ülve, mindannyiszor visszavezették őket a csatába. Az arab történetírók, némi túlzással, 150.000 halottról s 40.000 fogolyról beszélnek. Jeruzsálem megnyitotta kapuit Omar kalifa
előtt, ki személyesen jött, hogy birtokába vegye. Tíz napig maradt Jeru
zsálemben, hogy onnan rendbehozza az ország ügyeit. Mecsetet építtetett,
de megengedte a keresztényeknek a vallás szabad gyakorlatát. Jeruzsálem után Aleppó, Antiókia a Szíria hatalmas fővárosa is elesett s Hérakliusz
örökre odahagyta a vidéket.
Az Eufrat felé küldött sereg nem kevesebb csudát művelt. Kaled, aki
eleinte vezényelte, bevette Haubart és Hirat. A hanyatló Perzsia hasztalan
állított 150.000 katonát 30.000 arab ellen. A kadésiahi ütközetben 636-ban teljesen legyőzték. A szasszanidák hires lobogója is a rnuzulmának kezébe
került. Az arabok a Sat-el-Arabe partján hagyván Basszora és Kufa gyarmatokat, tovább vonultak Ktézifon ellen, melyet be is vettek. A jalulai, néhavendi diadalok meghódoltatták Perzsiát, Iszpahant bevették, Persze- poliszt lerombolták s a Jezdegerd perzsa királyt csaknem elfogták összeomló palotájában. Hasztalan keresett segítséget egész Kínáig, az Okszusz partjain meggyilkolták 652-ben s egész Korasszán meghódolt az araboknak (652).
Míg a nagy király trónja összeroppant, Egyptom meghódolt. Épp úgy, mint Szíriában, itt is a görög uralom ellen küzdöttek az arabok. Vezérük Amru meg sem állt Alexandriáig, mely azonban tizennégy hónapig ellentállt. Nincs megállapítva, hogy Omar e gazdag s művelt város nagyértékü könyv
tárának elégetését parancsolta volna meg. Ellenkezőleg Amru bölcsen szervezte az ország kormányzását, mérsékelt adót vetett ki, melynek harmadrészét kanálisok czéljaira fordított, mert össze akarta kötni a Nílust a
Vörös-tengerrel. E tervet később feladták, nehogy így a hitetlenek számára
szabaddá tegyék az utat a szent város felé.
Az Ali uralma alatt kitört belső egyenetlenségek megakasztották a hódításokat. Ali, a hasémiták legfőbb képviselője koréisita mozgalmat látott keletkezni maga ellen, mely már Otman megválasztatásával kezdődött. Moaurah volt a főnökük, Szíriában kormányzott, ahol ennek a pártnak nagyobb volt az ereje, míg Ali Kufahban telepedett meg (Irak-Arábiában
vagy Babilóniában), mely híve volt. Véres küzdelmek után Moavia meggyilkoltatta a kalifát három fanaíkussal s megkezdte az ommiádok örököst
dinasztiájának uralmát, mely 661-től 750-ig tartott. Vele Damaszkusz lett a
birodalom fővárosa. A kormányzás jellege is megváltozott, az egyedül való
uralkodás sokkal nagyobb lett. A mohamedánok intézményeiben s hitében bizonyos bomlás állt be. Egy rész a pompának adta át magát s nem tartotta be a
vallás parancsait, mások fanatikus szektákba verődtek (karégiták, motazéliták, kadoniánusok), melyek mint az izlám puritánjai fékezhetlen dühvei har-
czoltak az ommiádok ellen. Óriást vérontás árán sikerült csak őket leigázni,
különösen a bátor Hizsiázs győzelme után 691-ben. Abd-el-Mélek ural
kodott akkor. Ö alatta a hódítások második s utolsó korszaka kezdődött.
A Keleten egész az Indus folyóig kiterjesztették (707.) hatalmukat, tehát Nagy Sándor birodalma határáig. Az arabok birodalmuk e végső területein Bokharában s Szamarkandban a czivilizáczió nyomaira bukkan-
tak, melyet a görög hódító vitt oda, melyet az arabok nem engedtek
elpusztulni, sőt azt fejleszteni törekedtek.
Kisázsia és Konstantinápoly felé is haladtak. Eddig csak szárazföldön
harczoltak Az ommiádoknak mondhatni sziriai családága tengeri hatalmat is adott nekik, melynek elemeit Fönikiában és Kilikiában találták meg. 672. óta egész sereg támadást intéztek Konstantinápoly ellen, de mindannyiszor elűzték őket a görögtűz segítségével, melyet egy sziriai talált
fel s melynek az a rettenetes tulajdonsága volt, hogy a vízben is égett.
A vakmerő kísérlet, mely a római császárság maradványainak elpusztításával fenyegetett, 717-ben megújult Szolimán kalifa alatt. 120.000 emberből
álló hadsereg vonult át Kisázsián s a Helleszpontuszon s Konstantiná-
polylyal szemben helyezkedett el, melyet 1800 vitorlás ostromolt. A görögtűz ekkor is meghiúsította a támadást s az arab invázió ezen az oldalon
megállt. Ez a visszavonulás még századokra biztosította a Görögbirodalom fönnállását.
Afrikában a benszülöttek, kiket a görög adók agyongyötörtek^ az arabokat hívták segítségül. Akbah egész az Atlanti-Óceánig nyomult s lovával
beleugratott az Óceán vizébe. 670-ben Tunisz déli részén Kairuant alapította a tengerparttól 12 mértföldnyire. Az arabok féltek a görög hajóhadtól,
de nem féltek hazájuktól, a sivatagtól. Akbah elpusztult a mórok támadásai
alatt. De Hasszán már Abd el Mélek kalifa alatt (692—698.) Kartágó
meghódítása által az arab uralmat Afrika egész partvonala hosszában kiterjesztette. Kartágot felégette s az többé nem is épült fel. A mórok egy
utolsó felkelése Kalima vezére alatt, leveretett (709.) s az arabok ekkor
pillantásaikat Herkules oszlopai szorosának túlsó partjaira vetették.
Tarik 711-ben átkelt s Gibraltárnak (Djebel Tarik vagyis Tarik hegysége) nevezte el. Az arabok első ízben álltak szemben az Észak barbá
raival. Spanyolországban a nagyon meggyengült vizigót királyságra bukkantak, mely egyenetlenségektől pusztítva, romba hagyta dőlni erő sségeinek falait. Az arabokat a hatalmas Julián gróf hívta, Ceuta kormányzója, azonkívül a szevillai érsek, akik Rodérik királyt akarták uralmától megfosztani. Ezek le is győzték Roderiket Kszeresz mellett. A király elpusztult,
miközben átakarta úszni a Kvadalkvivirt (711.) Ez a háromnapos csata
leteritette a vizigót királyságot, de csak nyolcz évi véres küzdelem után
sikerült az araboknak a félszigetet az aszturiai hegyekig meghódítani, ahol Pelázs vizigót vezér független maradt. 720-ban elfoglalták Szeptimániát. Tehát már átkeltek a Pirenéusokon, Gallia megnyílt előttük. Lovasságuk már Szenszig eljutott, a berber Munza már letelepedett Szeptimániában s feleségül vette az akvitániai herceg leányát. Ez ünnepélyes pillanat volt a világ történetében. A kérdés a Poatié és Túrsz közötti hires síkon dőlt el, ahol Martel Károly hatalmas ausztráziai gyalogságit állította, miként egy vasfalat az arab, szíriai és magrebi lovasság ellen (732).
Így az arab terjeszkedés az Indusnál állt meg, Kisázsia bejáratánál és
a Pirenéusoknál. Mint a germán betörés, az is megtelepedett a meghódított országokban s életre keltette a keleti és muzulmán czivilizácziót a nyugati
s keresztény czivilizáczióval szemben. A bizanczi császárság, mely két hatalmas, dübörgő áradat között állt, a két új világ között, mint halvány árnyék képviselte a hajdani római világot.
732-ben, mikor Martel Károly megállította az arab inváziót, ép egy
század múlt el Mahomed halála óta. Száz év alatt az arabok, mint egy
kitárt karú óriás, az Industól a Pirenéusokig terjeszkedett. Keleten az Indus
és a Kasmiri völgy, északon Turkesztán mocsarai, Kaukázus (melyet azonban az izlam vallás már átlépett), a Fekete-tenger partvidékének egy része,
a Földközi-tenger (Ródusz, Kiprosz, a Baleárok), végül a déli Szevennek
és a Pirenéusok — Pelazs kis királyságának kivételével, — nyugaton az Atlanti-Óceán, délen az afrikai sivatagok, Etiópia és az Indiai-Óceán az Indus torkolatáig voltak birtokuk határai.
Az ó-kor egy birodalmának sem volt ekkora kiterjedése. Ezt a hatalmas területet csakhamar három részre osztották. Az abasszidáké volt Ázsia, az ommiádoké Spanyolország, a fatimitáké Afrika.
Az arab birodalom nem csak terület tekintetében volt törékeny, de intézményei s dinasztiája dolgában is. Volt egy tisztára arab korszak
Mahomed első négy utóda alatt, egy sziriai korszak az ommiádok alatt,
perzsa korszak az abasszidák alatt s ezek után egy török korszak, minden
meghódított megkövetelte a maga uralmát, amint az hódított birodalmakban történni szokott s a római birodalomban is megesett.
A damaszkuszi ommiádok Szíriában némi czivilizácziót teremtettek. Bizonysága ennek a hires mecset, a világ egyik csudája, melyet I. Valid építtetett Damaszkuszban s amelyet Tamerlan ledöntött. Korszakuknak mégis a
hódítás volt fő jellemvonása, aminthogy az utánuk következőé a békés
munka, az ipar s a tudományok művelése.
Az ommiádok — elfajult muzulmánok, — akik bort ittak, nem igen
mutatták magukat sem a hazai félszigeten maradt arabok, sem pedig azok
előtt, akik meglehetős nagy számban Irakban (hajdani Babilónia) telepedtek le. Ez a vidék egy kis Arábia volt. Az izlamizmus ott maradt meg
legtisztábban, valamint a próféta családjához való ragaszkodás is. Ali utódai
ott nagy befolyást őriztek meg a törzsekre. De az Alidák erényes, szép
jellemű emberek, általában nem bírtak jogaik érvényesítésére a kellő képességgel. Egy pártjukhoz tartozó család, mely azt állította, hogy a vérség
kötelékei fűzik hozzájuk, annál jobban értett hozzá. Ez az abbaszidák
családja volt. Az abbaszidák a 746-ban trónralépett II. Mervan uralkodása alatt kitörő zavarokat hasznukra fordították, föllázították Kerasszánt, ahol az ő befolyásuk volt a legnagyobb s Irakot, ahol az Alidák támogatták őket, az ommiádok ellen táplált gyűlöletük következtében. Ők a fekete
szint választották, mert a fehér az
ták az ellenségeskedést.
ommiádoké volt s ezzel is jelezni akar
Iszonyú boszú jehzte az
Mervant legyőzték a Zab partján s lefejezték (750).
abbaszidák diadalát. Az ommiádokat és
híveiket
ezerszámra gyilkolvák le.
Kilenczven főnöküket
lakomára hívták meg.
Mula-
tozás közben megjelenik egy költő , sötét s vésztjósló:
szól Abbasz nagybátyjához, aki elnöke volt a lakomának,
Husszeinre, emlékezzél Zaidira. Husszeint meggyilkolták s
tipratták szét Damaszkusz utczáin, a fia Zaidin, akit az legyőzött, szemelátíára fojtatott meg s hulláját otthagyták, Emlékezzél testvéreidre, emlékezzél barátaidra. Siess, itt
boszú pillanata.“
Alig hallgatott el,
csapásra hullottak el
mulatság folyt tovább
„Abdallah, így emlékezzél Al- hulláját lovakkal ommiáda Hesam mint a dögöt.
az igazságos
ott talált csontokat elégették s a hamut
minden ommiáda mögött egy hóhér jelent meg. Egy mind. Vonagló testüket letakarták szőnyegekkel s a
(750). A damaszi kalifák sírboltjait kinyitották, az
szétszórták. Ezért nevezték el
Abul-Abbaszt Saffah-nak, a vérengzőnek.
Egy ommiáda mégis megmenekült: az ifjú Abd-el-Rahman. Egyptom- ban rejtőzködött sokáig a barkahi beduinoknál és a zeneteknél, míg
Spanyolország arabjai nem szólították.
Az izlamizmus hadai nagyon különböző elemekből álltak. A Spanyolországot elözönlők között volt sok telivér arab, de volt sok sziriai,
egyptomi, berber s ezek a csapatok külön is telepedtek meg az elfoglalt
országban. Ez magyarázza meg a kordovai kalifátus bukását. Kordovában
a damaszkuszi királyi légió telepedett le. Ezek a sziriai arabok, az ommiádok leghívebb emberei, akik Spanyolországot 755-ben átadták Abd-el-Rahman-
nak. A hívek vezére címet vette fel s megalapította a nyugati kalifátust.
A kába.
1. Béni Séba kapuja. — 2. A hidjr. —3. A Zemzenkut háza. — 4 ., 5. A kábához vivő lépcsők. — 6. Mukváns Ibrohim. 7. A szószék. — 9. Makvám el Maciki. — 10. Makvam-el-Hambek. — 11. Hamidijja.
Ravenna városa.
ÚJ ÁLLAMALAKULÁSOK.
NAGY KÁROLY ÉS BIRODALMA.
A míg Keleten új vallás tömörítette a forró égalj népeit és hatalmas
ellenfelet támasztott a nyugat számára, addig a nyugaton hatalmas fejede
lem támadt, aki világraszóló, roppant birodalommá szélesítette ki birtokát és az Északi-tengertől a spanyol folyókig, az Atlanti-Óceántól a
Tisza árterületéig terjesztette ki hatalmát.
Ez a fejedelem Nagy Károly volt. Hatalmas birodalom-alkotó uralko-
fejedelmet, aki csak védelemből nyúlt fegyverhez. Valamennyi hadjárata rendőri intézkedés volt, hódításai elkerülhetlenül szükségesek. Illő tehát a
nagy fejedelmet a maga igazi, rideg alakjában lefestenünk. Nem kellet
neki betöréstől félnie. Az arabok ereje megoszlott, a szászok pedig képtelenek arra, hogy érdeiken kívül komoly háborút kezdjenek. Ha mégis a
határokon túl vezette a frankokat, azért történt, mert minél több nép
fölött akart uralkodni s az volt a becsvágya, hogy dicső emléket hagyjon az utókorra.
„Beszélj nekem kissé Nagy Károlyról — mondja a pogány Marszit Rolandról szóló dalában az áruló Ganelonhoz — úgy-e nagyon öreg?
Minden napját kihasználta. Annyi országon gázolt végig, oly sok hatalmas királyt megölt a harczmezőn! Mikor unja már meg? Ganelon így felelt: Soha, soha!“
Karloman fiai, Didier, lombard királyhoz menekültek, aki korábban már
Hunaldnak, a frankok engesztelhetlen ellenségének is menhelyet adott. Nagy Károly nem sok idővel azelőtt megsértette ezt a fejedelmet, egy évi házasság után vissza küldte neki a leányát. Didier hallgatott a maga gyű
löletére és Hunald biztatásaira s azt akarta, hogy a pápa királyokká avassa Karloman fiait. Adrien értesítette erről Nagy Károlyt, aki erre hadat vezetett az Alpokon túlra. A szorosokat most se védték jobban, mint Pipin idejében, csak Pávia és Verona városok álltak ellent. Károly nagy sereget
hagyott a két város előtt, maga pedig seregei többi részével Rómába
ment, hogy átvegye a patriciusi czimet s a rómaiak hüségesküjét s egyúttal
megerő sítse a Pipin által a pápának tett adományt. Pávia lakósai meg
kövezték Hunaldot, mert arra akarta őket kényszeríteni, hogy tovább vé- de kezzenek. Didiért és fiait monostorba csukták, Károly pedig fölvette az Itália királya czimét (774). Ezzel kezdődött ennek az országnak a szerencsétlensége. Ez időtől fogva nagyon sokáig nem nyerte vissza függetlenségét. Németország császárai Nagy Károly örökségének czime alatt uralkodtak a völgyén. A lombardok mégis megtudták tartani birtokaikat a
félsziget déli részein. A frank uralom Graghanónál ért véget s ha Bene-
vent fejedelmei elismerték is adófizetői kötelességüket, az adót soha se
fizették, míg hadsereggel nem hajtották be rajtuk.
A szászok elleni háború veszedelmesebb és nehezebb volt, mint az
itáliai, mert a szászok, ez az erélyes és bátor faj kétségbeesetten védték
szabadságukat. Itt a vallás volt a háború ürügye. A szászok fölgyujtották
a deventeri templomot s halállal fenyegették a téritőket, akik közéjük
jöttek. Nagy Károly nyomban benyomult országukba, tűzzel, vassal elpusztított mindent, bevette az ehreszburgi várat s ledöntette írminszul bálvány
szobrát, Hermann hazafias emlékét, aki a germánokat a római iga alól
felszabadította. Az oszlopot, melyen a félisten, vagy inkább hős szobra
állt. Jó Lajos alatt ismét kiásták s a hildeszheimi templomba vitték. Ebben
a városban még ma is megülik írminszul szobra megsemmisítésének emlékét.
Mialatt Károly 74-ben Itáliában volt, a szászok megkísérelték a fitzlári
templom felgyujtását. A fejedelem rögtön visszatért s irtó háborút kezdett
a szászok ellen, melynek kiemelkedő eseményei a buckholzi, detmoldi, osznabrucki győzelmek, 4500 szász harczos lefejezése Verdenben, a szász lakosság egy részének más tartományokba való áttelepítése s a lakosok erőszakos megkeresztelése. Az ellenállás hőse Widukind volt, aki 785-ig küzdött. Akkor meghódolt s Attinyiben megkeresztelték. Utoljára 803-ban fogtak fegyvert a szászok.
Károly herczeg értesül, hogy ő király lett.
Ez a kép azonban nem egykorú, hanem 600 évvel azután készült és a burgundi udvarnak XV. századbeli jelmezeit láthatjuk.
A szász lakosság nagy részének más országokba való áttelepítése a
római politika öröksége volt s egyúttal a keleti fejedelmeké. Volt is sikere. Az a tízezer szász család, melyet Nagy Károly Flandriába és Brabantba
telepített át, az új haza népébe beleoltotta szabadságszeretetét s ez volt a forrása a flamandok későbbi folytonos lázadásainak uralkodóik ellen. Szép Fülöp és Valoa Fülöp idejében közmondás volt: hogy Nagy Károly, mikor a szászokat a flamandokkal összekeverte, egy ördögből kettőt csinált. 787-től Károly Szászország szervezésére törvénykönyvet adott ki, amelynek csaknem minden szakaszában benne van a halálbüntetés, nemcsak oly bűntettekre, melyeket más ország törvényei is halállal
büntetnek, hanem a legcsekélyebb ellenkezésre is az egyház parancsaival szemben, a böjt meg nem tartására, a keresztelés visszautasítására, a pogányokkal való szövetkezésre s a halottak elégetésére, mely szintén pogány szokás.
Nagy Károly negyven évet szentelhetett erre a müvére s így vad
ki kezei alól, keresztény lett, nyolcz püspökségre oszlott. Egész sereg új
S ez az ország, mely addig barbár és pogány volt, a birodalom több
részével közösségbe lépett.
A szászok mögött, az Elbán túl Károly a vilcz-ekre akadt. Hogy a Szász
földre rendezett betöréseiket megszüntesse, meghódoltatta őket. (789.) Mikor adófizetésre kényszeritette őket, meg kellett őket védenie északi
e határfolyóján s egészen az Oderáig nyomultak, majd tovább vonultak az Eiderig, hogy a dánok betörését Németországba lehetetlenné tegyék. Az Elba és Odera közt fekvő országokat azonban nem szervezték a
Ezek az országok egész Csehországig nyúlnak, ahonnan az Elba ered s melyet magas hegyek vesznek körül. Károly seregei oda is benyomultak, de a népet nem tudták leigázni.
Bajorországban akkor régi fejedelmi ház élt, mely épp oly nemesnek tartotta magát, mint a karlovingek s amelynek feje Tassziló, a Didier király
veje, sokat bánkódott a frank uralom miatt. 787-ben nagy összeesküvést
szerveztek. Tassziló a Pannóniában lakó avarok segítségével meg akarta támadni Ausztráziát, míg a görögök szövetkeztek a beneventi fejedelemmel, Itáliára vetették volna magukat a terv szerint. De Adrien pápa most is
idejében figyelmeztette Károlyt a veszedelemre s ez ügyes és erélyes
föllépésével meghiúsította az összeesküvők terveit. Tasszilót három hadsereg zárta körül, úgy hogy csakhamar mint legyőzött könyörgő jelent meg Károly előtt. A frankok nemzetgyülekezete halálra Ítélte. Fiával együtt monostorba zárták s bajor fejedelemségét grófságokra osztva, frank grófokkal kormányoztatták. Az itáliai összeesküvőknek idejük se maradt a
cselekvésre. Az avarok későn érkeztek. Egyszerre támadták meg Friault és
Bajorországot (788), de Károly seregei visszaszorították őket Pannóniába, sőt oda is követték. Ez e háború csak 796-ban ért véget az avarok
táborának bevételével. A frankok a görög birodalom kifosztásából származó
tömérdek kincset találtak, annyit, hogy meggazdagodtak belőle régi vagyo
nukhoz képest. Gyilkos háború volt ez, különösen az avarokra, mert ez a korábban rettegett nép annyira kimerült s elgyöngült, hogy a szlávok
támadásait nem bírta ki s könyörögnie kellett Nagy Károlyhoz, hogy Bajorországba telepítse át. Országuk egy részét Szászország módjára
Nagy K*á roly, mint birodalma patronusa.
egyik könyvében levő kis kép után. A hagyomány azt tartja, hogy a párisi egyetemet
balkezében a birodalmi alma, jobb kezében a kard. Pánczélruhája felett hermelin
a díszítésében azonban időrendi hibát követtek el, m:et a későbbi keletű kettős
szervezte Károly s városokat s püspökségeket alapított benne. Ez a föld lett Ausztria bölcsője.
Nagy Károly Padebornban volt, ahol a
mikor egy szaracán, aki nem
szászokat kereszteltette meg,
akarta elismerni a kordovai kalifa fönható-
ságát, fölajánlotta neki, hogy melyek fölött a Pirénéusok ajánlatot. Hatalmas sereggel delmét, Lup-ot hűségesküre
Szaragosszát. De szövetségesei szorosain visszatért Francziaországba.
a 'frankok birtokába juttatja a városokat, déli részén uralkodott, Károly elfogadta az keresztül vonult Gaszkonyon, melynek feje- kényszeritette, majd bevette Pampelunát és
nem támogatták eléggé
s így
a Pirenéusz
Károly magával vitte seregét. A Pirenéusokban azonban sokat kellett szenvednie a hegyilakók álnokságától. A frankoknak szűk, sűrű erdőkkel
szegélyezett szoroson kellett visszatérniök. Ott a baszkok lesből rájuk támadtak. A zavarba jött katonaság, mely a málhák őrizetével volt meg
bízva, a völgybe menekült, ott azonban az utolsó szálig elpusztult, a hegyi lakók pedig a podgyászszekereket teljesen kifosztották, aztán eltűntek. Sok előkelő ember esett el ott, így Eggiard, a király udvarmestere, Anzelm palotagróf, Roland s több más. Ennek a szörnyű balsikernek az emléke
nagyon megkeserítette Károlynak a spanyol hódítás fölött érzett örömét.
A történelem nem sokat tud erről a hires hadjáratról, de annál többet beszélnek róla a középkor fönmaradt költeményei s dalai. Hódolva dicsőí-
tik Roland hő stetteit; a baszk még ma is büszkén mutatja a Pirenéusok-
sokban az óriási rést, melyet Roland szakadékénak hívnak.
Roland dalának egyik szövege a 11. századból maradt reánk s gyö
nyörűen énekli meg Roland hősi tetteit, melyekről pedig a történelem alig emlékszik meg.
Nagy Károly hat évet töltött Spanyolországban s a hazatérésre gondolt. De mielőtt
a hegyeken át visszatérne Francziaországba, követet küld Szaragossza királyához Marszilhez, hogy az Ígért hüségi fogadalmat tegye le. Követnek Roland tanácsára, aki Károly unokaöcscse, Gannelont választják ki. Veszedelmes küldetés ez, mert Marszil, a hűtlen fejedelem eddig valamennyi követet megölette. Gannelon pedig bosszút is esküdött Rolandnak. Szaragosszába érve Gannelon megvesztegetteti magát Marszil királytól, elárulja neki az utat, melyen a frankok visszatérnek s különösen azt, hogy Roland és a sereg legkiválóbb vitézei a málhák mögött vannak beosztva. Aztán aján-
dékokkal megrakodva visszatér Nagy Károlyhoz s jelenti a fejedelemnek, hogy Marszil hűbéreséül ismeri el magát. A hadsereg átvonul a Pirénéusok szorosain. A szaraczénok a legszűkebb utón hirtelen megtámadják a hátvédet, mely sötét éjszakában nem mehet tovább. Károly pedig a fő sereggel folyton távolodik. Roland visszahívhatná, ha kürtjébe fújna, melynek hangja a hegyeken túl is elhallatszanék, de becstelenségnek tartaná félelmet mutatni s húszezer emberével várja a szaraczének rohamát. Irtózatos küzdelem fejlődik, Mahomed összes katonái Rolandra s megmaradt ötven lovagjára vetik magukat. Már százezernél több szaraczén esett el vagy futott szét, de ekkor a dal szerint a kartagói, étiópiai, olifermi és kandiai királyok újabb ötszázezer szaraczén harczossal érkeznek a csata helyére. Roland ekkor jelet ad, Károly meghallja, de az áruló Gannelon visszatartja: „Roland — úgymond — valami nyúlra vadász a hegyek-
Nagy Károly, mint a hárfázó;Dávid király.
Dávid királyt négy zenész veszi körül; hegedűs, dudás, trombitás és dobos.
Nagy Károlyt az 6 czimborái Dávid királynak nevezték.
Ez a kép a 13-ik századból Velő kicsinyke kép után készült, melyet most a párisi nemzeti múzeumban őriznek. ben.“ Ám Roland a nagy veszedelemben folyton erősebb s erősebb jeleket ad. Oly erősen fújja a kürtöt, hogy nyakerei megszakadnak s száján vér ömlik. Ekkor már Károly megérti, serege nagy sietve száll alá a hegyekből, de későn. Roland összes társai, Oliviér, Garnié, Turpin érsek holtan hevernek szanaszét.
Roland egyedül maradt, fáradtan, kimerültén a hosszú harctól. Leszáll lováról egy fa alatt, egy nagy márványsík közelében, mely nagy fönsík közepén Ronszevo fölött terült el. Még kezében volt hires kardja, a száz csatában kipróbált éles, eltörhetlen szablya. Sokáig nézegette, majd fájdalom fogja el, hogy meg kell tőle válnia s csaknem könyezve szól: „Ó gyönyörű kardom, te hófehér, miként az elefántcsont markolatodnál, te fényes, szentelt, áldott Urunk Jézus szent nevének betűitől, ki fog használni ezután? Aki hordani fog, győzhetetlen lesz, sohase fog félni ellenségtől, nem fogja meglepni senki, semmi sem, mindig segíteni fogja az isteni erény. Pusztítottad a szaraczéneket s megsokszoroztad isten dicsőségét! Ó hány ezer ellenséget sújtottam le veled, szaraczént, zsidót s másokat, a kereszt ellenségeit. Ó fájna tudnom, hogy halálom után szaraczén, vagy más hitetlen kezébe kerülj.“
S fölemelte a kardot s háromszor hatalmasan a márványra sújtott vele. Azt hitte eltörik, de a márvány földig ketté hasadt, a kard pedig sértetlen maradt. A közelben egy megmérgezett kutat látott, Roland belehajitotta a kardot, mely még ma is ott van — mondja a költő -- s ott marad föltámadásig. Ez volt Roland utolsó erőfeszítése. A regénynek itt nem szakad vége. Károly meg akarja boszulni a ronszevói vereséget s visszatér Spanyolországba. Különös, hihetetlen csaták következnek, melyekben Károly maga is résztvesz. Marszil a babiloni tengernagyot Baligant-ot hívja segítségül. Egy ideig bizonytalan a háború sorsa, de végre is a frankok győznek. Szaragossza fellegvárával s ötven tornyával a frankok kezébe esik. Roland halálát megboszulta Károly.
A frankok még hatszor viseltek háborút a Pirenéusokon túl. Károly
vezette őket. Megalapították a barcelóniai grófságot s a későbbi navarrai
királyságot. A birodalom határai ebben az irányban még sem érték el az
Ebrot. Kveszka és Szaragossza az arabok birtoka maradt. A Pirenéusok
előtt, az ut védelmére Károly várost épített a Midu és a Dux folyók összefolyásánál. Hogy pedig a partokat megvédje a szaracén kalózok ellen,
hajóhadat küldött Korzika, Szardínia és a Balcari szigetek környékére, ahonnan 779-ben teljesen elűzte a hitetleneket.
Ezt a sok háborút mind befejezte Nagy Károly 800-ik esztendőig. Ekkor már egyedüli ura volt Francia- és Németországnak, Itália háromnegyed részének és Spanyolországnak is részben. Egy harmadrészszel megnagyobbította a birodalmat, melyet apja reá hagyott. Úgy hitte eleget tett már, hogy a Nyugat trónjára ülhessen, s amint apja a királyi koronát kérte a pápától, ő most a Szent Atyától a császári koronát kérte.
A 800-ik esztendő közepén Károly Itáliába ment, hogy fia Pipin vezetése alatt hadat indítson a beneventi lombardok ellen. November 29-én
ért Rómába. Sok volt a vád akkoriban a pápa ellen. A király megvizsgálta
a vádakat, de senki se akart jelentkezni a vádak bizonyítására. Ekkor a pápa az egész nép szemeláttára magára öltötte ornátusát, a Szent Péter
templomba ment s kezébe véve az evangéliumot, tanuul hívta a Szent
Háromságot, majd pedig esküvel erő sítette, hogy ártatlan a fölhozott vádakban. Ugyanaz nap Zakariás szerzetes, akit Nagy Károly Jeruzsálembe
Nagy Károly és III. Leó pápa.
Szent Péter Nagy Károlynak nyújtja Róma zászlóját és 111. Leó pápának a stólát,
ígyjelzi, hogy egyiket a világi, a másikat az egyházi hatalom illeti meg. Ez a kép egykorú karolingi
műemlék és egyúttal Nagy Károly legrégibb arczképe.
küldött, megérkezett Rómába két pappal. Ezeket a pariárka küldötte, hogy vigyék meg áldását a nagy fejedelemnek. Egyúttal elküldte a Szent Sir és
a Kálvária kulcsait, valamint egy lobogót. A király kegyesen fogadta őket,
néhány napig ott tartotta őket Rómában, gazdagon megajándékozta őket
és kihallgatáson fogadta őket visszautazásuk előtt.
Midőn a fejedelem Jézus szent születése napján Péter apostol oltáránál vel. A szétszórt s egymással ellenségesen szemben álló népek számára az összetartásra való fölszólitás volt ez.
III. Leó pápa, mikor Nagy Károlyt megkoronázta, ugyanazt a jogot szerezte meg, mint Szent Rémi Klodvig fölavatásával. Utódai tényleg már a maguk jogának tekintették a császári korona adományozását. S az egész
középkor alatt csak Róma avathatta császárrá a fejedelmet s ott is csupán
maga a római pápa.
Ebből az újjogból később pedig nem egy háború származott.
Nagy Károly hódításai között voltak maradandók, de mulók is. Egyik hasznos, a másik nem az. A lombard királyság meghódítása sem az olaszoknak, sem a franciáknak nem hozott hasznot, csak a pápának, melynek
politikai hatalmat s a jövőre függetlenséget szerzett. Legtöbb haszna a háborúkból Németországnak volt, igaz, hogy az is szenvedett tőlük legtöbbet.
Nagy Károly előtt Németország pogány és keresztény törzsek zűrzavaros kavarodása volt. Barbárok voltak mindannyian, egymásnak ellenségei. Frankok, szászok, türingiaiak és bajorok lakták e földet. Károly után pedig a német nép vette birtokába s ott építette föl a német királyságot. Ez a nagy dicső sége Nagy Károlynak. Egy új népnek adott életet.
Az árnyék-királyok utódai tehát jóval fizettek bitorlásukért. A frank birodalom, mely a züllés lejtőjén állt, ismét fölemelkedett, sőt megnagyobbodott, a tekintély, mely már végképp elveszettnek látszott, ismét megerő
södött. Károly nem üres címet vett föl Rómában. Tényleg a Nyugat császára volt. Ákeni palotájában szünetlenül királyok s követek veszik körül,
messzi országok követei. Egbert az angolszászok királya, Eardulf northum- berlandi király, udvarába jöttek. Az aszturiai, skóciai királyok írásban mindég hívének nevezték magukat s az előbbi nemcsak minden hadjáratáról beszámolt neki, de részt küldött a zsákmányból is.
Nagy Károlyt császárrá kcirozázza Jll-ik l.co pápa 830-ban, karácsony napján. Szt. Péter templomában.
Endrei Zalán: A Világ Történelme. 111.
.Globus" müintézet Budapest.
Nyugat-Ázsia ragyogó s rettegett ura Harun A1 Rasid kalifa barátságát kereste s ajándékokat küldött neki, köztük egy elefántot, amit a frankok addig nem ismertek és aranyozott bronzból készült ütő-órát. Ez az arab óra volt bizonyára eredete mindazoknak, melyek a középkorban készültek, s amelyek egynémelyike, így a straszburgi ma is büszkesége e városnak. A konstantinápolyi császárok is szerződést kötöttek Károlylyal. Sőt egy
bizánci forrás szerint Nagy Károly azon a ponton állt, hogy feleségül veszi
Irén császárnőt s így egyesíti a két birodalmat. Kortársai, de még inkább
az utána következő nemzedék szinte hihetetlen fogalmakat alkottak hatalmáról. íme Szent Gál, egy 884-ben élt szerzetes, így ir róla egy elbeszé
lésben:
Nagy Károly megérkezik az Alpokon túlra, hogy a lombard királyt megtámadja, Didier király Pávia falain tartózkodik Ogger gróffal, aki valamely büntetés elől menekült s rettegéssel nézi a közeledő frank hadsereget. Eleinte csak is vastag porfelhőt
Na g y Károly aláírása.
Latinul az aláírás igy szól : „ Signum + Caroli glorissimi regi s“.
Kufsteinban 790-ben kelt okmányról való. Az aláírás voltakép úgy történt hogy a teljes sort (Sígnum
Caroli stb.) az írnok irta az okmányra, sajátkezüleg Károly csak a keresztes monogrammot irta.
lát, ezek a hadigépek, melyek a királyi város falait fogják törni. „íme Károly — kiált Didier — ezzel a roppant hadsereggel.“
Nem, felel Ogger.
Ekkor feltűnik az egyszerű katonák roppant sokasága.
Bizonyára Károly diadalmasan nyomul előre e tömeg közepén.
Még nem, felel Ogger.
Most megpillantják a testőröket. Öreg harczosok ezek, akik nem ismerik a pihenést.
Istenemre, ez Károly! — kiált megrettenve Didier.
Nem, — felel Ogger. — Még nem.
Aztán jönnek a püspökök, abbék, a szerzetesek s a grófok. S ekkor Didier zokogva kiált:
Szálljunk le gyorsan s rejtsük el magunkat a föld méhében, minél messzebb az ily rettenetes ellenség arczulatától.
— Majd ha a gabonát rémültében reszketni látod a földeken — mondja Ogger — akkor tudhatod, hogy Károly megérkezett.
Alig fejezte be szavait, midőn mályosította a napot. De mikor a gása a napnál is jobban világított. verzetben, bal kezében lándzsával,
észak-nyugatról olyan porfelhő támadt, hogy elho- császár még jobban közeledett, fegyvereinek csillo- S ekkor jelent meg maga Károly, teljes vasfegy- míg jobb keze győzhetlen kardján pihent. Ogger
megismerte, rémülettől eltelve, meginog s elesik így szólván: „íme ez ő!“
De ez a rettenetes ellenfél olyan ellenségre is akadt, mely dühét kinevette s müvét szertetörte. Nagy Károly azért tolta előőrseit egész az Eider folyóig, mert azt hitte, így elzárta Németországot az Észak fiai, a northmanok elől. Lehet, hogy szász menekültek biztatására, a northmanok bárkára szálltak s végig fosztogatták a tengerpartot. Sőt egy forrás szerint még a császár életében behatoltak egyik város kikötőjébe — mondja a krónikás — tózkodott. Elkergették őket, de a császár fölkelt sokáig könnyes szemekkel merengett a távolba. gy szólt a császár a nagyokhoz, akik körülvették: vesen? Bizonyára nem hiszem, hogy nyomorult szomorít, ha meggondolom a sok rosszat, követni majd, ha nem leszek.“ '
De tényleg már Károly életében sok partokon hajóhadakat kellett ellenük tartani.
Nagy Károly birodalmának határai
amit
a Földközi-tengerbe is. „Benyomultak ahol ép maga Nagy Károly is tar- az asztaltól, az ablakhoz lépett és Senki se merte megszólítani. Végre „Tudjátok híveim, miért sírok keser- kalózkodásukkal árthatnak unokáimban
s népeimben
nekem, de el
fognak
zavart
okoztak,
annyira, hogy
tenger-
az mely alsó folyása, telével, melyek
Óceán
voltak
az
Pirenéusok
Peszkara,
és keleten,
Elba torkolatától a gaszkonyi öbölig, nem fizetett adót; délen a Itáliában Garigliano és
Konstantinápoly városokat, és Száva,
névleg tengeri Boszna
Illiria, a Spalato ten Illíriában a Cseh hegyek, a Szálé és Elba.
azonban félig éló navarraiak,
és
itt is fönhatóságát melyek görög
északon armorikáni félsziget Spanyolországban Géta és Velence
Pannóniában a
az
kivételével,
az
ismerték el, birtokot képeztek.
Tisza, Germániában
Ebro kivé- végre Kele- a
határokon túl a Pirenéusokban akkor fizettek végigpusztitották Odera között éltek voltak. Ami a le a fegyvert.
bizonytalan
E így csak szágot és valók tették Baleárok, versengtek.
A általános katonai hivatalukra, grófi hatalommal összes lakosságot szokásaink szerint.
meghódított,
a
adót, ha hadsereggel
Károly seregei,
az obotriták,
vilceket illeti,
Ide tartoznak
de
akik
bár
még
félig beneventi
jöttek
meg inkább
független népek éltek, fejedelem Itáliában, érte. nem
Bretányt hódították.
birtokok, melyekért
birodalom grófságokra
közigazgatás
hatalmat
így
szövetségesek,
legyőzték
Korzika, és
többször
a szigetek:
frankok, görögök
és
Az mint őket,
akik Csehor- Elba alatt- sohase
Szardínia,
szaracének
oszlott.
vezetői az
egyesítették magukban.
szólt hozzájuk: Hűséged
ruházunk föl. Őrizd meg
A összes
Mikor és híven
az
és
mérsékléssel kormányozd,
Légy az árvák és özvegyek
grófok szokásos megbízottak és polgári, igazságszolgáltatási kinevezte területen álló és disz-
a császár szolgálataidért esküdet s igazságosan,
védelmezője,
őket
ezen az alattad törvényünk , büntes
Nagy Károly tollba mondja törvényeit
goruan a tolvajokat s gonosztevőket, hogy a lakosok jólétben s így örömben s békében éljenek alattad. Vigyázz, hogy ami törvényesen a mienk, be
is folyjon minden évben kincstárunkba.
A gróf alatt állt később a vikomt, az első karlovingek alatt voltak
századosok is, akik olyan kerületekben kormányoztak, ahol eredetileg száz család lakott. A százados (vikárius) háromszor évenként törvényt ült a gróftól kijelölt királyi bírók segítségével ítélt minden dolgok fölött, azok
kivételével, melyekre halálbüntetés járt, vagy pedig vagyon- és szabadságvesztés Ezek az ügyek a grófi udvar elé tartoztak.
A királyi küldöttek, rendszerint egy gróf és egy püspök, évenként négyszer beutazták a grófságokat, hogy a császárt minden birodalmi dologról fölvilágositshassák s a nép kívánságai ne maradjanak titokban előtte. Meghallgatták az alattvalók panaszait, megszüntették a visszaéléseket, átvették a grófi ítéletek ellen beadott fölebbezéseket. „Ha egy gróf nem tesz
igazságot az általa kormányzott emberek között — mondja Károly egy
779-ben készült törvénye — küldötteink szánjanak házába s addig élje
nek ott az ő költségén, míg a peres ügyet el nem intézi.“
Minden esztendőben két nemzetgyülekezet volt, tavaszkor és ő szkor.
Mindkét ízben a nagyok elé terjesztették a törvényszakaszokat (kapitulák),
melyeket maga a császár fogalmazott. Két-három, sőt több napig is tanácskoztak fölöttük, az ügy fontossága szerint. A küldöttek kérdéssel érkeztek
s felelettel távoztak. Idegennek nem volt szabad a gyülekezet helyéhez
közelednie, míg a tanácskozások eredményét a nagy fejedelem elé terjesz
tették, aki istentől nyert bölcsességével határozatot hozott, melynek azután mindenki engedelmeskedett. Így készültek a törvényszakaszok, aszerint, amint a kor, a szükség, vagy a nép érdeke egyébként megkívánta.
Míg azonban ezeket a dolgokat a király távolléíében tárgyalta a gyülekezet, a fejedelem, aki nagy sokaság közepeit jött a nemzet-gyülekezetbe, azzal foglalatoskodott, hogy fogadta az ajándékokat, üdvözölte a tekintélyes embereket, akár egyháziak, akár világiak voltak azok, csevegett azokkal, akiket ritkán látott, az idő sebbek iránt kedves érdeklődést
koztok, külön épületben üléseztek.
A nagyok gyülekezete két részből állt, úgy hogy a püspökök, abbék és a magasabb papság a világiakkal való érintkezés nélkül összejöhettek. Ép úgy a grófok és az állam egyéb nagyjai is már a tanácskozás reggelén elkülönítették magukat a többi sokaságtól. Ekkor a papság és a
hí ákeni dótu belseje Nagv Károly állítólagos trónusával A nyitott ajtós oltár háta niegett van a lépcsős trónBlés.
világi nagyok bevonultak a tanácskozási terembe, ahol ülésekkel tisztelték meg őket. Most már tanácskozhattak együtt, vagy külön-külön, a megbeszélni való tárgyak természete szerint, vagyis aszerint, hogy egyházi, világi, vagy vegyes természetűek voltak-e azok. Ha fölvilágosítást akartak
valami iránt, olyan embertől, akinek különben a köztük való ülésezésre
nem volt joga, egyszerűen maguk elé hívatták, kikérdezték s újból elküldték.
Fontos foglalkozása volt ilyenkor a királynak az is, hogy a nagyoknál az iránt az országrész iránt érdeklődött, ahonnan az illető jött Mert mindegyiküknek föladata volt minden iránt, ami kerületükben vagy grófságukban történik érdeklődni s arról a nemzetgyülekezet idején a királynak számot adni. A király tudni akarta, elégedett-e a nép, nem zugolódik-e s egyéb hasonló dolgokat, azt is tudni akarta, ha a leigázott országok valamelyike nem készül-e lázadásra, hogy amelyik föllázadt, nem mutat-e hajlandóságot a meghódolásra, ha vájjon a független szomszédok nem fenyegetik-e a királyságot támadással.
Ezek a gyülekezetek tehát már nem hasonlítottak * a frankok hajdani
gyülekezeteihez, amelynél minden szabad ember részt vett a tanácskozásban. Nagy Károly már csak hercegek, püspökök, grófok, abbék tanácsát
kérte ki. De a hajdani jog emlékére, a törvények a nemzeti szentesítés
következő jelét viselik: „És mindezt helyeselte a nép.“
Hatvanöt ilyen törvény maradt ránk, melyek 1151 szakaszból állnak. A tárgyak különfélesége, melyekkel foglalkozik, mutatja a fejedelem komoly munkálkodását s forró óhaját, hogy rend legyen az államban. Ugyanakkor, medőn a zsinaton elnökölt s a püspökkel a képekről, vagy Ürzsel Bódog
tiretnekségéről beszélgetett, egyúttal volt ideje uradalmai igazgatását legapróbb részleteiben is rendezni s elrendelte, hogy hivatalnokai vigyázza
nak, hogy egy rabszolgája sem haljon éhen, „amennyire az isten segítségével megakadályozható.“ Minden erejével küzdött a királyi birtokok bitorlása ellen s tanácscsal, figyelmeztetéssel igyekezett a népeket csalóktól
megóvni. Megakarta szüntetni a koldulást s evégből hívei mindegyikét arra
kötelezte, hogy birtokán az ott levő koldusokat a király adományaiból
ellássa. Megparancsolta, hogy a plébániák földjeik jövedelmét három részre oszszák, az egyik a templom föntartása és díszítésére, a másik a szegé
nyek és vándor utasok használatára, a harmadik a papok saját használatára fordíttassék. Ő vezette be a templomokban a gregoriánus éneket, reformálta a monostorokat, mert sok pap már rég ideje sokkal többet for
gatta a kardot és nyilat, mint az evangéliumot.
Kiszélesítette az egyház törvénykezését, úgy hogy fölszabadította a királyi törvénykezés alól, megkísérelte kényszeríteni a kereskedőket, hogy egyenlő súlyokat és mértékeket használjanak. Szabályozta a katonai szolgálatot. Minden szakád ember, akinek négy holdja van, köteles hadba
Szt.-Mate. Nagy Karoly evangéliumában.
menni, akik ennyivel nem bírnak, összeállnak. Egyikük részt vesz a háborúban, a többi fegyverrel, lóval s szükséges eleséggel látja el. A lopást
roppant szigorúan büntette: első ízben a tolvaj egyik szemét szúrták ki,
másodszori lopásnál orrát vágták le, harmadízben kivégezték.
A hetedik század óta, már nem voltak közadók. A királynak csupán
az volt a jövedelme, ami birtokaiból befolyt, a nagyok ajándékai, s a
meghódított országok adója. A földbirtokosok kötelesek voltak a királyt vagy küldötteit, ha birtokukon átmentek, szállítási eszközökkel ellátni, azonkívül rendben sjókarban kellett tartaniuk az utakat és hidakat.
A hadsereg maga látta el magát fölszereléssel s a saját költségén élt zsold nélkül. A föld, vagy egyéb adomány, melyet kapott, volt a kiadásai fedezése. Láttuk, hogy Károly Szászország és Pannónia civilizációja végett
püspökségeket alapított ez országokban, melyek mindegyike egy-egy hatalmas
városnak vetette meg alapját. Oly munkát kezdett meg ezzel, mely csak
napjainkban fejeződött be. Össze akarta kötni a Regnitz és Altmühl fo
lyókat s ezek utján aztán a Rajnát és a Dunát. 793-ban egész udvarával arra a helyre ment, ahol a csatorna építését meg kellett volna kezdeni.
A csatorna ágyát kiásták kétezer lépés hosszúságban és háromszáz láb szélességben, de a folytonos esőzések s a föld puhasága által okozott
nehézségek megakadályozták a munka befejezését. Ami földet nappal kiástak, éjszaka visszazuhant a csatorna medrébe s így másnap újra kellett
kezdeni a munkát. A vállalkozás tehát nem sikerült, de már a kísérlete is
mutatja a császár szellemi nagyságát. Mainzban hidat építtetett, Aken- ben bazilikát, Nimvég és Szugelheim városokban két palotát. Ám, hogy
ezeket díszíthesse, ki kellett fosztania Itáliát s Ravénnából elvitetnie a leg
drágább márványokat.
Számos templomot építtetett, megkívánta a papoktól, hogy ne csak
jámborok legyenek, hanem erkölcsösek és írástudók is amint hivatásuk megköveteli. Egyszer Károlynak jelentik, hogy egy püspök meghalt. „Küldött a püspök maga előtt a vagyonából s a munkáiból a másvilágra?“ —
kérdi a császár. „Nem többet két font ezüstnél, Uram“ — válaszolt a hírnök. „Ez igazán kevés málha, olyan hosszú utra« — jegyzi meg valamelyik pap, mire a császár e szavakkal fordul a fiatal szerzeteshez: „Mit
gondolsz, ha neked adnám ezt a püspökséget, nagyobb készletet vinnél magadra az útra?“ A pap térdre hull s így válaszol reménykedve: „Óh
Uram, ez isten akaratától s a te hatalmadtól függ.“ „Hát akkor rejtőzz
ide e függöny mögé — mondja a császár — mindjárt meglátod hány
vetélytársad van e díszes állásra.“
Alig ment hire a püspök halálának, a palotatisztek rögtön megrohanták
a császár bizalmasait, eszközölnék ki számukra a gazdag örökséget; Hil-
degard királyné egyik kedvenc papjának szánta azt. Előbb a birodalom
nagyjait küldte a császárhoz, majd maga járult eléje. Károly kedvesen fogadta, de azt felelte, hogy már elígérte a püspökséget. A királyné elnyomta haragját s könyörgőre fogta a dolgot; hízelgéssel akarta férjét
rábírni kérése teljesítésére. Mikor a fiatal pap meghallotta Hildegard királyné könyörgését, megijedt, hogy elveszti az állást s panaszos hangon
kiáltott a függöny mögül: „Uram király, légy erős, ne tűrd, hogy bárki
is kiragadja kezedből a hatalmat, melyet isten bízott rá“ . A császár erre
megparancsolta a papnak, lépjen elő : „Tied a püspökség, de tégy rólaí hogy sok alamizsnát s minél több útravalót vigyél magaddal arra az utazásra, melyről nincs visszatérés.“
Előkelő főnemes hódol Nagy Károly előtt.
A főnemes kinyújtja kezét, hogy ezt a király kezébe tegye és elmondja a hűségi esküt. Egy _ főhivatalnok
kezében tartja a jogart, melyet azután meghajt a hódoló előtt, mint a királyi kegy jelét, a főnemes pedig
megcsókolja a lehajtottjogart, az engedelmességjeléül.
Máskor Károly valakinek püspökséget adományozott s aki megkapta, nagy örömmel készült az útra. Komornyikai, miként az egyház méltó
ságához illik pompás lovat vezettek eléje és segíteni akarták a fölülésnél. Az új püspök fölháborodott azon, hogy aggastyánnak nézik s oly hevesen
ugrott föl a nyeregbe, hogy csaknem lepottyant a túlsó oldalon. A király a palota erkélyéről látta a jelenetet. Magához hívatta a papot s így szólt: „Barátom, nagyon is élénk s heves vagy, kitűnők a lábaid. Birodalmunk nyugalmát, mint tudod, folytonos háborúságok dúlják föl. Szükségem van
tehát kíséretemben olyan papra, amilyen te vagy s mert oly ügyesen pattansz föl a lóra, hagyd másoknak a püspökséget s oszd meg velünk a mi
fáradalmainkat. “
Nagy Károly iskolákat alapított a püspökségek területén, a monostorokban, sőt saját palotájában is. Elment az oktatásra, megjutalmazta az ügyesebbeket s megszégyenítette a nagyok fiait, ha szegények mögött maradtak a tanulásban. „Ti — mondta haraggal — az apáitok érdemeire
számítotok, de tudjátok meg, hogy ők már megkapták a jutalmukat s hogy az állam csak annak tartozik, aki maga érdemeket szerez. “ A püspökökhöz és szerzetesekhez pedig így szólt: „Istennek tetszik az istenes élet,
de tetszik neki az okos beszéd is.“ Alkuin, aki hallotta ezt, egy napon így kiáltott föl: „Óh, bár csak tizenkét olyan tanult pap volna körülöttem,
mint amilyen Jeromos és Ágost volt! “
Károly maga is igyekezett sok olyan dolgot megtanulni, melyekről apja
s nagyapja még aligha hitték, hogy a királynak s a harcosnak te hasz
nosak. Nem elégedett meg anyanyelve tudásával, idegen nyelveket is tudni akart s oly jól megtanult latinul, hogy oly folyékonyan használta,
mint az anyanyelvét. A görögöt jobban értette, mintsem beszélte. Szenvedélyesen szerette a szabad művészeteket s tisztelte és elhalmozta meg-
tiszteléssel azokat, akik kitűntek. Az agg Péter diakónus, ki Pizában született, oktatta nyelvtanra, a többi tudományokban Alkuin mester, a breton
.diakonusz tanította, aki viszont szász eredetű volt s korának legtudósabb
embere. Az ő vezetése alatt Károly sok időt és sok munkát szentelt a
szónoklattan és csillagászat tanulmányozására, megtanulta a csillagok járását kiszámítani s futásukat bámulatos lelkiismeretességgel kisérte figyelemmel. Az írást is meg akarta tanulni s rendesen vánkusa alatt táblákat
és példákat tartott, hogy a betűk alakjában gyakorolja magát, ha néhány percnyi szabad ideje akad. De ebben a tudományban nem sokat haladt,
későn fogott hozzá s nem alkalmas időben. A Károly által meghódított országok egyikének nem volt írott törvénye. Károly megparancsolta, hogy szokásaikat Írásba foglalják. Ugyanazt cselekedte a barbár költeményekkel, melyek a hajdani főnökök hő stetteit énekelték meg s így megőrizte azokat az utókornak. Nemzeti nyelvtan készíttetését is megkezdette. Egyik törvényszakaszában dicsekedve mondja, hogy kijavította a régi és az új
Nagy Károly. Az ákcni palota kápolnájának belseje.
szövetség könyveit, melyeket a másolók tudatlansága meghamisított. A ful- dai apátságban még meg van egy töredéke annak a hőskölteménynek,
mely Károly tetteit énekli meg. Ez a töredék frank tájszólásban van megírva, a VIII. vagy IX. század írásjeleivel. Nyilvánvalóan része ama hosszú
költemények egyikének, melyek utolsó kifejezése a Nibelungokról szóló, a német
nagy hősköltemény. íme a megcsonkított romja hajdani frank költészetnek:
„Hallatlan, hogy Hildebrand és Hadubrand, apa és fia találkoztak s párviadalra hívták egymást. A harczosok felöltötték harczi ruhájukat s fölcsatolták harczi bárdju- kat. Mikor vágtatva rohantak a harcz helyére, Hildebrand, a Herebrand fia így szólt: „Nemes ember volt, okos eszü.“ Röviden kérdezi: „Ki volt apád s mely családhoz tartozol? Ha megmondod, háromszor szőtt harczi ruhát adok neked, mert ó harczos én ösmerek minden embert.4' Hadubrand a Hildebrand fia így válaszolt: „Öreg s bölcs emberek honomban, kik halottak már, azt beszélték nekem, hogy apám Hildebrand volt. Én Hadebrand vagyok. Egy nap elment Kelet felé, Odoaker gyűlölete elöl menekült. Téodorikkal és sok hő sével volt. Egyedül hagyta fiatal nejét, piczi fiát s fegyvereit s elment Kelet felé. Azóta, hogy unokafivérem Téodorik barát nélkül maradt, hogy szerencsétlensége elkezdődött, apám nem akart tovább Odoaker-ral maradni. Apám bátor harczos volt, mindig a sereg élén harczolt, ő túlságosan kedvelte a harczot s nem hiszem, hogy még életben volna!“ „Szent isten, mondja Hilderand, ne engedd, hogy egy vérből való emberek egymást pusztítsák.“ Aztán levett karjáról egy drága aranykarpereczet, melyet a hun királytól kapott: „Vedd, - szólt fiának _ neked ajándékozom. Jól látom fegyverzeteden, hogy nem szolgálsz valami hires főnököt s ez országban nem cselekedtél még hősiest. Sajna, mily sors az enyém, hatvan télen s hatvan nyáron át vándoroltam idegen földön. Mindig a harczosok élére állítottak s most a saját fiam sújtson porba, vagy én legyek az ő gyilkosa? Könnyen megeshetik, ha erős és biztos a karod, hogy nemesen gondolkodó emberről fogod letépni a fegyverzetet, hogy holttestét kifosztod. Tedd meg, ha azt hiszed jogod van hozzá. Ti pedig jó harcosok ítéljétek meg, melyikünk forgatja jobban a lándzsát s érdemli meg, hogy két fegyverzete legyen.“ Hadebrand pedig felelt: „Ily ajándokot csak lándzsát-lándzsához szorítva lehet elfogadni. Csalfa a beszéded öreg hun, kém vagy s a porba foglak súj- tani.“ Erre egymásra hajították szekerczéjüket s azok sivitva álltak meg pajzsaikban. Kopogtak a kőszekerczék, súlyosan döngették a pajzsokat, fegyverzetük szerte szakadt, de testük nem engedett...“
A 7. és 8. században Francziaország el volt szellemileg maradva.
Angilbertet Homérnek. Nagy Károlynak ebben az akadémiában Dávid volt a neve. A tanításról vannak följegyzéseink. Alkuin beszélgetve adott leczke- órát Károly második fiának a tizenegyéves Pipinnek. Íme a leczke:
Pipin: Mi az írás?
Alkuin: A történelem őre.
P.: Ki ad életet a szónak?
A.: A nyelv.
P.: Mi a halál?
A.: Elkerülhetlen esemény, bizonytalan utazás, sírás tárgya az élőknek.
Nagy Károly hamvainak szekrénye-
Az ezüstből készült ötvös műemléket az ákvni dóm kincstárában őrzik.
P.: S mi az ember?
A. Az ember a halál rabszolgája, futó utas, vendég a saját hajlékában.
P.: Mi a tél?
a.: A nyár száműzetése.
P.: A tavasz?
A.: A föld festője.
P.: A nyár?
A.: Az a hatalom, mely süti a földet a megérleli a gyümölcsöt.
P.: Az ősz?
A.: Az év magtára.
P.: Mester, félek tengerre szállni.
A.: Mi kényszerít, hogy oda menj?
P.: A kíváncsiság.
A.: Ha félsz, veled megyek, ahová csak elmégy.
P.: Ha tudnám mi a hajó, készítenék neked egyet, hogy velemjöhess.
A.: A hajó egy mozgó ház, szállás mindenütt, utas, mely nem hagy nyomot.
P.: Mi a fű?
A.: A föld ruhája.
P.: S mik a főzelékek?
A.: Az orvos barátai, a szakács dicsősége.
P.: Mi teszi édessé a keserű dolgokat?
A.: Az éhség.
P.: Mibe nem ún bele az ember soha?
A.: A nyereségbe.
P.: Mi az álmuk azoknak, akik ébren vannak?
A.: A remény.
Nagy Károly végrendeletének kezdete.
Einhárdnak a „Károly élete*' czíntü munkájából, melyet röviddel Karoly halála után irt Az eredeti a bécsi császári könyvtárban.
Majd talányokat ad föl Pipinnek megfejtésre. Alkuin-nal egy sorba kell helyeznünk Eginhard-ot, a Nagy Károlyt, bizalmas társát, életrajzíróját s vejét. A palotában nevelkedett s korán megtetszett a királynak, aki a nyilvános munkák felügyelőjének tette meg s úgy megszerette, hogy el se tudott tőle válni. Ez a bizalmasság lett szülője az Eginhard és Károly leány? Emma közötti bizalmas viszonynak. Sokáig titokhan maradt ez a szerelem, de egy éjszaka, mikor Eginhard szerelmesénél, Emmánál volt, sűrűn hullani kezdett a hó. Hogy menjen el? Lábai a hóban okvetlenül nyomot hagynak s akkor a titok kipattan. A szerelem jó gondolatot adott Emmának. Azt indítványozta Eginhardnak, hogy elviszi őt a saját lakásáig s ugyanazon nyomokon fog visszatérni. Női lábnyomok nem ébresztenek gyanút. El is indult görnyedezve nehéz terhe alatt.
Nós, véletlenül a császár azon az éjszakán nem tudott aludni. Az ablakhoz ült s így végignézhette leánya különös utazását. Másnap Eginhard abban való félelmében, hogy éjszakai kirándulását fölfedezték talán, megbízatást kért valamely távoli országba. A császár másnapra halasztotta feleletét. Majd összehívta tanácsosait, a királyság nagyjait s egyéb bizalmasait s elbeszélte nekik a különös kalandot, melynek véletlenül tanúja volt s azt kérdezte, mily büntetést érdemel Eginhard. Valamennyien szörnyű büntetést szabtak a csábítóra. Károly azonban az udvaronczok nagy meglepetésére maga elé vezettette a fiatal párt s maga tette Emma kezét Eginhardéba, kihez így szólt:
— Fülemhez jutott panaszod, amiért szolgálataidért még nem jutalmaztalak meg méltón. Ha hamarabb ismertem volna vágyadat, megadtam volna a tiszteletet, melyet megérdemelsz. Azt akarom, hogy mindig hű légy s hozzám kötött, azért neked adom nőül lányomat, azt — tette hozzá nevetve — aki olyan hűen czipelt az éjjel.
Eginhardtól a „Krónika“ és „Nagy Károly élete“ maradt ránk. Ez utóbbi igazi irodalmi munka.
Nagy jelenése volt s utolsó a
Károly méltóságos hasa kissé négy évét.
hatalmas
volt s
elhízott.
termetű, de arányos tiszteletet parancsolt, Állandóan kitűnő
Legnagyobb kedvtelése a
alkatú
ámbár
egészségben volt,
vadászat.
volt.
nyaka
Alakja,
kissé
kivéve
meleg fürdőt
fürdjenek
s
nem
elleni
együtt öltözködött fölött s lombardok után:
„Mit nyomban, dászni esett s azonban zuhogott csak urakról. abban
s
vele.
gyakran
egyszer
háború
csinálunk nem fogunk,
Károly drága
az
vissza
Károly
ruhában
eső. a
gyakran meghívta barátait,
Ezért is
gúnyolódott
megtréfálta őket.
fáradalmait
volt oly
udvara
Egyszer
pihente ki,
fürdő és
híveit, szívesen
nagyjainak
a sőt
meg- vastag élete Szerette
Akvileában, így
katonáit Akenben.
hiúsága s
ahol
szólt híveihez
is, hogy Egyszerűen fényűzése éppen a mise
itt, érdemes
még pedig már reggel öltözetekben
A sok vadászatról. megparancsolta, jelenjenek meg szomorú
hogy agyon lakásunkra úgy, egy voltak. finom ruha A finom mikor meg a
magunkat? átöltözködjünk.
Hideg, vállára, s
unjuk
hogy
vagyunk.“ vetett a
vadásztak
ment. Éjszakára
Induljunk Va- szúró eső udvaroncai egész
nem
mennünk, ahogy most rossz juhbőrt
Egész nap
tönkre
foszlányokban
tőlük, hogy
Engedelmeskedtek előtt, aki ekkor
mind ruhák elvált palotában.
lógtak
másnap
öltözetükkel Károly
zavarban jelentek szólt szolgájának: „Eredj, rázd ki vadászruhámat s hozd vissza.
nap tértek
nagy ugyan
kínos nevetve
A juhbőr hamar rendben volt s Károly megmutatta grófjainak és kitünően mulatott zavarukon. A római tehát, amint látjuk, nem tudta teljesen
kiirtani a barbárt.
Károly a kihallgatásoknál sem fejtett ki nagy pompát. Öltözködés közben fogadta barátait s ha a palotagróf olyan ügyet jelentett neki, melyben
Nagy Károly — Aranyozott ezüst mellszobor, melyet az ákeni dóm kincsei közt őriznek.
csak ő dönthetett, rögtön behivatta a feleket s meg is hozta öltözködés
közben az Ítéletet. Ebéd alatt beszélgetett, vagy fölolvastatott magának a
régi idők történetéből.
Károly egyik törvényszakasza azt mondja, hogy az eltaszított asszony nem mehet férjhez másodszor férje életében, sem a férj, míg neje él.
Nagy Károly ledönti az Irmenoszlopot
Ő azonban nem vetette magát alá e törvénynek, mert tudjuk, hogy kilenc
törvényes és törvénytelen felesége volt. Gyermekei közül alig egy-kettő élte túl. Legszomorubb hírre jutott közülük Pipin. A természet mostohán
bánt vele, amiért Károly egyik felesége folyton sértegette. Pipin elkeseredésében fellázadt apja ellen. A ratiszbonni Szent Péter templomban gyúj-
tötte össze híveit 791-ben, ott föleskette őket Károly halálára. Egy pap,
aki az oltár mögött rejtőzött, mindent hallott, de fölfedezték s neki is esküt
kellett tennie. Alig szabadult azonban ki, Károlyhoz sietett. Éjjel ért oda.
A császár feleségei nem akarták beereszteni a hálószobába, de Károly
felébredt a zajra s okát kérdezte. A papot beengedték s az elmondta,
amit hallott és látott. Pipint és barátait elfogták és szigorúan megbüntették. Pipint megkorbácsolták, leborotválták fejét, majd Károly a szent-
gáli apátságba záratta, ahol a szerzetesek földművelésre használták.
Téodul püspök megénekelte Károly bájos családi képet rajzol. Károly ül járul eléje, hogy ősz fejére gyöngéd
vissza kéz-kézben s virágokat hintenek Rotrud violát. Gizella liliomot. Kár,
lányainak erényeit s költeményében s Hildegard három leánya egyenkint csókot leheljen, majd együtt jönnek drága fejére. Berta rózsákat hoz, hogy mindez csak képzelet, mert
a császári család belső élete nem felelt meg e gyönyörű képnek. A történelem megörökítette Berta és Angilbert, Hamiltrud és Odilon szerelmét,
amelyek Emma és Egenhard regényével együtt elég híven festik a császári
család s általában az akkori kor erkölcseit.
Nagy bazilika tetemét. ragyogó aranyból
814 ahol
Károly közepén, A hagyomány ruhába öltöztették,
január 28-án sírboltot építettek azt
való evangéliumot
halt meg.
neki. Oda mondja, fehér márványból fejét tettek
drága
térdére
kővel kirakott
s két oldalára
Akenben vitték készült aranykorona
temették
a nagy székre
kardját, a
egy aranypajzsot helyeztek.
Nagy Károly hatalmas
császár nevét azonban örök
műve időkre
nem
a
volt maradandó, halhatatlanság
összeomlott, glóriája övezi.
el, a császár ültették, díszítette,
jogart és
a nagy
A leg-
Nagy Károlynak bemutatják az ákeni dóm tervrajzát.
nagyobbak közé tartozik ő, akikről modern Németország alapját s a neve volt a vezérlő csillag, mely erkölcsökhöz visszavezette.
Itália elvesztette Károly hódításai
örökölték a császári czimet s Károly hódításaiban vannak tartósak
telenek. A Pirenéuszokon túl egy
a történelem beszél. Ő vetette meg a
középkor szörnyű zűrzavaraiban az ő a népeket végre mégis a rendhez s folytán nemzetiségét. A német cézárok a félszigetet tartományuknak tekintették.
és rövidéletűek, hasznosak és értékvállalkozása sem sikerült. Többet ért,
teremtette. Ez talán legnagyobb dicső sége Nagy Károlynak.
Károly nevétől visszhangzott az egész világ. Nem haszontalan czím volt az, melyet Rómában szerzett: tényleg a nyugat császára volt. Udvarában
mindig királyok vették körül. Egbert szusszekszi király, Eardulf northum-
berlandi fejedelem meglátogatták. Skóczia s Aszturia királya hozzá intézett
leveleikben hívének mondják magukat. A konstantinápolyi császárok alkudozásba léptek vele s egyenrangú császárt látlak benne. A bagdadi kalifával is barátságban volt. Harun Al-Rasid megértette őt. Ő küldte el neki
Nagy Károly.
Bronzszobor, melyet eredetileg Metzben a székesegyház kincstárában őriztek; most Párisban van a Karnavalet-muzeumban.
a szent sír kulcsát. Azonkívül kerekes órát, arab illatszereket, selyem sátra
kat, bengáliai majmokat ajándékozott neki.
E nagy karoling birodalom nemcsak a győzelmeknek volt köszönhető,
hanem az okos kormányzásnak is. Károly hamar megértette, hogy hatalmas
kiterjedésű birtokának kormányzása, melyeken egymásra idegen népek élnek, megkívánja a tekintély megosztását. Bár ő maradt a germán faj
legfőbb feje s különösen a diadalmas Ausztráziáé, melynek nyelvét megtanulta s ruházatát viselte, két fiát: Pipint és Lajost 781-ben Italia és
Akvitánia királyává koronáztatta. 806-ban a tionvilli birodalomgyűlésen végrendelet alakjában fölosztotta a birodalmat három fia: Károly, Pipin és
Lajos között. Az első kettő hamarabb hunyt el, mint ő, 813-ban, tehát
újból végrendelkezett és pedig úgy, hogy Pipinnek a fia: Bemard Italia királya
lett, a többi a császári címmel együtt Lajosé lett.
A nemzeti gyűlés az uralkodó tanácsa lett s mivel ezek korábban tisztára katonai gyülekezetek voltak, erő szakosak s rendszertelenek, helyes
volt elvonni tőlük a kormányzást s csupán a tanács jogát adni meg nekik.
A püspökök, hívek, szabad emberek, császári ügynökök mind összejöttek
a gyűlésen, hogy tudósítsák a császárt, mi történik tartományaiban. Évenként két gyülekezetei hit össze. A gyűlés helye nem volt ugyanaz. Ott találták a császárt, ahol éppen dolga volt. Míg ő fogadja a hozzáözönlő
tömeg hódolatát s ajándékait, a gyülekezet, mely a püspökök, fejedelmek,
abbék és grófok, valamint minden tartomány 12 legfontosabb emberéből, tehát a bírod dóm nagyjaiból áll, távollétében megvitatja a törvényeket,
melyeket ő a legutóbbi gyülekezet óta előkészített s a vélemények alapján, melyeket elfogadott, de el is vethetett, csinálta meg ejezeteit (kapitulále),
melyekből 65 ma is meg van s amelyek 1125 cikket tartalmaztak. A világi
és egyházi kormányzat összes anyaga meg van benne. Nemcsak a tartományok kormányzását, de sőt a császári uradalmakét és az adományokét
is tárgyalja. Kiterjeszkedett figyelme még a császári uradalmak ökreinek és főzelékterményeinek eladására is. Valahol elrendeli, hogy mindenki vigyázzon, nehogy rabszolgája éhen veszszen el.
Az egyházat illetőleg is alapos volt. A képimádás kérdésében így ir papságának: „Mint biró foglaltam helyet az érsekek között; láttuk s isten kegyelmével megállapítottuk, mit kell hinni. “
A központi kormányzás más alakja, mely mindenütt éreztette a császár jelenlétét, a császári küldöttek intézménye volt. Ezek folyton künn jártak a tartományokban s visszatértek jelentést tenni. Kettesével mentek: egy gróf és egy püspök, hogy egymást is ellenőrizzék s hogy a világi és egyházi bajokat egyformán lássák. Károly kormányzata minden ágában és fokán nagy helyet engedett a püspököknek s általában a papságnak, mert akkor egyedül azok foglalkoztak tudományokkal, de sohasem engedte meg, hogy túl nagy befolyást nyerjenek rája. A császári küldöttek évenként
Nagy Károly ezüst koporsója.
Ebben nyugszanak Nagy Károly hamvai. A koporsót a XU-ik században készítették és azóta az Ákeni dómteniplon£legbecsesebt> kincsé.
négyszer járták be a birodalmat, elnököltek a tartományi gyűléseken, kihirdették a törvények új fejezeteit s ellenőriztek mindent.
Károly a tartományi kormányzásban teljesen megtartotta a merovingek kormányzási módját: hercegek, grófok, kantonierek föladata volt a csapatok beszólitása, igazságszolgáltatás s behajtani mindazt, ami a kincstáré volt. A tartományok grófságokra, kantonokra (száz tűzhely kerülete) oszlottak.
A katonai szolgálat ingyenes maradt. Tizenkét hold ura tartozott szolgálni, öt arany értékű vagyon tulajdonosai hatan állítottak egy embert. A püspökök és abbék föl voltak mentve a katonai szolgálat alól, de
embereiket tartoztak a hadsereghez küldeni.
A hetedik század eleje óta nem volt többé nyilvános adó; a király
csak azt kapta, ami megillette mint birtokost, uradalmi jövedelmét, a személyes szolgálatot (a grófok és királyi adományosoktól), a nagyok aján
dékait és a meghódított országok adóját. A földbirtokosok tartoztak a fejedelemnek szállítási eszközöket rendelkezésére adni, ha birtokukon átvonult, úgyszintén küldötteinek is, jó karban kellett tartaniok az utakat, hidakat stb. A hadsereg maga ruházkodott és zsold nélkül saját költségén élt
Az ákeni dóm. A kupola alatti rész a Karoling-korszakból való.
A Karolingek korából való kápolna Lorsban.
Németország egyik leggazdagabb apátságának ősi kápolnája, melyet a VIII-ik században építettek.
Eredetileg Benedek-rendi kolostor volt, majd pémontrei kolostor lett. A kápolnában temették el
Nagy Károly unokáját, Német Lajost és ennek fiát, az ifjabb Lajost.
Károlynak még más nagy dicsősége van. Az irodalmat, mely teljesen elposványosodott a százados harcok közepeit, ismét fölvirágoztatta. Ő maga
csak nehezen írt, mégis egyike volt kora legműveltebb férfiainak. Az általa
meghódított országok egyikének sem volt addig írott törvénye, ő elrendelte
szokásaiknak írásba foglalását. Ugyanezt cselekedte a barbár költeményekkel, melyek hajdani vezérek tetteit ünnepelték. Nyelvtan készítését is elren
delte és görög és sziriai tudósokkal korrigáltatta az evangéliumot. Egyik fejezetében így szól: „Szívemen fekszik, hogy templomaink állapota
javuljon s mert azonkívül föl akarom lendíteni az irodalom művelését is, mely teljesen elveszett ő seink küzdelmei közepeit, éppen azért magunk
járunk jó példával elől, hogy a művészetek és az irodalom tanulmányozására megnyerjük mindazokat, kik hajlandók rá. Isten segítségével kijavítottuk az ó- és az új szövetség könyvét, melyet tudatlan másolók meghamisítottak. “ Kis akadémiát is alapított, a palota iskolája névvel, melyet
maga is látogatott három fiával, nővérével, leányával s udvara főbb személyiségeivel. Ott Dávidnak hívták. Alkuin a Flakkusz nevet vette föl,
Angilbert pedig Homéroszét.
Alkuin, e kor legkiválóbb irodalmi férfia, volt Károly főeszköze az irodalom föltámasztásában. Ez szász szerzetes volt, akit Károly magával hozott udvarába. Ahcuin a gazdag Turszi Szent Márton apátságot kapta tőle, ahová 300-ban visszavonult. Két vastag kötet teológiai munkát hagyott ránk, melyek egyike Urgel Feliksz véleményét tartalmazza Jézus
kétféle természetéről, a lélek természetének bölcseletét, történelmi s költé
szeti munkákat. Nem sok eredetiség van bennük, mert nagyrészt Boeciusz- ból merítette, de olyan stílusban, mely e kor íróiét messze túlhaladja.
Alkuin tényleg iró s müveit volt. Ismerte Pitagoraszt, gyakran idézi Arisztotelészt, Plátót, Hornért, Virgilt és Pliniuszt. Legnagyobb értékű részei
hagyatékának azok a levelek, melyek közül harminc mindenféle emberek
kezére került. Arisztotelész levelei ezek, melyek teológiát, nyelvtant, etimo
lógiát, csillagászatot egyaránt tárgyalnak. Alkuin legkiválóbb tanítványa Rábán Maur, majenszi érsek.
Meg kell még említeni Leidrad honi püspököt, Téodolf orleani püspököt, Szmaragde Szent Mihályi abbét, Augilbert Szent Rikieri abbét, aniani Szent Benoatot, ki Akvitaniában a monostorok második reformátora volt,
végül Eginhardot, Nagy Károly titkárát, aki az ő és e kor történetét meg
írta. „Nagy Károly élete“ czímű munkája jelentékeny alkotás. A két 1 előző századdal szemben tehát határozott haladás mutatkozik szellemi téren.
Ez a gyönyörű birodalom s minden alkotása azonban alkotójával együtt
tűnik el. Hiába való volt minden fáradozása. Hiába vonzotta udvarába a világosságot, hiába teremtett kereskedelmet s tervezte a Duna—Rajna csa
tornát, az ipar és kereskedelem ideje még nem érkezett el. Hiába küzdött
A 7. utolsó AI e r ö y hí !t C k karából való k é z i r a 1 d i s z i I r s.
A kézirat Szí Ágostonnak a Bjhlia első hát könyvéről irt magyarázatát tartalmazza, A kézirat a
VIH- század elején készült-
az adományosok bitorló szándéka ellen. Ezek a bitorlások alkotják meg
később a hűbérrendszert. Hasztalan egyesítette egy birodalomba az egész
germán világot, már ő maga is érezte e nagy mű összeomlásának előszelét. A normannok már az ő életében körülözönlötték birodalma hatá
rait s kénytelen volt védelmi rendszabályokat életbe léptetni e rettenetes ellenség ellen, mely annyira hozzájárult birodalma megdöntéséhez.
A legendák másképpen festik Nagy Károly alakját, mint a történet adatai. A XII. század hő skölteményei olyannak rajzolják, milyen lett volna, ha a hűbéres időkben a keresztes háborúk alatt uralkodott volna. Ez a Nagy Károly már nem az a germán,
aki júhbőrben jár, nem a kérlelhetlen harczos, a fáradhatlan törvényhozó, nem a művelt barbár, aki meg akarja semmisíteni a barbárizmust, hanem békés, mindig gazdagon
öltözött uralkodó, jószívü, buzgó zarándok. Egy fenyő alatt aranyból való széken trónol Nagy Károly. Hófehér a haja és lobogó szakálla, alakja nemes és arányos, tartása teli fönséggel' Annek aki keresi, nem kell előbb megmagyarázni, melyik az. Ez a fejedelem nem erő szakolja senkire az akaratát.
A Roland-dal, mely ilyennek festi mégis több igazi vonását tartja meg Nagy Ká- rolynák, mint a későbbi regék. Sokszor mutatja elborult arczczal, amint szakállát simogatva s bajuszát pödörve, mogorván hallgatja a neki nem tetsző beszédeket A marszili követ Blankandrin magával viszi Gannelont Spanyolországba s az úton folyton ismétli neki: „Csudás ember ez a Károly, aki meghódítja Kalabriát. Meghódítja az angolt Szent Péternek. De mit akar nálunk. “ Gannelon felel: „Ilyen az ő | bátorsága és soha ember nem fog tudni neki ellentállni.“ Erre Blankandrin: „Csudás ember ez a Károly ... “ A ronszevói szerencsétlenség után Károly visszatér boszút állni Rolandért. Legyőzi Marszilt, aki menekül Szaragosszából s az emirtől kér segít séget. Az emir egy követe jelenti, hogy ura nemsokára megérkezik a segítséggel s fölkeresi Nagy Károlyt bárhová menne is. „Nem fogtok nagyon messze menni, feleli a királyné. Bátor és nagy harczos az, inkább meghal, semhogy meneküljön a csata- ' mezőről. Nem fél az eleven lélektől.“ Károlyt értesítik az emir közeledtéről, hirtelen, . büszke pillantást vet seregére s dörgő hangon kiáltja: „Fegyverre! Lóra! Ő áll készen
elsőnek a harczra, fölpattan Tencidor lovára s isten és a pápa nevével ajkán kétszázezer katonája élére vágtat.“ Világos, hogy a legenda iit III. Incze pápa kortársá
nak festi.
Körvonalai a későbbi időkben mindinkább elmosódnak. A későbbi legendákban is nagy császár ö, de már gyakran összetévesztik utódaival, akiktől gyakran megtagadják az engedelmességet s a tiszteletet. Itt Károly a hűbéresei ellen küzd: bordói Huon, viani Gerard stb. ellen. Hét évig ostromolja Vienn-t a Rón partján. A harczban Gerard megsebesíti, majd elfogják a vadászaton, mikor egy forrás partján megpihen. Gérard bemutatkozik neki s meghívta Viennbe. „Szívesen fogadom, szól a császár, de gondoskodj arról, hogy csapdába ne jussak.“ „Őrült beszéd — felelt a herczeg — nem tűrném, hogy bajod essék, ha mindjárt szétszaggatnának.“ Földalatti úton bejutnak a várba, ahol a császárt nagy fénynyel fogadják s mialatt hadserege kétségbeesetten keresi, a császár vidám lakománál ült szép hölgyek között. Lakoma után énekeltek, muzsikáltek, regényes történeteket beszéltek el, majd lefeküdtek.
Az „Aymon négy fia“ czímű regényben Reneud, akit Montoban-ban ostromolnak a királyi hadak, megszökik, Párisba megy a lóversenyre s megnyeri a legnagyobb díjat, anélkül, hogy fölismernék. A császár elkéri tőle lovát: „Bayard-ot — szól a válasz — csak Renaud tudja megülni,“ aztán megsarkantyuzza a lovát és elvágtat, míg a király szégyenében majd elsülyed, hogy ellensége így kijátszotta. Nem sok idővel azután a jogarát is elveszik tőle, a koronát és császári jelvényeit; a „Bordói Huon“ czímű regény-
B i b 1 i a - d i s z i t é s a VlI-i k századból.
Az írni és rajzolni ltudók legnagyobb dicsőségüket abban találták, ha bibliát díszíthettek
és, mínt ez a rajz is mutatja, a legfáradságosabb ékítésekkel díszítettek egy-egy lapot.
Ez az ír evangélium egyik lapja. Most a dubbini Trinity-College könyvtárában őrzik.
ben Oberon varázsló pártfogolja Huont, akit Nagy Károly halálra ítélt. Oberon megérkezik, elhalad a császár előtt anélkül, hogy megszólításra érdemesítené, ami a császárt nagyon elszomorítja. Oberon aztán egy serleget vesz föl az asztalról, megkínálja Huont s azt mondja, adja oda Károlynak. Alig veszi kezébe a császár a serleget, az magától kiürül, nem marad benne egy csepp bor se. „Szolga, kiáltja Károly, te megbabonáztál !“ „Uram, feleli Oberon, a te bűneid szárították ki a serleget, mert senki sem ihatik belőle, kinek lelkét halálos bűn terheli.“ Huon kiiszsza a serleg tartalmát, mire Károly megkegyelmez neki. Amint látjuk e kor trubadúrjai már úgy kezelik, mint koruk elfajult fejedelmeit.
De valamennyi legenda vallásosnak festi Nagy Károlyt; Károly legyőzte a szara- czéneket, megtérítette a szászokat, előkészítette a pápa hatalmát. Innen van az, hogy legnagyobbrészt őt teszik meg a keresztes háborúk hősének. A költők muzulmánokká változtatják valamennyi népet, mely ellen háborút viselt s a keresztes háborúk legnagyobb diadalait szívesen fűzik az ő nevéhez. Egész Jeruzsálemig elviszik. De nem fegyverrel megy oda, hanem békés szándékkal tizenkét főur kíséretében. Leül Jézus Krisztus székéi e, az urak az apostolokére és ereklyékkel megrakodva tér vissza, melyeket azután a szentdániszi apátságnak ajándékoz.
Néha Spanyolországba is elmegy Komposztellai Szent Jakab oltárához, melyre két márka aranyat tesz áldozatul a legenda szerint. És soha se mulasztja el, mielőtt valamely tanácskozáson résztvenne, misét hallgatni.
Ezeket a Nagy Károly nevéhez fűződő legendákat az olvasó tájékoztatására közöltük, hogy ha valahol ilyen adatra akad, tudja, hogy az csak később költött legenda.
Nagy Károly halála után egy csomó olyan jelenséget emlegettek, melyekről az illetők már előre sejtették a nagy császár halálát és később
legendásan maradt fenn az a sok jel, amely előre hirdette a császár
halálát:
A sürü nap és holdfogyatkozás, hogy az akeni Mária kápolna és a királyi palota közötti folyosó beomlott, a királyi palota többször megrengett, Károly szobájának a
Nagy Károlyt méltán illeti meg a „nagy“ jelző, mert ha voltak is emberi természettől eredő gyarlóságai, az emberi méltóság benne nagysággá alakult és a szívében lakó emberijóság birodalma atyjává tette.
Szeretet, igazságosság és jóság egyesült lelkében uralkodói erényekkel, hatalommal, lelki erővel és nagygyá tette.
Birodalma nagysága, császársága hatalma például szolgált a későbbi századokban a nagy világraszóló birodalmak alkotásában. Ö volt az, aki a római birodalom nagyságában rejlő eszmét a középkor nagyratermett uralkodói számára agyagba gyúrta.
A monda, a legenda és a babona Nagy Károlyról századok során élt
és még temetésére is befolyással volt.
Nagy Károly 769-ben jan. 13-án kelt okiratában elrendeli,, hogy őt
lott Károly kriptájába, a nagy császár teljes császári díszben, fején a
koronával, kezében a karddal és a törvénykönyvvel trónján ült.
Ákenben még máig is őrzik azt a márvány koporsót, melyben Nagy
Károly tetemeit találták, mikor I. Frigyes felnyittatta a nagy császár sírját.
A márványkoporsóra Prozerpina elrabolását faragta ki a művész.
I. Frigyes, aki mintaképéül választotta Nagy Károlyt, keresztülvitte, hogy Pasálisz ellenpápa szentté avatta Nagy Károlyt.
Az ő birodalma volt a mintája annak, hogy későbbi fejedelmek világra
szóló birodalmat alkossanak.
Nagy Károly birodalma azonban halála után csakhamar felbomlott. Ez
a szétdarabolás azonban nem alkotójának a hibájából következett be, hanem oka a társadalmi és gazdasági viszonyokban rejlett.
A különböző szokású és természetű népek közt a bomlás úgy is
könnyű, Nagy Károly birodalma pedig egymástól idegen népekből állott,
melyet csak a hatalmas császár egyénisége tartott össze és csak a keresztény vallás volt az egyetlen, amiben ezek a népek közösek voltak.
Nagy Károlyt nevezhetjük valóban a középkor
Nagy Károly dik az a vele születik amikor nem
politikai határkövének,
adott az európai nyugati népeknek új alakulást, vele kezdőgondolkozás, amely azontúl minden nyugati uralkodót vezet, meg a középkori szellem, amely amikor megtévedt,
szolgálta többé méltóan azt a magasztos eszmét, mely őt
létrehozta, akkor kinövéseiben, túlkapásaiban az emberi sülten a középkor sötétségét terjesztette.
gyarlósággal egye-
Nagy Károly Akeni királyi palotá- fának nagy érczkapuját díszítő érczoroszlán-fcj.
Aralnu és neplörssei Mahocncd knral.ian,
Endrei Zalán : A Világ Történelme III
Arab ékítmény.
A KALIFÁK.
AZ ABBASZIDÁK. A FATIMITA KALIFÁK. — A KORDOVAI KALIFÁK
AZ ARAB MŰVELTSÉG.
Az első Abbaszida, a vérengző Abul Abbasz csak négy évig ural
kodott. Bátyja Abu-Giaffar Almanzor, vagyis a győzedelmes követte őt a trónon (754—775). Először is a nagybátyja Abdallah ellen
kellett küzdenie, aki az uralkodó család egyik megalapítója volt. Azt
elfogta s mivelhogy már korábban megígérte neki, hogy sem vassal, sem
méreggel nem pusztítja el, nagy súlyos deszkával verte agyon. E véres
árulás után egyedül uralkodott, még pedig bölcsen. Ő adta a birodalom-
nak harmadik fővárosát B a g
nyal ellátott
Ezen a
perzsa királyok
hatalmas,
földi
tisztet,
a
ján. 163 összegeket dott, a is tak, gondjait is választotta a néptől.
A től, való
ahol keleti
az
torony fordított.
a kalifák
istenség tömérdek levette
kalifa
a példát
kincseket
d a d o t hétszázhatvankettőben, a Tigris part-
Szépítésére hallatlan
zsarnokság
a
s
fal védte ezt helyen, ahol árnyéka látszott végtelen képmásának egy kalifa
első vállairól
tekintélyre képzelték minisztert:
s
a várost.
mindig a
bolyongani,
tettek
magukat.
a
igazságot
szert
Pompás
vezért, aki
szolgáltatott helyette,
uralko- királyok,
nagy
végül maguk udvart tartot- az uralkodás de el
udvartartása
ehhez a
gyűjtött,
bámulatos perzsa szintén
fényűzéssel
paloták mesés
a perzsa királyok
távolodott az egyszerűségpompája szolgáltatta. Mesébe módjára. Mai pénzünk
szerint állítólag 750 millió korona volt a vagyona. Fia Ma hadi egyetlen zarándokolásán Mekkába 6 millió dinárt, (egy dinár 9 korona) költött el.
A bagdadi kalifák közt a leghíresebb Harun al Rasid (az igazságos), akit amellett győzedelmesnek is neveztek. Uralkodott 786-tól 809-ig. Népszerű volt, mint vezére Giaffar is. A Görög-birodalom felé hatszor vezetett
hadat, de legyőzte Irént és a bitorló Nikefort, megtiltotta a görögöknek, hogy Heraklia városát valaha fölépítsék s adó fizetésére kötelezte őket.
Ezt az ő arcképével ellátott pénzben kellett fizetniök. De bár hadat viselt ellenük, sokat tanult tudományaikból, könyveikből s népszerűsítette azokat
az araboknál, a tudósoknak nyújtott védelem által.
Ez az érdem még nagyobb mértékben megvan fiánál Al-Mamunnál
(813-833), aki számos iskolát
költött irodalomra és tudományokra.
alapított, egy akadémiát és roppant sokat
Almanzor, Harun kalifája. Utánuk görögökkel szemben, hogy Tatárországban tott. Ezzel gazdát,
ség rendelkezett a
al Rasid és Al-Mamun volt a Kelet három nagy Notasszem (833—842), bár megőrizte hadi fölényét a
mégis előkészítette az abbasszidák hanyatlását azáltal, vásárolt 50.000 török rabszolgából testőrséget alapí- még pedig erőszakosat vásárolt magának. Ez a testőrtrónnal, kedve szerint buktatta meg a kalifákat, akik
folytonos félelmükben rettenetesen kegyetlenek
lettek.
Motawakkel
(847) volt a legjellemzőbb alakjuk, akiben minden tulajdonságuk egyesült.
Egyik vezérét, aki megsértette, egy vasszögekkel kivert hordóban égettette el;
történt, hogy meghívta udvarának valamennyi tisztjét lakomára s le mészárol tatta őket, mert azt hitte, hogy összeesküvést szőnek ellene. Palotájában egész sereg vadállatot tartott szabadon, amelyeket az udvaroncok nem kerülhettek el. Végül is fia Mosztanzer meggyilkolta 861-ben. Utódját meg-
mérgezték. Egy másikat agyonvertek.
Az általános fejetlenség közepette a bagdadi kalifátus rongyokra tépő- dött. Harun al Rasid alatt elszakadt Afrika. Ázsiában független — javarészt törököktől alapított uralkodócsaládok kormányozták a tartományokat és lépten-nyomon föllázadtak. Egyptomban és Szíriában a Tulon-utódok és az Ikhiek; Korasszanban a Tahériak s utánuk a Szoffáriak, majd a
Szamániák, a Koránhoz csak nemrég megtért tatár csordák. Mezopotámián a Hamani utódok, Perzsiában a Buiak uralkodtak, akik már Bagdadnak is
parancsoltak.
Így nyomultak be lassanként a törökök Ázsiába. Az egykori római
birodalmat is fennállásának vége felé barbárok kormányozták a valóságban, bár szolgáinak látszottak; így a törökök is, előbb a kalifátusban
vetették meg lábukat, úgy, hogy a kalifa katonái lettek s mikor már ural
kodtak rajtuk, úgy, hogy trónjuk s életük is tőlük függött, elsöpörték őket
végképp a föld színéről.
Mohamed rokonainak sírjai Daniaszkuszban.
Szoba kairói gazdag arab házában a kalif; k kir/ban
A gázuaiak dinasztiája Gazua tartományból eredt (997). Alapítójának fia Mahmud, új czímet vett fel, a szultán leigázta Kcrosszant, Kowarez- met, adót vetett Georgia népeire, tizenkét rettenetes hadjáratot vezetett az
Indus és Gangesz közötti területen, meghódította Delhit, Lahoret, Turkesz- tánt s mindenüvé elvitte a Korán tanait. Ezt a nagy hatalmat utána ismét
északról érkező horda ragadta magához. Ő vezette be Perzsia keleti részék
a turkománokat. Ezek Mahmud halálakor Sze1djuk nevű rabszolga vezetésével föllázadtak, legyőzték fiát Mazulát s megalapították a szelőjük
dinasztiát, a kalifátus közepén. Szelőjük unokája Togrul Bég végképp megfosztotta az arab fajt a keleten való uralomtól (1058). Kalem kalifa,
aki félt tőle, védnöksége alá helyezkedett s az izlam országok fölötti ő sz-
szes tényleges hatalmat átadta neki, a maga számára nem tartott meg
semmi mást, csak a szellemi tekintélyt; két koronát tett a fejére az Arábia
Perzsia fölötti hatalom jelképeit s díszes ruhát adtak a fejedelemre s a birodalom hét különböző részében
és Hét kik fiait Nyugat és Kelet uralkodójának kiáltották ki.
Afrika korán elszakadt a bagdadi (800 —909) a 9.
lepedtek Korzikában, Itáliát.
.0 alattuk történt, vétette körül
gyönyörű kardot kötött a kalifa hét rabszolgát
születtek, míg a hősök
derekára. adott neki, a szeldjuk
a
és 10. században
Szardíniában,
kalifátustól uralkodtak Szicíliában
A kairuani
Földközi többször
Aglábiak tengeren, lete- megtámadták
pápa a
aglabiaktól
hogy IV. Leó kal vétette körül (Leó városa.) Az rissziak kiáltották ki függetlenségüket (789—919)
A legtekintélyesebb dinasztia azonban Afrikában a Fatimefiaké volt.
Vatikán külvárosát sánczok- nyugatra, Fezben az Ed-
Az amrui mecset szentélye Kairóban.
Damaszkusz keleti város kapuja.
Mikor az
abbasziak megfosztották,
a katonák közé.
dának nevét említették. A szakadás annyira ment, hogy a Fatimivadék Hakem kalifa, a rettenetes zsarnok, önmagát imádtatta istenként. Kairóból elkergették, áttette hát székhelyét Szíriába, ahol vallását még ma is követik a druzok. A fatimfiak föl-
másik kettő.
Spanyolországot elég nagy mérséklettel hódították meg. A keresztények megtartották vallási szabadságukat, sőt törvényeiket és bíráikat is. Sőt a kordovai kalifák engedélyével zsinatokat is tartottak. Az adó nem volt
nyomasztó. Különösen a zsidók, kiket annakelőtte a vizigótok sanyargattak, most szabadon lélegzettek, spt kegyben álltak. A legyőzöttek általában
összekeveredtek a győzőkkel s ebből kevert nép: a mozarabok szár
maztak. A kordovai kalifáknak tehát nem kellett túlságosan sokat harczol- niok uralmukért Közép- és Délspanyolországban s így volt módjuk pompás
tulajdonságaik érvényesítésére. I. Abd-er-Rhaman (755), I. H e s a m
A klasszikus korból maradt diadalív romjai Damaszkuszban a nagy mohamedán mecset mellett.
(787), II. Abd-er-Rhaman (822), II A1 Haken (961) ügyes, népü
ket boldogító uralkodók voltak, védői az irodalomnak és tudománynak.
Ám ez uralkodók alatt az arab birodalmat Északról mint vasgyürü szorították a keresztények. Kis Pipin elhódította tőlük 759-ben Szeptima-
niát, Nagy Károly a Pirenéusok déli részén az Ebróig terjesztette ki ural-
mát 812-ben. Abból keletkeztek később a kis keresztény államok, mint Navarra és Barcelona, míg Aszturia keresztényei szinte észrevétlenül szaporodtak, úgy hogy Északon zóna keletkezett független keresztény népekkel és előre látható volt, hogy azok egykor elkergetik majd a muzulmánokat. Másrészt már I. Mohammed alatt (852) a válik, vagyis tartományi
kormányzók függetleníteni igyekeztek magukat, ami ideig-óráig sikerült is.
A Béni-Hafszun törzs lázadását leverte s fényes győzelmeket aratott az
aszturiai keresztényeken. Ezt a nagy hatalmat a főminiszter Almanzor lángesze úgy megerő sítette, hogy II. Ésámig tartott. Almanzor visszakergette a keresz
tényeket a Duergés Ebro túlsó partjára. De Almanzor sírjába vitte a korfosztották trónjától s ő örömmel vonult vissza a homályba; 1060-ban még a kalifa cím is eltűnik.
Ez volt az arab birodalom sorsa a világ három táján. Hirtelen s ellen- állhatlan terjeszkedés, aztán általános töredezés és elgyöngülés néhány század után. Miként költőik gyönyörű zengő , verseket, ők gigászi
uralmat rögtönöztek. A középkori Európába sok érdekes találmányt, ipart, tudományt vittek be; valószínűleg ők maguk is más népektől vették át
A mekkai zarándokok mecsetje Damaszkuszban.
azokat, mégis elévülhetlen dicső ségük, hogy ők plántálták át Európába s
ők terjesztették.
Míg Európa csaknem teljesen elmerült a barbárság sötétségében, az
izlamizmus összes székhelyei az irodalom, bölcselet, tudomány, művészet, ipar fényében ragyogtak. Bagdad, Basszora, Szamarkand, Damaszkusz, Kairó, Kairuan, Fez, Granada, Kordova mind nagy szellemi központ voltak.
Mielőtt az arabok félszige'ükről kiindultak volna, már volt költői iro
dalmuk, mely két különböző kifejezésmódban nyilvánult meg: a homeritá- ban Jemenben s a koreisben Ledsaszban. Ez utóbbi, melyet Mahomed
alapított/még fölénybe jutott s a mai napig is megmaradt tökéletes tisztaságában, mint tudós és vallásos nyelv, mint az irodalmi arab nyelv.
Gazdag, szép nyelv volt ez szinonimáinak óriási gazdagsága az arab poéták kimeríthetlen kincsesforrása volt. Azt mondják, hogy a mézre 80
különböző kifejezésük volt, 500 az oroszlánra s vagy 4000 a szerencsétlenség kifejezésére.
Eleinte a lírai költészetre szorítkoztak, hódításaik nyomán azonban szellemi látóhatáruk is megnagyobbodott, mikor egyéb művelt népekkel érintkezésbe
jutottak. Sokat tanultak a perzsáktól, a görög-egyptusoktól,
sőt a konstantinápolyi görö
göktől is. Az alekszandriai iskola szét- ágazása után bámulatos lelkesedéssel kezdték magyarázni Arisztotelész bölcseleti munkáit. A 1 K u n d i, akit az arab bölcselkedés apjának tekintenek s aki a 9. században Bagdadban tanított, Arisztotelész bölcsöleti tételeit vallotta. A1 Farabi, aki utána következett s szintén a bagdadi iskolához tartozott, Arisztotelész munkáiról hatvan különböző tanulmányt irt. Sajnos, nem eredetiben olvasták a görög bölcs írásait, hanem csak sziriai verziók után ismerték, melyeket lefordítottak.
Az arabok különben alaposan mozgásba hozták az emberi szellemet nagy bölcseleti problémák iránt.
A vi ce n'(1037) istent mint mozdulatlan lényt festi a természet közepette; mások szerint ez a doktor sokistenhivő volt.
Az izgalom, melyet e bölcseleti viták előidéztek, az íz- lamizmusban számos felekezet születését eredményezték.
A regi Kairó, a kalifák idejéből.
Az ibn T ulon-mecset szentélye Kairóban.
Az, amelyik leginkább hallgatott, a bölcseleti szellemre a motareliiák felekezete, ezek olyanok az izlami vallásban, mint az keresztény vallásban a protestánsok, ezeket az abbaszida kalifák egynémelyike támogatott. Különösen Al-Mamun, akit a barmekiak perzsa családja nevelt, bátorította őket, de mások, akik Garali gondolkozását követték, hitetlen s mégis fanatikus felekezeteket alkottak. Ilyenek a karmátok, fatimiták, izmaeliták s druzok, hasisinek, akik a történelemben nagyon sötét szerepetjátszottak.
Mialatt Keleten az elmélkedés zűrzavarossá tette a vallást és a hitet, addig a Nyugaton a bölcselkedés tanulása kelt új életre Ibu-Badja és Ibu
Tofail által, aki különös lélektani regényt irt a magukat művelőkről. Ebben
egy gyermekről van szó, mely születésekor elhagyott szigetre kerül s ott emberré gyarapodván s teljesen egyedül ismeri meg a fizikai természetet, nemcsak, de a metafizikai természetet s istent is. A XII. században az Almohádok alatt újra feltámad ez a rendszer Averroesz-szel, aki a középkorban azért volt oly nagyhírű, mert a keresztény népek általa ismerték meg Arisztotelész könyveinek legnagyobb részét.
Nagyobb sikert értek el az arabok a természettudományokban, amit a
araboknak megfogható tudományokban való nagy képességét bizonyítja s Szamarkandnak sokkal hamarabb volt csillagvizsgálója, mint Európának. Téves azonban az a vélemény, mely nekik tulajdonítja a betü-számtan föltalálását, valamint a mai arab számokét. E két nagy tudományos eszköz tekintetében, ép úgy mint Arisztotelész bölcseletére vonatkozólag, csupán
Rendkívül módon kiváltak az orvostudományban. Ebben is tanultak a görögöktől. Az arab orvosok hire oly nagy volt, hogy Kasztilia egyik ki
rálya, aki hidropisziában szenvedett, Kordovában kívánta magát gyógyit- tatni. A Kalifa — tár ellensége volt — meg is engedte ezt.
Az arabok tanítottak bennünket a vízpároíásra, a rebarbara használa-
tára, megtalálták az alkoholt, több új gyógyszert találtak föl, a manna,
szenna, a kámfor s a szirupok alkalmazásának hasznos voltát is az
arabok fedezték föl.
Nagyon sokat köszönhet nekik a földrajztudomány. Hatalmas hóditá- tásaik, kalandos utazások iránti szeretetük, a sok vallási zarándoklás sok
olyan távoli országot ismertettek meg velük, melyet európai ember sohasem látott. Különösen kitűntek Abulféda, Maszudi, kivált Edriszi, aki Roger
szicziliai király udvarába hivatván, ott könyvet irt „az ember könnyebb
ségére, aki a világ külömböző tájait alaposan meg akarja ismerni. “
Történelmi tekintetben Maszudit említik, Makriszit és Abulfédát. De ezek inkább száraz krónikát adtak
A művészetekben csak az építészetet kultiválták, vallási törvényük eltilt-
ván őket emberi formák ábrázolásától, vagyis a szobrászattól és festészettől. Ebből a tilalomból folyik építészetük sajátossága is, mely azonban
nem sok eredetit mutat. Ellenben kiválnak arabeszkjeikkel, melyeket a fa
ragott és festett figurák pótlásául alkalmaztak [díszítésképpen. Eredetileg ezek mélyértelmü fölirások voltak, később az értelem eltűnt s arab betűk
ből vett vonalak kombinácziója lett belőle. Csudálatosképpen ezek rendkívül alkalmasak voltak azokra a díszítésekre, melyeket annyira bámulunk a
keleti szőnyegeken és szöveteken. Az arab építészetet az épület belsejének
meglepően szép díszítése jellemzi, a szökőkutak, medenczék, melyeket a Keletről, vagy Spanyolországból hozott aranynyal s drágakövekkel készítettek. Egyik leghíresebb efajtáju emlékművük a kordovai mecset, melyet I. Abd-er-Rahman építtetett. 1093 márványoszlopa s 4700 lámpája van; nem kevésbé pompás az A1 Zehra palota, ahol III. Abd ed Rahman építtetett egyik kegyencznőjének a Kvadalkvivir partján.
Bámulatraméltó a granadai Alhambra is, mely palota s egyúttal erősség is.
Az arabok mindenha szívesen foglalkoztak kereskedelemmel. Hatalmuk
F a t i m c fája.
A hagyomány azt taitja, hogy ezt a fát Mahomed leánya ültette. A fánál a vándor és zarándok mohamedánok térdre borulnak és ruhadarabokat
tetőpontján egyúttal ők voltak a világ legnagyobb kereskedői is. Tőlük
való a földek öntözése. Nagyszerű kézművesek is voltak. E tekintetben
elég hivatkozni a hires toledói pengékre, a granadai selyemre, a Kuenszai kék és zöld szövetek, a Kordovai nyereg s lószerszám. Különösen Spanyolország húzott nagy hasznot lakosainak ez adományából. Lakossága tekintélyes volt. Magának Hordovának 200,000 háza, 600 mecsetje, 50 fogadó, 80 nyilvános iskolája, 900 nyilvános fürdője volt s egy milliónál
több lakosa.
Az arab birodalom ismét azt mutatja, hogy ha valami eszme, vallás
vezérel valamely népet, az mindaddig, amíg az egyesitő eszmét szolgálja,
addig terjeszkedő, hatalmasodó erő, de mihelyt belső szakadás lazítja, megszűnik, szétdarabolódik hatalma, ha még oly nagy volt is. Az ilyen birodalmak uralkodójára pedig intő példa, hogy amíg a saját népében keresi
támogatóját, védőjét, addig biztos a birodalma, ha idegenekre bízza magát,
elpusztul hatalma. A török testőrség megfosztotta a keleti kalifákat trónjuktól,
az arab faj uralmától.
A 4-ik kalifának, Alinak a pénze. A kalifák gazdagságának és hatalmának méltó megnyilvánulása a pénzverés volt, mert a kalifa
nevét messze vidékre elvitte a hívői közé.
Avar gyűrű-város (ring).
AZ AVAROK.
Attila hún király halála után összeomlott a hun birodalom és a Duna-
Tisza köze, a nagy római hódítások korában kialakult Pannónia és Dácia
földje több nép rövid ideig tartó tanyája lett. Az összeomlott birodalom
területe azonban nem is kerülhetett egyetlen hatalom kormánya alá, mert
a hún birodalom pusztulása után új nép jelent meg és hamarosan elfoglalta
Attila örökét.
Ez a nép az avar nép volt. Eredetileg ugyan nem ez volt a neve,
hanem az akkori görög és latin Írott feljegyzése szerint Vár és H ú n n,
ebből lett azután a várhún név. Ezek a várhunnok a mai Oroszország
nak a Volga-folyón túl keletre eső, Ázsiába nyúló részen élt tulaj donképeni avaroknak a felsőbbsége alatt éltek és átvették az avarok szokásait, erkölcseit, viseletét is.
Az avarok uralmának azonban véget vetett a turk-nép, mely kegyetlenül letiporta a közel és távol szomszédságban élő népeket. Az asszír nép óta nem szerepelt olyan kegyetlenkedő hódító nép, mint amilyen a turk volt.
A népek egész raja menekült a vérengző turkok elől; úgy menekült az
Urál hegyei közé a várhúnn nép is, de a turkok oda is követték és a várhunnok a turkok szolgaságába kerültek és nyögték a turkok fejedelmének, „a nagy kánnak, a hét nemzet királyának, a világ hét táju urának“ zsarnokságát. Hosszú ideig sínylették a szolgaságot és most meg a turk
szokásokat és viseletét vették fel. Végre azonban a nép elég erős volt arra,
hogy függetlenségét, szabadságát visszaszerezze valahogy. A legalkalmasabb módnak tartották, ha elhagyják a földet, melynek a turkok az urai
és új hazát keresnek.
Kétszázezren kerekedtek fel és Nyugat felé indultak. Vállalkozásuknak azonban csak úgy lehetett sikere, ha gyorsan elkerülnek azokról a földek
ről, amelyek a turkok hatalma alá tartoztak és ezért, pusztító vad dúlással rontottak végig a népeken és területeken és igyekeztek Nyugat felé, ahol
elterjedt a hír, hogy jönnek az avarok. A hír általános rémületet keltett és
sok nép, melyet a várhunn útjában ért és amely azelőtt is az avarok fel-
sőbbsége alatt állott, most készségesen meghódolt.
A várhunnok hasznosnak látták a népeknek ezt a tévedését és mindenkit meghagytak abban a hitben, hogy ők az avarok.
Nevezzük őket ezentúl mi is az avaroknak. Az avarok vezető férfia és
fejedelme a: Kagán, a népére üdvösnek tartotta, ha valamelyik nyugati
hatalommal szövetkezhetne, mert volt oka attól tartani, hogy a turk nép nem fog teljesen belenyugodni az ő távozásukba.
Az avar kagán a Konstantinápolyban székelő római császárhoz, az akkor uralkodó Jusztiniánusz császárhoz elküldte Kandik nevű tisztje vezetése
alatt követségét és azt a következő üzenetet mondotta el a császár előtt:
„Császár! Vitéz és nagyszámú nép, amely e földön a legszámosabb
és a legvitézebb, felajánlja neked szolgálatot. Ez a nép az avar nép, me
lyet le nem győztek és amelyet le nem győzhetnek és ép ezért birodal- modat meg tudja védeni idegen betörésekében. Ha a saját érdeked is úgy
kívánja, hogy ilyen vitéz, fegyveres néppel szövetkezzél és azt örökre magadhoz kapcsold, készségesen hajlandók vagyunk veled szövetséget kötni és csak két feltételt kötünk ki: Fizess az avaroknak méltó ajándékok mellett állandó évi segélyösszeget, adj nekik jó földet, ahol békességben meg- telepedhessenek.“
Jusztiniánusz császár birodalmát akkor sok elemi csapás pusztította, tehát nem akarta maga ellen ingerelni a veszedelmes hirü avar népet
és ezért megajándékozta a követeket, ajándékot küldött az avar kagánnak
és azt felelte, hogy azonnal nem válaszolhat, de üzenetét rövid idő múlva elküldi a kagánhoz.
Jusztiniánusz ügyes római tisztet, Valentinuszt küldte el Kagánhoz, aki semmi határozott kötelezettséget nem vállal ígéretekkel, hanem csak biztatásokkal rávette a kagánt, hogy a császár keleti határán élő ellenségeket fékezze meg.
Avar fegyveres leletek.
Találták Mosonymegyében Csínyben, avar sírokban, a bronz tárgyaknak a szín-
oldaluk erősen aranyozott. 1. nyílhegy vasból; 2. vaskés; 3, 4, 14, 16. csattrészek
bronzból; 5, 6, 7, 8 beakasztott ruhadíszek bronzból; 9, 10, 11, 13. bronz pántok;
62. bronz hüvely; 17, 18. fülbevalók bronzból.
felé
verik
kötnek
kagánt, udvarban
hogy úgy
a kelet okoskod-
velük és általuk a többi
Valentinusznak eső barbár
sikerült a megbízatása, rávette a népeket megtámadja. A bizanczi
a keleti népeket, akkor szövetséget barbár törzs ellen nyernek védelmet.
A harcz az avarok győzedelmével végződött, dolt az avaroknak, vagy elpusztult az avar fegyverektől.
A görög császár felszólítása volt az avar azzal a háborúval, melybe Jusztiniánusz lovalta hatalma megerősödött, harczi népe megsokasodott. kagán követeket a
a többi nép vagy meghó-
hatalom
az
megalapítója, mert avarokat, azoknak a
A semmit, bek halt az
voltak,
Jusztiniánusz
avar kagán
Baján
küldött
császár kiakart fogni
hogysem
és
is.Az
el,
foglalta éleslátását,
császár
utóda
avar fejedelmi aki
II.
ravaszságát,
Konstantinápolyba, az avarokon, de üzenetével törődtek Jusztiniusz került ; széket az nemcsak népe erejére ügyességét és szívesebben
de azok
volna. a trónra. avarok legnagyobb
támaszkodott, ért el
azok nem már sokkal Nemsokára Ekkor
használta furfang al, mint népe vérének koczkáztatásával.
Baján terjesztette ki az avar uralmat és birtokába vette letet, mely valamikor a hún király birtoka volt.
A hún birodalom elpusztulása után a mai Magyarországot a majd később Pannóniába pedig a longobandok költöztek.
A gepidák népe germán eredetű volt, amikor datok megindultak, ők az Alsó-Visztula mellékén Kárpátokon át a mai Abauj, Sáros, Zemplén tájára.
végeztek erőseb
i megváltozott kagánja:
hanem valamit
az egész terü-
gepidák foglaltak,
a keletről nyugatra vándorló népáre- tanyáztak. Onnan ereszkedtek le a AA új haza nem hozott nekik sze-
rencsét, mert saját rokonaik, a gótok verték le őket. A gotokat azután Attila hajtotta igába és a gepidák Attila seregét szaporították. Attila halála után ők is felszabadulok a hún fenhatóság alól és csakhamar elfoglalták az egykori Dáciát. Mikor azután niába a longobárdok költöztek, a gepidáknak állandó ellenségük támadt.
longobárdokkal a gepidák
a gepidák maradékai pedig
Az avar kagán Baján szövetkezett a
a két nép elpusztította a harmadikat;
Panno-
ellen győ- almá- 597-be i Szin -
és zőik szolgálói lettek és Baján elfoglalta a hún király egykori bit oc nak gidunum-ot,
területét. Majd 582-ben
a
megszerezte mai Belgrádot. Baján Konstantinápolytól a frank
száguldó paripáin ismerte és mindenütt félelmes ellenségnek tartották.
Baján alatt az egészen az Adriáig tartott, pedig a Kárpátok zárták
Szirmiumot, hatalmát, erejét, királyi udvarig
vadhaiczosi inak egtsz Európa
avar
birodalom területe
a déli határa a
körül; nyugat felé
Kis-Szkiliatól, a
Balkán hegység pedig az Elba
Fekete-tengertől vollt északon és az Emz
jelölték az avar birodalom határszélét.
A keszthelyi avarkori sírokban talált tűk.
Az 1. számú ezüst a hajtű volt, ha azonban bronzból készült és ezüstözték, akkor a ruhát tűzték
vele össze; 2, 3, 4, 5, 6, 8, 9. 10. sz. rövid tűk, melyeket részint hajba, részint ruhába tűztek;
A hatalmas birodalom kormányzását Baján legnagyobbrészt maga ve
zette, bár kitűnő fősegédje volt Ez az állás volt a kagán után a legnagyobb, az volt az állam első minisztere, j o g u r volt a neve és a kagán
után a sereg fővezére. Az avaroknál mindent katonai szempontból rendeztek be. Különösen kiválóan szervezték még a hadbaszólítást és szállást,
úgy, hogy Baján idéjében rövid idő alatt oly hatalmas sereget állított ki,
hogy az bármelyik hatalom seregét felülmúlta. A hadsereg három részből
állott, lovasságból, gyalogságból és hajóhadból. A két utóbbi a gepidákból, szlávokból meg a többi meghódolt népből állott, a gyalogságban pedig az avarok és bolgárok rugtattak.
A megszerzett és birtokba vett területeket gondos intézkedésekkel, vé
dekező művekkel védték betörések ellen. Az avar erő sségeket, erődített telepeket a frank írók ring-eknek nevezték. Az ilyen ringek húsz láb
magasságú földsánczokból állottak, melyek előtt mély árkok voltak. Ezek
a ringek nagy, néha több mértföldnyi átmérőjű körök voltak és belevontak
és felhasználtak, dombokat, hegyeket, vizet egyaránt. Az ilyen köröknek
csak igen bajos és keskeny bejárásuk volt. A körökön belül volt a lakosság lakhelye, gazdagsága, tanyája. Egy ilyen ring több gyűrűből állott,
melyek a közép felé természetesen mindig kisebbek voltak. A legbelső
gyűrű volt a kagán ringje, ahol az ő fejedelmi lakása állott és az állam
kincstára volt.
Baján hatalmas serege oly félelmes volt, hogy a szomszédok a lehetőségig kerülték az avarokkal való háborúskodást és így a harczhoz szokott,
hadban félelmetes avar harczos puhulni kezdett és a példás fegyelem
győzött. A sereg hadászi képessége megromlott. Bajánt gyönge utódok követték, akik az avarokat gyűlölködő ellenfelekkel nem tudtak megmérkőzni, leigázott népek fellázadtak, Baján erő s keze hiányzott, a birodalom satnyult és a görög császár egymásután mozgósította az ellenfeleket és
a szlávok, a horvátok és bolgárok mind gyűlölködő ellenségei voltak
az avaroknak és támadó narczba fogtak.
Az avarok hanyatló ereje az egyre sűrűbben ismétlődő támadásokat nem tudta többé úgy visszaverni, hogy az ellenség ne merjen újra támadni, ez
már elvette az avarok félelmetességének hírét és azzal még hevesebb támadásokat intéztek ellenük.
Nagy Károly volt az, aki feltette, hogy az avarokat teljesen leveri, terve sikerült is, többszöri hadvezetés után Károly teljes diadalt aratott, sere
geivel egészen a Tiszáig nyomult, bevette az avar r i n g-eket.
E hadjárat után az avarok ismét a keresztény hitre tértek és azontúl csak az
avar népnek számba nem jövő maradványaiként szerepelnek, majd 805 után egyáltalában nem említi semmi írás, semmi hagyomány, a szolga sorsra
jutott maradvány elzüllött, amíg nagy birtokán pedig megosztozott külön
böző nép.
2 10 11 5 21 13 Ó 12- 144 16 18
Avar-kori arany kincsek.
Leltük Nagy-Szt.-Miklóson Torontál megyében. 1. a lelet legnagyobb tárgya, nagv korsó, melynek csupán arany
érez értéke klb. 5000 korona; 2—7. arany korsók nagyon szép díszítéssel; 8—10. számmal foglaltak findzsák;
11-12. számuak arany poharak; 13—14. bika fejti arany ivó findzsák; 15—16. lapos nyelű findzsák; 17. ivó kürt;
18. csolnak alakú fejes ivó csésze; 19. díszes szelencze; 20. findzsa csattal; 21. feliratos csészék; 22—23.
talpas serlegek.
A sírba szállott avar dicsőségről és gazdagságról csak a földből előkerülő tárgyak, az avar sírokban talált leletek tesznek tanúságot. Maga az avar népvándorlás múló hulláma elmúlt, anélkül, hogy az európai népek és államok további alakulására hatással lett volna.
Az avar birodalomból frank hűbér-telepek lettek, melyeket a frank király arra ruházhatott, akire akart.
Nagy Károly, hogy esetleges tömörüléseket, felkeléseket meggátoljon, az avar telepekre német és szláv népeket telepitett le. Különösen a mai Bécs táján, mely szinte avar ring volt. Sőt maga a B é c s név is avar eredetű. Az odetelepített németek a várost azonban V i e n-nek hívták. Ez a német telepítés volt az osztrák népnek az ő se.
Nagy Károly aggodalma alapos volt, mert az avarok fellázadtak, vissza tértek saját vallásukhoz. Károly most még egy hadjáratot intézett ellenük, melylyel végkép összetörte az avar népet.
Német Lajos aláírása.
NAGY KÁROLY UTÓDAI.
Bár az arab fajjal ellentétben a germán faj a szétszórtságról az egyesítésre tért át, e munka nem tartott soká. Nyugateurópa egyesítése egy
gazda alatt múlékony volt s úgyszólván megalapítójával együtt tűnt el.
Egy század alatt a Karloving birodalom teljesen összeomlott s e tekintet-
is meghagyta, vagy inkább nem semmisítette meg a különérzést s a meghódított népeknek a függetlenséghez való ragaszkodását. Népei nem olvadtak össze, csak Károly akarata és erő s közigazgatása tartotta őket együtt.
Károly halála s utódának gyöngesége elszakította ezt a köteléket s mindegyik nép különvált. Ez a forradalom azonban nem küzdelem nélkül való
volt, mert az egységnek is voltak hívei.
A császári herczegek egyéni becsvágya is siettette a bomlást, a nagy
birtokosok és császári kormányzók meg egyenesen elősegítették.
Ebben a mérkőzésben az egyház tartotta fönn csak az egységet. De
mert az egyházi arisztokráczia érdekei sokban egyeztek a világiéval, nem
A népek közül csak egy akarta az egységet, az ausztráziai. A többiek,
nyugaton a gallorómaiak, keleten a teutonok függetlenségüket és a csá
szári egység megsemmisítését követelték. Mikor Nagy Károly dicsőségével egyetemben eltűnt a színtérről, minden külső látszatát hódoltságuknak eltüntették.
Lajos, Nagy Károly utóda, akit Jámbor Lajosnak nevez a történelem, nem tudta visszaállítani a letűnt dicsőséget. Dicséretes jósága, erénye, erkölcsi tisztasága, erőlködése, hogy a szerzeteseket fegyelemre kényszerítse,
nem volt elegendő erre. Tekintélye föntartására pedig nem volt elég erélyes. Kezdettől fogva oly nagy tiszteletet mutatott a pápa iránt, melyet
atyja túlhajtottnak talált volna. Megengedte, hogy IV. István pápa (816) elfoglalja méltóságát anélkül, hogy megválasztását ő megerősítse. Mikor István Francziaországba jött, hogy őt fölszentelje, nem tiltakozott a pápa e szavai ellen: „Péter dicsőségét leli abban, hogy téged megajándékozzon a koronával, mert te biztosítod jogai élvezését. Pedig ebben a mondatban
már benne volt annak a szelleme, hogy a pápa magának tartja fönn a
császári koronával való szabad rendelkezést. A pápaság már is a maga
második fölszabadításán dolgozott. Vissza akarta utasítani a nyugati császár
felsőbbségét, mint ahogy a keletivel cselekedte. Lajosnak még sokkal nagyobb szüksége volt arra, hogy a birodalomban a tekintélyt fiaival megossza, mint volt Károlynak. De ahogy ő fölosztotta (817) semmiben sem
különbözött Károly fölosztásától és sem kétessé nem tette, sem veszede
lembe nem sodorta a birodalmi egységet. Akvitániát és Bajorországot Pipin és Lajos számára királysággá formálta át; a legidősebb fiú, Lotár,
társa lett a birodalomban. De a két fiatalabb az ő beleegyezése nélkül
sem háborút nem vezethetett, sem nem szerződhetett, sem nem adományozhatott. Itália királya: Bemard, föllázadt e fölosztás ellen, de elfogták, szemeit kiszúrták, amibe belehalt. Királyságát Lotár kapta.
A fölosztás a birodalom szétdarabolása ellen irányult. Ugyanakkor Lajos a birodalom belsejében is a széthúzó szándékok ellen küzdött Egyszerű, szabad embereket hívott meg nagy méltóságokra. Mindenkitől hüség-
esküt követelt.
De az első erőfeszítés ellanyhult s a birodalom határán történő dől.
gok már láttatták Károly erő s kezének hiányát. A normannok iszonyúan
pusztítottak, a szlávok átlépték az Elbát, az avarok föllázadtak, a horvá-
tok függetlenítették magukat, a beneventi fejedelem nem fizetett adót, az
afrikai szaraczénok végigpusztitották Szardíniát és Korzikát, a spanyolok elözönlötták Szeptimániát s .biztatták a vaszkokat, a bretonok betörtek Neusztriába.
Csakhamar nyilvánvaló lett a császár vigasztalan gyöngesége. 822-ben Attignybe általános gyülekezetei hitt egybe s ott mindenki előtt beismerte hibáját s bocsánatot kért azért, amit Bernárd és mások ellen elkövetett.
A v a r k ü ri leletek
1*3*5. Kun Ágotán lelt avarkancsók; 2. bikafej lábas csésze; 4. magas füles korsó* mindkettő a
Nagy-Szt - Miklósi leletből- 41 127.)
Lajos megtépve távozott Attignyből, mert politikai testület, neki versenytársa adta meg a felmentést. Mindenki tudta azontúl, mit merhetnek ilyen emberrel szemben.
Lotár első felesége a turszi Hugó gróf leánya Irmengard volt. 819-ben
másodszor nősült. Egy bajor főnök lányát, a szép és okos Judithot vette
el. Egy fia lett tőle: Károly (823). Judithnak óriási befolyása volt a
császárra és a birodalomra, amit kegyenczével, Bernárd szeptimániai fejedelemmel osztott meg. 829-ben követelte férjétől, hogy részt adjon fiának
s tényleg Lajos Allemániából, Réciából, Burgundia egy részéből, a Pro- venceból és Gótiából egy királyságot alkotott Károly számára.
Ez az osztozkodás elkeserítette Lajos idősebb fiait s az egység híveit. Csakhamar kitört a lázadás, Lotár, Pipin és Lajos fegyvert fogtak apjuk
ellen, elfogták, bezárták Kompienybe a szerzetesekhez, a császárnét és fiát pedig kolostorba küldték (830). A 817-iki alkotmányt helyreállították.
Az új állapotok fölött általános gyülekezetnek kellett döntenie, melyet germán földön, Nimvegenben tartottak meg. A germánok — Lajos hívei —
sokkal nagyobb számban jelentek meg, mint a római frankok. Egy ügyes
szerzetes összeveszitette a három fivért s így Lajos lett újra az úr. Megerősítette Károlynak tett adományát sőt 833-ban Pipintől elvette Akviániát
s azt is Károlynak adta.
Ez új lázadást idézett elő . Fiai ismét megtámadták apjukat s magukkal
hozták IV. Gergely pápát is. A két sereg a rotfeldi síkon találkozott. De
Lajost seregei elhagyták, elárulták, ezért a csatateret hazugságok mezejének nevezték el.
A győztes fiuk apjukat nyilvánosan megfosztották méltóságától. A szoa- szoni Szt. Medard templomban kénytelen volt fölolvasni bűnei sorozatát, melyben többek között hamis esküvel vádolja magát, azután a püspökök nyilvánosan levették róla hadi köntösét s szerzetesi ruhába öltöztették.
Lajosnak. Amellett a fivérek ismét összevesztek. Lotár azt akarta, hogy
Pipin és Lajos az ő császári jogara alatt maradjanak. Ezek kihozták
apjukat a monostorból, ahová Lotár záratta s vissza adták neki a hatalmat
(835), de ő a hatalom jelvényeit csak a püspökök beleegyezésével akarta
elfogadni.
Lajos ismét visszaesett régi hibáiba. Legfiatalabb fia iránti vak sze- retete romlásba döntötte. 837-ben Károlynak adta Burgundiát, Provenszot és Szeptimániát. Pipin közben meghalt s fiait megfosztotta országuktól getett Lotár ismét fegyverhez nyúltak. A császár Lotárral alkudozott, hogy ne kelljen kettő ellen küzdenie. A körtől keletre eső összes tartományokat átengedte neki császári czímmel. Lajos egész Németországtól támogatva
tiltakozott ez igaztalanság ellen. A császár nem bírta ki ez utolsó viszályt. Majensk mellett meghalt. Megbocsátok neki — így szólt a püspökökhöz
— de hadd tudja meg, hogy a halálba kergetett.
Lotár lett apja utóda a trónon. Ismét helyre akarta állítani az egységet
s követelte, hogy két fivére országainak szabad emberei is hűséget esküdjenek neki. II. Károly szövetkezett Lajossal e követelés visszautasítására, míg Lotár II. Pipinben talált szövetségest. A békekisérletek meghiúsulta után óriási csatát vívtak Fontanet mellett (841). A birodalomnak csaknem
összes népei részt vettek benne. Azt mondják, hogy Lotár, akit legyőztek
40.000 embert vesztett. A tauríakumi zsinat, melyet a csatatér közelében
nékány nappal később tartottak meg, kimondta, hogy isten Ítélt a fonta-
neti síkon. Lotár ezt nem fogadta el, mire a két fivér szövetkezett, hogy
az ítélet elismerésére kényszerítsék. Lajos esküje e szövetség megpecséte-
lésére a legrégibb franczia nyelvű történeti írás.
Végre Lotár engedett s megelégedett a birodalom harmadával. A ver- duni szerződés (843) szentesítette az újabb osztozkodást.
Lotáré lett a császári czim mellett Itália, Benevent kivételével s egy nagy darab terület az Alpokból az Északi tengerig, mely terület a két másik fivér birodalmát választotta el egymástól. Ami ettől nyugatra esett Károlyé lett. Francziaország ekkor először veszítette el természetes határait: a Rajnát és az Alpokat. Ami kelet felé terült el, Lajosé lett.
Ebben az osztozkodásban jelenik meg elő ször élesebb körvonalakban a mai Franczia- és Németország. Lotár része volt egyedül mulékony. A másik két ország csakhamar foszlányokra tépte. Mégis sokan voltak a kortársak között, akik Nagy Károly hatalmas birodalmának szertehullását siratták. „Gyönyörű birodalom — mondja Florusz lati poéta, — gyönyörű birodalom
virágzott ragyogó korona alatt, csak egy fejedelem s egy nép volt
benne ... A frank nemzet ragyogott az egész világ előtt. Még Romulusz
faja is meghódolt előtte, sőt Róma is, ahol vezére apostoli adományként
a koronát nyerte. Ma romba dőlt, elvesztette fényét és a birodalom nevet. Király helyett királyocskát látunk, királyság helyett a nagy királyság darabját“.
A karloving birodalom széthullásának nagy drámája 843-ban első felvonása végén van. Még negyven évig küzködik a birodalom s csak a
karloving ház pusztulásával dől romba végképp.
A belső viszályok megkétszereződnek. Most már nem. az egyes nép
csoportok, hanem az uralkodó és az ország nagyjai küzdenek egymással. A világi és egyházi arisztokráczia együtt harczolnak s magukhoz ragadják a hatalmat, melyet a karlovingek vettek ki kezükből. A világiak azért
veszekednek, hogy a királytól kapott birtokok családjuké lehessenek s hogy
az általuk bírt hivatalok is családjukban maradjanak. A püspökök kihasználják Lajos családjának vallásosságát, bírákul tolják föl magukat a kirá-
Díszes oldal Kopasz Károlynak egyik bibliájából.
Adiszbetii is, az írás is színes és fekete. A turszi Szt.-Martonból való. Készült a kilenczedik század közepén.
lyok tettei fölött s azontúl mindig bizonyos egyházi függésben tartják őket. A küzdelem közepette a királyságok mindinkább tehetetlenekké válnak a külső támadások ellen. A normannok, szaracének, csakhamar a magyarok büntetlenül pusztítják Nagy Károly birodalmát. Sőt a három király
tekintélye most már a verduni szerződés által kicsire szabott országokban
sem áll meg.
Francziaországban Károly tényleg sem Bretánye, sem Szeptimánia, sem
pedig Akvitánia ura nem volt. Nomenoe s fia Herispoé kényszerítik, hogy
őket Bretagne királyainak ismerje el. Bemard fia, Vilmos megveri seregét, mely megtámadta Szeptimániát. Akvitánia előbb II. Pipint, majd Lajos egyik fiát, aztán Károly fiát s végül ismét Pipint hívja meg trónjára. Ez,
hogy ellenállhasson, szövetkezett a normannokkal, vallásukra tért s velük együtt pusztított, míg el nem fogták. Kivégezték 864-ben. Ekkor Károly
ismét saját fiát teszi meg királynak, de az ország igazi ura: a három Bemard Tuluz, Szeptimania és. Onerny urai.
Németországban Lajost az a sors érte, amiben ő * apját részesítette. Folyton fiaival kellett harczolnia. A barbárokat néhányszor legyőzte s kato
nailag szervezte Németországot. Így szervezte történelmi nevét: Német Lajos.
Ital iában Lotárnak folyton a nápolyi és beneventi fejedelmek ellen
kellett küzdenie, akik a mórokat hívták segítségül, a félsziget belsejében a szentszék állta útját. Megundorodva a világtól, a pruimi apátságba vo
nult vissza s ott is halt meg. Az országot három fia: II. Lajos, Károly, II. Lotár közt osztotta föl. Károly csakhamar meghalt s országán fivérei
osztozkodtak. Károly (a kopasz) elakarta foglalni, de a három Bemard
megtagadta a segítségét s így kudarczot vallott.
Néhány évvel később II. Lotár meghalt (870) kettős házassága botránya
után, melyben I. Nikolasz pápajárt közbe.
A fejedelmek mint az utolsó mérovingekhez nem éltek soká. 875-ben II. Lajos császár is eltűnt. Elkergette a szaracéneket Bariból, de a bene-
ventiek elfogták s megölték. Ez által ismét két korona lett gazdátlan: a császáré és Itáliáé. Két aggastyán harczolt értük. Kopasz Károly gyor
sabb volt mint Lajos és magához kaparitotta őket. Következő évben Lajos is meghalt. Károly ekkor megakarta fosztani fiait: Karlománt, Lajost és Vastag Károlyt örökségüktől, Bajor-, Szász- és Svábországtól és így visszaállítani Nagy Károly birodalmát. Szász Lajos legyőzte, Karloman pedig betört Italiába. Károly valamennyi nagy urat segítségül hívta ellene, sem
a Bernardok, sem Bozon fejedelme nem mentek vele. Így hát menekülnie kellett Karloman elől s visszavonulás közben Szemiszben meghalt (877).
Karlomant császárrá koronázták.
A franczia király így le volt fegyverezve.
Ez volt tényleg a forradalom eredménye, az úr tényleg független lett a királytól s közéje és az egyszerű szabad ember közé állt, akit maga
iránt engedelmességre kényszerített. A kisbirtokosok, kik nem tudtak a
nagyok ellen védekezni, megszokták, hogy valamely hatalmas főnöktől kérjenek pártfogást. Ez a szokás általános lett. Nagy Károly szentesítette. Minden szabad embert felhatalmazott, hogy védő-urat válaszszon magának, akihez azonban húnek kellett maradnia. Ezzel a rendet akarta erősíteni-
De míg így azt hitte, hogy a rend érdekében cselekszik, tényleg a maga
hatalma ellen dolgozott, vagyis utódai hatalma ellen, mert ő megtámad-
hatlan volt. Hogy e rendszabályból visszaélés ne származzék, a szabad
ember közvetlenül neki esküdött hűséget. Lajos ugyanahoz a rendszabályhoz folyamodott uralma elején s Kopasz Károly is úgy tett, de ez már
csak az eltűnt tekintély emléke volt. A merzeni rendelet 847-ben szabá
lyozta ezeket a dolgokat: „Minden szabad ember, — így szól, —választhat nagy urat, akár a királyt, vagy valamelyik ''hűbéresét: a király egyetlen hű
bérese sem köteles őt a háborúba követni, ha csak nem külső ellenség ellen.“
A szabad embernek tehát már csak a nagy úrral volt dolga, kitől függött s nem ismerte többé a királyi tekintélyt. Minthogy rendszerint birtokosok kérték így a pártfogást, csakhamar főképp a földet nézték, mely
állandó s nem a halandó embert. Így nemcsak a gyönge ember kérte
a nagy úr pártfogását, de a kisbirtokos is a nagybirtokosét. A föld tehát
maga kívánkozott a hatalmasok kezébe. Ez volt a hűbéri viszony csirája.
Egy napon, hogy Károly levelet irt Lajos fiának, Akvitánia királyának
s szemére vetette, hogy nem igyekszik alattvalóit ajándékokkal s földadományozással magának megnyerni: „Te nem adsz — mondja tovább fia
vallásosságára czélozva — te nem adsz, csak áldást s azt is, csak ha kérik
tőled. Ez nem elég.“ Lajos azt felelte, hogy már nincs mit adnia, mert
a hívek nem akarják visszaadni az adományokat, melyeket egyszer kaptak
s örököseiknek adják át. Nagy Károly azt válaszolta, hogy ne hagyja így
bitorolni a királyi uradalmakat, vegye vissza a bitorlóktól: mégis mint
okos uralkodó s jó családapa nem akart fia népszerűségének ártani s
maga vállalkozott veszedelmes kísérletre: ügynököket küldött a saját
nevében, akik kiűzték az uradalmakat jogtalanul birtokló adományosokat. Ebben van e korszak forradalmának teljes magyarázata. Az akadályok, melyeket Nagy Károly letudott győzni, gyönge utódainak áthághatlanok voltak. Alattuk az adományok örökössége szokássá lett.
Ugyanígy volt a hivatalok örökösödésével. Nagy Károly nyitott szemmel figyelte az adományozott birtokok és hivatalok körül történő dolgokat fejezeteiben minduntalan akadályokat gördít az illetőknek ama törekvése elé, hogy méltóságaikat megtartsák, vagy hogy pillanatra is elfeledhessék,
hogy ő az úr. Hogy jobban a kezeügyében maradjanak, vigyázott, hogy el ne hatalmasodjanak s egy személyre sohasem bízott többet egy gróf
ságnál. Utódai eltértek e bölcs és óvatos rendszertől. A visszaélések szokássá váltak s például Kopasz Károly Kierzei mellett alkotott hires törvény-
Viviánusz Elnyújtja Kopasz Kifolynak a Bibliát.
pápa támogatását kérte. Rövid idővel később, mozgalom keletkezett javára s így visszatérhetett országaiba. Nyilvános gyülekezeten panaszt emelt Wenilon és a püspökök vakmerősége miatt, de ime mely szavakban: „A
saját és a többi püspök megválasztása után Wénilon királylyá szentelt, régi egyházi szokás szerint. Ez után senki se űzhetett el a trónról, semmi
esetre se anélkül, hogy a püspökök az istenség trónjai előtt meg ne hallgattak volna. Minden időben kész voltam magam alávetni apai fenyítéküknek s ma is kész vagyok rá.“ A királyság kiváló védelmezője Hinkmar
reimszi püspök, aki e kor valamennyi eseményében részt vett s azokat
alaposan ismerte, ezt írja „a királyok senki Ítéletének nincsenek alávetve,
ha isten akarata szerint uralkodnak, de ha házasságtörők, gyilkosok, varázslók, ítéljenek fölöttük a püspökök/' Hiszen helyes volt, hogy a kirá
lyok cselekedetei a földön erkölcsi felügyelet alatt álljanak, de a királyi hatalom e felelő ssége szolgaságból eredt. A birodalmi intézmény alapjáig tönkre volt téve.
Ily nyomorult állapotban hagyta Kopasz Károly a francia királyságot fiára, II. Lajosra, kit dadogónak neveztek. Az ő és fiai III. Lajos és Karlomán uralkodása (877) jelentéktelen. Ezek ugyan némi tevékenységet fejtettek ki a normannok ellen, kiket többször legyőztek, de Hasztingszot mégis csak úgy tudták rohanásában megállítani, hogy átengedték neki a sártri grófságot (882) s azt sem tudták megakadályozni, hogy Bozon, aki a Provenszot és Arit elfoglalta, nyilvános gyülekezetben püspökökkel királylyá koronáztatta magát. Uralmuk rövid volt, egyik 882-ben, a másik 884-ben halt meg.
Nem maradt fiúörökösük. A koronát fölajánlották Vastag Károlynak, Német Lajos egyetlen még élő fiának, aki fivérei halála után egész Német
országot s Itáliát egyesítette császári cím alatt. Franciaország is csatlakozott ezekhez s így Nagy Károly birodalma egy pillanatra csaknem teljesen együtt
volt ismét. De a császár nem volt képes visszaverni a normannok támadását, akik ostrom alá vették Párisi Ezt Páris grófja Őd és Gozlin püspök
védték. Vastag Károly 700 font ezüstöt adott a normannoknak, hogy országa
más részébe vonuljanak pusztítani.
Astrasszburgi eskü
melyet 842-ben február 12-én Német Lajos és Kopasz Károly fogadtak Nagy Károly unokájának,
Nithardnak a munkájából a frank történetből. £z a római és germán nyelv különválásának legrégibb
emléke.
Ennyi gyávaságon fölbőszülve, a nagyok 887-ben a triburi gyűlésen megfosztották trónjától.
A császárság föltartózhatlan s végleges bomlásából hét királyság alakult: Itália, Germánia, Lotaringia, Francziaország, Navarra, Provansz és
jurántuli Burgundia. A császári korona Itáliának jutott, ahol kis fejedelmek czivakodtak érte. Senki se törődött egyébként a koronával, mert semmi fontosságot sem tulajdonított neki. Nemzeti fejedelmeket választottak mindenfelé: Germániában Arnulfot, Francziaországban Őd franczia herczeget.
E pillanattal kezdődik minden nemzet külön létezése. Az elszigetelés megkezdődött s egész új korszak virrad Európára.
Az új betörés, mely miként négy századdal előbb a germán császárságot, most a nyugatit döntötte meg, három pontról indult ki: északról,
délről s keletről s nyugat felé húzódott, átölelvén az egész birodalmat. Elsőnek a normannokjelentek meg.
Mióta Nagy Károly meghódította Németországot, a betörés, mely addig
oly sok századon át a Rajna felé fordult, kénytelen volt irányt változtatni.
A helyett hogy szárazon tette volna, tengeren cselekedte. Összezsúfolódtak
a cimbriai félszigeten, a normannok, az Észak emberei és bárkáikon elindultak onnan s apróbb hajócsapatokban a hattyúk útjára rohantak, mint
hajdani nemzeti költészetük beszéli. Majd leshelyből rohantak ellenségeikre a tengerszorosokban s kis öblökben, innen van nevük is: Viking (tengeri király), majd az Oczeánon támadták meg őket. Vihar, veszedelem nem
riasztotta vissza őket, nevettek a hullámok erőlködésén, melyek csak ke
veset ártottak nekik: „A vihar ereje — énekelték — evezőseink karjának segítenek, az orkán a mi szövetségesünk, odadob, ahová menni akarunk.“
Ezek az emberek a 7. században meghódították Irland egy részét s dánok s norvégek neve alatt több ízben végigpusztitották Angliát. Nagy Károly is látta őket birodalma partjain kikötni. Utána már vakmerőbbek lettek s Francziaország partjain végighajózva pusztítottak, a folyókba is behatoltak s 500—600 emberből álló csapatokban megtelepedtek, raboltak,
kifosztották a szomszédterületeket, melyek kincseit magukkal vitték az Oczeánra. Így elfoglalták a Walkeren szigetét, Betót, Osszel-t, Noarmu- tier-t. 840-ben fölperzselték Ruent, 843-ban kifosztották Nantot, Szent-et és Bordót, ahonnan rettenetes főnökük Hasztings, megkerülte Spanyolország partjait, melyeket végigpusztított és betört Itáliába s kifosztotta Lunát, melyet Rómának nézett. 845-ben Páris kapuja előtt pusztítanak, 851-ben elpusztítják a Rajna és a Maasz partjait, 853-ban beveszik Turszot s fölperzselik Szt. Márton apátságát s három évvel később Orleánban vannak,
ahonnan magukkal viszik az elfogott szent deniszi abbét. 864-ben Tuluzban látjuk őket. Rendszerint a templomokat s apátságokat támadják meg, mert
odamenekül a nép s ott rejti el kincseit, aztán meg pogányok lévén, ezzel
bálványuknak akarnak áldozni. Az általános fejetlenségben egy ember
buxndeD erfulicntuiue-d útinder ajj iiziervldi • uz&cfefrrbeí
tűiére d&'fa filu ■ femed iiarne • )Jtuueldun-die-mjJir^t>dei'''
.\nrkenruer~> laidhre- fie tűnd f^crAfemiiül uunnun midire
Miarchtn- LUiArun m uuxlJMidef Lerx féledx- főbutn lutdi edrw An Inerufxlem dixr tiidccne uuaS' endilixndrruJi&l ■ endi
bobid/axli ' ftor^mfliep' pimnwv Abiod*.'
S :e L tíddu n m
krifrcőzurrk'
tj iLxdun chxvfieqincAfJ f\hn cbene erl mid ire
0$un diCAncrdii u,ujj~fbldu l>tfvlbcn
^nrAibetnArmdtfdjiduir> felbe mid. if’uuerdtitl
MuieLiJe d>A.cbemefh d>efe uue?vld fcdiAfJ • Uű uiuxf~diAr'
KnmAbni^nA.L.rifir' rrcdiinAnrtinufJ
cAac rxdemg quxdu n fic rliArriux-z^Ar^ttbelciAji uudl d^efxnf d>ted^refiLu. ^dvbieriA.feAr-irteriin- d?xn ttf Ltudto fÁrzxd A/J eertd-ft>Lc ■ ulierrL-c uf"eluLT-bobdn/v nnlref' /Ánrumu thxp utucljeféfnluef fculun lofe libbieM- cpd■>x uiufcidnnufci llbef rbelert ■ hehde^~uíxrv Iwbde • £jbf fpral< tk&reng-tered min eberutiAr-d mierv ■ tnc uuxf tbef~u.iicrc>AeY~rho >+-'dieru burpnmn bifreptbervluidio í^Aiph^ uuaT be betelj hxbdtin (nxgT.ren*nen rcrhiu- xnrLem <^c?ta.Lu illcLoLu J t d>xrlic-rbefoAer' bufef ep^rnieje froldi. - uu^rdon vbfer'cuiibe
IX ik századbeli pergament-kézirat.
Kopasz Károly. Az ő rendeletére 87-ben Belenyár Luithar készítette ezt a képet.
akadt, aki bátran szembe szállt e rablókkal: Erős Róbert, akinek Kopasz
Károly a Szajna és Loár közti területet adományozta a franczia herczegi
czimmel. Róbert, a Kapetek őse, többször legyőzte e betörőket s maga is
az ellenük vívott nanszi csatában esett el 866-ban. Károly ekkor békét
vásárolt a normannoktól. Szívesen fogadták aranyát, de az utánuk jövő
hordák tovább pusztítottak.
E pusztítások 911-ig tartottak Egyszerű Károly uralma alatt. Akkor
megszűntek, de hódított földön. Andell és az neki adja oly teletben tartja
(911) normannjaival Neusztria újra nem nagy
csak azért,
Károly azt Oczeán közötti föltétellel, hogy s fölveszi a a területen,
virágzásnak gyöngédséggel
a normannok győztek s megtelepedtek Rollon nevű vezérüknek, hogy nekik s leánya kezét királyt tisz-
mert
ajánlotta
területet átengedi
herczegi czimmel letelepszik,
keresztséget.
mely máig
indult s
bántak a
a
Rollon elfogadta is nevüket viseli. hatalma gyarapodott.
legyőzőitekkel, tény
a
az
is
letelepedett
Attól fogva normannok hogy
A azonban,
Normandia attól fogva gyarapodott minden tekintetben s hogy a normand fejedelmek voltak az elsők, akik hamisítatlan franczia nyelven beszéltek.
A normannok Németalföldön és Francziaországban főképpen kincseket raboltak, Angliától azonban ezenfölül függetlenségét is elvették.
A brit szigetek hódító Vilmosig, aki a szárazföldhöz csatolta őket, csak nagyon keveset érintkeztek Európával. Belső történetük nem mutat föl érdekes eseményeket. Említésreméltó Etelbert kenti király (596—616) megtérése a keresztény vallásra, akit azután a hetes szász királyság többi fejedelme is követett.
827-ben Wesszeksz királya Nagy Egbert egyesítette az országokat. Három évig szolgált Nagy Károly hadseregében s ez idő alatt nagy mesterétől megtanulta az uralkodás művészetét. Ekkor támadta meg a cimbria félszigetről kiindult rabló nép Angliát. A tenger e vakmerő fejedelmei három nap alatt átkeltek apró bárkáikkal az északi tengeren s kikötöttek a nagy sziget partjain.
Egbert visszaverte őket. De utódai alatt (836—871) a dánok szüntele
nül megújították véres támadásaikat s végül sikerült megtelepedniök a heteskirályság északi részén, lassan elfoglalván Northumberlandot, Esztangliát s Mersziát.
871-ben váratlan akadályra bukkantak. Ekkor Nagy. Alfréd lépett a trónra. Hét éven át távol tartotta országaitól a dánok rettenetes vezérét, Gotrunt, De népe kifáradt a küdelemben. Hiányzott belőle a lelkesedés. Alfréd, a müveit, sokat látott fejedelem megvetette faragatlan alattvalóit s ezt nem is igen titkolta. Amellett a zsarnokságra való hajlamai sértették a szász faj függetlenségszeretetét. A papság is cserben hagyta Alfrédet, nehogy népszerűtlenné váljon. Mikor látta, hogy fölszólitására senki sem fog fegyvert, elmenekült Szomerszetseir belsejébe s anélkül, hogy magát
megismertetné, menedéket kért egy favágónál. Több hónapot töltött ott. Egy nap a favágó felesége összeszidta, mert elhagyta égni a kenyeret,
holott megparancsolta neki, hogy vigyázzon rá.
Alfréd éber figyelemmel kisérte az eseményeket, az idegenek folyton
növekvő erő szakosságát s a szászok gyűlöletét. Kedvező alkalomra lesett.
Néhány régi híveivel tudatta tartózkodási helyét. Találkozót adott nekik husvét után hét hétre Egberg kövénél. Nem messzi onnan táborozott Gothrun seregével. Alfréd hárfajátszó ruhájában az ellenség táborába ment, tanulmányozta állásukat, azután rajtuk ütött s szétverte őket. Gothrun fölvette a keresztséget s visszavonult észak felé. Határt állapítottak meg a
dán és az angloszász királyság között.
Alfréd bölcsen uralkodott. Anglia közigazgatási fölosztása grófságokra és kantonokra már előtte is létezett s germán szokás volt, de valószínű, hogy ő volt az, ki e fölosztásnak határozott formákat adott. A grófság (county, shire) kantonokra oszlott, azok viszont tizedesekre (tithings) vagyis
10 család közösségére. A tíz család felelős volt a területén elkövetett bűntettekért. Minden embert beosztottak valamelyik tizedesbe. A közösség állt a király félig örökös, félig választott, körülbelül mint a frankoknál s akinek hatalmát a bölcsek gyülekezete mérsékelte.
Alfréd rendet teremtvén az országban, szigorú bírónak mutatkozott. Etelbert, Ina és Offa királyok törvényeit egy törvénykönyvbe gyújtötte s szigorúan büntette a kötelességmulasztó tisztviselőket. Annyira, hogy a hagyomány szerint, akár aranykarkötőt lehetett volna az úton fölakasztani, nem veszett volna el. Sokat törődött az ország védelmével is, számos erős
séget épített, a dánokénál hosszabb és magasabb hajókat építtetett és eltávolította Hasztingszet, aki megígérte, hogy nem tér többé vissza. Amellett művelni igyekezett a népet, iskolákat alapított, többek közt Okszfordban.
Ő maga szász nyelvre fordította Beda Venerabilisz „Egyházi történet,“ Oroz Pál „Epitom“-áját, Boecinek „Vigasztalás“-át és Nagy Gergely dialógusai fordítását javította. 901-ben halt meg, neve épp oly dicső az angolok előtt, mint Nagy Károlyé a frankok szemében. Utódai folytatták nagy művét. Fia Edvárd (901—924) meghódiotta Esztangliát és Merciát, megerő sítette az országot, pártolta a városok polgárait s megalapította a
kambridsi iskolát. Atelsztán legyőzte a dánok, gallok, skótok s az Orkmey-
szigetek lakosainak szövetségét (937). Ez a győzelem a hét királyságot egy jogar alatt teljesítette. Aíelsztánnak nagy hire volt, nővérei Ogida és Edit a franczia és német királyhoz mentek nőül. Azt hiszik, ő volt az első , aki Anglia királya czimet fölvette.
Utána azonban hanyatlás következett. Egyenetlenségek, a királyi családban elkövetett bűntettek siettették. Ez időben a püspököknek, különösen
fejüknek Szent Dunsztannak nagy volt a befolyása. A kormányzók megki-
sérlették lerázni magukról a királyi hatalmat. Ekkor a dánok újból rátámadtak a meggyöngült Angliára. Etelred a püspökök zsinatával 10.000 fon
ezüstöt fizettetett nekik, hogy távozzanak: ez volt a legjobb eszköz odavonzásukra. Olaf norvég király és Szvein dán király a század végéig foly
ton támadták Angliát. Etelred ekkor nagy összeesküvést szőtt ellenük, mindazok, akik közülük letelepedtek Angliában, megölettek Szent Bricciusz
napján (1002). A szászok vad dühvel álltak boszut halálos ellenségeiken. Ez azonban csak pillanatnyi szabadulás volt. Szvein minduntalan betört az országba s 1013-ban az Anglia királya czímet vette föl. Etelred a nor-
mand herczeghez menekült, akinek lánya, Emma, felesége volt. Fia, II.
Edmond hiába küzdött hősiesen Szvein fia Kanut ellen, 1017-ben meg
halt s Nagy Kanut az egész országot dán uralom alá hajtotta.
Ez uralom kezdete kegyetlen volt. Kanut iszonyú barbársággal söpörte
el uralma akadályait. De mikor uralma megerő södött, megszelídült s nagy királynak mutatkozott. Elvette Etelred özvegyét, Emmát, hogy a győzők és legyőzöttek összeolvadását előkészítse. Bölcs törvényeket hozott s szigorúan őrködött Nagy Alfréd törvényeinek betartásán, nem tűrte, hogy a dánok elnyomják az angolokat, szász téritőket küldött Skandináviába, — melyet épugy mint Norvégiát és Skóciát is meghódított, — hogy döntsék meg a
pogányságot s szelídítsék a vad erkölcsöket. Ő maga is igyekezett átalakulni. Dühében megölt egy katonát. Nyomban összehívta a nagy gyüleke-
kezetet, elmondta bűnét s büntetést kért. Mindenki hallgatott. Ekkor büntetlenséget ígért mindenkinek, aki megmondja véleményét. Hívei az ő böl-
cseségére bízták a döntést. Erre elítélte önmagát 360 arany szu fizetésére, ami a rendes birság kilencszerese volt. Egy napon hívei mint a legna
gyobb s leghatalmasabb királyt dicsőítették. Ekkor Szancamptonban volt. Leült a partra. A tenger emelkedett. Ráparancsolt, hogy álljon meg s hat királyság urának engedelmeskedjék. De a hullámok csak dagadtak s visz-
szavonulásra kény szeritették. „Látjátok — szólt ekkor a hízelgőkhöz — mily
gyöngék a föld királyai. Csak az a felsőbb lény erős, aki az elemeken
uralkodik.“ S haza érve Wincseszterbe, levette fejéről a koronát s az oltár
főkeresztjére tette s azontúl még nyilvános szertartásoknál sem hordta.
1027-ben Rómába zarándokolt s utján meglátogatta a leghíresebb tem
plomokat. Oly bőkezű volt, hogy egy német krónikás szerint, azok, akik utján laktak, joggal így kiáltottak föl: „Hogy az Úr áldja meg Ka- nutot, az angolok királyát.« Hosszú ideig volt Rómában, — ahol ugyan
akkor II. Konrád is tartózkodott — s levelet irt angol alattvalóinak, melyben beszámol útjáról s melynek végén a lelkűkre köti, hogy minden évben
fizessék pontosan a Péteriilléreket. Ez adó volt, melyet a szentszék javára
minden angol tűzhelyre kivetett. Kanut dicsőséges életét Séftszburyben fejezte be 1036-ban.
A normanok megvetették lábukat Angol- és Franciaországban. Azután kevésbé ismert, de rendkívüli háborúkat viseltek, fölfedezték Amerikát s megalapították Oroszországot.
Nagy Alfréd két leírást hagyott ránk két normand kalandor tetteiről* Egyik Wulfsztan, aki behatolt a Keleti-tenger mélyébe, a másik Othor, aki
körülhajózta az északi fokot s Biarmiába érkezett, azaz a Fehér-tenger
partján fekvő országokba a Dwina torkolatához. Nem rettentették vissza a
sarki 870-ben Grönlandot. szőlőtőkék
tenger
Izlandot,
Partjai
országát:
veszedelmei.
melyet
mentén
861-ben a nortmanok fölvirágoztattak s tovább hajózván, Körülbelül
elérik 985-ben fölfedezik ugyanakkor
a véletlenül Labradort, bukkannak
Ferde-szigeteket, fölfedezik majd a Set-
Amerikát.
félszigeten, mely 1266-ig birtokuk volt.
Nemcsak nyugat ban, mert ez nyebb volt. hatalmas és
a A gazdag várégeknek neveznek,
felé, hanem
terület, melyet
9-ik században
Néhány
is kiterjeszkedtek, bár czivilizáczió nem államot
kalandor, kiket
keletre
a római
Uzedom-szigeten
nortman
mely
kisebb érintett, alapítottak, orosz
az
számszegé- mely írók Ilmen-tó városa. három érkez- fivérei melynek az fosztogatta is be-
lett.
(warg közé
őket,
szlávok
elkergették
Szinéusz,
hatalmas '
átvette,
majd
tartózkodtak,
a
számüzöttet jelent)
partjain épüli Novgorod visszahívták. bátor
szó után, hatoltak, melynek de
Truwor, város hadi tekintik Kiev
partjain élő Előbb fivér: tek, örökét előbb északi Spanyolországot, sőt a gibraltári hatoltak. De ott már a szaracének voltak az urak.
Rurik, három is
Novgorod,
területeken
sőt
később mégis akik számos vezetőinek kiáltatnak oroszabirodalom* a fővárosa. egy részük szorosokon át
az
volt
de
A
délre
a
862-ben társakkal együtt ki. Rurikot, aki megalapító] ának,
nortmanok
nyomult
F öldközi-tengerbe
leginkább s
Mielőtt tovább folytatjuk a nyugati államok és népek történetét, apró
ból származott erős nép érkezéséről kell beszélnünk; ez a nép, mely a népvándorlás utolsó hulláma volt, amelyet nem söpört el az átalakulások
áradata, ez a nép a magyar volt.
* Svédország egy kerületét Roslagennek hívták és Szent Bertin krónikája azt beszéli, hogy az oroszok Nagy Károly fiát, Lajost, arra kérték, küldené őket vissza hazájukba, Svédországba. Mások szerint az orosz név Rös vagy Rokszolanból származik, melyet a poroszok rousnának neveztek a Rosszei-szó után, ami ugylátszik szétszórt népetjelent. Egyik magyarázat épp oly bizonytalan, mint a másik.
T arsolyt borító ezüstlemez. Bezdédi sirlelet.
A MAGYAROK HONFOGLALÁSA.
Ázsia felől, ahonnan minden nép érkezett, Attila óta szünetlenül folyt
a népek vándorlása.
Atilla után, a hunok nyomán jöttek: a szlávok, az avarok, majd a
kazárok; utoljárajött a harczias magyar nép.
A magyarok ő s hazája szintén Ázsia, a honnan hosszas vándorlás után érkeztek meg mai földünkre.
Régi krónikáink a magyar nemzet eredetéről és vándorlásáiról így szólnak:
A vízözön után Noé három fia három különböző nép törzsatyja lett s egyiköknek, Jáfetnek fia, Mágóg vagy Nimrót, a nagy vadász Evilát földére, Szittyaországba vagy Asszíriába költözött, hol neje, Enet, két fiúval, Hunorral és Magorral ajándékozta meg. A fiuk idővel magok is jeles vadászokká lettek s valamikor egy szarvasünőt kergettek
és így eljutottak a Meotisz ingoványaiba, ez volt a Kaspi-tenger partja. Ez a föld folyókban, fűben, halban és vadban annyira bővelkedett s baromtenyésztésre oly alkalmasnak látszott, hogy a két testvér övéivel ott megtelepedett. Történt, hogy véletlenül ráakadtak Bereka király fiainak nejeire és leányaira, mikor ezek férfiak nélkül, vig zeneszóval vigadtak, ünnepet ültek, a fiuk rajtok ütöttek s magokkal vitték őket Meotisz ingoványaiba. A foglyok közt volt Dula alán fejedelem két leánya, kiknek egyikét Hunor, másikát Magor vette hitvesül. E házasságokból származtak a hunok és magyarok. Lassan-lassan mindkét ősatya utódai fölöttébb elszaporodtak s nem fértek meg többé a Meotisz szűk földjén. Szittyaországba, az Etil a mai Volga vagy Don-folyó vidékére költöztek tehát, honnan Attila királylyal egész a Tiszáig és a Dunáig nyomul-
ahonnan századok múltán Magór utódai kerekedtek fel, hogy vizszaszerezzék Attila országát s Árpád, Álmos fia alatt szerencsésen czélt értek.
a magyarság eredetéről nem nyújthat tehát. A tudomány nemzetünk származásának rejtélyét még nem fejtette meg és az elméletek, melyeket erre nézve nyújt, sem megbízhatóak. Ezek Kelet-Ázsia pusztaságait tekintik a magyarok őshazájának, a magyart meg a mongol, vagy a török-tatár népcsalád ivadékának. Mások ellenben a magyar és finn nyelv közötti rokonság alapján a magyart a nagy finnugor népcsaládba sorolják. De a nyelvi rokonság még nem vérbeli rokonság s nem föltétien bizonyítéka a származás közösségének. Legújabban a mai Baszkiriában, az Erdős-Urál és a
Káma s Bjelaja folyamok közötti területen keresik az ő shazát s a magyar népet a baszkirral azonosítják. Ezeknek az elméleteknek egyike sem áll
királyának nevezi a magyarok királyát s egyik igen régi kép Kálmán királyt és környezetét egészen török viseletben mutatja be. Besenyők, kunok,
bolgárok és más, bizonyosan török népek tömegesen összeolvadtak az idők
folyamán a magyarba s a könnyű összeolvadás arra vall, hogy vele azonos
népcsaládból származtak.
A magyar nép, a IX-ik század derekán, 830 után kezdte el szereplését az európai történetben, még pedig a Deneper és Don vidékén, a Fekete- és Azovi-tengerek közötti területen, melyet vezérének Elődnek vagy Lebed-
vett hitvesül. Ezt a szövetséget kétségkívül közös ellenség, a magyarral
vérrokon, de sokkal számosabb besenyők elleni védelem szüksége hozta
létre és ápolta. A besenyők ugyanis szomszédjai voltak a kazároknak és
magyaroknak s mindkettőt folytonosan fenyegették. A magyarok és kazárok szövetkezésben kerestek ellenük támaszt. Kazárföld akkor már némileg
európai polgárosodáshoz tartozott. Élénk érintkezésben állt Bizánczczal, Európának ez időben legelső , legjobban kormányozott nagyhatalmával;
hadakozott, kereskedett vele s a bizánczi kereskedővel eljutott hozzá a bizánczi hittérítő is és nem járt hasztalan. A kazár birodalomban ekkor a keresztény vallás már az elismert, a bevett megtűrt felekezetek közé tartozott az ő si pogány és az újabban terjedő zsidó meg mohamedán vallások mellett. Kazárországban mind a négy különböző vallás békésen megfért egymással s a kormányzat a türelmességen, a vallások egyenjogúságán nyugodott. E mellett a honvédelem és igazságszolgáltatás, a földmivelés, iparosság, kereskedés fejlettsége, a békés munka oltalma és tisztelete tette erőssé kazár államéletet, a mi nem maradhatott mély hatás nélkül a mamagyarság fogékony lelkére. A kazárok lettek a magyarság első tanítómesterei Európában, a kazárok nemcsak politikai szövetségben állottak a
magyarral, hanem tömegesen csatlakoztak hozzá, nagy számmal állottak soraiba. Sőt velük külön törzszsé tömörültek s így a magyarok egy egészen új — nyolczadik — törzszsel, a kabarral szaporodtak. Tehát a magyarságnak már a világtörténelembe való első belépésekor nyilvánul egyik legjellemzőbb, legkiválóbb tulajdonsága, mely fenmaradásának egyik titka: beolvasztóképessége és ellenállhatatlan vonzóereje. Megnyilatkozik kitűnő hadszervezetének fölénye, mert a jövevény tömegek magyar módra szer
vezkedtek s annyira beilleszkedtek soraikba, hogy magyarok és kabarok közt a hadszervezet és az élet szempontjából is minden lényegesebb kü
lönbség megszűnt.
Bizáncz hatásának szintén Lebediában voltak legelő ször kitéve a magyarok. Még csak hadakoztak ugyan vele, de a háború sincs befolyás Nyék, Megyer, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kara és Kaza.
nélkül az ifjú népek lelkére. A bizánczi kereszténységgel mindenesetre már ekkor megismerkedtek.
Midőn 860-ban a kazárok magyar segélyhadakkal a krimi félszigeten Kherzon városát vívták, a városban időző Cirill (Konstantin) görög hittérítő és szerzetes, később a szlávok hires apostola, a béke érdekében a kazárokat saját táborukban kereste föl. Haza menet magyarokkal találkozott, kik „farkas módra üvöltvén“ törtek reá. De mihelyt megtudták, hogy bizánczi, keresztény pap, „megszelídültek s elkezdtek hajlongani előtte és meghallgatván intő szavait, elbocsáták összes kísérőivel.“ Néhány évvel később Cyrill testvére, Method, a szlávok másik apostola, egész más vidéken, valahol a Duna közelében, hol nagyobb csapatban kalandoztak, találkozott a magyarokkal, kiknek
vezére táborába hivatta. Kísérői kérve kérték, ne tegye ki magát a kész veszedelemnek
s ne menjen a magyarok közé. De Method bátran követte a hívást s a magyar vezér „miként úrhoz illik, azonképen tisztességesen és fényesen, ünnepélylyel fogadta. És be-
széle vele, amint az ilyen férfiaknak illett egymással bészélniök, megszerette, megcsó-
kolta, nagy ajándékkal bocsátá el, mondván: emlékezzél meg mindig énrólam, tiszte
lendő atya, imáidban.“
A hagyomány szerint a kazárok ösztönözték Előd vajdát, hogy valósá
gos fejedelemmé, békében és háborúban egész népe fővajdájává tegye magát s így olvaszsza össze a magyarság különböző törzseit. Előd azonban már agg ember volt s különben sem voltak gyermekei. Maga helyett
egy másik vitéz, de szintén öreg törzsfőt, Álmost ajánlotta tehát fejedelmük
ki azonban öregségére hivatkozva, fiát, a férfi kora delén álló Árpádot
választatta meg. Ardádot a magyarok „a kazárok szokása és törvénye sze-
rint“ pajzsukra emelték s csakugyan fejedelmüknek ismerték el. Meglehet,
hogy nem így történt a dolog, hanem Álmos vagy Árpád, okultak a háborúk tapasztalatain s a kazárok példáján, fegyverrel, vérrel-vassal alapí-
totta meg fejedelmi, fővezéri hatalmát s kierőszakolta a törzsektől az elismerést. De akárhogy történt, Árpád már a magyarok közös fejedelme
volt s a fejedelmi állás létesítésével a magyar nemzet tulajdonképeni megteremtője lett. Ez az új hatalom tartotta fenn az ifjú nép életét, ez tette
lehetővé további sikereit. Árpád talán, mert a besenyőknek nem birt el-
lenállani, úgy mentette meg népét, hogy a földről, melyen majdnem ötven
év óta lakott, mely az akkori nemzedék legnagyobb részének szülőföldje
volt, távolabb, biztosabb vidékre vezette. Ez
885 körül történhetett. A ma-
gyarság Lebediából
(Dnjeszter), Prut és
tözött.
lejebb húzódott az Alsó-Deneper,
Szeret közti roppant, nagy és lakatlan
Bug, Neszter
területre* köl-
Ezt világba szükségletét. de annál polgárosodása.
az új
lépett,
A
közvetlenebbül
hazáját a magyar
új hatások alá kazár birodalommal hatott új
Árpád,
hogy számra
Etelköznek került. A való benső hazájában a nem nagy
(Vizköz) nevezte
föld
maga
érintkezés
magyarra
népét a
s ott ismét új minden ugyan, virágzó
kielégítette
megszűnt
Bizáncz
jövő
bizonytalan-
* A mai Bukovina, Moldva, továbbá Beszarábia és más orosz tartományok.
ságai ellen biztosítsa, a kazár helyett a bizánczi birodalomban igyekezett támaszt nyerni. Ez annál könnyebben sikerült, mert a császári udvarban valóságos szerencsének tartották, hogy a harczias magyarság a Feketetenger tartományait szállta meg. Talán magok is biztatták az átköltözésre, hogy segélyét a Balkánon megtelepedett bolgárok ellen megnyerjék, kik, noha már megkeresztelkedtek (864), örökösen támadták a görög területet s néha magát Konstantinápolyt fenyegették. Bölcs Leó, az akkori görög császár egyenesen a Gondviselés művét látta a magyaroknak Etelközbe
való költözésében s azt mondja: az isteni gondviselés a rómaiak helyett a
turkokat, vagyis magyarokat keltette fegyverre a bolgárok ellen.
Ily körülmények közöti a magyar-bizánczi érintkezés az új hazában kezdettől fogva barátságos és benső volt. A magyarok ismételten segítették a császárt a bolgárok ellen s élénk kereskedelmi érintkezésbe léptek a birodalommal.
Ellenben a közeli szláv törzseket minduntalan támadták és magyaroknak
felsőségének elismerésére, adófizetésre kötelezték. A magyarság sorsa Etelköz
ben valami tiz évig elég biztatóan alakult; a csere előnyösnek látszott s már-már azt hihették, hogy hosszú vándorlásaik nyugvópontjára értek. De
másképen történt. Simeon bolgár király, ki Konstantinápolyban nyerte kitűnő nevelését s ravasz politikussá és vitéz katonává nőtt, trónra lépte (893) óta esküdt ellensége volt a bizánczi császárnak, ki meg követeivel a magyarokat nyerte meg ellene. Árpád nagyobb hadat küldött fia, Levente (Liuntin) vezetése alatt Bolgárországba s a magyarok diadalmasan is har-
czoltak, csakhogy a hosszú tusában nagyobbrészt elvesztek; de nem ez
döntötte el sorsukat; Simeon király eltanulta a bizánczi politikának azt a régi
fogását, hogy a barbár népeket egymásra uszítsa. A magyarok feje fölött
ő is kezet fogott régi ellenségeikkel, a besenyőkkel s megtámadtatta velők Etelközt. A rajtaütés készületlenül érhette a magyarságot, mely némely vidéken súlyosan szenvedett s főleg a Bulgáriában küzdők családja, sok
asszony és gyermek eselt a besenyő mészárlás áldozatává. Árpád hamarjában összegyújtötte a népet. Gyorsan kellett határoznia és súlyos helyzetben megtalálta a menekülés egyetlen eszközét. Elindult biztosabb hazát
keresni. Csakhogy az első pillanat zavarában északnak, Kievnek tartott, hol már szervezett rutén állam állta útját, hol nem volt többé uratlan terület, mely befogadhatta. Visszafordult tehát a Kárpátokhoz s a mai vereczkei szoroson át. (a 895-ik év vége felé) egy eddig ismeretlen, igen gyér népességű földre, a mai Magyarországba bocsátkozott le. Egyes rajok, melyek a besenyők elől a hegyekben és erdőkben húzódtak meg, mikor megtudták, hogy a nép zöme hol tartózkodik, Erdélyen és az Alduna mentén vergődtek el hozzá, mert Etelköz roppant területét a szerteszét tanyázó magyarság csak lassan-lassan ürítette ki.
tíndixi A Vilét Toa«fi<|mc
Arab és görög írók szerint a magyar Etelközben, mielőtt utolsó nagy vándorutjára kelt, szabadban elszéledten, nemek, ágak, családok szerint élt, a tágas síkságon lovait, nyájait legeltette. Életmódjához képest nem szilárdan épült házban, hanem sátorban lakott, melyet könnyen felszedhetett. A nép jogilag két részre oszlott, szabadra és rabszolgára s ez utóbbiak a leigázott benszülöttekből, a hadifoglyokból s azon magyarokból kerültek ki, kik büntetésből vesztették el szabadságukat. A magyar már ismerte a földművelést, de mint minden vándornépé, az ő gazdasági élete is első sorban a marhatenyésztésen nyugodott. Az élő marhát mindenüvé elhajthatta, sőt ingóinak szállító eszközéül használhatta. Végtelen csordái, ló-, marha-, juhnyájai, számos teve kisérték a magyart vándorlásain és a hol hosszabb rövidebb időre megpihent, a nyájaival való elhelyezkedés, nem a véletlen, nem az egyéni tetszés, hanem mindig a szigorú szabályok szerint történt.
De noha a gazdasági élet alapja a marhatenyésztés volt, a nép körében, mely házilag maga termelte ipari szükségleteit, bizonyos ipari ismeretek, a mindennapi életben nélkülözhetlen mesterségek is elterjedtek. A IX-ik század végén a magyar már tudott teve, vagy lószőrből nemezt készíteni, vászont szőni, bőrt cserzeni, vasból legyvert és szerszámot kovácsolni s sorában vagy rabszolgái közt olyanoknak is kellett lenniök, kik az ötvösség különféle technikáit alkalmazni tudták
A gazdasági munkát a ház asszonya — az egynejüség intézménye a legtöbb törzsnél elterjedt s a szegényebbeknél általános lehetett — vezette, a háziállat számba menő rabszolgák segélyével. A vagyon, az élő marhán kívül, főleg ruhaneműből, drága szövetekkől, leginkább nyuszt- és cobolyprémből, állati bőrből, házibutorbó! állt és a menyasszony ilyenekben kapta hozományát.
A ruházat vászonból és cserzett állati bőrből készült. A magyar hosszú és bő prémes, keleti mintára szabott ruhát viselt. Ismerte a bizánci szövőipar gyönyörű és drága termékeit, a sokféle színes selymet s a gazdagok, a nagy nyájbirtokosok, az előkelő állásban levők selyem szövetből készíttettek ruhájukat, a mint általában a sikeres külkalandozásokban, honnan gazdag zsákmányt hoztak haza, a gyarapodó
vagyonossággal a fényűzés is lábra kapott köztük. A férfiak gazdagon öltözködtek,
arany nyakláncot, drágakövet, felöltőjük alján apró arany csöngetyűket hordtak és még
a fegyverüket is megezüstözték. A nők szintén sokféle ékszert viseltek és egyszerű
nemez sátrukat szép szőnyegek tették tetszető sebbé.
A férfi főfoglalkozása és mulatsága a háború, a szomszéd terütetekre való becsapás, a vadászat és a fegyvergyakorlat volt. A hosszú vándorlások és küzdelmek egész életmódját, gondolatvilágát, szokásait a katonai élethez idomították. A lovas szolgálat a gyalognál tudvalevőleg jóval több fegyelmet, önuralmat, a vezetők iránti bizalmat és engedelmességet igényel. A magyar pedig mind lóháton szolgált, sőt annyira összenőtt lovával, hogy azt mondták róla, hogy lovahátán lakik. Ennek megfelelően alakultak katonai és szociálgazdasági intézményei s egész élete folyása, melyek mind a fegyelmen és engedelmességen nyugodtak. Harcmodora, melynek jellemző vonása a nyomatékos, erőteljes, a gyors és teljes sikerre irányuló támadás volt, nemcsak a vezénylethez, hanem minden egyes katonához a legnagyobb igényekkel járult a bátorság, kitartás, készültség és fegyelem dolgában. A magyar katona nem is gondolt egyébre, mint arra, hogy „az ellenséggel szemben vitézül viselkedjék“. E végből „munkát, fáradalmat magasztosan elvisel, tűri az égető meleget s a fagyasztó hideget s mindennemű nélkü- lözést“ . E katonai szellemnek megfelelő volt államszervezete. A magyar — írja az akkori görög császár — „egyetlen fő uralma alatt állt, a ki rettegéssel kényszeríti engedelmességre a tömeget s a bűnösök szigorú és kemény büntetéssel sújtatnak“ . Egy más iró azt mondja: „Minden magyar a gyula szavára hallgat s támadást és védelmet, valamint más ügyeket illető parancsainak engedelmeskedik“, „a magyarok azt teszik, mit a gyula parancsol“. A ki a parancsnak ellenszegült, azt felkoncolták vagy rabszolgaságra vetették.
A szabad ember jelképe a magyarnál nem a ruha, hanem a nyírott fej és a fegyver volt. A szabad magyar rövidre nyírta haját s ez a divat a nyugaton is annyira megtetszett, hogy midőn egy ízben a magyarok segítették a morvákat, ezek szintén rövidre vágták hajukat. De a szabad magyar fődísze, egyszersmind sikereinek főeszköze fegyverzete volt. Első sorban a nyilat kezelte csodás ügyességgel és biztossággal, melyet békében sem szünetelő fegyvergyakorlataiban szerzett] és fejlesztett. A nyíl mellett a magyar kézi tusában sok más fegyvert használt, legelői a kardot, a hegyes vagy görbe egyélű kardot, ilyent használtak az orosz pusztaságon élő népek. Használta továbbá a dárdát, lándzsát, a fejszét, csatabárdot, csákányt. Fejét bőr vagy nemez föveg fedte, mely némileg oltalmul is szolgált. Sarkantyút nem használt. Jobbára a távolról való harcban és a lesvetésben lelte kedvét s minthogy lóháton nőtt fel, a gyalogharcra kévéssé volt alkalmas. Egészben a magyar testileg-lelkileg hadakozásra termett s igazi mintaképe volt a könnyű lovasnak a későbbi huszárnak. Lovához és fegyveréhez szeretettel ragaszkodott s a szabad ember szabadságának e jelvényeit, a sírba is magával vitte. Vele temették fegyvereit — legritkábban kardját, — lovát, hű ebét, ked- vencz edényeit, sőt a gazdag férfit és nőt teljes díszben földelték el.
Aki a vasfegyelem kényszerének alá nem vetette magát, az a vándoruton elmaradt, más népek, rokon törzsek közé vegyült.
A magyar nép messze területen szerteszét élt, tehát idején megtörtént minden a mozgósítás és az egyes csapatok összpontosításának gyors keresztülvitelére. Kürtök és tárogatók adták a hadijelt a gyülekezésre. Az ellenséges földet a vezér már előzetesen kikémleltette s tájékozást szerzett az utakról, a várható ellenállásról, az élelmezési viszonyokról. Gondoskodott vezetőkről, kik ismerték a tájat. A sereget könnyű szekerek kísérték s vitték a podgyászt, az eleséget, közte húsport, valami szárított húst, mely otthon béke idején készült s melylyel minden katona ellátta magát, hogy élőhús hiányában azzal táplálkozzék. Üstben forralták föl s valami gulyásleves-félét főzhettek belőle.
Az ellenség földjén lehetőleg elkerülték az erődített helyeket s ott tűntek föl, ahol senki sem sejtette. Mihelyt ellenségre akadtak, egyébre sem gondoltak, mint a harczra s körültekintően készítették elő a csatát. Kitűnő előőrsi szolgálat kellően szervezve volt s rajtaütéssel nagyobb magyar tábort ritkán lehetett meglepni. Mihelyt a vezérek a parancsot kiadták, melyet „szeret követni mindenki,“ megtörtént az elhelyezkedés. A had egy része tartalékul szolgált, vagy az ellenség megkerülésére indult. Hátban, védett helyen maradt a tábor, a sok ló, marha, szekér, melyekből néha szekérvárat rögtönöztek.
A támadás adott jelre indult meg s a lovasok huj-huj kiáltással előre vágtatva, jó távolból megkezdték a nyilazást. Valóságos nyilzáport bocsátottak az ellenségre s rendesen megingatták, futásra kényszeritették vele. Ha az ellenség fedett állást foglalt el, csellel, furfanggal próbálták onnan kicsalni. Ilyenkor hátrálást, futást színleltek. Ha az ellenség utánuk nyomult, hirtelen megfordultak, mindenfelől reá rontottak s bekerítették. Ha győztek, a sikert a legteljesebben kiaknázták s végső erőfeszítéssel mindaddig üldözték a futó hadat, míg teljesen el nem pusztították s ebbeli kitartásuk magyarázza meg néha valóban hihetetlen sikereiket. Üldözték, irtották is a futó ellenséget, amíg el nem pusztították. Csak a végzett munka után következett az áldomás, a zsákmányolás. A prédát szekeren, lovon, a rabszolgául elhurczolt lakosságot gyalog szállították hazájokba.
Testöket életmódjuk: roppantul megedzette; elbírták az időjárás minden változását, daczoltak a nélkülözéssel s kevéssel beérésüket, kitartásukat még századok múltán is megcsodálta a világ.
Az a nép, mely ilyen szervezetet tudott alkotni, nem lehetett fegyelmezetlen, barbár csorda, minőnek a nyugati írók festik. Milyen volt ez időben a magyar nép vallása, ugyanazon vallása volt-e mindegyik törzsnek? E kérdésekre biztos választ adni nem lehet. Az ő svallás nyomait csaknem teljesen elmosták a századok viharai. Az, hogy fák alatt, berkekben, köveknél áldoztak volna isteneiknek, mint Szent László egy törvénye említi, semmi esetre sem a pogány magyarokra vonatkozik. Ez a törvény csaknem szóróLszóra külföldről vétetett át s az az egy-két szó, mely a külföldi szövegből hiányzik (a köveknél való áldozat), szintén nem a magyarra, hanem a szlávokra vonatkozik kikről biztosan tudjuk, hogy pogány korukban kőbálványaik voltak s kövön áldoztak isteneiknek. Az ő smagyar vallással magával talán csak az a hagyomány függ össze, hogy a magyarok fehér lovat szoktak isteneiknek áldozni. De bármilyen volt ősvallásuk, még vándorlásaik közben megismerkedtek a keresztény, zsidó és mohamedán vallással, melyek mindnyájan tettek reá valami hatást, sőt mindegyiknek lehettek már körében hívei. Különösen a kereszténység hullámai érinthették Lebediában és Etelközben egyaránt.
Mindenesetre nem a vallás, hanem a közös fejedelem, az egységes központi hatalom olvasztotta egygyé a különböző törzseket. A vándorlás idejében s még később is sokáig fejedelmének atyai kényuralma alatt élt a magyar, mert vándorló törzseknél más kormányforma nem képzelhető . A vándor népek egy közös ő s leszármazóinak tekintik magokat, melyek minden tagja az összességgel és a maga szükebb törzsével állandó vérségi kapcsolatban marad- Ilyen kapcsolatban áll tehát azokkal is, kik koruk, érdemeik, vagyonuk által elöljárói, vezérei lettek. A magyar nép lelkében két kiváló politikai erényt élt, melyet később a változott viszonyok közt is megtartott s mely fenma- radásának főeszközévé lett. Az egyik a vándorlás szükségleteiből és intézményeiből folyó rajongó szeretet fejedelme iránt, mely később koronás királyához való s más európai népeknél ily mértékben ismeretlen, igazán ihletett, vallásos tiszteletté fokozódott. A másik meg az a szabadságszeretet, vagyis az állami önállósághoz, nemzetközi függetlenségéhez való törhetetlen ragaszkodás, mely olthatatlanul élt benne.
Ilyen volt a magyar nép, mikor Árpád fejedelem mai hazája földjére vezette.
Hóditó Vilmos, amint Anglia megszerzésére hadba indul. Feleségének, Matilda királynénak a hímzése.
A NYUGATI ÁLLAMOK TOVÁBBI ALAKULÁSAI.
Ha összehasonlítjuk a betöréseket egymással, látjuk, míg a római biro
dalom az északi és déli barbárok kettős rohama nélkül még századokig elélhetett volna, addig a karlovingek új birodalma már magában hordta a bomlás csiráit, melyeket a betörések csak támogattak, de melyek ok nélkü
okvetlenül megsemmisült volna.
Egyéb külömbség: A normannok és szaraczének apró csapatokban támad-
268
tak. Nekik a betörés nem volt — mint a IX. század barbárainak — a
nemzeti erők elhelyezésének szüksége, sem vallási hódítás, mint az araboké.
Egyszerűen zsákmányt kerestek s fegyvereik nyomán sok szenvedés maradt
vissza, de nem fölfordulás s nem a régi társadalom megdöntése. Egyedül
a magyarok telepedtek le a hódított területen a Tisza és a Duna közt, a frankok,
burgundok s gotokhoz hasonlóan, de nem igyekeztek hódításukat tovább fejleszteni. A IX. század betörésének főjellemvonása tehát, hogy elő segítette, de nem okozta a zavart; sietette a karloving birodalom összeomlását; ez idők társadalmát átalakulásra kényszerítette, még pedig a hűbéri fejetlenség
formájának fölvételére. A hűbériség a helyi hatalmak túlsúlya lett a köz
ponti tekintély fölött.
A karloving birodalom politikai egységével történelmének egysége is
eltűnt. A következő század a zűrzavarok korszaka, ez már kicsinyes zűrzavar, melyben főképpen az egyéni és helyi becsvágy szerepel. Mégis két hatalmas kérdés a főmozgató erő : Vájjon a karloving család, mely csökönyösen védelmezi — most már nem a császári trónt, — de Francziaország
trónját, elveszti-e azt? Megmarad-e a királyság tehetetlenségében s jogai
félreismertetésében?
Mind a két kérdésre igennel válaszolnak.
Őd, az új franczia király el akarta magát ismertetni Akvitániában, mely régebben nem fogadta el a karlovingeket s most úgy tett, mintha törvényességüket védelmezné, mert az volt a terve, hogy visszautasítja a franczia király fönhatóságát, bármilyen legyen is az. Míg ő délen tartózkodott, Dadogó Károly egyik fia III. vagy Egyszerű Károly királynak
kiáltatta ki magát egy reimszi nagy gyülekezetben.
Arnulf germán király, aki közvetlenül szintén a karlovingekhez számí
totta magát s akiben még megvolt a császári trónra való becsvágy, a 887-iki nagy tiltakozás ellenére elfogadta a trónkövetelőt a wormszi diétán s védelmezőjének jelentette ki magát, megparancsolta a Mász partján levő grófoknak és püspököknek, hogy támogassák. Őd győzött s végül több uradalmat engedett át versenytársának. Ez a bátor és derék fejedelem, sajnos, korán meghalt (898). Fivére Róbert a franczia herczegséget örökölte,
míg Egyszerű Károlyt királynak ismerték el.
E fejedelem legfigyelemreméltóbb ténye az volt, hogy Neusztriát át
engedte a normannoknak.
Élete és uralkodása szomorúan végződött. A nagyok, féltékenyek voltak
arra, amije még volt, szövetkeztek ellene. Róbert herczeg királylyá szenteltette magát Reimszben (922) s mikor következő évben meghalt, Raoul
burgundi herczeg foglalta el helyét a trónon. Úgy látszott, hogy Franczia-
ország vagy Burgund, szóval a hajdani Gallia közepe — van hivatva a
királyság föntartására. Az északi és déli szélen tartózkodó nagyok ellenségei
voltak a középső rész fejedelmeinek. A normandiai herczeg s Vermandoa
grófja Egyszerű Károlyt támogatták. Igaz, nem sokkal később elárulták s
Nagy Károly szerencsétlen ivadéka Péroun kastélyban halt meg, mint fogoly 976-ban. Ő alatta a magyarok egész Tuluzig kalandozó seregei
nyomultak Francziaországban.
Halála után a korona Nagy Hugóra, Francziaország herczegére száll,
ha akarja. Ám ő inkább mást ültetett a trónra, semhogy maga foglalja el
s királylyá teszi az Angliába menekült IV. La jost, Egyszerű Károly fiát
(936). Csakhamar azonban elpártolt tőle, szövetséget tervezett ellene, melybe I. Ottó germán királyt is belevonta. Lajos Akvitániába menekült, melynek nagyjai hadsereggel siettek segítségére. III. István pápa közbenjárására visszahelyezték a trónra.
Röviddel azután minden megváltozik. Az egyenetlenség Hugó és IV. Henrik közt újra kitört. A germán fejedelem most Hugó ellen vonult. Elpusztítja a párisi grófságot, de azután megverik, mire visszavonul a Rajna mögé, követő Nagy Károly ivadéka, aki alázatosan igazolja magát korábbi vádaskodásáért s kéri Ottót, hogy ő maga Ítéljen vagy páros viaskodás
döntse el a kérdést. Bár a zsinat neki adott igazat s Nagy Hugót kiát
kozta, mégis Lajos volt a gyöngébb s még csak a tekintély árnyékára sem tudott szert tenni.
Lajost a trónon Lot ár követte, nagybátyja segítségével. Ottó germán király igénye, hogy a birodalom az ő jogara alatt újból egyesíttessék, a franczia király közé csoportosította több ország nagy hűbéreseit, kik főképp azt akarták meghiúsítani, hogy a császári hatalmat bárki is összeállíthassa.
A lotaringiai nagyok Lotárt hívták segítségül Ottó ellen; Nagy Hugó már
nem élt, de fia Kapet Hugo, hive volt Lotárnak. Lotár győztesen nyomult
előre s csaknem elfogta a császárt. Ottó viszont egész Párisig nyomult pusztítva, de visszavonulásán szörnyű vereség érte, az Ézu partján egész
hadserege megsemmisült.
Ez az utolsó föllobbanása a karloving ház fényének, pillanatnyi körülmények eredménye volt s főképp a franczia ház támogatásának köszönhető
A karloving királyság menthetlenül elveszett s Lotár annyira átérezte ezt,
hogy halálos ágyán könyörgött Kapet Hugónak, hogy fiát V. Lajost pártolja s tegye kiráiylyá. Kapet Hugó ezt megígérte s meg is tartotta. V. Lajos
azonban egy évi uralom után meghalt (987) gyermektelenül.
Amikor az udvarmesterek voltak az utolsó méroving királyok mellett
ugyanazok voltak az utolsó karloving-királyok oldalán a franczia is hercze- gek. Azzal a külömbséggel, hogy ez utóbbiak területileg is függetlenek
voltak. Az udvarmesterek hívek, gazdag birtokosok és a királyság miniszterei voltak egyidejűleg. Ez a czím pedig a nagyhatalom daczára is határozott alárendeltséget bizonyított. Az első Kapetek ellenben semmiféle udvari tisztséget nem viseltek. Kis Pipinnel egy ember emelkedett nemzete többi fia fölé. Kapet Hugóval egy önállóan kormányzott földterület
emelkedett a többi fölé. A királyi czimet a legnagyobb birtokkal egyesítették. De tényleg az új király úgyszólván a saját birtokain uralkodott
csupán, míg az udvarmesterből lett király a még erejében levő teljes királyi hatalmat s tekintélyt vette birtokába.
Bizonyos hasonlatosságok egyébként szembeszökők voltak. Ismét a pápa adott jelet a forradalomra, ezekkel a szavakkal. „Lothár csak névre király
— mondta II. Szilveszter; Hugónak nincs lyen czime, de tényleg király. “ Ez a karlovingek ítélete volt. Kapet Hugó tudta, mily sokat köszönhet a
pápa szavainak. Szent Valérnek sírboltot építtetett. Ez hagyomány szerint megjelent előtte álmában a szent s így szólt:
„Te és utódaid királyok lesztek késő nemzedékekig. “
A forradalmat emellett a kényszerűség indította meg. Az események ereje is Kapet Hugó mellett volt. Míg a Karloving birodalom létezett, határai a Pirenéusek s az Elba voltak. A birodalom fölosztása után Áken
nem lehetett többé az ország fővárosa, nem feküdt se Francziaország, se
Germánia központjában. Francziaország a Pirenéusoktól Maaszig terjedt s a nemzeti élet körülbelül e terület közepe táján lüktetett leghatalmasabban. A franczia és burgund herczegség különben is megakarta őrizni a királyságot. A régi nagy emlékek, az a tény, hogy Klovisz és több más mero-
ving Párisban székelt, különösen a franczia herczegségre terelték a figyelmet. Ott a Karlovingek idegenek voltak, a Rajnától jött emberek, akik
idegen nyelvet beszélnek, nem a Szajna és Loár partjain otthonos román nyelvet, melyet Kapet Hugó használt.
987 julius 1-én egy Szeuliszben tartott gyülekezetben, ahol főképp csak a franczia herczegség nagyjai s püspökei voltak jelen, királylyá kiáltották ki. Néhány nappal később Adalberon reimszi érsek Noajonban fölszentelte.
Ám a Karloving-faj még nem halt ki. Lotár fivére, Károly, Alsó-Lota-
ringia herczege, megjelent, hogy megsemmisíttesse Kapet Hugó megválasztását. Észak és dél, Flandria, Vermandoa és Akvitánia támogatták ebben.
A laoni püspök kiszolgáltatta Kapet Hugónak, aki az orleani toronyba záratta. Fiai sem értek el tiltakozásukkal semmit. Egyik magtalanul halt
meg, a másik kettő elkallódott. Hugó, hogy trónját megszilárdítsa, fiát
Róbertét trónörökösnek ismertette el az orleani nagy gyülekezetben, mely
szokás azután Fülöp Ágostig megmaradt.
Délen nem ismerték el Hugót. Háborút üzent Poatié grófjának s Peri-
gord grófjának, akitől egy nap azt kérdezte: „Ki tett gróffá? Az így
felelt: „Ki tett királylyá?“
Bretany is független maradt. De a franczia fejedelemséggel szomszédos
országok híveivé szegődtek. Anzsu grófja, Normandia herczege meghódoljak Kapet előtt, aki ügyes taktikával s az egyházzal való szoros szövetség által teljesen megszilárdította uralmát. A frank papságnak megadta a szabad választás jogát s elhalmozta adományokkal. Utódai ugyanazon az
úton haladtak.
Hugó halála után (996) fia, R ó b ért lépett a trónra. Szelíd, jámbor,
tanulékony ember volt, aki egyházi dalok éneklésével, töltötte idejét. Naponta ezernél több szegényt látott el eleséggel. Felesége és a papok ural
kodtak rajta. Mégis kiátkozták, mert megakarta tartani első feleségét, Bertát, aki rokona volt, mert az egyház a rokonok között hetediziglen eltiltotta a házasságot. Megadta magát.
Robert második neje a tuluzi gróf leánya, Konstanza lett. Ekkor
könnyelmű életű emberek ezrei lepték el az országot s az udvart. Fura
< > r d ő & Róbert
Normandia hvrczegc meuniéfuezt bátyját. 111. Rikárdot
öltözetben jártak, borotvált állal, nevetséges csizmában s egész külsejük
elárulta lelki elfajultságukat. Hit, törvény, szemérem nélkül való emberek
voltak ezek, kiknek példája az egész nemzetet megfertőztette s mindenféle
kicsapongásba döntötték s gonoszságokba. Ebből is látnivaló, mily mély
jellembeli külömbségek, sőt külső ségbeliek választották el északi és déli
Francziaországot.
A békeszerető Róbertét, akinek semmi becsvágya sem volt, mégis új
koronával kínálták meg. Itália akarta elismerni királynak, hogy Konrád német császár ellen kijátsza. Róbert visszariadt a veszedelemtől s nem fogadta
el. Ez volt külömben a legjobb politika, mert hisz a karlovingek is abban
pusztultak el, hogy sokat akartak szerezni.
Hasznos szerzemény volt azonban Burgundia, mely Henrik halála után
(1002) unokaöcscsét Róbertét választotta királyának. De csak 12 évi háború
után foglalhatta el az országot, mert az özvegy királyné fiainak egyike vitássá tette a trónt.
Mikor Róbert beakart avatkozni a sampányi gróf ügyeibe, ez így szólt:
„Én isten kegyelméből örökös gróf vagyok s ami birtokaimat illeti, ő seimtől maradtak rám, semmi köze tehát a te uradalmaidhoz. Ne kényszerits, hogy jogaim védelmében neked nem tetsző dolgokat cselekedjem, mert isten a tanúm, hogy inkább meghalok, semmint becsület nélkül éljek.“
A l l . század közepén vetették meg leginkább a királyi tekintélyt s a nagyok függetlensége ekkor volt a legnagyobb. Mint igazi fejedelmek
uralkodtak birtokaikon s igyekeztek újakat szerezni hozzájuk, sőt háborút
is viseltek a maguk szakállára.
Ilyen kis király volt első sorban a sampányi és bloá-i gróf Öd, aki
Ari királyság néhány pontját elfoglalta s aki akkor pusztult el, mikor el
akarta foglalni Lotaringiát abban a reményben, hogy helyreállítja I. Lotár egykori királyságát. Aztán az itáliai koronát tette volna fejére.
Ilyen volt hires versenytársa Fűik Nerra is, Anzsunak grófja, aki legyőzte lázadó fiát, Goffroá-t s aztán egy nyerget kötött hátára, több mértföldet gyalogoltatok vele, közben-közben rugdosta őt s így szólt: „Végre legyőztelek/
—„Igen — felelte Goffroa, de ez apámat kivéve, minden más embernek
győzhetetlen vagyok. “ Ez a válasz lefegyverezte a kegyetlen aggastyánt.
Röviddel azután gyalog elzarándokolt a szent földre s a kimerültségtől meghalt. Ilyen különös vonások s ily vad erélyjellemezte az időket.
Egy másik veszedelmes szomszéd volt Normandia herczege: II. V i 1- mos, a fattyú. 1035-ben lépett a trónra, miután leverte a nagyokat, akik ellenszegültek. Később meghódította Angliát, míg néhány hajója déli
Itáliát hódította meg.
Ily veszedelmes és hatalmas nagyok közt a király, 1031. óta I. Henrik tehetetlen volt. Csaknem minden viszályukba belerántották, de mégis csak ő volt a király s ennek jogai előbb-utóbb érvényesülnek. Henrik király Jaroszlav orosz fejedelem leányát vette el.
I. Fülöp, aki Henrik után következett (1060), ép oly jelentéktelen uralkodó volt, bár Európa akkor nagyszerű események színtere lett. Akkor
indult meg az első keresztes háború s akkor tört ki a viszály IV. Henrik
császár és VII. Gregor pápa között. Fülöp egyikben se vett részt. Folyton
Hódító Vilmossal háborúskodott, aki a franczia partokat pusztította s lázadozó alattvalóival. Fűik le Résén átengedte neki Gatinét. Hálából Fülöp elrabolta feleségét, Bertradot. II. Urbán pápa ezért kiátkozta a keresztes hadak jelenlétében a klermonti nagy zsinaton (1095), mire rögtön elhagyta Bertradot, majd ismét magához vette, ismét elhagyta s ismét házába vette, úgy, hogy az egyház végre is szemet hunyt eljárása fölött.
Bűnei s nemtörődömsége, az egyházi és világi javak pénzért árusítása, melyet utódai is folytattak, teljesen aláásták a királyi tekintélyt. Ám ha a
király tétlen volt is, a nemzet annál szenvedélyesebb, annál nagyobb tevékenységet fejtetett ki. A régi gallok kalandvágya ismét föltámadt: félmillió
ember kelt át az Alpokon, hogy egy sirt fölszabadítson; normand lovasok
meghódították Itália több herczegségét; egyik Hapet családbeli herczeg a Pirenéuszokon túl megalapította Portugált s végül 60,000 ember kelt át a Manche-csatornán s leigázta Angliát.
A skandináv birodalom Nagy Kanut után romba dőlt, mint a frank birodalom Nagy Károly után. Kanut három fiának ugyanannyi királyságot hagyott: Svénonnak Skandináviát, Karaidnak Dániát s Hard-Kanutnak, aki
Emmától származott, Angliát. Harald, aki egyideig bitorolta Kanut örökének egy részét Angliában, nemsokára meghalt s így Anglia teljesen Hard-
Kanuté maradt, kinek uralma előkészítette a szász dinasztia visszatérését;
III. Edvárd (a gyónó), Etelred és Emma fia 1042-ben a trónra lépett.
III. Edvárd szász volt apja után, normann anyja révén. Ő jobb szerette a normannokat, mert köztük töltötte a száműzetés idejét s mert műveltebbek
is voltak. Sokat közülük udvarába hitt, a főbb püspökségeket nekik aján
dékozta. A szászok féltékenyek lettek. Őket az udvarnál a hatalmas Godwin képviselte, aki fiaival együtt több grófságot kormányzott. Később kegyvesztett lett. Mialatt nem volt az udvarnál, új normand udvaroncz érkezett: Normandia herczege II. Vilmos, Ördög Róbert herczeg fattyú fia.
Vilmos mindenütt normandokat látott az ország élén, Angliát tehát félig
meghódítottnak látta. Útja a szászokra rossz benyomást tett s Godwint
a közvélemény ismét kegybe juttatta. A normandokat elkergették az udvarból.
Godwin 1053-ban halt meg. Legidősebb fia örökölte méltóságát s befolyását. Elment Normandiába, hogy visszakövetelje a túszokat, akiket apja Edvárdnak, ez pedig a normand herczegnek adott át. Vilmos nagy tiszte-
lettel fogadta. Egy nap lovaglás közben így szólt Vilmos: Mikor Edvárd
és én úgy éltünk, mint két fivér, megígérte, ha ő lesz Anglia királya,
megtesz engem trónörökösnek. Harald, ha segítesz, elhalmozlak minden javakkal, Ígérd meg, hogy kiszolgáltatod nekem a doveri kastélyt s addig hagyd nálam a túszok egyikét. Harald beleegyezett, mert most a herczeg hatalmában volt. Bayőben az udvar előtt Vilmos fölszólította, hogy esküdjék két ereklyére, hogy Ígéretét megtartja. Harald megesküdött. Azt hitte,
hogy két kis ereklyére tett eskü nem nagy következményű, de Vilmos
megcsalta, az ereklyék alatt nagy, csontvázzal teli edény volt. Mikor fölfedték, Harald elsápadt. A szentek csontjaira tett eskü nem szeghető
meg.
Alig tért vissza, Edvárd meghalt. A gyülekezet neki adta a koronát.
Vilmos nyomban figyelmeztette esküjére. Harald azt felelte, hogy csak a
kényszernek engedett s így az eskük semmisek s egyébként is országa a
szász népé. Vilmos bitorlással, hamis esküvel vádolta s Rómába hívta, melyet akkor Hildebrand kormányzott. A pápa, aki haragudott, hogy a Péter-filléreket még nem kapta meg, kiátkozta Haraldot s Vilmosnak ítélte Angliát, szentelt lobogót küldvén neki mint a katonai uralom jelképét s egy gyűrűt, melyben egy gyémánt alatt Szt. Péter egy hajszála volt, ami
az egyházi fölavatást jelképezte. A herczeg 60,000 emberrel indult el 1066.
szeptember 27-én 1400 hajón Anglia ellen.
A hadsereg Pevensey (Szusszeksz) mellett szállt partra, míg a szász hajóhad, mely a csatornát őrizte, hazatért, hogy élelmiszerrel lássa el magát. Harald e pillanatban fivére Tosztig ellen harczolt északon, aki föllázadt ellene. Harald győzött s dél felé sietett. Bár hadserege csak negyedrészét tette ki az ellenségének, föltartóztatta a hasztingszi halmok mellett.
A szászok elsánczolták magukat s vidáman várták az ellenséget, a nor-
mandok ellenben imádkozva töltötték a csata előtti éjszakát. Másnap ezek
támadtak, a szászok visszaverték őket. Harald elvesztette félszemét, de a sánczokat megvédte. Végre Vilmos látszólag menekült, amiáltal a szászokat
kicsalta sánczaikból. Ekkor rájuk rohantak s lekaszabolták őket. Harald is elpusztult s egyedül a hattyunyaku szép Edit volt képes fölismerni az utolsó
szász király holttestét (1066).
Vilmos Londont is elfoglalta, a városi tanács meghódolt. Vilmos nyomban hozzáfogott a hires torony építéséhez. Majd megkoronáztatta magát, még pedig nagy tűzvész közepette, melyet ő okozott, hogy a rendszeres
ellenállást lehetetlenné tegye.
Vilmos nemcsak a koronát vette el, hanem a régi királyok kincseit és
az egyház ötvösremekeit is. Azután társait jutalmazta meg. A bárók és lovagok kastélyokat kaptak, nagy uradalmakat, várakat, sőt városokat. A
legközönségesebb emberekből is lovagok s gazdag emberek lettek.
Az angolszász papságot is szigorúan büntette. Egy részük a pápa bul-
Iája következtében a győztesekhez csatlakozott, a többség azonban, mely
szász eredetű volt, a nemzeti függetlenség ügye mellé szegődött.
A hásztingszi csata után a szász papságot kifosztották s üldözték, Sztigand prímást elkergették székhelyéről Kantorbériből s a hires Lan- frankot tették helyébe, akit 11. Sándor az angolszász papság eltérítésével bízott meg. Lanfrank valóságos zsarnoka lett az angol püspököknek. Egyike az új prelátusoknak. Egyházmegyéje szász papjait eltiltotta a tápláló eledelektől s a hasznos könyvek olvasásától, nehogy testileg s szellemileg megerő södjenek. Még az angolszász szentek sem menekültek a győztesek dühétől s talán semmi annyira el nem keserítette a legyőzőiteket, mint ez.
Harald halála nem törte meg az ellenállást Hasztingsz mezőin. Hat
éven át az ország minden pontján fellázadtak.
Az első lázadás 1067-ben tört ki. A gallok is támogatták. Vilmos azzal az ígérettel igyekezett megnyugtatni Londont, hogy Edvard király törvényeit visszaállítja jogaiba. A lázadókat Ekszeter elpusztításával büntette meg, Okszford 700 háza közül 300-at pusztított el. A romokon erősségeket
emeltetett. E katonai okkupáció elől a szászok Skóciába s Izlandba mene
kültek. Onnan hajdani ellenségeiket a skandinávokat hívták segítségül. A dán király fivére Ozbiorn kikötött a Hunber torkolatánál, ahol dán volt a lakosság (1069). A szászok mind köréje sereglettek Edurin és Morkar grófok vezetésével. De Vilmos lekenyerezte Oszbiomt, aki hazájába vonult. A szerencsétlen szászok csak Northumbria teljes elpusztítása után hódoltak meg.
Az ellenállás ekkor más alakot öltött. Ely szigetén a szászok megnyitották az u. n. menedéktábort. Odamenekültek az üldözöttek: Edwin, Mor- kar, Sztigand prímás s a szerencsétlen Edgar király. Svénon dán király 1072-ben hadsereggel jött oda; száműzte fivérét, aki meghagyta veszte
getni magát, de a normand arany őt is megszéditette. Vilmos ekkor körülzárta a menedéktábort s el is foglalta Hereward hő sies védelme dacára.
Ez maga is megbékült ekkor a normand királylyal. De egy nap, mikor a szabadban ebéd után elaludt, meggyilkolták (1072).
A szászok tovább is ellenálltak. Most már egyenként álltak ellent, az erdőkben, ahol nyíllal gyilkolták le az arra haladó normand urakat s a király vadjaiból táplálkoztak. Hiába helyezték őket törvényen kívül, egy századnál tovább harcoltak ily módon. Népszerű hősük Robin Hood 1160-ban született.
Vilmos ezeknek a harczoknak a megtörésére ezt a törvényt ho zta „Amely megyében egy franciát meggyilkolnak, vagy halva találnak, a megye lakói 8 nap alatt tartoznak a gyilkost előkeríteni. Ha nem, 47 ezüst márkát fizetnek. “
Az ellentállás legyőzetése után Vilmos a hódítás szervezéséhez látott.
1080—1086-tól telekkönyvet készítettek a hódítók minden birtokáról, a házak
számát jegyezték föl oda, a lakók bevételi forrásait, a hódítás előtt fizetett
bért. A szászok az utolsó ítélet könyvének nevezték el, mert az ő vissza-
vonhatlan kizárásukat tartalmazta birtokaikból. Ezen a fölosztott s kimuta
tott földön fejlődött Európa legrendszeresebb hűbértestülete: 600 báró s alattuk 60.000 lovag. Valamennyi fölött a király, de nem gyönge, mint
Franciaországban. Ő volt a hódítás vezére, a győzelmes főnök, a többi csak az ő hadnagya s katonája. Az angol-normand királyi hatalom óriási földbirtokokat is biztosított magának, valamint a főbb városok birtokát s az egyszerű lovagoktól közvetlen hűségi esküt követelvén, gondoskodott róla, hogy szorosan magához fűzze valamennyi hűbéresét.
A normandokat nem szabad úgy megítélnünk, mint a skandinávokat.
A normandok győztek ott s az ő franczia műveltségük, az ő szokásaik, nyelvük,
hübériintézményeik plántálódtak át Angliába. Az angol bárók között ma is számos francia nevű van s III. Edvárdig, tehát a 14. század közepéig a
francia volt az udvar és a törvényszékek nyelve.
De Franciaország drágán fizette meg ezt a hódítást. A normand her-
czegek, mint angol királyok hosszú ideig sakkban tartották a franczia
királyokat. Folytonos háborúság s féltékenység a két nép között, volt e
hódítás eredménye.
Az új állam is örökös civodások helye volt. A La Mans csatorna teljesen ketté választotta Normandiát s Angliát, ami az angol-normand királyságban s magában a királyi családban is sok csalódásra adott okot. Hozzájárultak ehhez Vilmosnak és utódainak vad, durva szokásai. Ördög
Róbertnek a barbár és népies vér-keverékét hordja ereiben. A fiuk folyton
veszekedtek s már apjuk életében le akarták gyűrni egymást a jövendőre
való tekintettel. Maga Vilmos is legidő sebb fiával folytatott háborúság alatt halt meg. Ez ugyanis el akarta apjától venni a franczia király segítségével
Normandiát (1087).
A verduni szerződés által, mely 843-ban három részre osztotta Nagy Károly örökét, a császári korona botárnak jutott Itáliával s azzal a hosszú
földterülettel, mely Francia s Németországot egymástól elválasztotta. Mikor ez a mulékony birodalom összedőlt, a császári korona Itália öröké lett a
római császárság emlékei révén. Csakhogy Itália csakhamar darabokra szakadt s a császári korona, a világ uralmának, Európa politikai egysé
gének jelvénye nem maradhatott valamely királyocska kezén, aki Lombardia egy darabkája fölött uralkodott. Több joga volt ehhez a Karlovingek által
alapított két hatalmas királyság egyikének: Franciaországnak vagy Germániának. A 10. és 11. század eseményei Franciaországban azt mutatták,
hogy a császári korona nem neki való. A francia hercegeknek, akiknek
nem volt jogcímük a császárság igénylésére, megértették, hogy őrület lenne
ily becsvágyat táplálni s ha tennék, valószínűleg hűbéres királyságukat is
elveszítenék. Germánia királyai ellenben Nagy Károly valódi örökösei voltak. Az ország, melyen uralkodtak, Nagy Károly alkotása volt, Nagy Károly hódította meg. Országaikban, sőt azonkívül mindenütt nyomaira bukkantak.
Míg Franciaország nagyjai közül választott királyt: Őd, Róbert, Kapet Raul és Hugó, Németország Vastag Károly letétele után Nagy Károly egy leszármazottját, Arnulfot választotta, úgy, hogy ebben az országban a Karloving-ág csak kihalásával (811) szűnt meg uralkodni. Arnulf ügyes s bátor ember volt, akinek tevékenysége alaposan elüt a többi Karloving lustáságától. Helyre akarta állítani a teljes birodalmat, amennyiben valamennyi Európában trónra jutott új uralkodó hódolatát követelte. Meg is cselekedték Franciaország, Burgundia, Ari, Itália s Friaul királyai.
Ainulf csakhamar közvetlenebb fönhatóságot akart gyakorolni ez országokra. Fiát Iwentiboldot tette meg Burgundia s Lotaringia királyának.
De nem ismerték el s elpusztult. Arnulf, akit Itáliába hitt Berenger versenytársa Quido ellen, ezután Itália és Spoleto királyának kiáltatta ki
magát (896). Igaz ez csak cim maradt, de utódai számára értékes útmu
tatás. Németországban erő sebb volt uralma. Visszaszorította a normannokat, szlávokat. Ez utóbbiak 844-től 847-ig négyszer is betörtek Germániába.
Élükön a morvák Iwentinod vezérükkel. Arnulf előbb úgy akarta lekenye-
rezni őket, hogy átengedte nekik Bohemiát, mikor ez nem vezetett célhoz,
segítségül hívta ellenük a magyarokat (896), akik teljesen megsemmisítették a morva királyságot. A fölszabadult Bohémiát ekkor Métodiusz és Cirill
apostolok a keresztény vallásra térítették. De a magyarokat, akiket ő maga
hitt be Németországba, nem tudta onnan kiűzni, Arnulfnak az utóda, Lajos
alatt megnyerték az augsburgi csatát s büntetlenül rabolták az országot.
Lajossal a Karlovingek német ága kihalt s Germániának más családból kellett királyt választania.
Németország, épugy mint Franciaország akkor nagy területek szövetsége volt, de két pártra osztotta őket a szokások és gondolkozás különbözősége. Az egyikhez tartoztak a hajdani ausztráziai és allemann szövetségek nagy városaikkal s egyházi központjaikkal, a másik a szász Németország, mely még teljesen barbár és harczias. E külömbségből később
ellenségeskedés származott. Az Allemanok és Boók hajdani területe két fejedelemséget alkotott: Svábiát és Bajorországot, az ausztráziai Francziá- országban volt Frankonia. Szászországhoz csatlakoztak Türingia s Frisia egy része. Ezek Germánia négy kezdetleges fejedelemségei.
911-ben a választás, melyet csak időlegesen irt elő a Karlovingek dicsősége, visszatért Germánia politikai erkölcsei közé, abban a pillanatban, melyben a francziák beszüntetik. Ez a körülmény különféle sorsot
biztosított a két országnak. A franczia királyok annyira gyöngék voltak,
hogy a hatalmas hűbéresek szívesen meghagyták nekik az öröklés jogát.
Ellenben a németek látván, hogy a királyi hatalom még mindig túlerő s,
mindent elkövettek gyöngítésére s megvonják tőle ezt az előnyt. Idők során az előbbi gyöngéből hatalmas lesz, míg az utóbbi elgyöngül s az
egyik ország a végletekig menő központosításhoz jut, míg a másik a leg
szélső szétdarabolás állapotába. Kapet Hugó családja még 9 századon át uralkodik s különös véletlen folytán a német dynasztiák kihalnak a második, harmadik nemzedékben. Elannyira, hogy Németország folyton abba a helyzetbe kerül, hogy új királyi családot adjon önmagának s így megtartja a választás szokását, míg Francziaország ellenkező okokból az örökösödésnél marad.
I. Konrád, akit 911-ben választott meg Szászország, Türingia és Frankonia, női ágon szintén Nagy Károlytól származik. Ő kezdte meg a küzdelmet a nagy hűbéresek ellen. Ezek a harczias fejedelmek mindent
megkíséreltek a királyi iga lerázására s mégis mindig ők maguk adnak
maguknak királyt, hogy megőrizzék országuknak a császári czím dicsőségét s hogy egységesenjobban ellenállhassanak a külső támadásoknak.
Konrád frankoniai volt. El akarta gyöngíteni Szászországot s elszakítani tőle Türingiát, de Henrik fejedelem legyőzte Ehreszburg mellett. Nyugaton Lotaringia fejedelme nem ismerte el s a franczia királyhoz
csatlakozott s elvette tőle Elszászt. Délen a sváb kormányzók tagadták
meg tőle a királyi czimet s Gonosz Arnold bajor fejedelemmel szövetkeztek. Ezeket megverte. Meg kellett jelenniük a nemzeti gyülekezet előtt Az
altheimi diéta lefejeztette őket. Konrád tehát több ponton győzött, mikor
a magyarok ellen vivőt egyik csatában elesett, 918-ban.
Utána a szász házba került a császári korona, ahol 100 évnél tovább maradt. Konrád halála előtt legyőzőjét, Henrik fejedelmet jelölte meg mint legalkalmasabbat arra, hogy Németországot a magyarok ellen megvédje. Mikor a küldöttek megérkeztek hozzá, épen madarakra vadászott. Innen a neve: Madarász Henrik.
Ő szervezte Németországot. 926-ban Henrik elrendelte, hogy mindenki, aki 13-ik életévét betöltötte, köteles fegyverviselésre. Aki tölszólitás után nemjelenik meg a királyi táborban, halállal bűnhődik.
Madarász Henrik külső ellenség ellen teljes védelmi rendszert hozott be. A dánok ellen a slezvigi határkerületet, északi Szászországból vagyis Brandenburg őrgrófságból a szlávok és vendek ellen, Mizniából a magyarok és lengyelek ellen és Kedlunburg, Meisszen, Merseburg várakat szintén ezek ellen. Ez lett az egész védelem központja. E várakat burgwart-oknak nevezték. Elrendelte, hogy minden 9 hűbéres közül egy a legközelebbi burgwartban tartózkodjék, míg a többiek viszont megmívelik az ő földjeit is. Raktárakat építtetett, melyekbe az aratás egy harmadát elhelyezték, ünnepies összejöveteleket tartott, vásárokat, születésnapokat és lakodalmakat rendezett.
Nagy győzelme Merzeburg mellett (934) visszaszorította a magyarokat s Lotaringia visszacsatolása megvédelmezte a birodalmat nyugatról, mint keletről Bohemia s északról Schlezvig.
Henrik diétát hívott össze Erfurtban, halála előtt s kérte, hogy második fiát, Ottó-t ismerjék el királynak. Ez elment Ackenbe, ahol a fejedelmek, herczegek s egyéb nagyok a bazilikában királylyá kiáltották ki. Ezután a majenszi érsek bemutatta a templomban összegyülekezett népnek, s így szólt: íme az, akit isten választott, akit az elhunyt Henrik király kijelölt s akit az ország nagyjai most királynak választottak, a nemeslelkü Ottó. Ha e választás tetszik nektek, emeljétek föl kezeiteket.
Az egész nép fölemelte kezét. Ez volt az utolsó választás, melyen
az egész nép részt vett.
Hogy a király megint csak szász volt, tiltakozásra bírta a nyugatot és délt. A bajor és a frankóniai fejedelem szövetkeztek Lotaringiával és IV. Lajos franczia királylyal. Ottó legyőzte a lázadókat s benyomult Sampányba a franczia fejedelem támogatásával, aki Vermandóis grófjával együtt épen háborút viselt Lajos ellen. Ez sietett békét kötni (940). Szerencsés véletlen folytán az ellenséges fejedelemségek trónjai megüresedtek és sikerült neki azokra családja tagjait ültetnie. Fia, Henrik, lett Bajorország fejedelme, Svábiáé fia Ludolf, Frankóniáé és Lotaringiáé pedig veje Konrád a bölcs, a kölni érsekség pedig másik fivérének, Brunknak jutott, a majenszi pedig harmadik fiának, Vilmosnak. Hatalmát nagyon megerősítette azzal, hogy a fejedelmek alatt álló grófoknak a nagy területeken
megnagyobbította hatalmát. Ők bíráskodtak királyi ügyekben s kezelték a királyi uradalmakat. Kedvezett az egyházi hűbéreseknek is. A püspökök
nek grófságokat, sőt herczegségeket ajándékozott, megelégedvén azzal, hogy a közigazgatás vezétésére megbízottakat nevezett ki. Később a grófok
vagy egészen függetlenítették magukat, vagy egészen a fejedelmek igája alá
kerültek, a papság pedig lerázta magáról a megbízottak ellenőrzését. De Ottó nem gondolhatott arra, hogy utódai nem fognak érteni az ural
kodáshoz.
Ránk magyarokra szomorú ütközet tette híressé Ottó uralkodását: Augsburg mellett vívott csata 955-ben az ott aratott győzelem óta a magyarok nem törtek be többé Németországba. Ottó megalapította az ausztriai őrgrófságot. Boleszlasz bohémiai királyt kényszeritette adófizetésre és a keresztény vallás támogatására (950), úgyszintén Miciszlász lengyel fejedelem, akinek meg kellett engednie a pozeni püspökség alapítását, a dánokkal csak akkor kötött békét, mikor királyuk és fia a keresztség fölvételét megígérték. Az Odera és Elba vidékén a magdeburgi, branden
burgi, havelbergi, meisszeni, merzeburgi és poseni püspökségeket alapította, a cimbriai félszigeten a slezvigi, ripeni és aarhauzi, Bohémiában
a prágai püspökséget.
Így vette ezeket az országokat birtokába a czivilizáczió.
Madarász Henriknek elhozzák a koronát.
IX. századból való kard.
Állítólag Nagy Károly kardja volt. Újabban az a nézet is felmerült, hogy ez a kard
talán az, melyet a régi magyar királyok, mint Attila kardját őriztek és amelyet. Iámon
király anyja 1063. a nordheimi Ottó herczegnek ajándékozott.
Németország igényei Itáliára Ottó alatt ismét életre keltek. Itáliában a
legszörnyűbb zűrzavar uralkodott, minden egysége elveszett, erkölcsei züllésnek indultak. Északon, ahol a lombardok és frankok uralkodtak, germán
volt, középen római, délen görög és csaknem szaracén.
Egész sereg apró királyság keletkezett. Így a f r i a u 1 i fejedelemség, i o r é i grófság, a s p a 1 e t ó i fejedelemség, a beneventi, szalernói és k á p u a i herczegség.
Egyházi fejedelmek voltak: a pápa, az érsekek (Milano, Ravenna), a pádiai, veronai, turini püspökség.
Szabad városok: Velencze, Genua, Géta, Amalfi.
A leghatalmasabbak folyton viszálykodtak s e viszályaikban nagy szerepe volt a tőrnek és méregnek. Egy kicsapongó s gyilkosságokkal terhelt
Kanosszába menekült és Ottó segítségét kérte.
Ottónak ez volt a legjobb alkalom Nagy Károly birodalmának helyreállítására s a vaskorona, valamint a császári korona visszavételére. 951-ben átkelt az Alpokon s mindenütt nagy örömmel fogadták. Első utazása alkal-
ger megkisérlette az ellenállást, Milánóban Itália királyának kiáltatta ki magát s császárrá koronáztatta magát 962-ben Rómában. Megújította Nagy
Károly adományait a Szentszéknek, viszont a rómaiak megígérték, hogy csak az ő küldötteinek jelenlétében s az ő beleegyezésével választanak
pápát. Egyben alapját vetette északi Itáliában a német uralomnak. Mikor
a rómaiak látták, hogy a pápai hármas koronával rendelkezik, föllázadtak, elkergették az általa kinevezett XIII. Jánost, választottak préfektust és 12 tribünt. Ottó
súlyosan büntette őket. Luitprand püspököt elküldte a keleti császárhoz Nikéforhoz s megkérte Teofánia lánya kezét fia Ottó számára. Nikefor ezt sértően visszautasította, mire Ottó elpusztította a délitáliai görög területeket, úgy, hogy az új keleti császár Limisker János sietett odaadni Teofá- niát. Ez a házasság a szász háznak déli Itáliára is igényt adott.
Ottó kimagasló helyzete sokban hasonlított Nagy Károlyéhoz. Belül mindenható, kívül rettegett. Nagy volt a hire s a magyarok fölött aratott győzelme után még a szaracénok is követséget küldtek hozzá. 973-ban
halt meg.
A szász ház utolsó császárai II. Ottó, III. Ottó és II. Henrik már ha-
Abambergi székesegyház.
Ezt a hires egyházat II. Henrik alapította, 1004-ben. 1012-ben szentelték fel, 1081-ben leégett,
de a Xlll-ik században ismét felépítették. 1828—87-ig azután teljesen restaurálták. —
Ebben a székes egyházban van II. Henriknek és nejének a sírja.
nyatlanak. II. Ottó ellen Németországban is többször föllázadtak, háborúja
volt Francziaországgal is s így csak 7 év múltán mehetett Itáliába, ahol
hosszas távolléte alatt úgy a világi, mint az egyházi fejedelmek elszakadtak. Ottó egyébként nem is törődött annyira északi és középső Itáliával,
mint a félsziget déli részével, melyhez felesége révén, jogot tartott. De
Konrádot császárrá választják.
pórul járt. Bazentello mellett megverték, görög kalózok kezébe esett. Meg-
szökötf ugyan s úszva elmenekült, de néhány hónappal később meghalt 983-ban.
III. Ottó legfőbb vágya volt egész Itália meghódítása. De hosszú kis
korúsága folytán csak 996-ban mehetett oda. A tiarát) rokona V. Gergelynek adta, aki Németországot a kereszténység védő karjául tekintette, aztán II. Szilveszternek hajdani tanítójának. E német túlsúly ellen Rómában Kresztenciusz tribün föllázadt s a konstantinápolyi udvar támogatásával helyre akarta állítani a római köztársaságot Ottó elfogatta Kresztenciuszt s hetven láb magas akasztófára köttette föl. Neje azonban megboszulta s megmérgezte a császárt (1002).
A német uralom e kegyetlen tapasztalásai arra indították Itáliát, hogy nemzeti királyt adjon magának. Arduin ioréi márkit Páirában királynak kiáltották ki.
Bajor Henrik, vallásos volt, hogy le
német hűbéreseivel és
a Madarász Henrik unokája és Ottó utóda annyira
akart mondani s szerzetesnek beállni. Sok baja volt
Alpokon. A
a lengyel királylyal, azonkívül háromszor átkelt az
alkalmával az egyházi arisztokrácziát elhalmozta
kegyeivel s első hatalommá tette a félszigeten.
II. Henrik, a szent császár nemcsak maga volt nagyon vallásos, de a felesége Kunigunda is, aki férjét folyton biztatta szent cselekedetek gyakorlására. A názastársak közt, így tartja a hagyomány, mégis egyenetlenség támadt Kunigunda, hogy ártatlanságát bebizonyítsa, isteni tétekre bízta sorsát. Hat ásót tüzesit- tetett és mezítláb ment rajtuk végig a királyjelenlétében.
A próbát sikerrel állotta meg, mert sértetlen maradt. Az egyház később a szentek so rába iktatta.
II. Szent Henrik halála után a császárikorona ismét a frankoniai házra szállt.
Wormsz és Majna közt a síkon királylyá kiáltotta ki a választó gyűlés a frank Konrádgrófot. Ő lett II. Kon- rád császár. A politika azonban az uralkodó család változás daczára ugyanaz maradt. II. Henriknek hosz-
szu éveken át küzdenie kellett a lengyelek ellen,
akiktől elvette Bohémiát, de akik kényszerítették,
hogy országuk iránt való minden igényéről mondjon le. II. Konrád átengedte Nagy Kanut dán királynak Slezviget, delegyőzte és kereszténységre
második átkelésnél (1013) leverte Arduint. Harmadik átkelése
1. Ottó császár és a felesége.
Ennek a szobapárnak igen nagy becse van jelemeztani szempontból, mert ez a szoborpár, ha pemis közvetlenül a császári pár halála után,
de még akkor készült, amikor a császári köntös I. Ottó jelmezével
teljesen megegyezett és még voltak emlékek, melyek a császári pár
arczát megőrizték és igy a szobrász valóban I. Oltónak és feleségének képét örökíthette meg. — Ottó jobb kezében tizenkilencz golyóval megtöltött korongot tart, erről a tizenkilencz korongról azt tartja
a hagyomány, hogy azt a tizenkilencz tonna aranyat jelent, amit
1. Ötto a magdebourgi székes egyház építéséhez adott. Valószínű azonban, hogy ez a korong a birodalmi almát jelenti, melyet régen
gyakran a kereszt nélkül is ábrázolták.
téritette az Elbától északra
garázdálkodó lutizeket.
II. Konrád elítéltette a sváb fejedelmet, mert helvét Burgundiát magához
akarta ragadni. Konrád magának szánta ezt az országot. A bázeli szerződés értelmében, melyet sikerült az agg arli királylyal aláíratnia, az egész
Ron völgye a frauskomté és a Sveicz a német császársághoz csatoltattak
1033-ban.
Konrád eleinte úgy viselkedett Itáliában, mint elődei. A püspökökre támaszkodott, különösen Heribert milánói érsekre, aki megkoronázta s még növelte hatalmukat. De ez a nagy kegy nem vált hasznára. A püspökök — .tália urai — elég erősnek érezték magukat, hogy könnyen
vegyék a;sászári hatalmat s hogy leigázzák a kisebb hűbéreseket és a
polgársá; jt. Ez utóbbiak szövetkeztek s segítségül hívták a császárt. Konrád jtt is s ezúttal egészen más hangulatban. Elfogatta Héribertet, a
verszeih, plézanszi és kremonai püspököket s hogy egyszersmindenkorra példát mutasson annak a papságnak, mely annyira visszaélt jótéteményeivel. 1037-ben kiadta hires rendeletét, mely az itáliai hűbéresek területeit visszavonhatatlannak, örökösnek és közvetleneknek mondja ki. Ez volt az olasz hübéresség alkotmánylevele. Konrád 1079-ben halt meg.
Utóda fia III. Henrik lett, a német császárok leghatalmasabbja, de akinek
a nagy hatalma buktatta meg a második germán császárságot. Neki köszönhető a középkor leghatalmasabb háborúja is: a papság és a birodalom küzdelme.
Díszítés Alfréd angol király jogaráról. Tojásdad kristály, melyben mozaik olvasztmány van és Alfrédot ábrázolja. — A körirat pedig igy szól : ..Alfréd csináltatott engem."
A HŰBÉRESSÉG.
Nagy Károly igazi örökösei voltaképen a hűbéres urak voltak. Nemcsak a birodalom darabolódott szét Vastag Károly letétele után, hanem a királyságok, sőt még a nagyobb területek is. A fejedelmek és grófok épp
oly tehetetlenek voltak, mint a királyok, a normanok, szaracének és magyarok ellenében s egyformán képtelenek arra, hogy nagyobb területeket
kormányzásuk alatt tartsanak. Az alattuk álló népek lassanként megszokták,
hogy csak önmagukra támaszkodhatnak. Eleinte a pogányok közeledtekor az erdőkbe menekültek a vadállatok közé. Később azonban néhány bátrabb ember visszaindult s bizony nem hagyta el mindenét anélkül, hogy legalább védelmezni ne próbálta volna. Völgyek körül, szorosok fölött sánczokat, falakat emeltek, ahol a bátrak és erősek védekeztek. 853-ban rendelet parancsolta meg a grófoknak és a király hűbéreseinek, hogy a régi várkastélyokat kijavíttassák és újakat építsenek. Csakhamar tele volt velük az ország s a betörők gyakran kénytelenek voltak előlük visszafordulni. Ezek a várkastélyok urai később a vidék rémei lettek, igaz, hogy előbb megmentették, de később fosztogatták, ezek voltak a rablóvárak ősei.
A hűbérességnek tehát meg volt a maga törvényes időszaka is. Minden hatalom az ő szolgálataival épült föl s visszaélései miatt bukik.
Milyen volt ez új uralom? A területek örökölhetőségét, mint láttuk, követte a királyi hivatalok örökössége. Csakhogy általában a királyi bir-
okok tulajdonosai lettek egyidejűleg tulajdonosai a királyi hivataloknak is, aminek következménye az lett, hogy a hatalom s a föld ugyanazon kezek
ben egyesült: ez alakítja meg tényleg a hűbérességet.
A római birodalomban a közhivatalokat egyenesen a birodalom
bízta egyik-másikra s azok mindig az ő rendelkezése alatt maradtak. Mi több, a köztisztviselő sem a tartományt nem birtokolta, amelyet kormányzott, sem a magánbirtokok kormányzását, melyeket bírhatott, mint egyszerű polgár. Mint birtokos tehát az egész birodalomban érvényes törvényektől, mint kormányzó viszont a cézár akaratától függött.
A hűbéruralom ennek az ellenkezője volt.
Az úr, aki a saját területének egy részét valakinek átengedte, egyúttal
emondott az engedményes javára a fönhatóságról és a tulajdonjogról is s
ezt hűbéreseitől csak az esetben vonhatta meg, ha a hűbéres nem tett
eleget szerződéses kötelezettségeinek hűbérura irányában.
Amikor egyik úr a másiktól földet kér s hűbérese akar lenni, fölkeresi s
ekkor e két személy között lejátszódik a hódolás szertartása. Letérdel övendő ura elé, kezét kezébe teszi s hangosan kijelenti, hogy e pillanattól
fogva az ő embere, azaz, hogy hozzátartozik s odaadással lesz iránta,
hogy élete árán is megvédelmezi, hasonlóan, a hogy hajdan a germán
hívek cselekedték hadi vezetőik irányában. E kinyilatkoztatás után, ami maga a hódolás ténye, hűséget esküszik az urnák s megesküszik, hogy
teljesíteni fogja mindazokat a kötelességeit, melyet új czime: „az úr embere" ró rá. Mikor e kettős köteléket szerződésileg megerősítette, az úr
nem fél többé, hogy rábízza földjét s átengedi azt neki, nagyon gyakran
valamely jelvény kíséretében, mint egy darab kő , gyűrű, faág, aszerint, amilyen az ő földjén a szokás. A hódolás e szertartása és a szerződés ilyetén
megkötése után a kölcsönös kötelezettségek életbe lépnek.
Elő ször is voltak a hűbéresnek urával szemben erkölcsi kötelezettségei,
mint például titkai megőrzése, ellenségei álnokságainak leleplezése; védel- mezése. Tartozott csatában a lovát neki átengedni, ha az övé kidőlt, fogságban elfoglalni a helyét, hogy kiszabaduljon, tisztelni s tiszteletben tar
tatni személyét s becsületét, tanácsaival támogatni stb. Az anyagi kötelezettségek, a hűbéres tartozó szolgálatai többfélék voltak:
Katonai szolgálat. Ez volt a hűbéri viszony alapja s e társadalom
elve, mely még nem ismerte az állandó és fizetett hadsereget. A hűbéres fölszólitásra tartozott követni urát majd egyedül, majd bizonyos számú emberrel, területe fontossága szerint. E szolgálat tartama szintén a területhez viszonyítva változott: itt 60 nap, amott 40, másutt csak 20 volt.
Persze ez csak a szomszédság elleni harczra lehetett hasznos. Némely
helyen a hűbéres csak védeni tartozott ura területét, vagy csak a hűbéri
területen követni őt.
Az úr támogatása, mikor igazságot szolgáltat. Minthogy a hübér-
uralomban az úr az államot helyettesítette és a közhatalom ténykedéseit
ellátta, hogy azokat gyakorolhassa, maga köré kellett gyűjtenie a hűbéresei
kezébe letett erőt is. Hivatala volt a háború s az igazságszolgáltatás is.
Hűbéresei tartoztak tehát őt fölkeresni, akár azért, hogy tanácscsal támo-
II. Szent Henrik császárnak és feleségének a szentté avatott Kunigunda császárnénak a
sirem lékszobra a bambergi székesegyházban.
gassák, akár hogy az ítélkezésben segédkezzenek. Ily módon odaadták karjukat az ítélet végrehajtásához, melyet szájuk kimondott.
Segítségek. Volt törvényes és kötelező s azonkívül volt önkéntes és szívességi segítség. A törvényes segítségek közé tartozott: ha az úr
fogságban volt s váltságdíjat kellett érte fizetni kiszabadításához közreműködni; ha legidősebb fiát lovaggá ütötte, mikor legidősebb lányát férjhez
adta. Tehát időről-időre való támogatás volt ez akár adóban, akár egyébben. Évi adó fizetést a hűbéresek bizonyára súlyos sérelemnek tartottak volna.
A szolgálatokhoz hozzá kell tennünk bizonyos hűbéri illetményeket s jogokat, melyekkel az úr — fönhatóságánál fogva — belefolyt a fonto
sabb változásokba, melyeket a hűbéresnek átengedett, a terület szenvedett. Némely ily jog új jövedelmi forrása volt neki. Ily jogok voltak: bizo
nyos ezüstpénz lefizetése minden nagykorú egyén részéről, aki örökösödés révén területhez jut, különösen, ha nem egyenes vonalban történik az
öröklés. Az eladási illeték, melyet mindenki, aki területét eladta vagy más módon túladott rajta, az urnák fizetni tartozott. Az örökös nélkül elhalt
hűbéres területe visszaszállt az urra, aki a területet akkor is visszavehette, hogy azok közül válasszon magának férjet, kiket az úr neki e czélból bemutat.
Amelyik hűbéres kötelezettségeinek pontosan megfelelt, úgyszólván ura volt területének. Tovább adhatta hűbérbe az egészet, vagy egy részét s így maga is ura lehetett alsóbb rangú hűbéreseknek, akik ugyanazzal
tartoztak iránta, mint ő ura iránt. Így alakult ki a rangfokozat.
Az urnák is voltak azonban kötelezettségei. Törvényes ok nélkül nem
vehette vissza hűbéresétől a területet, tartozott őt védelmezni, ha meg
támadták, igazságot tenni ügyeiben stb.
A hűbéri rendszer mindenből hűbéri adományt csinált. Egy erdőben
a vadászat joga, halászaté valamely folyóban, kiséret adását a kereskedők számára stb. Az urak megsokszorozták az ilyen engedményeket, hogy megsokszorozzák azok számát, akik nekik katonai szolgálattal tartoznak. De maga az adomány általában oszthatatlan volt s egészben a család legidő sebb tagjára szállt.
A hűbéresek kötelezettsége, mely szerint tartoztak az urat fölkeresni, hogy igazságtevő udvarát alkossák, mutatja, hogy a hűbéri igazságszolgáltatás elve, a pérek ítélkezése volt; ez oly elv, mely eredettől benne
van a germán erkölcsökben, sőt intézményeikben, ahol — mint láttuk —
a szabad ember fölött szabad emberek gyülekezete ítélt. Péreknek nevezték azokat a hűbéreseit egy urnák, akik körülötte, egyrangú területek-
Kunigunda királyné 6 tüzes ásón mezítláb megy végig. [1. 273. old.|
kel bírtak. A királynak is voltak pérjei. Mindegyik pérnek megvolt az a joga, hogy pérek ítélhettek csak fölötte, közös uruk jelenlétében. Ha ez megtagadta az igazságszolgáltatást, vagy ha a hűbéres úgy ítélte, hogy igazságtalan volt, panaszt emelt, fölebbezett az ura hübérurához. Ez különben a hűbéres és hűbérura közt fölmerült minden vitás ügyre állt.
Az urak emellett féltékenyen őriztek egy másik fölebbezési jogot, azt, amely a fegyverhez fölebbez. Inkább önmaguk szolgáltattak maguknak igazságot, semhogy máshoz forduljanak érte. Innen a sok magánosok közti
háború (fehde) a germánoknál. A törvény megállapította, mikor szabad ily háborút folytatni, hogy az a fél, melyet megakartak támadni, értesüljön
róla s készülhessen rá. Az urak e háborúikat a maguk kis hadseregével küzdötték ki, épugy mint az államok a nagy seregükkel. Csakhogy e kis háborúk sokkal inkább személyes jellegűek voltak. Hasonlítottak a mai páros
viaskodáshoz. Maga a párbaj ebben a korban az igazságszolgáltatási esz
köz volt s az igazságtevő mérkőzés zárt területen, olyan barbár szokás, mely az egész középkorban divat volt.
Az igazságszolgáltatást nem minden úr egyforma terjedelemben gyakorolhatta. Franciaországban három fokát külömböztették meg: magas, alacsony és közép igazságszolgáltatást. Csupán az első adott jogot élet s halál
fölött. Általában a legnagyobb területeknek volt meg ez a joguk, mégis, egyszerű alhűbéresek is gyakorolták s némely helyen, még az az úr is, akinek csak az alacsony igazságtevő joga volt, halállal büntethette a tetten
ért tolvajt. Mikor azután e jogokat a királyság bitorolta, forradalom
tört ki.
Még két jog tartozott az urak fönhatóságához: első, hogy területükön
nem kellett elismerniök semmiféle magasabb törvényhozói hatalmat. Egyszerű Károly utolsó törvényfejezetei óta megszűnnek az általános érvényű törvények, úgy polgári, mint politikai értelemben s mindenütt helyi szokások, egymástól különbözők és függetlenek s teljesen területhez kötöttek lépnek érvénybe,
ellentétben a barbár törvényekkel, melyek személyhez vannak kötve. A másik a pénzverés joga, amely mindig a fönhatóság bizonyítéka volt. Már Nagy Károly előtt is meg volt némely urnák a pénzverés joga, ő utána az urak általában bitorolták ezt a jogot és Kapet Hugó trónralépésekor, Franciaországban legalább százötvenen gyakorolták ezt ajogot.
Minden politikai uralom jellemezhető azzal a helylyel, amelyen a hatalmat gyakorolta. A rómaiaknak volt fórumuk; a hűbérurak kastélyukat. Ezek általában magaslatokra épített hatalmas, négyszögű, vagy kerek, tömör épületek voltak, minden építészeti stilus, díszítés nélkül. Egyetlen kapu vezetett ki belőlük s hatalmas árkok övezték, melyeken csak egy fölvonóhíd segítségével lehetett átjutni. Tetejüket számtalan lőréses bástya koronázta, ahonnan sziklákat, olvasztott ólmot zúdítottak a tárna-
Kép a hübérvilág erényeiből.
A hűbéres végső leheljeiéig védelmezi túlnyomó erő ellen hűbéres urát, aki sebesülten összeesett.
dókra. Akkor szükség volt ezekre a várakra a normand támadások s
később a hűbéri háborúk meglepetései ellen. Mindenki oda menekült. Akiknek nem volt joguk a kastélyban lakni, akik sem urak, sem harczosok
nem voltak, a nagy falak aljában húzódtak meg védelme alatt. Sok mai
város alakult ki belőlük.
A papság is belépett ebbe a rendszerbe. A püspök, hajdan a város
védelmezője, gyakran grófja lett hagyományos bitorlás, vagy királyi engedmény utján, akik a grófságot egyesítették a püspökséggel, a politikai tekintélyt a szellemivel. Az egyháznak a hívek adományai révén roppant javaik
voltak. Hogy azokat rablások ellen megvédjék, gyakran folyamodtak világi
karokhoz. Világi embereket, bátor és okos férfiakat választottak, akikre rábízták uradalmaikat, hogy ha kell karddal is megvédjék. De a monostorok e megbízottai úgy tettek mint a király grófjai, hivatalukat örökössé
tették s magukhoz kaparintották a javakat, melyek őrizetét rájuk bízták.
Mégis elismerték, hogy hűbéresei azoknak, akiket kifosztottak, hódoltak nekik. Az abbék, püspökök ily módon hűbérurak lettek, volt sok hűbéresük, akik készek voltak az ő ügyükért fegyvert fogni, volt igazságtevő
udvaruk és a nagybirtokosok által gyakorolt minden joguk. Voltak püspök-her-
czegek, püspök-grófok, maguk is más urak hűbéresei, különösen a királyé.
Ez az egyházi hűbéresség oly hatalmas volt, hogy Angliában és Franczia-
országban a középkorban az összes birtokok egy ötödé övé volt, Németországban csaknem harmadrésze. A király és az egyház közt ugyanis az
volt a különbség, hogy a király a hódítás után csak adományozott s így
végül alig maradt valamije, míg az egyház adományokból folyton gyarapította javait s alig vesztett el egy-két uradalmat, mert hisz a kiátkozás
hatalmas fegyverével megtudta védelmezni. Adni pedig sohasem adott, vagy csak keveset s akkor is csak úgy, hogy az erőszaknak engedett.
A XI. században tehát a régi karloving Európa nagy területekre oszlott, melyek mindegyike egy-egy államot alkotott, saját élete volt, törvényei, szokásai és világi vagy egyházi főnöke, aki úgyszólván teljesen független.
De ez még nem az egész hűbértársadalom. Ott a harczosok társadalma, a társadalom, mely kormányoz, ítél, büntet. Alatta a másik, mely dolgozik, akin a másik él, aki ruháit, fegyverzetét, kastélyát, kenyerét készíti: a
jobbágyok társadalma. Szabad embereket ne keressünk. Eltűntek. Az egyik boldog úr lett, a másik lemerült a társadalom legalsóbb rétegei s jobbágy
vagy közember lett belőle. Az egyszerű szabad emberek osztályát, melyet a római birodalom mintegy szétzúzott, mikor a betörések kora elérkezett, másodszor is elnyelték. Úgynevezett szabad birtok már oly kevés létezett, hogy nem is érdemes róla beszélni.
De közember sok volt. A főnök, a nemes nemcsak hűbéresekkel birt,
volt egész sereg alattvalója, melynek nem adott hűbérbirtokot. Ott a job
bágy, a föld embere, aki kénye-kedvére ki volt szolgáltatva, „Az úr
Lovagok a Xl-ik századból.
elvehette a jobbágy mindenét, annyiszor becsukathatta, ahányszor neki tetszett, akárjoggal, akárjogtalanul, csak istennek tartozik felelni érte.“
Daczára ennek a jobbágy sorsa kedvezőbb volt, mint az ókor rabszolgájáé. A haladás, melyet a rabszolga már a római császárság vége
felé fölmutathat, nem fejlődött vissza a betörések katasztrófái közepeit Ráakadunk a hűbértársadalomban. A szabad ember, a hajdani időkben kegyetlenebb volt a rabszolgához, mint a barbár, akinél a kereszténység bizonyos szabadelvű, erkölcsi ösztönöket keltett életre. A jobbágyot embernek nézték. Volt családja, mely ugyanonnan származott, ahonnan az úr.
A jobbágy belépett az egyházba s általa gyakran magasabbra emelkedett, mint a leghatalmasabb úr.
A jobbágyok fölött álltak a holtkéz emberei, akikkel elnézőbben bántak, mert az úr nem kérhet tőlük semmit, csak a bért, melyet szolgálatukért meg szoktak fizetni.
De a holtkéz emberei nem nő sülhetnek az úr beleegyezése nélkül, s
ha szabad, az úr birtokán kívül álló nőt vesz el, fizet az úrnak. A gyermekek is megoszlanak a két úr között- Ha csak egy van, az az anya
uráé. A holtkéz embereinek halála után, mindenük az űré lesz. Nincs mód,
hogy az úr nehéz keze alól szabaduljanak. Bárhová menjenek, az a kéz
rajtuk marad, személyükhöz tapad. Az úr mindenütt örököljobbágya után.
Magasabb fokon állnak a közembereknek nevezett szabad bérlők. Sorsuk
kevésbé bizonytalan, Megmentették szabadságukat, aminő a jobbágynak sohasem volt és megtartották évi bér ellenében a földet, melyet az úr átengedett nekik s amelyet minden egyéb javukkal együtt átszármaztathatnak
gyermekeikre. Míg azonban a területek hűbérbirtokosai bizonyos közös törvényeknek vannak alávetve, de azok védelme alatt is állanak, addig a köz
emberek teljesen az úr igazságszolgáltatása alatt állanak s csak magánmegállapodások védik őket. Így történt az, hogy a közemberek, különösen a vidékiek, akiket nem kellett úgy kímélni, mint a városiakat, rendszerint korlátlan hatalomnak voltak kiszolgáltatva. Egy régi irás így szól az urakról:
„Ők az urak az égtől a földig s ítélnek föld fölött és föld alatt . . . nyak
és fej fölött, viz, szél és mező fölött.“
A korra érdekes világot vet ez a fennmaradt formula, mely így szól: „Kedves urunknak átengedjük az Ítélkezést s az összehívást, a magas erdőt, a levegőben élő madarat, a folyóvíz halait, a legelő barmokat, az erdő vadjait, ameddig csak űzni tudja. Ezért kedves urunk védelmébe veszi az özvegyet és árvát, valamint az ország embereit.“ így hát minden jog az
űré, ennek ellenében védeni tartozik a gyöngét. Ez a hűbértársadalom
elve az alattvalókat illetőleg. A királyság, már nem teljesíti a tisztet, melyért
életbe hívták, így hát a püspököktől, grófoktól, báróktól, az összes hatalmasoktól kérik a pártfogást, melyet az állam névleges fejétől nem vár
hattak.
Endrei Zidan : /X Viláti Történelme. Ili
Hl. OHn.
i • ’nvuláír natid Nauy Karoly sírboltját.
Minden az úré. De nem volt sem ipar, sem kereskedelem, sem fényűzés, mely lehetővé tette volna, hogy egy ember néhány pillanat alatt sok más munkájának gyümölcsét élvezhesse, az úr követelései egyelőre nem voltak nyomasztók, ami pedig a közembert illeti, annak kötelezettségei meg voltak állapítva, mint a mai bérlőé. Csakhogy a középkorban nagy szerepe volt az erő szaknak, melyet ma a törvény nem tűr A közemberek kötelezettsége volt bérfizetése, akár pénzben, akár természetben; gabonával, barommal, szárnyassal, a föld termékeivel vagy munkával, testi szolgálattal, robottal,
az úr szőlejében vagy földjén, kastélyépitésnél, utak javításánál, eszközök
készítésénél, patkók, kocsik készítésével stb. A városokban s más egyebütt,
ahol némi jómód uralkodott, az úr ezüstben követelte a bért s önkényes
adókat vetett ki.
A középkori pap ezt mondja: „Az úr, aki jogtalan előnyöket biztosit
magának a közember kárára, lelke üdvösségének veszedelmére teszi. “ Ha az égtől való félelem nem hat eléggé, jön a katonaság s bizony a király
emberei nem igen késlekednek.
Van egyéb különös bér is, ami arra szolgál, hogy az urat, aki egész
esztendőn át a kastélyába zárkózottan él, szórakoztassa s fölviditsa. Bolo-
nyában (Itália) a szent Prokul benediktusainak bér fejében a bérlő főtt
kappanjai illatával szolgál. Minden évben elvitte kappanját az abbéhoz, még pedig két tányér között. Azután levette a födőt (egyik tányért), a pára
kigőzölgött s mehetett a kappanjával. Másutt a parasztok négy lovas kocsin ünnepélyesen elvittek az úrnak egy kis madarat, vagy valamely fának szalaggal díszített májusi rügyét A ki majmot hoz — Szent Lajos
szerint — eleget tett a kötelességének, ha a majma az úr előtt játszott; a bohócz csak egy dallal tartozott. Néha maga az úr is szerepet vállalt ezekben a népszerű komédiákban. Zsüliér őrgróf ünnepélyes bevonulása alkalmával állítólag fanyeregben, hársfakérgből készült kantárral, tüskéből készült sarkantyúval s fehér bottal kezében ült lován. Mikor afizsakiabbé bevonult városába, a monbruni úr bizarr öltözetben, mezítláb fogadta.
Az unatkozó hűbérurak tehát néha együtt nevettek a szegény néppel, amint az egyház is megcselekedte, mikor megengedte, hogy bazilikáiban megüljék a szamár ünnepét.
Kegyetlen idő volt a középkor a népre. A nemesek nem törődtek csak a kard jogával. A hűbéresség elvei valóságban teljes fejetlenséghez vezet
tek; a jogi igazságszolgáltatási berendezések sokkal hiányosabbak voltak, semhogy a hűbéresség kötelékeit folyton meg ne sértették volna. S ebből
indultak ki a végnélküli háborúk Európa minden pontján. Aki elégedetlen
volt valamivel, a kardjához fölebbezett. Minden domb egy-egy vár lett, minden
síkság csatatér. A zord várkastélyokban élő urak nem szerették csak a harczot s csak egy módját ismerték a gazdagodásnak: a fosztogatást. Kereskedés egyáltalán megszűnt, az utak bizonytalanok voltak, ipar se
volt, mert az urak még a városban is kiszipolyozták a polgárt, amint a jólét jelét látták rajta Mindenfelé más szokás, mert hisz általános törvényhozás nem létezett s minden úr a maga törvényeit alkalmazta. A papság
pedig egyenesen szentesítette a barbár mészárlásokat és behozta a treuga dei-t, amely megtiltotta, hogy szerda estétől hétfő reggelig bárki is meg
ölessék, vagy ellene erőszak követtessék el.
A hűbéres háborúk egész súlya a polgárt nyomta. Nemes alig esik el, hisz talpig vasban jártak. Buvin mellett történt, hogy Fülöp Ágost leesett a lováról s némely időre az ellenséges gyalogosok kezei közé kerül. Azok kutatnak,
keresnek rajta s nem találják fegyverzetén a legcsekélyebb nyílást, amelyen
át megsebezhetnék. Lovagjai közben odaérnek és kimentik veszedelmes helyzetéből. Ha az urat elfogják, akkor meg kell érte fizetni a váltság
díjat. De vájjon ki fizeti meg a polgár fölperzselt házát, elrablóit vagyonát, kiontott vérét?
A keresztes háború két résztvevője így ir e szerencsétlen időről: Mielőtt a keresztények elutaztak tengeren túlra, a franczia királyság zűrzavarok és örökös viszályok színhelye volt. Egyébről sem lehetett hallani, mint a közutakon elkövetett rablásokról. Számtalan volt a tűzvész, a pénzsóvár emberek vad gyönyörűséggel fosztogattak. “
A másik így ir: „A vagyonnak nem volt semmi biztonsága, ha valakit
gazdagnak hittek, elég volt ahhoz, hogy fogságba vessék, hogy hábo
rúba czipeljék s irtózatosan megkínozzák. Az utakon fegyveres rablók tanyáznak s nem kímélik sem az idegent, sem az isten szolgáját. Még
a városok és megerősített helyek sem kerülték el e szörnyűségeket. “
970—1040-ig, tehát 70 év alatt negyvenszer pusztított éhínség vagy járvány.
A művelődés mégis haladt. Az egyházban gondolatok születtek, a laikus társadalomban költészet mutatkozik. Az uralkodóosztályban erkölcsileg is fejlődés mutatkozik. Az ember ismét megtalálta emberi méltósága érzetét s ez a társadalom, mely oly könnyen ontotta a vért, mégis néha magas erkölcsi vonalon álló dolgokat is cselekszik. Az aljas bűn, a gyávaság, mely a hanyatló Rómát bélyegezte meg, ismeretlen volt előttük, az új
kornak ők hagyták a becsületérzést. A hűbéres nemesség meg tudott halni, pedig ez az első feltétel, hogy valakijól is tudjon élni.
Egy más szerencsés következmény volt a család újjászületése. Az ókori
városokban az ember a házán kívül élt, a mezőkön, a fórumon, alig ismerte
nejét és gyermekeit s mégis élet és halál jogát gyakorolta fölöttük. Az
első időkben a többnejüség szokása és a válás könnyűsége lehetetlenné
tették, hogy a család egészséges alapokra kifejlődjék. A hűbéres társadalomban, ahol az ember elszigeteltségben élt, az apa közelebb jutott övéihez. Mikor nem kellett harczolnia, az anyának és gyermekeinek szentelte
életét. Az egyház nagyon szelídített e vad harczosok erkölcsein, finomabb
lelki dolgokra is előkészítette bennük a talajt, nemesebb érzésekre, melyet
a természet az erősebb nemtől megtagadott. A nő tehát ismét elfoglalta rangját a családban s a társadalomban, sőt a legmélyebb tisztelet tárgya lett, ami új érzéseknek volt szülőforrása. Ezt énekelte a trubadúrok poézise, a lovagság pedig lelkesedett érte. Arlerisszel Róbert Szomur mellett 1100 felé egy apátságot alapított, amely csakhamar híressé vált s mindkét nembeli hívek gyülőhelye volt. A nők imádkoztak, a férfiak művelték a mezőt,
kiszárították a mocsarakat s örökös szolgái voltak a nőknek. Az apátságot egy apátnő kormányozta.
A családon kívül persze az állam nagyon silányul van szervezve. Mégis bizonyos politikai teóriát nem nélkülöz ez a társadalom. A jobbágynak nincs semmi joga, a hűbéresé minden. A hűbéres kötelék nagyon is ismert és elfogadott föltételek mellett jött létre, új föltételeket nem lehetett rákényszeríteni. Innen van az, hogy bizonyos közös jogok az erő szak dacára is
eljutott egészen mihozzánk. Semmiféle adó nem szedhető a megadóztatandó beleegyezése nélkül; semmiféle törvény nem érvényes, ha azok el
nem fogadják, akik engedelmességgel fognak tartozni iránta; semmiféle ítélet nem törvényes, ha nem a vádlott pérjei hozták meg. íme a hűbéres
társadalom jogai, melyet az 1789-iki nemzetgyűlés megtalál a monarchia romjai alatt. S mintegy e jogok biztositékakép a hűbéresnek megvan adva
a lehető ség a hűbéres viszony megszakítására: visszaadja a kapott terü
letet, vagy fegyverrel kezében utasítja vissza ura jogtalanságait. A fegyveres ellenállás joga, melyet Szent Lajos is elismer, igaz az anarkiához vezet, de erőssé tette az egyedet. S ezzel kell kezdeni. Az államot bölcsen csak úgy lehet megalkotni, ha előbb fölemelik az egyént, a családot. Ez volt a középkor föladata.
Az egyház is erélyesen ezen dolgozott, mikor kimondta a házasság
szentségét még a jobbágynál is; hogy minden ember egyenlőségét hir
dette isten előtt; kimondván az egyházi állások betöltésére a választás elvét, midőn a világi társadalom csak a kard jogát ismerte el s végül
azzal, hogy Szent Péter székébe egy jobbágyot ültetett: IV. Adriánt, vagy
a szegény ács ember fiát: VII. Gergelyt.
Felsőpánt Nagy Károly kardjából.
tájára vezette, nagyon gyéren lakott földre jutott. A folyók mentén élő
csekély szlávság hamar meghódolt s tájékoztatta új urait a távolabbi vidékek
állapotairól.
Árpád egy-két év alatt a mai Magyarország keleti és déli részét a
Dunáig megszállotta tehát s a nép gulyáival és méneseivel az új hazában helyezkedett el. A szláv és avar benszülöttek türelmesen cserélték föl az egyik idegen uralmat a másikkal, sőt csakhamar tapasztalták, hogy előnyös cserét tettek, mert az új hódító sokkal emberségesebben bánik velők.
Egyik legrégibb krónikánk a magyar-bolgár harczokat, a regényíró példájára, egyenesen házassággal fejezi be s Árpád fiával, Zsolttal, nőül véteti a bihari Ménmarót bolgár törzsfő leányát. Ez a hódító és hódolt rétegek köztjó viszonyt, gyors összeolvadástjelképezi.
Teljes befejezést ez az összeolvadás csak hosszú idők múltán nyert ugyan; a magyarság a szlávokat, avarokat, bolgárokat csak később szívta
föl végképen. De a folyamat a hódítás pillanatában megindult s Árpád
10, 14—17, nyílhegyek és nyílhegy darabok.
útjokat nem állta. Végig száguldottak a Dráva-Száva közén, a mai Dunántúl
déli részein, lenyomultak Itália verőfényes földjére s ott fényes diadalt arattak. Ott azonban nem maradtak, mert gyakorlatias eszök hamar átlátta,
hogy ezt a földet meg nem tarthatják.
Mai hazájok nyugati és északnyugati, a német és morva uralom alatti
részei ellen fordultak tehát. Mikor és hogyan ment végbe e területek
birtokba vétele, azt szintén sűrű homály borítja. Némelyek szerint a könnyű magyar had Pannónián át tört az olaszföldre, Lombardia síkjaira s onnan visszatérve, előbb elpusztította, majd egy-két év múlva állandóan megszállta a német részeket s csak Pannónia elfoglalása után tört a morva területre s fejezte be a mai Dunán inneni részek megszállásával a honfoglalást.
Árpád birtokba vette az új haza mindazon területét, melyhez lovas hadai hozzá férhettek. Már ekkor birtokában volt a Temesköz, a Dráva-Száva közének keleti része is a Szerémség nélkül, mely részben bolgár maradt. A monda szerint Tuhutum (Tétén) vezér a szláv lakosságot hódította meg. A Kárpátok zord tájait, a magas hegyvidéket, valamint a Dráván túl a későbbi Zágráb, Kőrös, Varasd vármegyék tájait Árpád még nem szállta
ugyan meg, de ez a föld sem tartozott idegen államhoz, hanem csak la
katlan maradt mindaddig, míg a magyarság annyira meg nem szaporodott, hogy oda is telepeseket bocsáthatott.
A magyar hadak eleinte keletről nyugatra vad viharként törtettek előre s évekig senki sem állhatott ellen szilaj rohamuknak. Csapataik szerte kalandoztak, ellepték a mai államterületen túl nemcsak a közeli tartományo
kat, hanem a legtávolabbi országot s csak az idő és a viszonyok tüntették ki: mit mondhatnak véglegesen a magokénak és hol kezdődik országuk
tulajdonképeni határa? Egyelőre magok sem tudták s tettvágyuk, kalandos, harczias szellemük elvitte őket messze földre, távoli nemzetek közé,
sarczoltatták, fosztogatták őket. Az új haza megszerzése kifejlesztette ön
bizalmukat, sarkalta tettvágyukat s Európa minden részébe elvitte őket.
Még Árpád életében megkezdődtek a kalandozások, melyek rémülettel töltötték el Nyugat-Európát. Első betörésük Itáliát sújtotta. Lehet, hogy a szomszéd bajorok irányították figyelmüket e gazdag országra, hogy önmagukról eltereljék a veszedelmet.
899 tavaszán néhány ezer könnyű lovasuk Itáliába tört és kegyetlenül
dúlta Lombardia síkjait. Csakhamar azonban Berengár király roppant haddal
ment ellenök s a Brenta vizéig szorította vissza őket. Már-már végveszedelembe jutottak, de vakmerő elszántságuk meghozta a menekülés. Hirtelen
rajtaütöttek az elbizakodott, minden óvatosságot mellőző ellenségen s véres harczban teljesen magsemmisítették (szept. 24.). Ez volt első nagy győzel-
mök nyugati területen, nyugati, az akkori polgárosodás magaslatán álló, európailag szervezett hadseregen. Erre messze földre, a Pó és Ticsino vizein túlra elszáguldottak s Friaulon és Isztrián át azon az úton, melyet
Ajászberényi elefántcsont-kürt.
Az állítólagos Lehel kürtje, melyről a hagyomány azt beszélte, hogy mikor a szomorú végű Lech mezei csata után a magyar vezérek fogságba estek, Ottó császár halálra ítélte őket. Lehel utolsó kegyül azt kérte, hogy még egyszer elfúvhassa harczi riadóját a kürtjén. Megengedték neki. Lehel pedig megfújta a kürtöt s utánna hatalmas csapással Konrád herczeg fejére vágott. „Szolgálj nekem a másvilágon“ — szólt Lehel, mikor Konrádot leütötte.
később a magyarok utjának nevezték, tértek haza, ámbár egyes csapataik
egész a következő tavaszig olasz földön maradtak.
Ezzel kezdődnek azok a híres külkalandozások, melyek fél évszázadnál
tovább állandó rettegésben tartották, örökös Ínségbe döntötték az akkor
zában is gondosan ápolta; ügyelt arra, hogy harczias népe a császár területét ne dúlják. Nem bántotta a szomszéd Bolgárországot sem s e szomszédai őt sem támadták; általában északról, keletről, délről biztosnak kezdte
magát új hazájában érezni.
Árpád teljes figyelemmel kísérhette a nyugat ügyeit, melyek nemcsak harczias alattvalóinak külső kalandozásai miatt érdekelték. Beleavatkozott
gomáczokkai (dalamanczok), kiket fegyerrel támogatott és kikkel a magyarság évtizedeken át barátságban maradt. Így a honszerző Árpád a magyarságot a nyugati népekkel is kapcsolatba hozta, politikai tényezővé avatta. A különféle népekkel való érintkezésből a magyarok természetesen sokféle előnyt merítettek. Szellemi látkörük ismét megbővült, megint új eszméket szívtak
magokba.
A külső viszonyok ily kedvező alakulata Árpád fejedelemben és vitéz
katonáiban mindinkább kifejleszthette az érzést, hogy új hazájok örökös
hazájokká lesz s Árpád megindította a kezdetleges államszervezés művét.
A hagyomány azt mondja Árpádról, hogy Szeren, a Tisza közelében,
nagy alkotmányozó gyűlést tartott, mely a kormányzat új rendjét megálla
pította.
A honfoglaló nemzedék még hűségesebben meghajolt fejedelme /akaratának háborúban és békében egyaránt, ki meg ismerte és teljesítette hivatását. Első feladata volt az újonnan szerzett messze terület szétosztása az egyes törzsek közt, mint azt gazdasági és katonai tekintetek kívánatossá tették. Ez meg is történt. Árpád nemzetsége Megyer, mely nevet adott egész nemzetének, a mai Fejér- és Pestmegyékben helyez-
akkor római telep romja közelében, vagy a Csepelszigeten, hói állandó palotát emelt és kincseit is, főleg értékes ménesét, a természettől védett szigetre vitette. Ott szokta
A jászberényi kürt domborképei.
A felső sorban van a nyolcz medálion alakú kép, alatta szalag, úgyszintén szélső felületén vannak a kürt alakzatai, a különböző czirkusz-mutatványok. Laposra nyitott jobb kéz van a baloldali részen. Ennek bizonyosan valami keleti eredetű babonás jelentése volt, hogy a mutatványosokjó sikerének biztosítására szolgáljon.
nyos földet kaptak sajátul, ez a föld kezdte lakosait mindinkább magához lánczolni s művelésére ösztönözni. Egyes törzsfőnökök a régi szláv és bolgár földvárakba húzódtak, vagy magok építettek ily egyszerű várat, mely köré rabszolgáikat megtelepitették. Ezzel a régi szláv községek mellett új és állandó telepek, majorok, falvak alakultak.
Élete legutolsó évében Árpádnak magának is kardot kellett rántania új hazája és alkotása védelméte. Az örökös határszéli portyázások 907-hen véres háborúra vezettek a német birodalommal, mely nagyarányú hadikészülődések után kísérletet tett, hogy Pannóniát kiragadja a magyarok kezéből.
A hadjáratot a bajorok Gyermek Lajos német király támogatásával szokatlan buzgalommal készítették elő . Mikor elkészültek s a viszonyokat, az időjárást alkalmasnak találták, hatalmas sereggel törtek magyar fölre. A támadás júniusban történt s a németek mélyen benyomultak az országba.
Árpád összegyújtötte ugyan hadi it, de nem állta a németek útját s egész
a mai Bánhidáig (Komárom megye) nem tartóztatta fel őket. Itt azonban körül vette és véres csatában teljesen megsemmisítette (julius 6.) az ellenséges hadat, melynek vezérei, grófjai, három püspöke és más előkelői,
több ezer emberrel, a csatatéren vagy a futásban vesztek el, mert a mu- gyarok gyors lovaikon folyton üldözték őket. A Lech vizéig dúlták a bajor
területet, teljesen elpusztították, lakatlan sivataggá változtatták a keleti őrgrófságot (Osztmark), mely megszűnt létezni, úgy, hogy immár az egész német birodalom nyitva állt szilaj hadaik előtt. A bajorok e szörnyű romlása vé leg eldöntötte Árpád új államának sorsát. Tulajdonképen ez a csata
fejezi be a honfoglalást, mert csak ez a fényes diadal tüntette ki a magyarság igazi erejét s vette el jó időre német szomszédjának a kedvét attól,
hogy új hazájából kiszorítani csak meg is kísérelje.
Árpád kevéssel élte túl a nagy diadal napjait s a hagyomány szerint még 907-ben befejezte életét. Gyászba borult magyarjai egy kis patak folyásánál, az akkori halott város, a romban heverő , de még mindig nagyszerű Akvinkum, a mai Óbuda közelében temették el holttestét. A keresztény magyarság később templomot emelt sírjára, díszes, hatalmas templomot, a fehér egyházat. Síremlék és templom azonban réges-régen elpusztult s ma nyomait is hasztalan kutatjuk. De megmaradt Árpád alkotása, a
magyar állam.
Árpád fejedelmi székét legifjabb fia, Zsolt foglalta el. Uralkodása folyamát a legcsekélyebb egykorú hazai kútfő vagy emlék nem világítja meg. De annál többet szólanak magyarjairól a nyugati krónikások, pontosan följegyzik a magyarok pusztító betöréseit, támadásait, kalandozásait, melyek ez időben csakugyan örökösen ismétlődtek.
A bajorok romlása, a keleti őrgrófság megszűnése megnyitotta a nyugat
kapuit a fürge magyar lovasok előtt s kisebb-nagyobb rajok minduntalan
megjelentek a legtávolabbi országokban. Eljutottak Európa szárazföldjének
Ajászberényi kürt alsó és felső oldala.
A kürt hossza 43 cm.; a nyílásának az átmérője 10 cm. A nyíláson csorbát látunk, amiről a hagyomány azt állítja, hogy akkor tört ki, mikor Lehel Konrádot leütötte vele. A jászberényi kürt faragásai és egész jellege arra vallanak, hogy közös vagy rokoneredetű a prágai Szt.-Veit székesegyház kincsei közt őrzött hasonló elefántcsont kürttel.
állták utjokat. Megmászták a járhatatlan hegységet, átúsztatták a legszélesebb folyót, elhatoltak a legzárkózottabb völgyekbe, Róma és Nápoly vi
dékére, Spanyolországba, az északi és déli tengerek partjaira. Mindenütt leverték az ellenállást, raboltak, égettek kedvök szerint. Vittek magokkal pokat, kik a magyarok fogságában a magyar nyelvet elsajátították.
Kevéssel Árpád halála után, 908 aug. 3-án Thüringiában egy magyar kalandozó csapat tönkre vert nagy erős német sereget. 909-ben a sváb
földet dúlták, de egy utócsapatjukat aug. 11-én a bajorok megverték. A
következő évben újra megjelentek a bajor tartományban. Gyermek Lajos
német király közfelkelést hirdetett ellenök. Tekintélyes had gyűlt össze, melyet azonban a magyarok a Lech mezején, Augsburg közelében (910
jun. 12-én), egy másik hadat az Isar vidékén (junius 22-én) tönkre vertek s a Rajnán túlra hatoltak.
A következő években az Északi-tengerig, Olaszország déli vidékeire, Burgundba, a Rhoneon át a Pyraenei-hegyekig és az Atlanti-oczeánig száguldoztak.
Egy ilyen csapaíjok május elején megjelent a már akkor nagyhírű St.-Gallen svájezi kolostornál, melyből a szerzetesek egy közeli erődbe menekültek. Csak egyetlen egy, a jámbor, együgyű Heribald maradt a zárdában s az ő elbeszélése alapján örökítették meg később a barátok a magyarok ottani viselkedését. E rajz a magyarokat vitézeknek,
Egy nagyobb kalandozó sereg Németországba tört, lencz évre szóló békét kért és azalatt rendes évi adót évi békét, melyet a maga két tartományának szerzett,
hadi készülődésre és szervezkedésre használta.
Heurik király a 932-ik év végén lejáró békekötést nem újította meg. A magyarok követeit ridegen elutasítva. A magyar sarezhoz a birodalom min
den lakosa, férfi, nő, gyermek fejadóval járult, mely a tömegekre roppant terhet rótt. Így a király harczias felhívása, mely a súlyos adózásnak véget
akart vetni, mindenütt népszerűvé vált. Valóságos .nemzeti mozgalom keletkezett a magyarok ellen, kik, mihelyt békeajánlataik visszautasittattak, 933 elején, még télviz idején megkezdték a támadást.
De csakhamar észrevehették, mennyire megváltoztak néhány év alatt a
Elefántcsont-kürtök a prágai Szt.-Veit székesegyház kincstárában.
Ezek a kürtök a középkor legelejéről származnak s némelyek véleménye szerint] a Karloving-korból valók, de a kürtökön levő czirkusz jelenetek azt sejtetik, hogy ezeket a kürtőket a hippodromban használták és valószínű, hogy Keleten, bizánczi hatások alatt készültek a IX-ik században.
hozzájuk. akartak lenebből számmal, vették gyöngité, hadtest
De a magyarok azért haladtak előre bátran állani Henriken, hogy a békét fölmondotta, bántak a lakossággal. Noha ekkor
— legfeljebb 8—10.000 harczos volt
el, hogy ketté osztották a sereget, hogy az egyesült német had
valahol Gotha környékén pusztult el.
s
ezúttal
sem lehettek
együtt — azt
mi mindegyiket
egymásután megverhette.
A másikat maga
minthogy boszut sokkal kegyet- valami nagy a hibát kö- annyira meg. Az egyik Henrik király
verte meg (933 márcz. 15-én) Riadenál (Ried).
A csapás azonban a magyaiok erejét
területi viszonyokban változást nem okozott
ekkor sem tudta helyreállítani. Ez a vidék továbbra is puszta és lakatlan maradt. A
a nyugat különböző országaiba, sőt a Balkánt hatoltak egész Konstantinápolyig s döngették
monda szerint Botond vezér bárdjával betört.
békét kötött a magyarokkal, melyet 942-ben megújított.
legkevésbbé sem törte meg, a s a keleti őrgrófságot Henrik
(a mai Alsó- és Felső-Ausztria)
magyarok folytatták betöréseiket
sem kímélték többé s
fényes érczkapuját, melyet
935-ben a császár öt
el- a évi
Otrantóig külföldre, szerteszét. is biztatták
roppant zsákmánynyal tért haza. Ő maga i
magyarjai folyton újabb kalandokat kerestek
954-ben, midőn Ottó német király
öltött támadásuk igen nagy arányokat.
Rajnán, Belgiumon, Francziaországon és
fordultak s óriási zsákmánynyal
kalandozásuk, mert Ottó császár
955 elején egyezkedés végett
s de
Különösen
őket, s a
indultak el portyázva, Feiső-Olaszországba Ez volt utolsó nagy európai szült ellenök s mikor követeik udvarában, szóba sem állt velők.
nem indult többé s dúltak-raboltak pártos alattvalói . Kora tavaszszal Burgundon át tértek vissza. erő sen ké-
megjelentek
Erre a magyarok Bulcsu, Lehel, Sur és Botond vezetése egy német főur kezdték Augsburg kellően megerő sített Ottó császár nagy az ostromot s a
kalauzolt, városát, és
haddal jön császár
alatt, a Duna völgyén bajor földre nyomultak s melyet püspöke, Udalrik, vitéz katona,
fölszerelt. Közben értesültek a magyarok,
kiket vívni eleve hogy
diadalt arattak. Most császár a csata után a hosszú távoliét míg a 10—12.000 Mindazáltal csak
a város fölmentésére. Azonnal abban hagyták
elé siettek a Lech mezejére, hol egykor fényes
azonban ellenök fordult a szerencse, mert, mint a mondotta: legnagyobb részök fegyvertelen volt, azaz folyamán kifogytak hadiszerből és fegyverkészletből,
főnyi császári had leginkább válogatott vitézből állt. nagynehezen bírt a körülbelül ugyanoly számú magyar-
A t ö r t e 1 i sir. 1895-ben Törteién honfoglaláskori lovas sírra bukkantak, melynek eredeti helyzetét mutatja ez a kép. A lovassal együtt eltemették a lova fejét és lábszárait is.
sággal, mely a legelszántabban, a helyzet kellő mérlegelésével kezdte meg
(aug. 10.) a harczot. Eleinte sikerrel, mert egyik osztálya a császári had hátába került s elfoglalta táborát. Órákig hullámzott a harcz. De nem
a csata, hanem a visszavonulás vált végzetessé a megvert magyarokra.
Lovaik kimerültek az órákig folyó harczban, a császár meg erejének végső
megfeszítésével folytatta az üldözést s fegyverre szólította a magyar határ
felé levő területek népét.
A magyarok lovai kidőltek s a gyalogsághoz nem szokott had apró csoportokra tek, mire Ottó császár, vagy Henrik bajor herczeg felakasztatta őket. A többi előkelőbbek s tisztek szintén elvesztek s az üldözés szakadatlan folyt egész a határig. A hagyomány szerint csak heten vergődtek haza, a hét magyarka, gyászmagyar, kiket otthon büntetésül kizárták a szabadok sorából és örök rabszolgaságra kárhoztattak.
Ez azonban kétségkívül csak monda s a sereg egy része mindenesetre haza vergődött. A Lech-mezei csata nem is vetett nyomban véget a kül-
kalandozásoknak. Mindazáltal a tulajdonképeni ktilkalandozások kora 972 körül véget ért, mert az idők folyamán mélyreható változás állt be a ma-
agyarság életében. Kétségkívül a nagy vereségek s a velők járó emberáldozatok is mérsékeltek a magyar vér szilajságát. De még sem a külső események, nem idegen ellenség vaskeze szüntették meg a külkalandozá- sokat. A fordulatot gyökeres változások okozták, melyek az idők folyamán a magyarság belviszonyaiban, egész társadalmi szerkezetében, gondolkodásában beállottak.
Kengyelvasak a Xl-ik századból.
Szaraczén karaván
A SZARACZÉNEK.
A Mint letelepedtek. alapítottak
szaracének azok,
Fölfegyvereztek indultak ki ták Málta, hátráltak Nagy hódítottak. foglalták
azok sokáig Jöttek melyet hajókat
e
Szicília,
Károly
831-ben
pontról
voltak
pusztították Afrikából,
az
s
a
Itáliára, partjait s Kairnanból, virágzó
aglabiták
Kartágó és
Földközi-tenger és elől.
Barit, Brindisit,
Osztiát,
apátságot,
Korzika
hajói
meghódították
Tarlutot
nortmanok hasonlóan az arabok székvárosává most már kalózkodtak, csak kezdték átkeltek
Garigliano a gazdag Nápolyi,
mint a hozzájuk melyet birodalom után Előbb partjait után s
Genzerik urai.
Szardínia
Halála
Szicíliát s várat
Róma
Civitta Vekiát, többször veszedelembe
újra
onnan
építettek külvárosait, sodorták
Felperzselték Kasszini Gaetát és Amalfit, mely utóbbi alkuba lépett velük s fenyegették Velencét.
Franciaországra több ponton Tuniszban tettek. harmadszor pusztítot- pillanatra most már Itáliába. El- partján. Mont Szalernot,
egy s
közi-tenger egész nyugati medenczéjén uralkodtak s uralmuk, melyet a 16. században vörös Kayreddin fölnyitott, napjainkig eltartott.
Bátran behatoltak a keresztény népek közé. Kikötöttek a Provensz part
jain, kifosztottak Arit és Marszeilt, 889-ben katonai gyarmatot alapítottak Frakszmetben, ahonnan uralták az Alpok átjáróit, ami az egész 10. században megkönnyítette nekik Itália és Francziaország fosztogatását. Annyira
rettegtek tőlük, hogy egy közülük — Luitprand szerint — ezer embert
megkergetett s kettő tízezret. Később benyomultak a Dofniébe s a Sveiczba, ahol más keletről érkező hódítókkal: a magyarokkal találkoztak.
A HŰBÉRVILÁG TERÜLETEI.
Nagy Károly hajdani birodalma területének, vagyis a politikai földrajza
hűbéri szervezetük szerint alakult ki.
A hűbéresség alaptétele e szavakban nyilvánult: „Nincs terület úr nél- kül,“ így hát nem volt ez országokban még oly csekélyke uradalom, mely
ne lett volna beleillesztve az egészbe. Az egész nemzetnek olt voltak a ha
tárai, ahol a király fönhatóságának határai végződtek.
Franciaország elnevezése alá tartozott minden ország, mely a franczia
fejedelem fönhatóságát ismerte el. A franczia király egykori hűbéresei: Anzsu, Bloá, Sartr grófjai hatalmas hűbérurak lettek és I. Fülöp az egész franczia fejedelemségből már csak Páris, Melun, Etamp, Orlean és Szensz
grófságokat bírta. Amellett nem volt szabad az ut egyik városból a másikba. Páris és Etamp között emelkedett a monthéri-i úr kastélya, Páris
és Melun között Horbeil városa. Hatalmas hűbéresei voltak Pontiő, Amiensz, Vermandoa, Valoa, Szoaszon és Klermont grófságokban.
A franczia fejedelemség körül — mely királyi uradalom lett — a Loár, az Óceán, Eszkót, Fölső Maasz és Szaon között hatalmas hűbéres her- czegségek terültek el, akiknek urai hatalomra és gazdagságra vetekedtek a királylyal, urukkal. Ott volt Flandria grófsága, a normandiai herczegség,
melynek ura 1066-tól Anglia királya, még a Bretányt is meg akarta hódí
tani; az anzsui grófság, a burgundi herczegség, a sampányi grófság.
A Loár és Pirenéuszokig a hajdani Akvitánia négy hatalmas területre
oszlott: északon Akvitániai herczegség; délnyugaton a gaszkonyi herczeg
ség; a tuluzi grófság s végül a barczelonai grófság. Ezek mind isten kegyelméből valóknak hirdették magukat.
A nagybirtokosok, vagyis a korona közvetlen hűbéresei voltak a király pérjei. Mikor ezt az intézményt a XII. században szabályozták, 6 egyházi
és 6 világi pér volt. A világiak voltak: Burgundia, Normándia, Akvitánia
herczegei, Flandria, Sampány és Túl úr grófja; egyháziak: a reimszi érsek,
a laoni és langri püspök, a bovéi, a szaloni és noajoui püspök grófok.
Ezek alatt vagy száz grófság állt, nagy sereg vikomtság, uraság, apát
ság, báróság stb.
A császár néha hűbéresként akart Francziaországgal bánni s hajdani
jogokra hivatkozott, de ezeket sohasem ismerték el. A germán nemzet szentrómai birodalom, melyet Nagy Ottó 962 -ben holyro állitot,valóságban csak
a germán királyságot, Itáliát és Arit ölelte föl. A császársággá lett germán
királyság egyenesen a császár alatt állt, épugy mint Ari. Itália 962 óta
szintén oda tartozott, bár közepén a pápa s szélein a nagy hűbérurak
úgyszólván teljesen függetlenek voltak.
A germán királyság határai voltak: nyugaton a Maasz és az Eszkót;
északnyugaton az északi tenger, északon az Eyder, a keleti tenger és a
kis szlavón királyság; keleten az Odera, a lengyel és a magyar királyság;
délen az Alpok. Kilencz nagy területre oszlott. Ezek a szász herczegség
az alsó Oderától a Rajnáig, a Fríztől és Dániától Türingiáig és Bohémiáig.
Türingia, Bohémia, Frankonia és Szászország között. Bohémia és Morvaország, ugyanegy örökös fejedelem alatt A bajor fejedelemség, az Alpok
és a cseh hegyek között s magába foglalván a keleti határkerületet, melyből később Ausztria lett.
A karinthiai fejedelemség a Dráva és Száva felső folyásánál.
Alemania, melyhez Svábia is tartozott, a német Sveicz és Elzász között. Frankonia délen Svábia, keleten bajor Nordgau és Türingia, északon Szászország s nyugaton a Rajna közt.
Lotharingia, Frankonia nyugati részén egész az Eszkótig és a Maasz felső folyásáig.
Végül Frizia, az északi tenger partjain.
Volt ezeken kívül 9—10 őrgrófság, nagy sereg grófság, számos her-
czegérsekség és több hűbérapátság. Ez a német hűbéresség még nem alakult ki teljesen, de hatalmassá fejlődött; a királyság ellenben, akkor ha
talmasabb és gazdagabb, mint Francziaországban, elveszti később minden uradalmát és hatalmát. Az okait később mondjuk el.
Az arli királyság, mely Dél-Francziaország, a Földközi-tenger, az Alpok,
Reussz, a Rajna, a Vogezek déli nyúlványai között feküdt, néha Lange- dok, Provansz, Daufiné, Lionné, Frans-Komté, Szavoja és Sveiczre is kiterjedt. Ott is voltak világi és egyházi herczegségek. A szavojai grófság
folyton gyarapodott. A királyság ellenben hamar eltűnt. A királyság Ger
mánjának jutott. Attól fogva Németországhoz tartozott, tényleg azonban hűbéres főnökeinek, a püspököknek és grófoknak birtoka volt.
Konrád császár 1037-iki rendelete megakadályozta, hogy Itáliában nagy hübéresség fejlődhessék. Ellenben számos várost látunk, melyek igazi köz
társaságokká változtak. Az itáliai királysághoz tartozott: Lombardia, Milano és Pávia városokkal, melyek közé a többi lombard város csoportosult;
Velencze, Génua, Piza; a toszkánai herczegség, a leghatalmasabb valamennyi itáliai terület között. A félsziget közepén feküdtek az egyház birtokai a hajdani ekszarkátusban, melyet a ravannai érsek el akart vitatni a
pápától; a római köztársaság, mely az egész római kampányán uralkodott. Délen a beneventi fejedelmek uralkodtak, a partokon pedig a keleti császároknak volt több birtokuk: Mizena, Reggio, Tarent, Kalábria stb. Ezek körül pedig az arabok hullámzottak. 827-ben ezek már megvetették lábukat Szicziliában.
Újonnan érkezettek: a normannok aztán valamennyit leigázták; a XI. században négy államot alapítottak déli Itáliában: a kápuai és averzai herczegséget; a puilli és kalabriai fejedelemséget; a tarenti herczegséget és a szicziliai nagy grófságot.
A keresztény Spanyolország kínos küzdelmet folytatott a mórok ellen,
de még a század vége előtt meghódította Oporto, Tolédo és Valenczia városokat; az oviedoi királyságból lett a kasztiliai királyság. A navarrai karo-
ling határkerület az Ebro forrásainál szintén királyság lett; a barczeló-
nai grófság maradt. 1035 óta a jakkai grófság alkotta a negyedik király
ságot: Aragóniát.
Angliába a normandok vitték be a hűbérességet, de különös alakban, mely ez országot a többi hűbéres Európától teljesen eltérő irányba terelte. A szláv és skandináv országokban, melyek sem a karoling intézményeket, sem bűnös kinövéseiket nem ismerték, nem létezett hübéresség.
Az angol királyság, melyet 1006-ban Vilmos, a fattyú, meghódított, a la
Mans-csatornától Karlizl-ig és Bamborugig terjedt északon, ahová ezek valóságos utat nyitottak Skó czia ellen; de a gallok országa kívül maradt a
normand uralmon és a határkerületekben egész sereg, a határkerületi lowokra bízott várkastélyt kellett építeni a gall betörések ellen. Skóczia
elvesztette Kumberlandot, melyet Angliához csatoltak, sőt több félszigetét is el hagyta hódítani. Irland még független volt és több belföldi királyság között oszlott meg.
Dánia Jutlandból, a dán szigetekből és a svéd partokon levő Szkandiá-
ból állt. Norvégia pedig az orkád grófságból, a förörökből stb. Svéd-
országé volt Öland és Gorland szigete, Laponia egy része és a finn partok. A három skandináv országban a monarkikus egységet hozták be, de
helyzetük következtében, helyezte s a sok belső
hogy szerepetjátszanak az európai politikában.
mely őket messze a kereszténység
viszály miatt lakosaik még csak soká
körén kívül
jutottak oda,
Szláv államok voltak: Szlavónia királyság; a lengyel fejedelemség Pomerániával és Mazoviával; a litván állam; az orosz nagyherczegség, mely egész
czegségből állt.
A keleti császárságé volt az Al-Duna, Száva, az
Balti-tenger partjain a
porosz állam és a
sereg versengő her-
Adriai- és a Fekete-
tenger között fekvő nagy félsziget gyarok hódítottak meg. Kisázsiában mannok, arabok, a törökök, oroszok
Horvátország kivételével, melyet a ma- néhány megerősített város. A nor- és a petsenegek ellen Alekszisz császár
kénytelen volt a nyugat keresztényeit segítségül hívni, a
római birodalom
romjainak megmentésére.
Szt. V enczel sisakja. A prágai székes-egyház kincsei közt őrzik.
A HŰBÉRVILÁG MŰVELTSÉGE.
A társadalom, mihelyt
Ugyanúgy járt rülni kezdtek. összetartója a lem, inkább
Nagy Károly kezeiből kikerült, szerte hullott.
a műveltség is, melynek elemei pedig ő alatta már tömö-
Jól tudta ó, hogy a gondolatok egysége elengedhetlen politikai egységnek s különben is, mint minden nagy szel- akart művelt, mint barbár birodalom fölött uralkodni. Ezért
parancsolta meg törvényben az iskolák alapítását nemcsak a jobbágyfiuk,
de a szabad emberek fiai számára is.
A nagyurak fiaihoz, akiket, mikor személyesen kikérdezett, tudatlanok
nak talált, holott a szegény emberek fiainál nagy haladást tapasztalt, így szólt:
— „Ti az apáitok szolgálataira számítotok, de tudjátok meg, hogy ők
már megkapták jutalmukat s hogy az állam csak annak tartozik valamivel,
aki maga érdemeket szerzett az állam iránt. “
Nagy Károly fölvilágosodott világi társadalmat akart nevelni, ami, ha
sikerül, megváltoztatta volna teljesen a középkort.
Minden monostor és minden püspökség mellett nyilvános iskolát állíttatott, ahova azonban a grófok és lovagok csak elfojtott boszusággal küldték gyermekeiket. Halálakor általános volt az öröm. Az iskolába járó nemesség messzire hajította a latin és a tudeszk nyelvtant s örömmel látta, hogy megnyílik a polgárháború pályája, ahol mindenki azt tehetett, a
mit akart.
tett valamelyest abból a nekibuz-
a tudományoknak. A klastromfalak
mely nem volt minden nagy-
Nagy Károlyt. 855-ben a törvényt,
emberi irodalom tanítását, 859-ben helyreállítani. 882-ben történik elő- mely később oly nagyhírű lett és
nek azok a viták, melyek a középkor nagy századainak szellemi életét már
sejttetik.
Gottsalk német szerzetes azt hitte, hogy Szent Ágoston írásai között
megtalálta a predesztináczió dogmáját. A majenszi érsek Rábán Maur megtámadta ezért, két zsinat elitélte, mire Hinkmár kolostorba záratta haláláig.
A hires Skot János (az irlandi), akit Hinkmár megbízott azzal, hogy Gottsalknak feleljen, bölcseleti alapon czáfolta ennek állításait.
Közben a politikai zűrzavar folyton nagyobb lett. A birodalom teljesen szétbomlott, az urak sürgölődnek, verekszenek, fosztogatnak. Hogy találjon helyet ezek között a tudomány? Nincs is meg csak néhány monostor falai
között, ahol féltve őrzik az idők viharától a tudomány halvány lángjait.
Kívül teljes éjszaka, szörnyű erkölcsi és anyagi nyomorúság; pestis, éhínség,
melyben az emberi húst és a lisztet nehéz aranynyal fizetett liszttel látjuk
keverve. Mintha az egész világ ki akarna halni, miután szellemileg úgyis már halott. Közeledik az 1000 év, már nem építenek, nem javítanak, nem
gyújtenek a jövőre, átengedik földjeiket, házaikat a papságnak, hisz úgyis
közeledik a világ vége.
A keresztény hagyomány századokon át várta a világ végét és a X-ik században általános volt a hit, hogy az 1000-ik évben vége lesz a világnak és a menyei jelenetekről szóló könyvnek a következő szavait általánosan ismerték és hitték:
— És mikor eltelnek az ezer esztendők, a Sátán eloldatik az ő fogságából és ki- megyen, hogy elcsalja a Földnek négy szegletin lakozó népeket ... És megnyitíatik
Időközben minden kéz dolgozik, a föld mintha le akarná rázni öregségét s új hófehér köntöst akarna ölteni. Helyreállítják a bazilikákat, monostorokat alapítanak. Nyolc század alatt csak Francziaország 1108-at épít.
A 11. és 12. század az adományozások főkorszaka, mely a föld egy ne
gyedét a papság kezére juttatja, aminek később sajnos következése lett, de akkor hasznos volt. Ugyanakkor a lélekben is új élet kel. II. Szilveszter példát mutat. Egyszerű szerzetes volt, Gerbert név alatt, mikor a spanyol
muzulmánok közé ment irodalmat, algebrát, csillagászatot tanulni, hogy megnyissa a keresztény Európa előtt az arab tudományok forrását, tekintélyes
könyvtárat gyújt, kitalálja az ingaórát, mely csuda a nép szemében úgy
tünteti föl, mintha az ördöggel szövetkezett volna. 1022-ben egyházi eretnekség támad Orleánszban, mely nem a gyöngeség jelensége, hanem a
vallási érzés romlásáé; az emberi ész meg akarja magát arról győzni,
amit hisz.
A társadalom már belefáradt a fosztogatásba, ösztöne a zavarokból való
kibontakozás felé vezeti s új alapot keres, hogy kifejlődhessék az új művelődés, melynek elemei már működnek a lelkekben. Az egyház elég merész a bárók erőszakoskodásainak határt szabni, behozza az isteni fegy
verszünetet (1041), mely minden magánháborúskodást betilt szerda estétől hétfő reggelig s az ellenkezőket a legszigorúbb egyházi büntetésekkel fe
nyegeti: ennek a neve Treuga Dei.
A világi és egyházi társadalom, melyek egyike határozott gondolatot
követ s a másik javítására törekszik, míg a másik teljesen önkéntelenül
fejlődik, azontúl más-más nyelvet használ. Az egyház megtartja a magáét, templomaiban, kolostoraiban, menten a külső zivataroktól, megtartja a latin
nyelvet, az egyetemes uralom s a tudomány nyelvét, nem a klasszikus
tisztaságában, de alkalmazva a jelen eleven és nemzeti szükségleteihez, a másik új szavakat hoz magával a zűrzavarból, tökéletlen nyers, változékony, de valamennyitől értett élénk kifejezéseket a dolgok és az érzések egyenes kifejezéseit. Németországban az ó-német nyelv érvényesül, Itáliában az itáliai (olasz), mely még semmit sem alkot, bár leghamarabb lesz tökéletes. Francziaországban a román, mely már északi románra (wallon) és déli
románra (provánszi) oszlik Gallia e két részének szokás és szellemi kü
lönböző sége folytán.
A román, a gall, a római eredménye, melyet a római birodalom idején
beszéltek Galliában s amelyet Germánia és az Észak barbárai képességeik
hez vagy tudatlanságukhoz mérten módosítottak. Az alapja latin, csak a szavak alakulása változtak. A barbárok nem rendelkeztek elég finomsággal a főnevek és az igék személyei eseteinek jelzésére és így azokat névelőkkel, segédigékkel fejezték ki. A déli nyelvek csengése eltompult a nyers
északi barbároknál. A normandok, akik letelepedésük után a legyőzőitek
nyelvét vették át, tevékenyebbek voltak a nyelv dolgában.
Íme a középkor irodalmának kettős hangszere, egyrészről a maga egységében tekintélyes latin nyelv, másrészt a közönséges és nemzeti szóalakok a maguk különféleségében; egyik a szellemi társadalom nyelve, a
másik a közönséges társadalomé.
A latin nyelvben napirenden vannak a vallási és bölcseleti viták, latinul
írták a krónikákat; nem egy ember akarata alapján, mint Nagy Károly
idejében, hanem az összesség szükséglete következtében történik ez az újjá
születés. A monostorok a tudós Írások színpadjai.
A második újjászületés különösen Francziaországban történik s ott is leginkább Normandiában, ahol a hűbéres társadalom harczias szelleme is
a legerősebben nyilvánult meg. Ott van a pompás fontenelli apátság, me
lyet 1035-ben a fejedelem újjáalakított, a zsümiczi, melynek impozáns romjai ma is megvannak, a bek-i, melyet 1040-ben alapítottak s amelynek
már kezdettől híressége volt a két nagy doktor: Laufrank és Anzelm jelenléte, nem is szólunk a kaeni Szent István monostorról, a rueniról,
avransiról, bajőiről, fékampi és Mont Szt.-Miseliről. Vilmos, a fattyú, nemcsak a nagy hódító, de a nagy építő nevet is megérdemelte.
Ha az urak a születés és bárói méltóság kiváltságánál fogva nem tudnak írni, a monostorok szerzetesei már nem elégszenek meg kéziratok másolásával. Érdeklődnek a körülöttük történő események iránt s megírják őket
vagy vallástudományi vitákkal igyekeznek védeni s erő síteni hitüket.
II. Szilveszter pápa tanítványa Risé, aki orvos és szerzetes egyidejűleg,
a Szent Rémi-i apátságban megírja a 10. század történetét, melyben utá
nozza Szallasztust, mint ahogy Eginhard utánozta Szuétont.
Abbon, Szent Zserméni szerzetes, Őd grófnak és a párisiaknak hőstetteit a
normandok ellen versekben énekli meg, míg történetüket Vilmos szerzetes
irta meg a zsümiezi apátságban.
Mialatt ezek írnak, mások tanítanak s így iskolák keletkeznek. Kaeni Szent Istvánban az olasz Laufranknak (1005—1089) négyezernél több hallgatója volt. Hiába akart lelki magányába menekülni egy alkalommal a kitüntetés elől, elvitték Kantorbérybe.
Ez a tevékenység néha már járatlan utakon halad. Beszéltünk az eretnekségről, mely 13 embert juttatott a máglyára 1022-ben. Egy másik, melyet
turszi Bérenzsé szított, csaknem harmincz évig nyugtalanította az egyházat.
Bérenzsé is az ész szempontjából vizsgálta a dolgokat, mint Szkot Eizsin.
„Meg kell magunkat adnunk, bele kell törődnünk, hogy ne értsük a dolgokat, mondja neki a liezsi püspök, barátja, mert vájjon meg fogod-e va
laha is érteni az istenség nagy rejtélyét? De Bérenzsé számot akart vetni hitével s tovább kutatott. Ő egyike Luther előfutárjainak, bár Luther nem
ismerte az ő Írásait. Laufrank volt legfőbb ellenfele.
Szent Anzelm, szintén olasz, mint Laufrank, ennek utóda a beki apátságban és Kantorbéryben újra kezdte a dogmatikus vallástudományt, amelyet Szent Ágoston óta csaknem teljesen abbahagytak. Teljes hittel csatlakozott a keresztény dogma szívéhez és hatalmas elméje minden erejét megfeszítette s a szónoklat összes forrásait igénybe vette, hogy annak igazságát kimutassa.
Az ő érve az volt, hogy az örök lény gondolata magába zárja az észt és az eredetet.
Szent Anzelmnek épp úgy, mint Laufranknak merész újítók ellen kellett küzdenie, akik a dialektika, a teológia e veszedelmes szövetségese segítsé
gével rázták meg a dogmákat, alá akarván őket vetni az okoskodásnak Arisztotelész logikája szerint. Roszezelén 1085-ben a háromság tételét támadta meg és a vallási viták olyan veszekedésekkel kezdődtek, melyek
annyi hasznos törekvést tettek meddővé.
Mialatt az emberi szellem a nemes gondolkodó működés gyakorlásába tért, a keresztény bölcselők latin érvelése visszhangzott, más hangok, más tárgyak, más nyelv késztette okoskodásra a kastélyok lakóit, vagy hangzottak bele a csataterek fegyverzörejébe.
A barbár harczosok szerették a bárdok dalait. Bátorságuk tápot nyert belőlük s a nyugalom pillanataiban képzelődésük némi zománczot. A hűbéres harczosok, akik épp oly szenvedéllyel szerették a harczot és a harczi kalandokat, de néha hosszú időre kastélyaikba voltak kénytelenek
zárkózni, szívesen hallgatták a haditettek elbeszélését. Meg voltak a maguk bárdjaik, akiket északon truvér-eknek, délen trubadúroknak hívtak és
a dalosok. A truvér, a trubadúr, mint neve is mondja, kitalálták s megszerkesztették a költeményeket, a dalos előadta. A dalosok már korán
megjelennek, ott vannak Nagy Károly és Jó Lajos udvarában; egy 789-ben
kelt fejezet megtiltja a püspököknek, abbéknak és apátnőknek, hogy őket szolgálatukban tartsák. Később megsokszorozódik a számuk. Kastélytól- kastélyhoz vándorolnak. Báró, nemes, udvarnagy, apród és udvari hölgyek örömmel fogadják a truvert: ő hozta a szórakozást, a regényt, mely megrövidítette az estét, mikor a könyv még ritka volt. Ilyen volt a közönséges nyelv első nemes alkalmazása.
A truvérek dalaikat több forrásból merítették s hosszú hőskölteményeik,
húsz, harmincz, negyvenezer versszakból állók, több aktusra oszlottak. Az
első volt a Karoling-sorozat, vallásos és hűbéri jellegű egyúttal. Nagy Károly a főhősük, kit legendába szőnek. Ez már nem az ausztráziak erélyes
és ügyes főnöke, aki császárnak teszi meg magát, megveri a szászokat és
törvényfejezeteket ir alá, hanem egy fantasztikus uralkodó, akinek körvonalai a messzeségben vesznek el. Nagy Károly típusát megérti a népies
képzelődés, a királyok neveit ritkán nevezik meg s rendszerint nagy tetteik
kel díszítik őket. „Ő nyerte meg a turszi csatát.“
A szaracének gyűlölete, az uralkodó vallásos érzés.
A népies hősköltemény elfeledi Nagy Károly hosszas erőfeszítéseit,
melyekkel az Ebro partjait megakarta hódítani, de megteszi a szaracének
legyőzőjének Ázsiáig s diadalmasan viszi el Jeruzsálemből Konstantinápolyba Mégis ez az óriás, aki tengereket lép át, gyönge, semmi, a tizenkét pérje
működik. Ez a truvér hízelgése a 11. század urai iránt. Némely helyen unalmasak ezek a hősköltemények, mégis vannak olyan részeik, melyeket
ma is érdeklődéssel olvas az ember, mert valósággal kisugározzák a hő siességet. Ilyen a Rolandról szóló dal, amelyben ez a hő s, mikor meg
lepik a ronszevói völgyben s látja, hogy nem juttathatja el fiát Nagy Károly hoz, búcsút mond jó kardjának: Durandalnak és arczczal Spanyolország felé lefekszik meghalni. (1. 200 old.) Ily részletek tüzesen énekelve föllelkesítették a harcosokat. Így a hasztingszi csatában (1066) Taillefer dalos
Hódító Vilmos serege előttjárva énekelte lelkesítő dalait a hő sökről.
Ugyanannak a sorozatnak egy másik költeménye, a „Lóherének regénye“
érdekes, mert erélylyel fejezi ki a létező két hűbéres faj küzdelmét: a
lotaringit vagy germánt és a pikardot vagyis franciát.
A második költői hő si elbeszélésü sorozat az armorikaniai volt, melynek
hőse Arthur, a breton függetlenség hires védelmezője. Sok legenda keringett a nép között, mikor Wace Róbert őket 1155-ben egyesítette „Emberi regény ‘‘-é
ben (Roman de Brut), amelyben összefoglalta korának érzéseit és er
kölcseit.
Utána harmadik sorozat következett, melynek Sándor a hőse, amely tehát ez ó-kor tanulmányozásának befolyása által a lovagság regényét az ó-kor területére tette át.
A bölcselkedés új tudománya, a dalok új költészete, a lovagkor új babonáinak uralma mellett új építészet is támadt. Körülbelül három évvel az
1000 esztendő után, a templomokat csaknem mindenütt újjá építették, különösen Itáliában és Galliában, bár a legtöbb még elég jó karban volt.
A középületek, melyeket addig sebtiben, tudatlanul építettek, azontúl több alapossággal, szilárdabban készültek s nagyobb arányokban.
Épitőtársaságok alakultak, püspökök, papok vettek részt benne, mert hiszen az építészet tudománya a templomokban fejlődött. Különösen a szerzetesek foglalkoztak ezzel a tudománynyal. Csatlakoztak hozzájuk Itáliából
jött művészek, akik a bizanczi művészek tudását is magukkal hozták.
Délen különösen a római építészet, mely oly sok emléket hagyott ránk, gyakorolt nagy befolyást a korszak alkotásaira. Az új görög, a római, néha a kettő keveréke, ez a román építkezés jellege, melyet bizánczinak, lom- bardnak, szásznak is neveznek.
A templomok legnagyobb része a 11. és 12. században megőrizték a latin bazilika kezdetleges formáit. Attól fogva azonban átalakulás történik, mely új korszakot jelent: a változások követik egymást s egymást kiegészítik.
Kívül a nyugati templomok jellegzetes sajátsága: a torony emelkedik,
tatások lassanként a gót templomok stílusa felé vezetnek.
Mit láttunk hát. Egy teljes és új társadalmat, mert hisz nem nélkülözi
a társadalmi lét egyetlen szellemi megnyilatkozását sem, mely minden tekintetben eredeti. Egyház és hűbéresség, új bölcselet és a truvérek dalai,
lovagkor és gót templomok, mind ehhez a társadalomhoz tartozik, sohase
volt másutt látható s nem is lesz. Ezek nem gyönge kísérletek, mint amilyennek még Téodorik és Nagy Károly erőlködéseit is neveznünk kell. Ez
egy teljes és teremtő társadalom, az emberiség életének szervezkedő korszaka.
Császár- d a l m a t i k a Szent Péter temploma
kincsei közt.
A császár megkoronázása előtt a pápa miséi mondott és a misén a császár segédkezett a pápának, ő nyújtotta az áldozó kelyhet és az ostyatálczát, Ezt a tisztséget a császár a fenti dalmati- kában végezte. Ez a művészi hímzésű becses műemlék a Xll. századból való és még ma is őrzik Rómában Szent Péter templomában.
A MAGYAR FEJEDELMEK.
A magyarok
születtek s az
immár hazájuknak tekintették ezt a földet, hol az ifjabbak
idősebbek temetkezni akartak. A bizánczi császár, utóbb
sajnálta, hogy a magyarok ott hagyták Etelközt, mert új hazájokban nem
voltak közvetlen szomszédai s nem eléggé használhatta ki őket a maga
czéljaira. Követeivel arra biztatta a vezéreket, hogy térjenek vissza Etelközbe, hisz „úgyis ott laktatok azelőtt.“ Ők elutasították a császár aján
latát s a leghatározottabban kijelentették, hogy itt maradnak. Így már néhány évtized kifejleszté bennök az új hazához való ragaszkodás nemes érzelmeit.
Árpádot a trónon legifjabb fia, Zsolt, követte, aki még gyermek volt
atyja halálakor, kinek helyét 10 — 11 éves korában foglalta el. Természetes, hogy eleinte mások uralkodtak nevében, miközben az Árpád erős kezében
összpontosított fejedelmi hatalom
szétforgácsolódott s a Gyulák és Kendék,
a nemzetségfők, az egyes törzsek vezérei nagyobb befolyásra, több önállóságra tettek szert. A bizánczi császár a X. század derekán nem a nagy
fejedelemhez, hanem a magyarok „fejedelmeihez“ szokta leveleit intézni s Kendét és Gyulát is e fejedelmek közé sorolta, mely méltóságokat gyakran
valamelyik törzsfő , vagyis a törzs vezére, vajdája viselte.
Zsolt azonban, mihelyt megemberesedett, a hatalmat ismét a maga
kezében összpontosította s az új haza határait véglegesen megállapította. Gondoskodott a határok védelméről, mentőkben erődítményeket emelt, katonai telepeket alapított.
Zsoltot a görögök szerint, Fálisz (Fájsz) követte a trónon, kiről azonban a magyar krónikások semmit sem tudnak, hanem Zsolt közvetlen utódjává fiát, Taksonyt teszik.
Eleinte Taksony is harczias babérokról álmodozott; seregét maga vezette a szép olasz földre, hol új világ, csodás polgárosodás tárult eléje. A tanulságok, melyeket ott szerzett, csakhamar békés fejedelemmé tették, aki népével öntudatosan, tervszerűen igyekezett a polgári munkát megkedveltetni. Taksony folytatta Árpád politikáját s lehetőleg magába olvasztotta a hódolt elemeket, mi azután a hódítók testi-lelki mivoltát is mindinkább átalakította. Az összeolvadás következtében a magyarság nyelve roppant mértékben gazdagodott. Az összeolvadás nagyon erős polgárosító hatást gyakorolt tehát a magyarra s erő sen fölébresztette benne az európai intézmények iránti érzékét és hajlandóságot. A krónikások említik Taksonyról, hogy állandó érintkezést folytatott a vándorlások közben elmaradt magyarokkal; követei felkeresték s itt élő testvéreik sorsáról tájékoztatták, kétségkívül beköltözésre biztatták őket. Jöttek is kisebb-nagyobb rajokban szakadatlanul. De jöttek népek, még az ellenséges besenyők, az Aldunán lakó keresztény s a Volga-melléki mohamedán bolgárok s más törzsrokonok köréből. Ezren meg ezren költöztek be önkéntesen s lettek a magyar
fejedelem alattvalói, katonái. Ez korlátlan szabadsággal rendelkezett velők, ott telepítette le őket, hol hadászati és honvédelmi érdekekből leginkább
szükség volt reájok, várai mellett a néptelen állami jószágokon, vagy a
székelység is, mely távolabb esett a nemzeti élet hullámverésétől, még
jóval tovább megőrizte jogi, katonai és gazdasági tekintetben ősi szer
vezetét.
A fejedelmi hadseregnek másik alkatelemét maga a honfoglaló magyarság szolgáltatta, mert az idők folyamán, a külkalandozások megszűntével
s az új államszervezés kezdetével a gazdasági életben is gyökeres változások állottak be, melyek arra ösztönözték, sőt kényszeritették a katonák
egy részét, hogy kilépve a bomladozó törzs kötelékéből, közvetlenül a fejedelem szolgálatába álljanak. A honfoglalás első évtizedeiben a magyarság inkább hadsereg, mint nép volt, mely állapotnak azonban gyökeresen
meg kellett változnia, mihelyt reménye támadt, hogy hosszas vándorlásait e földön szerencsésen befejezte. Minél tovább élt itt, minél inkább szilárdult a központi hatalom, annál inkább gondoskodni kellett az ország végleges megszállásáról, az egyes törzsek és nemzetségek tervszerű, czélirá-
nyos, a változott katonai, politikai és gazdasági érdeknek jobban megfelelő
elhelyezéséről. Mindegyik törzs rengeteg marhacsordái és nyájai részére roppant területet igényelt, mert a pásztor népnek legalább hat annyi földre van szüksége, mint ugyanolyan számú földművesnek. A nagy marhaállomány a földbirtok tulajdonjogának szabatosabb rendezését tette szükségessé s a gazdasági viszonyok új szabályozást igényeltek. Ismét a fejedelem jelölte ki immár az időközben szerzett tapasztalatok figyelembevételével, a nemzetségeknek az ország egyes részeit örökös tulajdonul, szállásbirtokul. A marhatenyésztés a föld közös használatát tevén szükségessé, a nemzetségi terület közös birtok volt, melyet a nemzetség minden tagja marhaállományához képest használhatott. Ez ősfoglalásu földön az egyes birtokost csak a haszonélvezet joga illeti meg, a tulajdonjog ellenben az egész törzsé volt. Senki sem idegenithette el tehát a maga részét, melynek nagysága marháinak száma szerint alakult. Ez a kulcs azonban gyakran változott; az egyik elvesztette, a másik gyarapította marhaállományát. Az egyiknek nagy nyájai, gulyái, a másiknak 10—15 darab jószága, némelyiknek csak egy-két lova, tehene, egy pár sertése volt. Szerény szükségleteit e kis vagyonkája is fedezte, mert mindig kínálkozott alkalom a keresetre, jövedel- mes foglalkozásra. A kinek kedve volt, beállt valamelyik csapatba, mely
külföldre kalandozott, honnan mindig dús zsákmányt lehetett haza hozni,
melyből némi részt annak családja is kapott, ki a harczban életét vesztette. Mihelyt azonban a külkalandozások kora megszűnt, ez a jövedelmi forrás elapadt. Másrészt a vagyon, bármily alakban jelentkezzék, mindig
éreztetni szokta hatalmát a gyöngébbel s ez a természete a nemzetségnek
keretében is hamar megnyilatkozott. A nagy nyájbirtokosok s a szegényebbek közti ellentét egyre inkább kiélesedett s azok, kiknek sok volt a mar- hájok, — régi nyelvünkben a marha mindenféle vagyon és gazdaság fogalmával azonos — hamar föléjük kerekedtek azoknak, kik marhában szegényebbek voltak. Így a gazdasági szervezetben mindinkább túlsúlyra jutottak
a „nagy marhás“ elemek, a gazdagok, kik elnyomták a szegényebbeket. Ezek, hogy megéljenek, készségesen álltak tehát a fejedelem szolgálatába, ki ellátásukról gondoskodott s őket a saját jószágain telepítette meg várai
vagy a határerőditmények védelmére. Ekképen kiváltak a régi nemzetségi kötelékből, a fejedelem katonái lettek s lehetővé tették neki, hogy az állam
jószágokon minél több várispánságot alakítson.
Haderejére támaszkodva, a fejedelem tekintélye egyre gyarapodott és szilárdult s egyes nagy vagyonú törzsfők kétségkívül befolyást engedtek neki a saját területükön, vagy követték szocziálpolitikai reformtevékenységét a magok törzse földjén.
Élt magyar földön az önként beköltözött külföldi nép mellett egy
más, még pedig igen számos elem, mely nem önként jött, hanem erő
szakkal hajtatott ide. A magyarok hét évtizeden át folytatott külső kalandozásaikban töméntelen foglyot hoztak hazájukba a katholikus világ min-
den országából. Legapróbb portyázásuk, hacsak vereséggel nem végződött, mindig emberprédával járt s gyakran jóval több foglyot, férfit, asszonyt gyermeket hoztak, mint a hányan maguk voltak. Minthogy eljutottak franczia meg spanyol földre, el Konstantinápolyig, a magyarok foglyai közt akadt mindenféle nemzetiségű ember. Csakhogy Spanyol- és Franczia- országok sokkal távolabb estek, a Balkán meg sokkal gyérebb népességű
volt, semhogy onnan nagyobb számú fogoly kerülhetett volna hozzánk. A
foglyok zöme természetszerűen a legközelebbi országokból az olasz és a
német tartományokból származott. Ott jártak a magyarok leggyakrabban s
a bajor és svabeni, vagyis délnémet részek, valamint Olaszország szolgáltatták a foglyok nagy tömegét. Azon az úton, amely később a magyarok utjának neveztetett, a X. század folyamán legalább tizenkétszer nyomultak Olaszországba, hol nagyobb vereséget sohasem szenvedtek. Tömeges zsákmánynyal térhettek tehát haza, melynek legértékesebb része az ember volt. Így valami hetven év folyamán megszámlálhatatlan olasz, a szomszéd német tartományokból meg német fogoly jutott hazánkba, s vagy a rabszolgavásáron adatott fel külföldre, vagy itt maradt urai körében. E foglyok közt akadtak mindenféle rendűek és foglalkozásúak, papok, előkelő urak és asszonyok, kereskedők, iparosok, földművesek, pásztoremberek.
Rabszolgáját a magyar vagy eladta, vagy gazdaságilag a saját szállásán értékesítette; házimunkára, kézműre használta, egy részét meg telkekre telepítette s a földet műveltette vele. A tanultak némelyike külső viszályokkal való érintkezésekben szerepelt, mint követ vagy tolmács, vagy irodai munkára alkalmazták. A volt katona a nyugat hadiszokásaival ismertette meg urait. Az iparos iparczikkeket készített, más házimunkát végzett, gyerekre, marhára ügyelt, s mint cseléd belejutott a magyar családba s a háztartásba. Minthogy a magyarság rabszolgái a polgárosodás világából származtak, velük a magyarok szellemi kincstára, nyelve, látköre ismét kitágult, mert szükségképen sokat tanult idegen rabszolgáitól viszont azonban mindinkább el is magyarosította őket, minthogy természetesen nem az úr tanulta el az ő nyelvüket, hanem rabszolgái sorsukhoz
képest nekik kellett a magyar nyelvet elsajátítaniok.
Taksonyt a fejedelmi trónon idő sebb fia, Géza követte.
Géza jól megtanulta a kormányzást. Atyjának iskolájából került ki s államszervező művét óvatosan, bölcsen, de tudatosabban, több tervszerűséggel és még szélesebb körben folytatta. Körülbelül huszonöt éves korában jutott a trónra. Vitéz, bátor ember volt ugyan, de nem véres
babérokra áhítozott A határszélen folytak ugyan az ő uralkodása idején is
az apró harczok, betörések, de nagy háborút egyet sem viselt, hanem nemzetejövőjén dolgozott, fáradt és uralkodása örökös emlékezetűvé lett.
Mikor trónját elfoglalta az ifjú magyar állam még kétségkívül az
európai világ keleti csoportjába tartozott s sok tekintetben Bizáncz vonzó
ereje alatt állt, ámbár a nyugattal már nem kizáróan a harczias kalandok fűzték össze. Géza elődei mind Bizancz felé néztek s a tömegek figyelme
is oda irányult. Sokan görög zsoldba léptek, a császári testőrségbe jutottak
sőt görög földön magyar telepítésről is történik említés. Bizáncz kezdle a térítést is a magyarok fejei sorában, ő küldte az első püspököt a haza
földjére, szóval a távoli Magyarországot a maga érdekkörébe igyekezett vonni.
Törekvései veszedelmesekké vállhattak a magyar állam önállóságára. Gézát aggasztotta Bizáncz hatalmának gyarapodása. Szakított tehát atyái hagyományaival s a keleti császárság helyett a nyugati, a német-római császársággal keresett érintkezést, ámbár Bizánczczal sem tűzött össze, Ez emlékezetes politikai arczváltoztatás volt, mert azóta forrott egybe végképen a magyarok sorsa Közép-Európáéval. Géza már 973 tavaszán német földre 12 főemberből álló követséget indított, mely husvét táján
Quedlinburgban tisztelgett I. Ottó császárnál. Az ekkor létesült egyezség óta, noha a határszéli villongások később sem szűntek meg, a két udvar
békében élt egymással. Viszont Géza tekintélye a bel- és külföldön nagyot
nőtt s a magyar fejedelem immár az európai uralkodók sorába emel
kedett. De hogy köztük végleg megmaradjon, kereszténynyé kellett lennie. Már a quedlinbuigi egyezségben megnyitotta országát a német térítőknek. Piligrim passaui püspök indította meg a térítést s küldötteinek szigorú utasításul adta a kíméletet és tapintatot, lelkükre kötötte, hogy minden
erőszak mellőzésével, csupán rábeszéléssel és nemes példával szerezzenek híveket az Igének. A munkát így is gazdag eredmény kísérte. Már 974 ben
valami ötezeren keresztelkedtek meg, sőt a térítők úgy találták, hogy az egész nép kész fölvenni a keresztséget. Maga Géza sem állott tovább
ellent az erős áramlatnak s 975-ben az Árpádok egész családjával meg- keresztelkedett. Neje már keresztény asszony volt s első sorban a feleség ösztönzése érlelte meg lelkében ÍZ elhatározást.
A magyar uralkodó család megtérése világtörténelmi esemény volt. Örvendező meglepetéssel hallották a nyugati országok, hogy az a nép
mely három nemzedéken át a kereszténység réme, ostora, templomok fosztogatója és zárdák pusztítója volt, immár belépett a keresztény közös-
aki a császár megbízásából csakugyan járt magyar földön. Megtérése óta
a fejedelmi udvarban állandóan élt keresztény főpap, az uralkodó család,
lelkésze s bizonynyal volt keresztény templom is, melyben az udvar ájta-
tosságát végezte. Több német krónikás azt állította, hogy Géza megtérése
általában nem volt őszinte, hogy lényegileg pogány maradt, s tovább
áldozott ősi isteneinek, azt mondván, elég gazdag vagyok, hogy a keresz
tény és a pogány istennek egyaránt áldozhassak! Amint Géza keresztény lett, bizonyos kapcsolatba jutott a római császárral a kereszténység fővédnökével, ki abból a föltevésből indult ki, hogy a szervezendő magyar
egyházat német főpapok alá kell helyezni. Világos, hogy ez a magyar
államnak egyházilag a német birodalomba való bekebelezésére vezetett volna. Ily kerülő úton igyekezett a német császár a magyar államot meg
hódítani, uralma alá helyezni. I. Ottót kizárólag politikai czélok vezették, melyek elérésére kész volt fegyvert is fogni, miben csak halála (973.
május 7.) akadályozta meg. Utódait, II. és III. Ottót kétségkívül szintén
befolyásolta a német közvélemény, azon, a lechmezei csata óta folyton
hangoztatott kívánsága, hogy a régi Pannóniát vissza kell a német birodalom számára szerezni. Csakhogy őket a viszonyok más irányba terelték s nem támadhattak a magyar államra. De a visszaszerzés eszméje állan
dóan élt a németek szívében, s minthogy a császárt más teendők foglalkoztatták, a német egyház, elsősorban a salzburgi érsekség és a passaui
püspökség lett előharcsosa. Mindegyiknek óriási jószágai voltak a mai Alsó- és Felső-Áusztria területén, melyeknek nem vehették hasznát, míg a magyarok pogányok voltak s az osztrák földet dúlták. Sőt egyházmegyéik a honfoglalás előtt Pannóniába is benyúltak s így közös
érdekük volt nemcsak a magyarok megtérítése, hanem a német egyházba
való bekebelezése is. Frigyes salzburgi érsek és Piligrím passaui püspök
egyaránt azt hirdette, hogy a magyarokat ő térítette meg. Ez érdem
alapján mindegyik önmagát igyekezett a pápával az új magyar egyház érsekévé kineveztetni.
Vallásos lobogó alatt folyt a támadás a magyarság önállósága ellen, a magyar államnak a német birodalomhoz csatolása érdekében. Ha a németek czélja sikerül, a magyar nép megkeresztelkedése lett volna a magyar állam nemzetközi önállóságának elvesztésével.
Géza idejekorán megismerte a veszedelmet. Kétségkívül ez okozta azt
is, hogy a pogányság ellen erő szakot nem alkalmazott, hogy szakított a
salzburgi és passaui főpapokkal s valószínűleg a német téritő működését
is korlátolta. — És inkább más népeknél, főleg olaszoknál keresett összeköttetést, s az a körülmény, hogy fia alatt kivált olasz papok özönlöttek
hozzánk, valószínűvé teszi, hogy már Géza kedvelte az olasz térítőket s országába vonzotta őket.
Géza szervezői működésében leghívebb támasza, szerető társa és báto- ritója, hűséges hitvese volt. Régi krónikások szerint Géza két Ízben nősült s egyik feleségét Erdélyből, a másikat külföldről hozta. Hogy melyik volt
az első s melyik a második feleség, az erdélyi Gyula leánya, Sarolta,
vagy a lengyel Mieszko, mások szerint Prokuj herczeg testvére. Adelhaid
harmadikat az ifjú Aba magyar törzsfőnök, ki a keresztségben Sámuel nevet nyert, kapta hitvesül. Géza, aki németek helyett mindinkább az olaszokra támaszkodott, egyetlen fiának nevelését olasz lovagra bízta.
Ez a fiú, István, 976—977 körül született Esztergomban, hol még századok múltán (1397) kegyelettel mutogatták a szobát, melyben a magyarok apostola napvilágot látott. Kétségkívül kereszténynek született, mint anyja, kinek gondos ápolása és vezetése alatt töltötte élete első éveit. István fogékony lelkét derék nevelők ismertették meg jövendőbeli hivatásával. Megtanulta nem csupán a kardforgatást, hanem ami abban az idő -
ben divatját kezdte a fejedelmi ifjaknál múlni, az irást-olvasást is. A pápa
1513-ban említi egy sajátkezüleg aláirt levelét, mely akkor még megvolta római levéltárban. Noha István királysága idején az uralkodók leveleiket
nem szokták sajátkezüleg aláírni, mert nem tudtak írni, István, mint írás
tudó megtehette.
Nevelésére befolyást gyakoroltak a fejedelmi udvarban tartózkodó papok, a német Bruno, a cseh Radla, ki hazájából Gézához menekült s valószínűleg Adalbert is, az utóbbi azonban csak levél utján, mert egy ízben meglátogatta ugyan kedveltjeit, Gézát és Saroltát, de ez legfölebb 994—95- ben történhetett, mikor István nevelése már befejezést nyert. Ezt a nevelést hosszabb időn át bölcs tapintattal egy világi lovag, az olasz származású szan-szeverinói Theodátus, magyar nevén Tata vezette. Ő is legendái aiak, kiről csak századok múltán emlékezik meg egyik királyunk. Annyi kétségtelen, hogy István nevelésében kiváló befolyást kellett játszania a világi elemnek. Mélyen vallásos kedély, de határozottan világi természet, államférfiú és katona lett belőle, s hogy első uralkodói teendői közé tartdzott,
Rómával lépni érintkezésbe, az arra utal, hogy ez a világi nevelő olasz ember volt s az olasz műveltséget oltotta növendéke lelkébe.
Tata, kinek csak egyszerű neve maradt ránk, Géza udvarának előkelő alakja, a változott nemzeti politika nagyeszű irányítója lehetett s bizonyára ő ismertette meg az ifjú trónörököst az uralkodói hatalomnak római fogalmával, ő kelté föl benne a Nagy Károly császár és alkotásai iránti meleg érdeklődést. A X. század végén Károlyról, a világbíró keresztény
császárról már számos történelmi életrajzi és dicsőítő munka keringett, melyek némelyikét Tata is ismerte s belőlük készítette elő fogékony tanít
ványát uralkodói hivatására. Ilyen szellemi légkörben nőtt deli ifjúvá István s szülői siettek számára menyasszonyt keresni. A szomszéd Bajorország herczegi családjában, mely Ottó császárral rokonságban állt, találták
meg. II. Henrik bajor herczeg (meghalt 995.) leánya, az Istvánnal körülbelül egyidő s Gizella herczegnő volt a menyasszony, s a nászünnepély
996-ban tartatott meg. E házasság az Árpádok családját földrészünk leg
előkelőbb uralkodóházaival hozta rokonságba s a magyar állam nemzetközi tekintélyének fokozódását hirdette. Más tekintetben is figyelemreméltó az. A bajor herczegi család közel rokona volt ugyan a császárnak, de
politikai ellenlábasa is s Gizella atyja, Henrik herczeg, a kegyes, vagy
czivakodó, nem egyszer fegyvert fogott a császár ellen. Midőn tehát Géza
a bajor herczegnőt kérte hitvesül a maga fiának, azzal jelezte, hogy
barátságban akar ugyan élni a császárral, csakhogy nem reá, hanem ellen
lábasaira, vetélytársaira akar támaszkodni, s ezzel országa függetlenségét csorbittatlanul fenn akarja tartani. Mindazáltal a császár is jó szemmel
nézte a házasságot, s az ifjú vőlegénynek nászajándékul szent Móricz vértanú lándzsáját küldte, melyet az tett értékessé, hogy volt benne egy
szeg Krisztus keresztfájáról. Szent ereklye volt tehát s nem a felsőbbség
jelvénye; ereklyeképen küldte a császár s ereklyeképen fogadta el s őrizte
a magyar uralkodó család, de nem használta világi hatalmánakjelképéül.
Géza nem sokáig örvendhetett István boldog házasságának, mert már 997. februárban befejezte életét is. Fiára bízta nagy munkájának befejezését.
István király aláírása.
I. ISTVÁN KIRÁLY.
István fejedelem az első uralkodónk, ki kereszténynek született s kinek lelkében a pogányságnak legcsekélyebb nyoma sem maradt. A középkori
keresztény király leikéből folyik minden cselekedete. Csakhogy ez a király
nem szerzetesnek, hanem világi uralkodónak, lovagnak, katonának, államszervezőnek érezte magát s uralomra, tekintélyre, nagy nemzeti és állami sikerek dicsőségére áhítozott. István közép, inkább alacsony termetű, de edzett, egészséges testalkatú ifjú volt; meglett korában homlokát dús hajzat, méltóságos arczát szakáll övezte s erő s bajusza kölcsönzött férfiasságot megjelenésének. Trónra lépte óta szívesen forgatta a kardot. Kedves szórakozása volt a vadászat. Szerette a külső fényt, a szemkápráztató pompát; maga is, neje is a legdrágább, legragyogóbb öltözetben szokott
a nyilvánosság előtt mutatkozni. Kedvelte a fényes építkezést s nemcsak
nagyszerű templomokat emeltetett, hanem palotákat s középületeket is. Szerette hitvesét, imádta gyermekeit s uralkodásra nevelte őket. Maga tanult, müveit és jogban, törvényben járatos férfiú volt, aki valósággal
tervvel ült atyja trónjára s négy évtized munkájában tervszerűen, követ
kezetesen, avatottan valósította meg nemes lelkének eszményeit.
A magyar pogányságot István trónraléptekor már teljesen megingatták.
Elgyengült, elaggott a magyar pogányság már az előző évtizedekben s
nem is a pogányság, hanem egyes törzsfők politikai törekvései állták
útját István újításainak. Az első ellenállás a pogány turulos lobogó alatt
998-ban támadt. A mai Somogyban, a Dráva és Balaton közti őserdő
lepte, részben mocsaras területen, a határvédelem czéljából oda telepitett s az új eszmék áramlatának talán kevésbbé kitett magyarságot a tar
Zerind fia, Kupa (Koppány) szólította fegyverre. A magyarok régi harcz-
módjához híven, maga kezdte meg a támadást; a szomszédos területekre tört, s mivel itt a nép nem csatlakozott hozzá, kegyetlenül feldúlta. Egész
Veszprémig nyomult s ezt, a már akkor tekintélyes, erődített várost kezdte
vívni s külvárosait fel is perzselte, István Esztergomban vette a lázadás hírét s sietve vonta össze hadait. Ekkor történt először, hogy a magyarok
fejedelme mint keresztény indult csatába, még pedig saját alattvalói ellen.
Mielőtt útra kelt, a kor szokásának megfelelően, Hont és Pázmán idő sebb
német lovagokkal lovaggá üttette magát s mint keresztény, nem az ősi
turulos zászló alatt indult a csatatérre. Veszprém alatt álltak elő ször szemben egymással a magyar keresztény és a magyar pogány lobogók s
véres harczban a keresztények győztek. Kupa életét áldozta meggyőző - déséért s hő si harczban esett el. A legyőzőitek azután feltétlenül István
kezébe jutottak. Csak azt követelte tőlük, hogy felvegyék a keresztény
hitet. A legtöbben engedelmeskedtek, de akik nem tették, elvesztették szabadságukat s rabszolgaságrajutottak.
A fényes és gyors diadal nagyban gyarapította az új fejedelem tekintélyét s iedönté az akadályokat, melyek magasan szárnyaló politikai és vallásos czéljai valósítása elé hárultak. Végrehajtotta immár mindazt, mit uralkodóháza, nemzete, állama fölmagasztalására szükségesnek tartott. István, az 1000-ik évben, hivatalosan és formaszerűen fölvette a királyi
méltóságot, immár kilenczszáz év óta dísze, büszkesége, oltalma a magyarságnak. A királyi czimet nem kérte sem alattvalóitól, sem idegen uralkodótól. Nem hívei, nem katonái választották királylyá, nem is a két császár
egyikétől kapta új rangját, mint annyi sok más, e korabeli uralkodó.
Hatalma tudatában saját erejéből, s a saját tekintélyéből, a maga éles
kardjából merítette abbeli jogát, hogy olyan czimet viseljen, minőt czél-
szerűnek talál. Tettéért csak istenének volt felelős s Isten kegyelméből,
mint a régiek mondották: isten malasztjából való királynak nevezte magát.
István Rómába Küldte követét, hogy királyi czimének elismertetését elhozza.
István követe, Asztrik, a kijelölt bécsi érsek, ki 1001 tavaszán érkezett Rómába, teljes sikerrel iárt Szilveszternél, az akkori pápánál, akit fennkölt
gondolkozás és tiszta vallási meggyőződés vezérelt mindenben. Meghozta királyának mindazt a felhatalmazást, melyre az egyházszervezői munkájához szüksége volt. Sőt hozott még többet. Szilveszter pápa küldött Istvánnak
koronát is, a keresztény királyság akkori külső jelvényét, azonkívül az arany almát és a kettő s kereszttel ellátott botot, mint a magyarok apos
tolának és azzal együtt az apostoli királyi czimet, melyet trónra léptekor az országos egyház feje szokott fényes szertartások közt az uralkodó fejére
tenni. István örömmel fogadta a koronát, mert mikor Szilveszter pápa Istvánt kitüntette vele, azt jelentette, hogy viselője keresztény katholikus s
nem azt, hogy attól nyerte a hatalmat, kitől a koronát kapta. A korona a
keresztény világba való befogadást jelentette. István, mint teljesen önálló király, mint nemzetközileg független állam ura fogadta azt el, s midőn István király 1001. augusztus 15-én, talán vasárnap, augusztus 17-én, országa érsekével ünnepélyesen megkoronáztatta magát, a ténynyel szent
személye megnyerte az egyház mystikus, vallásos felavatását, de hatalma
önálló, állama független maradt s mint ilyen szerepelt a nemzetközi életben. A királyi rangot István nem kérte senkitől s megkoronázása egyedül
azt jelezte, hogy viselője igaz keresztény, a római s nem a keleti bizánczi kereszténység hive. Örök emlékezetű nap első királya megkoronázása a magyar nemzet életében. Immár vallásilag is végképpen belépett a nyugati nemzetek családjába, belépett oda politikai függetlenségének, önálló egyéniségének teljes fentartásával s István király monarchikus alkotásának épen legfőbb, legélesebben kidomborodó jellemvonása az önállóság, mely olyan mélyen behatolt a magyar közlélekbe, hogy kilencz századon át az maradt állami és nemzeti politikájának vezércsillaga. Ez az
önállóság István királynak minden működésében, összes állami és egyházi
intézményeiben félreismerhetetlenül előtérbe lép. Hogy minden idegen befolyást kizárjon, saját székhelyén, Esztergomban magyar metropolitai, érseki állást alapított, melynek viselője magyar alattvaló, a magyar birodalmi érdekek főképviselője volt. Alapított Bácsban egy második érsekséget is, mely később a kalocsaival egyesíttetett, de a magyar egyház fejévé az
esztergomi érseket rendelte. Ami a püspökségek, plébániák, kolostorok alapítását illeti, itt már senkinek hozzájárulására sem szorult. A Nagy
Károlyra vonatkozó történelmi művek, melyekből a keresztény király köte
lességeivel megismerkedett, a legmélyebb hódolattal szólanak ugyan a pápáról, de a frank egyházba való avatkozásának jogát igen szűk határok
közé szorítják. E könyvek azt hirdetik Károlyról: ő küldi ki a munkásokat
az aratásra, ő mondja nekik,-mint Krisztus az apostoloknak: menjetek, én
küldelek benneteket!
István király fiúi hódolattal csatlakozott a római székhez. El is ismerte legfőbb pásztori és tanítói hatalmát magára és országára nézve, mert ezzel
politikai függés vagy aiárendeltetés nem járt. Egyházszervezői munkájában
bizonyára szintén figyelembe vette atyai intéseit. De e működésben is
fentartotta azt a széleskörű önállóságot, melyet az egyházi törvények a
keresztény uralkodónak biztosítottak. István sohasem kért papot a pápától s maga választotta meg embereit. Maga vizsgálta meg, próbálta ki azokat, kiket állásba juttatott s oly kitűnő emberismerő volt, hogy választásával az egyház is meg lehetett elégedve, mit az új egyházi intézmények gyors felvirágzása kétségtelenné tesz.
E munka közben István királynak újra fegyvert kellett fognia lázadó alattvalói ellen. Az erdélyi gyula, vagyis főnök, ki Keán (Kán) néven is
emlittetik, volt a lázadó. Nem lehetetlen azonban, hogy István öcscse,
Mihály állt a mozgalom élén; talán az újítások ellenségei bujtogatták fel. Annyi bizonyos, hogy a fölkelés vezére rokonságban állt a királylyal, a
pártütést azonban István ép oly hamar s ép oly gyökeresen elfojtotta,
mint a somogyit.
Szt. István erekljctartó mellszobra. (A zágrábi székes egyházban 1
Azután éveken át nem mert moczczanni királya ellen senki s legfeljebb jelentéktelen helyi zavargások gátolhatták István buzgó alkotó-működését. A király egymásután alapította az új püspökségeket, klastromokat s egyre nagyobb területre terjesztette ki az új kormányzati és vármegyei rendszert.
E tevékenységében végre eljutott a központból a legtávolabbi szélekre, a
Maros vidékére, a mai Temesközbe, hol sajátos viszonyok alakultak. A megtelepedéskor aránylag csekély magyarság jutott oda s a benszülött bolgár
lakosság elmagyarosodása lassabban, mint másutt, sőt talán a magyar kisebbség kezdett a nagy többségbe olvadni. Így ez a föld névleg meghódolt Árpád utódainak, de némi külön állást foglalt el. Ajtony, az ottani magyar vagy bolgár eredetű törzsfő végül teljesen el akart szakadni az országtól. Területét független fejedelemséggé igyekezett emelni s minthogy keresztény volt, a katholikus István ellen a bizánczi udvarnál keresett támaszt. Épen ez tette vállalkozását rendkívül veszedelmessé.
István, mihelyt csak tehette, hadba szállt ellene. Sietnie kellett, végezni
akart a lázadóval, mielőtt a görög hódítás az újonnan szerzett bolgár
földön teljesen megszilárdult. Mennyire előnyére fordultak időközben országa viszonyai, azt jelzi azon körülmény, hogy az Ajtony elleni háborúban nem
volt többé kénytelen hadai vezetését idegenre bízni. Talált már a magyarok közt alkalmas vitézt. Ez Csanád volt, Ajtony egyik elpártolt hive. Midőn
a király felajánlotta neki a fővezérletet, azt felelte: „nem régen keresztelt,
új keresztény vagyok, de új harczot akarok vívni, élni-halni kész vagyok veletek“. 1029 körül (mások szerint 1030-ban, de ekkor a németekkel
nagy háború folyt) indult meg a mérkőzés, mely véres lefolyást vett. Ajtony készen várta a királyi hadakat s noha a görögöktől segélyt nem kapott, mert időközben Bizanczban gyönge kézbe jutott az uralom, férfiasán szemben lépett velők, de Csanád, ki a mai Törökkanizsánál kelt át a Tiszán, éjjel rajtaütéssel tönkre verte. Ajtony életével fizette meg becsvágyát. Hívei s az egész lakosság hamar meghódoltak. Marosvár Csanád nevet nyert, a vármegye központja, a katholikus püspökség székhelye lett s 1030-ban István embere, Gellért püspök átvette e vidék egyházi vezetését.
Ajtony lázadásának leverése emlékezetes mozzanata István király dicsőséges működésének. Csak ez idő óta nevezte magát „egész“ Magyarország királyának, mert csak akkor állította helyre, talán csak akkor alkotta meg a mai egész államterület szoros politikai és nemzeti egységét.
Szomszédai irányában István, a mennyire a viszonyok engedték, mindig a béke politikáját követte. Nem tűzött össze senkivel, nem a hódítást, hanem az ősök örökének szervezését, állandó biztosítását tartotta szem előtt. E müve sikeréhez szüksége volt szomszédai jóindulatára s azért külpolitikája a béke fentartására irányult.
Első sorban korának két legnagyobb hatamával, a német és a görög
császárral igyekezett a szívélyes viszonyt ápolni. Bizánczot időnkint segí-
tette a bolgárok ellen, II. Henrik német császár meg nemcsak sógora,
Gizella királyné testvére volt, hanem különben is rászorult jóakaratára, A császár egész uralkodását belmozgalmak, lázadások kísérték s még legközelebbi rokonai is ellene támadtak. Öcscse, Bruno fegyvert fogott s
midőn a fölkelés elfojtatott, az ifjú 1003-ban nővéréhez, Gizella királynéhoz,
a magyar udvarba menekült, mely a haragvó testvéreket szerencsésen kibékítette. Midőn a császár az 1003 —1018-iki években ismételve hadakozott Chrobry Boleszló lengyel herczeggel, István király többször segítette, miközben a lengyelek be-betörtek a magyar földre s az észak-nyugati
részeket egész a Dunáig pusztították. De mihelyt a császár meghalt (1024), István megbékült a lengyelekkel s állandó barátságban maradt velők. Az Alduna mellől olykor-olykor a besenyők is magyar földre csaptak, de
támadásaik csak a rabló portyázás s nem a komoly háború jellegét viselték.
Végül István az akkor emelkedni kezdő Velenczével is jó barátságot tartott. Orszeolo Ottó dogé szintén sógora volt s a magyar herczegasszony, egy feltűnő szépség, ápolta a két udvar viszonyát s István készséggel támogatta
sógorát azon törekvésében, hogy Velencze a névleg bizánczi főhatalom alatti dalmát tengerparton megvesse lábát. Minthogy az Orszeolok II. Henrik
császárral is szoros barátságban álltak, a XI. század két első tizedében tényleg egy hatalmas hármas, német-olasz-magyar szövetség állt fenn s gyakorolt észrevehető befolyást az európai politika menetére.
E kedvező külpolitikai helyzet 1024. óta gyökeresen megváltozott. II. Henrik császár meghalt s csakhamar az Orszeolok is elvesztették egy időre az uralmat. II. Konrád német király harczias ember volt s külső hódításokkal akart fiatal uralmának kellő tekintélyt szerezni. Föleleveníté tehát a császárság világhatalmi igényeit s valósággá akarta tenni azt az elvet, hogy minden keresztény király hűbéri engedelmességgel tartozik a kereszténység világi fejének, a császárnak. Csakhogy ez igényt nem csupán a
római, hanem a bizánczi császár is hirdette, ki „az összes keresztények
császárjának“ czimezte magát s az egyik ép úgy a kizárólagos világuralomra törekedett, mint a másik. Magyarországot első sorban legközelebbi szomszédja, a német császár fenyegette ez igényével. Sőt Konrádnak sajátszerű tervei voltak; kezet akart fogni a bizánczi császárral s fia, Henrik
számára görög herczegnőt kért hitvesül. Velenczében az Orszeolok ellenségeivel szövetkezett, kik megbuktatták és elűzték őket. Chrobry Boleszló
lengyel herczeget, ki fölvette a királyi czimet, fegyverrel próbálta meg- hódoltatni, s eltökélt szándéka volt a magyar királyt is a császári főhatalom elismerésére kényszeríteni. A német nép örömmel fogadott minden oly vállalkozást, mely a többé már nem rettegett, de annál inkább gyűlölt magyarság leigázására irányult. A magyarok elleni háború az egykorú krónikások bizonysága szerint mindig kedves volt Németországban s a leggyülöletesebb uralkodót is népszerűvé tette.
István királynak hamar észre kellett vennie a viszonyok változását és
ez annyira aggasztotta, hogy a német követeket, kik magyar földön vonultak Konstantinápolyba, át sem bocsátotta területén. Ezt vagy más ilyen
koholt sérelmet választotta-e ürügyül Konrád a háborúra, az mellékes. A háborút nem halasztotta tovább. A keleti őrgrófságból a németek mind
untalan dúlták a magyar földet, míg Konrád bajor földön hatalmas hadat gyújtött, melyet 1030 derekán személyesen vezetett Sopron felé s onnan
az ország belsejébe. Másrészt hűbérese, a cseh herczeg északról a Dunán inneni részekbe hatolt. István király megtette előkészületeit s az egész ország haderejét összegyűjtötte. De óvatosan kitért a döntő mérkőzés elől s
így a császár ellenállás nélkül a Rábáig juthatott. Csakhamar azonban a
hosszú s nem mindig zavartalan menetelés kimerítette seregét s mivel az
élelmezés is egyre nehezebbé vált, megkezdte a visszavonulást. István csak ezt várta. Hadai nyomukban voltak a hátráló németeknek, betörtek a keleti őrgrófságba s ott Bécset, melyet ekkor említenek először, jó nagy
darab földdel megszálltak. Így a hadjárat a magyarok fényes győzelmével
végződött s a császár csakhamar (1031.) saját fiát, Henrik herczeget volt
kénytelen a magyar udvarba küldeni, hogy békét kérjen. Megkapta, de
elég drágán. A keleti őrgrófság egyik részét, a Lajta meg a Fischa vize,
valamint a Dunától északra, a Morva és Thája közti földet, összesen
30:40 négyszögmértföldet a hatalmas német császár István királynak volt
kénytelen átengedni. Henrik herczeg a maga és atyja nevében szent esküt tett a szerződésre, melyet István életében meg is tartott. A királyi Magyarország dicsőségesen utasította vissza a császári támadást. Fegyverrel biz
tosította országának önállóságát.
Ez időben jutott István király hatalma és dicsősége delelőjére. Európa egyik legnagyobb katonai államának támadását fényesen visszaverte s itthon már nagyjában befejezte egyház- és államszervező munkáját, mely a
kor szellemének megfelelően lényegileg azonos volt. Alattvalói szerették, otthona a boldog családi élet tűzhelye volt. Hitvese, Gizella királyné nagy
családdal, öt fiúval (Levente, Péter, Ábel, Béla, Imre) ajándékozta meg.
Csupán Imre ért ugyan emberkort, de szülei egész szeretetöket reá fordították s méltó örökösükké, nagy munkájok hivatott őrévé és folytatójává
igyekeztek nevelni. Imre herczeg, ki 1007 körül szülelthetett, nagy műveltségű papok — Gellért püspök 8 éven át (1023-ig) maradt mellette — és
lovagok felügyelete alatt nyerte nevelését. Ő is mélyen vallásos kedélyű, de
daliás ifjú leventévé fejlődött, aki osztozott atyja minden bujában-bajában,
de szórakozásaiban is. Nagy vadász volt s ilyen vadászat alkalmával vesz
tette el ifjúi, szépreményű életét. Talán azon ünnepélyek alkalmával, melyeket Henrik német herczeg békealkudozásai közben rendeztek, tartatott az a vadászat, melyen 1031 szeptember 2-án Imre herczeget egy vadkan megölte. A szülőket, kik gyermeket többé nem remélhettek, földig súj-
tóttá a váratlan csapás. „Sirató atyja vigasztalhatatlanul egész Magyarországgal a szertelen fájdalom é sszomorúság miatt betegségbe esett“ — mondja
a régi krónikás.
István király nemcsak, mint az atya, hanem uralkodó is kétségbeesetten nézett a jövő elé. Nem volt körülötte senki, kire müvének gondozását
teljes megnyugvással bízhatta volna. Mindent, amit teremtett, államot, egyházat, intézményeket, hatalmi állást és függetlenséget, fenyegetni látszott ez az új fordulat.
Az Árpád uralkodóháznak volt ugyan több élő férfitagja; István nagybátyjának két fia, Vazul és Szár, vagyis Kopasz László s egyiköknek három
sokat ígérő ifjú gyermeke, Endre, Béla és Levente volt. Mindnyájan régóta
keresztények voltak s a király szabadon választhatta ki közülök trónja
örökösét. István eleinte legidősebb rokonára, Vazulra gondolt. Csakhogy 1032. óta nővérének fia, Orseolo Péter, mint 20 éves ifjú István mellé
került s finom modorával, olasz furfangjával csakhamar megnyerte a király és a királyné rokonszenvét, kik jobban bíztak kereszténységében, mint az Árpádfiakéban. Így az udvarban lassankint két párt alakult, melyek egyike az Árpádfiak, másika Péter trónörökös érdekében dolgozott. Megindult az elaggó, testi-lelki szenvedésektől gyötört, köszvénye által minduntalan ágyba döntött István király körül a fondorlatok, cselszövé- nyek játéka s az idegenből ide került főpapok és lovagok, az udvari
tisztségek viselői olyan sikerrel dolgoztak Péter érdekében, hogy csakhamar ő kerekedett felül s híveivel ártatlanná tétette versenytársát, Vazult,
kinek szemét kitolatta. Ez a megvakítás, szemfényvesztés, a középkorban gyakori büntetés. Így Vazul elvesztette trónöröklési képességét s minthogy
Szár Lászlónak nyoma veszett, Péter valósággal trónörökös lett. A három gyermek-herczegtől maga sem félt s egyelőre nem bántotta őket. De ők
méltán rettegtek tőle s a krónika szerint, István tanácsára Péter trónfog
lalása után István Pétert formaszerűen trónörökössé rendelte. Péter, mint hivatalos trónörökös a főbb állásokba bizalmasait, az idegeneket ültette, testőrséggel környezte magát s mindent megtett, hogy ama napon, midőn a trón megürül, annak birtokába helyezkedjék. Ez a nap pedig rohamos gyorsasággal közeledett. István király betegsége egyre súlyosabbá vált. 1038. augusztus 15-én valószínűleg ott, ahol született, esztergomi palotájában, csöndesen szenderült át az örökkévalóságba.
Halálának hírére siralom és gyász támadt országszerte s mindenfelől özönlött a nép Fejérvárra, a hová a holttestet átszállították. Olyan roppant
tömeg gyűlt össze, hogy a városban el sem fért, hanem künn a mezőn
sátor alatt táborozott. A holttestet a székesegyház közepén emelt fehér
márvány síremlékben helyezték örök nyugalomra. Ez a sír az idők folyamán
a csodák állandó színhelye lett, hol a hit ereje betegeket gyógyított és
a adott a friss szenvedőknek egészséget. A magyar egyház hálája örök jeléül 1083-ban a szentek sorába avatta a magyarok első királyát, kinek ravatala a nemzeti kegyelet állandó központja maradt öt századon keresztül. Utóbb a templommal elpusztult ez a szent emlék s a benne levő holttetem. De megmaradt István király jobb keze „ez a dicsőséges szent jobb kéz, melyet magyar óhajtva néz.“
István államszervezői munkája legelői szintén csak az udvartartás, a honvédelem, az igazságszolgáltatás szervezésére irányult. Külföldi módra, első sorban a római és bízánczi császárságok mintájára szervezte a maga udvarát. A középkor általános jogi felfogása az udvart a király magánügyének, hivatalnokait, noha államügyeket is intéztek, nem az ország, hanem a király magántisztviselőinek tekintette, kiket ő nevezett ki, ő bocsátott el, ő fizetett. E felfogásnak megfelelőleg alakította meg István király udvartartását. Egyik-másik állás már talán meg volt atyja idejében. De egészben idegen nyomon kellett haladnia, új tiszteséget alkotnia, melyek viselői az államügyek intézésében is támogatták, helyettesítették. Így igazságügyi és honvédelmi teendőkben udvarbirája, a nádorispán, pénzügyi dolgokban tárnokmestere, a pénzügyi kormányzat országos feje s a király városainak főbírája, volt helyettese. Sokféle más előkelő állás is volt az udvarban, mely igen népes és fényes lehetett. A király mindenféle rendű és rangú embert tömegesen gyújtött maga köré, egyháziakat, kik lelki szükségleteiről gondoskodtak s egyszersmind az írásbeli, irodai munkát végezték, kanczelláriáját ellátták, katonákat, kik biztonságára ügyeltek, udvarnokokat, szolgákat, kik a háztartásban, a konyhában, a pinczében, ünnepélyeknél, vadászaton végezték dolgukat. Mindez elemek állandó szervezetet nyertek s külön ispán vezetése alatt álltak, aki rendelkezett velük. Hasonlóan rendezték Gizella királyné udvartartását, neki is voltak külön tisztei, udvar- nokai, szolgái, kik ugyanoly nevet viseltek, mint a király emberei.
István udvartartása, mint ez időben sok más királyé, nem volt még helyhez kötve s az első magyar király sem adott állandó fővárost országának. Sokat időzött városaiban, előbb Esztergomban, azután Székesfejérvárt, a királyné meg Veszprémben, mely az ö városa volt De gyakran bejárta többi jószágait, távoli uradalmait, várait, s hol itt, hol amott mulatott huzamosabban. A királyi jövedelmek legeslegnagyobb része élő marhából és terményből állt, mely bőven fedezte ugyan az udvar tetemes szükségletét, de a rossz utakon a terményt a távoli uradalmakról megfelelő mennyiségben nagyon bajos, úgyszólván lehetetlen volt egy fő központi helyre szállítani. Az udvar látogatott el tehát időnkint más-más uradalomba. Mindegyikben volt már, mely biztonságot adott s melynek fakastélyában, vagy majorszerű, tágasabb épülelében a király elég kényelmet talált. Ott időzése közben az egész vidék pörös ügyeivel vagy másnemű érdekeivel is foglalkozott. Nyaratszaka isten szabad ege alatt, valamelyik százados fa árnyékában fogadta alattvalóit s tett közöttük igazságot.
A központi kormányzattal párhuzamosan szervezte a király országa távolabbi részeit s itt már átöröklött, fennálló intézményekre támaszkozhatott, első sorban a várszerkezetre, melyet tökéletesített és egységes formában országa egész lakott területére kiterjesztett. Ezért a nemzeti kegyelet őt tartja a várispánságok, vagy a mint később nevezték, a vármegyék tulajdonképeni megalkotójának.
Az óriási államjavakat országszerte egységes közigazgatás, királyi kezelés alá helyezte Minden uradalom élén a királyi várispán állt s uradalma alkotta a várispán- ság vagyis királyi vármegye területét, mely egységes közigazgatás alá rendeltetett, noha területileg nem mindig függött össze, hanem a hozzá tartozó birtokok szanaszét feküdtek. A vármegyék vagy főhelyöktől vagy ispánjoktól kapták nevöket. Az ispán volt a vármegye területén a király képviselője, ki a jószágok összes jövedelmének egy harmadát kapta ellátásul, kétharmadát ellenben ura kincstárába szolgáltatta be. Maga nevezte ki helyettesét, az udvarbírót (a későbbi alispánt) s a többi tisztviselőket, kik az intézmény honvédelmi és katonai természetéhez képest várnagy, hadnagy, százados, tizedes nevet viseltek s szigorú engedelmességgel tartoztak várispánjoknak, kinek személyében összpontosult az uradalomban, vagyis a vármegye területén élő lakosság felett a pénzügyi, közigazgatási, igazságszolgáltatási és katonai főhatalom. Ő volt a vármegye népének fővezére, főbírája, főrendőre és pénzügyigazgatója. Sőt egyházügyekre is kiterjedt hatásköre, mert a tized és adók beszedését a vármegyei birtokok közti magánjószágokon szintén ő eszközölte.
A vármegye területén, vagyis a királyi uradalmakon élő lakosság foglalkozásra nézve két csoportba osztatott. Az egyik katonáskodott, a másik a katonák szükségletéről gondoskodott s termelő munkát folytatott. Az a népréteg, mely katonáskodásra, a vár őrzésére, a vármegye területén a közbiztonság fentartására, háború esetén az az ország védelmére rendeltetett, várjobbágyság nevet viselt s a maga ispánja, a maga zászlaja alatt harczolt. Mindegyik vármegye külön zászlóaljat alkotott s megfelelő tisztek vezetése alatt tizedekre, meg századokra oszlott. Élethivatása volt a katonáskodás s a várszerkezet szolgáltatta a királynak az állandó hadsereget, melynek eltartása, megélhetése szilárd alapokra volt fektetve, úgy, hogy a katona anyagi gondoktól menten élhetett a honvédelemnek. Béke idején is gyakorlatot tartott, szigorú fegyelem alatt állt s fegyverzetéről, czélszerű felszereléséről kellő gondoskodás történt. Képviselve volt benne minden fegyvernem, gyalogság, lovasság, műszaki csapat, sz ostromgépek kezelői, a zenészek, kürtösök, síposok, igriczek s a Duna mentén valószínűleg némi hajónépek is. A haderő e különféle elemeinek mindegyike külön falvakban csoportosult s a középkori szokásnak megfelelően, az egyfoglalkozásuak lehetőleg egy helyre telepítettek.
Katonáit István király nem pénzzel, nem rendes zsolddal fizette hanem a földbirtokkal javadalmazta. A katona haszonéjvezetre megfelelő jószágot kapott azon várispánság területén, amelyhez beosztatott, eleinte bármikor visszavonhatóan (precarie), később bizonyos jogi szabályok szerint élethossziglan. Ha a katona meghalt, birtoka fiaira vagy legközelebbi rokonára ruháztatott át. De a tulajdonjog mindig a királyé maradt úgy, hogy az örökösödésből mindaddig, míg a király szigorúan őrködött joga sérthetlenségén, hűbéres viszony nem fejlődhetett. Az ispántól az utolsó katonáig mindenki, aki a várszerkezetben szolgált, a király közvetlen alkalmazottja, a várjószág pedig a király tulajdona maradt. Ebből folyólag a várispánság vagy vármegye kizárólag királyi volt, melyet a király kinevezett tisztei utján kormányzott. Közegeit István szabadon, tetszése szerint, születésre, származásra való tekintet nélkül választotta. Az egyéni képesség mellett főembereitől csak annyit kívánt, hogy keresztények legyenek; máskülönben egyaránt alkalmazott [magyar és külföldit, előkelőt és szegényt, mihelyt arra valónak találta.
A vármegye vagy várispánság keretében tartozó nem katonai rétegek, az úgynevezett várnépek, várszolgák végezték a polgári munkát s szolgáltatták a nyers terményt, az elesépet, kenyeret, marhát, halat, mézet, bort, sört a várbeli katonák számára. E szolganépek, foglalkozásuk szerint, szintén csoportokba osztattak, melyek főnöke vezette, szabályozta szolgálatuk teljesítését. Ahol a körülmények engedték, a szolganépek is foglalkozásuk szerint, külön községbe telepíttettek, mely rendesen lakói foglalkozásától nyerte nevét.
István király korában a magyar államterület már legalább negyvenöt vármegyére, azaz várispánságra oszlott.
Törvényei meghozatalában István k rály meghallgatta ugyan egyházi és világi tanácsosait, de jog, törvény csak az lett, amit ő emelt törvényerőre. Az állam és az alattvalók egymásközti viszonyában az lett a jog, amit ő parancsolt. A közügyeknek ő adott irányt; aki az államban valamely közhatalmat kezelt, az tőle kapta, az ő nevében gyakorolta s királya akaratának engedelmeskedni volt legelső kötelessége.
István király a magyar városok alapítója, a későbbi városi élet és polgárosodás csiráinak elhintője s egy kiválóbb későbbi várost már ő kivett a várszerkezet kötelékéből s közvetlen felügyelete alá helyezett.
Kevéssel trónra lépte után István kedvencz szentje, szent Márton tiszteletére Pannónia szent hegyén, Pannonhalmán nagyszerű benczés monostort alapított s roppant javakkal adományozta meg. Minthogy a Vasa — ma Mecsekhegy — lankás vidékén a honfoglalás óta a magyarság sűrűbb rajokban települt meg, megtérítésére a király egy másik benczés kolostort, a pécsváradi apátságot rendelte. Csakhamar a régi Ötegyház romjain, Pécsett, új város és püspökség keletkezett, melynek hatalmas négytornyu temploma körül egyre több ember ütötte fel szállását.
István király legsaiátabb alkotása második városa, Székesfejérvár. — A régi római község romjai már a honfoglaló Árpádnak megtetszettek, ki e földet az uralkodó család birtokához csatolta s maga is nem egyszer ott sátorozhatott. Kétségkívül már ez időben történt némi megtelepedés, de az új magyar várost, mely a fejér vár körül épült, István király alapította. Szaporította népét s ide is főleg olaszokat telepített; kiváltságokkal mozdította elő jólétét s nagyszerű építkezésekkel avatta várossá az új telepet. Díszes királyi palotát emeltetett szintén fából, amint akkor egyházi és világi építkezésnél általában fát használtak építő anyagul. Ez a város is többféle világi hatóság székhelye volt, melyek házai csinosabbá tették külsejét. De legfőbb ékessége a Boldogságos Szűz tiszteletére hatalmas mértékben épült templom volt. A király bőkezűen gondoskodott a belső diszitésrol. A szentély remek mozaikokkal ékeskedett, a padozat márványlapokból készült s főoltár, oszlopokon nyugvó sátoros oltár, az oldalhajókban meg gazdagon, művészettel díszített mellékoltárok emelték a templom fényét. A királyi pár bőkezűen szerelte fel a kedvelt templomát, mely ép oly gazdag, mint nagyszerű volt. Különös fontosságot nyert a rajta levő fölirat szerint 1031-ben adományozott miseruha, melyet később királyaink koronázó palástjává alakították át s ma is erre szolgál. Ez az eredetileg miseruha vékony selyemszövet bíbor (szederjes) alapon zöld négylevelü rozettekkel mintázva. Hímzése arany fémszállal és aranyszállal átsodrott vagy tiszta selyemből készült mesteri kivitelben a Megváltó diadalát ábrázolja, Krisztuson, számos apostolon és szenten kívül a királyi családot, István, neje Gizella s fiók, Imre herczeg alakját is föltünteti, mindegyiket királyi pompás öltözetben, Istvánt magát bizánczi díszben és a hatalom jelvényével, a lándzsával kezében. — István halála idején a nagyszerű templom még nem készült el teljesen, de e gyászos alkalomból hamarosan fölszentelték s a király holttestét az egyház közepén fehér márványkoporsóban helyezték el, honnan csak 1083 ban tették föld alatti sírboltba. A király holtteste megszentelte egész alkotását s a templom, melyben csontjai pihentek, lett az idők folyamán királyaink koronázó templomát ott tartották esküvőjüket és tizennégyen ott is temetkeztek. Ott őrizték a koronázó jelvényeket, a Szilveszter küldte koronát, István zászlaját, mely drágakövekkel diszitett arany szövetből készült s csak később (II. Károly koronázásakor) szakadt el, István kardját, mely utóbb talán Prágába került, hol ma is megvan, István palástját, mely azonban hamar eltűnt a koronázó jelvények sorából s helyére jogar, a királyi kormánybot lépett. E szent jelvények mellett a templomban őrizték az állami levéltár, a legfontosabb közokiratok egy részét.
Gizella királynénak is megvolt a maga kedvencz városa, Veszprém, azt ő virágoz- tatta fel. Ő építteté a pécsinek mintájára a díszes székesegyházat, a négytornyú bazilikát s gazdagon földíszíteté, fényes berendezéssel látta el. Még kétszáz év múlva is ott őrizték a királyné művészileg készült, 12 márka színarany súlyú, drága kövekkel kirakott koronáját s ez a templom fogadta be holttestét.
Szt. István alatt keletről elmaradt magyar vagy rokon népek köréből folyton folyt, főleg az Alduna felől a bevándorlás. Hozzájok is eljutott a nagy változások hire s csá- bitólag hatott mindazokra, kik megunták a szabad, de kemény és fárasztó élet terheit. Kisebb-nagyobb csapatokban siettek a magyar király országába, hogy ott mint katonák vagy földmivesek, barompásztorok belé illeszkedjenek az új állami és társadalmi rendbe. A király kérlelhetetlenül fenyitette azokat, kik az ily jövevényeket bántani merték. Egy ízben megesett, hogy valami 60 besenyőt, aki családostól, vagyonostól jött át a határon, a magyar katonák kifosztották. István maga vizsgálta meg az ügyet s szigorú ítéletet hozott. A tetteseket kivégeztette, testüket meg szétküldte az országba, hogy az utak mentén kifüggesztve elrettentő például szolgáljanak.
Nyugatról, a keresztény polgárosodás világából már más elemek jöttek. Köztük is akadt katona, de a legtöbben földművesek, mesteremberek, kereskedők voltak. Amíg a német császár jó barátságot tartott a magyar királylyal, kétségkívül állandóan folyhatott a birodalomból a bevándorlás s csak 1030-iki háború után akadhatott meg. Annál élén- kebb és folytonosabb volt az olasz részekből, leginkább a közelebbi, mai velenczei területről folyó bevándorlás, honnan kezdettől fogva nagy számmal jöttek hozzánk papok meg világiak. A keletkező városokban ütöttek tanyát mint mesteremberek, kereskedők, pénzüzérek, bankárok, építészek, festők, kőfaragók, diszitők s más műiparosok. Rendesen egész utczákat vagy városrészeket ültek meg s Esztergomban, Fejérvárt, noha volt némi magyar és német elem is, az olasz mindinkább túlsúlyra emelkedett.
Jöttek zsidók is, kinek jogi állása ez időben Európaszerte még elég kedvező volt,
mert a királyi hatalom oltalmazó kezét reájok is kiterjeszté. Szerezhettek ingatlant, művelhették a földet, űztek ipart, főleg kereskedést, melyre ez időben a keresztények a
közbiztonság hiánya s a foglalkozással járó sokféle veszedelm miatt még a német biro
dalomban sem igen adták magokat.
A beköltöző, akár katona, akár munkás volt, első sorban földet kereset új hazájában. Föld meg akkor nálunk végtelen bőségben állt rendelkezésre, csakhogy nehéz munkával lehetett művelés alá vonni. Munkás kéz kellett hozzá, hogy a tőke forgóvá, elevenné váljék, hogy életet, értéket nyerjen és hasznot, jövedelmet hozzon. Ezért látott a király szívesen mindenkit, ki országában kereset boldogulást. Nem kívánt tőle egyebet, mint képességet, hajlandóságot a termelő munkára.
A mi a társadalom egyes rétegeinek jogállás szerinti megoszlását illeti, a törvényben sokféle különbség nyilvánul. Voltak keresztények és nem-keresztények, voltak egyháziak és világiak, voltak a régi nemzetségi és új várispánsági kötelékbe tartozó elemek, sőt a törvény jelez születési különbségeket István állama kétségkívül ép úgy megbecsülte a születés tekintélyét, a vagyon súlyát, mint Árpád népe tette. De születés és vagyon még nem nyújtott törvényes előjogot s a tehetség, az egyéni kiválóság szabadon érvényesülhettek a közszolgálatban. Minden jog kútfeje a királyi hatalom volt, ö adta a jószágokat, ő védte meg birtokosát, ő nevezte ki az állam tisztviselőit, az egyház főpapjait. Tőle függött tehát mindenki.
Aki szabad szülőktől származott, az szabad maradt, hacsak büntetésből el nem vesztette szabadságát vagy hadifoglyul nem esett. Viszont a rabszolgaszülck gyermeke rabszolga lett, ha csak törvényesen fel nem szabadittatott.
A műveltség rendje, a tudás csaknem kizárólagos birtokosa akkor az egész nyugati világban a papság volt. Leginkább a szerzetes-papság összpontosította kezében az ismeretet és pedig nemcsak a szellemit, hanem az anyagit is. A szerzetes tudott latinul, ő tartott iskolát, gondozta az ó-kori irodalom maradványait, írta korának krónikáit, ápolta a képzőművészeket, épített templomot, festett képet és faragott szobrot, ő volt orvos és betegápoló. De épen úgy értett a gazdasági élet minden ágához, a föld megműveléséhez, a hasznos iparágakhoz és mesterségekhez. Ezekre sok helyt ő tanította a tömeget, vele dolgozott a mezőn, otthon meg mesterségekre, háza és temploma építésére oktatta.
A monostor természetesen tudományos iskola is volt, mely a szerzetesek újabb, ifjabb nemzedékét nevelte, hogy a tömeggel anyanyelvén érintkezhessen s az idegenszerzetbe a magyar szellemet bevigye. De minden püspöki megyében a káptalannak is volt iskolája, melyben a világi papságot nevelték. Közülök hamar kivált a fejérvári, úgyszólván udvari iskola, továbbá Gellért püspök marosvár-csanádi papnevelője, melyek
kitűnő tanári karral dicsekedtek.
Az ifjúsági tömegesen özönlött a tanintézekbe s a belőlük kikerülő magyar világi
és szerzetes papok száma évről-évre szaporodott. Minthogy az egyház a magyar nyelvet nem nélkülözhette, velenczei földről származó olasz papok a magyar nyelvre alkalmazták a latin abéczét; a nép számára rendelt imákat magyarra fordították s leírták, hogy egy és ugyanazon szövegben jussanak használatra az ország minden
részében.
De ha alig beszélnek e korszakról egykorú írott emlékek, a nagy alkotás maga, a magyar királyság, mely kilencz század viharaival diczolt, a legékesszólóbb bizonyítéka István király egyénisége nagyságának s nemzete alkotó, szervező és alkalmazkodó képességének.
Szent Imre, a cslktolyomi szárnyoltár oldalán
Középkorbei1 várúmő vadászaton sólymával
III. HENRIK CSÁSZÁR.
Nagy Ottó helyreállította Nagy Károly birodalmát s visszaszerezte a korona jogait, így azt, hogy a vén Rómát ifjú birodalma székvárosának tekintse, megerősítse a pápa választását és hogy az egész egyházra nagy
befolyást gyakorolhasson.
III. Henrik, Konrád utóda, valamennyi német császár közül leginkább
használta ezeket a jogait s leginkább szerzett tiszteletet a császári tekintélynek úgy a germán és frank földön, mint Itáliában. A cseh fejedelmet
ötszáz ezüst márka évi adó fizetésére kényszeritette. Lotharingia két fejedelemségét egyesítette, az üres bajor, sváb és karinthiai fejedelemséget helyreállította, hogy legyen kormányuk, mely megvalósítsa az isteni fegyverszü
netet, mely eddig csak puszta szó volt.
ill. Henrik, aki 1017-ben okt. 28-án született, atyja halálakor alig volt
22 éves. Atyja már 1022-ben megkoronáztatta és így atyja halála után
minden akadály nélkül foglalhatta el a trónt.
Legelső sorban Csehországban történtek olyan dolgok, melyek az ifjú
császár figyelmét magukra vonták és amelyeket nem akart tétlenül nézni. Bretizláv, a cseh Akillesz nagy szláv birodalmat tervezett, melynek fővá-
rosa Prága lett volna Birtokaihoz hozzá kapcsolta hódító hadjárattal Len-
gyel-földjó részét.
III. Henrik felszólította Bretizlávot, hogy hódításait adja vissza, Bretizláv vonakodott, mire III. Henrik megtámadta és a második hadjáratnál diadal
masan ért Prágáig. A prágai papság meghódolt a császár előtt, amire Bretizláv sem tehetett mást. Regenszburgban hűbéri esküt tett, mire a
császár békét kötött vele.
III. Henrik keze a magyar ügyekbe is belenyúlt, mert Péter királyt,
Szt. István utódát, miután a magyarok megfosztották trónjától, ő ültette
vissza trónjára. A magyaroknál elért eredményével roppantul büszkélkedett, bár sikere igen múló volt. Amit azonban a német birodalomban alkotott, ami rendet ott teremtett, az áldásos volt és ellenfelei mind meghódoltak.
Déli Itáliában azonban a császár. kemény ellenfélre akadt. A pápa 1016-ban Rómába jött, normand zarándokokat a görögök ellen küldött, kik megtámadták Beneventet Mások Jeruzsálemből visszajövet elkergették a Szalermót ostromló szaracéneket. A sikerek hírére seregestül özönlöttek
oda a normandok s végre is urai maradtak az országnak.
Vaskaru Vilmost, a hotvilli Tankred legidősebb fiát 1043 ban venuzi
és puilli gróf czimmel az ország vezérévé választották. Fivérei, Dregon
(1046), Hunfred (1051) és Giszkard (1057) követték. De a pápa meg-
i.edt e bátor szomszédságtól, IX. Leó összeszedte csapatait, III. Henrik is küldött neki és Monomat Konstantin görög császárral együttesen a nor- mandok ellen indult. De ezek megverték és elfogták.
A grófok azonban emlékeztek Pipinre és Nagy Károlyra s eszükbe
jutott, hogy a pápajogot adhat azoknak, kik csak erővel rendelkeznek.
A győzők letérdeltek foglyuk előtt, hűbéreseinek jelentették ki magukat, ő pedig 1053-ban hübérül az egész országot nekik adta, melyet meghódítottak. A pápa tehát mint új állam hübérura hagyta el fogságát. Ez a pouilli fejedelemség volt, melyhez a normandok csakhamar Szicíliát is hozzácsatolták. Az egészet 1130-ban a Két-Szicilia név alatt egyesítették és egy normand dinasztia uralkodott Nápolyban, ahová
az anzsu grófok a koronát is elhozták s ahol hajdan a Burbon-ház volt
uralkodó.
III. Henrik tehát ezen az oldalon kudarczot vallott, igaz, nem tulaj- donitott nagy fontosságot ennek a háborúnak s az látszólag az ő előnyére végződött, mert hiszen a pápa meg tőle függött.
Soha császár az egyházi választásokba nem avatkozott oly erősen, mint ő, de okosabban sem III. Henrik három pápát fosztott meg méltó- '
ságuktól, akik egyszerre küzdöttek Rómáért s háromszor adta a tiarát
német papoknak: II. Klemensz, II. Damasz és XI. Leónak. A szutri-i zsinat 1046-ban újólag elismerte, hogy a császár beleegyezése nélkül nem választható pápa.
IH. Henrik, német császár kihívja a íranezía királyt. (I. 138 old.)
III. Henrik a Harczvidéken Szászországban, Goszláron császári kastélyt épített, amely kedvencz tartózkodási helye volt. Ott született 1050-ben no
vember 11-én első fia, IV. Henrik.
A Goszláron időző főurak, herczegek, grófok és bárók hűséget esküdtek
az újszülöttnek.
1054-ben Henrik és a pápa Flórenczben tanácskozásra jött össze, ahol rendezték az egyházi vagyon és az egyházi kinevezések ügyét. Ugyanakkor eljegyezte a császár fiát, szavoyai és turini Ottó őrgróf leányával, Bertával.
Flórenczből összeesküvés hire hívta haza a császárt.
Bajor Konrád, akit letett, összeesküvést szőtt
czeggel, a nagyratörő regenszburgi Gebhárdt érsekkel.
a karinthiai
Az volt a
az Itáliából hazatérő III. Henriket megölik és Konrádot segítik a trónra.
Welf her- terv, hogy
Welf herczeg azonban hirtelen nagyon beteg lett és halálos aggodalmában futárt küldött III. Henrik elé és felfedezte neki az egész össze
esküvést.
Henrik diadalmaskodott ellenfelein, gyors vonulással haladt át a Svábföldön, Lotharingián és úgy ért Szászföldre
1056-ban történt, hogy Lotharingia herczege, Gottfried,
a franczia ki-
rálylyal azt tervezte, hogy a tartományt és a franczia király fenhatósága alá helyezik franczia király fenhatósága alá tartozik. III.
jogát megvédeni. Okmányokkal és eskütevő
franczia király azonban dobott a franczia király császár bátor fellépése,
nem akarta elismerni. Ekkor elé és párviadalra hívta ki;
haragja annyira megdöbbentette,
elszakítják a Német-birodalomtól
azon a czimen, hogy az a
Henrik személyesen jelent meg tanukkal erő sítette igazát. A
az éjjel távozott.
III. Henrik uralkodása, mely tele volt izgalommal, emésztette erejét és korán sírba vitte.
A pápa jelenlétében 1056-ban október 5-én halt
a császár keztyüt a franczia királyt a hogy titokban, még
még
sok fáradsággal, fel- meg, halálos ágyán
fogadta a jelenlevő herczegek és hűbéres főurak fogadalmát,
hogy
fiához, IV. Henrikhez hívek lesznek. Holttestét Speierben temették el.
Nagy Károly óta az egyház folyton gyarapodott hatalomban s erkölcsi tekintélyben. Anyagi ereje óriási, mert a keresztény Európa földjének nagy része az 6 birtoka volt; övé volt az erkölcsi erő, mert nagyok és kicsinyek egyaránt engedelmesen fogadták rendelkezéseit, még a királyok is, amellett egységes volt, mert a nyugati egyház a pápát ismerte el fejének. A XI. század közepén tehát két hatalom állt egymással szemben;
a császár és a pápa, a szellemi és a múlékony, időhöz kötött. Itt volt a
Középkor legnagyobb kérdése. Szt.-Péter vagy Nagy Károly örököse lesz-e a világ ura?
Nagy Károly utódai alatt az egyháznak nem volt egyéb becsvágya,
mint kiszabadulni az államból, hogy a maga szabad életét folytathassa,
akkor már a világi társadalmon is uralkodni akart.
A IX. és X. századbeli viharok alatt a püspökök belevonattak a
hűbéri viszonyba. A karolingi királyok a püspököknek sok koronabirtokot
adtak, azzal a föltétellel, hogy hadi szolgálatra bizonyos számú katona
ságot tartsanak, sőt a német királyok a püspököknek és apátoknak, hogy bennük az elhatalmasodott birodalmi herczegek ellen szövetségeseket nyerjenek, egész grófságokat adományoztak. Midőn azonban a püspökök és apátok hűbéri viszonyba léptek, megszűnt a püspökök szabad választása. A királyok azt hitték, hogy a hübér adományozására is jogot nyertek, a püspökök és apátok kinevezését magukhoz ragadták, azonfelül gyakran apátoknak és püspököknek oly férfiúkat neveztek ki, kik a tőlük várt szolgálatra legalkalmasabbak voltak, vagy velők rokonságban állottak, de egyházférfiui tisztségre teljesen alkalmatlanok voltak.
A királyok a tekintélyes püspököktől a -hűbéri hűség esküjét köve-
Signum domini Henrid tertii 4~ renis invictissimi
in. Henrik császár aláírása 1040 kelt okmányról, melyben egy apátság kiváltságait erősiti meg. A császár
aláírása csak a középső betűjel, a melynek a közepén a keresztül húzott vonás jelzi a császár szentesítését.
telték mindazon következményekkel együtt, melyek a hűbéri kötelességekkel együtt jártak és csak azután igtatták be (invesztiálták) a kinevezetteket
az egyházi javakba; továbbá hogy ezen beigtatás a gyűrű és a pásztorbot,
a püspöki méltóság és hatalom jelvényeinek átadásával ment végbe, ami
a püspöki hatalmat a világi hatalomból származónak tüntette fel. A püspökök és apátok kinevezése és beigtatása nem ritkán gyalázatos szimo- niával volt egybekötve. A szimónia az egyházi méltóságoknak az áruba
bocsátása volt. A király gyakran annak adta, aki a legtöbbet fizetett érte.
Erre az útra az egyszerű szerzetes, Hildebrand vezette a pápaságot.
Egy szoánai ács fia volt, sokáig szerzetes Klunyban, míg IX. Leó, mikor
meglátogatta a monostort, magával vitte.
Nem ez volt az első eset, hogy egyszerű szerzetes lángesze meg
nyerte magának az egyház hatalmas fejét. A kolostorokban akkortájt erősen elitélték a püspökök egynémelyikének becsvágyát, bűneit, melyek nagyon hasonlítottak a világiakéhoz, az egyházi méltóságokkal űzött keres“ kedésüket (szimóniát), világi szenvedélyeiket.
1063-ban karácsonykor a fuldi abbé és a hilveszheimi püspök összevesztek azon, hogy melyiküket illeti nagyobb tisztelet s karddal támadtak egymásra: a császárt csaknem meggyilkolták, az oltár csupa vér lett.
E zűrzavarokat sokan helytelenítették, köztük az osztiai bíborospüspök, Damien Péter, aki az egyház szigorú reformálását követelte, az egyszerűséghez a szegénységhez való visszatérést, a nép és a papság választásához való visszatérést.
Hildebrand ékesszólása minden erejével támogatta őt. Nemcsak az egyház érdeke sarkalta, hanem az itáliai hazáé is. Újjászervezni, alakítani az egyházat, felszabadítani Itáliát, ezt óhajtotta elérni. IX. Leó veresége 1053-ban Civitella mellett többet használt az egyháznak bármily nagyszerű győzelemnél. A normandok hűbéresei lettek a szentszéknek s az egyház védelmét határozták el. A pápa mögött tehát bátor karok álltak
harczra készen,.
III. Henrik halála után fianak, IV. Henriknek, hosszú kiskorúsága
viharteljes volt, ami megkönnyítette a római udvar terveit. 1059-ben az új pápa, II. Miklós, Hildebrand befolyása alatt dekrétumot adott ki, mely
a pápák választását újonnan szabályozta. Kimondta, hogy a római területen
levő bíborosok és bíborospüspökök választják, hogy a többi papság s a
római nép azután helybenhagyják, hogy a császár megtartja helybenhagyást
jogát s hogy a választásnál a római papság előnyben részesül. Egy másik dekrétum megtiltja a papoknak, hogy laikustól semmiféle egyházi adományba való beigtatást elfogadjanak.
E dekrétumok eltávolították a pápát a császártól s a szabaddá vált pápa kezében egyesítették az egyház roppant anyagi erejét.
Több püspök, különösen lombárdiai, akik szívesebben tűrték a császár hatalmát, mint a pápáét s akik egyébként is el voltak keseredve
a szigorú büntetésektől, melylyel a pápa a szimóniát és a nő s papokat
sújtotta, a szintén fölháborodott császártól ellenpápát kaptak: II. Honoriuszt.
Összeütközésre került a dolog. De Hildebrand győzött s diadala teljes
lett, mikor VII. Gergely név alatt a pápai trónusra ült. Ő az utolsó
püspök, kinek választása a császári szentesítésnek alá volt vetve
A MAGYAR KIRÁLYSÁG ELSŐ IDEJE SZT. ISTVÁN
HALÁLA UTÁN.
Péter trónfoglalása akadálytalanul ment végbe. Udvari tisztviselői királynak k áltották ki, a főpapok megkoronázták s a tömeg tisztelte benne István király kirendelt trónörökösét. Gizella, az özvegy királyné, bizalommal várt tőle oltalmat. Ekképen Péter trónját nem fenyegette senki s a közvélemény jó reménynyel nézhetett uralkodása elé. Péter méltatlan volt Istvánnak és azoknak bizalmára, kik trónra segítették. Idegen volt, nem ismerte sem országát, sem hivatása kötelességeit. Összevesszett mindenkivel, kíméletlenül bánt Gizella királynéval, elhalmozta méltóságokkal és jószágokkal idegen bűntársait, sőt az egyházat sem kímélte. Erkölcstelenségével, mint Gellért püspök panaszolja, megrontotta a papságot is. E
mellett Péter gyáva is volt s a saját embereit sem merte megvédeni. Midón az első elégedetlenség kitört, azzal segített magán, hogy kedvencz
tanácsosát, Budát, egyszerűen kiszolgáltatta a tömegnek, mely felkoncolta. Ezen Péter annyira megrémült, hogy 1041. derekán kifutott az országból l
A magyarok a gyáva futást egyszerűen a trónról való lemondásnak
vették s a királyi széket megüresedettnek tekintették és az uralkodóház egy
nőági rokonát, István Károly sógorát, Aba Sámuelt ültették a királyi székbe,
vagyis az idegen helyett tősgyökeres magyarra bízták István király nagy
alkotásainak oltalmát. A főpapság örömmel koronázta meg s Sámuel király nyomban eltörölte elődje sérelmes intézkedéseit, visszaadta az egyházak jószágait, Gizella királynét a megillető tiszteletben részesítette, udvarát magyarra alakította, főembereit a honfiak sorából vette. Oltalmazott szegényt és gazdagot, szerette minden alattvalóját.
Sámuel király annál buzgóbban fáradozott országa minden hatalmi tényezőjének megnyerésén, mert tudta, hogy külföldről halálos veszedelem fenyegeti. Péter a császári udvarban szíves fogadtatásra talált s a német
politika nyomban fölismerte, milyen értékes eszköz kínálkozik benne Ma
gyarország meghódítására irányuló titkos tervei valósításában. A császárság az 103Ö-iki vereség után nem ismételte ugyan meg támadását, de nem ejtette el terveit, csak pihentette őket. A magyar ügyekre való, avatkozásra
teit. A császár háborút akart; Albert osztrák őrgróf hamar megkezdte az ellenségeskedést s az osztrák és karantán határon megindultak a betörések
és pusztítások.
Időközben az Árpádfiak egyike, talán a legidősebb, Endre herczeg, ki
a cseh udvarban élt, szintén fölkereste a császárt, kinek vendégszeretetét egyszerre két magyar trónkövetelő is élvezte. Ez még inkább felbátorította Henriket. III. Henrik 1042. húsvétjén Kölnben nagyjaival gyűlést tartott, mely végképen elhatározta a háborút s megindítását a nyár utoljára tűzte ki. Szeptemberben csakugyan tekintélyes had indult a császár vezetése alatt Péter és Endre trónkövetelőkkel Magyarország felé. Bretiszló cseh herczeg tanácsára a császár nem a mocsaras, védettebb Duna jobb-, hanem balpartján maradt s elfoglalva Pozsonyt, egész a Garamig hatolt.
Állítólag kilencz várost és várat vett meg, melyeket az egykor Péter által
kinevezett olasz és német ispánok játszhattak kezére. A Garamnál azonban a császár jónak látta visszafordulni. A megszállt országrészt nem is
Péternek, hanem Endrének gondjaira bízta, kit azonban Sámuel király, mihelyt a németek eltávoztak, kivert az országból, melynek területi épségét gyorsan helyre állította.
Henrik császár hatalmas hadi vállalata teljesen kudarczot vallott tehát s a nagyeszű uralkodó hamar észrevette, hogy egyedül fegyverrel le nem
igázhatja a magyart. Voltak más hatalmi eszközei is. A pápa segélyével
igyekezett Sámuel király hívei közt szakadást kelteni s trónját alaposzlopaitól, a főpapoktól megfosztani. XX. János pápa Henrik sürgetésére bi
torlónak nyilvánította Aba Sámuelt: egyházi átokkal sújtotta Magyarország királyát. Ez volt akkor a legfélelmetesebb, legrettentőbb büntetés, mert az
illetőt kirekesztette a hívek közösségéből s ha király volt, alattvalóit felmentette minden kötelezettségök alól. Magyarországba a pápai átok hire
a közlekedés akkori nehézkessége mellett csak hosszú idő múlva s talán
nem is kellő alakban jutott el. Így a császár második, 1043-ki hadjáratában még kevés hasznát vehette s e támadása is meghiúsult. Henrik ekkor
a Duna jobb partját választotta műveletei alapjául s a Rábczáig hatolt. Itt azonban jobbnak látta megbékülni. Elismerte Sámuel királyságát és or
szága függetlenségét, máskülönben azonban terhes feltételeket szabott reá.
A terhes béke nagyon megingatta Sámuel király tekintélyét. Ehhez já
rult, hogy a pápa parancsára egyes püspökök immár elszakadtak tőle. Gellért, a nagytekintélyű marosvár-Csanádi főpap nyíltan a kiátkozott ellen fordult s mikor a király 1044-ben a húsvétot nála töltötte, nem akarta akkori szokás szerint a szent mise előtt fejére tenni a koronát. A jelenlevő
többi püspök végezte a szertartást Gellért helyett, kit szenvedélye annyira elragadt, hogy a templomban a szószékről a leghevesebben leszólta a királyt s azt mondta, hogy a negyven napi szent böjtöt gyilkos kardjával
szennyezte be s nem érdemel bűnbocsánatot. Azok, kik értettek latinul,
rémülve hallották a püspök szavait. Sámuel király nem tudott latinul s csak később magyarázták meg neki a szónoklat tartalmát. De nagylelkűen mérsékelte haragját s megbocsátott a püspöknek. Ez erénye okozta vesztét. Gellért föllépte a világi tisztségek viselőiben is megingatta a köteles hűséget; nehányan kiszöktek Péterhez Németországba, mások csak lesték az
alkalmat, hogy a kiátkozott királytól elpártoljanak. Mikor tehát a császár
1044 nyarán harmadszor megújította támadását, itt már jól felszántott talajra talált. Az ország megoszlott s az irányadó egyházi és világi tényezők
egy jelentékeny része kész volt Sámuelt elárulni. Ellenben a tömegek lelkesen gyűltek kegyes királyuk köré, ki országa függetlenségéért férfiasán
síkra szállt. Sámuel összegyűjtötte hadait és Ménfőnél, a Rába melle**
(1044. júl. 4 vágyó) a németekre támadt. Véres harcz keletkezett,de egyes
magyar ispánok szívébe belopózott az árulás s csata közben az ellenséghez csatlakoztak. Csupán az árulás szerezte meg Henriknek a diadalt, melyet azonban drágán kellett megfizetnie; súlyos veszteséget szenvedett ő is
s az utódok Vessz-németnek nevezték a csatatért. Sámuel király a Tisza
felé húzódott, de kísérői elfogták s Péternek szolgáltatták ki, ki fejét vétette. Egyházi átok alatt hunyt el s tetemét titkon az általa alapított sári
monostor egy zugába temették. De évek múltán, mikor a közhangulat megváltozott s a nép ismét szabadon tisztelhette egykori jó királyát, a nemzeti önállóság nemes vértanúját, kegyeletes kezek felásták sírját, melyben szemfedőjét és ruházatát épen, romlatlanul, testét sebhely nélkül találták, miből
azt következtették, hogy az úristen nem törődött a pápa átkával, hanem örök üdvösségébe fogadta az elhunytat.
Henrik Székesfejérvárt helyezte vissza Pétert a trónra, ki föltétlenül
elismerte a császár főuralmát, ami után a németek nemzeti büszkesége magasztalva hirdette, „hogy magának és utódainak biztosította azt a Ma
gyarországot, a mely eddig tudni sem akart rólunk semmit. “
De ez öröm korai volt. Péter második királysága tisztán a németek lándzsáin nyugodott s nemzetétől áthidalhatatlan örvény választotta el. Az elkeseredés folyton fokozódott s minthogy Péter uralmát az egyház, a püspökök is támogatták, a gyűlölet, mely a király iránt támadt, mindinkább
kiterjedt híveire, a püspökökre, sőt magára a katolikus vallásra. Minthogy
a katolikusok okozták az állami önállóság romlását, a pogány hagyományok itt-ott éledni kezdtek. A tizedfizetés s az új adók súlya fokozta az
egyházra kedvezőtlen hangulatot s a tömegek ajkain csakhamar fölhangzott a kiáltás: le keli vágni Pétert olaszaival, németéivel, papjaival, tizedsze- dőivel együtt. Nem kell dézsma, nem kell adó, térjünk vissza ő seink hitéhezi“
Péter e mozgalomban, mely 1046 tavaszán tört ki, igazán nyomorultan veszett el a német főuralommal együtt. A felkelés a nyár folyamán egyre terjedt s a vezetők, hogy megadják neki a törvényesség színezetét, az Árpádfiak nevét írták zászlajára s követet küldtek értök lengyel földre.
Endre és Levente a nyáron lengyel segélyhadakkal meg is jelentek Abauj- ban, hol nagy tömeg várta őket. E hírre Péter ismét Németországba akart
szökni, de saját környezete elfogta, szemét kitolta, végül megölte. 1046 ő szén már halott volt.
A fölkelés e közben szétterjedt az ország minden részére, főleg a Dunántúlra s a nemzeti gyülölség az idegen uralom ellen egyre szilajab-
ban nyilvánult A tömeg rabolta, gyilkolta az olasz és a német tisztvise
lőket, az adó- és tizedszedőket, lerombolta, felperzselte a katolikus templomokat s az idegen uralom volt oszlopait, a főpapokat is üldözni
kezdte Vata, az egyik vezér, — talán békésvármegyei birtokos — nyíltan
pogánynak vallotta magát, pogány módjára nyírta haját, fehér lovat áldo
zott a magyarok istenének s evett az áldozat-ló húsából.
E közben Endre sietve nyomult Fejérvárra, hogy ott megkoronáz
tassa magát. A főpapok belátták a hibát, melyet az idegen uralom támogatásával elkövettek. Fejérvárt gyűltek össze. Onnan Gellért három más
püspökkel, Szolnok ispánnak s megfelelő kísérettel Pestre indult a király
elé. 1046. szeptember 24-én reggel Diód faluban istentiszteletet tartottak, mire folytatták utjokat a pesti révhez, mely a mai Rudas fürdő táján lehetett. Az öreg, törődött Gellért kocsiban ült, a többiek meg gyalog
környezték. A rév fölött emelkedő sziklákon azonban Vata és társai lesték
s kőzáporral fogadták őket, utóbb meg rájok törtek s a legtöbbet meg
ölték, Gellértet kiragadták kocsijából, felhurczolták a hegyre, mely tőle nyerte nevét s a meredekről ledobták, mire a lenn álló pogányok darabokra vágták holttestét. Egyikök haját mutogatva mondotta: ez annak a
borotvált képű idegennek a haja, aki bennünket ki akart ősi hitünkből forgatni. Így lett Gellért püspök, a későbbi szent, a magyar kereszténység első és egyetlen neves vértanúja.
A rémtett erélyes cselekvésre sarkalta Endrét s pár hét alatt országszerte helyreállította a régi rendet. Mihelyt a királyi hatalom ismét nemzeti alakot öltött s a fölkelés elérte politikai czéljait, a német uralom megdön
tését, a tömegek önként letették a fegyvert, mire azután a király könnyen és gyorsan elbánhatott a magára maradt s különben is csekély számú
pogányokkal, kikkel a tömegek immár végképen szakítottak. Endre még 1047 elején megkoronáztatta magát, elszánt akarattal, ügyes kézzel gyorsan hegeszté be a sebeket, melyeket a forradalom a fennálló állami és egyházi
intézményeken ütött.
A belső rend helyreállításában Endre király férfiasán megfelelt a hozzá
fűzött várakozásoknak. E téren nem szorult senki támogatására De tudta,
hogy a közel jövőben egy más, sokkal nehezebb feladatot kell megoldania,
mert bizonyosra vehette, hogy a császár, mihelyt módja nyílik, megújítja
hűbéres igényeit Magyarországra. A háború biztos kilátásban állt trónra-
lépte első napjától fogva. Ő azonban nem volt katona, nem volt hadvezér. Öcscse, Levente, aki haza kisérte, hamar meghalt s a király másik öcscsét, Bélát, aki még a lengyeleknél maradt, igyekezett segítő társául megnyerni.
Béla egészen a katonaéletre adta magát s vitézségével hamar nagy hírre
tett szert a lengyeleknél. „Bajnokinak nevezték, mióta egy pomerániai óriást párbajban legyőzött. Minthogy személyes bátorsága mellett nagyobb hadak vezetésében is volt gyakorlata, Endre haza hívta s magának nem
lévén gyermeke, Bélát rendelte trónja örökösévé, addig pedig, míg trónra
juthat, átadta neki az ország egy harmadrészét.
Az a terület, mely Béla herczeg ellátására rendeltetett s az első hazai részfejedelemség volt, az ország keleti és északi vidékeit, a Bihar és Pozsony vármegyék közti földet ölelte föl. Béla lengyel nejével és két fiával
tért haza, átvette herczegségét s buzgón támogatta bátyját királyi teendői teljesítésében. A két testvér igaz testvéri egyetértésben élt s erényeiben
összhangzatosan kiegészítette egymást. Az egyik jó uralkodó, a másik vitéz
katona volt. Béla tapintata, melylyel a király elsőbbségét mindenkor elis- rakta meg, eleséggel látta el s védelmét kipróbált vitézekre bízta. A császár augusztusban fogott vívásához, de minden igyekezete megtört a védők hősiességén. Zotmund, a merész búvár, társaival egymásután fúrta meg hajóit, melyek az eleséget és hadiszert szállították, úgy, hogy a német tábort ismét az éhség réme környezte. Henrik szeptemberben abba is hagyta Pozsony vívását s óriási áldozatok után minden eredmény nélkül tért haza „megtörve és meggyalázva.“ Újabbi kudarcza császári tekintélyén kiköszörül- hetetlen csorbát ejtett. A császár nem kötött ugyan békét Endrével, de ereje a magyar háborúban olyannyira kimerült, hogy nem fenyegethette többé Magyarországot.
A függetlenségi harczok e fényes lefolyása meggyőzte a világot a magyar állam szilárdságáról s dicső séggel övezte Endre király és Béla her- czeg nevét. Majd jobbra fordultak a nemzetközi viszonyok is. III. Henrik császár meghalt (1056) s helyét egy gyermek, a kiskorú IV. Henrik foglalta el s német részről újabb támadásróljó ideig nem kellett tartani.
Endre király azontúl országa és alattvalói érdekeinek szentelhette tehetségét Tette is mindaddig, míg a királyi családban magában ki nem tört az egyenetlenség. Amíg Endrének fiai nem voltak, öcscsét és győzelmes hadvezérét, Béla herczeget, mindenképen megbecsülte s úgy bánt vele, mint koronája várományosával. Csakhogy időközben több gyermeke született, két fia, Salamon és Dávid, egy leány, Etelka s oly mértékben, amint fiai nőni kezdtek, romlott meg viszonya Bélával. Feltámadt benne az atyai érzés s fiára, Salamonra óhajtotta a koronát átszármaztatni. Ekképen családi érdeke ellentétbe jutott adott szavával és az államérdekkel, a minek végzetes következményei voltak. Egész külpolitikája megváltozott. Múltjával rideg ellentétben, a bizánczi és a német udvarok jóakaratát igyekezett megnyerni. Kommén Izsák görög császárral oly egyezségre lépett, mely az országra hátrányosnak látszott. Fia, Salamon számára a németeknél keresett arát s Ágnes császárné, III. Henrik özvegye, ki kiskorú fia, IV. Henrik nevében a birodalmat kormányozta, szívesen fogadta ajánlatait. Leányát, a 10 éves Juditot, az alig öt éves Salamonnal jegyezte el, mire Endre megkoronáztatta (1057) Salamont. 1058 nyarán Ágnes császárné leányát a magyar határszélre kisérte, hol Endrével s a gyermek Salamonnal találkozott, kikkel, az ifjú ara a magyar udvarba jött, hogy magyaros nevelést nyerjen.
Ekképen Béla herczeg egyszerűen elesett a trónöröklés jogától. Endre érezte, hogy igazságtalanságot ejtett Bélán, bizalmatlankodni kezdett iránta. Élesztették gyanúját rossz nyelvű udvaronczok, kik folyton azzal rémítették, hogy amíg Béla él, Salamon uralma kétes és bizonytalan marad. Béla ellenségei mindinkább elhatalmaskodtak s végre életét is fenyegették. Magyar hívei azonban idejekorán értesítették a veszedelemről. mire a herczeg családjával és fiaival, Gézával, Lászlóval és Lamperttel lengyel tőidre menekült rokonához, II. Boleszló lengyel herczeghez. Ez haddal küldte vissza (1060), míg Endrének tetemes német sereg sietett segélyére. Így kitört a testvérháború, melyben a magyarság Endrét és pártját Salamont, a német befolyás cserben hagyta s Bélához csatlakozott. Endre cseh-német segélyhadával egyedül maradt s oly vereséget szenvedett, hogy még vezérei is foglyul estek. Maga Endre is elesett a csatában, közben saját lovasai taposták agyon, talán betegen eljutott Zirczre.
Béla királyságát az ország örömmel üdvözölte s a főpapok már de- czeiuber 6-án Székesfejérvárt megkoronázták a győztes herczeget. Hogy alattvalói minden rétegének kívánságaival megismerkedjék, csakhamar (1061) Fejérvárra országos népgyülést hivott össze. Minden falunak két-két értelmes embert kellett oda küldenie, hogy gazdag és szegény panaszát, óhaját előadja
Az ilyen gyűlésre azonban még nem voltak meg az alkalmas elemek s Fejéivárt csakugyan fölöttébb vegyes társaság, mindenféle műveletlen nép sereglett össze. Néhány kolompos könnyű szerrel az egyházra irányította az elégedetlenséget. Elhitette a tömeggel, hogyha a pogánysághoz visszatér, minden bajának vége szakad Az egybegyűltek egy része csakugyan arra kérte a királyt, állítsa vissza a régi jó időket, a pogányságot. Béla egyszerűen szétverte az oktalan tömeget, mely a vidéken itt-ott egyideig még háborgott, de lassankint önként visszatért a keresztény valláshoz és állami rendhez, melyet a király fáradhatatlan buzgalommal, czélszcrű törvényekkel, helyes kormányzással igyekezett biztosítani.
Az ország békés fejlődését újra a németek harczias törekvései fenye
gették.
Azon ürügy alatt próbálták Magyarország felett a fenhatóságot megszerezni, hogy Salamont, a törvényes királyt, akarták trónusára visszahelyezni. A birodalom a mainzi gyűlésen 1063-ban el is határozta a háborút Hatalmas, mindennel fölszerelt sereggel indult az országba s oly biztosra vette győzelmét, hogy magával hozta Salamont s nejét, Juditot.
Béla ezúttal is gondosan előkészítette a védelmet s a németek a határon oly erős ellenállással találkoztak, hogy csak véres harczok után törhették be a mosonyi kaput. De míg hadai a határon küzdöttek, Bélát magát végzetes baleset érte. Trónszéke összeroskadt s a király súlyos sérü
léseket szenvedett. Még holtbetegen is a táborba vitette magát, hol azonban állapota egyre rosszabbra fordult. Közvetlen a döntő csata előtt befejezte
rövid, de fényes pályáját (1067 szept. 11.).
A király halálával legidősebb fia, Géza herczeg vette át a hadak vezetését. De nem tartott igényt a trónra, hanem testvéreivel lengyel rokonaihoz menekült. Így Salamon harcz nélkül bevonult Székesfejérvárra s birtokábajutott a királyi hatalomnak.
Anyja, ki haza kisérte, osztotta meg a 16 éves királylyal az uralkodás terhét s hálája jeléül Ottó bajor herczegnek, a német sereg egyik vezérének ajándékozta azt a kardot, melyet a hagyomány Attila kardjának nevezett (1.269. old.). Amint a német hadak az országból kivonultak, Géza lengyel sereggel ismét haza jött, de nem azért, hogy a koronát megszerezze, hanem azért, hogy atyai örökét, a herczegséget megkapja. Könnyű volt tehát vele megegyezni. Az anyakirályné okos, tapasztalt asszony s Judit, az ifjú királyné, ki szívesen követte derék anyósát, valamint a főpapok, a viszály békés megoldását óhajtották, mi csakhamar megtörtént. 1068. január 20-án Salamon király és Géza herczeg megkötötték a békét.
Salamon király fiatal élete egy részét idegenben töltötte, hol idegenszerű nevelést nyert. Az, hogy németek helyezték a trónra, szintén nem volt alkalmas arra, hogy népszerű legyen.
A királyi udvarban ismét elszaporodtak az idegenek, németek, olaszok s befolyásolni igyekeztek az uralkodót, ki könnyen hajlott az áruló besúgásnak és csakhamar a lelketlen cselszövők, önérdekből Géza herczeg és testvérei ellen bujtogatták. Noha a herczegek kifogástalanul viselték magukat, álnok, tanácsadók lassankint izzó lánggá lobbantották Salamon kicsinyes lelkében a gyűlölséget. Pedig az ország boldogulása, a király trónja egyaránt attól függött, minő lesz az egyetértés Salamon és a herczege< közt. Géza és öcscsei sokat hadakoztak Salamon helyett. Legfényesebb diadaluk azon. ban a besenyő, vagy talán a kun betörés visszaverése volt. Ezeknek a barbár népeknek egyike Erdélybe tört (1068) s dúlta, égette Bihar, Szatmár vármegyéket is. A király és a herczegek gyorsan összevonták hadaikat s a dús zsákmánynyal hazatérő ellenség után nyomultak. Kerlésnél (Szolnok-Doboka megyében, a Szamosba szakadó Sajó völgyében; a sok cserfától a csata színhelyét Cserhalomnak nevezték) utolérték, bekerítették s legnagyobb részét levágták. E harczban Géza herczeg öcscse, László herczeg, lovagi bátorságával hirtelen országos hírnevet szerzett. Az ellenséget üldözve észrevette, hogy egy besenyő vagy kun lován egy fiatal nőt, a krónikák szerint egyik püspök leányát, czipel magával. László nem pihent mindaddig, míg utói nem érte, párbajban el nem vágta s szép foglyát ki nem szabadította.
A király és a herczegek e hadjáratból dicsőséggel tértek haza és Salamon Bizáncz
László párbaja a kun harczossal.
A derzsi unitárius templom falfestménye, mely 1419-ben készült.
elleni küzdelmében is igénybe vette rokonai támogatását. Akkortájt új ellenség jelent meg a magyar állam határain. Ugyanabból a népcsaládból, melyhez a magyarok is tartoztak, új nép, a kún vált ki s Ázsiából előre nyomulva, 1060 körül tűnik fel Európa északi részeiben. Csaknem ugyanazon az úton, mint a magyar, törtetett előre s hamar megjelent Etelközben, honnan a besenyők a mai Bulgáriába húzódtak előle. Onnan a besenyők csak bizánczi területen, a bizánczi hatóságok elnézésével juthattak magyar földre. Bizáncz pedig nem állta útját rablótámadásaiknak, sőt valószínűleg maga irányította őket Magyarországra, melynek déli részeit 1071-ben. az Alduna felől elárasztották Ezt megtorlandó, Salamon a herczegekkel levonult délre s anélkül, hogy a görög császárnak hadat üzent volna, megfenyítette az álnok bizánczi határszéli hatóságokat. Vívni kezdte. Nándorfejérvárt s hosszú ostrom után, melyben nem a császár, hanem a besenyők segítették a védőket, el is foglalta. Niketász, a görög várparancsnok katonáival megadta magát.
A fejérvári diadal igazi hő se Géza herczeg volt; őt illette a zsákmány oroszlánrésze, ő kötötte meg Niketészszal az egyezséget s hajtotta lelkiismeretesen végre.
Mindez fájt a királynak, kit besúgók is lázítottak rokonai ellen. Különösen Vid, bácsi ispán volt á király gonosz szelleme. Reá, nem pedig higgadt anyjára és nejére hallgatott s nem leplezte többé gonosz indulatát Géza és testvérei irányában. Egyre újabb összeütközések támadtak Salamon és a herczegek közt, a király elfogatta Géza híveit, ez meg a főcselszövőt, Vid ispánt. Nemsokára elbocsátotta ugyan, de Vid bősz gyűlölettel tért haza s még inkább bujtogatta a királyt, sőt elhitette vele, hogy Gézát saját ispánjai cserben hagyják, mihelyt a király megtámadja. E föltevésben Salamon 1074 elején csakugyan Gézára tört s Kemej földjén — a Debreczen és Karczag közti síkon — meg is verte (1074. febr. 26.). László herczeg azonban segítségére sietett bátyjának. A két testvér Vácznál egyesült s csakhamar új csatát vívott Salamonnal.
Mogyoródnál folyt le a király és a herczegek közt (márcz. 14) az a döntő mérkőzés, melyben Salamon, noha vitézül forgatta a kardot, teljes
vereséget szenvedett, Vid, több más ispánnal, a német és cseh segély
had vezéreivel meg elesett. Erre Salamon övéivel Németországba futott. Hogy egy csatában elvesztett mindent, az arra vall, hogy uralma kezdettől fogva idegenszerű volt s nem bírt a nép szívében gyökeret verni. A magyarság még olyan uralkodót sem tűrt meg többé trónusán, kit csak rokoni érdek is fűzött a császári politikához.
Szent Móricz vértanú lándzsája egy szeggel Krisztus keresztfájáról (1. 321).
A pápai legátusok I Frigyes előtt.
AZ INVESZTITÚRA-HARCZ.
VIl. GERGELYTŐL II. FRIGYESIG.
VII. munkáját. császári tették. ban tehát lélek,
Gergely, a Tervei állásával hatalom alá
De a királyi hatalom,
rendelték
pápa, befejezte;
növekedtek. Nagy pápaságot központi tekintély hogy is, hogy Ez
a
mint
folyton hanyatlott, míg a pápai pillanatot, hatalmat
elérkezettnek
hanem a test
tisztaságát, a papban.
látta a
fölötti
az erő szakoskodásokat.
Ez a terv azonban
Hildebrandnak,
Károly
s az
tekintély,
most is
magához
a szerzetesnek és Nagy egyházat az e hűbéres növekedett.
erkölcsök természetes nemzetek megerősíték függetlenségüket.
Gergely föl akarta szabadítani a alól, reformálni az egyház erkölcseit és
Ottó
államba századokA pápa a az
ragadja nemcsak
így folyton ellenőrizhesse
a czél s ez
sikerült s
még sem
pápaságot
fegyelmét,
a becsvágy az európai
a német
függetlenné
fönhatóság
tenni a
múló hatalmaktól s végül uralkodni a világiakon, népeken és fejedelmeken üdvösségük érdekében.
Az első pontot megvalósította II. Miklós dekrétuma; a másodikat
VII. Gergely több intézkedése, így a papság reformálása, a nőtlenségbehozatala és a szimonia ellen hozott szigorú rendszabályok által, a harmadikat az által, hogy megtiltotta a világi fejedelmeknek, hogy egyházi
javakat adományozzanak, a papoknak pedig, hogy azokat elfogadhassák; végül az utolsót az államok kormányzásába való beavatkozás által.
. IV. Henrik német és I. Fülöp franczia király nyilvánosan üzérkedtek az egyházi méltóságokkal, Gergely kiátkozással fenyegette őket és azzal, hogy hűbéreseiket feloldja a hűbéri eskü alól.
Angliában kényszeritette Hódító Vilmost, hogy Péterfilléreket fizessen
Követelte a fönhatóságot Magyarország, Dánia és Spanyolország fölött és a horvát fejedelmet kinevezte Dalmáczia királyának oly föltétellel, hogy meghódol a Szentszék előtt.
Itáliában azonban még sem volt mindenható a pápa. Rómában Czenzio prefektus föllázadt, elfogta Gergelyt egyik templomban és egyideig fogva
tartotta. Milanóban a polgárok elkergették Herlembaldot és pártfogoltját, Ottót, akik azon a czimen, hogy Gergely rendelkezéseit teljesítik, szörnyen
zsarnokoskodtak a városon, s aztán IV. Henriktől kértek érseket, aki
kasztiíiai neme-t küldött nekik. Ez volt a kezdete a Szentszék és a
császárság közötti harcznak, mely a történelem egyik leghatalmasabb drámájává fejlődött.
A körülmények nagyon kedveztek Gergelynek és Németországban magában is támpontokat adtak neki. Henrik egész kiskorúsága alatt hűbéri lázadások marcangolták az országot. Henrik 6 éves volt apja halálakor
1056-ban. A régensséget a bajor és a szász fejedelem kiragadták Ágnes
császárnő kezéből.
Mikor Henrik felnőtt, mindent elkövetett a lázadás leverésére. Türin-
giában nagy diadalt aratott s úgy látszott, sikerül vállalkozása, mikor
felhangzott a pápa szava, aki hallatlan vakmerő séggel megparancsolta neki.
hogy függessze föl a háborút, majd a szentszék dönti el a szászokkal való viszályát s mondjon le mindenféfe egyházi adományozás jogáról, különben
egyházi átok alá veti. A küldöttek még azt is mondták, hogy jelenjék meg Rómában s igazolja magát. Erre a merész lépésre IV. Henrik hasonlóval
felelt. A wormszi zsinatban, mely nyolcvanhat hozzá hű püspökből állt,
ünnepélyesen letétette ott Gergelyt 1076-ban.
A pápa nem ijedt meg. Alig szabadult ki Czenzio kezei közül, egyházi
átok alá vetette a császárt a Szentszék elleni lázadás címén. Alattvalóit
feloldotta a hűségi eskü alul. Ez az ítélet a szászoknál és sváboknál, akik
a frankoniai háznak amúgy is ellenségei voltak, kérlelhetetlen végrehajtókra
talált. Élükön sváb Rudolf és az olasz Welf állott, akit pedig Henrik tett
VII. Gergely pápa.
meg bajor királynak. Triburba diétát hívtak össze, fölfüggesztették a császárt méltóságától és letétellel fenyegették meg, ha nem vetné magát alá
Róma parancsainak. v
Henrik megalázkodott, megígérte, hogy Augszburgba általános gyűlést
hiv egybe s könyörgött a pápának, hogy jöjjön oda s oldja nem akarta, hogy ellenségei közeledhessenek egymáshoz, Diétát s maga ment Itáliába a pápa bocsánatát kérni.
Gergely ezt oly megalázás árán adta csak meg, amilyent soha el nem szenvedett.
föl. De mert megelőzte a
uralkodó még
A pápa aki föltétien
akkor a kanosszai kastélyban tartózkodott, a híres Matildnál,
híve volt a Szentszéknek s talán a leghatalmasabb hűbérese
Itáliának, mert övé volt Toszkana, Spoleto, Parma, Plezausz s több része Lombardiának.
IV.
három bocsátották. egyúttal a folytonos
Henrik mezítláb jött kihallgatást kérni, napig kellett így a hóban
Gergely föloldotta, de
német korona kérdését, hogy így
aggodalomban tarthassa.
de
állnia, míg be- nem döntötte
Henriket
ellen-
Rettenetes
fél volt az isten e földi helytartója.
kelté tört
isten vegye a gonosztettekben,
másik felét Henriknek így esküdjék, ez megrettenve
Egy ostyát mondván, hogy bűnös azokban ják. Mikor a ő is
az ajánlatot. (1077).
Azzal, hogy erős ellenségeivel emelkedett. tennie, hetetlenül lázadók akarták oldani.
vagy
hagyott
maguk azt meg
Rudolfot
le
s egyik felét
el nyomban
melyekkel nyújtotta, utasította
Henrik meghajolt, az összeütközést.
mindent
a trónról.
következtében
Egyébként lemondania kérdés
királynak vá
lasztották, aki a
legátusok támogatása az in
vesztitúráról
való lemondás
sal vásárolta meg (1077) s akit a pápa ünnepélyesen el is
Konrád képe. ismert.
ív. Henrik fia. Henrik azonban
győztes maradt. A
wolksheimi csatában Bullion Gottlried
megölte Rudolfot s a győzelem egész Németország urává tette (1080).
Fia eközben nagy diadalt aratott Itáliában.
Matild egy részétől, nai érseket tette meg.
Gergely hősiességének
grófnőt megfosztotta
bevette Rómát
III. Klemens
maga csak
köszönhette,
Henriket
s a néven
jószágai raven- pápává
a normando
hogy nem
jutott fogságba. Náluk is halt m eg
1085-
megette, életét, ha vádol- hogy vissza
elkerülte
De újra kockára
Mert
a
tul-
fölkellett eldönt- német
Boniíáczíu3z( Tuszcia őrgröfjti
Matilda grófnő atyja.
Gergely korán halt
morultabbul pusztult el,
trónt, Roger szicíliai
ragyogtatta a pápaság ban karénekesnek akarta énekelni, de ott is 1106-ban Liózsben, ahol isten bosszúját könyörögte az apagyilkos ellen. Porai öt évig fe- küdtekjeltelen sírban.
Mégis az apagyilkos fiú, V. Henrik vetett véget az invesztitúra viszálynak.
Matild grófnő halálakor mindenét a Szent Széknek hagyta.
Henrik magának követelte azokat.
A területeket, mint a birodalom feje, a szabad birtokokat mint a grófnő legközelebbi rokona.
Magához is vette őket.
Ez a jövőre új viszály csirája volt. A két párt
tvégre belátta, hogy viszá- íyából csak a hűbéresek
és az olasz polgárok húznak hasznot s elhatároz
ás hogy a vitás jogokon isztozkodnak.
A wormszi konkor-
tum 1122-ben ezeket
nondja: Beleegyezem,
mondja II. Kaliksztus lápa a császárnak, hogy a királyság püspökeinek
RCX+HOC RODVLF’ FAKdPLEGEPEPTUS
IQlOhVWLlfiJNON OKKIÍHOniSNODI
Sváb Rudolt képe.
IV. Henrik elienkirálya volt; mint Vll, Gergely hive harczolt IV. Henrik ellen. 1086-ban Merzeburg mellett
kánoni válasz-
szabad
lomaibana
sebeiben halt meg.
E/idrci
IV. Henrik Kanosszában, Matilda grófnő várkapnja előtt vezekel.
közepén közvetlen uradalmakat és‘császári városokat, melyek csak a császártól függőitek, hiába adta meg az öröklés jogát a nemesi területeknek, melyet már 1037-ben Itáliában is megcselekedett.
A nagy hűbéresek — már régóta örökös joguak — megvédték, vagy fegyvervei szerezték vissza előnyüket a választó királyság fölött. Még a császár ügynökei, a palatínusok is, akik a nagy területeken az ő tekintélyét voltak hivatva képviselni, a várgrófok, kik a városokban ugyanezt a tisztet teljesítették, is utánozni kezdték a Karling-császárok hajdani ügynökeit: függetlenítették magukat s örökössé tették a rájuk bízott birtokokat.
A hübéresség Lotár alatt még hatalmasabb lett. Ez gyönge fejedelem volt, aki nagyon mélyre hajtotta fejét a pápa előtt.
II. Innocens a császári koronát adta neki, hogy mutassa, hogy ő rendelkezik azzal. Képet is festetett róla. Lotár térdenállva hódol azon a
pápának, alatta pedig ez áll: „A király a pápa embere lett, aki a koronát
adományozza neki“. Lotár beleegyezett, hogy hübérbe vegye a pápától Matild grófnéjavait.
A birodalomban Lotár két hatalmas család közé szorult: a sváb uralkodóház és a bajor uralkodóház közé. Az előbbi ellen harcolt, de nem
bírta leverni, az utóbbit emelte, amennyiben Henrik fejedelemmel elvétette leányát. Lotár halálakor Henrik összes uradalmait örökölte s így uralma
a Balti tengertől a Tiberig terjedt, de területei egymástól különváltan feküdtek, ami gyöngítette. A Hohenstaufoké ellenben érintkeztek: a sváb és
a frankoniai fejedelemség.
Lotár halála után (1371.) világos volt, hogy a korona e két ház egyikére
száll. A szász volt az erő sebb, de éppen ezért nem merték a német urak
rábízni s éppen e miatt a majenszi diétán a szász és bajor követek távol
létében Hohenstaufen Konrádot, weiblingeni urat tették meg királynak.
Henrik tiltakozott. Ő volt a Welf-ház feje. Hívei gelfeknek nevezték magukat. Konrád hívei pedig a gibelinek voltak. Küzdelmüket a welfek és gibelinek tusájának nevezik. A pápaság és Itália függetlenségének hívei voltak Itáliában is a gelfek, a császár párthívei a gibelinek.
Henrik, akit Konrád birodalmi átok alá vetett, megfosztatott fejedelemségétől; fia, Oroszlán Henrik visszaszerezte ugyan Szászországot, de Brandenburg őrgrófság híján, melyet a birodalom közvetlen területének tettek meg (1142) Albert, a medve javára. Bajorországot az ausztriai
őrgrófság kapta, mely 1156-ig megtartotta. Akkor visszakerült az is Oroszlán Henrikhez, de Ausztria kivételével, mely 1156-ban közvetlen feje
delemség rangját kapta.
III. Konráddal kezdődik a Hohenstaufok ragyogó dinasztiája. Alatta az
olasz kérdés szünetelt, nem törődtek vele, de mikor halála után a korona fiára szállt, az 1122-ben felfüggesztett küzdelem Itália birtokáért annál hevesebben tört ki.
Itália képe teljesen megváltozott. Az 1057-iki rendelet meghozta gyümölcsét. Fejedelmek, őrgrófok, grófok, püspökök, abbék elvesztették főhatóságukat és igazságszolgáltatásijogukat.
Matild grófnővel a nagy hűbéresség utolsó romja is eltűnt. Csak egy
sereg apró független úr és polgári közigazgatású város keveréke volt lát
ható egész Beneventig, ahol a mindenképpen ragyogó normand királyság kezdődött.
az
fölujitották Milanóban ezek
a pillanat, római Génuában
a
Ez volt kebelükben zuljaik: lában szenátus-fajta kezete, vagyis parlament, mely fokban polgárok dalmaikat ésjobbágyaikat.
A pápára való tekintettel Róma még nem követte a többi példáját, ezt csak a 12. század közepén cselekedte meg.
Abelard doktor tanítványa, bresciai Arnoldo szerzetes volt szellemi és anyagi hatalom elválasztását, a papi kormányzat
a 12, gyakorolták testület
melyben az községi
6,
végrehajtó
segédkezett
a döntött. A szomszédos vehettek abban részt,
nekik. főtéren kastélyok kívül
olasz köztársaságok kormányzatot. Meg Flórenczben 4, Pizában igazságszolgáltató szabademberek össze, nemesei mindazonáltal
és
A
ült
megalakultak s voltak a
6 stb.
hatalmat.
általános
volt a
minden
megőrizték
legfőbb s
városban
saját
kon-
Álta-
Egy gyüle- utolsó
mint
ura-
itáliai
város
az, aki eltörlését,
római köztársaság visszaállítását követelte.
1144-ben II. Innocentet elkergették Rómából, 56 tagú szenátust alakítottak, a négy szakramentális betű ismét megjelent a közokiratokon.
II. Luciusz pápát, Innocent utódát, aki fegyveres hatalommal akart ellent- állni, a Kapitolium lépcsőjén ledobták s a forradalom győzött.
Az egész félszigeten, a nápolyi királyságot kivéve, a köztársasági kormányzat működött. A nemesség boldog volt, hogy részese e szervezetnek. Szent Bernát megnyugodott a poziczióban, melyet a pápa számára alakítottak s azt írja tanítványának, Jenőnek, hogy hagyja a csökönyös rómaia
kat és cserélje be Rómát a világ ellen.
1152-ben márczius 5-én a majnai Frankfurtban az akkor uralkodó sváb herczegek III. Frigyest választották meg német-római császárrá, mint ilyen I. Frigyes név alatt foglalta el a trónt. Szakálláról Barbarosszának (rőt- szakállu) hívták és így nevezi őt a történelem is.
Barbarossza Frigyes a legkiválóbb középkori fejedelmek egyike volt.
Császári méltóságához megfelelő egyénisége tüntette ki a természet. Férfias-
IV. Henrik császár Kanosszában. Egykorú rajz, melynek latin aláírása magyarul így szól: A király kéri az
apátot és könyörög Matildához. Ezt Donicio szerzetes rajzolta a „Matilda élete“ czímű munkájában, melyet
a kanosszai klastrombán irt meg.
sága, hő siessége, fejedelmi lemmé tökéletesítették.
nagyságáért és czéljául szóló nagy birodalmat,
jó
Barbarossza
tűzte ki,
melyben
indulata,
is
hogy
Itália
hivatásának tudata kitűnő lelkesült Nagy Károly megkísérli visszaállítani
is fennhatósága
ebben a törekvésében hatalmas ellenfele volt a pápai uralom és a velfek.
Barbarossza Frigyes nem valamennyi város fölött Matild örökségét, Nápolyi, érvényesítésére átkelt az Alpokon. bizalommal általános ellen nyomult, pápának bresciai katonái
mondott le könnyű a fönhatóságot, a
Szicziliát, Korzikát és
Gyermekes csakhamar Róma
fogadták, pedig fölháborodás támadt. ahová IV. Adrián
Arnoldót, akit elégettek,
koronát, volt tekintélye Adrián is, akit valóival kibéküljön.
A rómaiak a birodalom az
fejede- birodalma a világra alá tartozzék, de
szerrel császári
Szardíniát.
már Frigyes hívta, s aznap,
elégszer
fölégette
elfogatta
mikor
Itáliáról. Követelte jogokat Rómában, Követeléseinek
a föllázadt város 1000 érvényesítésében, hogy általános ő helyezett méltóságába vissza,
követeket küldtek övéké s fölajánlják
megesküszik és 5000 ezüst márkát fizet nekik.
A császár így válaszolt:
— „Ti várostok
csülni, de amint egyik
hajdani
írótok
A X-ik századból való kéziratból.
polgárát ölték lázadás ellene
Barbarosszához,
neki, ha
fényére
mondja,
csalatkoztak. De
Csierit, Tortonát, és kiszolgáltatta a átvette a császári
Oly kegyetlen ellene, hogy
meg.
tört ki
fordult,
akinek
jogaik
üzenték,
én
még
alatt-
azt tiszteletben
hogy
tartására
hivatkoztok, volt, elmúlt. ... A ti lovagjaitok
az csak a mienk zulaitok, közt
vannak. Nagy
megtudom
A ti szenátustok, ma a Károly
azt be- Rómátok kon- németek
és Ottó
meghódították birodalmotokat Kötelességtek engedelmeskedni...
A pápa azt akarja, küldött ne kül Rómába.
követeli Matild hogy semmiféle léphessen engedelme
javait s császári nél-
A császár ezt írja neki:
„Mit bírt az egyház Konstantin idejében a császárok uralma előtt.“
Amire a pápa megint ezt feleli:
»A császár ugyanazt a hatalmat tulajdonítja önmagának, mint mi, mintha a mi hatalmunk a föld egy kis szögletére szorítkoznék, mint Németország, a legkisebb királyság, míg a pápák nem tették nagygyá. A frank
Barbarossza Frigyesnek a Rajna partján, Kaisersworth-nél épült császári szék-kastélya.
királyok nem bivaly vonta szekereken jártak-e, míg Zakariás pápa fölszentelte Nagy Károlyt? Aminthogy Róma fölötte áll Ákhennek, azonkép
mi fölötte állunk e királynak ... “ Így szólt a pápa, de hozzá teszi, ha a
császár engedékeny lesz az egyház iránt, el fogja halmozni jótéteményekkel. E szavak azonban, melyek úgy hangzottak, mintha az úr beszélne hű
béresével, fölháborították a germán diétát. A legátus még csak fokozta e szavakkal:
— „Eh! Hát kitől kapja a császár koronáját, ha nem a pápától?“
Wittelszbach herczeg erre szét akarta hasítani a fejét, (lásd 351.)
A római nép becsvágya csak agyrém volt, de a két másik hatalmas, eleven erőben rejlett.
Frigyes 1158-ban visszatért.
Általános elkeseredés fogadta. Rombolni kezdett. Első áldozata Milano volt. Előbb fölépítette vele szemben versenytársát, Lódít, aztán 9000 ezüst
márka adót vetett ki a városra. Majd császári polgármestereket akart rá és a többi olasz városra erő szakolni. Milano, Brescia, Plézansz, Kremona
föllázadtak. IV. Adrian pápa meghalt, a bíborosok összevesztek; volt egy császári pápa III. Viktor és egy nemzeti pápa III. Sándor. A harcz rettenetes volt mindenütt, különösen azonban Milanóban. Hét évi ostrom után
az éhség megadásra kényszeritette a várost. A lakók összetörték függetlenségük lobogójának rudját s szétszórták. Valamennyi szomszédos város megrohanta s elpusztították 1162-ben. III. Sándort elkergették Itáliából. Francziaországba menekült, ahol VII. Lajos és II. Henrik angol király el- ösmerték.
Itália ekkor megkisérlette az egyesülést, míg Frigyes új erőt gyújteni
Németországba ment. Megalakult a lombard liga, melyhez csakhamar az egész Pó völgye csatlakozott Velenczétól — Piemontig: Verona, Vicseuza,
Trevizo, Padua, Kremona, Brescia, Bergamo, Mantua, Ferrara, Bolonya, Modena, Reggio, Parma, Plézánsz, Lodi; Milánót fölépítették.
III. Sándor pápa állt Itália élére a német uralom ellen. Nevére várost alapítanak, Alekszandriát, hogy a császárpárti szomszédos Pádiát folyton nyugtalanítsa.
1174-ben Frigyes Németországnak csak fél haderejével tért vissza. Oroszlán Henrik, a welfek főnöke, megtagadta támogatását, noha a császár térden állva könyörgött, hogy kövesse. E pillanattól imádták a welfeket
Itáliában, mely egyébként hazájuk volt. Alekszandria négy hónapig föltartóztatta Frigyest, ezalatt a szövetségesek hadserege egyesült. Frigyes Milánó
mellett támadta meg őket 1176-ban. Két milánói csapat, a nagy lobogó és
a halál zászlóalja, melyeket az óriás Giuszano Albert vezetett, az itáliaiak , javára döntötte el a csatát. Frigyes lebukott lováról s néhány napig azt beszélték, hogy meghalt. Örült, hogy III. Sándor fegyverszünetet kötött vele.
Hat évvel később 1183-ban a konstanzi szerződés végkép szabályozta az itáliai függetlenség kérdését. A pápa visszakapta Matild szabad birtokait. A városok megőrizték korábbi jogaikat, hogy hadsereget tarthassanak, falakkal erő sítsék a várost, hogy területükön úgy polgári, mint büntető bí
ráskodást gyakorolhassanak s hogy egymással szövetkezhessenek. A császárnak csak a helybenhagyási joga maradt meg. Mint 1122-ben, a csá
szári tekintély most is csökkent s VII. Gregor árnya kettős diadalnak
Oroszlán Henrik leborul Rőtszakállú Fiigyes lábaihoz.
A maulbronni klastrom, mint a középkori klastromok mintája. Az ilyen várszerü, erődített klastrom néha erősebb volt, mint valami fejedelmi vár.
örülhetett. De a hegyeken túl Frigyes mindenható volt. Oroszlán Henriket megfékezte, megfosztotta területeitől, a szász és bajor fejedelemségtől. Oroszlán Henrik személyesen önként megjelent Frigyes előtt, lábaihoz borult és kegyeire bízta magát, amire a császár Oroszlán Henrik örökölt birtokait
Lüneburgot és Brunszwikot meghagyta, ott Oroszlán Henrik uralkodó családot alapított, mely ma is uralkodik Hannoverben s Angliában. A dán
és lengyel király elismerte Frigyes fönhatóságát s a külföldi követek eljártak diétáira.
Leghíresebb diétája a majszi 1184-ben, amelyen közel 70,000 lovag vett
Barbarossza Frigyes elbúcsúzik híveitől, mikor Palesztinába indul.
részt. A császár ekkor fiai között koronákat osztott szét, majd 63 éve daczára részt vett a lovagi tornán. De kevéssel utóbb a nagy király, mikor
Jeruzsálemet meg akarta hódítani, belefuladt a Czidnuszba (1190). (1. 367.)
Északi Itália kisiklott a császár hatalmából, de a déli részeket erősen fogta. Fiát II. Roger szicziliai király leányával, Konstanzával, házasította össze s ígyjogot szerzett a nápolyi királyságra.
VI. Henrik (1190—1197) érvényesítette is őket. Meghódította a nor- mand királyságot 1194-ben, ahol vérszomjasnak mutatkozott s hogy nyitott
útja legyen, fölemelte az itáliai hűbéreseket, akiket elődei lealacsonyítani törekedtek. Halála, fia kiskorúsága (csak 4 éves volt) és III. Innocent pápa
trónralépte 1198, megváltoztatták a dolgokat.
III. Innocent a szegni grófi családból származott s csak 37 éves volt, mikor ellenkezése ellenére pápának választották. Uralkodását VII. Gergelyhez hasonlóan kezdte, intézkedései mindenben VII. Gergelyre emlékeztettek Pedig az új pápa még saját egyházi székhelyének sem volt ura. Kényszerítenie kellett a római konzult, hogy ismerje el, hogy állását tőle s nem
a császártól kapja. Hogy a Szentszék tekintélyét helyreállítsa, keresztes hadjáratot rendezett, a negyediket. Végre azon a czímen, hogy a világ er
kölcsi irányának megállapítása a pápa joga, beavatkozott korának minden uralkodójának ügyeibe az egyiket fenyegetve, leintve a másikat.
Egyházi átokkal kényszerítette a franczia királyt, hogy nejét Ingeborgot visszavegye, a kasztiliai és portugál királyt, hogy a mórokkal békét kössenek, Norvégiában egy
emelte. A magyar királyhoz követ érkezett a pápától, aki megfenyegette, hogy fiát meg-
Németországban két hatalmas fejedelem küzdött a hatalomért: Fülöp, szabadság és minden élet megszűntétjelentette volna.
A pápa Ottó pártját fogta, akinek nem volt birtoka Itáliában, hohenstaufen Fülöppel szemben, akinek családja úr akart lenni az egész
félszigeten.
Ekkor kezdődött a gelfek (welfek) és gibelinek (weiblingek) hires küz
delme. Ebben a harczban csakhamar Itália is részt vett, mely már nem volt egységes, mint Barbarossza Frigyes alatt.
A városok összevesztek. III. Innocentnek a lángesze volt minden hatalma és roppant tekintélye.
Fülöpöt 1208-ban meggyilkolták s mikor így a gelf császár egyedül maradt, ugyanazokkal a követelményekkel lépett föl, mint a sváb házból
való császárok. Csak az uralkodóház változott, a törekvések nem.
Ottó megtagadta Matild birtokainak helyreállítását, sőt Puilli-t és Kalab-
riát is követelte, mint a birodalom hübérét.
Innocent kiátkozta kegyeltjét (1210) s a gibeliriek pártjára állva, az ifjú Frigyest mutatta be a németeknek, mint jövendőbeli császárjukat, kikötötte
azonban, hogy ez, amint császár lesz, mondjon le a kettős Szicziliáról,
mert látta, mily veszedelem Itáliára s a Szentszékre, ha Németország és a
félsziget déli része egy kézben van.
A pápáknak azontúl mindig az volt a törekvésük, hogy Felső-Itália
más kézen legyen, mint Alsó-Itália hogy így a két versenytárs ellensúlyozza egymást és elnyomja a pápa hatalmát. Ezt nevezik a történelemben, a
pápák h i n t a p o l i t i k á j á n a k .
A pápaság és a császárság közötti küzdelem harmadik ideje II. Frigyes
trónralépésével kezdődött.
Frigyes, aki anyja révén szicziliai volt, fiatal korában III. Innocent
gyámsága alatt állott. Tehát olasz és egyházi nevelésben részesült. Brunsz-
wik Ottó a papok királyának hívta. Frigyes erélyes és tevékeny volt.
De müveit elméje tele ravaszsággal, hitetlenséggel. Rendkívül ügyes politikus volt. Egyébként az olasz szabadságot és a Szentszékét most már nem északról, hanem délről fenyegette veszedelem. Frigyes beleegyezett, hogy Németországban székel és a két Szicziliát fiának engedi át, de előnyt
adott Itália egének, szokásainak és poétáinak s így fiát nevezte ki régens-
nek Németországba, míg ő Nápolyba tette át székhelyét, melynek egyetemet adott.
Amint versenytársa Brunswik Ottó 1219-ban meghalt, Frigyessel kitört a háborúság.
Ugyanabban az évben Frigyes kijelentette, hogy elmegy a Szentföldre
és 1220-ban III. Honoriusz pápa (1216—1227) császárrá koronázta. Hogy a vállalkozás biztosabban sikerüljön, elvétette vele a trónjafosztott jeruzsá-
lemi király, Brienn János leányát, Jolandát.
Frigyes folyton talált ürügyet az elutazás elhalasztására. Ahelyett, hogy Jeruzsálembe ment volna, fölszabadította Szicziliát valami Murad beytől aki föllázitotta az ott élő szaraczénokat, s húszezret közülök a megerő sített Lukerába helyezett el, abban a reményben, hogy az egyházi átok nem ingatja meg hűségűket, mert sok jótéteménynyel halmozta el őket. Ugyanakkor a két Sziczélia helyreállításán dolgozott, melyet a normand fejedelmek nem szerveztek eléggé.
Honoriuszt 1227-ben aggastyán pápa követte, IX. Gergely, aki a
Vl-i k Henrik.
Ez az érdekes Ábrázolás középkori dalnok kéziratról való. Most Páriában őrzik.
pápai trónon érte meg 100-ik esztendejét. Ez nem fogadta el Frigyes ki
fogásait és megparancsolta, hogy végre útra keljen.
A császár elutazott, de néhány nap múlva visszatért azzal a kifogással,
hogy a vihar miatt nem mehetett tovább.
Gergely erre kiátkozta.
Ezúttal Frigyes csakugyan elment Jeruzsálembe (1228), melyet az egyptomi Szuldán átengedett neki s saját kezével vette el a koronát, me- yet senki sem mert volna kiátkozott fejére helyezni. Csakhamar megtudta, miért kellett oly sürgősen elutaznia Itáliából.
A második lombard liga, mely 1226-ban jött létre, megerősödött távolléte alatt és apósa Brienn János, a Szentszék katonája, belépett a nápolyi királyságba.
Frigyes hazatért és összegyújtötte szaraczénjeit, elkergette apósát és a ravennai diétán szövetséget kötött a hatalmas páduai fejedelemmel. Azt hitte, hogy ezzel északon helyreállította a békét. Nyugalmat akart, hogy nápolyi, messzinai és palermói palotáiban élhessen, görögökből, németekből, normandokból és szaraczénekből álló népe, poétákból, művészekből, csillagászakból álló udvarában.
Hirtelen meghallotta, hogy fia Henrik római király a Szentszék biztatására föllázadt ellene. Fölháborodva Lombardiába rohant szaraczénjeivel, megverte fiát és Körte Nuova mellett fényes diadalt aratott a lombard ligán (1237). Tízezer lombard halt meg és esett foglyul. Immár Itália ura volt, második fiát Enziót kinevezte Szardínia királyának, elkergette Sziczi- liából a dominikánusokat és francziskánusokat, akik ellene áskálódtak és kimondatta követeivel, hogy ő az élő törvény a földön.
Ez a kijelentés felbő szítette a pápát, aki kijelentette, hogy Frigyes az a nevekkel és blaszfémiákkal teli állat, melyről szent János beszél. Frigyes
erre a pápát elnevezte antikrisztusnak. A harcz teljes dühvei tört ki újra
a pápaság és császárság között. Gergely törvényen kívül állónak jelentette
ki Frigyest, föllázitotta ellene a toszkánai és romanyai városokat és a
császári koronát szent Lajos fivérének artoazi Róbertnek ajánlotta föl. Ez azonban bátyjajavára visszautasította.
Frigyes volt az erő sebb. Legyőzte a toszkánaiakat és romanyaiakat, hiába fegyverezte föl a pápa Velenczét és Génuát, a legtöbb város meg-
hódólt. Gergely ekkor zsinatot hitt egybe, 1241-ben Szent Iszán de Latran-
ban. Frigyes azonban körülzárta Rómát és hajóhadával, mely a pizaivaj
egyesült, megtámadta a genuai hajóhadat, mely a zsinatot vitte. Agénuaiak Melionánál vereséget szenvedtek s huszonkét hajót veszítettek; két bíbo
ros, egy sereg püspök, abbé, lombard városi követ esett Frigyes kezébe, aki ezüst lánczokat veretett az egyházfejedelmekre. Gergely fájdalmában meghalt.
Két évig üres volt a pápai trón. Végre 1243-ban a bíborosok agénuai
Vizen épült lovagvár a középkorban
Szinibaldot választották jól mitvárhat tőle:
— Szinibald barátom Innoczent elmenekült nál, aztán Angliában talan. Annak az
lehajtania a fejét. hívta a prelátusokat,
meg. Frigyes előre
meg IV. Innoczent neve
volt, — mondá — a pápa
Rómából s előbb Génuában, s végül Aragóniában keresett
embernek, akitől remegett az egész Végre Lyonba menekült, mely
hogy ott gyűljenek össze. el volt ítélve. Mégis elküldte
alatt.
Frigyes tudta
halálos
majd menedéket.
világ, nem
ellenségem lesz. szent Lajos- De hasz- volt hol
egyik érsekéé volt. Föl-
A zsinat 1245-ben nyílt
a zsinatra kanczellárját
Viny Pétert, hogy védje, illetve igazolja. Ez azonban egy szót sem szólt
s így Frigyes letételét mondta ki a zsinat. A másik küldött Szuessza
Taddeusz minden erejével tiltakozott az ítélet ellen.
„Megtettem kötelességem — felelte a pápa — a többi istentől függ.’ Frigyes mikor meghallotta az ítéletet, föltette koronáját és így kiáltott:
„Innen nem kerül le addig, míg a vér patakokban nem folyt.“ Európa többi uralkodójának ezt üzente;
„Ha én elveszek, mindnyájan elvesztetek. “
Itáliára zúdította a szaraczéneket, mialatt nevezett ki és keresztes háborút hirdetett Frigyes ellen.
Hasztalan lépett közbe szent Lajos. Eleinte fia Enczió foglyul esett s
Innocent
új
római királyt
Frigyes kedvencz nében sínylődött.
Frigyest ez aki meg akarta
eldöntetlen haláláig a
volt a bolonyaiak
harcz, de
börtö-
lesújtotta. Hívei elhullottak vagy mérgezni. Frigyes büntetésből
rencsétlen a falon szétzúzta fejét.
Frigyes hajlandó volt a pápánál. Beleegyezett, mekei közt feloszszák.
Innoczent
A császár
meghajolni és hogy
elárulták, megvakíttatta,
mint Viny
mire a
Péter, sze-
szent
Németországot
Lajost kérte
és Szicziliát
fel közbenjárásra törvényes
gyer-
ki akarta betegen s
állhasson.
Rómán boszut vérontást vitt véghez, szár hirtelen delemnek. Egyúttal
ezt a „viperafajzatot“ s
mégegyszer a szaraczénokat
zsarnok Eccelino de
törhessen,
irtani
megtörtén A páduai hogy magának Frigyeshez utat
halála Fiorenzolában 1250-ben végét vetette azonban a német uralom bukását is
hajthaílan
hívta,
Romano
de
maradt.
hogy iszonyú a csá-
a szörnyű küz-
jelentette Itáliában.
A félszigetre új korszak: a szabadság korszaka kezdődött.
A speier városi székesegyház pecsétje.
\ Szentföld a keresztes hadjáratok aluli.
Jafía a tenger felöl
A KERESZTES HÁBORÚK KORA.
A SZENT FÖLD.
A Földközi tenger szakgatott partvidékei elválaszthatatlanok az Ó-kor s
földrészét egymástól elválasztaná, ez a hatalmas, végtelennek látszó víz
tömeg összekötötte őket s a hullámaitól öntözött partokra már a legrégibb időben forgalmat, életet, művelődést s vállalkozási szellemet hozott, míg
a három földrész belső területei még nagyon soká a legsötétebb barbarizmusban tengődtek. Egyptomiak, fönikiaiak, karthágóiak,görögök, makedónok és rómaiak egymást váltották föl az Ó-kor történelmének irányításában, vagy legalább kemény harczot vívtak a vezető szerepért.
Ha a Földközi-tengernek távol keleti részén az Ázsiát és Afrikát összekötő partok mentén a tenger s a sivatag közt húzódó keskeny földsávtól
a sors a politikai erőt és nagyságot megtagadta, helyette e virázgó vidéket
tette meg a vallásik szülőhazájának. Onnan indult ki az Asztarte-kultusz, melyet a görögök a tenger habjaiból született Afrodite szépségének imá-
nép elsőnek a mindenható isten létezését hirdető egyistenség tanát, igaz, hogy akkor még nem mint a minden népek fölött uralkodó mennyei hatalmat fogta föl, hanem mint kiválasztott nép, csak a maga
számára foglalta le. De azután a tenger e távol partjairól hatolt el a világ népeihez a galilei Jézus nemes hitvallása s hat századdal később a másik
világvallás, az izlam tört onnan diadalmas gyorsasággal elő .
Ám nemcsak a vallások történelme mutat a Földközi tenger ez apró
keleti sarkára, a népek művelődésének nagyon sok és fontos eszköze vándorolt e legrégibb művelődési központból szerte a tudatlan világba. Fönikiai
hajók vitték az első nagy teknikai találmányokat a tengeren át s a sok
szellemi találmány között, melyeknek ha nem voltak is fölfedezői, de
terjesztőivé váltak a fönikiaik, a legfontosabbak egyike a betűírás. Igaz
ugyan, hogy az egyes népek más és más alakot adtak neki, de azért
bizonyos, hogy minden szemita, európai, indiai, iráni, arab-mohamedán és
mongol betűvetés végső eredményében ugyanarra, a Földközi tenger keleti
sarkából bugyogó ősforrásra vezethető vissza.
De nemcsak a legrégibb időkben, a nagy világbirodalmak összeomlása
után is a Földközi tenger maradt a folyton előretörő művelődés, a nagy politika melegágya. A német uralkodók az Elba partján, a franczia királyok
a Bretány és Normándia irányában nemzet, czélokat követtek, világpolitikát
azonban az Olasz félszigeten s Olaszországból űztek Karolingek, Hohen-
staufok, Kapetek egyaránt. Angolország is csak akkor került észd«.„ nem
zeti birodalomból a világtörténet sorsát vezető középkori hatalmak sorába, mikor a Földközi tenger hullámaitól öntözött területek egy részéhez Francziaországgal kiküzdött százados háború után jogot szerzett. Igaz, hogy végre is a Földközi tenger partvidékének a szülötte, a génuai
Kolumbus Kristóf volt az, aki Amerika fölfedezésével egy másik földközi tenger, az Atlanti Óczeán felé vezette a nagy világforgalmat s a világ
kereskedésnek s a világpolitikának más, új partvidékeket adott.
A keresztes háborúk nagy, nélkülözhetetlen föladatot teljesítettek. Míg
korábban mindig csak a Földközi tenger bizonyos partjai vagy félszigetei
játszottak kiválóbb szerepet s álltak a történelem előterében, a keresztesháborúk e tenger keleti és nyugati részeit összekötötték, latinokat és germánokat görögökkel, Szíria és Egyptom lakosaival közvetlen összeköttetésbe hoztak s ez által a történet minden területén hatalmas átalaku
lásoknak, valóságos forradalmi változásoknak lettek forrásai. Olyan hatalmasak, olyan mélyrehatók voltak ezek a változások, hogy végül a nyugati
világfelfogás kereteit teljesen szétrobbantották, belső és külső műveltségét szélesebb alapokra fektették, keresztény-római fölfogását megrendítették, vagy teljesen újjáalakították. Egyszóval nagy részük volt az újabb idő
keletkezésében.
Palesztina! Csudás dolog, hogy az utókor előtt az Ígéret földjének
A Libanon kétcztréves czidrus-fái^alatt.
éppen az a neve lett a legtiszteletreméltóbb, a legmagasztosabb, amely az isten választott népének legelkeseredettebb ellenségeitől, a filiszteusoktól származik. Ám, amint hajdanában a keresztes vitézek e földre lépésük
pillanatában saruikat levetették, mert az a föld szent s megcsókolták, úgy
ma is valamennyiünk előtt szent ez a szó: Palesztina. Szent, mert tiszteletét már a zsenge gyermekkor napjai nevelték szívünkbe.
íme a régi Palesztina. Változatlan egyformaságban húzódnak partjai, sehol kikötő , a partok hosszában homokos esik. A hajók, melyek meg
akarják közelíteni, csak messze kint a nyílt vízen vethetnek horgonyt, az
utasok, az áruk csónakban, a dagály hullámain jutnak el a partra. Az
egész parton Jeruzsálem közelében csak egy helység van: Jaffa, melyet még a fönikiaiak alapítottak a filiszteusok földjén. Egyedülálló sziklafalon
épült s a tengerbe nyúló sziklanyelvei veszedelme a hajóknak, a kikötője
se jó, mégis Salamon ideje óta megmaradt a főváros kikötőhelyének s megőrizte forgalmi fontosságát, mert éppen az egyetlen tengerparti város
Jeruzsálem közelében. A város mögött két mértföld széles, hosszú sik fut
végig a part hosszában: a tulajdonképeni igéretföldje, a vágyva várt Kanaán. Ma már nem a hajdankor tejjel-mézzel folyó országa, de a földje
ma is jó s a többi Palesztinához hasonlítva, még ma is az ígéret földje,
melyért érdemes volt éíet-halálharczot vívni a filiszteusokkal és kanaániták- kal. Sok helyt még ma is paradicsom, narancsot, szőlőt, datolyát, olajbogyót bőven termő .
A keskeny, termékeny síkságon tulköves, szikláslépcsőzet vezet ahhoz
a meszes fönsikhoz, mely Judea országának tulajdonképpeni magva volt.
Nem mindenütt terméketlen, de ma már elhanyagolt, a keresztes idők
zöldelő völgyeit s fönsikjait ma hasztalan kutatjuk. Kelet felé Juda e hegye
a négyszázméternyire a tenger színe alatt húzódó keskeny Jordánvölgyet
zárja be a jerikói oázissal s a sós és tövises lápokkal övezett Holt-tengerrel
A Jordán és a Holt-tenger választják el Juda hegyét Moab hegységétől s
azontúl már a tikkasztó, esőt sohasem ismerő , forró arab-sziriai sivatag
terül el.
Körülbelül a Judea hegység közepén, a síkság és a Jordán vize közt,
szürke, vízben szegény magaslatokon fekszik Jeruzsálem városa. Magasan, a Moria és Bezetha halmokon áll a hajdan dicső város. A két halom
között törmelékkel s kővel födött mély völgyek húzódnak, a Hinnom és a Kidrom-völgy. Ez utóbbi, melyet régebben a Jozafát-völgyének tartottak, választja el Jeruzsálemet a keletre emelkedő olajhegytől. Mélyen a völgyben
homok, törmelék és sírok közül zöldelő kert látszik: Gethszemane kertje.
Déli Judeától egészen elüt Galilea s egyáltalán középső és északi
Szíria. Ennek a hegyei a tengerig elnyúlnak s pompás kikötőket szakgatnak a partokba. Miként valami hosszú ujj nyúlik a Karmel a tengerbe s óriási gáthoz hasonlóan védelmezi a szelek s a hullámcsapás ellen a haifai öblöt
Mögötte terülnek el Galilea barátságos hegyei és zöldelú síkságai, ahol Jézus felnövekedett s tanait hirdette. Ott van Nazareth s a tengerparton Tiberiasz és Kapernaum szomszédságában Genezareth. A Karmeltól északra Haifa, Akkon vagy Ptolemaisz, Szidon, Beirut, Gibelletum vagy Dsebeil, Tripolisz, Tortoza vagy Tartusz, Laodikea vagy Ladíkie, Alekszandretta vagy Iszkanderum egész lánczolatát képezik a fontos tengerparti városoknak s elnyúlnak egész Kisázsiáig. Nem messze a parttól fekszik Antiokia is.
A Libanonban, tehát az egész sziriai partvidék közepe táján emelkednek
a leghatalmasabb hegyek, melyek néhol 3000 méter magasságig merednek
az ég felé. Lankásain virágos kertek, tölgyerdők s a hires libanoni cédrus
berkei zöldéinek. (1. 375. és 385. old.)
S ami déli Palesztinában olyannyira hiányzik, az üdítő viz is meg van itt mindenfelé! Források, patakok, folyók szeldelik a virágzó vidéket. Azért
is fejlődhetett középső és északi Szíria a kertészet s földmivelés csudaországává, mely a keresztes háborúkban harczoló királyokat keresztény fejedelemségek alapítására lelkesítette. Innen került a keresztes háborúk alatt a sok addig ismeretlen gyümölcs, fa s gyógyfű a messzi nyugatra.
Sőt még Judea síkságai és hegyoldalai is termékenyek voltak a keresztes
háborúk idejében s termékenységüket bizonyára számos öntöző csatorna fokozta. Így beszélik legalább akkori források. Ilyen képe volt Kelet országának Európa s a keresztes háborúba induló vitézek képzeletében. A szentelt helyek s olyan természeti szépségek országa, mely Itália legbujább hegy-' oldalainak szépségét is elhomályosította. Olyan föld, a datolyapálmával s banánnal a szépágu olajfával s a hihetetlenül édes és nagyszemü szőlővel, az ott honos szentjánoskenyérfával, a mandula- és granátfával s a sokféle bokorral, melyek illatos fűszert szolgáltattak, leánder, azalea s rózsafa váltakozott ragyogó szinpompás képben. A parton szomorú, sötétszinü ciprus s thuják hajladoztak az enyhe tengeri szellőben s az egész mintegy azt látszott beszélni a jövevényhez, hogy a virágzó s buja élet mellett mily
közel áll a halál csendes birodalma.
A római-germán népvilágnak éppen a keresztes háborúk azok a vállal
kozásai, melyeket általában hamisan ítélnek meg. Politikailag elijesztő tragédiának mondják, azok pedig akik csupán egyes résztvevőinek szereplését tekintik, kaland hajhászást látnak benne, holott világtörténelmi és művelődéstörténelmi szempontból nézve kétségtelenül nagyszerű, áldásteljes anyagi és szellemi átalakulások kiindulópontja, új alakulások forrása, melyeket a vén Európa csak százados munkával tudott magába fogadni, megemészteni. A keresztes háborúk tulajdonképpeni czélja nemcsak a legyőzöttek,
de a győzők szellemi leigázása volt, eredményük mégis a szabadságot
szolgálta, anélkül, hogy azok, akik intézték, csak sejtették volna is ezt az
eredményt. Maga a pápaság, a keresztes háborúk értelmi szerzője sem
fogta föl hosszú ideig, vagy legalább nem akarta fölfogni e meglepő ered-
ményt. A Keletre is hatással voltak a keresztes háborúk, de ez a hatás elenyészően csekély ahhoz képest, melyet a napnyugati országokra gyakoroltak. A lovagság ragyogó kifejlődése, a városok meggazdagodása és fölszabadulása, a nyugat-európai polgárság hatalmas föllendülése, a laikusok teljes megvilágiasodása, a népek és nemzetek öntudatra ébredése,
lázadásuk a pápa fönhatósága ellen, a társadalmi meg művészi újjászületés
és az emberiesség szellemi forradalma, az eretnek mozgalmak és zsinati háborúságok, a reformácziók, új kereskedelmi utak fölfedezése és fölkeresése, új, addig nem ismert országok belevonása a kulturéletbe, mind kiváló világtörténelmi eredménye a keresztes háborúknak.
Középkori tengeri hajó.
Részlet a Szentföld partvidékéről.
A KERESZTES HÁBORÚK EREDETE.
Az óriási hanyatlás után, melybe az egyház a IX. és X. század alatt siilyedt, a XI. század első felében nemcsak teljesen magához tért, de e század második felében a czéltudatosságnak s a hatalomnak olyan magaslatára emelkedett, melyet sem azelőtt, sem azután többé elérni nem tudott.
A kicsinyességek és a züllés sarába sülyedő pápaságot, Nagy Ottó óta mindig a német császárok emelték ki, ők igyekeztek magasztos föladata
tudatára ébreszteni. Politikából tették, a maguk hatalmának erő sítése végett, hiszen a pápaság tulajdonképen ellenségük volt. Szerencsétlen körül
mények s némelyikük éretlen tehetetlensége következtében e politikájuk odavitt, hogy tényleg önmagukat gyöngítették, halálos ellenségüket, a pápaságot pedig hihetetlen erőhöz s hatalomhoz juttatták, úgy, hogy később
könnyű szerrel romlásba dönthette s porig alázhatta őket Lángeszű pápák,
akiknek főgondjuk nem a helyi érdekű, kicsinyes villongások diadalmas
elintézése, hanem az egyház talpraállítása volt, rendet, tisztaságot vittek a
pápaságba s az egyházat, a vallási gondolatok szolgálatába vezették vissza,
Egiszheim Brúnó gróf, aki IX. Leó néven került a pápai trónra (1048—
1054), azután elérkezettnek látta az időt, hogy a földöntúli átszellemülés,
az üdvösség nevében, a csupán földi javak, érzések, vágyak, fogalmak, a
világi élet fölfogásai ellen felvegye a harczot. Ebben a háborúban Leó tanítványa, Hildebrand szerzetes, aki a Leó után következő pápák politikáját irányította s később VII. Gergely néven maga is Péter trónjára ült, játszotta
a főszerepet. Ha az ellenséget még nem is tudta teljes fegyverletételre kényszeríteni, olyan súlyos vereséget okozott neki, amelyet már csak az egyház
teljes, föltétien diadala követhetett. De gondolatainak győzelmét már előre
látta, munkája nemcsak a világi hatalom tekintélyét ingatta meg, hanem
mélyen a világi nép lelkébe plántálta a vallásos meggyőződést, a hitet.
A világiak már a XL század közepén bizonyos jámbor engedékenységet
mutatnak az egyház gondolatai, követelései iránt, a hit már akkor mélyen
gyökeret vert a lelkekben. III. Henrik császár, akire az egyházi áramlat
nagy hatással volt, sanyargatja testét, félénken elhúzódik a legcsekélyebb
világi örömök elől; mialatt Adalbert Bréma—Hamburgi érsek dúsan terített
asztalnál étkezik s nagy vigasságban mulat a vándorló csepürágók mutatványain, azokén, akiket Henrik a vallás nevében botokkal űzet ki a Pfalz-
ból. A világi nép mind félénkebb lesz s a XI. század vége felé már teljesen megadja magát. A világi költészet például teljesen elnémul s csak a
keresztes háborúk alatt jut megint szóhoz. A XI. század már csak a latin
prózát ismeri s legfölebb néhány kolostorban született versezetet. Irodalma
kizárólag a római egyház nehézkes, éles, ujitó s vitásaiból áll, meg az
ellenpártéból, amelyben utoljára lobban föl a germánság s általában a világi fölfogás daczos ellenkezése. Van ezeken kívül egy sereg kolostori krónika, melyek elbeszélő alakjukban is az egyház és a világiasság, a pápa
és a császár harczát, az úgynevezett invesztitúra háborút szolgálják. Az
akkori irodalom az egyház diadalmas előnyomulásának jegyében állt. Az
élet is mindinkább az önsanyargatás útjára lép. Csakhamar ott áll a világ,
hogy az ember a legcsekélyebb világi örömök: a család, barátság, társaság, a vagyon iránti tetszését sem meri többé kifejezni, mert minden világi
élvezet tisztátalan. Ami nem túlvilági, az mind ördögi kísértés, az egyház tetszését s kegyelmét csak az nyeri meg, aki mint I. Hermann badeni őrgróf,
nőt, gyermeket, barátot, országot elhágy s a kolostor rideg czellájába, vagy az ő serdő csöndjébe menekül, hogy ott a magányban a vallás folytonos gyakorlatával a világi hívságok utolsó maradványait is kiirtsa szívéből. Teljesen e kor gondolkodásának felel meg a „szegény Henrik“ legendája, a lovagi férfiúé, akit szörnyű testi nyavalya látogat meg s amelyből később egy ártatlan leányka áldozatkészsége menti meg. Mert a betegség nem büntetésből nehezedik Henrikre, aki erényes, jámbor s jószívü lovag, emberileg kifogástalan életet él. Mégis megérdemelte a büntetést, mert világi erényekben gyakorolta lelkét. Ez a kor nem ismer jót-rosszat, csak világi és
tulvilági gondolkodást.
Ez az a jámbor, félénk kor, melyet VII. Gergely teljesen a középkori
gondolkodás igájába hajtott s ez egyúttal a napnyugati népek ama han
gulata, melyet az első keresztes háború megindítására használt föl II. Orbán pápa Gergely harczias és fényes elméjű utóda.
Sohasem volt az egyház olyan közel ahhoz, hogy az egy pásztorról s egy nyájról, vagyis az egész földnek a római egyház igája alá hajtásáról
szóló gondolatot megvalósíthassa, mint Gergely s még inkább II. Orbán
idejében. Gergely is, Orbán is egy czélt követtek: összetörni az izlamot,
hogy azzal a világuralmat biztosítsák maguknak, mert a görögség leverése
azután már kevés munkát adna. Aki ezt eléri, aki az izlamot s a görög
világot Rómának aláveti, az egész földkerekségén úrrá teszi a római egyházat.
Zarándoklások a szent sírhoz nagyon sűrűn fordultak elő a középkorban. Ezek nem voltak bizonytalan, veszedelmes utak, azaz különösen azóta, hogy Nagy Károly diplomácziai úton könnyebbségeket és bántat- lanságokat biztosított a szent helyek, valamint az ott levő papi intézmé
nyek s végül keresztény lakosaik védnökségét elvállalta. Még előkelő asz- szonyok is, mint Nagy Ottó sógornője Judith is veszedelem nélkül tehették meg a hosszú utat. Az utazás, ha akadály nem jött közbe, nem tartott
soká. Így például Lambert herszfeldi szerzetes, aki 1058—1059-ben indult
zarándok útra Palesztinába, krónikája szerint a kolostorból való elindulásától számítva egy év alatt érkezett vissza a szent földről. Más krónikák
sem mutatják hosszabbnak az utat.
A XI. században már a zarándokút kevésbé kényelmes és veszedelmesebb volt. Nem mintha a mohamedán államok türelmetlenebbek lettek volna a szent sir keresztényvallásu látogatóival szemben, mint elődeik, hanem azért, mert maguk a keresztények folyton harczban álltak egymással s a kelet politikai viszonyának bizonytalansága miatt. Ettől eltekintve
1021-ben a szent helyek védnöksége a bizánczi császárságra szállt át, a
minek természetes következménye az lett, hogy a Jeruzsálemben lakó gö- rögvallásu keresztények sokféle előzményben részesültek a latinok rovására. A sziriai és jeruzsálemi hatóságok folyton emelték az adót, minthogy egységes vezetés és tekintély nem volt, a hatóságok megvesztegethető sége nem ismert gátat, az országutakat rablóbandák tették bizonytalanná, akik legszívesebben a napnyugatról érkező zarándokokat fosztották ki. E kelle metlen állapotok ellen az európaiak egyelőre maguk akartak védekezni és
pedig úgy, hogy a zarándokokat hatalmas fegyveres csapatokká szervezték,
melyek néha több ezer emberből álltak.
Ezek a fegyveres zarándoklások csupán külsőleg függenek össze a keresztesháborúkkal, épp úgy, mint azok a harczias vállalkozások, melyeket a XI. században az itáliai-tirrheni tengeri városok kereskedésük védelme érdekében Északafrika és Spanyolország mór kikötővárosai ellen indítottak.
Ilyen elő futója a keresztesháborúknak a normannok irtóháborúja a szicziliai szaraczénok ellen, valamint a spanyolok szabadságharcza a mór uralom
ellen.
Ám mindez események nem képezték sem okát, sem kezdetét a ke
resztesháborúknak. Sokkal inkább tekinthető ennek a görögség akkori helyzete.
Hermon hegység.
Észak-Palesztina hegyláncza; a belőle eredő vizek táplálják a Jordán folyót
Észak-Palesztina hegyláncza; a belőle eredő vizek táplálják a Jordán folyót.
A GÖRÖG VISZONYOK
A középkorban két különböző világ volt: az evangéliumé és a koráné. Néhányszor már összeütköztek, de egyenlő erősek lévén, inkább osztozkodtak. A korán a Pirenéusoktól a Gangeszig uralkodott, az evangélium egész Európa fölött Spanyolország kivételével.
Tudjuk mi volt a kereszténységben a germán társadalom: a lelke. Igaz, nem tudta egységét föntartani, de szétdarabolódása sem lett végzetes, mert
az élet és a tevékenység hatalmasan lüktetett benne.
A görög társadalom, mely- a kereszténység másik részét alkotta elszi
getelten a germánok és arabok között, folyton öregedett. Jusztinián óta mindig ugyanaz ismétlődött: palotacselszövények, kegyetlenkedések, teológiai viták s néha törvényhozói munkálatok. Szakadása a germán népektől s a kelet egyéb népeitől annál nagyobb lett, mert vallásossá vált.
A két egyház elszakadása, (sizma), mely a képtisztelet viszályával kezdődött, két századon át folytatódott, bár a görögök Irén és Teodóra alatt
visszatértek a képek imádatához. Fókiusznak a konstantinápolyi patriarchal székbe való helyezése (1857), melyet I. Miklós pápa helytelenített, újabb szakadást okozott.
A kovászos kenyér helyett kovásztalan kenyér alkalmazása, a papok
házassága, a közönséges nyelv használata, a viz alá merítéssel való keresz
telés, a szombati böjt s különösen a két egyház versengése a bulgár király miatt, akit a pátriárka a maga egyházának nyert meg, teljessé tették a szakadást 1054-ben, mikor a pápa legátusai Szent Zsófia oltárára letették
az egyházi átkot, melylyel a pápa a „görögök hét halálos eretnekségét sújtja.“
Önmagára maradva is elég erőforrása volt még a konstantinápolyi birodalomnak, sőt némely császárja nemcsak megvédte a határokat, de előnyöket is szerzett a szomszéd népek között.
Az orosz támadások 865-ben kezdődtek. A kalóz normandok voltak ezek, akik a többi Európát is rettegésbe ejtették. Első támadásaikat a bizáncziak a görögtűz segítségével visszaverték. A 10. század közepén a Duna partján akartak megtelepedni, de Zimisecz János 972-ben elkergette őket. Elkedvetlenedve, az oroszok barátságot kötöttek a görögökkel s amióta vezérük Wladirnir elvette II. Bazil császár leányát (908), szent volt a béke
közöttük. Wladirnir fölvette felesége vallását.
A bolgárokkal való küzdelem még jobban végződött. Sámuel király
húszszor támadta meg a császárságot, sőt Konstantinápoly alá is eljutott,
de 1019-ben Bazil megsemmisítette a bolgár királyságot. Szóval a bizán-
cziak még hódítottak is.
A görögtűz az arabok támadásait is visszaverte. A 9. században a
görög hajóhad visszavette az arkipelágus szigeteit és Morea több pontját,
sőt egész Szicziliáig üldözte őket. A 9. században Fokair Vikefor hadsereget vezetett Kilikiába és Szíriába, Zimiszecz János még tovább ment,
átkelt az Eufratuson és rémületbe ejtette Bagdadot. A görögök roppant életerőről tettek tanúságot, túlélték ezeket a barbárokat, akik annyiszor megverték őket,
Hérakliusz óta három dynasztia: az izauriai 7—17—802, a trigiai 820—867 és a makedónjai 867 —1056-ig uralkodott Bizánczban. Az utolsó némi fényt is kölcsönzött a birodalomnak. Igaz a bulgárok és abbaszidák
kimerült ellenfelek voltak, ellenben a Homuenek dynasztiája, mely 1057-ben lépett a trónra Izsákkal, rettenetes ellenfelekre akadt: a törökökre, akik
akkortájt jöttek Ázsiából. Egyetlen kiváló uralkodója Diozsén Román a 11. században legyőzte a szelazsuk Alp-Arszlánt, de a második háborúban
1071-ben foglya lett. Domnen Alekszisz (1081) már nem tudott nekik ellenállni és a germánokat hívta segítségül s így hozzájárult némiképp az
első keresztes háborúhoz. E nagy események közepette a görög császárság,
mely teljesen kimerült, a frankoknak engedte át az első szerepet s a nyu
gat és kelet e czivilizácziójának érintkezése megmutatta, kié ajövő .
Ilyen volt a keresztény világ.
A muzulmán világról tudjuk szintén, mennyire elgyöngült. Még három
nagy birodalmuk állt: Spanyolországban az o m a j á d, Afrikában a
Cítídnnerdö a Libanon twgjséíben.
f a t i m i t a, Ázsiában az abbaszida. Aztán a kordovai omajádok, a
keresztények A és dadi
északról és a
fatimiták már csak
keleten győztes szelozsuk abbasszidákat 1058-ban
kairói a
alatt nyugati végre
Az arab társadalom tehát határokat szabhatott volna
sítették. hogy mögött békésen szervezkedhetett volna.
A Alp görög
mórok délről jövő támadása Egyptomra szorítkoztak a törökök térfoglalása folytán;
a törökök úgyszólván
szerencsés,
betöréseknek
ugyancsak nem volt oly a
későbbi
mint
és
eltűntek. uralkodó a bag- megsemmi- a e
germán,
határok
lesztinát, egy tagja megalapította szultánátus összeomlott.
törökök
(1053) és
császárt
Jeruzsálemig
alapítottak,
alatt. Az
az
hatalmas birodalmat
Malek Sah (1075) s meghódította Arméniát, és egész Egyptomig görögöktől Kis-Ázsiát mely Sah külön
Bég elfogta elözönlötte míg a
utódai,
Diogén
Szíriát,
szeldouk-család
elvette a az ikoniumi királyságot, nevet vett föl; Malek Szíria, Perzsia, Kermán hódítás sorsa ez. Mégis egész Ázsia
mennyi ázsiai a keresztények megérkeztek..
Torul első utóbbi hatolt, és a fia Kilidse, Arszlan halálakor (1093-ban) szultánátusra szakadtak. a törökökké volt,
Taurusztól Kilidse,
Oroszlán
Román
Pa-
a Boszporuszig alatt rumi birodalma Valamikor
Názáreth, a szentföldi zarándokok egyik kedvelt zarándokhelye.
Remete Péter vezeti az előhadat.
AZ ELSŐ KERESZTES HAD.
A zárt határok közé szorult európai lelkét minden arra a helyre vonzotta, ahol Krisztus kiszenvedett. Jeruzsálem, ahol Helén császárné kegye-
letesen összegyújtötte a Megváltóra vonatkozó ereklyéket, Jeruzsálem és mellette a Golgota, Betlehem, ez volt a keresztény ideálja, a hely, a hová
legkomolyabb s legédesebb gondolatai vonzották. Boldog volt, aki láthatta Jeruzsálemet s még boldogabb, aki ott meghalhatott. Palesztina messze volt. Csak néhány zarándok vándorolt oda; visszatértükkor mohón hallgatták elbeszéléseiket. A gyűlölet és szörnyüködés kiáltásai hangzottak, mikor megtudták, a fatimita Hakem Kalifa mily kegyetlenül uralkodik a szent városon, később pedig Malek Sah. Már a zarándokokat se bocsátották be, csak arany ellenében és sokan, kiknek az úton pénzük elfogyott,
ott maradtak a szent város kapui előtt s ott vártak valamely Európából érkező gazdag úr irgalmasságára. Az utazók száma lassanként mégis
Komnen Sándor császár fenyegetve az araboktól, akik Konstantinápoly- lyal szemben táboroztak a Boszporus túlsó oldalán, az összes keresz
tény udvarokat segítségül hívta. De hasztalan. II. Szilveszter pápa hiába irt a fejedelmeknek Jeruzsálem fölszabadítása érdekében. VII Gergely
50.000 lovag élén akarta visszahódítani a szent sirt. Császárok és pápák
nem tudták megvalósítani, egy egyszerű szerzetes valóra váltotta.
Jeruzsálem egy vad török horda kezébe esett, mely bántalmazta a
lakosságot s idegen csak a legnagyobb veszély árán juthatott oda. Remete
Péter Francziaországban elmondta e szomorú eseményeket és a nép elkeseredésében mindenfelé fegyvert fogott, hogy a szent sirt a hitetlenek kezéből kivegye. A klermonti zsinat 1095-ben II. Orbán pápa elnöklete alatt
kimondta a keresztes háborút s ebben és a következő évben egy milliónál több ember tűzte mellére a vörös keresztet. Az egyház az isteni fegyverszünet védelme alá helyezte őket és több kiváltságot adott nekik.
A legtávolabbi országokból is jöttek emberek. Olyanok is, akik csak
úgy tudták megmondani, mit akarnak, hogy két ujjúkat kereszt alakjában
egymásra tették. A legszegényebben indultak először útnak, minden készület, úgyszólván fegyver nélkül. Nők, aggok, gyermekek kisérték őket s ha
valamely kastély került az utjukba, kíváncsian kiáltották: „Nem ez Jeruzsálem?“ 15.000 ember nyitotta meg a sort, utána Remete Péter következett 100.000 emberrel. Egy másik csapat Gotsalk német pap vezetésével
zárta be a menetet, Németországon mentek keresztül, megfojtották az utjukba kerülő zsidókat, raboltak és fosztogattak s egészen rászoktak az erőszakos
kodásokra.
Magyarországon azonban a nép fölfegyverkezett és szétverte a fosztogató bandát, roppant sokat megölt közülük.
Konstantinápolyba csak egy kis töredék jutott el. Alekszis császár, hogy megszabaduljon tőlük, gyorsan átvitette őket Ázsiába. Mind elpusztultak a török kardok alatt a nikeai síkon.
Míg ez a vakmerő előcsapat elpusztult, a lovagok fegyverkeztek, szervezték a sereget s útnak indultak. Állítólag 100.000 lovasból s 60.000
gyalogosból állt a sereg. Az északfrancziák és lotaringiaiak Német- és
Magyarországon át vonultak. Velük volt Bullion Gottfried herczeg, a legbátrabb és legvallásosabb keresztes és két testvére, bulonyi Eusztaz és
Boduen. A délfrancziák a hatalmas és gazdag tuluzi gróffal az Alpokon át
mentek Dalmáczián és Szlavónián keresztül Trákiába. Adhemar érsek, a háború
szellemi vezére is velük volt. A normand herczeg, Bloa, Flandria, Vermandia
grófja csatlakoztak az itáliai normandokkal. Bohemund tarenti herczeg és unokafivére, Tankred, aki Gottfried után a kor legnagyobb hőse, valamennyien átkeltek az Adrián, Görögországon és Makedónián.
Konstantinápolyban találkoztak az összes hadak. A keresztesek egy része már itt pusztítani s gyilkolni akart, hogy az álnok görögök csalafin-
A Nikéa előtt elfogottak fejét a városba röpítik.
taságainak véget vessen, de Bull- ion Gottfried nem engedte meg. Sőt beleegyezett, hogy valamennyi föld, amit odaát meghódít, Alek szis császár fönhatósága alatt maradjon. Mialatt kölcsönösen esküt cseréltek, egyik gróf beleült a császár trónjába. Alekszisz nem szólt, ismerte a frankok erőszakos természetét, de Bodoen
eltávolíttatta onnan, azt mondta, hogy nem szokás így ülni császárok mellé. A másik nem szólt semmit, de dühösen nézett a császárra s a maga nyelvén így szólt: „Nézzétek ezt a parasztot, aki ülve marad, mikor annyi derék vezér áll“. A császár megmagyaráz- tatta magának e szavak értelmét s mikor a grófok visszavonultak, félreszólította a dölyfös embert s megkérdezte tőle, hogy kicsoda? Én frank vagyok — felelt ez — még pedig a legelőkelőbbek közül való. Az én hazámban három ut találkozásánál régi templom áll, ahol aki verekedni akar, istenhez imádkozik s várja ellenfelét. Én ugyan várhattam, nem mert senki jönni. Alekszis csak akkor nyugodott meg, mikor e büszke harczosok utolsója is átkelt Ázsiába.
A keresztesek ostrom alá vették Nikeát. Megragadó volt a hatalmas
tábor, melyben mindenki más nyelven beszélt s kiáltozott, s melyet mégis
egy gondolat vezetett. Az összegyűlt nyugat láttára a hűbéres elszigeteltséghez szokott kortársak lelkében talán elő ször derengett a nemzet, a
haza gondolata. Véres küzdelem után Nikea már meg akarta magát adni,
mikor a seregben levő görögök rábírták a lakókat, hogy tűzzék ki Alekszis lobogóját. Így aztán megtámadhatlanok voltak. A keresztesek fölháborodva ez áruláson, eltávoztak Kisázsia belsejébe.
A nikeai úton Remete Péter embereinek hullái hevertek. Legszörnyübb ellenségük nem a török volt. Kilidje Arszlán, akit nemrég, Nikea előtt megvertek, ki akarta köszörülni a csorbát, de legyőzték a dóriiéi síkon s bevették táborát (1099). Frigiában a kereszteseket szörnyű éhség és szomjúság várta. A lovak legtöbbje elpusztult. Sok lovas szamáron s ökrökön lovagolt, a málhát disznókkal, kutyákkal czipeltették. Százanként hullottak el a keresztesek a szomjúságtól, amellett viszály is támadt a lotaringiak és olaszok, normandok és provásziak között. Gottfried fivére,
Bodeon és Tankred T a r z város birtoka fölött vesztek össze. A seregek mégis előbbre nyomultak. Bodeon átkelt az Eufraton s ott fejedelemmé kiáltatta
ki magát. Ez előretolt állás födte a kereszteseket és érintkezésbe hozta őket a keresztény
armeniaiakkal. 1907 október 18-án a 450 tornyos Antiokia elé értek.Hosszú ostrom következett, mely elpusztította a kereszteseket s a rend teljesen fölbomlott. A tél elöntötte táborukat, az éhség miatt döglött
állatok húsával táplálkoztak. Bohemond az
zal mentette meg őket, hogy a renegát örmény Firolisz segítségével kezükre adta a várost. Egy viharos északán a keresz-
A doriléni csata. tények megtámadták a falakat, kötéllétrákon, melyeket a várból dobtak nekik és ezzel a kiáltással: „Isten akaija“ a városba rohantak. Bohemond
jutalmul Antiokia herczege lett.
A felére olvadt keresztes sereg a városban iszonyúan szenvedett, mert most viszont Kerbaga alatt 200.000 török őket vette ostrom alá- Oly nagy volt az éhínség, hogy Gottfried utolsó csatalovát is levágatta. Ekkor egy marszeilli pap, Bartelémy Péter, elmondta a vezéreknek, hogy megjelent neki Szent András és elmondta, hogy a lándzsa, mely Krisztust átdöfte, a templom oltára alatt van s hogy annak segítségével a keresztények győzni fognak. Ástak, rátaláltak a lándzsára, hallatlan lelkesedés tölti el az összes harczosokat, a keresztesek kirohannak és elszánt, rémületes támadásukkal rettenetesen megverik Kerbaga seregét.
Még hat hónapot töltöttek Antiókiában, ahol a pestis iszonyúan pusztított köztük. Mikor végre Jeruzsálem ellen indultak, hatszázezerből már csak ötvenezren voltak, igaz, hogy egy rész letelepedett az útba eső városokban.
radjanak a pizai és génuai hajóhaddal, mely élelmet hozott nekik.
Most már a Libanon gazdag völgyeiben jártak, ahol új erőre kaptak. Lelkesedésük folyton növekedett, amint közeledtek a szent városhoz és az evangélium emlékeitől megszentelt vidéken vonultak át. Végre előttük feküdt Jeruzsálem. A keresztesek térdre hullottak, megcsókolták a földet és így kiáltottak:
„Jeruzsálem! Jeruzsálem! Isten akarja! Isten akarja! “
A várost a kairói fatimita kalifa katonái védték, akik csak nemrég
vették el a törököktől. A kalifa azt üzente a keresztényeknek, hogy be
mehetnek a szent városba, de fegyvertelenül. Ezt a keresztesek felbő szülve utasították vissza. Nekik Jeruzsálem kellett.
maradtak, így szóltak a hazatávozókhoz könyezve:
„Soha se feledjétek el testvéreiteket, akik száműzetésben maradnak. Ha Európába értek, lelkesítsétek a keresztényeket a szent sir meglátogatá.
sára, melyet mi szabadítottunk föl, küldjétek a harczosokat, hogy velünk
küzdjenek a hitetlenek ellen/4
De Európa nagyon lehűlt, mikor látta, mily kevesen térnek vissza az
óriási seregből s csak ötven év múlva indult újabb keresztes sereg a
jeruzsálemi királyság segítségére.
Magára maradva a kis királyság, védelemre rendezkedett be, még pedig a hűbéres elvek szerint. A területeket helyreállították, az antiókiai és edi
fejedelemségek, melyeket a tripoli-i grófsággal és tiri márkisággal növeltek, a jaffai, napluzi, ramlai és tiberiadi uraságokkal, amelyekben a vallásos
hit és a katonai élet csudálatosan egyesültek.
Az ország három bíráskodás alá tartozott: a királyi udvaréra, a jeru-
zsálemi őrgróféra és szíriai törvényszékre a benszülöttek számára. Két nagy katonai szervezet szolgált az ország védelmére: a jeruzsálemi Szent
pított templomosok rendje, és a monostori szellem egyesült.
Az új állam eleinte Bodoen (1106—1118) és Ptoloméja, Biblosz, Beiruth, két kormányzás után a kezdődött.
Az atabekek, akik Mosszulban Éd-et s lemészárolták lakosait (1144). hogy Európa új keresztes háborút indítson.
A második keresztes had már nem volt a nép
müve, hanem a fejedelmeké: III. Konrád
császáré és VII. Lajos franczia királyé, aki bölcs miniszterének, Szugé abbénak tanácsa ellenére vetté kezébe
a keresztet.
A keresztes háborút
Franczia- és Németországban Szent Bernát
hirdette, de már nem talált valami nagy lelkesedésre. Egy egész
Francziaországban minden rendűekre és
rangúakra kivetett adó,
mély elkeseredés idézett
elő. Szenszben a polgárok megölték Szent Péter abbéját, aki városuk egy részének ura volt, mert adót akart
Zserard alapított és az 1118-ban ala- egyetlenségekkel a hanyatlás is meg-
és Damaszkuszban uralkodtak, bevették Erre a véres vereségre volt szükség, de
kivetni. „A király — mondja egyik kortársa, — átkok közepette indult útnak.“ A háború vezetését Szent Bernátnak ajánlották föl, de eszébe jmott Remete Péter s nem fogadta el.
Elsőnek a császár indult el németjeivel. A konstantinápolyi görögök, akik a latinokat és törököket egyformán gyűlölték, mindenképpen becsapták. Mészszel kevert lisztet adtak el neki s kényszeritették. hogy átkeljen
Ázsiába. Mikor Lajos frankjaival megérkezett, Manuel császár messzire elébe küldte követeit. A hűbéres urakat felbő szítette a görögök csúszás
mászása s egyikük félbeszakította a követek beszédét:
„Ne beszéljetek annyit a dicső ségről, a kegyeletről s a király böl-
cseségéről; ő ismeri magát s mi is ismerjük őt. Csak röviden, mit
akartok.“
Manuel pedig azt akarta, hogy a keresztesek hűséget esküdjenek neki. Megint beleegyeztek, de súlyos fenyegetések között. A németek már Kis-
ázsia közepén jártak. De görög vezetőik árulása folytán a Taurusz szorosaiba tévedtek s ott elvéreztek a török kardok csapásai alatt. Konrád
csaknem egyedül tért vissza Konstantinápolyba.
Lajos, akit már figyelmeztettek a veszedelemre, a tenger partján nyomult előre s az utat előbb a méandriai győzelemmel biztosította. Serege fegyelmezetlensége okozta az első vereséget a ladokéi hegyek között. Maga a király is csaknem elesett s jó ideig egyedül küzdött, mert az őt körül-
gyöngyét támadták
meg. A támadás eleinte sikerrel járt, de a keresztény fejedelmek
összevesztek a még meg sem lévő zsákmányon. A többiek elkeseredtek, mert a flandriai grófot választották Damaszkusz fejedelemének. Míg veszekedtek, megérkeztek
a muzulmán segítő hadak s fölszabadították a várost.
Tovább vonultak
Az aszkaloni ütközet.
keveset
nem esett látott
föl-
vesztették s franczia király szabadították ki.
Az első
Palesztinába, anélkül, hogy ütjük mentén valami sikert, becsületet arattak volna.
Konrád minden s csak viszont
türelmüket mert a normanok akik elmentek.
és Lajos kaland nélkül, a szicziliai azok közül,
visszatértek Európába, görög kalózok fogságába
Európa ismét
keresztes háború legalább
akart egyet szervezni, de az előkészületek alatt meghalt. múlva indult el csak újabb harmadik keresztes háború.
Jeruzsálem még a muzulmán, Szaladin,
Szíriát is meghódította. Eufráttól a Nílusig, mely
Fél század Ez volt a nem mind vesztek el, 1171-ben egy lángeszű táktól és 1173-ban alakult tehát az
keresztes sereg a . Az első keresztények elvette Hatalmas körülölelte
szent
eredményei kezében
Egyptomot
földre. még volt. De a fatimi- birodalom
muzulmán
a kelet keresztényeit.
Össze is zúzta őket Tiberiad mellett, ahol a jeruzsálemi király Luzinyan Guido is foglyul esett.
Csak ily csapások ébreszthették fel Európát közönyéből. A pápa keresztes háborút hirdetett. A három leghatalmasabb keresztény uralkodó: Bar-
barossza Frigyes, Ágost Fülöp és Oroszlánszívű Rikárd vett részt benne (1189).
Barbarossza Magyarországon és Konstantinápolyon át ment Ázsiába- Az előbbi keresztes háborúk nyomain haladt. Ugyanazokra a nehézségekre bukkant Kisázsiában, mégis a jól fegyverzett német hadsereg, úgy látszott, szerencsésen eléri czélját, midőn egy váratlan esemény eldöntötte sorsát. Kilikia hegyei közt, hogy a nagy forróságban fölüditse magát, a császár
a Kidmusz folyón úszva akart átkelni. A jegesen hideg viz gyilkosa lett.
A muzulmánok halálában isten ujját látták. Frigyes olyan vízbe fuladt,
mely csak derékig ért. „Azt bizonyítja ez, hogy isten meg akar védeni
bennünket!“ — mondták. (1. 367. old.)
Míg hadserege e csapás alatt szétbomlott, vagy elpusztult s 5000 német
érte el 100.000 közül a szent földet, a franczia és angol király, Fülöp
Ágost és Rikárd szerencsésen odaértek. A két király együtt indult el, még pedig tengeren, Szicziliában kikötöttek s ott töltötték a telet. Oda mint
barátok érkeztek s mint ellenségek távoztak. Ez a viszály már előre meg
hiúsította a háború sikerét. Elsőnek
Fülöp ért a szent földre. Ptoloméja alatt találkozott Luzinyán Guido- val és a német sereg romjaival. Kijelentette, hogy Rikárd érkezéséig semmit sem tesz.
Rikárd útközben megállt, elfogta Komnen Izsákot s ezüst lánczra verette, mert Cyprus császárjának czimeztette magát s kikötőit elzárta a keresztesek előtt. Mikor Palesztinában kikötött, késlekedése már lehetővé tette Szaladinnak, hogy összes haderejét egyesítse. A hő siesen védett Ptoloméja két évig ellenállt. Falai alatt kilencz csatát vívtak. A hívők és hitetlenek közötti érintkezés mindkét részen enyhítette a vak buzgalmat.
„Mi nem vagyunk vallástalanok mondtak a muzul-
Az Omár-mecsct Jeruzsálemben, melyet a keresztesek az Ur templomának hívtak.
Endrei Zalán: A Világ Történelme. Hl.
..Globus" mülntézct. Budapest.
mánok — Ábrahámtól származunk és szaraczénoknak hívnak bennünket
felesége Szára neve után.“
Az helyet. lemnek, kezdte keserves
első idők vad gyűlölete bizonyos lovagias
Szaladin damaszkuszi gyümölcsöket küldött a ők pedig európai ékszereket küldtek neki. A egymást, de a csatatéren elkeseredetten harczoltak
maradt a legyőzőitekre. Rikárd nyeregkápáján
udvariasságnak adott keresztény fejede- két tábor tisztelni s a háború elég az ellenséges fejek
seregének koszorújával
lért vissza övéihez s egy nap 2700 foglyot fojtatott meg.
Az angol és franczi a király egyenetlensége késleltették Ptoloméja
bevételét (1191) s
végül hazatávozásra
indították Fülöp Ágostot. Rikárd ott maradt s továbbpazarolta a
vért. Gőgje miatt sok vezére hazament. Ő
maga is, mikor értesítették, hogy Angliá
ban öcscse Földnélküli János összeesküdött
ellene, elhagyta Palesztinát. Csak messziről
láthatta a szent várost. Azt ki tudta eszközölni, hogy azontúl a zarándokok bántatlanul be
mehettek a városba.
Hogy kártalanítsa Luzi- nyánt, Cyprus királyságát adta neki. Hazatértekor a vihar Dalmáczia partjaira dobta ki; Lipót ausztriai árkába dobatta, most elfogta
A keresztesek ostromgépei
fejedelem, akinek lobogóját St. Jean d’Akr és eladta VI. Henriknek, aki csak roppant
váltságdíj ellenében bocsátotta szabadon.
Mialatt ezek a harczok folytak keleten, nyugaton már éreztek a hatását,
hogy a nyugat a kelettel érintkezett és két addig távolabb álló világ kap-
csolatbajött.
A keleten szerzett tapasztalatok és ismeretek hasznos átalakító hatással
volt a nyugati államokra és ebben nyert a sok veszteség kárpótlást.
A hatások és eredmények, meglehet a keresztes hadjáratok előidézték,
összefoglalva majd csak az utolsó hadjárat után mondjuk el, most szakítsuk
félbe a keresztes akkori városi életre.
hadjáratok történetét és vessünk
néhány pillantást az
Balduin halála.
Balduin, Builloni Gottfried legifjabb öcscse, még az első hadjáratban elvált vezér-társaitól és Edesszában települt meg, ahol öt Thoró fejedelem utódjául nevezte ki, Thoró halála után ő lett a fejedelem.
Builloni Gottfried halála után Balduin lett a Jeruzsálemé királyság királya.ami sok lelkesedéssel töltötte el és alatta a királyság területben és erőben is gyarapodott II 18-ban halt meg, mikor öregkora daczára 626 emberrel harczi kalandra indult Egyptomba; útközben kiújult régi sebe, s abba még az utón belehalt Holtan hozták vissza Jeruzsálembe.
Középkori lovagi nászebéd
TÁRSADALMI VISSZONYOK.
A karoling birodalom bukása óta a hűbéresség Európa legnagyobb részét elfoglalta; a pápa és a császár Itálián veszekedtek, a népek Jeru
zsálem felé hömpölyögtek. E nagy események közepette még valami történt, ami nagyfontosságu. A leigázott lakosság egy része keze munkájával s
intelligencziájával fölemelkedett s az urak és papok mellé helyezkedett el.
A szabad emberek osztálya küzdötte ki a politikai létet. A hűbéres uralomban iszonyú örvény választotta el a harezos és munkás társadalmat. Ez utóbbi, bár az előbbi teljesen leigázta, nem nyugodott meg sorsában.
Lázadások törtek ki.
987 óta Normandia köznépe föllázadt, zsinatozott s szövetkezéseket alapított. Megesküdtek, hogy fölszabadítják magukat az urak igája alól, hogy a maguk törvényei szerint kormányozhassák magukat s szabadon élhessenek.
Ezt a lázadást a fejedelem vérbe fojtotta. Aztán a hűbérkormányzat
következett, melynek igája alatt szegények moczczanni sem mertek. Az ellenállás ekkor a városokban tört ki, az ipar által létrehozott szövetségekben, amelyeknek vagyonuk módot adott az ellenállásra.
1067-ben Mainsz városa esküvel erősített szövetséget alkot és fegyvert ragad ura ellen. Ez a kezdete a községi uralomnak, mely a XI. századtól a XIV. századig egész Európában megnyilvánul, bár különféle alakban.
Sok helyen a régi időkben volt ennek a gyökere, másutt az újabb eseményekben. Itália legtöbb városában és Dél-Francziaországban, ahol a barbár betörések hatása kevésbbé volt erő szakos, a hübéresség kevésbbé teljes, a római birodalom községi intézményei folytatódtak. A legtöbb lombard város püspöke fönhatósága alatt úgyszólván szabad életet élt, amire Velencze és Génua városok szolgáltattak példát. Milano, Pádua, Verona álltak az első sorban.
Ezek a városok fejlesztették kereskedelmüket, iparukat, gazdagok és hatalmasok lettek s föl akartak szabadulni az egyházi fönhatóság alól. Mikora szentszék és a császárság közt kitört a küzdelem, ezt ügyesen kihasználták; polgárságuk szövetséget kötött a környékbeli kis nemességgel s nemcsak a hübéresség alól szabadította föl magát, de a császár alól is csaknem teljesen, Lombard köztársaságokká alakultak.
Dél-Francziaországban is úgy volt bizonyos tekintetben. A VIII—XII.
század alatti Marszeil, Ari, Tuluz, Marbun, Nimsz, Péringő városokban a régi római községi kormányzat nyomaira találunk. Még a középen és és északon is, így Buzs-ban, Páris, Reimsz és Metzben. Hajdan itt a birodalom terjesztette ki intézményei egységét, de amint a hódítók erőszakoskodása nőtt, csak nagyon kevés város tudta a községi kormányzat romjait megőrizni. Amelyek megőrizték, azokban bizonyos polgári arisz- tokrácziá fejlődött. Délen megtaláljuk a római elnevezéseket is: szenátus, konzul, duumvir, édil. Buzsnak a VII. században szenátor családjai vannak. Másutt ez elnevezések középkori kifejezéseknek adtak helyet: okos, jó emberek.
E városokban tehát községi élet uralkodott már sokkal korábban, mintsem a községinek nevezett korszak bekövetkezett. Csakhogy e korszakban kiterjedt és megizmosodott.
A legtöbb északi városban, melyek elvesztették községi intézményeiket,
vagy amelyeknek olyan sohasem volt, erő szakkal kellett az előnyöket kivívni, új, az urak füleinek idegenül hangzó követelésekkel fellépni s
végül forradalmi elveket belevinni a politikai életbe.
A hűbéresség, mely itt teljes germán durvaságában hatalmaskodott, elkeseredetten küzdött a köznép ellen, akik arra mertek gondolni, hogy ne legyenek uraik kényének teljesen kiszolgáltatva. De kénytelen volt engedni a tömörült tömeg nyomásának, a temérdek kalapácshoz
szokott kézművesnek, akik a forradalom napjaiban a fegyverrel is kitűnően tudtak bánni. A tornákkal a fényűzés is növekedett, a növekedő fényűzéssel a munkások száma, városaik kiterjedése, ereje. Valamivel később külö-; nő sen a Németalföldön olyan városokat találunk, melyek már hatalmas® ' seregek fölött rendelkeztek.
Francziaországban az első község Mansz volt (1067), melyet hat évvel később elnyomtak. Aztán alakult a mambran-i 1076-ban csaknem száz évig tartó, urai és püspökei ellen folytatott harcz után. Majd a noajoni, bovéi, szentkanteni községek alakultak. A leghíresebb Laon volt (1100).
Ez a város azelőtt valóságos gyilkos fészek volt; a nemesek nyíltan
raboltak, a polgárság pedig boszut állt érte, az utczákon éjjel nem lehetett
járni. A püspök maga ahol csak lehetett nyomta, sanyargatta, fosztogatta a várost. Aki nem engedelmeskedett, azt fekete rabszolgájával szörnyen megkinoztatta. A polgárok szövetkeztek, községi tervezetet fogadtak el s a püspöktől megvették alkalmazhatásának jogát. De a püspök erő szakkal akarta visszavenni amit eladott. Lázadás tört ki, a püspököt megfojtották. Vastag Lajos közbelépett s meghagyta a városnak községi jogát bizonyos
módosításokkal. Később Szép Fülöp alatt a város teljesen elvesztette sza
badságait. Amién, Szoasszon, Reimsz, Szensz, Vézelé községek szintén a XII század első felében alakultak. Bizonyos egységesség nyilvánult a városok e mozgalmában. Igaz, a mozgalom oka rendszerint helyi nyomorúság
volt, de tagadhatatlan, hogy a szomszédos városok mozgalmai mindig befolyással voltak rá. Utánozták egymást. Laon a szentkanteni és noajoni
község mintájára szervezkedik. A szoasszoni alkotmánylevelet sok község tette magáévá.
Mi a község?
A községi forradalom egyik ellensége egy abbé így magyarázta:
„Község, új, utálatos szó s ime mit értenek alatta: az emberek egy evben csak egyszer fizetik uruk járandóságát. Ha valami bűntényt követnek el, pénzbírságot fizetnek. “ A községek lakói biztosítékokat követeltek személyük, javaik biztonságára s e garancziákat már létező taná
csok, tisztviselők, polgármesterek, esküdtek védelme alá helyezték, saját bíráskodásuk volt e tisztviselők utján, de nem alkottak politikai testűteket. A franczia községek határt szabtak a hűbéres urak uralmának, de
nem vetették el teljesen, mint az olasz köztársaságok.
Kambré községe ezt mondja:
„Sem a püspök, sem a király nem vethetnek rá ki adót, a polgárság nem hagyja el a várost, ha csak nem a város védelme érdekében s ezt is csak úgy, hogy a polgárok még aznap házaikba visszatérhetnek.“
A franczia községek ugyan lerázhatták magukról a hűbérurak igáját,
de a király uralma alól nem szabadulhattak.
Amiensz városa grófjától községi alkotmánylevelet erő szakolt ki; mikor az amieni grófságot a koronához csatolták, már a királylyal kellett küzdenie.
Több más város is úgy volt. A városok egyébként is gyakran kérték
a király segítségét a hűbérurak ellen s a király szívesen megragadta az alkalmat a hűbérurak hatalmának megrendítésére. A városok tehát védőt
találtak a királyban, a mi a harcz pillanatában hasznos volt, de annál
veszedelmesebb azután, mert politikai függetlenségüket lehetetlenné tette
A 12. és 13. században egész sereg községekre vonatkozó rendeletet
adtak ki a királyok. Később az az elv volt uralkodó, hogy a községek a király birtokai s hatvan évvel később már senki sem alapíthatott községet
a király beleegyezése nélkül. A 14. században a községi fejlődés teljesen
megszűnik. A városok egy részét megfosztják községi jellegüktől, mások
maguk kérik azt uraiktól, vagy a királytól, több biztosságot remélvén így,
mint az előbbi szabadságban. A franczia községek eszerint semmit sem
tettek az általános szabadság érdekében, sőt a magukét sem tudták meg
őrizni. Nem szövetkeztek, mint a lombard városok, hanem külön-külön hagyták magukat megölni.
A községek ugyan elvesztették, vagy el se érték a szabadságot, de legalább megőriztek bizonyos községi garancziákat. A nép fölszabadításának egy másik módjához közeledtek a polgárságok utján. A hűbéres urnák mindig érdekében állt a város falai közt élő szabad emberek számát növelni, hogy alattvalói, kézművesei számát és így jövedelmét megsokszorozza. Sőt igyekezett a parasztokat is odavonzani, például hasonló alkotmánylevéllel:
„Én, Henrik, Tria grófja, tudatom mindenekkel, hogy az alább megnevezett szokásokat állapítottam meg Villeneno városom lakói számára: Minden ember, aki nevezett városban marad, minden évben 12 dénárt
fizet’ és egy köböl zabot ott tartózkodása díja fejében s ha földet akar,
holdanként négy dénár járadékot fizet. Házak, szőlők eladhatók a vevő
tetszése szerint. A nevezett város lakói nem tartozónak harczba menni, ha
csak nem én állok élükön. Azonkívül megadom nekik a jogot, hogy hat
tisztviselőt választhassanak a város községi ügyeinek intézésére. Meghagyom, hogy semmiféle úr, lovag, vagy más, egy lakót sem vihet a város falain
kívül, hacsak az illető nemjobbágya. Kelt Provanszban, 1175-ben.“
Ezt más urak, sőt a király is megcselekedte gyakran.
Sok régi helység is megkapta az új városok privilégiumait, úgy hogy
persze az úr, vagy a király uralma alatt maradt. Ez különösen a királyi
birtokokon történt. Ide tartoznak Páris és Orlean, melyek nem tartották meg a római községi rendszert, de valamennyi szabadságukat és kiváltságukat a középkorban és a királyoktól nyerték. 1137-ben a franczia
király Orleanban megtiltotta, hogy az elöljárók a polgárokat zaklassák. Később rendeleteket adott ki az igazságszolgáltatás szervezésére és a ke
reskedelem fejlesztésére.
A szent német-római birodalom császári koronája.
A német birodalom egykori műkincsei jelenleg mind Bécsben a római Habsburg-ház kincstárában vannak.
A községek és polgárságok között az a különbség, hogy az előbbiek erőszakkal szerezték meg kiváltságaikat, míg utóbbiak békésen kapták meg őket, de az igazságszolgáltatás kivételével. Minden városban kialakult
a polgárság osztálya, melyet a kereskedelem és ipar napról-napra gazda
gított, mely mindenütt hatalmas testületeket alakított, egyetemeket szervezett s a gazdagság mellé a tudományt is gyűjtötte. Szóval hatalmas lépésekkel közeledett a politikai tekintély felé. Mint kereskedőket és iparosokat
Szent Lajos tanácsába hívta meg őket, mint törvénytudók uralkodnak Szép Fülöp köpenye alatt s ugyanő beengedvén őket a nemzeti gyűlésbe,
nemcsak osztályt alakítanak, de elismert rendet a királyság harmadik rendjét.
Angliában a forradalom, mely nemzet közéletébe, más jellegű, mint zik a községek véres küzdelme. A
város volt gazdag s vett részt az ország ügyeiben.
fölemelte a népet és belevitte a Francziaországban. Először is hiány- normand hódítás előtt több angol
Kantoböri lakói II.
a királyválasztásban is
kezetekben nem vettek A hódítás nagy kárt csak meg, Okszford jogaikat s a király, sok sorsával.
Etelred alatt a grófi udvarhoz jártak s a londoniak
részt vettek. De úgy látszik, a szász nemzetgyüle-
részt és jogaik általában nem terjedtek falaikon túl.
okozott nekik. Jork 1609 háza közül 967 maradt 721-ből 234, a többiek is úgy jártak. Elvesztették báró, vagy egyéb uruk korlátlanul rendelkezett a lakó
A kis nemesség támogatta Itáliában. De ott összevesztek, uralkodó közelléte kényszerítette
a városokat e fejlődésben, épp úgy, mint versenytársakká lettek, míg Angliában az őket a közösség föntartására s így kis
köztársaságok helyett itt egy nagy nemzeti képviselet fejlődött.
Németországban ellenben a városok az uralkodóval szövetkeztek a hű- béresség ellen, csakhogy ez a szövetség nem volt szoros és nagyobb
függetlenséget biztosított a városoknak. A császár fölemelte őket, közvetlenül tőle függőitek s nem az uraktól. A német városok, melyek már
azelőtt is gazdagok és kereskedéssel
foglalkozók voltak, gazdagságukat és
kereskedelmüket ilyképpen még jobban növelhették. V. Henrik az alsóbb
polgári osztályoknak is kiváltságokat adott, a kézműveseknek, akik addig
nagyon alacsony sorban voltak. Megszüntette az úr ama jogát/ hogy haláluk
után vagyonukat el vehesse; a püspököket sok városban megfosztotta világi
hatalmuktól és a polgárokat foglalkozásuk természete szerint társaságokra osztotta. Ezt a többi kereskedő város is utánozta. Az így szervezett polgárság
választás utján tanácsokat alkotott kebeléből a szenátus mintájára, amelyek
a XIII. században a bíráskodásjogát is megkapták.
Mikor a Hohenstaufen család megbukott, a szabad városok osztálya növekedett. Ez által ugyanis valamennyi sváb és frankoniai város közvetlenül a császár fönhatósága alá került, mivel pedig a császárnak nem volt hatalma, valóságos köztársaságokat képeztek. Hogy lakosságukat növeljék,
falaik körül menedéket nyitottak. Tömegesen menekültek
oda az
emberek
s letelepedtek pfálbürger neve alatt (a külső részek lődtek a külvárosok. A szomszédos urak jobbágyai
polgárai); így fejszívesen menekültek
oda és egy év leteltével nem lehetett őket visszakövetelni.
A leghatalmasabb német városok voltak: Maincz, Köln, Koblencz, Bonn, Áken, Mecz, Magdeburg, Bréma, Lübek, Hamburg, Ratisbonn, Augsburg, Ulm, Nürnberg, Majna-Frankfurt, Wormsz. Ezek a városok, melyek kereskedelme egész a messze Keletig leért, csakhamar bejutottak a császári diétába. De nem fejlődhettek külön osztálylyá a nemzetben, mert nem szövetkezhettek a nemességgel, mint Angliában vagy mint Franczia- országban, nem köthették ügyüket a királyéhoz, mert az sokkal gyöngébb volt, semhogy
hasznuk lehetett volna belőle. Elszigetelten maradtak a birodalom többi részeitől s
kénytelenek maguk gondoskodni védelmükről. Tehát egymás közt ligákat alkottak.
A városi lakosság fejlődésével járt a vidékié is. A fölszabadító leveleket mind gyakrabban adják ki a jobbágynak. A XI. században már
tanúskodhatnak a törvény előtt, IV. Adrián és III. Sándor pápa követelte szabadságukat s a XIII. században tényleg nagyon gyakori a job
bágyok szabaddá tétele.
Míg a hűbéres társadalom mindent a legidősebbre hagyott és ugyanazokban a kezekben mozdulatlanná tette az örökséget, a polgárok alkot
mányukba bevették a vagyonnak a gyermekek között való egyenlő elosztását.
Az új népjog, amilyen alázatos és szemérmes volt, nem állhatott volna
harczba az arisztokratikus joggal, ha a római császárok régi jogában nem
talál hatalmas segítőtársra. Ez a jog, melyről sokáig megfeledkeztek, a
XI. és XII. század alatt sok itáliai városban ismét érvénybe jutott, különösen Bolonyában, ahol sok történt a jogtudomány újjáalakítására. Montpellié,
Angersz, Orléan csakhamar szintén fölállították a római jog tanszékét. Fülöp Ágost alatt jusztinian törvényeit lefordították francziára s e tudomány vonzóereje oly nagy volt, hogy a pápák eltiltották a szerzeteseket tanulmányozásától, hogy a szerit könyvek fölött való elmélkedést el ne hanyagolják.
A római törvénytár a maga közhasznú, észszerű és természetes következtetéseivel és levezetéseivel még abban a némiképp még mindig zavaros világban is a papírra vetett észnek látszott. A gazdag polgárság fiait e tudománynak szentelte, amely annyi fegyvert nyújtott a hűbéres uralom ellen s amely fegyverekkel sikeresen küzdhettek az ember és a föld fölszabadításáért. Szent Lajos megengedte a Langdoknak, hogy a római jogot községi törvényének alkalmazhassa, más tartományok is megkapták e kedvezményt. Azokban, melyek külön törvényhozást biztosítottak maguknak, a római törvény, melytől minden kétes esetben tanácsot kérhettek,
észrevétlenül bevitte szellemét a szokásokba s a lelkekbe. Így kezdődött
a XIII. században a római jog, vagyis szokásjog elkeseredett küzdelme a
hűbértársadalom arisztokratikus jogai ellen. Ez a harcz Francziaországban csak 1789-ben szűnt meg, a többi európai országban még sokkal később.
A városi lakosság fejlődését az iparnak és kereskedelemnek köszönhette
A középkori ember fantáziájában a Kelet, különösen India volt a mesék
országa. A pompás fűszerek, a drágakövek, az arany kincsek töméntelen
mennyiségben voltak ott. Addig csak Ázsián keresztül vezetett út e csudás
vidékekre. Más utat nem ismertek, mint a Kaspi-tengeren át; Szírián és
Perzsián keresztül s végül a Vörös-tengeren és Indiai-Óceánon át. De ez
utakon a kereskedelmet ezer akadály várta, ezer veszedelem fenyegette. 1173 felé Tudela Benjamin nevű zsidó egész Szamarkandig és Hindosztánig eljutott. 1246-ban Karpin János francziszkánust
IV. Innocent a tatárokhoz küldte; 1253-ban Szent Lajos palesztinai útján, szövetséget akarván kötni a mongolokkal, ha ugyan lehetséges, R u b r u k i szerzetest küldte hozzájuk, hogy műveikről, amiket ott lát, hosszú levelet írjon. Ugyanakkor már utazgatott a velenczei Pólók híres családja, melynek legnagyobb fia, a legfiatalabb: M a r k o Polo. Marko Polo apjával és nagybátyjával 26 évet töltött Kínában a tatárok között. Nagy szolgálatokat
tettek a kánnak, aki nem is akarta őket elengedni. Mégis sikerült vissza-
jutniok Európába. Velenczében nem akartak rájuk ismerni, örököseik esküd
tek, hogy már rég meghaltak, különben is külsőre és nyelvben egészen
eltatárosodtak s szegényesen néztek ki. Ekkor összehívták rokonaikat és hajdani barátaikat, azután szétnyitották szegényes, vastág ruházatukat; mindenünnen gyémántok, szafirok, szmaragdok hullottak ki. Erre valamennyien rájuk ismertek. Marko Polo háborúban a génuaiak kezébe esett. A hosszú fogságban azután leírta élményeit.
Az angol M a n d v i l J á n o s lovag a XIV. században utazott. Angol, franczia és latin nyelven irta meg élményeit, mely leírás azért érdekes, mert bizonyos kozmografikus gondolatok jutnak benne kifejezésre a föld gömbölyüségére vonatkozólag s megkerülésének lehető ségéről, az ellenlábasok létezéséről, meiyek mind nagyon fontosak voltak az Indiába vezető új út fölfedezésére, melyet Vaskó da Gama az újkor elején meg is talált.
A kereskedők nem mentek oly messzire, mint a tudomány e merész misszionáriusai, nem igen hagyták el a Földközi tenger partjait, a Fekete
és Balti tengerét, de összeköttetésben álltak karavánok utján a szélső
Kelettel is. A finn öböl partjain arab pénzeket találtak és novgorodi kereskedők sóvár szemekkel néztek Kelet felé, ahonnan a legdusabb, legdrágább dolgok kerültek mindenha: a selyem, a parfümök, fűszerek, drágakövek, elefántcsont, aranypor és az afrikai tollak, a festő-fák, a damaszkuszi fegyverek, a mosszuli és indiai szövetek és a sziriai czukor.
Ez a kereskedelem a középkorban két megkülönböztetett területtel birt.
egyik a Fekete-tenger és Balti tenger partvidéke és a Földközi tenger országai.
A földközi tengeri kereskedelem hamarabb virágzott, mint az északi. Nem beszélve a parti városokról, melyek már a 11. és 12. században
virágzottak, az arabokról, akik oly gazdag iparral bírtak, Barczellona, Ari, Marszeil, Nizza, Génua, Piza, Firenze, Amalfi és Velencze vetekedtek a
Kelet kincseiért. Az olasz városok a legnagyobb részt ragadták magukhoz.
Ám azért csak nehezen s csekély részben juthattak az ellenséges
ázsiai népeken át Kelet gazdagságához s épp oly nehezen juthattak el az
olaszok az Alpokon át északra, hogy az ottani portékával elcseréljék.
Franczia földön Marszeil, Lion és Troa, a Rajna mentén Bázel, Straszburg;
az Alpokban Innszbruk, a Dunán Ulm, Ratiszbonn és Bécs, Frankoniában Nürnberg voltak a kereskedelem közvetítői.
Német- és Francziaország északi síkságain a városok erősebbek voltak, mint a hűbéresség. A tenger, a folyók megkönnyítették nekik a kereskedelmet, hajóik bejárhattak a kontinens szívéig. E német kereskedő-városok, hogy jobban védekezhessenek a hűbéresség ellen, szövetkeztek. Így jött létre a hanzavárosok ligája, mely uralta Északeurópát és a Balti tenger valamennyi városát egyesítette, azután a rajnamenti gazdag helységeket és Flandria nagy községeit.
Londontól Novgorodig minden hajón a hanza lobogó volt látható. Ezek a kereskedők voltak Németországban a halászat, a földművelés, a
bányászat és ipar urai. 52 város tartozott a ligához 1360-ban, 80 a 15.
században. Négy kollégiumra oszlott, melyeknek Lübek, Köln, Brunszvik és Danczig voltak a székvárosai. Az egész Liga fővárosa Lübek volt.
Irodáik voltak Londonban, Brüzsben, Bergemben és Novgorodban, Párisban stb.
A nagy német kereskedő-szövetség mellett a városokkal s műhelyekkel borított Flandria az ipar tűzhelye volt. Gand 80.000 fegyverképes emberével hatalmas ipari góczpont; Ipreszben 200.000 szövő lakott, Brüzs egész
Flandria raktára volt az európai kereskedők találkozóhelye és már 1310-ben volt biztositó irodája. Hollandiában is meg voltak már azok az elemek, melyek később oly nagy virágzásrajuttatták.
Az angol kerekedelem és ipar aludt De Anglia már összeköttetésben állt Spanyolországgal, juhot szállított s arab lovakat kapott értük.
Francziaországban a 12 században Troaban, Bokerben és Szent Denisz-
ben évenként európai hirü vásárokat tartottak. A ruani, orleani, amieni,
reimszi kereskedők összeköttetésben voltak a gazdag flandriai gyárakkal; a lőni, nimszi, avinyoni és marszeili kereskedők kétszer egy évben felkeresték Alekszandriát a keleti árukért, Bordó már bort vitt ki, a déli Lan- gedok kereskedői toledói fegyvert, kordovai szőnyegeket vásároltak. Párisnak egyesülete volt a tengeren érkező áruk számára. Fülöp Ágost és Szent Lajos védték a kereskedőket és kiváltságokat adtak nekik.
Meg volt a szabályzatuk, mely három tengeri törvénykönyvet alkotott. Délen a konzolato del mare, északon az aleroai törvények szabályozták a kereskedést. A középkorban találták föl az iránytűt. Az eredetét nem igen ismerik. Valószínű, hogy a szaraczénok hozták Kínából. Használni azonban
csak a 14. században kezdték.
A keresztesek néhány új ipart is hoztak keletről: a damaszkuszi szövet,
a tiruszi üveg, melyből a velenczeiek kitűnő tükröket készítettek, a szél
malmok használata, némely hasznos növény, mint a damaszkuszi szilva, a czukornád, mely Sziczilián és Spanyolországon keresztül Madeirára és az Antillákra jutott, melyeket gazdaggá tettek, az eper, mind velük kerültek Európába. A gyapotkelmék e korban kezdenek terjedni. A gyapotpapírt régóta ismerték, a vászonpapírt is a század végén kezdték készí-
A szent német-római birodalom császári koronázó palástja. (Bécsi császári bázi-kincstárban./
teni, de csak a 16-ban helyettesítették a pergamentet. A pénz és pecsét vésése tökéletesebb. Megtanulták a zománcz alkalmazását, az ötvösművészet is fejlődött.
Már a római birodalom vége felé ugyanegy foglalkozású kézművesek egyesültek. A germánok a czéhrendszert hozták be, melynek tagjai egymás támogatását fogadták meg s egyesülésüket nagy lakomákkal ünnepelték. Nagy Károly betiltotta e testületeket, de annyira szükségesek voltak, hogy
mégsem szűntek meg teljesen. Biztosították a munka szabadságát. Egy testület tagjai tényleg támaszt találtak egymásban, segélyt az aggok, özve
gyek, árvák. Mindegyiknek volt védszentje, ünnepe, kincse (vagyona).
még ma is megvannak. Főnökei testületük rendőrei is voltak, sőt bizonyos bíráskodási joguk is volt, de felelősek is voltak a törvényes hatóságokkal szemben a testület kebelében történő rendetlenségekért.
A testületek némi biztonságot nyújtottak a városok iparának, de a
földmivelésnek nem volt meg ez a biztonsága. Az erdők, mezők nagy
területet födtek s csak a városok, erős kastélyok és monostorok körül
művelték a földet. A földmives nem merészkedett messzire a vidékre,
mely távol esett minden menedéktől. Kreszpi városának Valvaban hosszú
amit a tenger partra dobott (Strandrecht.) „Drágább, értékesebb kövem nekem ez, mint a király koronáját ékesítő gyémántok“ — mondta egy
bretoni úr, egy sziklára mutatva, mely az általa okozott sok hajótörésről
volt hires. Azt is megcselekedhették ezek az urak, hogy hamis jelekkel a veszedelmes helyekre csalták a hajókat.
A királyok meg akarták újítani Nagy Károly egyik törvényét, mely arra
kötelezi az urakat, hogy bizonyos díj ellenében hajnaltól naplementéig
L o v a g i v á r k a s t é l y a k e r e s z t e s h a dj á r a t o k k o r á b a n.
Az ilyen megközelíthetetlen várak szinte csábították gazdájukat, hogy rabló-lovagokká váljanak,
mert a királylyal is daczolhattak bennük.
tartoznak gondoskodni az utasok biztonságáról az utakon. De a középkorban, nem igen tudták engedelmességre szorítani az urakat. Csapás volt
a kereskedésre a pénzek különbözősége is. Folyton váltani kellett, persze
veszteséggel. Szent Lajos elrendelte, hogy a királyság területére csak a
király által vert pénzek érvényesek, a pénzverés jogával fölruházott uraké
csak területükön. Ez volt az első lépés a sokféle uradalmi pénz eltörlésére,
ami nagy haszna volt a kereskedésnek.
Daczára, hogy az egyház eltiltotta pénz kölcsönzését kamatra, az uzsorások hemzsegtek. Ezek rendesen zsidók voltak, akik csak ezt a kereskedést űzhették, mert a többitől eltiltották őket. S ez egyik nagy oka az irántuk való nagy gyűlöletnek. Hogy gazdagságukat elrejtsék s mégis forgathassák tetszésük szerint, föltalálták, vagy ha ez olasz bankárok találmánya, alkalmazták a váltót, mely eltörölte a távolságokat, mint ma a gőz. A középkor utolsó éveiben a lombard és délfranczia bankárok konkurrencziát csináltak a zsidóknak. A középkor fanatizmusa nemcsak üldözte, sanyargatta a szerencsétlen népet, de minden bűnt is neki tulajdonított, reáfogott.
Középkori lovagsisak vasból.
S z a 1 a d i n
Egyiptomi és sziriai szultán teljes neve: Ajjub Jusszuf Ibn Szalah-ed-din.
Részlet Velenczéből a dózse-palotával.
A NEGYEDIK KERESZTES HÁBORÚ ÉS VELENCZE.
A negyedik keresztes háború különös vállalkozás volt. A rossz végű
harmadik után elfelejtették Jeruzsálemet, a népek és királyok egymás ellen
harczoltak. IV. Ottó átok alatt állt, Fülöp Ágost már volt, János lesz alatta.
Ezek nem igen gondoltak a szent földre. III. Innocenz pápa emlékükbe akaita idézni, keresztes háborút hirdetett s mindenkit bocsánattal kecsegtetett, aki egy évet isten szolgálatában iölt. Fűik, noilli plébános hirdette
a háborút. A sampányi tornán résztvett valamennyi fejedelem és lovag
követte lelkes szavát. A királyok, mint az elsőnél, most is távolmaradtak,
de a népek is. Csak a lovagok vettek részt benne. IX. Bodven flandriai
gróf és II. Bonifácz montferrari gróf voltak a vezérek. Most is a tengeri utat választották. Velenczei hajók szállították a sereget a szent földre.
Velencze alapítása Akvilea rombadőlése utáni időkre esik, s azért téves némely történeti krónika amaz állítása, hogy az akvileai lakosság csekély maradványa Velenczébe menekült volna, mert az akkor még nem létezett.
Tényleg csakis azután, hogy Itáliának egész Venezia nevű kerületét
ellepte a hunok áradata s hogy Konkordia, Altinum és maga Pádua is megnyitotta kapuit a kérlelhetlen ellenségnek, keletkeztek voltaképen Velencze
legelső alapvetési kísérletei.
A páduaiak a Rivusz Altusz, a konkordiai bujdosók Kaprulára, az alti-
numiak Torcellusz és Maurianusz szigetekre vonultak, hová addig csak a
tenger madarai s olykor odatévedt halászok vetődtek. A Rivusz Altusz
más neve Rialto.
A hunok első rohamaira újabb rohamok, rablásaikra újabb rablások következtek, aszerint, amint csapatonként fel s alá czirkáltak, — mely
folytonos vándorlások okozta rettegés miatt a menekültek nem is tértek
többé vissza a szárazra, a lagúnák állandó lakói maradtak, a tenger vé
delme alatt, mely őket oltalmazni tudta.
E nyomor kebelén született a későbbi szép és boldog Velencze. Ám
nem egyszer emelkedett az ki a habokból mint Vénusz, kihez a költők
gyakran hasonlították. — Attila elvonulása után még félszázaddal később, a velenczei szigettengernek csak csekély, szegény, de szorgalmas iparos,
halász, tengerész, sófőző lakossága volt.
Életviszonyaik felől érdekes képet nyújt az az ősrégi levél, melyet
Kassziodorusz, ura a nagy Theodorik nevében a dozsék ezen ő seihez irt,
elég szelíd és megbecsülő hangon parancsolta meg nekik, hogy Isztria réveiből Ravennába olajat és bort szállítsanak.
Az V. század e nagyérdekü oklevele, mely a velenczei patricziusok
nemességének legrégibb okmánya, korrajzijellege miatt is érdekes.
„A laguna-lakók tribunjainak. Szeretünk lakaitokra gondolni, melyek délre Ravennával, a Fő torkolataival érintkeznek s keletre az ioniai partok gyönyörű tekintetét élvezik. A tenger azokat változó mozgalmával majd övezi, majd elhagyja, most elborítja a partot, majd elapad róla. Házaitok
a vészmadár fészkeihez, falvaitok emberkéz csinálta sziklákhoz hasonlók; mert ti teremtétek vagy legalább földjét a szárazról behordva ti emeltétek
ki, ti fonátok azt be karósövényzettel, csak e töredékeny falat vonva magatok és a hullám ereje közé. — Halból áll csaknem egyedül minden
élelmetek. A világon sehol nem látni egyenlőbb törvények alatt élve gazdagot és szegényt mint nálatok; minden asztalon ugyanazon étel, minden
családnak ugyanazon szalmafödél. — Nálatok a szomszéd nem irigyli szomszédja tűzhelyét és javaitok közönséges természeténél fogva nem irigykedik rátok senki, mi itt kint a legnagyobb csapás. A sógödrök kibányászása főfoglalkozásotok, a sófőző üstje kezeitekben a földműves ekéjét, az arató sarlóját pótolja, mert a só a ti szántóföldetek és ara
tástok. — — — Most tehát egy pillanatot sem vesztve tatarozzátok ki a hajókat, melyeket mintegy házi állatokul horogszegein tartotok s midőn a
nagytapasztalásu Laurentusz, kit a bor és olajkészlet összeszedésére Isztriába
küldünk, indulásra int benneteket, siessetek mind fölszólítására.
Egyébként Velencze alapítására vonatkozólag, a múlt régi századaiban a legkülönbözőbb, jórészt régen elmosódott, elfelejtett legendák keringtek szájhagyományon; a többi között az is, hogy e sajátságos város, titokzatos, csodás, megfoghatatlan — az emberi alkotástól teljesen független — magasabb rendelkezéseknek köszönheté létesülését.
A békés otthonaikból kiűzött szerencsétlen Venetek és Lombardok, a hunok áradatának fenntarthatlan hódításai és mészárlásai elől, az adriai öböl lagúnáinak ingoványos, zátonyos, sziklás szigeteire menekültek. Azokon húzódtak meg, a tenger hullámai közepette. Ott kerestek és találtak vad ellenségeik ellen biztos menhelyet.
Új életkörülményeik s a szükség csakhamar ügyes, bátor, rettenthetlen hajósokká nevelte őket, mintha sejtették, átérezték volna, hogy az által válnak egykoron nagygyá, hatalmassá!
A szegény menekülteknek, bámulatbaejtő szorgalom és kitartással, óriási munkásság árán sikerült az ingoványos, iszapos talajt szilárd alappá meg
erősíteni, másrészt a sziklaszirteket lehordani, s azok helyére építkezni. Sok nélkülözés s még több verejtékes munka után, a kezdetben összetá
kolt fakalibákat lassanként szilárd kőhajlékok váltották fel s az építkezés és az alap erő sítéshez összehordott kőanyagból csakhamar imitt-amott templomokat is emeltek.
Lassanként gyarapodtak, terjeszkedtek, szaporodtak; nemsokára Rivoalto — magaspart — lett székhelyök, a későbbi Rialto azon szigeteken, melyeket ma Velenczének hason nevű ő si hídja köt egymással össze.
Eleinte minden szigetecske külön községet képezett, melyet egy évre
választott elöljáró — tribün — kormányzott; de csakhamar bekövetkezett a tömörülés szüksége, mert a gyarapodással a lakosság száma is egyre nőtt, különösen a feldúlt szárazföldről beözönlő, jobb sorsot kereső kivándorlókkal.
Ennek folytán természetesen jelentékenyebb lett a forgalom, mozgalmasabb a közélet; intézmények, törvények váltak szükségessé, lüktetni kezdett a czivilizáczió!
Minden anyagi haladás, mely egészséges alapon nyugszik, magával hozza az erkölcsi és szellemi fejlődést. Így a velenczeiek is, mikor biztosított volt talajuk s azon községek és városuk állott, átérezték, hogy fegye
lemre, rendre van szükségük.
Meg volt a test, kellett belé lélek !
Államot, köztársaságot alkottak s kormányhatalmat, a melyik vezesse és megvédelmezze őket!.
A közügyek helyes, üdvös vezetése immár, a községek önkormányzatán felül, központi igazgatást igényelt; mindezeknél fogva közmegállapodással egybegyűltek a tribünök s kebelökből egy főnököt választottak, kire életfogytiglan a legfőbb hatalmat ruházták. Ez volt a köztársaság első dózse-ja;
Paulucziusz Anafesztusz, ki ezen uralmat 697-ben Kr. u. kezdte meg, mely demokratikus szellemmel és szándékkal létesített uralom, nem sokáig késett arisztokratikus monarkiává átalakulni, hogy mint olyan több mint egy ezredéven át fennálljon.
Különben az ekként megalakult köztársaság önkormányzatának és függetlenségének fentartása mellett, hogy mint új állam magának nagyobb súlyt adjon s inkább biztosítva érezze magát a longobardok és dalmata
tengeri rablók támadásai ellen, elismerte a görög császár erkölcsi fönnhatóságát, melyet csak a XI. században cserélt fel a római német csá
szárságéval
A dózseválaszíás lassanként a köztársaságnak választási egyeduralom fejlődését kezdte maga után vonni, de csakhamar megunta ezt a nép s Orsó Ipato dozséját, noha a longobardok felett fényes győzelmet aratott, elhódítván tőlük Ravennát, „hűtlen sáfárkodások gyanúja miatt“, 737-ben tizenegy évi uralkodás után meggyilkolta. Egyben az életfogytiglani választást is eltörülte s a helyett évről-évre katonai helytartókat — magistri militum — választott az ekként ismét demokratikussá lett köztársaság élére.
Ezen kormányforma azonban nem maradt hosszú életű, mert az ilyen
erőszakosan érvényre jutott népjog, diadala daczára, a be nem vallott,
de megtűrt előkelő befolyások azontúl is túlsúlyban maradtak s minden
látszólagos demokrata törekvés mellett napról-napra tért hódított az egyesekben az arisztokrata érzület s egyesek összesége képezvén a közt, csakhamar visszaállíttatott a régi kormányrendszer. Azt pedig, hogy túlsúlyban
maradt az arisztokrata befolyás, legkézzelfoghatóbban azt bizonyítja, hogy a meggyilkolt fejedelem testvéröcscsét Orsó Theodat-ot helyezték vissza, a néhány éven át üresen hagyott dózse-i székbe.
Ám az ilyen rendszerváltozások, polgárosult nemzeteknél sem esnek meg sérelmek és megrázkódtatások nélkül; annál inkább érthető az embertelenségek egész lánczolata, melylyel a nép a kulturális sötétség azon
századában, — hol jogos, hol méltatlan felháborodásában — dózseival elbánt. Theodat-ot is, tizenhárom évi kormányzása után megfosztották a
hatalomtól, kiszúrták szemeit s száműzték. Utódja Gállá Gaulo egy évvel
utóbb 754-ben hasonló sorsra jutott. Épen így a következő Monegario,
valamint később még számosán, kik erő szakos halállal végezték életüket.
Végül mégis beletörődött a nép s megszokta ezen kormány formát, melynek
előnyei felől utóbb mindinkább meggyőződött. Egységesebb és hasznosabb volt a kormányzat úgy. Életfogytiglan választott fejedelem alaposabb, körültekintőbb s messzebb kiható politikát űzhetett s az annak érvényesítéséhez szükséges hatalma is szilárdabb lett. Aztán a dózsék is okultak a tapasztalás szolgáltatta leczkéken s szerencsétlen elődeik példáin, hibáin. A nép türelmesebbé, a dozsé-k alkotmányosabbá lettek, megértették egymást; az előbbi
viszálykodásokat a felsőbb s alsóbb osztályok között egyetértés váltotta fel
Velencze új dozséja, a mikor r a Szt. Márkus-téren megválasztatása után körmenetet tart és a fegyvertár
munkásai köszöntik. 1268 óta ezt a körmenetet a dózse nem gyalog, hanem hordozó széken tartotta meg^
(Ez a rajz a 16-odik századból származik.)
s az egyetértés és összetartás mindig és mindenütt meghozván üdvös gyümölcseit, egyre tovább gyarapodott Velencze is.
Dzsusztinianónak hívták azt a dózsét, aki alatt 810-ben velenczei kereskedők Alekszandriából elhozták Velenczébe Szt. Márkus evangélista holttestét. attól kezdve Szent Márkus lett Velencze védő szentje s mai napig is az.
Egy XIV-ik századbeli olasz krónikairó, Szent Márk hamvainak Alekszandriából történt Velenczébe szállítását — az egyedüli jelentékeny eseményt, mely Particsipato Justiczián dózse uralmát nevezetessé tette — következőképen regéli el:
„Krisztus urunk születése után 835-ben János örmény császár Alekszandriában fényes palotát építtetvén magának, elrendelte, hogy a birodalomban található legremekebb márványokat szedjék össze bárhonnan is, s használják fel fejedelmi laka fényének emelésére.
A legritkább és legdrágább márványoszlopok Alekszandriában a Szent Márkról nevezett templomban díszelegtek, melynek kincseit két szent férfiú: Theodor és Tauraciusz őrizte.
A császár emberei szentségtelen kíméletlenséggel kényük és kedvük szerint fősz fogatták a templom építészeti műkincseit s becses zsákmányként épen a remek oszlopokat készültek halomra dönteni s elhurczolni; mikor ott kikötött velenczei kalmárok, névszerint Buono és Rusztiko mesterek, ájtatosságukat végzendők a veszélyeztetelt Istenházába tértek be..
Mélyen megilletődtek a szent férfiak megindító bánata fölött, kiknek az fájt legjobban, hogy a megraboít templom immár nem lesz többé méltó a szent hamvakhoz, melyeket befogadott.
De csakhamar feleszmélve, a kalmárok kapva-kaptak a papok bánatán s hazájok nevében fényes ígéretekkel igyekeztek őket reá bírni, hogy a szent holttestét nekik átengedjék s Velenczébe szállíthassák. Az egyiknek az idősebb tisztes férfiúnak köztársaságuk nevében megígérték, hogy Akvilea pátriárkája lesz s hogy mindketten a legmesszebbmenő lisztességben fognak részesülni.
A szent férfiak egyetlen ellenvetése az volt, hogy szentségtörés bűnét félnek elkövetni, hogyha a szent hamvak nyugalmát megbolygatni engedik.
A közben azonban, hogy a lelkes kalmárok ihletett hévvel ostromolták kérelmökkel az egyre szilárdan ellenálló papokat, megérkeztek a hitetlen császár szolgái s nevetve a szent férfiak kétségbeesett jajveszéklésén, hozzá láttak a romboló szentségtelen munkához.
Felháborodásukban a szegény papok nem állhatták többé ellent a kalmárok szorgos kérelmének, beleegyeztek az elszállításba.
Mindazonáltal igen lényegesnek jelezték azt, hogy a nép, amelyik rajongó imádattal csüngött a szent hamvakon, melyeknek számtalan csodát és jótéteményt vélt köszönhetni, meg ne tudja kegyeletük drága kincsének eltűnését; azért az éj árnyában a papok óvatosan, Szent Márk helyébe Szent Klaudiusz testét csempészték a templomba, amelyik szentért a nép kevésbbé rajongott. — Ezzel azonban még csak részben oldották meg a kényes és nehéz feladatot; a fő és legveszedelmesebb része az volt, hogy észrevétlenjuttassák a szent porait a velenczei hajóra.
Itt megjegyzi a krónikás, hogy Isten őtet úgy segélje minden akképen történt, a mint elregéli, s hogy mit sem told hozzá a szent igazsághoz.
Ugyanis minden, amit a városból idegen hajóra szállítottak, szigorú vizsgálat alá vétetett, azért cselhez kellett folyamodni, hogy a mohamedánok vizsga szemét a szent szállítmány elkerülhesse.
A gyakorlati észjárású kalmárok a jámbor papok nem csekély méltatlankodására, sajátságos, de elvégre egyedül czélhoz vezető cselhez folyamodtak, melyhez utóbb jobb hiányában kénytelenek voltak a papok is hozzájárulni.
A szent hamvakat egy hosszú kosár alján helyezték el, gondosan körülvették füvei, föléje deszkát tettek s arra friss sertéshúst s oldalszalonnát raktak, minek puszta szemléletétől is megborzad s szinte elkárhozni vél minden igazhitű mohamedán.
így vitték a velenczei kalmárok hajós legényei a kosarat a tengerparthoz, hol a császár ellenőrző közegeinek aTtivatalos vizsgálatot megejteni kellett vo/na, — de megpillantván a kosár tartalmát, heves szitkozódás és átkozódással — annak a hajóra leendő haladéktalan gyors elszállítását rendelték el
Ezen jelenetet látjuk megörökítve a Szent Márk székesegyház külső homlokzatának alsójobb oldali első mozaikjában.
Amint Szent Márk teste a kalmárok hajóján volt, megszabadították a tisztátalan kényes tehertől s nyomban felvonván a vitorlákat, hazájokba indultak. De alig értek a nyílt tengerre, csakhamar borzalmas vihar kerekedett, erő sen veszélyeztetve a hajónak a szent teherrel való elsülyedését; mikor egyszerre Buono mesternek a sötét fellegek között megjelent Szent Márk szelleme s megjelölte neki az irányt, hogy merre tartson, nehogy a közelben levő viz alatti sziklazátonyokon elpusztuljanak.
E csodás látomány megmentette a hajót s a szent testét.
Velencze vidékén már századokkal azelőtt az a monda volt elterjedve a nép között, hogy Szent Márknak egykor, a mikor az akvileai szigettengeren hajózott, megnyilatkozott az Ég s megjövendöltetett neki, hogy hamvai ezen lakatlan szigetek egyikén fognak pihenni.
Elképzelhető , hogy ezen több százados jövendölésnek szerencsés, váratlan beteljesülésével szemben, mily rajongó mámorban volt Velencze lakossága.
Isteni védelmet, menyei oltalmat látott abban a nép köztársasága részére. Hála istenitiszteleteket rendeztek, Szent zsolozsmákkal és buzgó imákkal hálálkodtak a hajó csodás meneküléséért.
Védszentjökké avatták Szent Márkot s hamvait kegyeletes fényes szertartással fogadták.
A köztársaság méltóságai mezítelen lábakkal léptek közelébe s ideiglenesen a dózse külön kápolnájában helyezték nyugalomra.
Ezen ünnepélyt örökíti meg a székesegyház fentjelzett mozaikjának szom
széd képe.
A két kalmárt, kiknek egyike malamokko-i, a másika torcsello-i lakos volt, gazdag ajándékokkal és a legnagyobb tisztesség nyilvánulásaival halmozták el s mindenütt fényes diadallal fogadták.
A dózse kevés időre rá elhalván, jelentékeny összeget hagyományozott egy díszes székesegyház építésére, a melyik méltó legyen a becses szent hamvak befogadására, miknek Velenczébe szállítása uralkodásának idejét örök időkre nevezetessé, dicsővé tette.
Némely történetírók szerint már akkor, 829-ben hozzá fogtak volna a Szent Márk bazilika építéséhez, ellenben mások szerint, az csak másfél századdal későbben 976-ban vette volna kezdetét; annyi bizonyos, hogy teljes fényéhez csak a Xl-ik század utánjutott.
A népesedés és általános fejlődés arányában növekedtek az igények és szükségletek. A város élelmezésére nélkülözhetlenné vált a mezőgazdaság és állattenyésztés s a kiterjedtebb s szilárdabb talajú szigeteken Malamokkón, Gradón, Akileán, a Lidón s a szigettengernek még néhány kisebb termékeny oázisán, csakhamar virágzó gazdaságok létesültek. A tengerparti lakóknak a habok és hullámok ölében immár nemcsak házaik, falvaik s városaik voltak, hanem szántóföldjük, legelőjük, rétjük s kertjükben gyümölcsfájok.
Az eleinte életfentartásból űzött halászat és sófőzés lassan kereskedelmi ággá, jövedelmi forrássá vált. Kiváló ügyességgel és kifejlett szakértelemmel épített bárkáikon egyre messzebb hajóztak s mindinkább jobban megbarátkoztak az Adriával, míg a sekély vízzel körülvett várost nem igen lehetett megtámadni, mert hadihajók sekély vizen nemjöhettek közel, szárazföldi erő ellen pedig elég víz vette körül.
Csak egy esetet regél a hagyomány, amikor szárazföldi erő tört magára Velencze városára: egy kalandozó magyar lovascsapat volt. Tudjuk, hogy őseink sok földet bejártak és valamint Botond vezér ő srégi hagyomány szerint hatalmas buzogányával megdöngette Konstantinápoly kapuit, úgy egy más csapat felső Olaszország tereit lepte el.
Gyorsan száguldó lovasságuk egészen váratlanul jelent meg egyik-másik gazdag vidéken.
Ezen harczias időkben történt, a IX. század közepe táján, — legalább így jegyzi fel egyik történetírónk, — hogy amíg a magyar sereg zöme a Brenta folyónál meg semmisítette az olasz hadat, addig egy kisebb csapat állítólag az adriai tenger lagúnái közé a már akkor gazdag és hatalmas Velencze ellen nyomult. Szinte hihetetlen s talán a világtörténelemben is páratlan, még gondolatnak is ily vakmerő vállalat, hogy lovas hadsereg egy a tengerbe épített várost a vízen át megrohan s mégis úgy írják, hogy sikerült ezen ő smagyar huszároknak bevenni a külvárosokul szolgáló Kiodsát, a hosszúra nyúlt Lidót s több külső szigetet.
Ez a kaland könnyen megtörténhetett, mert a tengerszorosok, melyeken át a Lidóig juthatni,sehol sem szélesebbek, mint kb. a Duna kétszeres szélessége Budapestnél s több helyt még annyi sem.
Velencze kereskedelmi összeköttetésben állott a szaraczén városokkal, szerencsés földrajzi fekvésénél fogva a keleti és nyugati római birodalmak között s gyorsan gaz dagságra és önállóságra vergődött. Az alsó olaszországi szaraczének és normanok, valamint a dalmát tengeri rablók ellen viselt háborúk megaczélozták a fiatal állam harczi erejét s mindez arra indította a dózsékat, hogy méltóságukat átörökölhető hatalommá változtassák át.
Már az időben is csak egy pár család viselte váltakozva e méltóságot, amelyek külföldi fejedelmi házakkal való összeköttetések által- igyekeztek hatalmukat emelni s fiaikat uralkodó társukul emelvén magok mellé, akarták az örökösödési jogrendet biztosítani. Ezen arisztokratikus törekvéseket azonban a nép visszautasítván, 1032 ben törvényt hozott, mely megtiltotta az uralkodótárs választását s két tanácsost rendelt a dózse mellé, hatalmának megszorítására. Ezen tribünök helyére lassanként tulajdonké- peni bírák léptek, kiknek ítéleteit a dozsék erő sítették meg.
1080-ban Faliéri Vitalisz dózse uralkodása alatt, a keletrómai császár, hogy a ve- lenczeiekben támaszt és szövetségest nyerjen a normanok ellen, átengedte nekik az alája tartozó dalmata és isztriai görög városokat. De ennél még sokkal inkább eme- ték Velencze kereskedelmét és tengeri hatalmát a keresztes hadjáratok, melyekben a velenczei hajók vetekedve a génuaiakkal és pizaikkal igen jelentékeny részt vettek. A keresztes hadak részére szállított élelmi és hadi szereknek óriási forgalma, valamint az egész kelettel folytatott szabad kereskedés, Velenczének szilárd támpontot szolgáltatott arra, hogy hatalmát a keresztény tartományokra is kiterjeszsze.
De amíg kifelé egyre nőtt a köztársaság tekintélye és uralma, addig benn az arisztokráczia nyílt ellenségeskedést folytatott a néppel s a dozsék egyre hatalmuk növelésén munkálkodtak; míg az efölötti általános elkeseredés végre is újra forradalmat idézett elő .
Mikéle Vitalisz dózsét 1172-ben kivégezték s az alkotmányt új alapokra fektették.
Dandoló buzdító beszédet mond a negyedik keresztes hadjárat érdekében
A legfőbb hatalom a város hat kerületéből évenként választott polgári képviseletre, 480 előkelőre (nobilit ruháztatott, mely mint nagy tanács (konzilio mazsóre) lépett a dózse és hat tanácsból (szinyorie) álló kormánytanács oldala mellé; s ezután már csak ritka esetben hivatott össze a népközösség (arengo), mely fontosabb határozatokhoz közfelkiáltással adta volt beleegyező hozzájárulását.
Ez bizonyára a rendi és népképviseleti alkotmánynak legősibb dualizmusa. — A nobilik választva bár, rendi alapon képviselték a mai parlamentet, a szinyorik a végrehajtó kormány hatalmat, a dózse a fejedelmet; ellenben a szentesítés jogát az arengo vétójával a nép gyakorolta.
Néhány évvel később még jobban megszorították a fejedelem hatalmát azáltal, hogy az igazságszolgáltatás vezetésére Karanzia név alatt egy tanácsot alkotlak. Végre a dózse és a nagy tanács közé 1229 ben a Fregadi-k tanácsát iktatták közbe, mely az alkotmány kiegészítő részévé vált.
Ezen időponttól kezdődőleg a dózse hermelin palástja s fejedelmi koronája már csak a legfőbb állami méltóságnak, de nem volt többé a rendelkező hatalomnak a jelképe.
Ezentúl az egyéni érlék, jellem, képesség adott súlyt s biztosított befolyást és hatalmat a fejedelmi trónnak, s t em megfordítva; a puszta dózse-i korona mindennapi embernek nem nyújtott többé egyebet, mint üres méltóságot, hiú fényt, hatalom és dicsőség nélkül.
A köztársaság azonban rendszerint reá termett, legkiválóbb férfiait ültette a dozsék trónjára, s a XII-ik században már olyan mérvű tekintélyre tett szert, hogy a míg Európa valamennyi trónja a keleti és nyugati császárok kegyeit kereste, addig Ve- lencze tengerészeti hadierejére s kereskedelmi uralmára támaszkodva, azoktól jelentékeny engedményeket biztosított magának. Valamennyi hatalom kedvében járt, szövetségét kereste, sőt a keleti császár unokahugát egy velenczei nemeshez adta feleségül.
A dozsét titkos szavazással és abszolút többséggel választották. Azután a Márkus- piaczon, körülhordoztatván alávettetett a nép szentesitő vétójának, mely ’szertartás alatt a bőkezűen szórt pénz többnyire lelkes hívekké avatta a politikai meggyőződés nélküli alsó néposztály tömegét.
A térről a dózsepalotába térvén, az óriások lépcsőjének felső végén fejére tétetett a dozsék drágakövekkel gazdagon ékesített ünnepi szertartásos korona, s azzal lépett be a székesegyházba, hol Velencze pátriárkája ünnepi misét czelebrált, amelynek befejeztével a dózse letette az esküjét.
A fogadalmi szövegbe foglalt számos és hosszú fenntartások formulái közepette, melyet neki felolvastak, a többi között az is kiemeltetett, hogy halála után holtteste három napon át közszemlére legyen kitéve a végből, hogy bárki is, a ki magát általa károsodottnak vallaná, megfelelő igazolással hagyatékából kártalanítást igényelhessen.
A dózse hivatalos öltönye a bíbor brokát volt és hermelines palást. Szertartásos koronája, a magyar szent koronánál is ősibb eredetű; ez azonban csak igen ritka s felettébb ünnepélyes alkalmakkor övezte homlokát; különben pedig az annak formájára, nehéz aranyszövésü posztóból készült félig frigiai alakú dózsei föveget viselte.
Ezen ünnepi koronát 850-ben a Sto Zakkarie kolostor fejedelemasszonya Agosztina Morozini ajándékozta a köztársaságnak. Nevezetesen a mikor III. Benő pápa Velenczé- ben járván, meglátogatta a zárdát és annak templomát, a szentéletü apáczák példás erkölcsei annyira meghatották a szent atyát, hogy hazaérkezte után Rómából, látogatása emlékére nagybecsű ajándékokat és ereklyéket küldött a kolostornak. Ennek hírére egész Velencze sietett a templomban kiállított pápai ajándékot megtekinteni, sőt maga
A szófiai mecset, az egykori bizánczi székesegyház Konstantinápolyban.
a dózse is Pietro Gradenigo (akitől aztán a Gradenigo nemzetséget származtatták le) ünnepélyes kísérettel jelent meg a szent ereklyék megtekintésére. A fejedelemasszony az államfőnek a kolostort mélyen megtisztelő látogatását, egy, az alkalom ünnepélyességével és a zárda dús gazdagságával arányban levő emlékkel hálálta meg. Ugyanis vert aranyból egy frigiai alakú remek diadémot készíttetett az akkori legjelesebb ötvös-művészekkel, melyet huszonnégy remekfényü keleti gyöngy, s számos drágakő, köztük roppant értékű és gyönyörű csiszolatu gyémánt és rubin ékített.
E valóban fejedelmi ajándék óriási lelkesedést keltett a népben s közkívánatra elhatároztatott, hogy azután a dozsék mindenkor ezen koronával koronáztassanak meg, mely hagyományos szokás a legkésőbbi időkig fentartatott.
A nyilvános szertartások alkalmával a dózsék előtt a díszmenet élén különféle sajátságos tárgyakat vittek nagy pompával. Ezüst harsonákat, aranynyal átszőtt, posztóval letakart karosszéket, egy meggyujtott nagy viaszk-fáklyát, arany sarkantyúkat, párnákat és egy napernyőt; mely tárgyakat mind 1177-ben Ziani dózse kapta ajándékba III. Sándor pápától, kit egész Rómáig kísért volt el, azután hogy Barbarossza Frigyes császárt rákényszerítette volt, hogy őt t. i. Sándor pápát elismerje s a szent székre visszahelyezze.
A dózse bő palástjának két csücskét két testőrtiszt egy patrícius kardját hüvelyében vitte mellette; a legfőbb állami méltóságok környezték, a szinyoria tanácsosai, a fenyitő karanzia elnökei, a tizek tanáccsának tagjai, az avogadorok és procu- ratorok, míg végül a menetet a nagy tanács tagjai zárták be.
A tanácsüléseken a dózse egy magasabb emelvényről elnökölt. Terembe- léptekor és amikor távozott, az összes jelenlevők felállottak, s az aláírás végett eléje terjesztett okmányokat és végzéseket a tollvezető jegyzők térdre ereszkedve nyújtották át. Például mindezen tisztelet nyilvánítási formák között terjesztették a szerencsétlen Foszkari dózse remegő keze alá a fiát eltélő végzéseket!
Miként mindezekből kitetszik, a hiú szertartások egész sorozatával igyekeztek elpalástolni a fejedelmi hatalomnak hiányát. A fényes korona övezte homloknak nem volt szabad gondolkozni, nem bírhatott akarattal. Ünnepeltetett, de nem rendelkezhetett, nem parancsolhatott!
S mind e fény és hatalmi ragyogás külszíne mellett a köztársaság legfigyeltebb, legkémeltebb, legleigázottabb polgára volt.
Velencze volt akkor az Adria királynéja.. Kereskedelme kiterjedt, a szigetek, Isztria és Illíria partvidékei elismerték fönhatóságát. A keresztes háborúkat kegyeletből támogatták, de a haszon kedvéért is. A muzulmánok és görögök voltak versenytársaik a Földközi-tenger keleti részén. Jó alkalmuk volt tehát gyöngitésükre. A kereszteseknek tett szolgálatokért az új jeruzsálemi királyság minden városának egy negyedét kapták. Ugyanakkor elfoglalták Rodosz, Számosz, Kiosz, Mitiléne és Androsz szigeteket.
1177-ben a pápa és Barbarossza Velenczében találkoztak, miután a dózse legyőzte a császári hajóhadat. Az ott kötött béke emlékéül III. Sándor pápa Velencze fejedelmének egy gyűrűt ajándékozott, melyet a dózse a tengerbe dobott, azzal feleségül vevén az Adriát. Ezt a szertartást azontúl minden évben nagy pompával ülték meg.
Ilyen volt Velencze, mikor a keresztesek oda bekopogtattak. A sampányi grófság kormányzója Villhardüen Zsoffroa maga mondja el a követség történetét. Különös látvány volt, mikor ezek a hűbéres urak alázatosan kértek .segítséget a néptől, térden állva, könnyek között. „Megadjuk! Megadjuk“! kiáltotta a fölséges nép.
Mint kereskedő város Velencze ilyen szolgálatot csak pénzért tehetett meg 85.000ezüst márkát követelt, ami ma 4,046.000 franknak felel meg, de akkor sokkal többetért. Ennyi fölött a lovagok nem rendelkeztek.
Pénz helyett, a velenczeiek beleegyeztek, hogy vala melyik meghódítandó ellen séges várost kapják. Nem
rég elvették a görögöktől
Szpalato, Raguza és Szebe- niko parti városokat. Még Zára kellett volna nekik,
hogy az Adria keleti partját teljesen uralják. Ez a
magyar királyé volt. Hogy Velencze részt vegyen az új keresztes hadjáratban, de úgy, hogy előbb Bi- zanczot támadja meg, arra Aleksziosz görög herczeg biztatta a dozsét és ő tárgyalt vele é3 ő kérte reá- hogyadozsé a keresztesek vegye reá, hogy Bizáncz ellen induljanak s most már a 90 éves Dandolo dózse is kezébe vette a
keresztet (1202). Muzuflosz tárgyal a Konstantinápoly előtt horganyzó dozséval.
Tehát elindultak.
A velenczeiek meggyőzték a kereszteseket, hogy Jeruzsálem kulcsa Kairó vagy Konstantinápoly. Sok igaz volt ebben, de nagy kereskedelmi érdek is. Kairó birtoka biztosította az Indiába vezető utat, Konstantinápolyé pedig a Fekete-tengerét és arki- pelágusét.
Konstantinápoly ellen indultak. Aleksziosz görög herczeg ajánlkozott, hogy odavezeti őket, ha apját, Angelosz Izsákot, akit a trónról elkergettek, visszahelyezik. A francziák, mikor meglátták Konstantinápoly hatalmas falait, iszonyú ütközetre számítottak. Bárkákon tették őket partra. A franczia lovagok 1203. julius 18-án rohamban vették be a várost s az öreg császárt visszahelyezték trónjára. Alekszisz fényes Ígéretet tett a ke. reszteseknek. Hogy jól tartsa őket, adókat vetett ki s ezzel annyira felbőszítette a népet, hogy az megölelte Muzuflosz Aleksziosz az udvari embere megfojtotta. A lázadók császárt választottak és becsukták a város kapuit.
A keresztesek nyomban megtámadták. Muzuflosz a velenczeiA dozséval, Dandoló-
val tárgyalt, hogy egyezségre jusson vele s magának a hatalmat biztosíthassa de hasz
talanul. Három nap alatt bevették újra a várost, de most egy jó részét fölégették (1204). Iszonyú tömege a mesterműveknek elpusztult. Egyet-len templomban 400.000 ezüst márkát osztottak szét a keresztesek között.
Bízánczban a jelenlevő diadalmas vezérek kikiáltották a keleti latin birodalom létesítését. A pápák óhaja teljesült, Bizáncz fennhatóságuk alá került.
A győzők aztán magát a birodalmat osztották szét.
IV. Bodoen flandriai gróf lett Románia császára. A velenczeiek Konstantinápoly egy negyedét kapták a Boszporusz partjaival, az arkipelágus legtöbb szigetét s Kandiát. A montferráti márki Makedónia királya lett s unokaöcscse Akája herczege, Bloa grófja kapta az ázsiai tartományokat. Szóval, egész új Francziaország emelkedett a Boszporusz körül. III. Innocencz pápa oly boldog volt abban a tudatban, hogy fennhatósága oly nagy területtel bővült, hogy megbékült Velenczével és a császárral.
Az új birodalomból azonban hiányzott a megmaradás ösztöne, a helyes politikai vezetés és a haderő , s így nem sokáig állott fenn.
A birodalomnak a neve a latin birodalom volt, de 1261-ben ez a latin birodalom összeomlott.
Bár a középkor végéig és a török hódításokig még fönnállt Görögország némely részeiben az a különös hűbéres uralom, melyet a francziák Miltiádesz s Leonidász földjén rendeztek be.
A pápai hármas korona és a kulcsok.
SZELLEMI HALADÁS.
A renddel, a szaporodó munkával, a családok jólétével új szükségle
tek, a szellem szükségletei is megszülettek. Az irodalom és művészet, hasonlóan az iparhoz és kereskedelemhez hatalmasan föllendült. Az iskolák
száma megsokszorozódott, a tanulmányok terjednek, a nemzeti irodalom megkezdődik, nagy nevek tűnnek föl: Nagy Albert, Szent Tamás, Bakon Rozsé, Dante.
Kevés olyan apátság létezett, melynek ne lett volna iskolája. De a tanulási vágy oly általános lett, hogy ezek a monostori iskolák már nem voltak elégségesek. Minden nagy városban nyitottak iskolát. A könyvek drágasága szükségessé tette az élő szóval való tanítást. Amint valamely hires mester tanszéket nyitott valahol, seregestül tódultak oda a tanítványok. De a középkorban minden testületi alakot vett föl. Mesterek s tanítványok egyesültek, mint a kézművesek s egyetem név alatt testületeket alakítottak, melyek kiterjedt kiváltságokat élveztek. Leghíresebb volt a párisi egyetem, melyet 1200-ban alapítottak s amely sok másnak mintául szolgált. Oly híre volt. hogy minden országból oda sereglettek az ifjak, mert az iskola nyelve: a latin, a középkorban általános volt. Négy fakultása volt: teológia, kánonjogi, orvosi és művészeti. Utóbbi tanította a nyelvtant, az ékesszólást, a bölcseletet, ez volt a hármas tudomány; a számtan,
mértan, zene és csillagászat volt a négyes tudomány. A római jogot főképp Orléansz- ban tanították, az orvostudományt Montpelliében. A művészeti fakultás választotta a
Híresek voltak még az orléanszi, montpelliéi, okszfordi, kembridsi, páduai, a sza- lamankai és koimbrai; valamennyi a 13. században alakult. A legrégibb német egyetem, a prágai 1348-ban nyílt meg.
A kiváltságok sokasága vonzotta a diákokat. A párisinak 1?-20.0C0 tanítványa volt, akik nem voltak a városi tanácsnak alávetve, akiket nem lehetett adósság miatt elfogni s akik gyakran zavarták a várost veszekedéseikkel és kicsapongásaikkal. Igaz, hogy csak a 13. században hét pápá, nagy sereg bíboros és püspök s ezrei az egyéb kiváló embereknek kerültek ki közülük. A római birodalom bukása óta a tudomány a
nagy rejtélyek megoldását. De csakhamar mégis megjelent újra a filozófia, mely hat század előtt teljesen megszűnt, de egész új jellege volt, mely
szkolasztika nevet szerezte neki.
Szent Anzelm a XI. században megírta monológját, amelyben egy
tudatlan emberről beszél, aki az igazságot egyedül természetes fény segítségével keresi. Az ész abban csak a hit alázatos szolgálója, mert Anzelm
csupán a vallási igazságok bizonyítása kedvéért alkalmazta az okoskodás ama módját, melyet Arisztotelész a tudományos igazságok kiderítésére használt. Később, mikor a spanyol zsidók Arisztotelész munkái nagy részét melyeket azelőtt nem ismertek, latin nyelvre fordították arabból, a 13. század szinte elkáprazott ez új gazdagságtól s Arisztotelész egyedüli uralkodója volt valamennyi bölcseleti tanszéknek. Sajnos azonban, első meg nem értett munkái oly irányba terelték a középkor szellemét, amelytől csak
szorítkozott. A szkolasztika tehát nem volt bizonyos bölcseleti rendszer, inkább bizonyos módja a disszertálásnak minden kérdésről. Olyan premisszákból indult ki, melyeket mint tényeket fogadtak el, vagy a melyeket önmaguk állítottak föl, anélkül, hogy előre meggyőződtek volna helyessé
gükről. Nem is adott világraszóló gondolatot. Szellemi torna—féle maradt, amelyben az erőfeszítés dija nem valamely igazság fölfedezése volt, hanem
a szóharczban elért diadal, melyet apró, nevetséges megkülönböztetések segítségével és barbár nyelven küzdöttek ki. Mindazonáltal hozzájárultak a szellem élesítéséhez és erősítéséhez. Az eszközöket csiszolták későbbi komolyabb tanulmányokhoz.
A XII. század a realisták és a nominalisták nagy viszályától visszhangzott, Roscelen és Szent Anzelm, de Sampó Vilmos és hires tanítványa
Abelard viszonyából. Ez utóbbi legyőzte mesterét. Abelard, aki ma híresebb szerelmei, mint tudománya révén, a realisták és nominalisták harczában új és
kiengesztelő véleményt fejezett ki, amely megközelíti az igazságot. Visszautasította az általános ideák rajtunk kívül való létezését, mely azonban az
ideáknak szellemünkben bizonyos alakot ad. Minthogy vallási dolgokban is a tiszta egyszerű magyarázatot merészelte alkalmazni, Szent Bernát nekirontott, mintahogy Nikolasz ugyanabból az okból Skott Jánossal cselekedte a IX. században. Ki vagy? — kiált a XII. század apostola, — mi jobbat hozasz? mily finom fölfedezést tettél? . . . Mondd hát, melyik dolog az, mely neked megjelenik és senkinek sem jelent meg azelőtt Ami engem
illet, én a prófétákra és apostolokra hallgatok s engedelmeskedem az
evangéliumnak. S ha angyal érkeznék az égből s az ellenkezőre tanítana, átok erre az angyalra is!“ Az ész és tekintély harcza teljes hevességével
tört ki. A breton filozófus és a bürgonyi szónok hatalmas szava töltötte
be a XII. századot. Az első 1079-ben született s 1141-ben halt meg, a
második 1091-ben született s 1153-ban hunyt el.
A XIII. században hatalmas vita folyt a skót Skot Dun és az olasz
Szent Tamás között, akik mindaketten egyforma nagy sikerrel tanultak Párisban. Híveik a Skotiszták és a Tomisták a következő században is
folytatták a vitát. Akvinói Szt. Tamás az idealizmus megtestesítése volt az
egyházi bölcselkedésben. Befejezetlenül maradt egyház bölcseleti munkája, a hatalmas emlék, melyben összegyújtötte mindazt, amit az isten és ember
egymáshoz való viszonyáról tudtak. Kiváló tekintélyek voltak még a németNagy Albert, ki később ratiszbonni püspök lett s akit tudománya miatt mágusnak
hívtak, az angol Halesz Sándor, a francziszkánusok orákuluma és a flamand Gand Henrik.
E nagy nevek után említendő még Bove Vincze, aki korának ismereteit
encziklopediába gyújtötte, miként Pliniusz az ókor ismereteit. A XIII. századig a Középkor az Ókor maradékaiból élt, a nélkül, hogy maga gyarapította volna. Nagy Albert a fizikai természet tanulmányozását megfigyelés
utján kezdte meg. De újítást mégis csak az angol Bacon (Békén) Rozsénéi
látunk elő ször. Ez a francziszkánus szerzetes szintén Párisban tanult s
föltalálta, legalább írásaiban leírja a lőpor összetételét, a nagyitó üveget; ő állította először szükségesnek a kalendáriumot. Így mert kiálltam: „Há-
lom-eszközünk van a megismerésre, a tekintély, mely a szellemre rátuk
málja magát anélkül, hogy fölvilágosítaná, elhitet, de nem értet meg, az okoskodás, melynél nem lehet megkülönböztetni a hamis okoskodást, a meggyőző érvektől, csak a következtetésnek, tapasztalat, vagy gyakorlat utján való igazolása által, s végül a tapasztalat, amely minden spekuláczió
határa, mely a tudomány királynője, mert egyedül ő ad bizonyosságot és
E század csudái közé tartozott a csillagjóslás, mely csak a 16. században szűnik meg. A csillagjósok azt állították, hogy az égi testekből
képesek kiolvasni az emberi élet sorsát. Egy másik őrültség volt az alkimistáké, akik a bölcseség kövét keresték, azaz az aranycsinálás eszközeit.
Egyik se vezetett komoly eredményre. Némely csillagjós az égi testeket vizsgálván, kutatni kezdte a csillagok mozgásának törvényeit. Az alkimisták nem találtak aranyat, de új testeket, ismert testek új tulajdonságait. Így föltalálták a sók desztillálását, az erő s savakat, zománczokat, homorú üveget, melyből a szemüveg, távcső készül. A varázslók hemzsegtek. Sokan
e szerencsétlenek közül komolyan hitték, hogy összeköttetésben állnak az
ördöggel. Sok őrült akinek gyógyításra lett volna szüksége, hóhér kezén
veszett el.
Amily mértékben haladt a középkor időben, a nemzetek egyénisége is
határozottabban kifejeződött. Sokáig csak a vallási társadalomban volt otthona a szellemi életnek és csak latin nyelven jutott kifejezésre. Most már azonban a világi társadalom is gondolkozni, írni és beszélni kezdett annyiféle nyelven, ahányféle nemzet volt. Sőt már irodalomnyelve is volt mind
egyiknek, mely megfosztotta trónjától a latint.
A 13. század kezdetén azonban még csakis három irodalom létezett: Németországban, északi és déli Francziaországban. Ez utóbbi volt
mintája a többinek, A Langnedok irodalma volt ez, más néven provanszi,
mely a Pirenéusokon át az egész keresztény Európában elterjedt. Ragyogó, csengő , harmonikus, élettel s képekkel teli. Ez lett a szerelmi dalok és csata
dalok nyelve.
Vantadur Bernát, Born Bertram, Oroszlánszívű Rikárd kitünően kezelték. De északi Francziaország növekedő hatalma nyelv dolgában is °1a terelte a túlsúlyt. A normandok elvitték déli Itáliába, ahol nem igen é; é-
nyesült s Angliába, ahol 3 századra szerzett honosságot, a kereszte >ek
pedig szertehordták mindenüvé. Ez lett a törvényhozás, az esküdtszékek nyelve, ez volt a jeruzsálemi királyság törvényeinek nyelve is; Dante mestere Latini Brunetto franczia nyelven irta meg „Tresor“-ját, mert „a franczia nyelv a legelterjedtebb és legélvezhetőbb“. A troubadurok hallgattak azóta, hogy az albingenziek elleni keresztes háború vérbefojtotta a Lang-
nedok czivilizáczióját. De a Loártól északra a truvérek még működtek,
hő s költeményeiket lefordították Itália, Anglia és Németország nyelvére.
Ám a hőskor elmúlt. Wasz Róbert kaeni pap 1155-ben megírja az
az angol királyok mesés történetét, Troa Krisztián 1160 körül versekben
írja meg Artur király legendáját, míg a poéták egy másik iskolája vallásos mederbe tereli a Szent Grál históriájával.
A Rolandról szóló dal naivitása eltűnt, újat keresnek, fölkutatják a régi kincseket. Ulisszesz története, az argonautáké, mind földolgozásra kerül. A trójai háború, Medea, Sándor vonzották e kor truvéreit leginkább. A hős-
elmés, maró marad írásaiban. Nem lázítók, nem forradalmárok e kor poétái, de szabadgondolkodók. Ők e kor sajtója, verseikben minden napi esemény visszhangra talál. Megnevettetni a főczéljuk. Még az egyházzal, sőt amitől legjobban félnek, a pokollal is játszanak. Ott a „közember,
(jobbágy) aki meghódítja a paradicsomot.“ Egy közember (jobbágy) meghal anélkül, hogy akár az ördög, akár az angyal törődnék vele, de lelke
egyenesen fölnézvén az égre, megpillantja Mihály arkangyalt, aki egy kiválasztottat vezet s követi egész a paradicsomig. Szent Péter bebocsátja a
kiválasztottat, de visszalöki a másik lelket, akit senki sem ajánlott . . .
Jól van — mondja a kiutasított lélek — Péter úr, az isten alaposan csalódott, mikor magát megtette apostolának s aztán portásának, magát, aki őt
háromszor megtagadta. Engedje be azt, aki hívebb, mint maga. Szent Péter nagyon szégyenli a dolgot és elpanaszolja társának, Szent Tamásnak, aki most maga kísérti meg a szemtelentől megszabadítani a paradicsomot. Ismét szól a jöbbágy: Tamás, ugyan okod van a büszkét játszani, aki
csak akkor hittél istenben, mikor a sebeit érintetted. Szent Tamás erre
Szent Pálhoz fordul támogatásért, aki bele akar avatkozni a dologba.
Ugye — szól a jobbágy — te vagy a kopasz Pál, aki megkövezte Szent
Istvánt s akit az Úristen nyakonütött? Péter, Tamás és Pál nem tudván
mit felelni, fölkeresik panaszukkal magát az istent, aki előtt a vádlott, a
jobbágy igazolja magát... s ajobbágy az isten előtt megnyeri a port“.
Régóta kerestek olyan építészeti stílust, mely jobban megfelel, mint a
görög és római — népek buzgó hitének. A kelet lapos tetői nem feleltek
meg. A 13. század a gót stilus diadalátjelzi.
Leginkább a kúp jellemzi. Ezt az alakot, mely sehol sem nyert olyan fontosságot, mint nyugati Európában, eleinte a gotoknak tulajdonították (onnan
is a neve), majd az araboknak, szintén hamisan. Kétségtelen, hogy a
nagyrészt papi zarándokok sok olyan benyomást hoztak Keletről, melyek
azután nyomot hagytak a keresztény templomokon, sok templom épült a
Szent Sir templomának mintájára, a mozaik, a váltakozó színek is keleti eredetűek. De a kúpos alakot épp úgy megtaláljuk az arab, mint a bizánczi stílusban.
Eleinte vaskos és szabálytalan volt a kúp, csak lassanként fejlődött hatalmasan művészivé vonalai finomulása a díszül szolgáló apró oszlop- zatok alkalmazása által. Különben nagyszerűen alkalmazkodott a keresztény népek miszticizmusához, lelküknek ég felé buzdulásához. A misztikusabb Északon job jan elterjedt a gót stilus, mint délen, ott lett tökéletes s ez is azt bizonyítja, hogy nem az araboktól ered, mert akkor előbb jutott volna
el Francziaország déli részébe, mint az északiba.
A Loár északi partján született új stiíus átkelt a Mans csatornán, a
Rajnán és Alpokon. A festők, akik a misekönyveket díszítették, valóságos mesterműveket hagytak ránk.
LovagtornánáJ használ! vaspánczél.
A LOVAGKOR.
jelvények harczossá és polgárrá avatják.
A kard mindig a fölavatás bizonyosjelképe volt.
791-ben Ratiszbonnban Nagy Károly
Jó Károly dereka köré, 838-ban ez tette Kopasz Károlyt s így szólt: „Az
Íme, az egyszerű fölfegyverzéshez a vallási fölavatás csatlakozik.
Történt, hogy az elszigetelt, de kastélyukban független urak, apró udvarok alakításában lelték a kedvüket, odavonzották a hűbéreseiket, személyük körül való szolgálatokat bíztak rájuk, melyek azonban nem tekintettek meg alázóknak, ellenkezőleg, kitüntetés jelének s így ott is bizonyos főtisztikar alakult: főistállómester, marsall, udvarmester, kamarás, pohárnok stb. Eze
ket a szolgálatokat épúgy hűbérbe adták, mint a földeket. A hűbéres nem
A kis lova^liucskát lőni tanítja nevelője
egyedül jött ura udvarába, magával vitte fiait, hogy tökéletes nevelésben részesüljenek s bizonyos szolgálatot teljesítsenek.
A lovag lakása a lovagvár volt. Neve megmondja czélját. Lakóit az ellenség támadása ellen kellett megvédenie. A vár lakás és erősség volt egyúttal s minél hatalmasabb s gazdagabb az ura, annál nagyobbak s erő sebbek a védő- sánczai. Így származott a különbség az előkelő udvari várak és az egyszerű lovagvárak között. A vár kettő s czélja adta meg építésének alapgondolatát is. Az építőmester első sorban is arra helyezett súlyt, hogy alkalmas építőhelyet találjon, melyet már lehetőleg maga a természet
is hozzá férhetetlennétett, valami meredek magaslatot, vagy széles víztől
körülvett szigetet. Déli és középső Németországban éppen ezért leginkább úgynevezett magas várakat építettek, északi részén vízi várakat. Ily magas
várak voltak többek között Hohentvil, Hohenstaufen, Hohenczollern,
Falkenstein, Izenstein, Medek, Száálek. E várak egyikét az vándorának társaságában felkerestük.
várhoz sokszorosan csavarodó,
vándor. Oly keskeny volt ez
s annyira szabad s látható,
érkezőt nyomban
elmúlt
idők
A magasban emelkedő úton lovasnak volt áttekinthette mély első csak nyait,
árokba,
védelmi
nagy
faltörőit
fekvő
jutott a
rajta helye
minden
az
a hegyoldalon út, hogy csak hogy megpillanthatott.
emelkedett védelmi dékeiket közfalnak
Épp ezért e zárva, golyói
vonala s fáradtsággal s
meredeken vonala, mert az ostromlókra, tehát a falak amelyen a ellen csaknem
úgynevezett várárokba pillantott éppen azért oly széles s kőparittyáit el
hosszú idő akarta helyezni. Ez röpítették
múltán
volt
a lovas.
és mély,
tölthette
Az árok
lassan
egy
ki, ha mögött s halálos
a magasba. onnan oda s mellvéddel voltak kényelmesen embermagasságú,
lövésre kifelé védők
a az ostromlók
röpültek az védelemre egyformán ellátva ide-oda
a
vár második ostromlottak nyilai alkalmasnak
ostromtora közfal legfontosabb löve- A
s fölfelé
siethettek.
s kövei. kellett
sík lappal
Az
mellvéden elhelyezett
lennie. el- ellenség bástyák
védték őket, amelyek között lévő nyílások lőrésül szolgáltak. Ám megeshetett, hogy az ellenségnek sikerült a falak aljáig eljutni s a rombolás
munkáját onnan folytatni, vagy parittyagépeivel nehéz kődarabokat röpíteni a várba. Hogy tehát az ostromlottak az ellenséget a fal tövétől távoltarthassák, a mellvéd némely helyen, roppant erő s köveken épülve kissé
kiállt, a fal és mellvéd között hézag maradt, melyen át a fal tövét nyil-
záporral lehetett elárasztani, nehéz köveket aládobni, vagy az ostromlókat forró vízzel leforrázni. A parittyakövek ellen fából való tetővel védekez
tek, mely úgy volt megalkotva, hogy béke idején levehették. Mert ilyenkor a vár lakói a falakon sétáltak, onnan látták az érkező vendégeket, a távozókat s onnan nézték a tornákat, melyek a vár előtt folytak le. Hogy a várárkon túl levő ellenséget a magasból s oldalt is lövöldözhessék, bizonyos távolságokra faltornyokat építettek, melyek a közfalon túl kiszö- gellettek. Oly magasak voltak e tornyok, hogy onnan magát a kőfalat s bástyákat is eláraszthatták pusztító lövedékkel, ha az ellenségnek mégis sikerült volna a falra följutnia. A várárkon át a vándor fölvonó hídon
jutott, amelyet lánczczal vagy köteleken húztak föl s bocsátottak alá. Ott
meg állt a kapu előtt s kürtszóval szólította a kapust, vagy úgy, hogy ütőgyűrűvel rácsapott az érczlapra. A kapus alaposan megvizsgált mindenkit,
hogy barát-e, vagy ellenség, mert akié a kapu, azé a vár. A kapu rendkívül meg volt erősítve. Rendszerint erős toronyban állt, vagy két torony
emelkedett oldalain. A vándor belépett s az elővárba jutott, vagyis a
az ellenség, veszett el a vár is, mert ez volt az utolsó s leg szilárdabban épült védőhely. Három-négy méter vastag falai roppant magasra nyúltak négy emeletre volt beosztva, lejárata 6—12 méternyire a várudvar fölött
volt s csak ingatag létrán, vagy keskeny falépcsőn volt elérhető . A legalsó
emelet, mely a várudvar földjétől a lejáratig terjedt, volt a várbörtön
Sötét, roszszagú helyiség, ahová nagy gonosztevőket, vagy olyan foglyokat
zártak, akiknek magas váltságdíjat kellett fizetniök. A foglyokat embernyi
széles nyíláson át kötéllel bocsátották le a börtönbe. Sorsuk rettenetes volt.
Levegő és világosság csak apró lyukakon juthatott hozzájuk, a saját piszkuk pestises levegőjét kellett beszívniok. Kígyók, békák s tömérdek utálatos állat volt lakótársuk. Naponként egy darab fekete kenyeret és egy
korsó vizet kaptak. Fölöttük a második és harmadik emeleten voltak a
készraktárak. Volt ott tömérdek eleség s ital hosszú ostrom esetére, fegyvertár, kincseskamra. S a legmagasabb emeleten lakott a várőr, aki a
torony tetejéről éjjel nappal ébren, figyelemmel őrködött s kürtszóval mindenről beszámolt, amit a vár urának tudnia kellett. A torony mellett állt
a vár legmagasabb kútja. A várudvarról széles lépcső vezetett a várúr lakásához. Ennek alsó helyiségeiben eleség- s készletkamrák s konyhák voltak elhelyezve, fölöttük voltak a fogadó- és lakó-szobák. A széles lép
csőről hosszú folyosón keresztül jutott el az ember a nagy lovagterembe, ahol a várur vendégeit fogadta s megvendégelte. Köznapi időben a terem
meglehetősen üres volt, csak a tarka táblákkal kirakott márvány-, vagy agyagpadló, a gazdagon díszített mennyezet, a befestett szőnyegekkel díszített falak, köröskörül s a fülkében elhelyezett padok beszélték a vándornak, hogy a vár legelőkelőbb helyiségében van. Másképp volt ünnep idején. Olyankor lovagok s nemesasszonyok ülték körül a gazdagon terített
asztalokat, vidáman csevegve, a falakon pajzsok, lándzsák, kardok lógtak
— a várúr s a vendégek tulajdonai — s a terem vidám kaczaitól, fütty,
s hegedűszótól visszhangzott. E terem mellett volt sok várban a kápolna- fölötte voltak a várúr családjának lakosztályai, az úr s a vendégek hálószobája s az úrnő lakosztálya. Csaknem minden szobában voltak ruhaládák, drágaságok, asztalok, székek s mint legdrágább bútor a nagy, széles, mennyezetes ágy, előtte puha szőnyeg, pad és zsámoly. A női lakosztályban azonkívül ékszerek, női ruházati czikkek, kézimunkák számára berendezett szekrények, sakk és dámatábla szórakozásra, néhány imádságos és dalos könyv, énekes madarak; esetleg még egy papagáj is. Mosdóasztal azonban sehol sem volt látható. Amint az uraságok fölkeltek, a szolgák kannákból vizet öntöttek kezeikre s az egyelőre elég volt. Azután követ
kezett a fürdő .
A lovagság zárt társaság volt, kiváltságos helyzetének erő sen kifejlett
öntudatával. A lovagot erényeinek kellett megkülönböztetnie más emberektől, a lovagi erény ismertető jelei pedig többfélék voltak. Így a vagyon
bölcs felhasználása, melyre nemzedékről-nemzedékre szállott hatalom s tekintély, a szűkölködők segítése, bőkezűség s vendégszeretet, a fegyelem, melynek legelemibb formája a külső tisztességes viselkedés, tehát kellem a járásban, mozdulatokban s beszédben, barátságos köszönés, tiszteletteljesség idő sebb és magasabbállású emberek irányában, előzékeny figyel- talatokat rövid, velős mondatokban vetették oda az ifjúságnak.
A fegyelem és önmérséklet elsajátítására legalkalmasabbnak a nemes hölgyeknél való szolgálatot tartották. Az ő szolgálatukban mindenekelőtt megtanulta a finom mozdulatokat. A nemes fiú szellemi kiképzése tehát főképpen jellemének fejlesztésében állt. Tudásban szegény volt a nemes fiú s a tanült lovag vajmi ritka. Csak kevesen tanultak olvasni és írni, mert a szükséges írásbeli munkákat a várkáplán, valamely
szomszéd kolostorbeli szerzetes, vagy valami hivatásos írnok végezte el. A főnemesség gyermekei a XII. század vége óta a franczia nyelvet is tanulták, de csak beszélni, írni nem. Minden nemes fiú megtanult hárfázni s
énekelni. Így nevelkedett a nemes fiú mestere keze alatt, míg a 16-dik esztendejét elérte. Ekkor már nemes apród volt a neve, vagy ha fejedelmi vér
ből származott, junker. Most már amit tanult, valamely lovag szolgálatában kellett megmutatnia. A bádogsisakkal fején, pajzszsal a kezében s oldalán karddal, követte mindenüvé urát, ünnepélyekre, mulatságokra, vadászatra, a tornákra s a csatába.
bölcs felhasználása, melyre nemzedékről-nemzedékre szállott hatalom s tekintély, a szűkölködők segítése, bőkezűség s vendégszeretet, a fegyelem, melynek legelemibb formája a külső tisztességes viselkedés, tehát kellem a járásban, mozdulatokban s beszédben, barátságos köszönés, tiszteletteljesség idő sebb és magásabbállású emberek irányában, előzékeny figyelmesség a vendég iránt s a test gondos művelése. Még fontosabbnak látszott a lovag'előtt a belső fegyelem, vagyis szemérmesség, alázatos szerénység, igazságszeretet és hűség, különösen a nőkkel szemben, becsület iránti igyekezet, vagyis bátor emberek és nemes asszonyok előtt való tekintély,
hő siesség, tettszeretet és a társadalmi állás öntudata. Aki ezeket betartotta,
annak egy harmadik erényét is dicsérték, a mértékletességét és önural-
lábbal gázolnia a hóban. Már nagyon korán tanították lovagolni, mert hiszen a lovaglást ügyességtől függött első sorban a harcz sikere. Később következett a futásban, ugrásban, mászásban, úszásban, ijjlövészetben, lándzsadobásban, kardvívásban való gyakorlás. A fegyver első gyakorlati talatokat rövid, velős mondatokban vetették odá az ifjúságnak.
A fegyelem és önmérséklet elsajátítására legalkalmasabbnak a nemes hölgyeknél való szolgálatot tartották. Az ő szolgálatukban mindenekelőtt megtanulta a finom mozdulatokat. A nemes fiú szellemi kiképzése tehát főképpen jellemének fejlesztésében állt. Tudásban szegény volt a nemes fiú s a tanült lovag vajmi ritka. Csak kevesen tanultak ol
vasni és írni, mert a szükséges írásbeli munkákat a várkáplán, valamely szomszéd kolostorbeli szerzetes, vagy valami hivatásos Írnok végezte el.
A főnemesség gyermekei a XII. század vége óta a franczia nyelvet is
tanulták, de csak beszélni, írni nem. Minden nemes fiú megtanult hárfázni s
énekelni. Így nevelkedett a nemes fiú mestere keze alatt, míg a 16-dik esztendejét elérte. Ekkor már nemes aprócj volt a neve, vagy ha fejedelmi vérből származott, junker. Most már amit tanult, valamely lovag szolgálatában
kellett megmutatnia. A bádogsisakkal fején, pajzszsal a kezében s oldalán
karddal, követte mindenüvé urát, ünnepélyekre, mulatságokra, vadászatra, a tornákra s a csatába.
A lovaggá ütés.
A lovagtorna előtt a lovagok kiállították fegyverzetüket és címerüket
Mindenütt készséggel kellett ura szolgálatára állania s iránta tiszteletteljesen viselkednie. A csatában fegyvereit vitte utána, oldalán maradt a harczban s az eltört lándzsák helyett újakat nyújtott át neki.
Különösen nők jelenlétében ügyelt az apród a finom modor minden szabályának betartására, hogy így kegyeiket megnyerje. Ha így a lovagi erényeket elsajátotta, akkor hét esztendő után a szolgálati ideje letelt, az apródot lovaggá ütötték. Csak ekkor élvezte az ifjú a teljes szabadságot,
a becsület mezeje nyitva állott előtte.
A mód, hogy valamely apródot lovaggá ütöttek, különféle volt. Már
hónapokkal előbb megkezdték az előkészületeket. Lovagok és vándordalosok járták be az országot, mint a király követei s barátokat, rokono
kat, hűbéreseket, különösen azonban azok lovagságra méltó fiait, meghívták az ünnepségre. A kovácsok új fegyvereket készítettek, az űrnő pedig
asszonyaival és cselédjeivel új ruhákat készített, mert a lovagi erények
megkövetelték, hogy a fejedelem összes vendégeit, különösen azonban fia
fegyvertársait új ruhával s fegyverzettel ajándékozza meg. Elérkezett az ünnepek ideje. A vár ünnepi díszben pompázott. A várűr vendégei elé
lovagolt s a várhoz kísérte, ahol az úrnő fogadta őket ünnepiesen s az üdvözlő itallal kínálta meg. A lovaggászentelés franczia formái szerint az apródok elő ször is meleg vízben megfürödtek, majd fölvették új ruhát jukat s a templomhoz vonultak, ahol fegyvereik, melyeket másnap reggel
kellett megkapniok, el voltak helyezve s térdelve vagy állva, imádságban töltötték az éjszakát fegyvereiket őrizve. Másnap reggel a lovaggá ütendő fegyvertársak, férfiaktól s nőktől kísérve ünnepies menetben a székesegyházba mentek. A pap istenitiszteletet tartott, megáldotta a fegyvereket, azután következett a lovaggá ütés ünnepélyes jelenete. Az ünnepies fölszereléssel kezdődött. Egy lovag a jobb sarkantyút csatolta az apród
lábára, egy másik mellpánczélt adott rá és sisakot. A czeremónia tovább
része úgy folyt le, mint a hogy azt a Vilmos hollandi király lovaggá ütéséről szóló jelentés elmondja. A jelentés, mely egy 1350-ben készült krónikában áll, így szól:
„Miután a kölni székesegyházban minden előkészület megtörtént, az ünnepies mise után nevezett Vilmos apródot a:seh király a bíboros elé vezette s így szólt hozzá:
„Főtisztelendő uram, kegyes atyám, bemutatom ez apródot azzal az alázatos kéréssel, hogy kegyes atyám fogadalmát átvegye, hogy lovagsá- gunk körébe méltóan fölvehessük.“
A bíboros pedig így szólt az apródhoz:
„Úgy illik, hogy mindenki, aki lovag akar lenni, fenkölt gondolkozású,
nemes, bőkezű, kifogástalan s becsületes legyen; fenkölt a szerencsétlen
ségben, nemes vérrokonai iránt, bőkezű tisztes módon, kifogástalan udvari
Lovagtábor.
szellemben s becsületes, férfias kitűnőségekben. Mielőtt
azonban a fogadalmat
leteszed, hallgasd meg
előbb érett megfontolással a szabályokat.
Elő ször is naponként
jámboran misét hallgatni, a katolikus hitért merészen az életet koczkára tenni, a
szent egyházat és szolgáit minden rablónépségtől megszabadítani, özvegyeket,
árvákát, gyermekeket bajukban megvédelmezni, igazságtalan
háborúságot elkerülni, igaztalan szolgálatot megtagadni, minden ártatlanért párviadalra kiállni,tornákat tisztán a harczias gyakorlat kedvéert fölkeresni, a római császárnak,
— akit akkor a világ urának tiszteltek — vagy
helyettesének világi dolgokban tiszteletteljesen
szabály törvényeit alázatosan és szorgalmasan, legjobb tudásod s szóban megmagyarázott szabályokat a legjobb tudásod szerint betartani?“
Az apród pedig így szólt:
— Igen, akarom.
Mire a bíboros az apródnak következő fogadalmat adta, melyet ez mindenek előtt emígy olvasott föl
Rabló lovagok lesben állnak, hogy az utazó kereskedőket megtámadják
„Én Vilmos, a holland lovagság fejedelme, a szent birodalom hűbé
rese, esküvel fogadom Péter úr, bíboros és apostoli küldött jelenlétében e szent evangéliumra, melyet kezemmel érintek, hogy a lovagrend törvé
nyeit betartom.
Erre a cseh király az apród nyakára ütött s emígy szólt:
— A mindenható Isten tiszteletére lovaggá teszlek s örömmel fogadlak ár saságunkba.
Az ünnepies jelenet legfontosabb része a lovaggá ütés volt. A lovag,
aki az apródot fölavatta, puszta kézzel, vagy karddal az apród nyakára
ütött, vagy a hátára, mondván: „Isten, Szent György és Szent Mihály
nevében lovaggá avatlak.“ Egyúttal a három ütés azt is jelentette, hogy
harczolni, küzdeni hölgyéért, szeretni urát, szóval: miként hajdan Sándor
király, olyan legyen a lovag.
Ez azAerőszakos társadalom tehát mégis tudott magának egy tökéletes
eszményt alkotni.
A középkori embernek, a vallásos életben, a szent volt a példaképe, a polgári és politikai életben a lovag.
Ütközet TailbotirRnál
Endrei Zalán: A Világ Történelme. III.
Az olajfák hegye Jeruzsálemből nézve
FRANCZIAORSZÁG ÉS ANGLIA VERSENGÉSE.
AZ ELSŐ KORSZAK.
A középkor történetében vannak kérdések, melyek kizárólag e korszakéi. Benne születnek, vele is halnak meg. Ilyenek a betörések, Nagy Károly,; á hűbéresség, a pápák és császárok harcza, a keresztes háborúk s végül a társadalmi állapotok.
Vannak azután kérdések, melyek a középkorban születtek, de mégis modern kérdések s mai napig is foglalkoztatják a történetet. Ilyenek Franczia és Angolország versengése, az angol intézmények, melyek Anglia kormányzatának megingathatlan alapját fejlesztik és előkészítik a szabad intézmények egész Európában való elterjedését.
F ü 1 ö p, franczia király boszusan, de tehetetlenül nézte hűbéresének, a
normand herczegnek szerencséjét, aki angol király lett s csak lanyhán támo
gatta a Hódító fiának lázadását.
Vastag Lajos, aki 1108-ban követte apját a trónon, megértette, mily veszedelmet rejt ez a nagyság a franczia királyságra. Ez tevékeny fejedelem volt, akit eleinte a fölvilágosodottnak hívtak, a harcziasnak, később,
mikor hízásnak indult, Vastag Lajosnak, anélkül azonban, hogy kevésbbé lett volna tevékeny.
Mindig támogatta a községi mozgalmat A községek polgárőrségében mindig kész segítséget talált uradalmain az utak védelmére. Mont- morency, Montfery, Puizet, Korbeil, Kucy urai szívesen leszálltak magasan fekvő váraikból, hogy kifoszszák a kereskedőket és utasokat, Fülöp házasság útján elvehette Montleryt gazdájától, a halálos ágyán fia lelkére kötötte, hogy
ezt az uradalmat többé ki ne adja kezéből. Lajos
udvarába czitáltatta Busardt, Montmorency urát, mert a szent-deniszi apátság földjeit elpusztította s a kár megtérítésére ítélte. Elfoglalta Puizet kastélyt s három év háború után elpusztította. Megtámadta Kucy urát, Mari Tamást s elfogta. Lajos nagy kitartással küzdött a fosztogató hűbérurak ellen. Mikor az utakat megnyitotta mindenfelé, már leghatalmasabb hűbéresét is meg merte támadni.
A Hódi tó halála után 1087-ben II. Vilmos, a vörös, második fia lett utóda Angliában; az idősebb, Róbert, Normandiában. Róbert eleinte el akarta venni Angliát öcscsétől, kudarczot vallott s a Szent Földre ment, öt évre öcscsének engedvén át Normandiát.
II. Vilmos, a durva, vöröshajú, szenvedélyes vadász, kegyetlenül bánt alattvalóival Az erdők őrének és a vadászatok pásztorának nevezték. Vadászaton halt meg. Egyik lovagja egy szarvasra lőtt, de a golyó egy kőről visszapattant és Vilmos mellébe fúródott. Kísérete elszökött s ott hagyta őt vérben, sárban.“ Valaki később elbeszélte, hogy látta, amint egy nagy, sörényes, fekete bak elczipelte a király testét s hogy az való-
Hódító Vilmosnak maradt egy harmadik fia, Henrik, aki műveltebb volt fivéreinél. Róbert Jeruzsálemben volt, Henrik magához ragadta idő sebb fivére koronáját. Hogy állását megerő sítse, kartát adott ki. Ez volt a nagy kartát megelőzők között a legtökéletesebb. Róbert 110l-ben tért vissza,szemeit. Vastag Lajos megijedve túlnagy hatalmától, Róbert fiát, Kliton Vilmost pártfogásába vette.
A brennvilli csatában pápa, aki a reimszi kibékítette az ellenfeleket, de Kliton Vilmos igényei nem nyertek kielégítést.
1124-ben újra kitört a háborús ugyanakkor Németországgal is harcba keveredett Lajos. Henrik vejét, a német császárt rábírta, hogy Vastag Lajost megtámadja. Bár Lajost hűbéresei közül a flandriai gróf, az anzsu gróf, a breton és a kvitániai herczeg cserbenhagyták, a császár még se mert Franczia- országba benyomulni, vagy oka volt rá, hogy ne tegye.
Lajos aztán azokat a hűbéreseit támadta meg, akik cserbenhagyták. E támadását ügyesen azAegyház
védelmével kötötte össze. A klermonti püspök, háborúban állván az overnyi gróffal, azt állította, hogy
egyháza közvetlenül a koronától függ és segítségül
hívta a királyt. Lajos sietett. ÍX. Vilmos akvitaniai
herczeg viszont az overnyi gróffal szövetkezett. De a
hatalmas királyi sereg láttára Vilmos alázatosan a
király táborába ment, hódolt előtte s kérte, hogy az overnyi grófot a bárók Ítéletének engedje át (1126).
A király békésen intézte el a dolgot. Megkapta, amit akart, a meggyilkolták, még pedig egy hajdanijobbágycsalád, a Van der Sztrat.
A flandriai urak fegyverrel akarták megbosszulni az áldozatot, de Lajos kényszeritette őket, hogy Arraszba jöjjenek grófot választani s Kliton Vilmost választatta meg. De alig távozott, a flandriaiak föllázadtak Vilmos ellen, aki Aloszta ostrománál el is pusztult, azután kijelentették, hogy a
királynak nem volt joga kormányuk fölött rendelkezni, elzászi Tierry-t választották meg. Vastag Lajos fiával, Ifjú Lajossal elvétette X. Vilmos
akvitaniai fejedelem egyetlen leányát, Eleonórát s így a Dél közvetlenül fönhatósága alá került.
VII. Lajos trónra lépésekor, már az egész mai Francziaországon uralkodott. E nagy hatalmat nem tudta megtartani.
Egy invesztitúra kérdés belerántotta a második keresztes háborúba, mely Francziaországra oly végzetes volt. II. Innocent pápa és közötte
viszály támadt a burzsi püspök kinevezése miatt. Szent Bernát a pápa pártjára állott, Szégur, a nagy miniszter, a királyéra. Lajos megtámadta a
sampányi grófot, aki a pápa választottját támogatta, fölperzselte a vitri-i
templomot és 1200 odamenekült embert is bent hagyott veszni. Lelkiismereti furdalásai és az egyházi átok rábírta, hogy a Szentföldre zarándokoljon, ahol egész serege elveszett. Hazatértekor rokonság czímén elvált
Eleonórától s visszaadta hozományát (1152), melyet az anzsu gróf sietett megkaparítani, feleségül véve a megbántott hitvest.
Az angol király, I. Henrik, kinek két fia a vízbe fulladt, leányát, Matildot tette meg örökösévé. Matild a német császár özvegye volt; 1127-ben férjhez ment Zsoffroa anzsu grófhoz, más néven Plantagenethez. Henrik 1135-ben halt meg. Unokaöcscsét, Bloa Istvánt megbízta, hogy védje a császárnőt, Matildot. István azután magához kaparította a koronát. Ez nagy viszályok okozója lett. Matildnak a normandok pártjára keltek. A szászok minden alkalmat megragadtak legyőzőik gyöngítésére, fölingerelték a gallokat s a koronát fölajánlották Dávid skót királynak, aki átkelt
Tweed folyón. A normandok és skótok elő ször voltak együtt az allertoni nagy csatában. Eleinte István volt fölényben, de azután visszaszorították.
A skó ok erre visszavonultak, de megtartották Anglia északi részét. Ekkor Már Matild is kikötött az északi és nyugoti normand bárókkal a déli parton. A háborúnak most is a szászok itták meg a levét. A normandok
elfogtak mindenkit, akinél vagyont sejtettek. Némelyeket füst fölé kötötték,
másokat kezeiknél fogva tűz fölé kötöttek, másokat szűk, hegyes kavicsokkal teli kofferekbe kötöttek, s úgy rángatták ki helyükből végtagjaikat.
Istvánt elfogták, Matild is majdnem foglyul esett. István fia meghalt, alkudozások kezdődtek. Megállapodtak, hogy a király haláláig tartsa meg a koronát s utóda Matild fia, Anzsu Henrik legyen. A király a következő
évben meghalt (1154).
Henrik anyjától Normandiát, Majnát és Angliát kapta, apjától Anzsut
és Turént; feleségétől Akvitániát. Egyszóval csaknem. 47 franczia megye ura volt, míg a franczia királyé csak 20 volt. Később egyik fia elvette
Bretany örökösnőjét s így ez az ország is az övé lett. De nem volt
tartós ez a nagyhatalom. Az angol királyi család folytonos viszályok színhelye volt, a királynak a papsággal s a nemességgel is szakadatlanul baja
volt, míg a franczia király hatalomban folyton gyarapodott s végül valamennyi franczia birtokot visszahódította Angliától.
II. Henrik felesége jogait akarta érvényesíteni Tuluzra. VII. Lajos gyorsan Tuluzba vonult s a hűbéres nem merte urát ostrom alá fogni. A pap
ság nagy függetlenségének határt akart szabni, Becket Tamás elébe állt, előbb ő maga, azután véres árnyéka.
A papság a római birodalom ideje óta maga ítélt a saját ügyeiben.
Ha a pap vétett valamit, a világi törvényszékek illetéktelenek voltak, csakis
Császári dalmatika.
A szent német-római birodalom császári ereklyéi közül. (Bécsben a Habsburg-ház kincstárában.)
egyházi törvényszék ítélhetett fölötte. Angliában Hódító Vilmos igen kiter- esztetfe ezt a kiváltságot, mert hatalmassá akarta tenni a püspökségeket,
melyek mindig engedelmesek voltak irányában. A papság ennek következ
tében nagyon elhatalmasodott. A normand papság, mely azt mondta, hogy őt a szász papság reformálására küldték a legnagyobb fejetlenséget hozta magával, gyilkosságok, botrányok napirenden voltak.
II. Henrik első évéiben száznál több olyan gyilkosság történt, melyet
papok követtek el. Amellett azonban törvényszékeik aránylag a legenyhébb
büntetéseket alkalmazták, penitencziákat stb., halálra egyiket sem Ítélték. A visszaesés mind nagyobb lett. A középkorban a papság volt az egyetlen menedékhely, melyet a hűbéresség nem mert megtámadni, a gyönge ember és a bűntények menedékhelye volt. II. Henrik segíteni akart a bajon, de olyan ellenfélre akadt, mely erő sebb volt, mint ő .
Ennek az ellenfélnek egyik hőse Bekket Tamás.
Bekket Tamás történetében minden regényes. Becket Gilbert londoni polgár a század elején a szent földre ment, ott egy muzulmán rabszolgája lett, akinek lánya
beleszeret és megszabadítja. Bekket visszatér, de a leány, aki nem tud nélküle élni, utána jön azzal a két keresztény szóval, melyet ismer: London és Gilbert. Áttér a
keresztény vallásra és világra hozza Tamást. A gyermek egy gazdag báró támogatása mellett testben, lélekben erő ssé fejlődik, diakónus lesz a kanterböri-i templomban s feltűnik Matild fiának, aki megszereti. A király legidősebb fiának nevelője lesz, majd kanczellár s szellemi fölényével elhomályosít mindenkit. Végre II. Henrik kanterböri prímásnak teszi meg, (1162) remélve, hogy reformjaiban nagy támasza lesz. De az udvaroncz eltűnik az érsekben. Becket szigorú és lelkiismeretes lelkipásztor lesz- II. Henrik megharagszik. Az 1164-ben tartott klarendoni zsinaton elfogadtatja a klaren. doni alkotmányt, mely minden bünténynyel vádolt papot kötelez a király törvényszéke
előtt való megjelenésre, megtiltja a papoknak, hogy királyi engedély nélkül elhagyják a királyságot és a királyra ruházza minden püspökség jövedelmei fölött való őrködést' valamint minden üresedésben levő adomány fölött való rendelkezést is.
Bekket Tamás tiltakozik e szabályzat ellen, a királypárti püspökök mormogása közepeit így szól:
„Föllebbezek a pápához és elébe szólítalak“.
Visszavonul s álruhában Szandvics partjaira menekül, ahonnan franczia földre szökik. VII. Lajos kegyesen fogadja s hat évi erőlködés után kibékíti Henrikkel (1170). De
Bekket nem hajlik meg. Amint visszatér Kanterbüribe, ismét kiátkozza a jorki érseket. Erre a hírre II. Henrik, aki akkor Normandiában időzik, iszonyú dühbe jön: „Hogyan, kiáltja, egy nyomorult, aki sánta lovon jött udvaromba, kenyeremet ette, így merészel velem daczolni! Senki sem szabadit meg tőle?“ Négy lovag megértette e szavak értelmét, átkel Angliába s öt nappal később az érseket az oltár lábainál meggyilkolja (1170). A szászok mártírrá avatták, a néphit azt tartotta, hogy sírjánál a vakok, gyógyulnak, sőt a halottak is feltámadnak.
Ez a bűntény megalázkodás és a bocsánatát kinyerni.
sok időre megrendítette Henrik tekintélyét. klarendoni alkotmány eltörlése által tudta a Végre nagy hódítmányt szerzett a római
süketek
meg-
nagy
bün-
Csak pápa egyháznak,
amely neki is dicső séget szerzett.
Irland a IV. század óta keresztény volt: a szentek szigetének hívták
De a zöld sziget, a tenger gyöngye, az erdők szigete, ahogy hívták, meg
őrizte vad erkölcseit, senki sem tudta meghódítani, sőt áttérése után is megőrzött némi függetlenséget, sem a Szent Szék fönhatóságának, sem szigorú
kánoni fegyelemnek nem vetette magát alá. Nos, a középkorban veszedelmes volt ujjat huzni a római egyházzal. Az angolszászok drágán fizették meg Hódító Vilmos idejében a Péterfillérek megtagadását. II. Henrik megígérte, hogy behozza Irlandban. 1156-ban Adrien pápa fölhatalmazta rá.
Egy irlandi főnök, akit riválisa elkergetett, egy normand csapatot hivott segítségül, melynek nehéz fegyverzete ellenében az írek tehetetlenek voltak. Strombov Rikárd, e kalandorok vezére nőül vette egy irlandi főnök
Bekket Tamást meggyilkolják
leányát s ura lett egész Leinszternek. II. Henrik hódolatot követelt tőle s 1171-ben személyesen ment a szigetre, az összes déli főnökök meghódoltak neki, ugyanakkor a kaszeli szinódus az irlandi egyházat az angol
prímás alá helyezte. De a sziget északi és északnyugati része független
maradt.
Henrik uralmának utolsó éveit a fiaival való viszályok foglalták le.
Eleonóra felbő szült a kegyen, melyben a király a szép Rozamundát részesítette, föllázította őket s a franczia király hasznára fordította ezt. Az
idősebb fiú Henrik 1169-ben, Anzsut és Majnát kapta tőle, a második
Oroszlánszívű Rikárd Akvitániát; Zsoffroa, a harmadik, Bretányt, a negyedik, János semmit sem kapott, azért nevezték Földnélküli Jánosnak. Az
idősebb még Normandiát is meg akarta kaparítani, a két következő ellene
támadt. Mindhárman fegyvert fogtak és a franczia királynak hódoltak. II. Henrik hadat küldött ellenük a szárazföldre, Angliában pedig maga
számára igyekezett nyerni a népet Bekket Tamás árnyékának kiengesztelésével.
Mezítláb, egyszerű lenruhában a sírjához zarándokolt, egy napot és egy északát töltött ott étlen-szomjan, térdepelve, imában és a püspököktől korbácsoltatta magát.
Ezután pedig vidáman tért haza (1170). S íme attól fogva egyaránt győzött a skót és a franczia királyon, akivel 1174 ben a montluizi békét kötötte.
Fiai azonban támaszt találtak a franczia vidéken. 1183-ban és 1188-ban új lázadás tört ki. Sőt legfiatalabb fia, kedvencze János is kezet emelt ellene. Valamennyit átkozva, halt meg 1189-ben.
E viszályok sok veszedelemtől mentették meg Lajost, aki inkább szerzetes, semmint király volt a trónon. Ismét támogatta a községi mozgalmat. Huszonöt kartát adott ki. De a birtokait nem hagyta. Az orleáni lázadást vérbe fojtotta.
Nagy minisztere Szégur lebeszélte a keresztes háborúról s még távozása után is könyörgött, jöjjön vissza, ne hagyja a nyájat a farkasoknak.
Ekkor alakult ki a franczia királyság új jellege. A IX. századtól a XI-ig századig a királyság holtnak látszott, a közhatalom a nagyurak kezébe ment át birtokaik szerint. Ez az arisztokrata lázadás, mely három
századon át meghiúsította az ország egységét, következett a másik, mely
az ország szétdarabolt tagjait egygyé akarta illeszteni s az uraktól bitorolt jogaikat elvenni. Ez a monarchikus forradalom, mely a királyt teszi meg egyedüli bírónak, államfőnek, törvényhozónak, Vastag Lajossal kezdődött, majd Fülöp Ágosttal és szent Lajossal folytatódott, de csak századok
múltán nyert bejezést.
Fülöp Ágost, VII Lajos fia (1180) helyrehozta az apa hibáit.
Ő volt az utolsó franczia király, akit már trónralépte előtt fölszenteltek. Ez
az óvatosság fölösleges lett, mert a Kapet-család uralma már elég szilárd. volt.
Fülöp Ágost mindig kileste a kedvező alkalmat. Tizenöt éves korában,
mikor hűbéresei fenyegették így szólt:
— „Bármit cselekedjenek is most, aljasságuk erőszakoskodásuk, sértéseik mind eltűröm. Ha isten akarja, elgyöngülnek s megöregszenek, én pedig megerősödöm s okos leszek akkor rajtam lesz a sor.“
A szent német-római birodalom császári albája. Fehér ing.
’A Habsburg-ház kincstárában Bécsbcn.
Uralkodása elején elkergette a zsidókat, igaz, hogy pénz ellenében megengedte, hogy visszatérjenek. Vissza isjöttek.
Fülöp meghódította Vermandoa-t, Valoá-t és Amient, melyet örökösnője engedett át neki, elszászi Fülöp elleni segítsége fejében. Mikor már Amiens grófság ura volt, a püspök, ottani hűbérur felszólította, hogy új czime révén hódoljon neki.
„A király senkinek se hódol“ — felelte Fülöp Ágost bölcsen.
Szövetkezett a lázadó Rikárddal s II. Henrik életében elválhatatlanok voltak; együtt ettek, együtt aludtak. Szembeszálltak az angol királylyal és feltételeket szabtak neki, később együtt is mentek a keresztesháborúba.
R i k á r d angol király 1189-ben követte apját a trónon. Pompás, de kissé
durva lovag volt, amellett poéta, szellemes és ravasz. Mindent pénzért
adott, méltóságot, kastélyt, falvakat és a keresztes háborúban rettenhetetlen bátorsággal küzdött, miért is Oroszlánszívű Rikárdnak nevezték. Rikárd bátrabbnak mutatkozott ott, de F'ülöp Ágost mégis, mint Rikárd hűbér ura
szerepelt. Hamarabb tért vissza s míg Rikárd Palesztinában tovább verekedett s foglyul esett, Ausztriában Fülöp Ágost az angol királyi ház rom
lásán dolgozott. Összeállt Rikárd öcscsével, Földnélküli Jánossal, hogy kifoszszák Rikárdot. De ez hazatért és megboszulta magát. Öcscse úgy
engesztelte ki, hogy megfojtatott egy franczia csapatot, melyet egy kastélyba
bevezetett.
Fülöp Ágosttal a háború döntött. Normandiában kezdődött. Rikárd mint trubadúr és harczos egyformán lelkesítette seregét. Megverte Fülöpöt Zsifor mellett, de haszna nem igen voít belőle.
Innocent ötéves fegyverszünetet iratot alá velük (1199). Két hónappal később Rikárdot Salusz kastély ostrománál nyíl ölte meg. Rosszul bánt népével mégis megsiratták. Vele úgy mondták sokan, a lovagkor dicső sége és becsülete sírba szállt (1199).
Anglia koronája jogosan Zsoffroa fiát, az ifjú Artúrt illette. De János magához ragadta. Ám Anzsou Poatu, Túrén, megunván az angol uralmat
Artur pártjára álltak és Fülöp védelmét kérték. A franczia király védte Artúrt, aztán elhagyta (1200), amint megkapta Jánostól amit önző politikája
kívánt. Újra fegyverhez nyúlt, mikor látta, mily kedvező az alkalom az angoloknak az összes franczia birtokokból való kiűzésére.
Artur vereséget szenvedett, elfogták, megfojtották s hulláját maga János hajította a Szajnába (1203), Fülöp Ágost mint boszuló lépett fel. Fölszólította Jánost, hogy jelenjék meg udvara előtt. János biztosítékot köve
telt, hogy szabadon fog oda és visszamehetni.
„Oda igen — volt a válasz — de vissza, a pérek ítéletétől függ.“
János nem jött. Felbő szülve a sértésen Fülöp elfoglalta az összes normand várakat s bevonult Ruenbe, mely ettől fogva franczia maradt, hasonlóan Bretanyhoz (1204). Elfogta Artur nővérét Aliszt, s később az egész örök-
A német-római csiszár koronázó stólája és öve, (A Habsburghoz kincstárában Bécsben )
séget, az örökösnővel együtt rokonának Mankleik Péternek adta. Aztán meghódította Poatu-t, Turén-t és Anzsu-t.
János nem nagyon szerette a papokat, hogy uralkodhassék rajtuk,
egyik hívét nevezte ki kantorberi-i érsekké. A választójoggal bíró püspökök
tiltakoztak s III. Innocent pápa új választást rendelt el s a méltóságot Langton István angol bíborosra ruháztatta. János dühös lett, elkergette Kantorbériből a szerzeteseket s mikor a pápa nevében három püspök jött hozzá, azzal fenyegette őket, hogy végigveret rajtuk, ha vissza nem vonulnak. Azt mondta, hogy minden rómainak, aki országába be meri tenni a
ábát, levágatja az orrát s azzal fenyegetőzött, hogy az egész angol pap
ságot a tengerbe fojtatja.
A pápa kiátkozta s Fülöp Ágostot fölhatalmazta Anglia meghódítására.
János ekkor meghajlott a Szent Szék előtt, adófizetője lett és hűbéresének ismerte el magát (1213).
Nagy szövetséget hozott össze Fülöp Ágost ellen.
Egész Francziaország talpra állott az idegenek visszaverésére. Fülöp f214-ben a budini hid mellett fényes győzelmet aratott. Ez a győzelem 1 leiébresztette a francziákban a nemzeti érzést. Most már volt nemzet és király.
Még két nagy fegyvertény történt ez uralom alatt, a 4-ik keresztes háború és az aibigek elleni háború, mely Francziaországhoz csatolta az engedetlen déli népeket. Mialatt a szövetségesek Flandriában veresége szenvedtek, Jánost Poatu-ban verte meg Fülöp fia, Lajos. János legyőzve
tért vissza Angliába, ahol bárói föllázadtak, élükön Langton prímással. Féltek tőle s biztosítékokat követeltek. I. Henrik kartájának visszaállítását
követelték. Jól fölfegyverkezve megjelentek Worceszterben, ahol János épen karácsony ünnepét ülte s követelték a királytól, hogy a karta jogait erősítse meg. János időt kért, aztán kijelentette, hogy nem ad semmit.
— Miért nem kérték a királyságomat? kiáltott fel haragtól kipirult
arczczal. De a bárók nem engedtek. Magukat isten és a szent egyház
hadseregének jelentették ki, a polgárság ujjongása közepeit bevonultak Londonba és 1215-ben kényszeritették a királyt Windsor mellett a runimedi síkon a nagy karta, az angol szabadságok ez alaptörvényének aláírására.
Mikor aztán a bárók elszéledtek, János szét akarta szakítani. III. Innocent pápához fordult orvoslásért, aki a nagy kartát nem létezőnek
jelentette ki s a királyt feloldotta esküje alól.
Erre János pusztítani kezdte az országot, mire a bárók a koronát
Fülöp Ágost fiának, Lajosnak ajánlották fel. A pápa átokkal fenyegette Fülöpöt, mire ez úgy tett, mintha Lajost visszatartaná. De Lajos így felelt:
— „Szír, Francziaország az öné és a fölött rendelkezhetik, de az
angol királyság sorsáról nem“. Lajos tovább nyomult, 1216-ban kikötött Angliában a pápai átok daczára. De János hirtelen meghalt 1216-ban s egy kis fiút, III. Henriket, hagyott maga után. A bárók belátták, hogy jobb, ha gyermekkirályuk van, mint egy idegen fejedelem, tehát lassanként elhagyták Lajost s így ő kénytelen volt visszatérni Franczaországba 1217-ben.
Az angol-franczia versengés első korszaka Jánossal és Fiilöp Ágosttal véget ér s 120 éven át teljesen pihen. Ez idő alatt mind a két állam a maga sorsával törődött. Anglia mindinkább alkotmányos, Francziaország egyeduralkodó lesz.
Fülöp Ágost megkétszerezte a királyi birtokokat. 1223-ban 78 bírósági kerületből állt, melyek bírósági tisztviselők felügyelete alatt álltak. A hűbérurak közti polgárháborúnak végét vetette azzal, hogy behozta a
király negyven napját. Ha ugyanis egyik hűbéres a másikat megbántotta, annak negyven nap múlva szabadott csak bosszút állnia. Azalatt a király
nak ideje volt igazságot tenni.
Páris szépítésére sokat tett, fallal vétette körül, csarnokokkal látta el, kitűnő rendőrséget szervezett, megkezdte a Louvret, megalapította a párisi egyetemet, alapját vetette az okmánytáraknak, a pérek törvényszékének tekintélyét egyszersmindenkorra megállapította az angol király elítélésének tényével, a király lett a törvényhozó tekintély s rendeletéi ismét az egész ország területére érvényesek. Fülöp helyreállította a királyi tekintélyt, a rend, ipar és kereskedelem nagy hasznára, melyeket bátorított.
Ez a nagy fejedelem mégis magára vonta Róma büntetését. Második
házasságában (1193) íngeborg dán herczegnőt vette nőül, de már a nász
éjszakát követő napon eltaszította. Egy püspöki zsinat érvénytelennek mondta e házasságot s Fülöp nyomban merániai Ágnest vette feleségül. Nagy botrány lett belőle.
Idegen, védtelen nő becsületéről volt szó. Ingeborg a pápához feleb-
bezett s Innocent kimondta, hogy a király tartozik visszafogadni nejét.
Fülöp ellenállt, mire egész országa átok alá került. Az istentiszteletek megszűntek, nem imádkoztak sehol. Hiába kergette el Fülöp a püspököket,
meg kellett hajolnia. Elküldte Ágnest, aki ebbe belehalt s 1213-ban visszavette Ingeborgot. Fülöp engedett s igaza volt, máskor ellenállt s akkor is igaza volt. Elfoglalta 1204-ben a birtokokat, melyeket János esküszegése folytán elvesztett. Innocent átokkal fenyegette, ha előre nyomul. Fülöp megnyerte nagy hűbéreseit s írásban adatta tőlük, hogy támogatni fogják még a pápa ellen is. Meg is tették. S a közvélemény győzött, ami nagy
haladás volt, mert megmutatta, hogy elmúltak az idők, mikor egyedül az
erő uralkodott.
Fülöp fiának rövid uralkodása folytatása volt az apáénak.
VIII. Lajos egy pillanatig Anglia királya is volt s kétszer vett részt az albigek elleni háborúban. Mint király folytatta a háborút. Az angoloktól elvette még megmaradt franczia birtokaikat, a délvidéket is meghódol-
nép bizalmát, még a hűbérbirtokon is. A pápa is támogatta ügyüket.
A Szent Anzs-i bíboros követ az anyakirályné Kasztiliai Blanka mellett volt, ez ügyes asszony létére megnyerte a sampányi grófot is, ezt a
koronázott truvért, aki szerelmes volt bele. IX. Lajost 1227-ben felszentelték.
A Langedok VII. Raimond támogatásával ezalatt újból föllázadtak. Egy utolsó hadjárat a párisi szerződést eredményezte 1229-ben, mely újból békét teremtett. Raimond átengedte Francziaországnak egész déli Lange- dockot. Csupán a tuluzi kerület felét, Azsenva-t, Ruerget tarthatta meg
oly feltétellel, hogy azt is hozományul adja egyetlen leányának, aki Alfonznak, a király öcscséneka menyasszonya volt. Tibolt sampanyi gróf 1223-ban
felesége apja halála révén Navarra királya lett s odament, hogy meghódítsa, Bloa, Sartr, és Sauszerr grófságokat pedig eladta a franczia koronának.
Zsoenvilly (Soinvilles) kézírása, pecsétje és czimere.
IX. LAJOS.
FRANCZIAORSZÁG SZENTTÉ AVATOTT KIRÁLYA.
IX. Lajos a középkor igazi hőse, aki ép oly bátor, mint vallásos fejedelem,
aki szerette a hűbérességet s mégis a legérzékenyebb csapásokat mérte
rá, aki tisztelte az egyházat s szükség esetén ellent tudott állni fejének,
aki tiszteletben tartott minden jogot, de az igazságosságot mindenek fölé
helyezte. Fenkölt és szelíd lélek volt, szerető szív, tele keresztényi szere-
tetteA aki a bűnös testét kínzásra ítélte, hogy megmentse lelkét, aki a földön csak az eget látta s királyi méltóságát a rend és egyenlőség őriző
hivatalává tette. Róma szentté avatta s a nép még ma is úgy látja, amint
a vinszenni tölgy alatt ülve, igazságot oszt. És a szent béke ez embere
többet tett a királyi tekintély emelésére, mint a legkiválóbb tanácsosok s 10 harcias fejedelem, mert utána a nép a királyban a rend és igazság
megtestesülését látta. Már egy század óta a franczia királyok bátran forgatták a kardot. De VIII. Lajos fia csak 11 éves gyermek volt, Hatalmas
hűbéresekből álló szövetség alakult, hogy kiskorúságából hasznot húzzon. Anyjának, aki spanyol földről jött, se barátja, se rokona nem volt Franczia-
országban. A hatalmas bárók a király nagybátyját, a bulonyi grófot tették meg vezérüknek s uruknak is nézték. Miután megkoronázták a királyt, a bárók nagy birtokokat követeltek a királynétól, de nem kaptak. Erre összegyűltek Korbeilben. Se a király, se anyja nem mertek visszatérni Párisba
Monthlériből, míg a párisiak fegyveresen nemjöttek értük.
A régensnét, Kasztiliai Blankát szerencsére kedvelte a nép jótékonyságáért. Blanka ügyes és bátor volt s megtudta a maga iészére nyerni a
liga leghatalmasabb tagját, a sampányi grófot, IV. Tiboltot. Ez szerelmes
volt bele s azért állt a pártjára. A krónika azt beszéli, hogy Blanka sze
mére hányta a grófnak, hogy előbb a lázadók pártján volt.
— Hitemre asszonyom, felelte a gróf, szívem és birtokom rendelkezésére áll, amit csak óhajt szívesen teszek meg és soha ellene, sem hozzá
tartozói ellen nem indulok.
Gondolatba elmélyedve távozott s nem tudta többé elfeledni a királyné
édes tekintetét és szépségét. Akkor szerette meg a királynét, de mikor
látta vigasztalan helyzetét, végtelen szánalom fogta el. Az aggodalom a
királyné sorsa fölött bússá tette s ekkor okos emberek tanácsára dalokkal
és verselésekkel kezdett foglalkozni. A hires sampányi truvérrel Brulé Gasttal együtt a legszebb dalokat irta, melyeket valaha hallottak s e dalokat provinszi és troa-i palotájában Íratta le.
Thibolt a középkor legkedvesebb poétáinak egyike volt s a franczia
irodalomban előkelő helyet foglal el. A Délen nevelkedett, mely akkoriban
leginkább szerette a verset és a provenszi trubadúrok dalai, Kasztiliai Blankához való szerelmével együtt fölébresztették múzsáját. Ő maga is így mondta verseiben, melyekből kicsillog a szép királyi hölgy iránt táplált forró szenvedélye.
Ilyen volt a poéta lovag, aki dalolva harczolt, elhagyta a Ligát és a bárók közé az egyenetlenség magvát hintette el s tervüket meghiusitotta. Megakarták boszulni Thibolt árulását, de a királyi hadsereg megmentette
a grófot hajdani szövetségeseitől. Hálából e szolgálatért a királyné Thibolt- tól, aki időközben Navarra királya lett, Bloa, Sartr és Szanszerr grófságokat kapta. Egy 1229-ben kötött szerződés a király egyik fivérének biztosította a tuluzi gróf örökségét és Szent Lajos egy másik fivérének okos
házassága a Provansz örökösnőjével, már ennek az országnak a franczia
koronával való egyesítését is. Már királyi biztosok voltak Bokér-ben és
Harkasszonn-ban, úgy, hogy a király a saját személye és fivérei révén Francziaország legnagyobb részének ura volt.
Lajost 1236-ban nyilvánították nagykorúnak, de a bölcs régensnő meg
őrizte befolyását fia szellemére és az ügyek menetére.
Lajos 1241-ig keveset tett; de 1241-ben II. Frigyes császár visszatartotta a franczia prelátusokat, akik a római zsinatra igyekeztek, Lajos
határozott hangon követelte szabadonbocsátásukat.
A keresztes hadiáratokból.
Az előző hadak maradványai.
Így írt a császárnak:
Minthogy királyságom prelátusainak semmiféle ok sem forgott fenn, úgy illenék, hogy visszaadná szabadságukat. Ezzel megnyugtatna bennünket, mert letartóztatásukat sértésnek tekintjük és a királyi fölség tekintélyéből veszítene, ha hasonló esetet eltűrnénk Császári bölcses
séged ... ne higyje, hogy ez lehetséges, mert a franczia királyság nem gyöngült el annyira, hogy eltűrné, hogy ön lábbal taposhassa.
A császár szabadon bocsátotta foglyait. Rövid idővel azelőtt Lajos
úgy a maga, mint fivére nevében visszautasította II. Frigyes császári koronáját, melyet a pápa ajánlott föl neki. Ugyancsak megtagadta a pápa
kívánságát arra vonatkozólag, hogy azt az 1234-ben kiadott királyi rendeletet, mely az egyházi törvényszékek hatáskörét megszorítja, módosítsa, mert máris több polgári ügy került az egyházi, mint a világi törvényszékek elé.
A marsi gróf, a hűbéresek legerő szakosabbja, Anglia királyát, Henriket
hívta segítségül. Ez betört Francziaországba s a két hadsereg csakhamar
szemben állt egymással Tailleburg mellett. A francziáknak, hogy az ellenséget elérhessék, egy nagyon keskeny hídon kellett átkelniük a Sarant
folyón. A király épp oly hősiesen harczolt a legveszedelmesebb pontokon, mint a többiek, mikor a folyón átkelt, hő siessége oly lelkesedést keltett, hogy a francziák visszaszorították a túlnyomó ellenséget. Az angolok Szent városába vették be magukat. Másnap a Szent előtt lefolyt az ütközet, melyben Lajos teljesen megverte az angolokat, akik menekülni voltak kény
telenek, élükön Henrik királylyal. De Lajos nem használta ki győzelmét.
A félszázad óta szerzett birtokok megháromszorozták a királyi uradalmak területét, de ő azt hitte, hogy erőszak is tapad hozzájuk. Lelkiisme
reti kétségek következtében, mikor a keresztesháborúból visszatért 1259- ben, szerződésileg átengedte az angol királynak a gujamai fejedelemséget,
azaz Bordót, Limozst, Périgő-t, Kahorsz-t, Agent, Szentouzs-t és a Gasz-
konyt azzal a föltétellel, hogy hűbérese lesz a franczia koronának. Hogy
a hamis esküket megakadályozza, a hűbéreseket, akiknek mind a két koronától volt birtokuk, arra kényszerítette, hogy a két uralkodó között
válaszszanak. A határ délen is bizonytalan volt. Megállapította az aragoni
királylyal kötött szerződésben és a barcelonai grófság megszűnt a franczia koronától függeni (1258). Ez a szerződés jó volt, mert a francziáknak nem volt érdekük, hogy a Pirenéusokon túl is birtokuk legyen, de sajnálatos, hogy a vallási aggályok nem engedték meg Lajosnak a tailleburgi győzelem teljes kihasználását. Elkergethette volna az angolokat Franczia- országból.
1245-ben IV. Innocent pápa, akit II. Frigyes császár elkergetett Itáliából, Lion városába menekült s az ottani Szent János székesegyházban megtartotta a 13-ik ökuméniai zsinatot, melyben 140 püspök vett részt.
delmeket, hogy siessenek a palesztinai keresztények segítségére, akiket egy évvel azelőtt Gaza mellett a karizmiánusok teljesen szétvertek és elvették
tőlük Jeruzsálemet. Csak Szent Lajos hallotta meg a pápa szavát, maga a
pápa is csakhamar sokkal többet foglalkozott II. Frigyessel való viszályával, mint a keresztesháborúval. A szentszék és a császárság versengése venni a nápolyi koronát Frigyestől s így a franczia király magára maradt.
Szent Lajos nem várta meg a zsinat véneinek fölszólitását, hogy kezébe vegye a keresztet. Betegsége alatt, mely 1244-ben a sir szélére
vitte, fogadalmat tett, hogy a szent földre zarándokol. Anyja, bölcs tanácsosai hasztalan küzdöttek ez oktalan elhatározás ellen. Lajos a hatalmat
ismét Blankára bízta s hajóra szállt Eg-Mortban. Ezt a várost a pszalmoli
apátság szerzeteseitől azért vette meg, hogy neki is legyen tengeri kikötője, mert Marszeil az öccséé volt, a provanszi grófé.
Elmondja Zsoenvill félelmét, melyet a tenger láttára érzett: „Az év kilenczedik havában léptünk Marszeil szikláira. Kinyitották a hajó kapuját, hogy lovainkat bevigyék, melyekkel tengeren túlra akarunk menni. S amikor valamennyi bent volt, az ajtót ismét becsukták, mint ahogy boros hordóval szokás tenni, mert mikor nyílt tengeren van a hajó, egész alsó része viz alá kerül. S a kapitány rákiáltott embereire: ez a ti gondolok. Rendben vagyunk? Azt felelték, hogy: igen. S mikor a papok is a hajóra léptek, mind a hajó nagy szobájába küldte s kérte, énekeljenek istenhez, hogy kegyesen vezessen bennünket. S valamennyien hangos szóval kezdtek énekelni s mialatt énekeltek, a tengerészek kibontották a vitorlákat. S a szél nyomban belekapaszkodott a vitorlába s csakhamar eltűnt előlünk a föld s nem láttunk csak eget és vizet s mindennap jobban távolodtunk a helytől, melyen hajóra szálltunk. S bizony, mondom, bolond, aki halálos bűnnel a lelkében ilyen veszedelembe merészkedik. Mert mikor az ember elalszik, nem tudja, reggel nem a tenger fenekén pihen-e.“
Szent Lajos hajóján sokat elmélkedtek, vitáztak. „Udvarmesterem — szólt egy napon a király — mi is az isten?“ „Szír, az oly jó és fölséges dolog, hogy jobb nem is lehet.“ „Valóban jól feleltél, mert ez a válasz benne van ebben a könyvecskében, melyet kezemben tartok. Más kérdést adok. Szeretném tudni, mi akarnál lenni inkább, leprás, vagy halálos bűnnel terhelt?“
„És én mondja Zsoenvill — ki sohase szerettem hazudni, azt feleltem, jobb szeretnék harmincz halálos bűnt elkövetni, mint leprásnak lenni. Mikor a testvérek eltávoztak, egyedül magához hivatott és lábaihoz ültetett, s így szólt: „Hogy merted mondani, amit az imént mondtál?“ S én azt feleltem, hogy megint csak azt mondanám. S ő ezt mondta: „Őrült, elvesztél, mert tudd meg, hogy nincs lepra olyan csúf, mint halálos bűnben lenni. S kérlek isten szerelmére s a hozzám való szeretetre, szívleld meg, amit mondtam.“
az egész szudáni hadsereget. Nagyon szép emberek voltak, mert a szudáni aranyos fegyvert hordott, melyen napfény játszadozott. A lárma, amit a
szaracénok dobjaikkal csináltak, rettenetes volt.Meg-
állapodtunk, hogy a király
pénteken megtámadja a szaraczénokat, ha addig pozicziójukban maradnak.
Zsoenvill egyike volt az elsőknek, akik partra szálltak. A törökök megrohanták. „Mikor ellenünk rohantak, — mondja — a homokban megcsiszoltuk lándsáink hegyét s feléjük fordítottuk. Mikor látták, mennyire készen vagyunk a fogadásukra, megfordul lak s elmenekültek.
Szent Lajos zászlaját egy hajón vitték a király előtt. Mikor a parton kitűzték, Lajos nem akart
tovább várni: „A pápai
követ tanácsa ellenére a
tengerbe vetette magát Lajos hálaadó imája partraszállása
vállig vízbe merült. Úgy úszott teljes fegyverzetben katonáihoz a partra s ha emberei engedték volna, egyenesen a szaracénoknak rohan. A mamelukok gyönge ellenállás után megfutamodtak s az éj leple alatt kiürítették Damiettet. Egyptom kulcsa tehát küzdelem nélkül a francziák kezébe jutott. De drága időt vesztegettünk, míg a sereg Kairó ellen indult, öt és fél hónapot. Ez az oktalan mulasztás visszaadta a ma- melukok bátorságát.
A keresztény hadsereg deczember 19-én ért az Asmun-Tuah csatorna elé. A muzulmánok a túlsó parton táboroztak. Lajos elrendelte a csatorna kiszárítását s a munkások védelmére fatornyok építését. A szaracénok igyekeztek fölgyújtani e tornyokat s görögtüzet használtak. „A görögtűz olyan volt — mondja Zsoenvill — mint egy tonna s tűzfarka volt, olyan lármát csapott röptében, hogy menykőnek tetszett, a levegőben repülő sárkánynak látszott s oly fényt árasztott a tábor fölé, hogy úgy láttunk, mintha nappal lett volna. Ahányszor királyunk észrevette, hogy görögtüzet dobnak felénk, térdre borult ágya mellett s kiterjesztvén kezeit az Úr felé, sírva fohászkodott: „Kegyelmes isten, őrizz meg engem és seregemet.“
A keresztesek, akik kevéssé voltak gyakorlottak e munkákban, nem igen haladtak s nem voltak képesek elkészíteni a gátat, melylyel a csatorna bejáratánál a vizet elzárhatták volna s a Nílus vizét kényszeríthették volna, hogy medrében maradjon. Egy beduin azt ajánlotta, hogy mutat egy gázlót. Pénzt ígértek neki s már másnap reggel megmozdult a hadsereg. A burgonyi herczeg a tartalékkal a táborban maradt, míg a király három fivérével s az összes többi csapatokkal átkelt a gázlón. A templomos lovagok képezték az elővédet, aztán Artoa gróf következett.
„Ekkor történt, hogy amint Artoa gróf átkelt a folyón, ő és emberei a törökökre rohantak, akik futásnak eredtek. A templomosok kiáltottak neki, hogy csúnya dolog elébük vágni, mikor mögöttük kell mennie. Nem felelt nekik, mert Kukólt de Meri ő
magassága, aki lova kantárát fogta és süket volt, nem hallotta, mit mondtak a templo
mosok a grófnak s így kiáltott: „Most utánuk.“ Mikor a templomosok ezt látták, azt hitték, szégyen rájuk, ha a grófot maguk elé eresztik, megsarkantyuzták lovaikat s
maguk előtt kergették a törököket, akik Masszura városán át menekültek egész a babiloni mezőkig. Fakreddin, a muzulmán hadsereg vezére, éppen fürdőit akkor s keleti
szokás szerint festtette a szakállát. Csaknem meztelenül lovára pattan, összeszedi csapatait s egyideig ellentáll. De csakhamar egyedül marad a csatatéren, körülfogják s ezer csapás alatt holtan esik le lováról. Ám a győztesek oly messzire elhagyták a fősereget, hogy csakhamar őket fogja körül mindenfelől a város szaracén népe. Mikor azután vissza akartak vonulni, a törökök a manszurai szorosokban megsemmisítették őket. Artoa egyike volt az elsőknek, aki elesett s körülötte 240 templomos hullott el.
Mialatt ez történt, Szent Lajos átkelt a gázlón. Trombita harsogás, dobpergés közepette vonult föl egy magasabban fekvő útra. Senki se látott még ily fegyverest. Válltól kimagaslott a többiek közül, fejét aranysisak födte, kezében németországi kard villogott. Mikor fölért, derék lovagjai a törökökre vetették magukat. Gyönyörű küzdelem volt ez, melyben ember-ember ellen harczolt.
E pillanatban a konnétabl jelentette a királynak, hogy fivérét erősen szorongatják Manszurában. „Konnétabl, menjen előre, lövetem önt.“ A konnétabl előre rohan Zsoen- villel, de a törökök rájuk vetik magukat s vad támadásukkal lehetetlenné tették, hogy Szent Lajos segítséget küldhessen Manszurába. Maga a király is nagy veszedelemben
forgott. Hat török rohant a királyra s foglyul magukkal vitték, de ő egymaga kivágta magát kardjával. S mikor emberei látták, hogy a király védi magát, segítségére rohantak. Zsoenvill különösen kitüntette magát egy kis hid védelmében, mely nagyon fontos
volt a hadseregre. Az éjszaka véget vetett a küzdelemnek. Mikor a tábori kórház priora azt kérdezte a királytól, nem tud-e hírt a fivéréről, a király azt felelte, hogy igen, tudja, hogy a paradicsomban van. A prior vigasztalni akarta s dicsérte a herczeg ki
váló tulajdonságait s elmondta, mily dicső séget szerzett a herczeg nevének ezen a napon, mire a király azt felelte, hogy dicsőíteni kell istent, bármit cselekszik is. Nagy könnyek peregtek le a király orczáin, mikor e szavakat mondta, úgy, hogy az urak, akik ezt látták, félelemmel, vegyes szánakozással néztek reá. (1250 február.)
Másnap újra kezdődött a csata. A keresztény sereget, mely végre is elfáradt, körülfogta az ellenség. Elkezdődtek a nagy szerencsétlenségek, annyi volt a halott, hogy az egész folyót befödték. A király száz kalandort fogadott, hogy a folyót megtisztítsák. Ezek nyolcz napig voltak vele elfoglalva. A szaracénok hulláit a hídon túl dobták a vízbe s az ár magával ragadta őket; a keresztények holttestét nagy árkokba dobálták. A böjt egész idején nem ettek a táborban egyebet, mint halat. De ezek a halak annyira falánkok voltak, hogy a hullákat is fölfalták s részben emiatt, részben a dögletes levegő miatt, meg amiatt is, hogy ebben az országban egy csöpp eső sem esik, olyan betegség támadt ránk, hogy lábunkon a bőr elszáradt s a húsunk fekete foltos lett s a foghúsunk rothadni kezdett.
Senki se menekült a kórtól. Zsoenvill is nagyon beteg volt s szegény papja is. Egy napon ágyban fekvő ura előtt a misét énekelte, ekkor oly rosszul lett, hogy Joenwill azt hitte, meghal. Az udvarmester fölkelt és segítségére sietett s az ő karjaiban fejezte be a pap a misét, azután meghalt.
Áprilisban futásszerű visszavonulás kezdődött. „Elmondom, — beszéli Zsoenvill — hogy esett foglyul a király, amint azt tőle hallottam. Elmondta, hogy otthagyta az ütközetet és Szarzsin Zsoffroa ő magasságával a hátvédhez ment, ahol Gasztillon Gotier volt a parancsnok. Egy selyemmel borított hordszékbe szállt s mögötte nem volt senki, csak Szarzsin, aki úgy kergette el onnan a szaracénokat, mint a legyeket szokta a jó szolga az uráról elkergetni. Amint a szaracénok közeledtek, kirántotta kardját s távol tartotta őket a királytól, akit csaknem Hardig vezetett így. Ott egy házban helyezték el, egy párisi polgárnő ölébe fektették oly betegen, hogy azt hitték, nem éri meg az estét. Odajött azután Montfoit Fülöp s elmondta, hogy beszélt az emirrel, akivel a fegyverszünetről tárgyalt, ha a király akarja, visszamegy s úgy változtat a dolgon, ahogy a király óhajtja A király kérte, menjen csak oda s kösse meg a fegyverszünetet. Monitort Fülöp fölkereste a szaracent, az levette fejéről a turbánt, Montfort pedig lehúzta ujjáról a gyűrűt, hogy biztosítsa, miképp a francziák megtartják a fegyverszünetet. Ez alatt nagy szerencsétlenség érte embereinket. Egy áruló katona kiáltani kezdett: „Lovag urak, adjátok meg magatokat, azt üzeni a király, ne öljétek meg a királyt.“ Mind azt hitték, hogy a király üzente s átadták kardjaikat a szaracénoknak. Az emir látván, hogy a szaraczénok foglyul hozzák embereinket, azt mondta Montfortnak, hogy nem volna illő fegyverszünetet adnia, mert embereink fogva vannak. Oly nagy volt a foglyok száma, hogy a szaracénok nem tudtak mihez kezdeni velük. Hogy a gondtól megszabaduljanak, legyilkolták őket,
De Szent Lajost és az előkelőbb foglyokat kímélték. Ám a királynak fogságában kemény megpróbáltatásokat kedeít kiállania, melyeket bátran viselt el. A szultán nem akarta szabadon bocsátani, hacsak Jeruzsálemet nem adja vissza, erre azt felelte, hogy ez a város a német császáré s Daniettet ajánlotta föl négyszázezer aranypénzzel. A szultán beleegyezett, mikor a mamelukok, akiknek győzelmét köszöntette, föllázadtak és megfojtották. A veszedelem mind nagyobb lett, a szultán gyilkosai tényleg már a királyig hatoltak. Egyikük, aki a szultán szívét kiszakította, véres kézzel állt a király elé s így szólt: „Mit adsz nekem, aki megöltem ellenségedet, aki, ha életben marad,
téged ölt volna meg?“ A király nem felelt neki. Csakhamar vagy harminczan álltak
ott, meztelen karddal a kezükben, mondja tovább Zsoenvill. Megkérdeztem Bodoen d’Ibelen ő magasságától, aki értett a szaracének nyelvén, hogy mit beszélnek ezek az
emberek. Azt felelte, azt mondják, azért jöttek, hogy levágják a fejünket. Erre, aki csak
ott volt, meggyónt, de én nem emlékszem olyan bűnre, amelyet elkövettem volna. De azt gondoltam, minél erősebben védekezem, annál rosszabb lesz rám. Letérdeltem tehát egyikük előtt, aki egy dán bárdot tartott a kezében s így szóltam hozzá: „így halt meg Szent Ágnes.“ A cipruszi konnétabl, Ibelén Guy mellém térdelt, hogy meggyónjon s én ezt mondtam neki: „Fölmentem önt azzal a hatalommal, melyet isten adott.“ De mikor fölemelkedtem, ő már nem emlékezett rá, hogy nekem bármit is elbeszélt volna.
A mamelukok azonban meggondolták, hogyha megölik a foglyokat, önmagukat fosztják meg az ígért váltságdíjaktól és elbocsátották őket a megállapított ár ellenében. Amint szabaddá lett, a király átment Palesztinába, ahol három évet töltött s ezalatt mindent elkövetett, hogy a keresztények között az egyetértést helyreállítsa s kijavíttassa
erősségeiket. A sok szerencsétlenség hire csak még növelte Francziaországban a király népszerűségét, nem akarták észrevenni hadvezéri hibáit, csak az erényekre gondoltak, melyek* ről tanúságot tett. A prelátusok és az urak elhagyták, elárulták, most a kicsiken a sor, hogy kiszabadítsák. S a jobbágyok, parasztok hogy átkeljen a tengeren. Ez volt a fanatikus retlen, beszélik a krónikások, egy nagyszakáilu aki egyformán jól beszélte a latin, franczia és vidékeken.
megszámlálhatlan tömege gyűlt össze, parasztok keresztes háborúja. Egy ismeöreg ember, sovány arczu és halvány német nyelvet, tévelygett ide s oda a
„Az ég — így szólt — a fanatikus parasztok alázatos egyszerűségének megadja, amit a lovagok dölyfétől megtagadott, a szent föld megszabadítását s hogy boszut állhassanak a jó Lajos királyért a hitetleneken.“ A mester és parasztjai előbb végigvonultak Flandrián és Pikardián, magukhoz vonván a legegyszerűbb népet, mint ahogy a delej a vasat. Már 30.000-nél többen voltak, amikor Amién városához értek, polgárok nagy ünnepséggel fogadták őket, letérdeltek a mester előtt, miként a előtt szokás. Onnan Francziaországnak fordultak, folyton gyarapodván. Mikor tak a városokon, hadsereghez hasonlítottak, melynek vezérei, kapitányai vannak
ahol a szentek átvonul- s min-
denféle fegyverükkel oly retteneteseknek látszottak, hogy senki sem mert nekik ellentmondani. Csakhamar mint ellenséggel kellett velük elbánni, mert fosztogatni s gyilkolni kezdtek. Mindenünnen elkergették őket, mint őket a fákra azon az úton, melyen elvonultak.
meghalt.
Lajost.
a
a vadállatokat s tömegesen kötötték fel
Hir deczember) hajója egy tanácsolták felelte, szintén többé
jött, végre sziklát
Lajosnak,
5—600
nem
nem
és gyermekeimet így megkárosítsak.
Szent Lajos béresek egész A városokhoz ságlevelet úgy királyi álltak,
1256-ban zenek Párisba Később hogy így a
hogy Blanka hazaszólította érintett, szállna át
mely
egy
A régensné halálának
Mikor
járművet
ember, aki épp úgy mer majd rajta maradni, fognak visszatérhetni látom veszélyben
nem
Páris
való
megerősített,
mint
való
igazgatásuk
rendelet
közül
mennie
hogy
hűséggel
tekintette, városokká de belső kiadott meg, akik kellett kimondta, valamennyi
hire mellett megrongálta.
Ha elhagyom
Ciprus
nagyon
másik hajóra: szereti az
kiszállnak
hazájukba. Inkább
s isten kezében,
életét, mint én a
Ciprus szigetén
magamat,
mintsem
el,
üldözték,
nagy
javított.
függetlenséget
melyek kifelé
szabadon
hogy
(1252. elhaladt, Azt a hajót,
a
annyi
magamét, és soha királynét embert
feledte
faláig
viszonyát is
másokat
a hűbéri
átalakulását,
élére
a községeknek, hogy választ polgármestert, pénzügyeiről való király jogosult neki „minden velük a sok az emberek
mikor kiskorúságában
város polgárőrsége igazságossággal rendezte. De a s
előírja a király a város egyedül tartozik községek lassanként eltűntek ideái, melyet azok
községi
elősegítette a király választhatták
négy
akinek
hű - meg. kivált- épp
szabadság erős és védelmezték a községeket. De helyettük kezdetét veszi a harmadik rend.
A királyi tekintély körül alakult ki a harmadik rend.
a lázadó mentette . Sok függetlenséget községeknek alatt Egy nevez- évben czéljából. alkotására s holtak ellen“, érzés, a jog és akik alapították
a felügyelete vezetőiket.
jelöltet
minden
beszámolás községek élők és büszke tápláltak,
A „fölebbezések“,
Tömegesen kötötték őket fel a fákra az úton, melyen elhaladtak. 1468 )
a „királyi ügyek“ útján a király bíráskodását kiterjesztette a leghatalmasabb
hűbéresekre is. Befolyása más úton hatolt be oda. A mely polgára vala
melyik hűbéres földnek a király polgárának vallotta magát, az egyúttal ki is vonhatta magát ura bíráskodása alól.
A magánháborúk eltörlése s Szent Lajos rendelete, mely az urakat felelőssé tette a birtokaikon levő utak rendőrségéért, némi biztonságot teremtettek a vidéken. Egy másik rendelet, mely a kereskedelemnek ked
vezett, az volt, amelyik egységes pénzt adott egész Franciaországnak. Párisban Szent Lajos behozta a királyi őrséget és a főbíróval, Boaló Istvánnal meg-
fogalmaztatta a Párisban létező száz foglalkozás hajdani szabályait, hogy az iparba is rendet hozzon. Később ezek a foglalkozások nagy testületekbe
csoportosultak, a XV. században Páris valamennyi kereskedője hat testületet képezett. A francziák ez időben a királyság közreműködése nélkül nagy ekszpedicziót intéztek. Anzsu Károly, provanszi gróf és Lajos fivére, akit
II. Frigyes fia Manfréd nápolyi király ellen a pápa segítségül hivott, 1266-ban meghódította a nápolyi királyságot. Ám öt évvel azelőtt a latinok elvesztették Konstantinápolyi, ahová a görögök vonultak be. Afrika partjain
akkortájt hatalmas államok éltek, melyek folyton kalózokat küldtek a szicziliai és nápolyi partok pusztítására. Károly hasztalanul küzdött e láthatatlan ellenség ellen. Az ő biztatására Lajos újból kezébe vette a keresztet. A hü
Zsoenvill ezúttal nem követte; így szólt: „Történt Isten akarata szerint, hogy elaludván reggel, álmomban a királyt láttam térdelni egy oltár előtt,
amint több prelátus reimszi szerszből készült, aranyozott ezüsttel díszített miseruhába öltöztették“. Zsoenvill káplánja megmagyarázta neki az álmot: azt jelenti, hogy a király keresztesháborúba indul, melynek kevés lesz a haszna. „Valamennyien, — teszi hozzá Zsoenvill — akik a királynak ezt az ekszpedicziót tanácsolták, halálos bűnt követtek el.
A kapet királyság oly nagyot haladt, hogy semmiféle úr nem mert volna akkoriban hűbéreseihez így szólni: „Jertek zászlóm alá a király ellen küzdeni“, bár ezt a jogot még Szent Lajos is elismerte „Megállapí-
tásaiban“ (uradalmai számára készített törvénykönyv). A flandriai és a bretányi gróf, meg a gujánai herczeg voltak azok, akik nem mutattak
szolgai engedelmességet. De a hűbéresek még roppant sok kiváltsággal bírtak. Szent Lajos a vallás és igazság nevében megtámadta őket.
A magánháborúkat úgyszólván megtiltották a „Megállapítások“ a negyven nappal, melyet sokan Fülöp Ágostnak tulajdonítanak s a biztosí
tással, mely kötelezte a viszálykodókat, hogy ügyeiket ne fegyverrel, hanem törvényszék előtt döntsék el. Mint keresztény, Szent Lajos ellene volt
ezeknek a háborúknak, melyek annyi készületlen lelket juttattak isten szine
elé. Mint fejedelem véget akart vetni a vidékek pusztításának. Uradalmaiban még a törvényes párbajokat is eltiltotta polgári ügyekben, mert az a
jogot az ügyességnek s erőnek szolgáltatta ki. Ez a szokás, melyet a
germánok hoztak be Galliába, a vádló és vádlott között való párbaj volt.
Minthogy istent tekintették benne bírónak, a vereség a bűnt, a győzelem
az ártatlanságot bizonyította. A legyőződet a párbaj színhelyéről a máglyára,
vagy az akasztófa alá czipelték. Amíg ez a párbaj meg volt, természetesen a királyhoz való fölebbezés nem létezett. Isten ítélete ellen nem volt helye a felebbezésnek. Szent Lajos nem helyeselte, hogy ennyire kisértik a gondviselést, azért tette a királyi igazságszolgáltatást az egyéni erő szakoskodás helyébe, a tanuk által való bizonyítást, az írásbeli eljárás foglalta el az igazság nevében való csatákat, mert csata nem lehet ajog útja.
Az urak maguk szolgáltattak igazságot birtokaikon. A hűbéresnek joga
volt a királyhoz fölebbezni, ha ura nem mondott igazságos ítéletet vagy
egyáltalán nem akart Ítéletet mondani. A király előnyben részesítette azt a szokást, mely a királyi udvarhoz való közvetlen fölebbezést űzte, mert
ez az urak igazságszolgáltatását az övé alá rendelte. Csak a bretányi her- czeg nem egyezett ebbe. Ha egy úri törvényszék elé vitt ügy érdekelte a királyt, bármily czimen a királyi bíró önmagát mondta illetékesnek a pör-
ben, mert úri törvényszék nem ítélhet a király ügyeiben. Ezek voltak a „királyi ügyek“. Könnyű volt számukat megsokszorozni s így mind több ügy került az úri törvényszék helyett a királyi bíró elé.
A királyi igazságszolgáltatást kezdetlegesen a főbb hűbéresek és a korona főtisztviselői, vagyis a „királyi udvar“ végezte. De e törvényszéknek most már írott pörökben kelletvén ítélnie, a tudatlan bárók csakhamar
visszavonultak belőle s helyüket a papi tanácsosok és a polgárságból kikerült törvénytudók foglalták el. Így hát az alsóbb néposztály bevonult a királyi udvarba s ott csakhamar egyedül alkották a parlamentet, mely a forradalomig a harmadik rend fejét képezte, mely kiindulópontja volt a
leghatalmasabbaknak, három fiatal embert felakasztatott, vadászati kihágás czimén. Az egész hűbéresség az ő pártját fogta. Lajos mégis roppant pénzbüntetésre ítélte. Egy úr gúnyosan így kiáltott: „Ha én király volnék,
valamennyi bárót fölakasztatnám, mert az első lépés után a második már
könnyű.“ A király, aki ezt hallotta, maga elé hívta s így szólt: „Hogyan
János, azt mondod, föl kellene akasztanom a báróimat? Bizony azt nem cse
lekszem, de megbüntetem őket, ha rosszat cselekszenek.“
a keresztény vallást, védelmezze, ne csak szóval, de kardjával is.“ Az
istent átkozóknak tüzes vassal szúratta át nyelvüket.
IX. Lajost vallásossága, mely a szentek közé helyezte, nem akadályozta
a pragmatika szankczió kihirdetésében, mely az első alapja volt a gallikán
egyház jogainak a Szent Székkel szemben. A kánoni választások szabad
ságát megerősítette abban; s az adók, melyeket a római kúria a franczia egyházakra kivethetett, a legsürgősebb szükségre szoríttattak s csupán a
Ez a második keresztes háború épp oly ügyetlenül volt vezetve, mint az első . Anzsu Károly rábírta a királyt, hogy Tunisz ellen induljon s ő maga utolsónak érkezett. A partraszállás akadálytalanul megtörtént. A mórok csak izgatták a keresztényeket, aztán megfutamodtak s így fárasztották a keresztényeket. Néhány napi veszteglés után a parton, a keresztények elindultak egy Karthágó romjain épült kastély felé. Ott várták be Anzsu Károlyt. A hadsereg legnagyobb része nappal az afrikai nap gyilkos forróságának, éjjel a nedvességnek volt kiszolgáltatva Köröskörül pedig szüntelenül a szaraczénok nyüzsögtek s az elmaradozókat foglyul ejtették. Kitört a pestis. A holtak temetetlenül hevertek. Lajos kedvencz fia is elpusztult. A király is beleesett e szörnyű betegségbe. Utolsó éjszakán azt kívánta, vegyék ki az ágyból s helyezzék hamura. Úgy halt meg keresztbe tett kezekkel, utoljára istenhez fohászkodván: „Ó uram, istenem, irgalmazz e népnek s vezesd hazájába, hogy ne essék az ellenség kezébe s ne legyen kénytelen szent nevedet megtagadni.“
Másnap megérkezett Anzsu Károly hajóhada. Mikor kiszállt, nagyon elcsudálko- zott, hogy az emberek nem sietnek fogadására. Ekkor megtudta, mily gyász érte a franczia nemzetet.
Az angol király egyik fia, akiből később a rettenetes I. Rikárd lett, kezébe vette a keresztet feleségével, Kasztiliai Eleonórával egyetemben. Tunisz közelében utolérte Lajost s ennek halála után hajóra szállt és a szent földre sietett. Palesztinában elfoglalta Nazaret-et, melynek egész muzulmán helyőrségét megfojtották, majd a joppei emirrel alkudozásba bocsátkozott, aki megígérte neki, hogy a keresztény hitre tér. Titkos közvetítőjük a hegyek vénjének egyik szerzetese volt. Egy nap, mikor Eduárd egyedül pihent ágyában, a gaz mohamedán besompolygott s három tőrszurással megsebesítette. De a hatalmas erejű Eduárd kicsavarta kezéből a fegyvert s leszúrta. Attól féltek, hogy a tőr meg volt mérgezve s ezért Eduárd bátor lelkű felesége kiszívta a sebeket.
Zsoenvill még ezeket mondja Lajos királyról: „Ételben annyira egyszerű s mérsékelt volt, hogy soha sem válogatott, mint némely gazdag ember. Türelmesen megette, amit szakácsai elébe tálaltak. Szavaiban mindig tartózkodó, sohase hallottam, hogy emberekről rossz véleményt mondott, sohasem említette az ördögöt, mert az bizonyára nem tetszik istennek. A bort mindig annyi vízzel hígította, amennyit az elbírt. Ciprusban azt kérdezte tőlem, miért nem teszek vizet a boromba; azt feleltem, hogy az orvos rendeletére, mert vastag a fejem s hideg a gyomrom s így sohasem lehetek ittas. Erre azt felelte, hogy az orvosok félrevezetnek. Mert ha ifjúságomban nem vízzel iszom a bort s öregségemre meg akarom majd cselekedni, köszvényt s gyomorbajt kapok és soha többé ki nem gyógyulok. Ha pedig öregségemben tiszta bort iszom, minden este ittas leszek, már pedig az nagyon csúnya dolog.“
Szent Lajos egész életében anyja befolyása alatt állt. Blanka féltékeny gyöngédséget táplált fia iránt, annyira, hogy még az a nagy hajlandóság is bántotta, melylyel Lajos felesége, Margit, iránt viseltetett. El kellett bújnia, ha látni akarta. Történt egyszer Pontoá-ban, hogy a király a neje lakása fölött volt elszállásolva s ajtónállóinak azt a rendeletet adta, hogyha a királynéval van együtt és Blanka asszony a király, vagy a királyné szobájába akar menni, az ajtónállók üssék a kutyákat, hogy ugassanak. Mikor a király az ugatást hallotta, elbújt édesanyja elől.
Egy napon Blanka királyné Margit királyné szobájában találta a királyt, aki a feleségét azért látogatta meg, mert nem sokkal az előtt gyermeke született s attól nagy
beteg volt. Lajos király a felesége mögé bujt, de Blanka észrevette, odament s megfogván kezét, mondá: „Jer innen, mert nincs itt semmi dolgod.“ S kivezette a szobából
Mikor Margit királyné látta, hogy Blanka elválasztja férjétől, hangosan így kiáltott:
„Sajna, ön sem életemben, sem halálomban nem fogja megengedni, hogy uramat lát-
hassam.“ Azzal elájult, azt hitték, meghalt. A király erre nyomban hozzá rohant s eszméletre térítette.
Blanka azt mondta Lajosnak, hogy inkább halva szeretné látni, semmint halálos vétekben bűnösnek. Lajos jámbor is volt egész életében. Bármennyire el volt is foglalva, mindennap misét hallgatott. Soha világi dalokat nem énekelt, hanem aprödjait himnuszokra taníttatta. Keletről visszatérve, vallásossága még nagyobb lett. Egyszerű faágyban aludt, melyet vászonmatrácz födött. Maga öltözködött s a templomba sietett. Néha oly gyorsan öltözködött, hogy a többieknek, akik vele egy szobában aludtak, nem volt idejük öltözködni s mezítláb szaladtak utána.
Azt kérdezte Zsoenvilltől, hogy zöldcsütörtökön megmossa-e a szegények lábát. „Nem, Szír, felelte ez, valóban a jobbágyok lábát sohase fogom megmosni.“ „Nos, ezt rosszul mondtad, szólt a király, mert nem szabadna megvetned, amit isten oktatásunkra cselekedett. Az isten szerelmére s hozzám való szeretetedre kérlek, szokd meg a lábuk megmosását.“
Szent Lajos sohase volt mogorva. Ha a gazdag emberek zenészei étkezés után elhozták neki hangszereiket, várt imája elmondásával, amíg a zenészek be nem fejezték dalukat. Akkor felemelkedett s előtte álltak a papok, akik előmondták a hálaimát. Ha egyedül volt Zsoenvillel, ágya lábához ült s mikor a prédikáló barátok s egyéb szerzetesek könyvet hoztak neki, igv szólt: „Nem fogtok fölolvasni, mert nincs olyan jó könyv, mely fölérne az ebédutáni beszélgetéssel. “ Ha gazdag emberek étkeztek vele, nagyonjó társalgójuk volt.
Egyébként Szent Lajos megfestette saját képét. Bámulatos utasításokat adott fiának a magán és nyilvános életre, a keresztény és a király kötelességeire vonatkozólag.
„Édes fiam, az első dolog, amire oktatlak, hogy isten szeretetében neveld szívedet, mert e nélkül senki sem üdvözülhet ... Ha isten bajt küld rád, fogadd azt megadással s gondold, hogy megérdemelted s mindent javadra fordít. Ha gyarapodol, köszönd meg neki alázattal . . . Gyakran gyónj olyannál, aki megtud rá tanítani, mit
cselekedjél s mitől őrizkedj ... A szíved gyöngéd legyen és szánalommal teli a szegények, gyámoltalanok és sínylődök iránt és segítsd őket tehetségedhez képest. Király
ságod jó szokásait tartsd tiszteletben, a rosszakat irtsd ki. Ne sanyargasd a népet, ne terheld túl adóval . . . Igazságosan, de szigorúan ítélj, anélkül, hogy jobbra vagy balra kitérnél Arra törekedjél, hogy alattvalóid békében és igazságosságban éljenek alattad.
Védelmezd hű városaidat s a jó szokásokat, ahogy elődeid cselekedtek . . . Tiszteld
és szeresd a szent egyházat . . . Azt beszélik egy királyról, ő sömről, Fülöpről, hogy egy nap egyik tanácsosa azt mondta neki, hogy a szentegyház sok igazságtalanságot követ el véle, elveszi jogait, a bíráskodást és isten csudája, hogy ő ezt tűri. S a jó
király azt felelte, hogy ő maga is úgy hiszi, de ő csak azt a sok jót látja, amit isten
vele cselekedett s inkább a jogaiból enged, semhogy a szentegyház embereivel viszály- kodjék. Apád és anyádat tiszteld s kövesd parancsukat. A szentegyház adományjavait
jó embereknek add s tiszta életűeknek. Őrizkedjél háborút indítani ok nélkül keresztény
ember ellen s ha háborúskodol, kíméld az egyházat s azokat, akik téged nem bántottak. Igyekezzél arra, hogy jó bíráid legyenek és jó biztosaid s győződjél meg gyakran,
hogy teljesitik kötelességüket. Azon dolgozz, hogy minden csúnya bűn eltűnjék a földről, különösen a rút eskük, s az eretnekséget minden hatalmaddal pusztítsd. Vigyázz,
hogy háztartásod kiadásai ne legyenek esztelenek. Mondass misét lelkemért s imát az egész országban. Kedves fiam, minden jóval megáldalak, amint jó apa megáldja fiát. A szentháromság és minden szentek védelmezzenek minden rossz és baj ellen, adjon neked isten erőt, hogy mindig az ő akaratát teljesíthesd, úgy te és én e halandó élet után együtt lehessünk vele s vég nélkül dicsérhessük/
Szent Lajos Párisban a vakok számára menedékhelyet alapított és több kórházat, építette a venszenni kápolnát és a párisi szentek kápolnáját. Abban őrizték a tövisko- szorut, melyet a velenczeiek engedtek át neki.
Gyóntatója Szorbon Róbert volt, a párisi Notrdam kanonoka, akit, mindig a „mesterinek hívtak, mert a vallástan tudora volt. Korbelyben, egy pünkösdi napon Szent Lajos ebéd után a kolostorudvaron beszélgetett Zsoenvillel és más urakkal. Róbert mester, aki szintén odajött, szemére vetette a lovagnak, hogy gazdagabban van öltözve, mint a király. „Róbert mester — felelte az udvarmester, — tisztelet az ön kegyeinek, nem lehet engem megróni, ha fehérbe s szürkébe öltözöm, mert apám és anyám hagyták rám ezt a ruhát, de ön a gáncsolni való, közpolgár fia, aki elhagyta apja ruháját és az anyjáét s dusabban öltözködik, mint a király.“ Azzal megfogta a király köpenyének szárnyát s így szólt hozzá: „Nos, nézze, hogy nem mondtam-e igazat “ A király védte Róbertét, de kissé később félrehivta Zsoenvillt s néhány más urat s meggyónta, hogy igaztalanul védte Róbertét Zsoenvill ellen. „Annyira meg volt zavarodva, tette hozzá, hogy szüksége volt a segítségemre.“ Róbert volt az, aki a királynak átadta
Gyilkossági merénylet Eduárd ellen. (1. 470. old.)
több párisi házát s cserébe több másikat kapott a Maszon és Kúp Göl utczában. Róbert ott községet alapított mesterekből, vagyis doktorokból és tanárokból, akik, miután
a művészeti fakultáson gyakorlatoztak, teológiát tanultak, hogy tanulmányozhassák a szentirás tételeit s azután másokat oktathassanak rá. Közösségben éltek, közös házban
laktak s egy elöljáró állt az élükön. Maga Szorbon Róbert sokáig töltötte be ezt a hi
vatalt. A hallgatókat: a szegény teológiát tanulmányozó mesterek testületének hívták. S ezt a „szegény mesterek“ czímet kapták az akkori idők minden rájuk vonatkozó okmányában. A Szorbon oly híres teológiai fakultása lett a keresztény világnak, hogy Mezeré „a gallok állandó tanácsának“ nevezte.
Lajos szelleme és kiválósága többet használt Francziaországban a királyi méltóság népszerűségének, mint minden elődje összevéve. Erényeiért 1297-ben VIII. Bonifác pápa a szentek sorába iktatta és azóta a történelem is Szent Lajosnak nevezi.
Szt. Lajos ládája. (Most a Luvrban őrzik.)
Karmel hegye.
A JERUZSÁLEMI KIRÁLYSÁG ALKONYA.
A szent-földi királyság napja alkonyodott. Nem mutatta a fennmaradás
jeleit. Mielőtt elmondanók utolsó történeteit, leírjuk annak állami, társa
dalmi világát.
A Szentföld alkotmányviszonyai egyrészt újabb alkotások eredménye, másrészt már meglevő nézetek s formák egyszerű alkalmazása. Nagy rendszerességek találkoznak bennük messzemenő kiváltságokkal s elösmert kivételekkel. Míg a három frank keresztes államban a napnyugati hűbérrendszer érvényes, a fontosabb kereskedő városok mim önálló községek közvetlenül a korona alatt állanak. A városok keretén belül pedig megvan az olasz s egyéb nyugati kereskedőnegyedek autonómiája. Amellett az ország papsága teljesen szabad s a nagyrendek úgyszólván szuverének.
Jeruzsálem, mint már mondottuk, választó birodalómból lett örökös monarkia, melyben a női ágnak is megvolt az örökösödési joga. Jeruzsálem, ahol a királyi palota össze volt kötve az el-Aksa-Mosé-nak a templomtéren levő épületével, Tirusz és Akkon a királyság székhelyei. Az udvartartás teljességgel napnyugati mintára van szervezve, mely a karoling-meroving, tehát végeredményében a római császári udvartartásra vezet vissza, így hát van kanczellárja, az udvartartás élén kamarása, a belső kormányzás feje, a szenesál, a katonai igazgatás élén marsallja és konnetablja s végül a király távollétének, vagy kiskorúságának idejére prokurátora, vagyis régens-kormányzója, akire ugyancsak gyakran volt szükség.
Fölségjogaiban a korona még távolabb esett az abszolutizmustól, az akkori európai udvaroknál. Elejétől fogva meg volt kötve. Fontosabb ügyeket egy a belföldi nemesek-
ből álló tanácskozó és határozó testület, az úgynevezett parlamentum elé kellett terjesztenie. E tanácskozásokba az esetleg jelenlevő előkelő keresztes vitézeket is belevonták. De e parlamentek jelentőségét, melyeket időről-időre hívtak össze a kormány székhelyén, idővel messze túlszárnyalta a „főtörvényszék.“ Ebben ültek a király közvetlen hűbéresei, ez volt a magas hűbértörvényszék, melyet az úri törvényszékektől való megkülönböztetés végett neveztek így. Egyszerű törvényszékből, melyben a pérek egyes közülük valók hűbérjogi kihágásai fölött ítéltek, a hűbértörvényszék illetékessége rohamos kiterjesztésével zárt, öntudatos testületté fejlődött, mely korlátok közé szorította a királyt s döntött a kormány vezetésében. Luzinyan Guido idejétől kezdve a király uralkodott, de nem kormányzott s az ő érdeke helyett a hűbéroligarkia érdekei voltak a döntők. Joggal mondják, hogy a frank viszonyok e kifejlődése volt a keresztes államok bukásának közvetlen okozója. Élesebb ellentét nem is képzelhető , mint amely a magas hűbértörvényszék és II. Frigyes között fönnállt, aki Szicziliában az abszolutisztikus hivatalnokállamot hozta be s ez új formát szembe helyezte Európa hü- bérjogi viszonyaival.
A XIII. század, mely nagy jogtörvényeiről híres, Palesztinában is megteremtette a jeruzsálemi királyság jogi könyveit. A meglevő jog följegyzése, melyet korábban szándékosan mellőztek, a hűbérnemesség harczi eszköze lett II. Frigyes ellen. Ennek megfelelően azok magánemberek munkái voltak, aminthogy a szász tükör és más elismert, érvényességre jutott jogkönyvei a XIII. századnak is hasonló munkák voltak. A törvénykönyvek kidolgozói közül különösen kiemelendők: a mint harczos, jogász és költő egyaránt kiváló Novara Fülöp, II. Frigyes egyik előkelő frank ellenfele s Ibelin János. Ez utóbbi munkája kimerítőbb. 1369-ben a cziprusi királyság hivatalos törvénykönyvének fogadták el, míg Jeruzsálemben ugyan gyakran igénybe vett, de mégis pártmunkának tekintették. A Frigyes császárhoz intézett követelés, hogy küldje fiát Palesztinába s egy őt helyettesítő kormányt erősítsen meg, valamint az ellenzéki bárók sok más, a jeruzsálemi stauf királyság ellen tett védekező intézkedései e törvénykönyvek ben találják gyökereiket. Az a legenda, hogy e törvénykönyvek Bulyon Gottfrid törvényei alapján készültek, abban leli magyarázatát, hogy ily törvénykönyveket lehetőleg régi, hires névhez kötöttek. Mint Jeruzsálemnek, Antiokiának és Tripolisznak is volt ily törvénykönyve; az antiokiai csak úgy maradt meg, hogy az örmények átvették s s nagy tekintélyrejuttatták.
A jeruzsálemi királyság hadserege a nagy bárók kiállított lovagseregeiből állt. Egy- egy báró azonban sohasem volt köteles 600-nál több lovagot állítani. Hogy a hadsereg mégis oly hatalmas, annak tulajdonítandó, hogy roppant sok zsoldos lovagot toborzottak, akik különösen a XIII. században seregestül kóboroltak a Szentföldön. Azonkívül a városok is bizonyos számú katonát tartoztak állítani. Összesen 5000 gyalogost tudtak kiállítani. Ehhez járultak még a rendek tagjai s hasonlóképp toborzott katonái is. Ám a politikai ügyesség nem felelt meg a katonai ügyességnek, A folytonos harczok Palesztinát a napnyugat legkiválóbb hadiiskolájává avatták. Várépítési teknikájukat később a nyugati szárazföldi államok, sőt Anglia is átvették. Napnyugaton kedvencz szokás volt újonnan épített várak, vagy várvárosokat keleti nevekkel ellátni. Így Toron vára után nevezték el Thorn és Thurant várakat a Mózel partján, Thorn városát, a Monsz Tábor után Montabor helységet. A hadi fölszerelés tekintetében is nagy változásokat idézett elő a fejlett keleti fegyverteknikával való érintkezés. Onnan vették át többek közt a lánczpánczélt és a kis pajzsot.
A városok a koronát helyettesítő bizottságok alatt álltak, melyeket közigazgatási és jogszolgáltatási ügyek végzésére úgynevezett polgári törvényszékek támogattak. Már maga a kereskedőnegyedeknek biztosított kiváltság és az azáltal rohamosan kifejlődött konzuli intézmény nagyban komplikálták a városok viszonyait, azonkívül a külön törvényszékek, melyek egyébként az olasz városokban is megvoltak. Ilyen a kereskedőházak törvényszéke, mely a keletről került Velenczébe. Ezek a kereskedő törvényszékek intézték el a frank és keleti kereskedők között fölmerülő viszályokat is. Látjuk tehát, hogy a virágzó levanti kereskedelem nem csupán kereskedőknek biztosított megélhetést sziriai földön: alkuszok, ügynökök, jegyzők, tolmácsok, ügyvédek, szállodatulajdonosok, orvosok, szakácsok, továbbá iparosok, kézművesek, mint nyergesek, kovácsok, hajóépítők stb. mind kitünően megélhettek a keleti verseny daczára. A rendkívül kifejlett zarándoklás, eltekintve az ereklyéktől, bizonyos emlékipart teremtett. Az ereklyék között mindig első helyen álltak a Krisztus keresztjéből való forgácsok, melyekből számtalan került a nyugati államokba. Egy havelberginek sikerült ama ezüstpénzek egyikét megszerezni, melyekért Iskariót Judás Krisztust elárulta. Szívesen építettek kápolnákat a hazahozott ereklyék számára. Minthogy a keresztes háborúkkal kezdődőt a megkülömböztető származási nevek használata: éppen ezért velük kezdődtek a csa ládi történetek is. Ugyancsak akkor kezdődött a czimer használata szintén megkülöm- böztetés szempontjából. Sok nemesi család a Szentföldről hozta magával czimerét.
Mi volt a sziriai parti városok képe? Valóságos hajsza a könnyű és gyors haszon után, a könnyelműségre való nagy hajlam, melyet a lakósok nagyobb része már hazulról vitt magával a Keletre s amelynek bizonyos mértékig nem is szabad hiányoznia belőlük. Olyanok voltak Szíria nagy kereskedővárosai, mint a mai erkölcsileg romlott, élvezethajhászó kikötővárosok. Nem hiányoztak persze a nagystílű nemzetközi félvilági dámák sem, kiknek barátsága vagyonokat nyelt el, de nem hiányzott az Európából oda- züllött női söpredék sem, amihez a mindenféle szinü s fajú keleti nők tömege járult. Házasság dolgában sem voltak valami tisztultak az erkölcsök. A magasabb nemesség körében sem. A papság pedig nem maradt mögötte a világi uraknak. A vadházasság napirenden volt s ajeruzsákmi pátriárka felesége gyakran nagy szerepetjátszott.
Szíria népkeverékét az európai bevándorlás még tarkábbá tette. A nyugatiakat frankoknak hívták s megkülömböztették a sziriánoktól, az országban már korábban letelepedett, javarészt görög-katolikus vagy görög-keleti keresztényektől. Pullanoknak nevezték a frankoknak benszülöttekkel kötött házasságából származó gyermekeket. Asszonyaik fátyolozott arczczal járkáltak, mint a keleti nép s épp oly műveletlen s csupán a Kelet szigorú korlátozásával őrizhető teremtések voltak. A frank-keresztény uralom összeomlása után lassanként a pullanok is eltűntek a szirián és a szaraczén lakosságban.
A palesztinai kereszténység folyton szólította a nyugat keresztényeit. 1217-ben a szentföld bárói király nélkül maradtak és a koronát Brien Jánosnak ajánlották föl. Németországban ellenkirályok harcza dúlt (Ottó és Sváb Fülöp) és polgárháborúba sodorta a birodalmat. Francziaország is háborúba állt, Anglia egyházi tilalom alatt.
II. Endre magyar király vezette az ötödik keresztes háborút, Európa reménykedve tekintett a magyar király útja elé, a hősies magyar sereg
iránt nagy volt a bizalom. A hadjáratban a magyarok hősiességüknek sok
bizonyítékát adtak, de maga a hadjárat meddő maradt.
Brien János serege azonban a keresztesekből annyira megerősödött, hogy azt hitte: Szaladin unokaöcscsétől Melik el Kameltől, aki Kairóban uralkodott, elhódíthatja Egyptomot. Bevette Damiettet, mire a muzulmánok át akarták engedni Jeruzsálemet, sőt egész Palesztinát, de a király
követe gőgösen visszautasította az ajánlatot, mert most már biztosra vette Egvptom meghódítását. De a keresztények, akiket a Nílus kiöntése iszonyúan megrémített, boldogok voltak, hogy ép bőrrel visszamenekülhettek. Még Damiettet is föladták (1229).
A hatodik keresztes háború hasznosabb volt, mint az előzők.
II. Frigyes császár hosszú huzavona után végre elindult és egy toll
vonással elérte, amit Oroszlánszívű Rikárd kardja nem tudott elérni. Kihasználta a rémületet, melylyel a tatár hordák közeledése Mélik el Kamelt eltöltötte, 10 évi fegyverszünet mellett Jeruzsálem, Betlehem, Nazaret és
Szidon átengedését is kieszközölte tőle (1229). Ezután önmagát jeruzsálemi
királylyá koronázta.
Ez időben a muzulmán Ázsia és a keresztény Európa között rettenetes
ellenség jelent meg. Ugyanonnan, ahonnan a IV. században a hunok jöttek,
a XIII. században mongol tatárok rengeteg tömege özönlött az ismert világra. Addig északi Ázsia sivatagjain éltek a mongol hordák, némelyik
adófizetője is volt a kínai császárnak, mikor Témugden egyesítette őket
(1203) s elhatározta, hogy meghódítja a világot.
Ezek a nomád népek könnyen megmozdulnak, nincs ami kösse őket.
Házuk szekereken van, vagy nagy kunyhó, mely kereken jár, barmaik,
lovaik könnyen megindíthatok. Maga a tatár harczos éjjelét, nappalát lovon töltötte, ott is aludt. Nyereg alatt puhított húsból táplálkozott, vagy szárí
tott tejből, fáradságot, nélkülözést nem ismert s vakon engedelmeskedett vezérének. Nem igen volt vallása, mint egyáltalán a mongol fajnak, de
vad lelkesedés töltötte el nemzete iránt. Kánját a föld királyának, isteni
lénynek tekintette. Ravaszsággal, vadsággal teli ellenállhatlan lovasnép volt.
Témugden, másképp Dsingisz Khán (a vezérek vezére) nyugatra vezette
hordáit. Elő ször leigázta Kínát, Perzsiát s fiát, Tsucsit, Európa ellen küldte.
Ez 1223-ban a kolkai csatában tönkre verte az oroszokat, akiknek kilencz
herczegük esett el. Dsingisz Khán 1227-ben meghalt; birodalma ekkor a
Taurusztól Pekingig terjedt. Négy fia még nagyobbbá tette. Ogotai khán
fiát, Bitut, küldte az oroszok ellen; Batu megsemmisítette hadseregüket, elfoglalta Moszkvát (1237) s egész Novgorodig és Kaminiecig nyomult Podoliában. A kievi nagyherczegség 1239-ben megszűnt létezni, Wladimiré meghódolt.
Azután Lengyelországot győzték le, utána Sziléziát és Morvaországot pusztították végig. Onnan Magyarországba özönlöttek, megsemmisítették a király hadseregét, átkeltek a Dunán s mindent elpusztítottak, ami útjukba esett.
Úgy látszott az európai műveltség végórája ütött. A pápa küldöttségének egyszerűen azt felelték, fizessen adót. Fegyverkezni sem mertek a fejedelmek.
II. Frigyes erélyes védelmi intézkedéseket tett, csupán Oroszország maradt igájukban, de a tatárok vad pusztítása Magyarországon véget ért, mert a
magyar király ellen olyj[elkeseredett volt a tatár khán, hogy addig nem akart
tovább vonulni, amíg a magyar királyt kézre nem keríti. Annak üldözése
Nyugatázsiában Hulagu 1258-ban elfoglalta Bagdadot, megölte Motasszem kalifát s egész Egyptom határáig leigázott mindent.
A mongol betörés következtében a keresztények végkép elvesztették Jezuzsálemet. A tatárok elől menekülő turkománok Szíriába vetették magukat, tűzzel, vassal pusztítottak s a gazai győzelem után, melyben a frank kereszteseket tönkretették (1239) elfoglalták a szent várost és az egyptomi sok balszerencséje Innocent pápa reményét még még egyszer fegyverbe szólította a híveket. De talált visszhangra. Halálos betegségében Szent fölgyógyulása után fölszabadítja Jeruzsálemet s sőt édes anyja, a jámbor kasztiliai Blanka négy évi előkészület után. Ennek a hadjáratnak hazatakarodtak, ura lett az egész mohamedán világnak.
A damaszkuszi vásárról a szultánhoz került rabszolga neve Bibarsz volt és kiváló tehetségével, ügyességével csakhamar a szultán kedvencz embere lett, majd befolyásos tekintélylyé növekedett; a nagyratörés ekkor arra ösztönözte, hogy ura helyét foglalja el. Megölte a szultánt és ő lett a mohamedánok korlátlan ura és a keresztények ádáz ellensége.
Bibarszot elkeserítette az, hogy IX. Lajos halála után a tuniszi szultán akit XI. Lajos annyira szorongatott, nem támadta meg a kereszteseket minden erejével és nem használta fel az alkalmat, hogy megsemmi
sítse őket; mikor a tuniszi szultán ajándékokat küldött neki a segítségért, melylyel a szorongattatása idején támogatta, a küldött ajándékokat nem fogadta el. Bibarsz attól való aggodalmában, hogy a frankok sikerüket
ő ellene fogják fölhasználni, leromboltatta Aszkalon falait, kikötőjét pedig betömette s előre látva, hogy a frankok most a mongolokkal fognak szövetkezni az izlam ellen, szövetséget kötött a kapsaki mongol khánnal, akinek
Mikor azután Bibarsz megtudta, hogy a keresztények elhalasztották keresztes hadjáratukat, 1271-ben rögtön megtámadta gyönge és szorongatott sziriai hitsorsosaikat, s ostrom alá fogta a templomosoknak Tripolisz mel- tisztára Bibarsz kegyének voltak kiszolgáltatva.
Bibarsz ezután újra Bőmund, Antiokia volt fejedelme ellen fordult, hogy azt a mongolokkal való szövetkezése miatt megbüntesse. Bőmund a szultántól és az attól meghódított asszaszinoktól való félelmében Tripoliszt el sem merte többé hagyni. Bibarsz pedig elfoglalta és elpusztította a Tripo- lisz területén fekvő várakat s mikor Bőmund megkérdeztette, hogy miért
szegte meg a békét, így felelt: — Hogy földeiden arathassak, hogy szőlő
hegyeiden szüretelhessek; látogatásomat pedig minden esztendőben meg fogom újítani.
Bőmund erre sietett fegyverszünetet kötni. A szultán ebbe azért ment
bele, mert meghallotta, hogy Eduárd angol herczeg nemsokára megérkezik.
Eduárd, aki Lajos királylyal akarta végigküzdeni a keresztes háborút, már
a béke megkötése után érkezett Tuniszba, hasztalan igyekezett rábírni a három királyt a háború újra való fölvételére. Számos franczia lovaggal meg
erősödve május 9-én érkezett meg Ptolemeuszba. Megbüntette a várost, mert rájött, hogy azt a szaracénoknak árulással ki akarták szolgáltatni; ugyancsak megkorbácsoltatott több velenczei kereskedőt, mert ezek szaraczé- noknak fegyvert és élelmiszert szállítottak.
Nemsokkal azután Bibarsz meghódította a német rend két várát, Mont-
fortot és Koraint, majd nagy sereggel Ptolomeusz ellen indult, de újra
visszafordult Egvptomba s onnan hatalmas hajóhadat küldött Ciprus ellen.
A keresztények megtévesztésére kereszttel megjelölt hajói azonban Limaszol
mellett zátonyrajutottak s a ciprusiak martalékává lettek.
Mialatt Bibarsz új hajóhad építésén fáradozott, Hugó király Ptolomeuszbe érkézéit és megállapodott Eduárddal, hogy segítségül hívják a mongolokat, akik nyomban be is nyomultak Szíriába. Ám mikor Bibarsz Szíriában megjelent, rémülten menekültek.
Elitélendő cselekedet volt, hogy Eduárd, Hugó s a német rend vitézei Cezarea ellen vonultak, ezer védtelen pásztort legyilkoltak, anélkül, hogy hősiesebb cselekedetekre is vállalkoztak volna. Sőt boldogok voltak, hogy
Bibarsz velük tiz esztendőre békét kötött.
De ez a béke csak a Ptolomeusz és Nazaret közti útra vonatkozott.
Eduárd herczegről nem volt benne szó. Bibarsz két arabs fiút fogadott föl, hogy Eduárdot meggyilkolják, de a terv nem sikerült. Az egyik gyilkos megsebezte ugyan, de sebei gondos orvosi kezelés alatt csakhamar behegedtek. Nemsokára azután Eduárd haza utazott Angliába és elfoglalta
ő sei trónját. Bibarsz az Eufrat mellett megverte a kereszténybarát mongolokat s általában mint a keresztények fejedelme szerepelt. Mikor egyik
hajóját egy marszelyi hajó egyik követével együtt elfogta s Ptolomeuszba
hozta, követelte a követ kiadását és fenyegetésére a mongol követet szabadon is bocsátották.
Bibarsz lassanként a keresztény fejedelmek védura lett. Beirut utolsó
urának özvegye az ő védőszárnyai alá menekült és a mikor Hugó király
Bibarcz sjultán kvgyctlcnsfgc
ebbe nem akart beleegyezni s a nőt Ciprus szigetére szöktette, Bibarsz
őt a hölgy kiadására kényszerítette. Védelméhez folyamodtak a tripoliszi kiskorú VII. Bőmund gyámjai is és Bibarsz évi 20.000 tallér adó ellenében
támogatta is őket.
A keresztények akkoriban nem igen törődtek a Szentfölddé-, s bármily
furán hangzik is, a kereszténybarát mongolok sürgették a legjobban a keresztesháborút, sőt 1274-ben követet is küldtek evégett a Honi zsinatra,
aki ott kikeresztelkedett. De Bibarsz szultán erejének nem voltak képesek
ellenállni. Elvette tőlük Happorikiát is és elpusztította az örmény vidékeket. Ám ez volt legutolsó tette: 1277 junius 19-én befejezte Damaszkuszban
véres pályafutását. Valószínű, hogy a damaszkusziak, akikkel rettenetesen bánt, őt megmérgezték. Az elfogott férfiaknak lefejeztette fejüket, rakásra
hordatta s azután oda küldte az asszonyokat, hogy keressék meg férjük fejét.
A hatalmas halottnak a tehetetlen Malik al Szaid volt az utóda, de a keresztények most sem tudták kihasználni a kedvező helyzetet. Maga a római udvar is többet törődött akkoriban, iV. Kelemen halála után a pápaválasztással, mint a szentfölddel. A választás a szelidlelkü X. Gergelyre
esett, akinek trónraléptétől a kereszténység nagyon sokat várt. Meg is tett,
amit csak lehetett. Figyelmeztette III. Fülöp franczia királyt fogadalmára,
aki kölcsön is adott a pápának 25.000 ezüst márkát és megígérte, hogy
keresztes háborút indít. Azonkívül fölhívta Gergely a három olasz tengeri várost és Marszelyt, hogy hajókat bocsássanak a keresztesek rendelkezésére, megdorgálta a génuaikat, mert fegyvert szállítottak a szaraczénoknak s ettől a jövőre nézve, szigorú büntetés terhe mellett, eltiltott minden keresztényt. 1274-re Lionba zsinatot hívott egybe, amely a görög és római
egyház egyesítése mellett, a szentföld ügyével is foglalkozott. De a zsinat
szétment anélkül, hogy a szentföld érdekében valamit is tett volna. Gergely ugyan mindent elkövetett, hogy III. Fülöpöt a keresztes háborúra rábírja;
a saját költségén 500 lovast küldött Ptoloméuszba és kieszközölte Habsburg Rudolfnál, hogy 500 német lovaggal együtt, a kereszt védelmére
keljen, továbbá azt, hogy Fülöp, aragoniai Jakab és szicziliai Károly esküjüket megújították és hogy azt Eduárd király is megismételte, míg Leó
örmény király a keresztesek leghathatósabb támogatását megígérte. Sőt Gergely arra gondolt, hogy a keresztes sereget maga is elkíséri, de
1276-ban bekövetkezett halála nemcsak ezt a szándékát, hanem a keresztes
háború tervét is meghiúsította. Két közvetlen utóda néhány hónapi uralkodás után meghalt, a harmadik pedig, XX. vagy XXI. János szomorúan
tapasztalta azt, hogy azok a fejedelmek, akik Gergelynek a keresztes háborút megígérték, e tervüket teljesen elejtették.
A keleti keresztények szerencséjére Bibarsz halála után birodalmában teljes fejetlenség uralkodott. Fia Malik al Szaid ellen föllázadtak és megfosztották a trónjától. Csakhamar azután Kilavun emir foglalta el az egip-
és a velenczeiek meg a franczia zsoldosok pártjára álltak, úgyszintén a bárók és tripoliszi Bömund is, míg Beirut, Tirosz a pullanokkal, akkoniak-
kal és pizaiakkal együtt, Hugóhoz hü maradt. Kilencz évig tartott a
viszály, míg Hugó bátyja, II. Henrik király Ptolomeuszt bevette, a sziczi-
liaiakat elkergette és Tiroszban magát megkoronáztatta.
Ezalatt az új kairói és damaszkuszi szultánok is egymás ellen viseltek háborút. Kilavun győzött, elfoglalta az egész birodalmat s 1281-ben egy fényes győzelemmel Szíriát örökre megszabadította a mongoloktól, akik rövid idővel reá, bár Abagasz ki volt keresztelve, a mohamedán hitre
tértek. Ettől fogva a Kilavun a szíriai frankoknak Bibarszhoz hasonlóan
erélyes, de mégis elnézőbb ellensége volt. 1282- és 1283-ban újabb fegy
verszünetet adott a keresztényeknek, melyet azonban azok a mongolok elleni háborúja alatt megszegtek. Ekkor mindkét fél isten legsúlyosabb büntetését kérte arra, aki a békét ajövőben megszegné.
Kilavun követei utján meggyőződött arról, hogy a sziriai keresztények
Európából nem remélhetnek segítséget s ekkor ellenük végső csapásra határozta el magát. Annál könnyebb volt ez, mert a velük kötött szöve
vényes szerződéseket könnyű volt megszegni. A johanniták egyébként nem is igen igyekeztek a szerződéseket megtartani, amiért Kilavun 1285-ben ostrom alá vette várukat, Markabot, melyet hatalmas erő sségek védelmeztek. Kilavun táborában voltak Huma fejedelem csapatai is, aki 12 éves fiával a későbbi Abulfida történetíróval együtt maga is jelen volt. Egy hónapi harcz
után a johanniták átadták az erő sséget s a szultán engedelmével szabadon
elvonulhattak.
Markab sorsára jutott nemsokára a tripolíszi gróf birtokában lévő Marakia vára is, de nem a szaraczén fegyverek hatalma, hanem Bőmund
fejedelem félelme folytán, aki Kilavun fenyegetésére kardcsapás nélkül adta
át a várat. Leó örmény király egy millió évi adó s egyéb megalázó föltételek teljesítésével tudott csak békét nyerni s Montfort Margit, Tirosz
utolsó urának özvegye is hasonló megalázó feltételekkel hódolt meg.
1287-ben Kilavun azzal az ürügygyei, hogy Tripoliszban mohamedán
kereskedőket letartóztattak, ostrom alá vette Laodikeát, melyet vezére, Hu- szameddin emir be is vett. Most Tripoliszra került a sor. Kilavun fia halála
miatt ugyan elhalasztotta az ostromot 1288-ban, de az utolsó tripoliszi
fejedelem, VII. Bőmund már egy évvel előbb elhunyt, alattvalói pártokra
szakadtak, melyek egyrészt az elhunyt anyjának, másrészt nővérének akarták biztosítani a trón jogait s ez arra indította Kilavunt, hogy 1289-ben
megkezdje az ostromot.
Tripolisz úgyszólván sziget volt, melyet csupán keskeny földnyelv kötött össze a szárazfölddel s így könnyen volt védhető . Falai oly vastagok voltak, hogy rajtuk három lovas kényelmesen lovagolhatott egymás mellett. Kereskedése és ipara virágzott. A veszedelem hírére a pártok kibékültek,
mindent megtettek a város védelmére s a cipruszi királytól, a velenczeiek- től, génuaiaktól, pizaiaktól és a lovagrendektől is érkezett segítség. Ám
az ostrom oly heves volt, hogy a védelem hő siessége sem tudta a város sorsának beteljesülését megakadályozni Mikor a szaraczénok a szárazföld felőli falakat elfoglalták, a keresztények a hajókra menekültek, ám a vissza- maradtakat az ellenség irgalmatlanul lemészárolta. Roppant nagy volt a zsákmány ebben a városban, mely 170 évig volt a keresztényeké.
Henrik király, akinek a szárazföldön már csak Ptoloméusz, Szidon,
Tirosz és Beirut volt a birtoka, két évi fegyverszünetet kért Kilavuntól s
Az Omár- mecset belseje
Endrei Zalán: A Viláj Történelme. III.
„Glóbus** műintézet. Budapest.
ez idő alatt utolsó kísérletet tett, hogy a Nyugatot segítségül hívja.
IV. Miklós pápa meg is tett mindent, hogy a keresztény fejedelmeket
keresztes háború indítására bírja, de hasztalan, mindenfelül egykedvűséggel
találkozott. Aragon és Sziczilia királyai pedig ugyanakkor megállapodtak a
szultánnal, kereskedelmi szerződéseket kötöttek vele s kötelezték magukat,
högy minden keresztény államot visszatartanak a vele való ellenségeskedéstől, sőt arra is, hogy idejében értesítik, ha készülne ellene valami
és ez esetben őt támogatják fegyveres erővel, ellenben sem az európai,
sem a sziriai keresztényeket nem segítik ellene. Génua is szerződést kötött
a szultánnal kereskedelme kedvéért.
Az utolsó fegyverszünetet valószínűleg az 1290-ben Akkonba érkezett züllött pápai zsoldosok szegték meg, akik kifosztották a várost és a szomszéd szaraczén falvak lakosságát a lovagok intése ellenére legyilkolták. A szultán akkor Ptolomeusz városától a gyilkosok kiadását követelte s mikor követelését visszautasították, megüzente a háborút. A keresztény követeket börtönbe vetette. Akkon s a keresztény uralom utolsó maradékának sorsa ezzel meg volt pecsételve. A város polgárai azonban nem csüggedtek s megígérték a jeruzsálemi pátriárkának, hogy mindaddig, a míg Nyugatról
segítség nem érkezik, kitartanak.
Követek mentek a pápához, a nyugati fejedelmekhez, a cziprusi királyhoz s a jeruzsálemi királyság báróihoz. Az Európába ment követek amúgy
is későn érkeztek és nem értek el semmit, Henrik király és a bárók azonban, minden lehetőt megtettek. A város polgársága négy csapatra oszlott
a franczia őrség parancsnokának, a czipruszi kapitánynak, a johanniták nagymesterének és a templomosoknak parancsnoksága alatt. Két-három ezer lovas és 18 000 gyalogos védte a várost.
A szultán egész Keletet mozgásba hozta a szerencsétlen város ellen,
de hirtelen meghalt 1290 nov. 21-én. Ekkor fia Malik al Aszrat vette át
a vezérletet s 1291 márcziusátől szakadatlanul érkeztek az egyptomi, arab
és sziriai csapatok — vagy hatszázezer ember — Ptolomeusz harmadik
ostromára. A szultán maga áprilisban érkezett meg s nyomban hozzáfogot
az ostromhoz.
Ptolomeusz a Kelet legszebb s legkényelmesebben berendezett kereszt tény városa volt. Központja volt a Kelet és Nyugat forgalmának s roppant
kincsek voltak benne fölhalmozva. Házai egyforma magasak s kőből valók, üveges ablakok, festések díszítették. Körülötte s a házak tetején virágos
kertek s kéjlakok; a kertekbe mesterséges csatornák vezették az üdítő vizet. Fejedelmek, grófok, bárók palotái emelték a város szépségét. A város
közepén voltak a kereskedők és iparosok lakásai. Laktak ott nemcsak
velenczei, génuai, pizai kereskedők, de Rómából, Firenzéből, Párisból, Konstantinápolyból, Damaszkuszból s Egyptomból valók is, akik Ptolomeusz-
ban megtelepedtek s lakóházaikat a legnagyobb kényelemmel s gazdag-
Egy más város sem nyújtott annyi s oly változatos szórakozást. Folyton érkeztek a világ minden tájékáról idegenek, zarándokok a maguk
sajátos, színpompás viseletükben, kereskedők s lovagok, akiket a szórakozás
és a kíváncsiság vezetett e gyönyörű városba. Kelet és Nyugat legkülönbözőbb nyelveit beszélték az idegenek s minden utas talált ott megfelelő
tolmácsot. A városban élő sok lovag és báró kíséretükkel nem kevésbbé
érdekes látványt nyújtott, tornájuk, lovagi játékuk gyönyörűsége volt az odasereglett idegeneknek. Oly nagy volt ott a gazdagság, hogy a monda
szerint Ptolomeusz fejedelmei és bárói aranykoronával a fejükön sétálgattak a város utczáin.
Az ostromlók jól tudták, mily nehéz dolguk lesz s a város körül nem kevesebb, mint 90 hajítógépet állítottak föl. A város környékét pedig keleti vadsággal teljesen elpusztították.
Sajnos, a város lakóinak összetartása csakhamar ismét megbomlott,
közt. A templomosok nagymestere látva, hogy ilyen körülmények között
nem remélheti a város megmentését, újból fegyverszünetet kért a szultánI, amibe Aszraf bele is egyezett, föltéve, hogy a város minden keresztény lakójáért egy velenczei zekinó váltságdíjat kap. A lakosság azonban
visszautasította ezt az ajánlatot s a nagymester, akivel áruló módjára akartak elbánni, a biztos halál elől elmenekült. Minden pártossága daczára hihetetlen vakmerő volt a város polgársága, első időben még a város
kapuit is nyitva hagyta éjszakára és több ízben sikeres kirohanást ren
dezett. Egyik kirohanásnál azonban nagyon sok lovagot agyonvertek. A vakmerőség csak akkor múlt el, mikor az ernyedetlen szorgalommal
dolgozó ellenség a várost valóságos vasgyúrűként szorongatta s a falakat
már több helyen megrongálta. Aszraf seregei folyton bombázták a várost,
valóságos kő- és nyílesőt zúdítottak reá. A lakosság asszonyait s kincseit
Cziprusba kezdte küldeni, a harczosok is tömegesen menekültek s csak 12.000 zsoldos és 580 lovag maradt vissza. Henrik király, aki május 4-én
érkezett meg, helyre akarta állítani az egyetértést, új bátorságot önteni a
végre teljesen belátták erőlködésük hiábavalóságát s el is menekültek volna a városból, de a kikötőben már csak két kis hajó volt. Így hát tovább kellett harczolniok. A halálra szánt harczosok misét hallgattak, meggyóntak, egymástól érzékenyen elbúcsúztak s közösen magukhoz vették az Úrvacsorát. Így virradt rájuk május 18 ika. Az ellenség már hajnalban vad lármával, trombitaharsogással nyomult a falak alá. A keresztények hősi védelme daczára betörtek, ám a kis csapat ismét kiűzte őket. Ekkor a szultán új seregeket vezetett a falak ellen, köztük sok keresztényt, akiknek a szultán többféle előnyt biztosított s a köd védelme alatt behatoltak a városba. A lovagrendiek csak későn érkeztek hitsorsosaik védelmére. A templomosok nagymestere elesett s emberei közül csak tizen maradtak életben, Villersz János johannita nagymester súlyosan megsebesült, rendjének csak két lovagja maradt meg, Grélyi János, a francziák
parancsnoka és adjutánsa azonban az angol Grandizonnal a hajókra menekült, ahová a pátriárkát barátai utánuk hozták. De kis hajója a nagy
teher alatt elsülyedt s a rajta levők a tengerbe fúltak.
A még megmaradt 5000 keresztény harczos most a parton fekvő templomos házba vonult vissza. A menekülő lakosságot vagy a szaraczénok ölték meg, vagy menekülés közben a vízbe fúltak.
Május 19-én ostrom alá vették a templomos rendházat. Az új nagymester szabad elvonulás ellenében fölajánlotta a ház átadását, amibe a
szultán beleegyezett. Katonái azonban a vértől ittasan gyilkoltak s raboltak tovább, mire a templomos-ház védői újra fölvették a harczot. Aszraf
erre egész nap lövette a házat. Következő éjjel a templomosok egész
csöndben elvonultak és Cziprusba menekültek. A visszamaradt négyezer harczos tiz napi küzdelem után kegyelmet kért s mikor megkapta, kinyitotta a kapukat. Ám a szultán parancsára egyik felüket legyilkolták, a másikat asszonyostól s gyermekestől táborukba czipelték. A várost pedig teljesen elpusztították.
E végpusztulás után a tiroszi keresztények önkényt elhagyták a várost és hajóra szálltak, a Szidóniák éppúgy cselekedtek, a bejrútiaknak a szara- czénok szabad elvonulást ígértek, de azért e szerencsétlenek egy részét lemészárolták. Végül Tortózát is kiürítették a keresztények. Mind e helyeket a földdel egyenlővé tették a szaraczénok.
Aszraf pedig tömérdek zsákmányával s szerencsétlen foglyaival diadalmasan vonult be Kairóba és Damaszkuszba. Így vesztek el a keresztes
háborúk eredményei a szentföldön.
Eleinte a keresztesháborúk élén a francziákat látjuk; közepén is. Egy
franczia ül Konstantinápoly trónjára. A frank névtől visszhangzott a kelet.
De haszna a felbuzdulásnak nem volt. Roppant sok vér folyt el, soha háború annyi embert el nem nyelt, mint a keresztes háborúk. Igaz, a bére
is nagy volt. Ezt a bért azonban Ázsia vitte el. Palesztina, melyet a mu-
zulmánok 1291-ben visszahódítottak, végkép az övék maradt s történetírójuk büszkén mondhatta: „Ha istennek is úgy tetszik, a dolgok az
utolsó ítéletig így maradnak“. De Palesztinánál fontosabb volt az európai és ázsiai világ érintkezése s bizonyos pontig való elkeveredése a két czi-
vilizácziónak a gondolatok gazdagodása, az ismeretek terjesztése, a termékek kicserélése; egy szóval, nagy lépés történt a világ életének egységes
sége felé, a legnagyobb lépés Sándor és a római birodalom óta.
A keresztes háborúk roppant változást idéztek elő nemcsak a keresztesek, de kortársaik gondolkodásában is. Régebben különváltan, mint ellenségek éltek az emberek, a keresztes háború csökkentette az elszigeteltséget és széthúzást. A keresztes háborúk roppant utjain a keresztények testvért láttak egymásban. Az északi francziák közeledtek a déliekhez a jeruzsálemi úton, a nemzeti testvériesülés ismét életre támadt.
Klermontban II. Urbán nemcsak a szent sir fölszabadítása érdekében, hanem a polgárháborúk megszüntetése végett is hirdette a keresztes há
borút. S tényleg a keresztények egymás elleni harczában szünet áilt be.
A keresztes háborúk azonkívül a kereskedelem útjait is újra megnyitották, melyek a népvándorlás idején teljesen bedugultak. A kelet megkö-
zelithetőbb lett a kereskedőknek is. Az ipar gyarapodott a fegyverek,
paizsok, öltözetek nagy szükséglete folytán. S ez a mozgalom nem állt meg többé. A kézművesek száma is megsokszorozódott, mint a kereskedőké, sok pénz jött kezükön át forgalomba. Új erőforrás származott tehát:
az ingó gazdagság, mely azontúl folyton nagyobbodott az ingatlan gazdagságával szemben s a nemesek, a föld urai mellett fölsegitette a pol
gárokat a kar és az ész segítségével az arany uraivá.
A keresztes háborúk nyomán új intézmények is támadtak. Kitalálták
aczimereket, melyeket a kiválóbb harczosok megkülömböztetés okául használtak pajzsukon vagy lobogójukon s a melyek a XIII. század óta apáról
fiúra szálltak. Ennek nyomán támadt viszont a czimer-tudomány (czimer- tan). A családnevek is ezidőtájt kaptak divatra. A keresztnévhez vala
mely föld nevét csatolták a családok egymástól való megkülömböztetésére. Ez a név örökös lett és közös egyazon ház ivadékaira, míg a keresztnév személyes volt s viselőjével együtt halt meg.
Aminthogy a keresztes háborúk következményeképp katonai rendek támadtak, Európában egész sereg új vallási rendnek lett a nagy mozgalom szülője. A kéregető szerzetesek mellé sorakoztak a harczos szerzetesek.
A kéregető rendek alakulása fontos újság volt az egyházban. Szent
Benedek 520-ban monostori szabályzatot állapított meg, mely lassanként a nyugat összes szerzeteseire kiterjedt. Ez a szabályzat testi és lelki mun
kát irt elő . A benedekrendiek a prédikálást összekötötték a földmiveléssel, a kéziratok másolását az imádsággal. Kolostoraikhoz rendszerint iskola is
tartozott, amely azután az irodalmat is megmentette a végpusztulástól. De
a XIII. században a hajdani szerzetek pant, mert meggazdagodtak s Ez ellen küzdöttek az új rendek, kánusok (1215—1216), a kik szegénységi
a püspökök bíráskodása alá, a szentszék
mizsnából éltek, nem bírhattak semmivel,
mindenhová az evangéliumot, a szegények
két rend egyébként alapitójuk szelleme
egyiket a szigorú Szent Dominik, a másikat a Szent Ferencz alapította. E kánusokat, 1229 bár ott nus
és rendek befolyása nagyon megcsap- javarészt erkölcsileg elromlottak. így a francziskánusok és domini- fogadalmat tettek. Nem tartoztak odaadó katonái voltak, akik ala- a világot járták, hogy szétvigyék közzé, sőt az utszélre is. Ez a által külömbözött egymástól. Az
lelkes prédikátorok befolyása
akiknek különösen az
az inkvizicziói teendőkkel
született
mint
a
ben
Francziaországban oly rend
gyökeret
volt
A
az
a népre eretnekek látták el.
albigok
volt.
volt inkviziczió , még Itáliában* még a képeztek. példát
roppant nagy megtérítése De az i alkalmával, és s egyéb ugyanabban rendet kitűnő
A dominia föladatuk, törvényszéke, sem tudott A francziská- szigorúbb életű században keletSzigorúság, mutattak a
az
Spanyolországban kapuczinusoknak és augusztinusok
verni, forrása karmeliták előbbiekkel
némely
rendeknek. keztek és túlhajtott többi papságnak, melynek fegyelme megerő södött.
kegyelet,
együtt négy kéregető
doktorjuk tudománya
Érdekes részlet a keresztes hadjárat korából.
Aszizi Szent Ferencz Malik al Kami! zultán előtt hirdeti a kereszténységet.
Malik al Kamii szultán, aki ádáz ellensége volt a keresztényeknek és
minden alattvalójának egy aranyat adott minden keresztény fejéért. Szent Ferencz mégis megjelent a szultán elölt,hogy megtérítse öt Ez ugyan nem sikerült, de a szultán nagy megtiszteltetés ben részesítette és megakarta ajándékozni, Szent Ferencz azonban semmit sem fogadott el.
Magyar harczi pajzsok.
SZENT LÁSZLÓ MAGYAR KIRÁLY.
Mihelyt Salamon külföldre menekült, Gézát koronázták királylyá. Salamon segítségére ifjú sógora, IV. Henrik még a nyáron nagy sereggel
lört az országba s egész Váczig hatolt, onnan azonban eredménytelenül kellett visszatérnie. Ekkor Salamon, Péter példájára a szentszékhez fordult. Csakhogy nem olyan pápa ült többé a trónon, aki a császár kegyét
kereste, hanem VII. Gergely kiről tudjuk, hogy minden erejével azon fára
dozott, hogy fölszabadítsa a szentszéket a császári befolyás alól. VII. Ger
gelyhez tehát Salamon hasztalan fordult.
Géza szintén a pápánál keresett támaszt Salamon és Henrik ellen.
Nehemiás esztergomi érseket küldte Rómába, hogy trónra lépését ünnepélyesen bejelentse. A pápa kész is volt Gézát királynak elismerni, hogy
a Henrik elleni harczban felhasználhassa. Csakhogy azt kívánta tőle, hogy fogadja el a szentszék hűbéruraságát. A pápának ez az igénye egészen új
volt a magyarok előtt s annak még hírét sem hallották soha. Nem is vették komolyan a pápa kívánságát. Ezt annál könnyebben tehették, mert
Gergely pápát csakhamar IV. Henrik császárral folyó küzdelmei annyira
lekötötték, hogy egyenesen rászorult a magyar király jóakaratára. Ez vi-
szont készségesen fogta pártját nemcsak vallásos buzgóságból, hanem po
litikai érdekből.
A német császári udvarral való ellenséges viszonya az új királyt nemcsak a pápasághoz, hanem a bizánczi udvarhoz is közelebb hozta. Ott rég ismerték s dicsérettel emlékeztek vissza arra a nemes bánásmódra, melyben a nándorf ej érvári győzelem után görög foglyait részesítette. Szívesen fogadták tehát az eszmét, hogy szorosabb kapcsok, házassági összeköttetés egyesítsék a két udvart, mire Géza, ki első nejét hamar elvesztette, Szinadéne bizánczi herczegnőt vette hitvesül. Talán nászajándékul, de mindenesetre ez időben (1074—75) kapta Géza, mint új rokon, Dukász Mihály császártól azt
a remek koronát, mely később István király római koronájával összeforrasztva mind a mai napig a magyarság egyik legszentebb kincse s az önálló magyar államiság
jelképe.
Géza koronájának anyaga nem oly finom, nem szinarany, mint István királyé, hanem bőven ezüsttel kevert s így tartósabb. Müvészetileg azonban egész kidolgozása,
zománczai sokkal tökéletesebbek, mint István koronájáé. Krisztus és a szentek képein kívül az ajándékozó császár, fia Konstantin, továbbá Géza zománczos mellképei láthatók rajta megfelelő feliratokkal. Gézát fején az István-féle abroncsalaku koronával ábrázolja, jobbjában jogarral, baljában karddal, az igazság és a hatalom jelképeivel. Az István-féle koronát, melyet az idők vasfoga mindinkább megrongált, utóbb szétszedték s zománczos lemezeit, melyekből ma kilenczet ismerünk, a bizánczi koronába illesztették s a kettőből készült a mai szent korona.
Géza atyjának méltó fia, országa érdekeinek lelkes gondozója volt.
De a gondviselés hamar elszólitotta az állam éléről. Élete virágában alig
33 éves korában (1077 ápril 25), hirtelen meghalt s Váczott temették el.
Két kis fia Kálmán és álmos, maradt, de a nálunk is meghonosodott
idősebbségi trónöröklés-rendszer, mely szerint nem a király fiát, hanem a
királyi család legidősebb férfitagját illeti a trónudódlás; Géza bátya lett a
király.
Géza halálakor az Árpádok legidősebb férfitagja, öcscse, László (szül.
1046 körül) volt s ő foglalta el a királyi széket.
László azok közé tartozott, kiknek nemes egyéniségéből a fenség fénye sugárzott, s hazája rég ismerte már a vitéz daliát, a csaták hősét, szegények és elnyomottak lovagias oltalmazóját. Nemcsak a magyarok, hanem a lengyelek is rajongtak érte. Anyja fejedelmi lengyel hölgy volt.
Mikor férfikora virágában király lett, már valóságos mondakör szövő
dött megnyerő alakja köré.
Csodát beszéltek vitézségéről, harczi bárdjának erejéről, a többiek sorából egy
fejjel kiemelkedő ékes termetéről, férfias, szép ábrázatáról, mely ragyogott mint a hajnali csillag, fénylett mint a nap, kápráztatott mint az arany. A keresztény lovag, a nemzeti hő s mintaképe volt s nemcsak alattvalói imádták, nemcsak kortársai tisztelték, hanem bűvös emléke fenmaradt századokon át a tömegek szívében. Az Árpád királyok fénylő sorozatában nincs senki, még Szent István sem, ki nemzetünk lelki világával oly szorosan összenőtt volna, mint Szent László király. A templomi festészet különös kedvvel foglalkozott vele s hirdette hő stetteit egyszerű ábrázolásban a tömegeknek. A költészet bátor Lászlónak, kegyes királynak nevezte s amit a nép képzelete az emberi
tökéletességről, testi, lelki erőről kieszelni bírt, azzal a monda az ő kedves alakját díszítette fel.
Imájára éhező seregének isten küld eleséget, szomjas katonáinak Mózes példájára a kő sziklából fakaszt friss forrást, a pénzt, melylyel az ellenség meg akarja rontani,
kővé változtatja, a pestis ellen csodafüvet talál. Ismeri az állatok nyelvét, a madarak
beszédét, szavait a virágok és fák megértik; angyalok oltalmazzák tüzes karddal, megmentésére szétválik a hegység s üldözői a hasadék túlsó partján maradnak; megszeli-
diti a szögszilaj mént s harczi lovává, táltossá teszi. Megtermékenyíti a földet s a magyar föld soha sem volt oly termékeny, mint az ő idejében. Élve, rózsákat szaggat s koronájába fűzi. De halálában sem válik el hű népétől. Sírja felett a monda szerint
csillag ragyog, mely az égből szállt le, nagy veszedelmek idején a holt László ott hagyja koporsóját, a harczosok sorába siet és diadalra segíti őket. Így él emléke ke-
gyeletes nemzete tudatában, mint „Magyarország édes oltalma, szent királyi közt drá-
galátos gyöngy, csillagok közt fényes csillag.“
Fenkölt vallásosság hatotta ugyan át László király szívét s hitbuzgalmáról a törvények és egyházi alkotások hosszú sora tanúskodik. Mind- azáltal politikáját kizárólag állami és világi tekintetek vezették mindenkor
s azokban a nagy történelmi
a császárság közt megindultak,
foglal állást. Uralkodása első aki az ország nyugati részeit, bírta, természetszerűen a szent hez terelték. Első feladata volt
küzdelmekben, melyek akkor a pápaság és egyedül a magyarság külön érdekei szerint éveiben a németekre támaszkodó Salamon, a mosonyi és pozsonyi várakat és kapukat
székhez s a császár minden más ellensé-
az országot a trónkövetelő ellen biztosítani
s így azokat tekintette ellenségeinek, akik Salamon barátai voltak, azokat meg barátainak, akik közvetve, vagy közvetlenül Salamon ellen foglaltak állást. Mihelyt azonban a Salamon-féle veszély megszűnt, szabadon és elfogulatlanul mérlegelte a viszonyokat, szakított régi barátaival, kibékült ellenségeivel s az alkusz jól megfontolt érdekeinek sugallatait követte. E bölcs eljárás bőven megtermé gyümölcseit. Magyarország külső tekin-
télye, a nép gazdasági ereje fokozódott, a közjóiét gyarapodott.
László király uralkodása elején legsürgősebb teendőjének tartotta, hogy végezzen Salamonnal, aki a császárra támaszkodott, László a pápával, Rudolf sváb herczeg német ellen-királylyal s a vele tartó urakkal, főleg Welf bajor herczeggel szövetkezett, Rudolfnak fegyveres segítséget ígért s 1079. nőül vette leányát Etelkát.
IV. Henrik ismételten vereséget szenvedett László király ellen, majd
Luitpold osztrák őrgróf is Lászlóval szövetkezett, s így Salamon Pozsony
ban kegyelmet könyörgött Lászlótól, ki azt megadta (1081).
Salamon lemondott a koronáról s ő is, öcscse Dávid herczeg is, elismerte urának, királyának Lászlót, ki bőkezűen gondoskodott illő ellátásukról. Dávid herczeg haláláig híven támogatta királyát. Ellenben Salamon nem birt az állapotba beletörődni. Fondorkodni kezdett, mire László fogságra vetette (1083), s Visegrád várában a Salamon tornyában őriztette, míg
István király szentté avatása alkalmával (1083 aug. 20.) visszaadta szabadságát.
ismét a császár segélyét kérte. Csakhogy Német- és Salamon hamar belátta, hogy a németeknél a gondolata támadt, hogy a besenyők közé megy
Salamon Németországba ment s országban megváltoztak a viszonyok nincs többé keresni valója. Ekkor az s segélyökkel szerzi vissza elvesztett koronáját. El is jutott országukba s 1085-ben
magyar földre tört velők. Egész a Nyírig nyomult a pusztító ellenség. Ott azonban László király útját állta és leverte. Salamon besenyők földjén maradt s részt rablótámadás alkalmával esett el.
A regényes hagyomány azt neiért és Póla vidékén halt meg. Salamon halála lehetővé érdekeknek szentelje. szláv szomszédaival, összeköttetéseit hadat általában azonban
állami gati tartotta főnyi lovas
vett bizánczi
állítja, hogy
néhány magyar
területre intézett
remeteéletre adta
hívével megmenekült, a
betöréseikben. Egy ilyen
magát, megvezekelt bű-
hogy tevékenységét északi uralkodókkal és császár Péter
tette Lászlónak,
Már előbb jó viszonyba lépett morva, cseh császár-ellenes
nagy nyu-
fen-
20.000 ellen hűsé- felé
a
és
s
és lengyel
német fejedelmekkel
segítségükre
kitart a
sor, hanem
a volt rendületlenül nem került A mai szomszéd délre és vidék bocsátott,
készen
támadnának, gében. Erre fordította meg, ez mert a betelepítve. völgyeibe Új alkotása
az erdélyi
László Váradon szintén püspökséget s fényes székesegyházat emelt.
Dráva-Száva s melynek magyar végleg
figyelmét.
az új
Kolozsvártól
László e
néprajokat
biztosítására püspökséget.
Moldva-Oláhország főleg Erdély északkeletre egy részébe, e földet Gyulafehérvárt A délkeleti
küldeni,
szentszék, a király
területén minduntalan
terület még Maros, a
felől
eső
a bevonta egyházat
országrész
ha a szent dél
kunok települtek
és kelet
a Kis- magyar építtetett érdekeinek
hazánkba tört, nem volt eléggé és Nagyküküllő államszervezetbe.
s
odatelepitette
gondozására
A mely István tett.
király mindig óta László
a szervezés müvét magyar főhatóság alatt várispánságok,
a Kulpáig
egyházilag
terjedő
a
állt
meg
földet
közére is keleti része főpapok
megszállta,
kiterjesztette, már szent alá helyezte- polgárosította,
katonailag és egyházilag is szervezte.
Ez az újonnan szervezett mint ma, mert Krajnából a Gurk és Kulpa vize maiban kallódott el.
Az
politikai
is
közt
és
országrész területe
hozzá tartozott az a
fekszik s mely csak
akkor jóval föld, mely a
XIII.
nagyobb volt,
Mödling körül század
belmozgal-
ország keleti
következményekkel mely a megyékre,
délnyugati vidékeinek járt. A magyar birodalom
Kapella-hegységen túl terült a kvarnerói öböl a Narenta-vizéig
szervezése
közvetlen
el a
szigeteire,
messzemenő szomszédja mai Fiume- Boszniának részeire,
lett Horvátországnak,
Modrus, Lika-Korbáva szomszédos vidékeire,
összesen valami 400 földrajzi mértföldre terjedt ki.
Dalmácziának
érő északi
Kiváló szerepet Horvátország sohasem játszott. 871-ig bizánczi főuralom alatt állt, s ha azután névleg önálló lett, az egyes törzsek örökös tusái mellett a királyi hatalom nem bírt megszilárdulni. Szárazföldön és tengeren csak portyázásaik és kalózkodásaik
Nem egykorú kép, négyszáz évvel későbbi korból való. Turóczi János, aki a XV-ik században irta meg a
magyarok krónikáját, ebben a könyvében így közölte a király képét. László fején korona, körülötte szent-
fény. A király pánczélosan csatakarddal a kezében ül lován, melyet magyar czimer díszít.
tették a horvátok nevét ismertté s a latin lakosságú dalmát tengermelléki városok, hogy
nyugton legyenek tőlük, időnként adót fizettek nekik, sőt elismerték felsőbbségüket, mint
hogy igazi uralkodójok, a bizánczi császár nem oltalmazta meg őket ellenük. Bizáncz ellen utóbb a horvátok a római pápánál kerestek támaszt s így ellentétben a Balkán többi szlávjaival, a római kát. vallás honosult meg nálok, melyet a városok latin lakossága is vallott. Ez a vallás volt az egyedüli kapocs a horvátok s a latin tengerparti
városok közt, melyek szívesen látták körükben megjelenni az Adria leendő királynőjét,
a szintén latin és katolikus Velenczét, mely Bizáncz támogatásával már a XI. század elején terjeszkedni kezdett horvát-dalmát földön, sőt Velencze dozséja fölvette a Horvátország és Dalmáczia herczege czimét. A velenczei veszedelmet a horvátok annál ke-
Zolomér király neje, Ilona, hires, szép és férfias lelkű asszony, László király nővére volt. Mikor Zolomér fiörökös nélkül meghalt s a sohasem szünetelő belviszály még nagyobb mértékben megújult, Ilona királyné, testvérétől, László királytól kért segélyt. A horvát urak kát. része, a főpapok s általában a római egyházhoz tartozó elemek egyenesen azzal hívták be, mentse meg a népet a romlástól s vegye birtokába az országot. László 1901. tavaszán hatalmas sereg élén vonult horvát földre s meghódította Horvátország nagy részét a tengermellékkel. Ebben a horvátok közül is támogatták mindazok, kik egyházilag Rómához hajlottak, a főpapok, a városok s egyes főurak, kik
Horvátországi szerzeményei ellentétbe juttatták László
a külső hatalmakkal melyeknek érdekeit sértette az ő
királyt azokkal
hódítása: Velen-
czével és a pápasággal. megjelenését. A római tartotta s maga akart szánt. De László el sem vérrel szerzett, azt a
Mindegyik rossz szemmel nézte az új hódító szentszék Horvátországot adófizető hűbéresének koronájával rendelkezni, melyet nem Lászlónak ismerte a pápa igényeit s amit fegyverrel, magyar hadijog értelmében sajátjának tekintette. Hasztalan
jártak a magyar király követei Rómában, hasztalan küldte a szentszék leg-
ügyesebb diplomatáit a magyar udvarba, a horvát kérdésben a két ellentétes álláspontot nem sikerült kiegyeztem, mi azonban nem gátolta Lászlót
abban, hogy a horvát földet, melyet kardjával szerzett s a hadi jog alapján jogos tulajdonának tekintett, országába kebelezze s magyar kormányzat alá helyezze.
A horvát kérdésen kívül a magyar király és a pápaság közt egészen más természetű ellentétek is merültek föl. A XI. század utolsó negyedében az egyházi és a világi hatalom, a pápaság és a császárság küzdelmei uralkodnak a katolikus világon s hatásai alól egy nép sem vonhatta ki
magát. A mozgalom az egész egyházat
az állami ellenőrzés alól.
világra kellett
volt adta után
Ebben a vallania, állást csak politikailag nek jogát nem Salamon halála érdekeihez tozott, császár László kozni, pápás
szóló foglalnia.
a császár
ki kezéből
még
szabhatta mikor
meg
elfogadta (1091) ami párt
hódításai
keresve-kereste
az azonban elmaradt. László királyt
és összes közegeit ki akarta vonni
László a pápás ellenben
királynak
párthoz
főpapok
sem
küzdelemben
Sokáig ellensége, ellenben a s a papok házasságát mozoghatott s helyzeti
a szabadabban
A nemzetközi juttatták s sőt azért közé
magatartását.
ellentétbe barátságát ajánlatot, De ;
ellenségei
is szint kellett csatlakozott, de kinevezésé- tiltotta meg. államának megvál- Henrik neki. talál-
kizárólag
azonban
szentszékkel,
szövetséget
személyesen
ez időtől
sorolta,
a békét,
akart kezdve sőt
IV.
ajánlott Henrikkel
a
ki, mint a pápa mondotta, elszakadt a szentszék engedelmességétől.
nemzetközi eretneknek tartotta,
Bármi párthoz csatolta a politika és az államérdek, László király a magyar kereszténység őre és gondviselője maradt. Élete végén támadt Európa népeiben ama vágy, hogy a szentföldet, a szent helyek országát, Palesztinát kiragadja a hitetlenek, a mohamedánok kezéből. László kész volt a kereszténység e nagy küzdelmében személyesen résztvenni. De még az első keresztes hadjárat előtt, 1095 julius 24-én, midőn a cseh-morva rokonsága viszályainak rendezése czéljából a cseh határra indult, rövid betegség véget vetett dicsőséges életének.
Azt mondják róla: ilyen királya még nem volt Magyarországnak; ennek megfelelően siratták el s „három esztendeig az országban, szép öltözetet, táncz-járást, semmi vigasságtételt sem láttak, sem nem hallottak.“ Kedves városában, Váradon, az általa
alapított székesegyházban temették el, melyet holtteste csakhamar nemzeti bucsujáró- helylyé avatott. Egyik méltó utóda, III. Béla kiemeltette (1192. febr. 2.) régi sírjából, ezüst koporsóba fektette tetemét s a koporsót fényes oszlopzatu, faragványokkal ékes, nagyszerű síremlékbe tétette, mely Dénes mester művészi alkotása volt. Ez idő óta a magyar egyház Lászlót szentjének hirdette; sírjához tömegesen vándoroltak a hívek, sőt koronázásuk után legtöbb nemzeti királyunk is. És századokon át küldötték a bíróságok Váradra azokat, kiknek peres ügyben esküt kellett tenniök, hogy a szent király sírja fölött ünnepélyes szertartások közt tegyék le esküjüket. Királyok és főpapok versenyezve buzgólkodtak László király sírjának és templomának földiszitésén. Meszesi
Demeter váradi püspök 1370 körül a székesegyház előtti téren, a vár főkapujával szemben két más királyi szent, István és Imre mellett Lászlónak is szobrot emeltetett. Később, a váradi püspökség alapításának három százados évfordulóján (1390) Zudar János püspök László király emlékezetére hatalmas lovasszobrot állított. A várban a főtemplom és a püspöki palota közt, az egyház bejárata előtt emelkedett magas márványtalapzaton a szent király férfias alakja lóháton, kezében csatabárddal. Az érczből öntött, aranyozott szobrot korának két hires mestere, Kolozsvári Márton és György készítette. Az idő vasfoga megőrlé mindez emlékeket, a márványt és az érczet, de László király dicső emlékezetét a magyarság szívéből mind e mai napig sem téphette ki.
Szent László szervezői munkájában szent István nyomdokain haladt. A várjobbágyok vagyis a katonák és a várnépek, a polgári munka kép-
viselői a régi ispánságokban, abban az időben már mindinkább ragasz
kodtak a számukra kijelölt földhöz s állandó falvakat alkottak foglalkozásuk szerint, hol a fiú a család iskolájában nyerte kiképzését atyjának foglal
kozásában, melyet folytatni volt hivatva. A maga községében gyermekkora óta szemmel kisérte jövendőbeli foglalkozását és így egyre nagyobb szakképzettségre tett szert és így munkája egyre alaposabb, gondosabb s ezzel jutalmazóbb lett. Azért mondhatta László királyról a krónikás, hogy sohasem volt az ország oly termékeny, mint az ő korában. A keresztese, kik 1096-ban az országon átvonultak, főleg a szegényebb vidékekről való németek irigykedve csodálták meg az ország buja termékenységét, gazdagságát, a jó mód nyomait, a pompás táplálkozást, melyben nálunk még a
szegény is részesült. A munkásság és a jólét, a szorgalom és a szembeszökő megelégedés nyomait láthatta az idegen bármerre fordult s e nyo
mok ékesszólóan hirdették az idegennek a magyar nép testi-lelki gyarapodását.
Magyar pajzs.
Arab kapudiszitmény.
NAVARRA KASZTÍLIA ÉS ÚJ MUZULMÁN BETÖRÉS
A SPANYOL FÉLSZIGETEN.
Iberia-félszigetén, régóta állott Navarra állama, mely már a rómaiak
idejében is létezett. A kis állam függetlenségét a nyugati gótok, majd a mórok akarták megsemmisíteni, de Nagy Károlyig sohasem sikerült a kis
állam meghódítása. Nagy Károly fennhatósága alá hajtotta. A függetlenségéért rajongó államocska azonhan visszaszerezte szabadságát és ekkor választotta első királyát Szancso Garsziát (írják Sancho).
Utóda, III. Szancso, már erőssé tette Navarrát.
III. Szancso, a nagy navarrai király 1000-ben a kasztiliai gróf leányát
vette el s evvel kezdődött nagysága, 1029-ben Kasztilia Navarrához csatlakozott. Második fiának, Ferdinándnak, aki a leoni király veje és örököse
lett, Kasztiliát adta, melyet 1033-ban királysággá tett. Harmadik fia Ramiro,
Aragont kapta mint királyságot s a barszelonyai gróf hűbérese lett. Halálakor
103á-ben legidősebb fia Garszia örökölte Navarrát.
A mórokat Szancso többször legyőzte, sőt nem egyszer egészen Kor-
dováig nyomult. Utána a keresztény Spanyolországban négy királyság volt:
Navarra, Kasztilia, Aragon és León. Ez utóbbi, mikor 1037-ben a Pelázs- ház férfi ága kihalt, Ferdinándra szállt, aki Leont és Kasztiliát egyesítette. Tehát három királyság maradt.
I. Ferdinánd fölosztotta országait fiai között.régi germán szokás szerint. VI. Alfonz 1073-ban ismét egyesíti, s amikor a keresztes háború a többi Európában népszerű lett, ő is megindította a szent háborút.
VII. Gergely a maga uralma alá akarta hajtani ezeket a keresztény
királyságokat. VI. Alfonztól hódolatot követelt azon a czimen, hogy minden
a hitetlenektől elvett föld az egyházé.
Alfonz ezt visszautasította.
Ekkor a gót rítus vagyis vallási szertartások helyett a rómait fogadtatta
el a spanyolokkal Gergely. Követet küldött, aki fölvetette ünnepélyesen a
kérdést a burgoszi zsinaton. A király megsértődött a Szentszék követelésén,
a világiakkal ellenszegült a római szertartásnak, melyet pedig a királyné,
az érsek és az egész papság pártolt. Istenítéletre bízták a dolog eldöntését,
az pedig a gót szertartás javára döntött. De Alfonz fölismerte győzelme
veszedelmét s 1079-ben maga ajánlotta föl a római szertartás elfogadását. Ettől fogva a spanyol nép lett a legkatolikusabb állama Európának.
I. Ferdinánd a kis arab királyok viszályait hódításra használta föl. Elvette tőlük Vizent, Lamegót, Koimbrát s adófizetővé tette a toledói királyt. 1085-ben VI. Alfonz elfoglalta Toledót; ez lett az ország fővárosa. Ez az aszturiai keresztények előnyomulásának negyedik állomása.
Öt évvel későbba Kapet Burgony Henrik, Robert franczia király déd
unokája, aki kitüntette magát Toledó bevételénél, a Duero torkolatánál elfoglalta Porto Kaiét s Alfonz e hódítást Portugál grófság névvel neki
adta. Ugyanakkor a híres úr (cid) Rodrigo de Bivar, a spanyolok regényes
hő se, diadalról-diadalra haladt a Földközi tenger partjain s elfoglalta Valen- sziát (1094). Végre 1118-ban I. Alfonz aragoni király elfoglalta a muzulmán
Szaragosszát s fővárosnak tette meg.
A keresztény hódításnak hirtelen akadályai támadtak. Két újabb muzulmán invázió érkezett, amikor már azt hitték, hogy azoknak minden ereje
kimerült. Két Ízben frissítették föl, Afrikából jövet az ernyedt muzulmán vért: az almoravidák, majd az almohádok, akik Mahomet vallását is egyszerűsíteni akarták.
— Oh Allah, — fohászkodott az almohádok alapitója, — a legirgal-
masabb az irgalmasok között, te ismeréd bűneinket, bocsásd meg őket,
e ismered szükségleteinket, elégítsd ki; te ismered ellenségeinket, távolítsd el a rosszat, amit nekünk okozni akarnak. Ez elég lesz tőled urunk, teremi- tőnk, támaszunk!
Az almoravidák vezére Jusszuf volt, aki 1069-ben Marokkót alapí-
tóttá. Mikor Alfonz király elfoglalta Toledót, Aben Abed, az egyetlen arab vezér, akinek még hatalma volt Spanyolországban, érezvén gyönge- ségét, Jusszufot hívta segítségül. Ez jött és 1086-ban Zalamanka mellett
tönkre verte a keresztény hadsereget. De Jusszuf elkergette Aben Abedet
is. Az almovaridok hatalma erősödött és gyarapodott, Szid halálakor visszafoglalták Valensziát, (1099) elfoglalták a Baleárokat s 1108-ben VI. Al-
fonzot Uklesz mellett iszonyúan megverték. Ám Toledo, melyet ostrom
alá vettek, hősiesen védte magát, nyugaton a kis Portugal nemcsak sikerrel
védekezett, hanem több várost is elhódított az araboktól. 1139-ban Burgony
Henrik fia, Alfonz, a félsziget délnyugati szélén levő Úrik mellett teljes diadalt aratott a hitetleneken. Portugál kapta Szintrát, Szantarémet, Elvaszt és Evorát.
Az almohádok betörésének hasonló következményei voltak, mint az almoravidákénak. Vezérük, Abdalmumen 1146-ban elfoglalta Fezt, még abban az évben benyomult Spanyolországba s VIII. Alfonzt leverte az alar- koszi csatában 1195-ben. Portugál ellenben megőrizte fölényét. Aragónia, melyen 1137 óta a barszelonyai ház uralkodott, Kataloniához Szerdany, Rusz- szilyon, Karkasszen, Forszalkier és Montpellié grófságokat csatolta s rövid időre Prövanszot is, ami hirtelen ajelentő s tengeri hatalmak közé emelte.
Aragónia és Portugál e fejlődése folytán Spanyolország diadalmasan kezdhette meg a XIII. századot. Négy katonai rend alakult: az alkantarai,
kalatradai, a Szent Zsaki és az evorai, melyek a diadalmas előríyomulás-
hoz nagyban hozzájárultak.
1210-ben az a hir terjedt el, hogy 400,000 almohad kelt át a gibral- tári szoroson. III. Innocent pápa segítségre szólította egész Európát. Nyilvános imákat tartottak s bünbocsánatot hirdettek minden Spanyolhonba menő harczosnak. A félsziget öt keresztény királya szövetséget kötött s együtt nyomult az almohadok fanatikus vezére, Mohamed ellen. A csata Szász Navasz da Toloza mellett történi Irtózatos volt. Az andaluzok futása
a keresztények javára döntötte el. Mohamed, aki egyik kezében a Koránnal,
a másikban kardjával, egy dombról nézte a nagy vereséget, így szólt:
„Csak Isten igazságos és hatalmas, az ördög hamis és áruló“. Végre neki
is menekülnie kellett. Ez a csata eldöntötte a nagy küzdelmet. A muzulmán uralom soha többé nem állt talpra Spanyolországban.
A keresztények a XIII. században ugyancsak kihasználták az almohádok
bomlását. Kordova (1236), Szevilya (1248), Murszia (1266) a kasztiliai
király kezébe estek, míg I. Haime (írják Jaime) aragon király elfoglalta a
Balearokat s 80.000 franczia és spanyol élén Valensziát is Portugal is megnagyobbodott a rovásukra. A móroké már csak a kis granadai királyság
volt, ahol hősiesen és sokáig tartották magukat. A spanyol keresztes
háború 1492-ben szűnt.
A jeruzsálemi szent háborúnak kétségen kívül általános eredményei
voltak a czivilizáczióra, de netn érte el czélját, nem alapított semmit a Keleten, a spanyol keresztesháború ellenben teljesen megváltoztatta Spanyolország képét, noha a többi Európára nem is hatott ki. Elvette a félszigetet a móroktól, alapította Portugált, mely egy nap a Jóretnénység fokát fedezte fel, Áragon és Kasztília királyságokat, melyek igaz hódítónak jók voltak,
de semmit sem vettek át a mórok kereskedelméből, iparából s ragyogóan
fényes műveltségéből.
Rostély-sisak
SZENT LAJOS UTÓDAI.
Az érzések kora elmúlt Szent Lajossal. A lioni nagy zsinat (1274)
keresztes háborút rendel el, melynek azonban senkisem fogad szót. Az ural
kodó család érdekei, politikai befolyás alatt álló küzdelmek szabályozzák az európai államok külső viszonyait. Elfelejtik a keresztes háborút és Jeru
zsálemet, hogy dolgozzanak és szervezkedjenek. Az első szerepet, mely addig a császáré volt, egy századon át Francziaország játszsza. A szervezkedés munkája ott a legalaposabb és leggyorsabb. E kor nagy forradal
mára a király, mint volt az arisztokráczia Kapet Hugó előtt, mint a nép lesz XIV. Lajos után. Francziaországban a királyi hatalom nagy léptekkel
halad az abszolút hatalom felé. Zavargó hűbéreseire rákényszeríti a békét, a király bíráskodását, a király pénzét, törvényt alkot mindenki számára.
III. Fülöp, Szent Lajos fia, déli Európa békebírója volt. Alfonz fivére halála, kinek koporsóját hazahozta Afrikából, a tuluzi és rergi grófságokat a király kezébe szolgáltatta, Venesszén grófságot és Avinyon felét a pápának engedte át.
A foái gróf egy veresége, akit elfogott fővárosában és hű engedelmesség
fogadására és birtokai egy részéről való lemondásra kényszerített, alapos
leczke volt a zavargó pireneusi uraknak. A tuluzi parlament megteremtésé
Szép Flilöp, Francziaország királya abban az öltözékben, melyben Parisba bevonult, miután Flandriából hazatért.
sanyargatta őket adóval, hogy föllázadtak. A franczia nemesség Artoa Róbert alatt odasietett rendet csinálni és fosztogatni. De Kurtré mellett
irtózatos vereséget szenvedtek, 6000 esett el közülök, ami megdöbbentette a nemes urakat, Hogyan, a közönséges polgárok bátrak mernek lenni,
mint ők s verekedni tudnak, mint ők. Fülöp, aki e vereségnél fivérét, Artoa Róbertét vesztette el, ellenük indult. Leverte 1304-ben a flamando-
kal, de azok tovább is ellenálltak. Végre is visszaadja Flandriát grófjának csupán franczia Flandriát tartotta meg magának. A franczia királyi hatalom tehát meghátrált a flamand demokráczia előtt. A községek szövetségének győzelme volt ez.
Flandria a tizenharmadik században Európában a leggazdagabb állam volt és földje a legtöbb lakossággal dicsekedhetett. Különösen az egyes
városok gazdagsága és hatalma volt nagy. Egy-egy flandriai város maga
fejedelemségnek beillő erővel rendelkezett.
A flandriai városok gazdagságukat iparukból és kereskedelmükből szerezték. Posztószövése világraszóló volt, messze vidékről jöttek vásáraira és vitték a flamand posztót.
Az összefogó gazdag városok hatalma előtt a fejedelmi hatalomnak is meg kellett hátrálni.
Harczi sisak.
Efezusz középkori romjai.
A KERESZTES HÁBORÚK NYUGATON.
Keleten a keresztesháborúk nem sikerültek, nyugaton annál nagyobb volt a sikerük, mert a teuton lovagok hadjáratai Poroszországban és a szomszédos területeken, ahol új államot alapítottak, Montforti Simon háborúja az albigok ellen, aki szétzúzott egy régi czivilizácziót, végül a
spanyolok küzdelme a mórok ellen, akik kénytelenek voltak a félszigetet a
kereszténységnek átengedni, mind keresztesháborúk voltak. Ezek a a második szentföldre németek szervezetet és alkották teuton-rendet
és a melyben katonai
keresztesháborúk a
keresztesháború
zarándokoltak,
szolgáltak
volt
Salamon
meg. A
alapították.
kontinens között ott ki.
kénytelen templomának német Mint
a
kórházat
Palesztinában
felvenni.
két szélén
brémai és
alapítottak minden
János-lovagok rendjét a szerzett Európában, különösen
kórháziakból
szolgái
védői
kettő,
nagymesterüket birodalmi herczegi
kórházak
a másik
Németországban és
rangra emelte.
a és
ez
zajlottak le. Az lübeki polgárok, földieik jótékony lettek templomosok kiszolgálói is rengeteg
II. Frigyes 1230-ban egy
első akik számára, intézmény a Szent katonai viszont a javakat császár lengyel
herczeg karjukat és buzgóságukat arra használta föl, hogy Poroszországot meghódítsák és megtérítsék. Ez a porosz nép a Niemen és Visztula között mint bálványimádó élt, nyelve, vallása, története nyomtalanul eltűnt, de nevét átvette földjük, melyre később németek telepedtek s a népet is magukba szívták.
A teuton-rend először Kulmban állapodott meg. Megfékezte a poroszokat ugyanúgy, ahogy Nagy Károly a szászokat, a nép egy részének elpusztításával, várak építésével, melyekből vigyázhattak rájuk, ilyenek voltak Königszberg és Marienburg.
Néhány évvel későbben Livoniában egy püspök ugyanarra a czélra a kard testvérei rendjét alapította, máskép Krisztus-lovagokét, akik meghódították Livlandot és Esztlandot. A rigai püspökkel való viszályuk a teutonrenddel való egyesülésre kényszerítették őket. 1309-ben Marienburg lett a rend fővárosa és nagymestereiké, akik Poroszországon, Livlandon, Eszt- landon és Kurlandon uralkodtak; művelték és az európai nemzetek egységébe vitték ez országokat. Ma is ezek a tartományok Poroszország leggazdagabb és legfejlettebb részei. A teuton-lovagok egész a XV. századig fölényes szerepetjátszottak északi Európában.
Montforti Simonnak Dél-Francziaország népei ellen indított keresztes háborúja eleinte szörnyű eredményű volt.
Míg a kereszténység harczosait a szentföldre küldte a hitetlenek ellen,
a maga kebelében még roppant sok eretnek élt. Ilyenek voltak Dél-
Francziaország lakói. Ez az ibériai, gall, római, gót, mór keverékből álló
népség a nyugati hittől egészen eltérő vallási fogalmakat alkotott magá
nak. Albigoknek hívták őket, fővárosuk után. 1167-ben Tuluz mellett Nikétasz konstantinápolyi görög elnöklete alatt zsinatot tartottak, amelyen több keleti egyházfogalmat fogadtak el; a nyugati papokat, sőt Szent Bernátot magát is szidalmakkal fogadták. Ez az egyház mindenüvé téri
tőket küldött, tanaik Flandriában, Németországban, Angliában, sőt Itáliában is hívekre találtak. Overnyben egész sereg banda fosztogatta az egy
házakat és megszentségteleniíette a szent eszközöket.
A dél gazdag, ragyogó városai között első volt Tuluz, melynek grófja, II. Rajmond egyike volt a leghatalmasabb uraknak. Ott volt még a bar- szelonyai ház, mely úr lett Aragóniában és Russzilyont és a Provanszt is bírta, aztán a kis pirenéusi urak, függetlenek, büszkék, kalandszeretők, akik sem az egyház, sem a király előírásaira nem adtak semmit.
Francziaország déli része régen különvált az északitól. Már Dagobert, Martel Károly, Pipin, Nagy Károly, Kopasz Károly és Kapet Hugó alatt is
megkisérlették többször a külön szervezkedést. Más volt a nyelvük, más
a szokásuk. A kereskedés jómódúakká tette polgárait, fényűzőkké az urakat s ezek együtt békét teremtettek az országban. De e városokban és
fényes udvarokban, melyek annyi anyagot szolgáltattak a trubadúrnak, a
HJA * P-
* ■» ® 9 ^áfil árí^ öjf ií tí 8 » »ra a® jöC V’?1
Paris városa a XII. században.
vallási doktrínákat épp oly könnyedén kezelték, mint az erkölcsöket. Az
eretnekség uralkodott mindenfelé.
III. Innocent rá akarta tenni kezét az eretnekség e földjére. Előbb az
inkvicziót szervezte a szektáriusok ellen, mely törvényszék föladata volt kikutatni az eretnekeket és Ítélni fölöttük a kínzás segítségével, ami számtalan embernek okozta halálát anélkül, hogy az eretnekséget kiirtotta volna.
A pápa VI. Rajmondhoz követül Kasztelnó Péter szerzetest küldte el, aki az eretnekek kiűzését követelte, de hát a római egyház szempontjából valamennyi lakos az volt s így Kasztelnó nem ért el semmit. A pap az örök tűzzel fenyegette meg Rajmondot, ez pedig megfojttatta, mikor haza
tértében a Rón folyón átkelt (1208).
Innocent erre átok alá vetette a tuluzi grófot. Mindenkit föloldott bűnei
alól, aki hajlandó fegyverrel menni ellene.
A szitói szerzetesek hirdették ezt a ker.esztesháborút. A burgonyi herczeg, Never, Ankszerr, Génua grófjai, a reimszi, szenszi, ruani, otumi és más püspökök, lotaringiaíak és németek tömegesen álltak a seregbe. Három hadsereg tört be Dél-Francziaországba. Vezérük a kicsi, lelkes és kegyet
len Montfort Simon volt.
Előbb a bezieri grófot támadták meg. Városát bevették. A pápai követ
parancsára valamennyi lakosát megölték, számszerűit 30.000-et, mert nem tudták, melyik közülök nem eretnek. Karkasszon is elesett. Az országnak Montfort lett a feje s a lovagok osztozkodtak rajta.
Rajmond azt remélte, hogy őt kímélni fogják és maga Innocent is emellett volt, de a legátusok csak úgy akartak neki megkegyelmezni, ha valamennyi alattvalóját bűnbánó ruhába öltözteti, nemeseit megfosztja kiváltságaiktól, elbocsátja minden katonáját, elpusztítja várait és a szentföldre zarándokol.
A gróf kinevette e föltételeket, tehát a legátusok támadásra serkentettek. Északról tömegesen érkeztek emberek, akik a vérfürdőben részt akartak venni.
Raimondot legyőzték Kasztelnandari mellett és a győztesek osztozkodtak birtokai rongyain.
Rajmond az aragoniai királyhoz menekült, II. Péterhez. Valamennyi pire- néusi úr hozzá szegődött, mert őt tekintették vezérüknek. A mureti csata,
melyben elesett, eldöntötte Délfrancziaország sorsát (1213). Két évvel később
a lateráni zsinat megerősítette Raj mond letételét s az urak legnagyobb részét megfosztotta birtokaitól. Birtokaikat a szentszék a keresztesháborúban résztvett hatalmas báróknak ajánlotta föl, de azok nem fogadták el a
vérrel áztatott javakat. Montfort elfogadta őket. Kimondták, hogy az eretnek
nemesek özvegyei tíz éven belül csak francziához mehetnek nőül. A déli czivilizáczió teljesen tönkrement e barbár háború alatt. De III. Innocentet bántotta a lelkiismeret, nem tudta bizonyosan, nem követett e el nagy
igazságtalanságot: „Add vissza birtokaimat — szólt hozzá Foa grófja — ha nem, az utolsó ítéletkor elkérem mindenedet, a földet, a jogot, az örökséget.“ „Elismerem, felelte a pápa, hogy nagy igazságtalanság történt veled, de nem az én rendeletemre és nem vagyok hálás azok iránt, akik
azt cselekedték.
Nagy nyomorúságában a déli népnek eszébe jutott a franczia király.
Montpellié neki adta magát és Fülöp Ágost fiát, Lajost küldte hozzájuk
e franczia lobogóval. Mikor Rajmond fia Tuluz mellett megölte Montfortot,
Lajos még egyszer visszatért és Montfort örököse, Amori fölajánlotta a királynak Montfort hódítmányait, melyeket új alattvalói ellen úgy sem tudott megvédeni. Fülöp, aki akkor a sir szélén állt, visszautasította az ajánlatot, melyet utóda öt évvel később elfogadott.
A keleti keresztes háborúk előtt, alatt és utánuk a nyugaton is folyt egy, mely csak kevés népet hozott mozgásba, de szintén nagyon mozgalmas volt. Mikor Martel Károly és Kis Pipin az arabokat elűzte Franczia- országból, megelégedett azzal, hogy visszavetette őket a Pireneusok túlsó
nldalára. Ezt az erős falat az európai kereszténység végső határának te
kintették. Spanyolországot Afrikával együtt a muzulmánoknak szolgáltatták ki. De Spanyolország a mohamedán betörés előtt keresztény volt, lakosságának legnagyobb része az is maradt, sőt valamennyi része nem
is volt meghódítva. A kis kantábriai földterület a Pireneusok alatt, független maradt s ápolta tovább lelkesen a kereszténység tüzét. Oda menekültek a leigázott népek romjai is. Hermanrik és a szuévek a vizigót betörés
idején, Pelazs és társai az arab invázió elől. Ott megállapodtak. Gihon
volt a fővárosuk a tengerparton. Az Oczeánnak támaszkodva háttal, szembefordultak az ellenséggel.
Lassan tért hódítottak s nemsokára elhagyták a partot és Gihont, hogy Aszturiába nyomulva, Oviedót tegyék meg fővárosukká. Ez volt királyuk székvárosa és királyságuk neve (760).
Ekkor hatalmas szövetségesük akadt a kereszténység nagy védőjében, Nagy Károlyban, aki két helyen, Pampelunánál és Barszelonyánál frank uralom alá helyezte a Pirenéusokat. Most már képesek voltak az ellenséget visszavetni. II. Alfonz alatt Lodosz mellett Galicziában megsemmisítettek egy ellenséges hadsereget.
Nagy Károly után a gaszkonyi spanyolok Azuar alatt 831 táján meg
alapították a navarrai királyságot és a barszelonyai grófok örökösökké tették magukat. Mikor az aragoni urak kezet nyújtottak a barszelonyai
grófoknak, a navarrai királyoknak és a leoniaknak, a Pireneusokra támaszkodó elég nagy területe fejlődött a keresztény fejedelemségeknek, melyek délfelé nyomultak.
Az északi arab tartományokban lázadás zajlott le, mely megrendítette a kordovai kalifátust, megkönnyítette e kis keresztény államok fejlődését.
III. (Nagy) Adolf (862—910) nagyot volt képes haladni. Parti birtokaihoz, Biszkajához, Aszturiához és Galicziához Burgoszt, Torót és Zamorát, Szalamankát és Koimbrát csatolta. A keresztény államok között már érintkezés is fejlődött. Alfonz szövetkezett a navarrai királylyal. Mórölő Szent
Jakab lett nemzeti szentjük és a spanyolok tömegesen zarándokoltak kom-
posztellai templomába. 914-ben már Leonba helyezik át Ovideóból az aszturiaiak fővárosukat. Ettől kezdve határozottan fölveszik a harczot a mórokkal.
A X. század azonban nem volt nagyon szerencsés a keresztényekre.
Egyenetlenség támadt, amellett a kalifátus III. Abdékaniével ismét föllendült, s különösen Almanzorral II. Hesam alatt. A szimankaszi nagy vereség
940-ben s a sok viszály Leont nagyon megalázta. Almanzor súlyos kézzel nehezedett a kereszténységre. Leigázta a kasztiliai grófságot, elvette
Szalamanka, Zamora, Asztorga, sőt León várost, melyet teljesen megsemmisített (984). Később Koimbrát, Lamegót, Bragát és Komposztellát vette
el. Keleten Barszelonyát foglalta el 997-ben, s ekkor minden a birtokában
volt, amit a keresztények hosszú időn át meghódítottak. De mikor ötven
győzelem után elő ször megverték Katalanzor mellett, éhhalállal ölte meg
magát bánatában 998-ban. A kalifátus minden ereje eltűnt vele. A XI.
században szétbontott az arab birodalom, míg a keresztény államok ismét
közeledtek egymáshoz.
j
A FRANCZIA KIRÁLY ÉS A PÁPASÁG KÜZDELME.
Kolonna-család azzal vádolta, hogy ő kényszerítette elődjét a lemondásra.
Erre száműzte a Kolonnákat. Beiktatása napján lova kantárát a szicziliai
és a magyar királylyal tarttatta, a kik a lakoma alatt koronával a fejükön szolgálták ki. Harcziasabb hangot használt még III. Innocentnél is és a királyságot teljesen a tiara alá akarta rendelni. Pedig hát más idők jártak.
Nagy ereje volt neki is az, ami Jusztiniánnak. Amaz a római jog összes
rendelkezéseit gyűjtette össze, ő az összes kánoni jogokat, a pápák rendeletéit, melyek folyton szaporodtak.
Kánonisták magyarázták ez egyházi törvénykönyvet, még pedig termé-
szelesen a pápa intencziói szerint. S minden országban kitűnő ügyvédei
voltak. Az ő kezében voltak a diszpenzácziók, melyeket drágán fizettetett
meg. Ismét rendelkezni akart az egyházi adományokkal. III. Honoriusz azt követelte, hogy minden templom két alapítványt a Szent Széknek tartson fönn; IV. Kelemen, V, Kelemen és Vili. Bonifácz pedig minden adományozás jogát már a pápa számára követelte. Angliát III. Henrik alatt
olasz papok árasztották el; 1199 óta III. Innocent minden keresztény
papra jövedelme negyvenedrészét rótta ki adó fejében, melyet külön adószedői vettek be. Utódai mindenféle ürügy alatt újabb ilyen rendeleteket
adtak ki s a mellett nem szabad elfeledni azt, hogy a középkorban Né
metország egyharmada, Franczia- és Angolország egy ötödé a papság kezében volt.
A papság e nagy gazdagsága nyugtalanította a fejedelmeket, többen
közülük további gyarapodása meggátlására külön rendszabályokat léptettek életbe. Törvény utján állapították meg, mennyi földet szerezhet a papság.
Ilyen volt az Angliában 1279-ben megállapított „holtkéz-szabályzat“.
Az egyházi bíráskodás erős versenytársa volt a világinak. A papokat
kivonták a világi törvények alól, de sokan egyszerű fogadalom utján is
elérték ezt a kiváltságot s egész sereg ügyet maguk a világiak egyenesen
az egyházi törvényszék elé vitték. Sok király támogatta is ezt a rendszert,
mert az által a hűbéresek többet veszítettek, mint ők. De Angliában al XII. század derekán a papi bíráskodás terjeszkedése véres harczokra vezetett a papság és a világiak között. Beket Tamás diadalmaskodott.
A kánoni jogra támaszkodva, mely látszólag neki adott igazat, VIII.
Bonifácz meg volt győződve arról, hogy valamennyi király neki alattvalója. 1300-ban mosolyogtak volna azon, a ki ebben kételkedik. Három évvel
később mégis hirtelen minden megváltozott; a világi hatalom, melyet az
egyház annyiszor legyőzött, diadalt ült s akkor végképp eldőlt, hogy Európa nem lesz papi uralom alatt. Francziaország mérte az egyházra ezt
a nagy csapást.
Sok ideig Francziaország és a pápa érdekei azonosak voltak, időve azonban ezek az érdekek ellenkezésbe jutottak. A háború kemény ember alatt tört ki, aki kérlelhetlen volt és semmiféle tekintetet nem ismert.
Szép Fülöp és VIII. Bonifácz viszálya 1296 ban kezdődött az adók
miatt, melyeket a franczia király háború esetére a franczia papságra kivetett. A pápa erre kijelentette, hogy papot az ő beleegyezése nélkül nem
lehet megadóztatni. Kiátkozott minden papot, aki engedelme nélkül adót
fizet s azt is, aki ilyen adót ki merne vetni. (1296). Ez az egyház roppant területeinek a nemzeti szükségletek alól való kivonását jelentette volna, államnak alapítását az államban. A franczia király pedig nem engedhette meg, hogy az ország területének egy ötödé tőle így elidegeníttessék. Fülöp tehát azzal válaszolt, hogy minden idegennek megtiltotta a Francziaország-
•> s 3 I a' Z s o4 a >| 80 ui JI III 3 I) oío j [ 3 z y
ban való tartózkodást, ami minden római pap kiűzésével egyértelmű volt. Egyben megtiltotta, hogy engedelme nélkül a királyságból pénzt vigyenek ki, ami a Szent Szék jövedelmének megszűntetését jelentette. A pápa a királynak e határozott föllépésétől megijedve, egy lépéssel hátrált. Kérte,
kergesse el rossz tanácsadóit, könyörgött, hogy kímélje az egyházat. De
Fülöpöt ez nem elégítette ki. Kijelentette, hogy a pap épp oly alattvalója
az államnak, amint tagja az egyháznak s köteles a király védelmében
részt venni, ha nem fegyverrel, hát pénzzel. A pápa erre elismerte a ki
rály adóztatási jogát, magának csak az esetleges túlkapások ellenőrzését tartotta fönn. A kibékülést Szent Lajos szentté avatásával ülték meg. Ám a viszály 1301-ben a pápának az ország belső ügyeibe való gőgös beavatkozása folytán újra kitört. Egyik követe, Szészet Bernát palmieri püspök, szemtől szembe daczolt a királylyal. A király erre összeesküvés ürügye alatt letartóztatta s port akasztott a nyakába. De még sem mert egy püspököt közönséges gonosztevő módjára elitélni s fölhívta a narbonni érseket, hogy kánoni úton fossza meg méltóságától. Az érsek jelentést tett a pápának, ez pedig zsinatot hitt egybe s átokkal fenyegette a királyt, amiért kezet emelt egy püspökre. Ugyanakkor azzal vádolta Fülöpöt, hogy népét,
papokat és világiakat egyaránt kifoszt, adóval sanyargatja őket s megrabolja az egyházat. Egyúttal hivatkozott arra, hogy létezik egy hatalom,
mely a királyé fölött is áll: ez a Szentszék. „Isten föléd helyezett — így szólt Bonifácz. Hidd el, hogy van aki fölötted áll, hogy az egyház fejének alattvalója vagy. Aki máskép gondolkodik, őrült, aki őt támogatja, eretnek“.
Igen, csakhogy a törvénytudók szerint a római jog alapján viszont a királyt korlátlan hatalom illette meg s joga volt beleavatkozni az egyház ügyeibe is. Fülöp azt akarta, hogy a püspökök, mint többi alattvalói, szintén a királyi törvényszékeknek legyenek alávetve, mint Nagy Károly idejében voltak. Ezek az ellenkező fölfogások természetesen összeütköztek. Fülöp kijelentette udvara előtt, hogy kitagadja fiait, ha annyira lealacsonyodnak, hogy világi dolgokban istenen kívül más hatalmat is fölöttük állónak
ismernek el.
Fülöp elégettette a pápai bullát 1302-ben, kitűnő minisztere Flott
Péter azonban egy kivonatát terjesztette a nép között, melyekben azok a
kifejezések voltak kiemelve, melyekkel a pápa magának a világi dolgokban is fönhatóságot követel és feleletet is készített, melyben így szól: „Fülöp,
isten kegyelméből a francziák királya, Bonifáczhoz, aki pápának mondja magát, kevés, vagy semmiféle üdvözlettel. Hogy ő ripőksége tudomásul vegye... stb.“
Fülöp azért mert ennyit, mert tudta, hogy a nemzet mögötte áll.
1302-ben a Notrdam egyházba országgyűlést hívott össze, melyben az egyetemek és községek képviselői először vettek részt s melyet éppen
ezért az első „nemzetgyűlésnek“ tekintenek. Papság, bárók, polgárok
mind a királynak adtak igazat s követelték, hogy a nemzet függetlenségét bárkivel szemben is védje meg.
Bonifácz viszont egyházi gyülekezetet hívott egybe. Az országnak 45 püspöke ment Rómába Fülöp fenyegetése daczára, aki elkobozta birtokaikat s pörbe fogta őket. A zsinat megnyílt és Bonifácz kihirdette, hogy az
egyház egy test, melynek egy feje van és két kardja, az egyik anyagi, a
másik szellemi. Az elsőt a királynak és bárónak úgy kell forgatnia, ahogy
a szent szék akarja. E kijelentés után kiátkozta Fülöpöt, aki továbbra is
megmaradt ellenséges rendszabályai mellett s bullát készült kiadni, melyben
Fülöpöt I. Albert császárjavára megfosztja a tróntól.
De Fülöp újból összehívta a parlamentet 1303-ban. A törvény tudók
ott elkeseredetten támadták a pápát. N o g a r e t Vilmos, a jog tanára
Plazian Vilmos azt indítványozta a királynak, hívjon egybe általános zsinatot s idézze oda Bonifáczot. Ez a két ember délvidéki volt; az ő
országukra ránehezült a pápa keze, s így nem csoda, ha oly elkeseredéssel vádolták. D u b o a Péter azt követelte, törüljék el a pápa világi hatalmát. Plazian indítványát fogadták el. El kellett fogni a pápát, hogy a zsinat elé
hozhassák, melytől elítélését remélték. Nogaret Itáliába ment, érintkezésbe lépett Kolonna Skiarrával, aki a pápa halálos ellensége volt. Bonifácz akkor szülővárosában, Aranyiban tartózkodott. Pénzzel megnyerte Nogaret a város polgárőrségének vezérét s így éjjel 400 lovassal s néhány száz
gyalogossal Aranyiba nyomult. Lármájukra: „Halál a pápára ! Éljen a franczia király !“ kiáltásaikra Bonifácz azt hitte, hogy utolsó órája ütött.
De a 86 éves aggastyán nem mutatott gyöngeséget. Fölvette pápai ruháit, fejére tette a tiarát s a trónra ülve, egyik kezében a kereszttel, a másik
ban Szt. Péter kulcsaival várta az ellenséget. Azok kényszeríteni akarták, hogy mondjon le „Sátán fia, — kiáltott Kolonna, — mondj le a tiaráról,
melyet bitorolsz F* „Itt a nyakam, itt a fejem, — felelte a pápa — elárultak, mint Krisztust. Ha meg kell hallnom, mint pápa halok meg.“ Kolonna
lerántotta a trónról,- pánczélkesztyüjével arczu! ütötte s meg is öli, ha
Nogaret meg nem akadályozza. „Lásd — szólt Nogaret — lásd te szegény pápa, uram, a franczia király, aki bár oly messze van innen, mégis meg
véd általam “ így beszélik el ejelenetet.
De Nogaret nem tudta rászánni magát, hogy az aggastyánt Aranyiból kivonszolja. A nép ez alatt magához tért meglepetéséből. A polgárok és parasztok fegyvert fogtak s elkergették a francziákat. A pápa attól tartott, hogy megmérgezik s három napig egy falatot sem evett. Röviddel aztán az elszenvedett sértések fölött érzett szégyenében és elkeseredésében meghalt.
VIII. Bonifáczczal megdőlt a római pápák büszke hatalma, mely két századdal korábban mezítláb, hóban, három napig várakoztatta a császárt, a világi hatalom fejét. De ezt a bosszút a franczia király állta. Szép Fülöp
nem tudott sikert aratni a flamand miliczia ellen, de a pápa ellen igen
Győzelmét csak akkor látta biztosnak, mikor már a kezében volt.
Bonifácz utóda IX. Benedek ki akarta békiteni a pápaságot a franczia királylyal, Bonifácz összes átkait megsemmisítette, kivéve azt, melyet Nogaret, Kolonna s társai ellen mondott. Beszélték, hogy Benedek méregtől halt meg, de ez nem valószínű. Fülöp mindent megtett, hogy ura legyen az új pápa választásának. G o t Bertrand bordói érseket tette meg pápának, aki megígérte, hogy mindenben kedvében fogjárni.
Attól a pillanattól fogva, hogy a pápai hatalom meghódolt a franczia király előtt, erkölcsi tekintélyéből sokat vesztett a keresztény világban. V. Kelemen nem mert Rómában megjelenni. Lionban koronáztatta meg magát s 1309-ben Avinyonban telepedett le, ahol laza erkölcsei és a franczia királylyal szemben való meghunyászkodása közbotrányt okozott. Utána hét
Előadás a párisi egyetemen a XIII- században.
Fülöp Bonifáczot halála után el akarta ítéltetni s csontjait mint eretnekét elégetni. Kelemen mindent elkövetett, hogy kiszabaduljon a csapdából, melybe jutott, de hasztalan. Nem akart e dologban ítéletet mondani, de mégis kénytelen volt zsinatot összehívni, mely 1311-ben kimondta, hogy VIII. Bonifácz jó keresztény volt, de azt is, hogy Fülöp semmit sem vétett az egyház ellen.
A pápa és a király közti béke egyik föltétele a templomosok katonai rendjének eltörlése volt. A keresztes háború ez eleven emléke, a Szentszéknek híve, mely szoros kötelékben állt az európai, különösen a franczia nemességgel, óriási kiterjedésű birtokainál és roppant sok tagjánál fogva
a királyságra veszélylyel volt, annál is inkább, mert kitűnő katonai szervezete volt s tagjai vakon követték a nagymester parancsait. Amellett
roppant gazdag volt a rend.
Senkisem tudta, mi történik rendházaikban. Minden titokzatos volt, soha
avatatlan szem oda be nem hatolt, de azért orgiákról, botrányokról, szent- ségtelenségekről egyes hírek kerekedtek. 1307. okt. 13-án a templomosokat egész Francziaországban letartóztatták. Oly nagy volt Fülöp befolyása, hogy kívánságára Európa többi államaiban is letartóztatták őket. Hiába akarta V. Kelemen ezt a port a maga törvényszéke elé vinni. Fülöp kijelentette, hogy ebben ő illetékes. Titkos szentségtelenséggel, mély erkölcstelenséggel vádolták őket s a templomosok nem tudták a vádak alól magukat
teljesen tisztázni. A kinpadon mindent bevallottak, amit csak biráik kíván
tak. Fülöp 1308-ban a túri gyülekezeten kimondatta, hogy a lovagok halálra érdemesek. ítélethozatalra tartományi zsinatok ültek össze; a párisi
törvényszék 54 templomost tüzhalálra ítélt s ezt az utálatos ítéletet végre is hajtották. Két évvel később a vienni zsinaton V. Kelemen kimondta a
templomos rend eltörlését. Mire Fülöp kezébe vette a keresztet s kijelentette, hogy elmegy helyettük a Szentföldre. Végre 1314-ben Mólé Zsák
nagymestert s több más méltóságot kiengedtek a fogságból. Annyit szen
vedtek a kinpadon s a börtön nedvességétől, hogy csontjaik szétmállottak. A nagymester és a normand parancsnok visszavonták vallomásukat, mire márczius 11-én elégették őket.
Fülöp gyakran változtatta a pénz értékét s annyira akadályozta az úri pénzek gyártását, hogy az urak inkább eladták neki pénzverő jogukat.
Sok pénzre volt szüksége, azért a jobbágyoknak pénzért megadta a szabadságot és nagylelkűen azt hangoztatta, hogy minden emberi teremtmény egyenlő
legyen. Mindent megadóztatott, még a kereskedelmi füveket is, ami 1304 ben
Párisban iszonyú lázadást támasztott. A pénz hatalom lett, forgatása 13
bank, illetve pénzváltó-üzlet alapítását tette szükségessé az ország különböző városaiban. A háború már megszűnt hűbéres lenni s inkább zsol
dossá vált, Fülöp a flamand hajóhadat génuai hajókkal verte meg.
Utána három fia uralkodott.
Az első X. Lajos. Alatta a nemesség hevesen állást foglalt a törvénytudósok ellen; szövetségeket alakított, megígérte Szent Lajos kora régi jó idejének visszaállítását s magát a királyt is belevonta ebbe a reakczióba,
melynek Fülöp miniszterei: Marinyi, (1. 512 oldalon a képszöveget) Preszl
azonban áldozatául estek. Lajos folytatta a jobbágyok fölszabadítását, kik
nek szabadságukat meg kellett váltaniok.
X. Lajos halálakor 1316-ban, kinek csak áldott állapotban lévő özvegye és egyetlen leánya, Johanna maradt, föl merült a nők örökösödésének a kérdése. A bárók, különösen a burgonyi herczeg, Johanna nagybátyja, azt akarták, hogy ha a királyné nem szül fiút, a korona az elhunyt király leányára szálljon. A királynénak fia született, aki öt nap múlva meghalt. Erre Fülöpöt, X. Lajos fivérét, a régenst királylyá avatták Reimszban s ő kijelentette a papok és Páris polgárai által, hogy nő nem örökölheti a franczia koronát, mely elvnek azelőtt soha nyoma sem volt.
V. Fülöp bölcs intézkedéseket tett a vizek s erdők igazgatása, a sulyok és mértékek egységesítése körül, amellett azonban kérlelhetetlenül üldözte a francziskánusokat és a zsidókat. Mikor fiútód nélkül halt meg, a né- azt hitte, hogy Fülöp családján átok nyugszik.
Utóda VI. vagyis Szép Károly hasonlóan uralkodott. Üldözések napi
renden voltak. A parlamenti emberek mind vakmerőbbek lettek s föl
akasztattak egy délvidéki urat, L’Izl Zsurdent, aki kegyetlenségéről volt hires.
Külföldi politikájában nevezetes, hogy támogatta az akkori angol forradalmat, mely II. Edvard angol királyt letaszította a trónról s Gujana és
Pontiő birtokáért, Edvard fiának hódolatát fogadta. Kevésbé múlt, hogy
Németországban meg nem kapta a császári koronát.
Családján tényleg a végzet keze nyugodott. Valamennyien korán haltak el: Szép Fülöp 46, X. Lajos 27, V. Fülöp 28 és VI. Szép Károly
34 éves korában. A nép isten büntetését látta ebben, amiért ez a család VIII. Bonifáczot arczulüttette, XL Benedeket állítólag megmérgezte és mág
lyára vitette a templomosokat.
Nagy Károly szellemének kora ez időkben a végéhez közeledik; minden,
keresztes háborúk, lovagkor, hűbéresség vagy elmúlt, vagy mulóban volt, a pápa fogságban volt Avinyonban, Kapet Hugó utóda deszpota és a közemberek gyermekei ültek a parlamentben a papsággal és a nemesekkel szemben.
Lassan kialakultak a viszonyok, melyekben a császári, királyi, fejedelmi kiváltságok túlságos hatalma ellen harczba indult a főuraknak, a hatalmasoknak, a gazdagoknak függetlenséget kereső törekvése, a hatalmasokkal szemben pedig a nagy közrend, mely érezte, mily nagy terheket visel s aránytalanul kevés erővel áll szemben a hatalmasokkal.
Ezekkel párhuzamosan járt az, hogy minden tisztség, méltóság körében így az egyháziakban is sok visszaélés, túlkapás megrendítette a hitet a méltóságok különösségében, vezérlő eszmékben, jelmondásokban és zűrzavaros érzések és vélemények csíráztak a népekben.
A lovagtorna vívópóznáinak vashegye.
/
Azanzseri várkastély.
AZ ANGOL INTÉZMÉNYEK FEJL Ő DÉSÉNEK KORA.
A magna kart a 63. pontja összefoglalja azokat a jogokat, melyeket
Edvard, I. Vilmos és I. Henrik angol királyok biztosítottak alatvalóiknak,
amely jogok az angolszász időből való germán szabadságot összekapcsolják
a normann hűbérességgel, úgy, hogy abban az egész angol nép érdekei
védelmet találnak.
A papság teljesen szabad kezet nyert választásaiban és az egyházi hatóságok betöltésében, még pedig azonnal, mikor az állás megüresedett és a király pedig Ígéretet tett, hogy törvényesen beigazolt ok nélkül szentesítését meg nem tagadhatja.
A bárók számára biztosította a karta a hűbérjavak örökségét és csak meghatározott örökségi adót kellett fizetni a királynak, azonkívül csak az ő si szokás szerint való segélypénzekkel tartoztak a királynak, még pedig: a királynak fogságból való kiváltásánál, az elsőszülött fia lovaggá ütésénél és az első szülött leánya eljegyzésénél. Amikor király pedig hűbéri hadiszolgálat helyett a pénzbeli segélyt, vagy a czímerpénzt kéri, azt mint rendkívüli segélyt az országgyűlés adja meg. Arra az összes főpapok, papok, bárók mind írásban meghívandók, a többi kisebb és közvetlen
hűbéres pedig általános felhívással. A karta a városok kiváltság- és szabadságleveleit újra megerősítette és az idegen kereskedőket megóvta a korábbijogtalan, önkényes adóktól és hányadoktól.
A törvényszék védelme és igazságszolgáltatása mindenkinek szolgálatára áll, az igazságszolgáltatást senkitől sem lehet megvonni, nem szabad elodázni. Senkit sem szabad természetes bírájától elvonni és nemes
embert rangbéli törvényszékének, az ország törvényei szerint való ítélete
nélkül sem elfogni, sem száműzni, sem meggyalázni, birtokától megfosz
tani, semmiféle módon megkárosítani nem szabad.
Békében bárki szabadon költözhetett, utazhat szárazon és vizen, minden kereskedő szabadon űzheti üzleteit. Közös mérték kötelező az egész országra. A magánperekben a törvényszék, mely a legfelsőbb királyi törvényszékből ágazott el, nem ott ítélkezik, ahol a király időzik, hanem
állandó helye van. Az apróbb perek elintézésére pedig az országot bírák
utazzák be. A rendőri bírságokat is meghatározta a nagy karta és pedig
a kihágás nagysága szerint, amelyek megítélését a községi társainak ítéletére bízta. A nemes embertől a végrehajtó nem vehette el az életfenntartáshoz szükséges legfontosabbat, sem a földművestől a szántó-vető esz
közeit. A nagy kartában végül általános amnesztiát adott a király.
A nagy karta Földnéíküli Jánostól származik. Az angol királyi hatalom
nagy ereje kezdetben a bárókat, a papságot és a polgárokat egyesítette
ellene. Összetartásukból, szervezkedésükből, a közszabadság kelt életre.
János halála után a bárók fia, III. Henrik mellé álltak. Ez a gyermek
Pembrok gróf gyámsága alá került. Vele megerősítették a nagy kartát (1216).
Uralma alatt a királyi hatalmat elnyomták az udvari intrikák. Előbb
Pembrok, majd Burg Hubert s a vincseszteri püspök gyakoroltak rá végzetes befolyást. Ez utóbbi egész sereg honfitársát ültette be a nagy méltóságokba, ami a normand bárókat nagyon elégületlenné tette. Később (1236)
III. Henrik provanszi Eleonórát vette nőül s ekkor a provansziak tódultak
az udvarba, míg a királyné nagybátyja, szavojai Péter, egész sereg fiatal
szegény lányt hozott hazulról, kiket a báróknak a király kényszerítése
folytán el kellett venniök. Eleonóra egy másik nagybátyja kanter bőr érsek lett. Végre a római udvar a római papok iszonyú tömege által»
kiknek angol birtokokat adott, úgyszólván birtokba vette Angliát. Amellett
azonban háború sem emelte a királyi korona fényét. Szent Lajos megverte
Henriket Taillburg és Szén mellett; második fia, Edmond, akinek Sándor
pápa fölajánlotta a nápolyi koronát, nem foglalhatta azt el, mert Manfréd megelőzte. Bátyját, Kornvall Rikardot, kit a sváb ház ellenségei császárnak
választottak, nyomban cserben hagyták, amint a pénze elfogyott.
Henrik mindenféle eszközzel pénzt akart szerezni. Fosztogatta a zsidókat, mindenféle szörnyűséggel vádolta őket, s azok, hogy bőrüket megmentsék, fizettek is. Persze, mikor a keresztény pénzekre került a sor, ott voltak nyomban a bárók, akik nem engedték magukat kifosztatni.
Bár Henrik négyszer is esküt tett a nagy karta betartására, folyton s különösen adó dolgában megszegte azt. Annál inkább meg merte azt tenni, mivel a pápa is feloldotta esküje alól. 1258-ban IV. Sándor egy követe jött Londonba s Edmond itáliai küldetésére 40,000 márkát követelt. A bárók ekkor elhatározták, hogy nem csak esküvel, de közalkotmánynyal is meg
kötik a király kezét. Az okszfordi nagy zsinat, az első gyülekezet, melynek hivatalosan a parlament nevet adták, kényszeritette a királyt, hogy a reformok ügyét 24 báróra bízza, kik közül csak 12-őt választhatott ő maga.
Ez a 24 báró kihirdette a híres okszfordi pontokat: a király megerő síti a nagy kartát; a 24 báró minden évben kinevezi a nagy kanczellárt, kincs
tárnokot, bírákat és más köztisztviselőket, a várkastélyok parancsnokait. Határozatuknak ellenszegülni főben járó bűn. A parlament évenként három
szor összehívandó.
Henrik tiltakozott és Szent Lajost kérte föl békebirónak, aki az amieni
gyűlésen a király javára döntött. De a bárók nem fogadták el a döntést,
sőt fegyverrel támadtak Henrikre Montfort Simon lészteri gróf vezetése alatt s a lyúszi csatában (1264) fiával, Edvarddal együtt elfogták. Montfort
uralkodott a fogoly király helyett. Ő szervezte az első teljes angol nemzeti képviseletet az 1264. deczemberi rendelettel, amely előírta, hogy abba grófságonként két lovag választandó s két polgár minden nagy városból.
így nyert megerő sítést az angol nemesek és polgárok termékeny szövet
sége. Montfort gyanús volt a nagyok előtt, azért nem sokáig tartotta meg a hatalmát. A glószteri gróf szakadást idézett elő , Edvard elmenekült. Ketten
sereget gyújtenek s Evzem mellett megverik Montfortot, aki ott el is esett
(1265). Henrik újra elfoglalja a trónt, de nem meri Montfort művét meg
semmisíteni.
Edvard a Szentföldön volt, mikor apja meghalt. Hazatért s megkoronáztatta magát. Uralkodása fontos és dicső ségteljes volt, mert egyrészt a parlamentre vonatkozó választási rendszert megerő sítette s mert alatta az ország a gallok területével, melyet meghódított, megnagyobbodott.
A kelta faj mindig független volt a gall hegyekben. Megőrizte bárdjait is, akik azt hirdették, hogy egy napon gall herczeg fog ülni Anglia trónján. Egy gall vezér mégis kénytelen volt meghódolni III. Henrik előtt, de
Lörlin megtagadta a hódolatot II. Edvardtól, aki az országba nyomult.
Elkeseredett harcz után Lörlin elesett. Fejét kiállították a londoni toronyban. Fivére, Dávid foglalta el helyét. Elfogták s felségárulás czimén kivé
gezték. Edvard Anglia mintájára szervezte a gallok országát, elnémította a bárdokat s hogy eltérítse a néphitet irányától, fiát a „velszi herczeg* czimmel ruházta föl, mely czímet azóta (1284) mindig viseli az angol trónörökös.
Skóczia is független volt ez időben. Mikor Edvard király lett, a skót
trón egy fiatal norvég herczegnőé volt, ki azonban még nem foglalta el.
Edvard eljegyeztette fiával, így akarta a két ország egyesítését előkészíteni. De mikor a norvég szűz eljött, hogy trónját s férjét keresse, kimerültség következtében meghalt az orknei szigeteken. Két trónkövetelő lépett föl ekkor: Baliol János és Brusz Robert. A skótok Edvardot kérték föl békebirónak. Ő Baliol mellett döntött (1292) és kijelentette, hogy azontúl Skóczia az ő fönhatósága alatt fog állni. Baliol csakhamar le akarta rázni
e megalázó föltételt, de Dönbernél (1297) vereséget szenvedett s foglyul
esett. Később Normandiában meghalt. Edvard ekkor a skót méltóságokat
angol uraknak adományozta, úgyszintén váraikat is; és elvitte azt a nagy
követ is, melyre a skót királyok koronázásuk alkalmával ülni szoktak, s
amely azóta az angol királyoknak szolgál ha; onló czélra.
Skóczia ellentállt. Egyszerű nemes, Vall asz Vilmos állt az élére. Az angol sereg elejét a Fort folyóba fojtotta 1297-ben. Bátor, de vad bandái már angol területen pusztítottak, mikor Edvard odaérkezett. Falkörknél győzött (1298) s Vallasz, akit elárultak, foglyul esett. Lefejezték s testét
négyrészre vágták. Baliol versenytársa Brusz Róbert az angol seregben szolgált. Egy szép napon a skótokkal való apróbb csatározás után véres
kézzel ült asztalhoz.
„Nézzétek — szóltak az angolok egymás közt — ezt a skótot, aki a saját vérét eszi. ‘ J
Ő hallotta e szavakat s fogadalmat tett hazája felszabadítására. Össze-
gyújtötte a skót bárókat, akik királylyá kiáltották ki. Eleinte vereséget
szenvedtek, de ekkor szerencséjükre I. Edvard meghalt. (1307),
Edvard gyönge, megvetésre méltó volt. Folytatni akarta Brusz Róbert ellen a háborút, Bannok-Börn mellett 1314-ben irtózatos veresé-közvetlen hűbéresei a lordok házát alkotják; 1309-ben II. Edvard alatt a parlament már föltételeket szab az adó megszavazásához s 1312-ben a képviselők beleegyezése részletezve van abban az okmányban, mely a bárókat kinevezi, 1327-ben pedig abban, mely Edvard herczeget a királyság őrének teszi meg.
Angol harczos a középkorban.
Középkori vadászkép : Vadkacsa-vadászat sólymokkal.
A SZÁZÉVES HÁBORÚ ELŐZMÉNYEI.
Az
angol hűbérességben több volt a fegyelem,
mint a francziában,
mert azt már kezdettől fogva hatalmas királyi tekintély szervezte s tartotta fönn A franczia hűbéresség ellenben lazább volt s a népet is kevesebbre becsülte. A franczia udvar, a hűbéresség második korában, gyülhelye volt a lovagias és ragyogó nemességnek, mely azonban inkább a lovagi tor-
nákra volt a legszebb, megvetették,
berendezve, mint nagy háborúkra. de megfelelő gyalogsága nem volt, hogysem komoly szerepet juttattak
Tüzes lovassága Európában
mert a népet sokkal jobban
volna neki. A zsoldosok
pedig, akikkel rosszul bántak, rosszul is a szász ijjasok rettentő gyalogságot képeztek.
verekedtek. Angliában ellenben
A csatában ők álltak az
az első sorban s ők döntötték el a győzelmet.
A gazdag Flandriában pedig, annak lapályos, sürü vizerektől
a sok vár, falakkal körülvett város között,
átvont földjén,
és gazdagságukra, a lovagoknak nem jutott valami Alig is volt Flandriában hűbéresség. E városoknak meg
kiváltságai és nem volt tanácsos hozzájuk nyúlni. De
Lajos, franczia hűbéres családból való volt, mely nem polgárt. Bánásmódja lázadásokat eredményezett. Az új VI. (Va1 o a) F ü1 ö p ö t hívta segítségül. Fülöp Flandriába, melylyel a flamand milicziákat Kasszel előtt
melynek lakói büszkék voltak erejükre
dicső séges szerep.
voltak a maguk grófjuk, Never igen becsülte a franczia királyt, gyönyörű sereget vitt szétverte s Never
visszahelyezte (1328).
A franczia lovagság így
győzhetlennek hitte magát.
A franczia király
Kíp a kasszcli ütközetből.
A győztesek betörnek a flamand táborba.
hatalmas volt s trónját okos rendszabályokkal megszilárdította. A trónkövetelőket nagy adományokkal nyerte meg, aztán követelte, hogy III. Edvard
angol király, franczia birtokai czímén, neki hódoljon. Meg is történt. De
ugyanez az Edvard később, mint IV. Fülöp unokája, magát a Kapetek
törvényes örökösének jelenti ki s nemcsak a franczia királyságban, de
magában a királyi családban is szövetségesekre talál.
(Artoa) Róbert nénje révén igényt támasztott Artoa grófságára. Előbb
megmérgezte nénjét, majd hamis igényeket jelentett be unokanővérei ellen. A pérek törvényszéke elé idézték, mire ő Brabantba menekült s onnan áská
lódott a király ellen. Hogy hozzáférhessen a franczia királyhoz, átszökött Angliába s fölbizgatta Edvardot, hogy ez a franczia koronára való jogait
érvényesítse.
Edvard először Skócziában támadta meg Fülöpöt. Skóczia termé
szetes szövetségese volt Francziaországnak, közös ellenségük, Anglia ellen amióta franczia herczeg uralkodott Londonban. Edvard tehát Baliol Edvardot
küldte Skócziába Brusz ellen, ki viszont Fülöptől kapott segítséget. Fülöp megparancsolta Never Lajosnak, hogy kergesse el országából az összes angol kereskedőket. Mire Edvard megtiltotta, hogy Angliából vásznat vigyenek Flandriába s megparancsolta, hogy csak Angliában készült szöveteket szabad használni (1336). Nyomban nagy tömeg flamand munkás kelt át a csatornán. Ez Flandria virágzására halálos csapást jelentett. Úgy látszott, Anglia lesz hatalmas iparának örököse. Ekkor Artevelt Jakab,
gandi szövész összehívta Gand, Brűzs és Ipr képviselőit s megmutatta
nekik, hogy az angol király nélkül nem élhetnek, mert egész Flandria
gazdasági élete főleg a szövőiparon alapult. A flamandok erre elkergetik
grófjukat, szövetkeznek Angliával.
Az angol király mellé álltak a flamandokkal szomszédos fejedelmek is,
mert a franczia király hatalma veszélyeztette függetlenségüket. V. Lajos császár is úgy tett. Lajos Koblenczbe gyűlést hivott össze, melyen az az angol királyon kívül 1700 lovag s báró vett részt; a császári méltóságot a pápaságtól függetlennek s a császárt a kereszténység fejének jelentették ki. A császári rendelet ellen a pápa bullákkal felelt s a két hanyatló hatalom villámokat szórt egymásra, anélkül, hogy sok vizet zavartak volna,
mert már nem sokat nyomtak a politikai mérlegben, ahol a döntő szerep
azontúl Angliának és Francziaországnakjutott.
Középkori vadászati kép. Előkelő hölgy sólyomvadászatra megy. Követi a sólyommester.
A SZÁZÉVES HÁBORÚ.
A háború maga 1337-ben kezdődött. III. Edvard betört Francziaországba s egész Oázig nyomult. Ekkor jelentette ki, hogy jogos igényei vannak a franczia trónra. Ennek első eredménye az volt, hogy a flamandok elismer
ték őt Francziaország királyának. Az első nagy csata 1340-ben volt tengeren. Fülöp 140 kasztiliai és génuai hajót küldött az ütközetbe. Ez a
hajóhad Ekluz mellett megsemmisült. Miután Edvard a szárazföldön Szent
Aver és Turné mellett vereséget szenvedett, 1340-ben fegyverszünetet kötöttek. De 1341-ben újra kitört a háború Bretanyban, melynek fejedelmi
méltóságára mindkét királynak más-más jelöltje volt. Fülöpé Bloa Károly
unokaöcscse, aki az elhunyt János fejedelem öcscsének leányát bmta nőül,
Edvardé pedig János fiatalabb fivére, Montfort János. Ez elismerte Edvardot
franczia királynak s hódolt neki. Maga Bretany Montfort pártján volt,
mert Fülöp 15 bretányi urat, amiért Angliával összeköttetésben voltak, kegyetlenül kivégeztetett (1344). Az áldozatok közt volt Klisson Olivért
akinek özvegye és fia Montforthoz pártolt.
Edvard kedvezőnek találta az alkalmat a támadásra. Nyugaton Bretány,
keleten Flandria félelmes ellenségei voltak Francziaországnak, nem is beszélve Gujanáról Egy angol sereg Gujanában szállt partra s győzött
Oberos mellett; egy másik Montforttal Bretanyba, egy harmadik pedig, melyet maga Edvard vezetett, Flandriába nyomult. Artevelt volt még min
dig az úr ebben az országban, de nem elégedett meg azzal, hogy a flamandok angol alattvalókká lettek, más grófot is akart nekik adni. A vá-
rosok túlkapásain, ségei után
képviselőinek gyülekezete
fölizgatta ellene
személyes
küldtek
s csak követet
fölháborodott e soraikból
a népet, mely megölte Arteveltet.
féltékenységüknek akartak elégtételt
az angol királyhoz, hogy a
kikerült De szerezni. korábban
ember ellenHalála kötött
Szentelt pápai kard a hüvelyével és kardkötő övvel. Mellette fürészfogu velen- czei kard.
szövetséget megerő sítse. 1346-ban űzött
Edvard nagy
franczia:
haditettre
Harkurt
szánta
magát. Egy
Zsoffroa
szám-
rábírta,
hogy el mult, szerek bírta. cziái
is
kössön pusztított.
hogy Párist hiánya, Flandriába elébe mentek.
tökéletes
ki
Normandiában,
Szajnán
fenyegesse,
iránya
vonult,
Kreszi
melyet
nyo- élelmi-
fölfelé de az
megváltoztatására melynek mellett a
míli- fran-
cziákon
herczeg, 2 érsek, 80 báró, 1200 lovag s 30000
katona
esett
győzelmet
aratott.
11
el
franczia
részről
Ez a diadal az
Francziaország kulcsát,
(1346).
adta lyet Edvard hosszú ostrom után elfoglalt. mindenütt
Brusz
francziák
Skócziában
Bretanyban
Hozzájárult
is.
. Fülöp
királytól
melyet
ez
angolok
Kaiét,
kezébe
me-
A vedtek. esett, (1347.) pusztítása gyarapodott. jorkai noát, átengedett; király legidő sebb fiát dofennek. utóda egy ítélet akit Károly meggyilkoltatta akinek melyet Artoába
a idő
tartományokat pusztította.
követelésekkel lépett
ményeket követeltek,
Bloa Károlyt
ehez a
királyi
megvásárolta
Montpelliét,
vereséget
Dávid
fogták fekete
hatalom a 1349-ben
dofenje Humbert óta hívták a
szen- foglyul el pestis mégis ma- Vien- neki franczia
Fülöp kodását zette be. konnetáblt,
Gonosz őt táblt, nyozta, 1355-ben
. Az egybehítt nemzetgyűlés segítsége fejében pedig föl, mint
János (1350) sereg erő szakossággal
nélkül lefejeztette
angolbarátsággal
király
szervái
Angumoát
követelt,
a
navarrai a
János ő magának nyomult, míg
100.000 fegyveresmegszavazásáért aminőket az angol Nagy Karta
az
olyan
adott. Az
ural- ve- ő-i vádolt. utánozta konne- adomá- az- velszi hallatlan enged- urak
A S z t. U á n templom R u á n b a n.
A gót építészetnek ezt az alkotását egy régibb szentély helyén a száz éves háború idejének
elején kezdték építeni, azonban csak a keleti részeiben fejeztek be tökéletesen.
nem nyugodtak ebbe bele. Több báró, szegültek, különösen annak, hogy az ő napon, mikor Károly dofen, normandiai
élükön Navarni Károlylyal, ellenföldjeiket is megadóztassák. Egy herczeg lakomára hívta meg a
navarrai királyt és barátait, János meglepte őket s fia asztalánál foglyokul
ejtette. A dofen könyörgött, hogy ne essék bántódásuk, mert nem akarja,
hogy a világ azt higyje, hogy ő tőrbe csalta őket, de János a navarrai
királyt mégis börtönbe vettette, a harkurti grófot lefejeztetett.
pedig és több mást
Ez az erőszak ismét kedvező alkalom volt Edvardnak a támadásra.
A lankaszteri hercze- get nagy sereggel Normandiába
Fiatal herczcgasszonyok gyermekeikkel. Középkori jelmezkép korban kitagadott nép maga vette kezébe ment elnöke, Kok Róbert laoni püspök s Marcel István lett a vezérük.
védelmére önmagára volt utalva. És ez a közép- Francziaország sorsát. A parla-
a párisi kereskedők felügyelője,
Marcel mindenekelőtt megerő sítette a fővárost, ágyukkal rakatta azt
meg és eltorlaszoltatta az utczákat. Csakhamar megérkezett Károly, a dofen. Nem sokat törődtek vele. Gyáván viselte magát Poatié mellett, egyike volt az elsőknek a menekülők között. Károly egybehívta a rendeket Párisba és Tuluzba. A párisi rendek 800 képviselőt állítottak, köztük 400 városit. Kok püspök a papok rendjének, Marcel pedig a harmadik rendnek gyűlésén elnökölt. Nemes csak kevés volt; ezeknek vezére Pekinyi
János, Vermandoa ura volt, barátja a navarrai királynak. A három rend
III. Edvard átkel a Szomme folyón, habár annak túlsó partját a francziák védelmezték.
III. Edvard'ura lett a túlsó partnak és feltartóztatlanul ment Nerszi-ig, ahol az ellenséget összetörte.
(1. 532. old.)
külön tanácskozott, de hogy határozataik egyöntetűek legyenek, 80 tagú vegyes bizottságot választottak. Ez megállapította a rendek követeléseit: hogy a pénzügyi főtisztviselők és a királyi bírák sikkasztás és az Ítéleteknek pénzért való eladása miatt a rendek által választandó bírák elé állíttassanak; a navarrai király szabadon bocsáttassék; négy főpapból, 12 urból és 12 polgárból álló tanács választassák, mely nélkül a dofen semmit el
ne rendelhessen. Ezek ellenében megszavaztak a dofennek egy évre a
három rend jövedelméből másfél tizedet. E forradalmi követelések által maga a nép került uralomra s maga vállalkozott az ország és a nép jólétéről való gondoskodásra. A tuluzi rendek 15 000 fegyverest és hozzá
való pénzt szavaztak meg.
A dofen nem akart ily követeléseket aláírni. Rábírta a harmadik rendet, hogy újra tárgyalja a követeléseket, azalatt ellenük a német császár
segítségét akarta megszerezni. Ekkor adta ki IV. Károly a nürnbergi országgyűlésen hires aranybulláját. A dofen ott megjelent. Azt hitte, hogy visszatértéig a képviselők csüggedten szétoszlanak. E helyett a tartományi
tanácsok helybenhagyták a rendek határozatait s az egész ország velük
tartott (1356). Kényszeritették a dofent, hogy a palotába általános gyülekezetei hívjon egybe. A laoni püspök volt a szónok. Azt követelte, hogy
a dofen távolítsa el 22 tanácsosát s adjon fölhatalmazást a rendeknek egy 36 tagú tanács választására, mely tanács az ország érdekében a szükségeseket elrendelje s amely rendelkezéseknek mindenki köteles legyen engedelmeskedni. A rendek majd évenként kétszer ülnek össze, hogy e magukválasztotta kormányt ellenőrizzék. A dofen kartát adott ki, melyben
kötelezte magát arra, hogy a rendek beleegyezése nélkül semmiféle adót
sem vet ki, a kincstártól semmit sem von el, az adók hováforditását a
rendekre bízza, igazságos és gyors bíráskodást biztosit, a bírói hivatalokat
nem bocsátja többé áruba és a pénzen, melyhez a kereskedők felügyelője köteles mintát szolgáltatni, önhatalmúlag nem változtat. A rendeket sérthetetleneknek jelenti ki s fölhatalmazza a hadsereget, hogy minden törvénytelen cselekedetnek fegyveresen ellenálljon.
Az 1357-iki népkormány kebelében azonban nem volt egyetértés, sem elég erő , vagy tapasztalat, hogy megőrizze ezeket a népszerezte becses vívmányokat. Helyzete is nehéz volt, hitelét megingatta János király, aki
fogságából megtiltotta a rendeknek az ülésezést s a népnek a maga meg
szavazta adók fizetését. A vidék állapota szörnyű volt. Az adók, az urakért kipréselt váltságdíjak tönkretették a népet, mely már a földjeit sem művelte, hanem inkább csavargód s a sok ellenséges katonasággal és a
rablóbandákkal együtt fosztogatott. A dofen kijelentette, hogy nincs szük
sége gondnokokra.
A párisi nép a dofen ellenében a kiszabadult Navarrai Károlyt hívta
segítségül. Ez az ügyes ember nyilvános szónoklatokban minden jót ígért;
Kaié polgárai III. Edvard előtt.
Kínvallatás lest nyújtással,
A vádlottat jobb höna alatt (elakasztották, lábára mázsás súlyt sötötlek. Ekkor csigaszerkezet segélyével háromszor hirtele- lelrAntották és ismét Iczuhantatták, ami által a vádlottnak óriási kínokat okoztak.
is szónokolt, de amellett ismét változtatta a pénzt, mert
ez volt akkor a pénzszerzés
egyedüli módja. Marcel erre
csapatokba verődött, melyek csakhamar
vidéki képviselők féltékenységből elhidegültek a pári-
siaktól, a nemesség a dofen
köré sorakozott. Volt 7000
fegyverese, akikkel a Szajna
és Marn közti vidéket irgal
matlanul végigpusztította.
A vérig zaklatott parasztság
királyuk Bonhomm Jakab
100.000-nyi sereggé növekedtek s
indultak a nemesség ellen.
vezetésével, mély gyűlölettel eltelve,
boszuló útra
A parasztok fölégették a kastélyokat, megfojtották uraikat,
ték a legelőkelőbb nőket. Végül minden oldalról megrohanták a
jas sereget és szétszórták. A parasztlázadás tehát vérébe fulladt.
hírre aztán a párisi rendek közt is kitört a viszály. Marcel ekkor a
királyt hívta segítségül, és megígérte neki, hogy egyengetni fogja a
az útját. De sok párisi nem akart a dofen ellen fegyvert fogni.
1358. julius 31-én éjjel Marcel a Szent Deni kapu őrségét, mely
át Navarrai Károlynak a városba kellett volna vonulnia, fölváltotta,
tével együtt legyilkolták. A dofen hadsereggel tért vissza Párisba
megbecstelenitet-
vérszom- Erre a navarrai trónhoz
Mikor kapun kísére- s le-
fejeztette Marcel társait.
Károly dofen megnyugtatta Navarrai Károlyt, János pedig szégyenletes békét kötött Edvarddal. Országa felét átengedte s 4 millió tallért ígért váltságdíj fejében. A dofen e hírre összehívta a rendeket, akik a békét
elfogadhatlannak jelentették ki. Edvard erre Kaiéban hatalmas sereggel partra szállt. A dofen Párisban volt; hat hónapi hasztalan kísérletezés után
Edvard egy éhségtől megtizedelt sereggel ért Sartrba, irtózatos vihar is
megnehezítette a helyzetét s így hajlandó volt békét kötni. Edvard lemondott a franczia koronáról, de megkapta Poatu, Annisz, Angumoa, Szento-
mázs, Limuren, Perigor, Kerszi, Ruerg, Azsenoa, Bigerr, Pontiő , Kaié bir
tokát. János váltságdíja 6 év alatt fizetendő 3 millió tallér volt. János még mint fogoly 1364-ben halt meg.
A SZÁZÉVES HÁBORÚ.
KÁROLY ÉS A NAGY SZABADCSAPATOK SPANYOLORSZÁGBAN
V. Károly uralma Francziaországban a lábadozás kora volt. De sok
is volt a javítani való. A navarraiak és a szabadcsapatok egy gyékényen
árultak. Gonosz Károly volt a feje ezeknek a bandáknak, melyek gaszkonyi Bus vezetése alatt mindenfelé raboltak és gyilkoltak. Károly méltó ellenfelet áhított nekik: a csúf, de rettenthetlen s ügyes Dügeszklen lovagot,
aki Kozerel mellett szétverte őket s Bust elfogta (1364). Következő évben
a navarrai királyt kényszeritette bitorolt birtokainak visszaadására.
Bretanyban még mindig folyt a háború. Károly Dügeszklent küldte az angol párt ellen. De Bloa Károly nem fogadta meg tanácsait és Ovré mellett elpusztult, míg Dügeszken foglyul esett. Károly erre sietett békét kötni.
A kozereli csata nem pusztította ki teljesen a szabadcsapatokat. Ki kellett őket franczia földről csalogatni. Erre jó alkalom volt a spanyol viszály. Transztmár Henrik Kegyetlen Péternek vitássá tette Kasztilia trónját. Dügeszklen, akit V. Károly kiváltott, felhívta a banditák figyelmét a Pireneusokon túl fekvő országra a szép Avinyon pápai városra. Erre 30,000 szedett-vedett emberből álló sereg jelent meg a pápa városa előtt. Mint isten zarándokai, akik Granadába vonulnak, hogy meg-
boszulják az Urat, 200.000 fontot és bűneik alól való feloldást követeltek. A pápa megadott mindent, örült, hogy nem fosztották ki a várost.
Dügeszklen győzelemre segítette Transztmárt, de a gazdag zsákmányolás
után e
országba, fényes helyezte
banditák nagyobb része ismét visszatért a csak 2000 maradt vele vissza. A velszi
udvart tartott, szolgálatába fogadta őket
Kegyetlen Pétert a trónjára. Dügeszklent
Pireneusokon át herczeg, aki segítségükkel navaretti csatában
és a
Franczia-
Bordóban vissza- el-
fogták. Később ismét Henrik győzött s vele a franczia párt.
franczia föld tehát mégis megszabadult
újjászervezte, a
polgárságnak terhein
elvétette Flandria
Új hadsereget szervezett. Leendő vezérét a fog-
A
Az ország mányzását a skót magának a
ságból óta s séget.
herczeg
föld tehát
kormányzatát Károly
öcscseire bízta, a
szövetséget,
navarrai királyt
A velszi
az
elérkezettnek
békét
kiváltotta.
elkedvetlenítette
Károly megszegte a
a
Langedok
könnyített, örökösnőjét
nagy szabadcsapatoktól. és Overny kormegújította s megnyerte
bízta,
bátyjával is.
herczeg beteg és rosszkedvű volt a spanyol
akvitániakat, akiktől így
látta a pillanatot. Panaszkodott,
s ezt maga elé idézte.
nem
Jövök,
remélhetett
hogy a
háború segít- velszi válaszolt a
velszi herczeg, — de 60.000 ember társaságában“.
partra szálltak elébük ment,
Az angolok
Az angolok ismét a burgonyi herczeg alatt folyton visszavonult városokat, csak a felperzselte. Ez
előlük.
földeket pusztíthatták.
volt azonban utolsó
Kaiénál. Egy de csatába nem tudták Edvard ezen
fosztogatása
nagy
nem
bevenni í
felbőszült
(1370).
franczia hadsereg bocsátkozott
a jól
és
velük, védett Limózst Visszament
Angliába, ahol 1376-ban meghalt.
A francziák még csetepatékban ragyogtatták király Spanyolországból lovag nem Dügeszklen ször
is
akarta ezt előszétverte
mindig kerülték : bátorságukat,
visszahitt és
a
különösen konnetablnak megbízatást elfogadni, de
A lovagok apróbb akit a szegény
Pont Valén mel-
lett Knoll Róbert
bandáit s egész
Bretanyig kergette őket, mely
nek fejedelme III.
Edvard szövetsé-
gese volt, s így éppenséggel nem volt népszerű. A
bretonok az angolok elől elzárták
városaik kapuit,
míg Dügeszklent
tárt karokkal
nyílt csatát.
Dügeszklen,
tett meg. A
Károly rákényszeritette őt.
Középkorijelmezek. Királyné és udvair.
fogadták. Rövid idő alatt megfosztották Montfortot uralmától s már csak Breszt
maradt Edvard kezében. Ugyanakkor Bokkanégra tengernagy Rosel mellett megverte az angol hajóhadat A városok egymásután kergették el az
angol helyőrségeket. Maradékaikat Dügeszklen tette tönkre Csízei mellett 1373-ban. Északon semmijök sem maradt az angoloknak.
Bajonn, Bordó, Breszt, Serburg és Kaié volt az angolok birtokában.
Gonosz Károlylyal is leszámolt a franczia király. Két miniszterét kivégeztette, két fiát elfogta. Az anzsui herczeg elfoglalta Montpelyét, a
a kasztiliai király Navarrát, Dügeszklen Evrő grófságot. Gonosz Károly csak 1379-ben kapta vissza királyságát, de a béke zálogául 20 várost
kellett kiszolgáltatnia.
Károly most Bretanyt vette elő. 1378-ban V. János fejedelmet maga
elé idézte, de az nem jött, mire országát a korona birtokaihoz csatolta.
A bretonok azonban ebbe nem nyugodtak bele; Jánost visszahívták; báróik, lovagjaik, polgáraik szövetkeztek, maga az öreg Dügeszklen pedig visszaküldte marsallkardját Károlynak. 1370-ban Bretany Angliával szövetkezett, mire újabb angol sereg kötött ki Kaiéban Bökinghem gróf vezérlete alatt és északi Francziaországot büntetlenül pusztította. Közben V. Károly meghalt Venszennben 1380-ban. Dügeszklen már két hónappal hamarabb hunyt el. Új fegyverszünet vetett véget a százéves háború első korszakának.
Dügeszklenről, a kor híres hő séről elmondjuk a regényes történetet, hogyan kezdte, el lovagi pályáját.
Dügeszklen Bertrand Bretányban, a Renn melletti Mott-Bron kastélyban született. Szegény nemes családból származott. Már gyermek korában is nagy kedve volt a katonáskodáshoz. Azt mondják, hogy csúnyasága is nagyban ösztönözte őt, hogy bátorságával hasson a nőkre, kiket más szépségével hódít. „Tudom, hogy csúnya vagyok kölcsön fegyverzetet s amikor abban a torna színhelyén megjelent, mindjárt első fellépésével magára irányította úgy a nézők, mint a vetélkedő lovagok osztatlan figyelmét feltűnő erejével és ügyességével, melylyel a legelső lovagot, aki kihívását elfogadta, legyőzte.
Ekkor atyja akart a fiatal lovaggal, akiben nem ismerte fel a fiát, viadalra kelni. De mihelyt Bertrand új ellenének pajzsán családja czimerére ismert, tisztelegve hajtotta meg lándsáját annak jeléül, hogy ettől a mérkőzéstől visszalép. Nehogy azonban azt higyjék, hogy gyávaságból tért ki e küzdelem elől: gyors egymásutánban 15 lovagot hivott a sorompók elé s valamennyit sorra legyőzte.
A nézők tömege égett a vágytól, hogy megtudja, ki ez az ismeretlen lovag, ak* sorra így elbánik minden ellenfelével. A harcz hevében sikerült egyik ellenfelének az ismeretlen bajvívó sisakját fejéről letaszítani, mire általános csodálkozásra ismernek reá a fiatal Bertrandra. aki első szereplésével nemcsak az összes dijakat, de a nézők és résztvevők szívét is megnyerte.
Boldog apja pénzt és lovat adott neki, hogy kivonulhasson ő sei hajlékából és dicső - séget szerezzen ő si nevének.
A franczia király udvarában azután gyorsan haladt, nagyhírű hős és leleményes, kitűnő vezér lett.
Díigeszklen Bertrand.
Dugeszklen a lovagtornán.
A SZÁZÉVES HÁBORÚ.
TOVÁBBI KÜZDELMEK. AZ ORLEÁNI SZŰZ. A HÁBORÚ VÉGE.
A szín megváltozott. Francziaország ismét úr volt a maga földjén. Az
első szereplők, VI. Fülöp, János, V. Károly elhaltak. Mindkét országban 1380-/ban gyermekkirály kerül a trónra. II. Rikárd 11 éves, VI. Károly 12.
Kiskorúságuk alatt a két ország belső zavarok színhelye, ami a nép
szabadságot ismét előbbre vitte egy lépéssel.
Angliában szervezve volt a parlament, az ipart föllenditették a flamand
munkások, a szentszék tekintélye csökkent s mindez a nép hatalmas moz
galmát idézte elő . V. Orbán követelte a Péterfilléreket, miket földnélküli János ígért. Erre a király, a lordok és a képviselők kijelentették, hogy
senkinek sem volt joga az ország nevében ilyent ígérni. Más szabályzatok bizonyos egyházi adományozásokat kizárólag a király jogának
jelentették ki és Róma bíráskodásijogán is nagy rést ütöttek.
A királyság jogát leghevesebben egy szerzetes,
Viklef János védte a
szentszék ellenében. Megtámadta a nevében, de az evangéliumi egyenlő ség smer el sem pápát, sem püspököt papságot semmiféle világi birtok nem
viselkedésétől tette függővé;
lést, az egyházi szertartást
szükségtelennek
a házasságnál.
pápaságot a nemzeti függetlenség
nevében is, és kijelentette, hogy nem
az egyszerű lelkész fölött; hogy a illeti meg; sőt szellemi hatalmát is
mondta a gyónást, kereszte- Lefordította a bibliát angolra,
minek folytán mindenki maga olvashatta s magyarázhatta a szent könyveket. Viklef tanait a politikára is kiterjesztették az ő tanítványai, kik közt a leghíresebb Ball János volt. Elmondta a parasztoknak, hogy a világ
kezdetén nem voltak rabszolgák s így senkit sem lehet rabszolgává tenni,
ha el nem árulta urát, mint Luczifer az istent. Ők isten képére vannak alkotva, miért bánnak hát velük úgy, mint a barmokkal? Miért nem kap
nak munkájukért fizetést?
A lappangó tüzet lángra lobbantotta azután egy erő szakos tett.
Egy adószedő megsértette Vat Teiler kovács leányát; az apa kalapácsával leütötte a merénylőt. Szuffolk, Norfolk, Eszeksz, Szuszeksz jobbágyai összesereglettek és azt kiáltották, hogy nem akarnak többé rabszolgák lenni. Mintegy 60.000-en 1381-ben benyomultak Londonba,
bevették a tornyot, megölték a kanczellárt és a prímást, mint a nép elnyomóit. De követeléseiket mérsékelték; a jobbágyság eltörlése, vétel és eladás szabadsága a vásárokon, általános amnesztia, az adók leszállítása, ezek voltak a kívánságaik. A király maga beszélt Vat Teherrel Szmisz-
feildben. Úgy látszik a jobbágyok vezére kissé fenyegetően babrált tőrével, sőt a király lovának kantárát is megfogta, mire a lordmajor oldalába
döfte kardját. E haláleset pillanatra megbénította a lázadókat. A fiatal II. Rikárd fölhasználta ezt s közéjük vágtatva így szólt: „Barátaim, Vat
Teiler nincs többé, ezentúl én leszek a vezéretek.“ Az ifjú király e szavai I elragadták a népet, mely éltette a királyt s királyi pecséttel megerősített
szabadságlevelével elvonult. De alig oszlottak szét, már is megtagadták tőlük az ígéretek teljesítését. Ball Jánost, úgyszintén 1500 hívét
is lefejezték, Viklefet pedig tanainak visszavonására kényszeritették. De fáradsága nem veszett kárba, mert később nagy hasznára vált a refor-
mácziónak.
Egy szerencsétlen skótországi benyomulás után újabb, más jellegű zavarok törtek ki Angliában. A francziák be akartak törni az országba. Rikárd segítséget kért a parlamenttől, mely azt felelte neki, hogy kergesse
el kegyenczeit, mindjárt lesz pénze hadseregre. Rikárd fenyegetőzött, hogy
ki fog békülni a franczia királylyal s az ő segítségével torolja meg e
lázadást. A parlament, melyet a király nagybátyai, sőt az egész nemesség
támogatott, ellentállt. János lankaszteri herczeg, aki a kasztiliai koronára emelt igényt, akkor spanyol földön volt; a másik kettő : a jorki herczeg
és a glószteri herczeg az ellenzék élére állt, mely a király kegyenczeinek,
De Vér Róbertnek, De la Pol Mihály kanczellárnak elkergetését követelte.
Ez utóbbit vád alá is helyezték s a lordok hivatala elvesztésére ítélték.
Az 1386-iki országgyűlés a glószteri herczeg híveiből kormányzóbizottságot alakított s a mikor a király azt le akarta magáról rázni, a herczeg
fegyverhez nyúlt, megverte a királyi csapatokat, halálra ítélte a minisztereket s kettőt közülük fel is akasztatott (1388).
A király 1389-bcn mégis föloszlatta a kormányzóbizottságot és kijelentette, hogy gyámra szüksége nincs. Hízelgett a lankaszteri herczegnek, kinek segítségével sikerült neki a glószteri herczeget sakkban tartania. De őrült pazarlásai, erőszakoskodásai ismét forrongást okoztak. Nem volt több hitele. London megtagadott tőle 1000 font kölcsönt. Nem volt az országban úr, főpap, nemes, polgár, aki ne lett volna kénytelen neki kölcsönt adni,
mert 10.000 ijjastól körülvéve minden törvénynek fittyet hányt.
1397-ben Rikárd elég erősnek hitte magát, hogy Glósztertől megszabaduljon. Fölkereste egyik birtokán és felhívta őt, hogy fontos ügyben
Londonba kövesse. Útközben elfogatta, hajón Kaiéba küldte és ott egy
éjjel megfojtatta. Azt állították, hogy hirtelen meghalt. Arundel grófját kivégeztette. Varvik grófot, úgyszintén a kanterböri érseket is száműzte.
Rikárd azt hitte, hogy miután korábbi megaláztatásáért ily módon boszut állott, most már örökre biztosítva lesz a hatalma. De félt még egy embertől, a lankaszteri herczeg fiától, Bolinbruk Henriktől. Száműzte tehát s mikor 1399-ben az apja meghalt, elvette egész örökségét.
Henrik összeesküvést szőtt. Párisból érintkezésbe lépett Anglia leghatalmasabb uraival. Három törékeny csónakon átkelt híveivel Ravensz- purgba, ott egyesült bátyjával, a jorki herczeggel, Vesztmórlend és Nort-
hömberlend grófokkal, Londonba ment s már elfoglalta majdnem az egész
országot, mikor Rikárd, aki akkor Irlandban volt, partraszállását megtudta.
Mikor Rikárd visszatért, mindenki elhagyta. Lankaszter elfogta és a lor
dokkal együtt arra kényszeritette, hogy magát a kormányzásra képtelennek jelentse ki. A parlament erőszakoskodások, a törvények megsértése miatt
vád alá helyezte a királyt. Ekkor Lankaszter Henrik felállt, keresztet vetett
s így szólt: „Az atya, fiú és szentlélek nevében én, Lankaszter Henrik
igénylem e királyságot s a koronát, mint III. Henriknek vérbeli leszármazottja s mert isten kegyelméből, családom és barátaim támogatásával meg
mentettem ezt az országot a romlástól, melybe a törvények megsértése taszította“. S tényleg IV. Henrik név alatt trónra is lépett 1399-ben.
Bitorolta a koronát nemcsak Rikárd, de III. Eduárd fiának, Lionel
klarenszi herczeg rovására is. Ebből származott később a két rózsa harcza.
Henrik mindent elkövetett trónja megszilárdítására. A parlamentre támaszkodott, melynek jogait elismerte. Az első Lankaszternek e bölcs politikája
daczára, sokat kellett lázadások ellen küzdenie. Az elsőt II. Rikárd vezette,
foglyul esett s börtönében meggyilkolták (1400). Egy másik a gallokra
támaszkodott. Glendoven Oven gall úr volt a lázadás vezére, a northöm-
berlendi herczeg fiai támogatták. De Srefszbörinél a király leverte őket
(1403). Belátta azonban, hogy a belső lázongásnak csak dicsőséges külső háborúval vethet véget s mikor meghalt, fiának azt tanácsolta, hogy újítsa
meg a háborút Francziaország ellen.
V. Henrik különös fejedelem volt. Húszéves korában a leggonoszabb alattvalója a birodalomnak, közönséges útszéli rabló, kicsapongó, csavargó volt, de mikor apja meghalt, egy csapásra megváltozott. A közönséges korhelyből bölcs, komoly, szigorú király lett. Nagylelkű volt, II. Rikárd hamvainak megadta a kellő tiszteletet s miután így kibékült a közvéleménynyel, kijelentette, hogy átkel Francziaországba (1415).
Angliával egyidejűleg Francziaországnak is kiskorú királya volt. De Angliában ez megszűnt, amint II. Rikárd a gyermekségből kinőtt, míg a franczia királyság sehogysem tudott kilábolni a gyermekbajaiból. Az ország
iszonyú állapotban volt. A vallásos rendben viszály uralkodott. A mikor
Orbán visszavitte Rómába a pápaságot, a francziák VII. Kelemen avinyoni ellenpápát ismerték el az egyház fejének. A politikában folytonos volt a zűrzavar. A király négy nagybátyja, irigy, fösvény emberek, versengtek egymással a közjavakért, de nem közérdekből, hanem személyi
becsvágyuk kielégítésére. Anzsu Lajos, mihelyt V. Károly szemét behunyta, a királyi kincstárra veti magát s elmegy Nápolyba királynak, melyet azonban haláláig sem tudott meghódítani. Ezalatt a parasztok Poatu,
Limuzen- és Overnyben föllázadtak, úgyszintén a nagy flamand községek
és az északi franczia községek is. 1382 ben a nép felbőszült a kereske
delemre kivetett kettőzött adók miatt, fölfegyverkezik s legyilkolja az adóbehajtókat. Ruan hasonlóan cselekszik, sőt egy szövetkereskedőt királyának választ.
A néplázadások támogatták egymást. Gand volt a központjuk. Gand, melynek 400.000 lakosa volt, Artevelt Fülöpöt választotta vezérnek, aki nem
kevésbbé volt hires, mint apja Jakab Föllázadt De Mai Lajos gróf ellen, aki kegyetlenül kormányozta az országot. Artevelt 5000 emberrel megtámadta a gróf 40.000 emberét s csaknem elfogta. E siker egész Flandria urává tette. A
nemesség megijedt e diadaltól és szövetkezett. A franczia király egész nemességével s lovagságával odasietett. Az angol nemesek pedig cserbenhagyták hű flamand szövetségeseiket. Így Artevelt nem állhatott ellent. 50.000 emberrel indult útnak. A háború szörnyen véres volt, nem kímélték csak a király életét. De Roszbek mellett a nemesség leverte a flamand
lázadókat, kik közül 26.000 ember maradt a csatatéren, köztük Artevelt
is (1382). A flamandok később újra föllázadtak s a franczia király ismét
odasietett; de Mai gróf halála megváltoztatta a helyzetet. Merész Fülöp
burgundi gróf örökölte neje révén Flandriát, Artoát, Burgonyt, Nevert és
Rethelt (1384). A flamandok letették a hüségesküt, ő pedig megígérte, hogy kiváltságaikat tiszteletben tartja. Így tehát a burgundi herczeg, bár vérbeli franczia, a francziákkal ellenséges párthoz csatlakozott.
A roszbeki csata nemcsak a flamandokat érintette, hanem a franczia
községeket is. A győztes nemesség 1383-ban visszatért Párisba. 30.000 fegyveres párisi ment elébük, hogy VI. Károly kíséretét képezze. Ez a
hódolat nem fegyverezte le a fiatal királyt. Véres megtorlás, a szabadságok megnyirbálása következett; Ruan, Salon, Reimsz, Troa és Orlean ugyanúgy járt.
Az akkori franczia társadalmat a nemzeti érzés hiánya, személyi tekintetek, kalandos szellem, a közerők haszontalan pazarlása jellemzi, egyszóval Francziaország kifosztása néhány vérbeli herczeg által. 1386-ban nagy háborút készítenek elő Anglia ellen, ismét adókat vetnek ki, melyek terhe roppant sok lakost kivándorlásra bir. Végre megindul a háború. 1400 hajó,
idő múlik s végül a hadsereg, melynek Angliát kellett volna meghódítania, mennek. A király maga áll hadserege élére, de 80.000 emberével mégsem ér el semmit. Röviddel azután II. Anzsu Lajos Nápolyban, ahelyett, hogy azt meghódítaná, elpusztul.
1392-ben VI. Károly Bretány ellen indul, hogy megboszulja Klisszon mar- sallt, akit a kraoni úr meggyilkolt. Mikor seregével a manszi erdőn, forró
napon, nehéz fegyverzetben áthaladt, koldus veti magát lova elé s így
szól: „Térj vissza király, mert elárultak“. Lándzsazörgés hallatszik mögötte
s azt hiszi, hogy csakugyan megakarják gyilkolni; visszafordul és kísérete
négy tagját megöli. Elvesztette az eszét s további 30 évi uralma alatt is
s három nappal később, mikor az a király palotájából kijött, meggyilkoltatta (1407). A párisiak és flamandok helyeselték a tettét, sőt a királylyal
is kijelenttették, hogy fivérét igazságosan küldték a másvilágra. János hatalmát megerősítette a véres haszbeni ütközet is, melyben 25.000 liézsit
ölt meg.
Károly, az új orleáni herczeg, Berri, Burbon és Bretany herczege ligát
alkottak a hatalmas Armanyak gróffal, II. Bernáttal. A fiatal orleáni her-
czeg veje volt Bernátnak. Vele a gaszkonyi kalandoroknak egész zöme
nyomult észak felé. János a pikardokat, brabantokat, lotaringiaiakat vezette ellenük. A király a párisi burgony-párt hatalmában volt. János csak úgy tudott Párison uralkodni, hogy azt teljesen a demagógiának, a „mészárosokénak szolgáltatta ki. A párt feje Kabos peczér volt, szónoka Troa
János sebész Ezek az emberek irányították a király tanácsát. Páris vissza
kapta hajdani kiváltságait. Az armanyak-pártiakat mindenünnen elkergették s öldösték, mint a vadállatokat. A párisi lakosság iszonyúan kegyetlenke-
dett, a burgonyi herczeg pedig nem mert közbelépni. Megújította szövetségét a gandiakkal. Nevezetes még az egyetemnek köszönhető Kabos-féle
rendelet, mely szerencsés reformokat tartalmazott a közigazgatásra.
De a lakosság megunta a Kabos-párt túlkapásait. Tizenkét kerület közül 9 az armanyakiakkal való egyezkedés mellett nyilatkozott, akik 1413-ban visszatértek, míg a „mészárosokat1 elkergették Az armanyakiak most úgy bántak Páríssal, mint egy meghódított várossal, becsukták az
egyetemet, helyreállították a régi uralmat.
Mikor Angliában II. Rikárdot letették, az orleáni herczeg a szabadság iránti
gyűlöletből nem ismerte el IV. Henriket angol királynak A szabadság és
a franczia nemzeti érdek ekkor tehát nagyon is ellenséges lábon állott
egymással. Végre is a franczia nemzeti eszme győzött.
V. Henrik követelte a bretinyi szerződés végrehajtását, hogy beleköthessen a francziákba. Visszautasították, mire kikötött a Szajna torkolatánál s elfoglalta Harflort. Egy járványos betegség irányváltoztatásra kényszeri- tette. Kaié felé fordult tehát, mint hajdan III. Edvard. A franczia udvar
ahelyett, hogy támadó szándékától való eltérítésére mindent elkövetett volna, 80 000 embert küldött üldözésére. Henriknek csak 20,000 embere
Az orleAnszi szűr. <»tja .1 ináglyár.i
Endrei Zalán: A Vitás Tfirté.ielíne. III. ..Globus' müintézet. Budapest.
Jánosnak, az orelani hercegnek meggyilkolása (1. 447. old.)
híve, ott megfojtotta. A dofen azt hitte, hogy e gyáva bűntény a kormánynak egyedüli urává teszi őt. Csalódott. A burgunyonok szövetségre léptek
az angolokkal. A párisiak, kiket az éhínség megtizedelt, ürügyet találtak
arra, hogy átpártoljanak az angolokhoz, mert egyedül tőlük remélték a
nyomorúságuktól való megszabadulásukat. Rövid idővel rá megkötötték a troai szerződést (1420), mely V. Henriket VI. Károly örökösének teszi meg s a dofent az utódlásból kizárja. A rendek is elismerték V. Henriket örökösnek, a parlament a dofent száműzte s a trónra méltatlannak mondta A világi és egyházi urak lelkiismereti furdalás nélkül esküdtek hűséget az új örökösnek.
V. Henrik nőül vette VI. Károly leányát. De ekkor kezdődtek el zavarai. Megbetegedett. Mikor kijelentették neki, hogy fia született, így szólt: „Monmut Henrik (önmagával beszélt) rövid ideig uralkodott s sokat hódított; Vindzor Henrik sokáig fog uralkodni s elveszít mindent. Történjék
isten akarata! “ 1422-ben meghalt, a régensséget fivérére, Bedfordra hagyta, akinek azt ajánlotta, hogy sohase alkudozzék a dofennal és békét tartson
a burgonyi herczeggel. V. Károly ugyanebben az évben követte a sírba.
Egyszerre két királyt kiáltottak ki Francziaországban, egyiket Párisban, az angol VI. Henriket, a másikat, a franczia VII. Károlyt Berriben.
Károly nagyon nehéz helyzetben volt. A monszenvinői vereség katonáit
kiűzte Pikardiából. Nem mintha vezérei vagy lovagjai ügyetlenek vagy gyávák lettek volna. Nem, de az udvar az elpuhultság, ármányok és pa
zarlás színhelye volt. Az angolok, a bölcs Bedford vezetése alatt, sokkal óvatosabbak voltak vállalkozásaikban. Igaz, dölyfük már boszantotta a francziákat; a burgonyi herczeg, az angolok nélkülözhetlen szövetségese, csaknem megverekedett Glószterrel, Henot Zsakelin s különösen örökségeFrancziaország kulcsát elhagynia. A véletlen megmentette Francziaországot.
Egy kis faluban, Domrémiben, élt egy szegény parasztcsalád: az apa
D’Ark Jakab, az anya Romé Izabella. Három fiuk és két leányuk volt.
Ezek egyike, Johanna, szelíd, engedelmes gyermek volt, szorgalmas és szerény. Vallásossága, bár gúnyolták érte, korával növekedett. Nem vet részt társnői játékaiban, amint elvégezte munkáját, a templomba futott imádkozni, vagy a mezőre szaladt ábrándozni, hallgatni a harang szavát. A háború akkoriban pusztított legjobban. Johanna ismerte a háború csapásait, a pusztítások az ő faluját sem kímélték meg. Sőt Domrémi armanyak lakói gyakran véres verekedést folytattak a szomszédos burgunyon faluval. Johanna fivérei is nem egyszer véresen tértek haza. A politikai szenvedély lassanként vallásos fanatizmussal vegyült nála, ami nőknél nem ritka dolog. A krevanti és vernőlyi csaták után különös állapotba esett.
Víziói voltak, hangokat hallott, melyek így szóltak hozzá: „Johanna, légy
mindig vallásos, becsületes, jó gyermek s isten megsegít.“ Mikor Orleant ostromolták, Mihály arkangyal jelent meg előtte s azt mondta neki, siessen a király segítségére. Megrémült s azt vetette ellen, hogy ő csak egy szegény falusi leány, de az angyal ismételte parancsát s elégedetlennek látszott. Attól fogva háromszor hetenkint víziói voltak, látta szent Margitot
és szent Katalint. Már csak az ő szavukra hallgatott. Hogy a fölső parancsokat végrehajtsa, el akart indulni a háborúba. Az apja megtudta s
kijelentette neki, hogy inkább megfojtja. Meg akarta házasítani. Erre Johanna megszökött egy nagybátyjához, onnan pedig Bodrikurt vokulőri kapitányhoz ment, aki hosszas habozás után tíz katonával a Loár partjaira kísértette.
Megérkezett a király székhelyére. Elvegyült a többi udvaroncz között.
sikerült. Poatiéba küldték, ahol a tudósok kikérdezték, mert némelyek azzal vádolták, hogy az ördög szolgálatában áll. Egyszerű, világos feleletei lefegyverezték a kételkedőket. Tisztasága, vallásossága elragadta a népet s győzött az udvar hitetlenségén. VII. Károly fegyvert, lobogót, apródot
adott neki s Orleanba küldte legjobb vezéreivel. Erkölcsösebbé tette a
tábort s lelkesítette azt. D’Ark Johanna 1429 április 20-án ment Orleanba
s Inájus 8-án már az angolok fölhagytak az ostrommal. Most már meg
is foglyul esett. Beveszi Troát s végül bevonul Reimszbe s jelen van a
király felavatásán.
Johanna azt hitte, hogy ezzel befejezte küldetését s vissza akart térni
Domrémibe. Visszatartották. Bevette magát Kompiénybe, hogy ezt megmentse a burgundi herczeg támadásaitól s egy kirohanással fedezze a
visszavonulást. De a kirohanás után a kormányzó bezáratta a kapukat,
mielőtt visszatérhetett volna s így Luxemburg gróf kezébe esett, aki 10.000 frankért eladta az angoloknak.
Az angolok az ördög küldöttjét látták benne s ezt boszorkány-pör utján be is akarták bizonyítani. A párisi egyetem kérte, hogy Párisban ítéljenek fölötte, Bedford pedig Ruant választotta, mert ez hű volt az angolokhoz s így a pör kimenetele biztosabbnak látszott. A pör vezetését Kosón Péter, bovézi püspökre bízta. A pörben semmiféle formát sem
tartottak be. Egyszerű, biztos feleletei kijátszották a cselvetéseket. Röviden,
hősiesen felelt. Azt kérdezték tőle: ölt-e? „Soha, felelte. Lobogót vittem kard helyett, hogy meg ne öljek senkit. Hogy győztem, isten akarata volt.“
Gyűlöli isten az angolokat? „Azt nem tudom, de azt tudom, hogy az
angolokat kiűzzük Francziaországból.“ Két fővádat tartottak fönn ellene, hogy férfiruhában járt s hogy nem akarta magát alávetni az egyháznak.
Ezt pedig azért nem tette, hogy ne kelljen elismernie a törvényszéket,
mely fölötte ítélt. A férfiruhákat levetette egy pillanatra, de börtönőreinek
durvasága miatt újra föl kellett őket vennie. Erre Kosón visszaeső eret
neknek jelentette ki s átadta a világi törvényszéknek, hogy az égettesse el. 1431 május 30-án elégették a ruani főtéren.
D’Ark Johanna halálával is hasznára volt a francziáknak. Az angol pártot utálták, átkozták, amiért egy nőt, egy fiatal szüzet elpusztított. A burgundi herczeg nemzetellenes pártállását restelte. Johanna az egész nemzetet visszavitte Károly táborába. 1431-ben Fülöp két éves fegyverszünetet kötött a királylyal. A háború, hála Rismond bölcs és erélyes
vezetésének, kedvezőbbre fordult. Bedford hiába hozta Párisba s koronáz-
Rettenthetetlen Jánost meggyilkolják a montuvi hídon.
okosság, merész vállalkozások kora váltotta föl. Befejezte az ország meghódítását, de azalatt sebeinek gyógyítására is sokat tett. A pragmatika
szankczióval végét vetette az egyházi viszálynak, az orleáni rendelettel a katonai viszálynak. Az állandó hadsereg roppant ellenzésre talált a nemes
ségnél, mely lázadásban tört ki. Károly legyőzte őket. Angliában egy párt, élén a vincseszteri bíborossal, szintén a békét követelte. 1441-ben tényleg fegyverszünetet kötöttek, melyet Anzsu Margitnak VI. Henrikkel való házassága pecsételt meg.
Mikor a fegyverszünet letelt, Károly újra megkezdte az angolok ellen a háborút, még pedig nagy szerencsével. Rismond és Dünoa forminyii
győzelmükkel visszahódították Normandiát (1450), úgyszintén Gujanát is. A kasztilyoni diadal, melyben Talbot is elesett, végkép visszaadta ezt a
tartományt a francziáknak. S ezzel be is fejeződött a százéves háború.
Rostély-sisak.
FRANCZIAORSZÁG ÉS ANGLIA A SZÁZÉVES HÁBORÚ
ALATT.
A háború alatt a két ország ellenkező irányban haladt. A franczia
királyi tekintély folyton gyarapodott, az angol pedig, mely a normandok
alatt oly hatalmas volt, utódaik alatt végképp lehanyatlott. A háború is hozzájárult ehhez. Hogy seregük s pénzük legyen, az angol királyok folyton segítséget voltak kénytelenek kérni a parlamenttől s így ez a koronát bizonyos függésben tartotta, míg Francziaországban a szerencsétlen háború a szabad intézmények fejlődését lehetetlenné tette.
Edvard alatt, akinek győztes háborúihoz folyton pénzre volt szüksége s így a parlamentet évenként többször is össze kellett hívnia, az
alkotmányos jog három lényeges elvét hozták be: a parlament beleegyezése nélkül szedett adók törvénytelenségét; a két ház közreműködésének
szükségességét valamely törvény megváltoztatásához; végre az alsóház tagjainak ama jogát, hogy a király tanácsosait, ha a parlament bizalmával
visszaélnek, vád alá helyezze. Azonkívül megállapították a fölségsértés 7 esetét, míg azelőtt minden az volt, amit a király annak nyilvánított.
Úgyszintén erő s ellenzésre talált az adók s illetékek fölemelésére irányuló
törekvés.
Ugyancsak Edvard óta van meg a parlament összetételének pontosabb meghatározása és két házra való osztása: a felsőházra, vagyis a lordok
házára, melyben a nagy urak öröklés jogán, de a király meghívása alapján, továbbá a magas egyházi méltóságok foglaltak helyet és az alsó
házra, vagyis a képviselők házára, akik választás utján kerültek be s két osztályra oszlottak: a lovagokra, vagyis a grófságok kis nemességének képviselőire, akiket a szabad birtokosok választottak; továbbá a választott
polgárokra, kiket akár a királytól, akár hajdani hűbéruruktól nyert jogok
alapján alakított várközségek választottak; azokra, akiket a király hajdani vagy mostani uradalmain fekvő városok választottak; s végül azokra, akiket olyan községek választottak, melyek képviselőik ellátásához hozzá képesek járulni. A behívó rendeleteket a bírókhoz küldték s ez őket felhatalmazta arra, hogy grófságonkint két lovagot választassanak, városonkint és várközségenkint pedig két-két polgárt. A grófságok képviselői megbízóiktól 4 sillinget kaptak, a városi képviselők kevesebbet. Eleinte a várközségek valamennyi lakója vett részt a választásban, később ezt a jogot
az illető várközség képviselőtestülete ragadta magához. A városok és várak
III. Edvard alatt 180 képviselőt küldtek a parlamentbe, a lovagok 74-en
voltak.
II. Rikárd mozgalmas uralkodása alatt a parlament fejlődése még tovább haladt. De la Pol Mihály kanczellár pőrében történt meg elő ször, hogy a parlament azt a jogot gyakorolta, hogy maga: köztisztviselőket, akiket a közönséges törvény nem sújthatott, a lordok házának itélőbirósága elé állította. Ilyen eset volt II. Rikárd Ítélet alapján való letétele. Ez volt az első eset, hogy egy királyt alattvalói elitéltek.
Henrik uralkodása más okokból volt alkalmas a közszabadságok erősödésére. A lankaszteri ház, melyet a nép segített a trónra, parlamentáris és szabadelvű szellemet követett. Henrik alatt már azt is megállapították, hogy az adók mire fordítandók.
Henrik alatt is a parlamenttől függött az adók ügye és ennek révén a királyság is.
így épült föl Anglia alkotmányának dicsőséges épülete. A XV. század
közepén az angol nép a nagy karfában jogai kijelentését bírta és megvolt
neki e jogok biztosítéka is, az egyesek számára az esküdtszékben, a köz számára pedig a parlamentben. A nemzeti biztosítékok a következők voltak:
Az adók megszavazásának joga, ezek természetének, továbbá elosztá
suknak és hováforditásuk ellenőrzésénekjoga.
A parlament joga a trónöröklés és régensség kérdésének a szabá
lyozására.
A parlament előadhatja az ország sérelmeit és orvoslásukat az adók
megszavazása előtt.
A képviselőknekjogukban áll a király tisztviselőit vád alá helyezni.
V. Károly franczia király koronázása.
Froásszár János egykorú franczia költő és történész történelmi krónikájából. Froászár 1337-ben szüle-
tett Valansziennben és mint kanonok halt meg Simé-ben (Chimay) 1410—119 körül Történeti adatai
1230—1400-ig terjednek és a kor erkölcseinek, szokásainak kitűnő ismertetői.
A két személyi főbiztosíték:
1. Bírói tartóztatható le.
Senki illetékes ülésben
rendelet nélkül senki
sem
2. mint vános területén letén
fölött sem bírósága: s
Ítélkező
a vétséget
annak esküdt,
ítélkezhetik tizenkét, a
melynek
elkövették.
más nyíl-, grófságnak terü- ítélet
Ez
ellen nincs fölebbezés.
biztosítékok szellem,
E nemzeti tiszteletben nagyoknak folytatott szövetkezése
fölött mely tartásáért
a királyi küzdelmében
őrködött biztosítékok kezeskedett.
hatalom
néppel
az
töltötte
arisztokracziát el, melyet
elvű szellemmel óta is megőrzött.
Francziaországban szövetkezett mely községi Később harmadik rendnek. tartott, míg diadalmas megfeledkezett s a XIII. igyekezett sem általános százéves hatalom maguk vették országot
a néppel ség ellen, Pártolta a megindulásakor. is adott a vetség addig megkívánta. később segítették, hatalmat országgyűlések ország folyást.
királyi rendek
az
A ellen való szabad- az-
királyi
hűbéres ellenségük
annak .
a közös mozgalmat politikai
Ez a
királyi azokról, század elérni.
óta
a
a hogy
hatalom nemesvolt.
jogokat a szö- szükség hatalom akik korlátlan
Még
gyakorolhattak kormányzására háború alatt, látszólag át az
megmentsék.
az az be- mikor
megszűnt, uralmat, De
már az 1359-ki országgyűlés visszaál-
pá.Kzüus.n, lítja a királyi tekintélyt, a régi alapján.
» iCd: v»-., n-Pij A király ezt az előzékenységet arra
a samciböí feésaüli. • • D
használja föl, hogy megszabaduljon a
rendektől. Már V. Károly csak egyszer
hívja őket össze, hogy megsemmisítsék kötöttt szégyenletes szerződést. Azontúl
hív
a János király által Londonban
már csak olyan gyülekezeteket
össze, melyekben a király által kijelölt előkelő ségek vesznek részt,
vagy
tartományi gyülekezeteket, melyektől könnyebben megszerezhető az adó, mint a rendektől. 1448-ig ez így is maradt.
A királyság a hűbérességet is legyűrte. A királyi birtokok gyarapodása
folytán, melyek még a százéves háború alatt is növekedtek, a király roppant uradalmak fölött rendelkezett, s így ezek révén is erő sen a hűbérurak
fölé emelkedett. Igaz, az elpusztult hűbéresség újból föltámadt, de más,
kevésbbé veszedelmes alakban. A király nem tartotta meg birtokait magának; valamelyik vérbeli fejedelemnek adta járadék fejében, s így új hűbérességet teremtett, mely a királyi akaratából keletkezett s családi összeköttetései révén a királyi házzal egybe volt kapcsolva; mintegy képviselete volt a királyi hatalomnak a tartományokban. A területek és jára
dékok között nagy különbség volt. Ez utóbbiaK nem voltak a lányokra átruházhatók és a férfiág kihaltával a koronára szálltak vissza. Az a szokás, mely a liliomvirág urainak járadékot juttatott, Szent Lajostól származott. A Valoák is fentartották ezt a szokást.
jog származott, állam ügyeiben vagy elhalasz- rendeletek ki-
hirdetését s így hatályát is. A tiltakozások szokása, melyből jog lett, a parlamentet arra bátorította, hogy a törvények módosításának jogát is köve
telje V. Károly még azt a jogot is megadta a parlamentnek, hogy maga tölthesse be a kebelében megüresedett helyeket; VII. Károly, igaz, meg
semmisítette ezt ajogot.
Az egyetem is gyakran fontos szerepet játszott a politikai életben. Támogatta a királyoknak a gall függetlenség javára szóló törekvését. Zavaros időkben nagy befolyása volt az események menetére s annak tudatában, hogy a parlamenttel együtt mintegy gondolkodó feje az országnak, felszólította a parlamentet(1412), hogy ragadja magához vele együtt a kormányzást, ha látja, hogy a király cselekedetei ellenkeznek a józan ész követelményeivel. De végre az egyetem is kénytelen volt a királyi tekintély előtt meghajolni.
Károly fontos közigazgatási ténye volt a burzsi pragmatika szankczió (1438). Ez az egyetemes zsinatok tekintélyét a pápáé tőié helyezte, a franczia püspökségek és nagy egyházi javak betöltésének választási jogát a franczia egyháznak éskáptalainak biztosította, s megvonta a római udvartól azt a jogot, hogy valamely új egyházi méltóság első évi jövedelméből bizonyos adót követelhessen. Ez a tény nagy befolyást
Ruani jelmezkép a XII. századból. biztosí-
Előkelő ruani nemes tárgyal ruani kereskedőemberrel.
rülménynél fogva XI. Lajos később rencz 1516-ban annak helyére a 1812-i csupán folytatása volt.
Egy másik intézmény behozatala
Ez az állandó hadsereg behozatala hadsereget. VIÍ. Károly nemzeti hadsereget akart.
tott a királynak a templomok patrónusainak választására,'de a többi urnák is a földekre, melyeken a templomok és apátságok emelkedtek. Utóbbi kö-
eltörölte a burzsi pragmatikát s I. Fe- konkordátumot hozta be, melynek az
halálos csapást mért a hűbérességre. volt, mely fölöslegessé tette a hűbéres
Gróf.
Háttérben polgárság, nej
I ranvzui jdmezkép a középkorból.
Keresztes vitéz Püspök.
Az orleáni rendek 1439-ben rendeletet hoztak, mely 1445-ben életbe is
lépett. Ez a rendelet 15 századot alapított meg, vagyis 15 oly csapatot,
mely egyenkint 100—100 fegyveres katonából állott, akiknek mindegyikét 3—3 ijjas követte s akik valamennyien kapitányuk ruhájának mintájára készült, liliomokkal hímzett egyforma kabátot hordtak. Ez volt az egyenruha eredete. A csapatok eltartására évi 1,200.000 fontot szavaztak meg.
Fontos volt a Monti-le-turszi rendelet is (1454), mely az ország összes
szokásainak összeegyeztetését és leírását rendelte el. Ezzel minden, ami addig a királyi tekintélyt csökkentette, megsemmisült. A nagy uraságok egy
része már eltűnt, a többi XI. Lajos, VIII. Károly és I. Ferencz alatt szűnik meg. A király a rendek minden erőlködése daczára az egész kormányzást
magához ragadta. Politikai dolgokban a király nagy tanácsa, jogi téren a parlament, pénzügyi dolgokban a számvezető ség volt az a testület, mely
azontúl az ország közigazgatását vezette. Ebben a beosztásban már van
némi kormányzati szervezet Míg Anglia a politikai szabadság felé haladt, addig Francziaország nagy és erő s monarkiává szervezkedett, melyben a királv elérhetetlen magaslaton állt.
Középkori kerek német paizs.
KÉTSZÁZ ÉV ITÁLIA TÖRTÉNETÉBŐL.
(1250—1453.)
A KÖZPONTI HATALMAK ELPUSZTULNAK.
Abban a nagy harczban, mely a pápaság és a császárság között folyt,
Itália nem tudta függetlenségét elérni. Még akkor sem, mikor ez a két
nagyhatalom pusztulásnak indult. Mert megőrizte a belső zavarok rossz
szokását. Ám a legvéresebb viszályok közepette is virágzott a művészet és
az irodalom, melyek messze túlszárnyalták a többi Európáét.
II. Frigyes halálával megdől Itáliában a német uralom. Fiai, IV. Konrád
Németországban, Manfréd déli Itáliában folytathatták volna az ő szerepét,
de Konrád fiatalon halt el s utódja, Konradin, még gyermek volt. Ellenben Manfréd, tehetsége és összeköttetései révén, még mindig veszedelmes
ellenfél volt. IV. Innocentnek, mikor a lioni zsinatról visszatért, nem volt ideje vele végezni.
Utóda IV. Sándor (1256) sem bírt vele. Manfréd 1258-ban Sziczilia
királyává koronáztatta magát. Brankaleóne szenátor pedig, akit a római
nép három évre teljhatalommal ruházott föl, elűzte Rómából a pápát.
IV. Orbán pápa külső segítséghez fordult; fölajánlotta a nápolyi koronát Szent Lajosnak, aki visszautasította, majd fivérének, Anzsu herczegnek, aki elfogadta és ennek ellenében hűséget fogadott a Szentszéknek, évi
8000 unczia aranyat Ígért és az egyház szolgálatára 300 lovas tartását,
továbbá megerősítette a papság összes kiváltságait s megfogadta, hogy sohasem nyújtja ki kezét sem a császári korona, sem Lombardia vagy
Toszkána után. Orbán utóda, IV. Kelemen keresztesháborút hirdetett
Manfréd ellen. Anzsu Károly és Manfréd hadserege a Grandella melletti
síkon találkoztak. Hosszú véres küzdelem után Anzsu Károly győzött. Manfréd elesett, holttestét a pápa követe a Garilyánóba dobatta.
Manfréd után Konradint kellett legyőzni, aki nagy sereggel érkezett Németorszáából. Az itáliak nem szerették a komor Anzsu Károlyt s így
örömmel fogadták Konradint. Talyiakozzó mellett Károly megverte Konradint és őt barátjával, Bádeni Frigyessel együtt elfogta. Törvényszék elé állí
tották őket, melynek elnöke a győztes Károly volt s a törvényszék a szicziliai király elleni lázadás czimén mindkettőt halálra Ítélte, mire Nápolyban őket lefejezték (1268).
Anzsu Károly, hogy győzelmét még inkább biztosítsa, egész sereg nápolyi és szicziliai bárót lefejeztetett. Rómában 130 bárót égettek el
árulás czimén. Károly ura lett az egész félszigetnek, de még többet akart: a nagy keletrómai, konstantinápolyi császárságot is fel akarta támasztani és birodalmához csatolni. Terveit azonban egyelőre föl kellett függesztenie, részben Szent Lajos tuniszi keresztesháborúja folytán (1270), részben
X. Gergely és III. Miklós pápák miatt, kik szomszédjukat már tulhatal-
masnak Ítélték. Gergely a német császár választásánál odatörekedett, hogy Károlynak északon ellenlábasa legyen. Miklós erő sítette a pápaságot, kibékítette a gelfeket és gibellineket, de azért jobban pártolta ez
utóbbiakat, mert a geífek vezére Károly volt. E pápa uralma azonban
rövid volt, utóda, IV. Márton (1280), ismét teljésen Károly hive volt, akinek választását köszönhette. Károly ekkor 15.000 emberrel Konstanti- nápolyba készülődött.
Ekkor törtek ki a rég visszafojtott elégületlenség következtében a „szicziliai vecsernyék.“ Élt akkoriban egy Procida János nevű orvos. Ez
ferenezrendi szerzetesnek öltözve beutazta Spanyol-, Olasz-, Görögországot és Itáliát. Szövetséget hozott létre az aragoniai király, a pápa s Paleológ
császár között. 1282 ben, husvétkor a palermói nép megtámadta a fran- cziákat erőszakoskodó túlkapásaik miatt. Valamennyit legyilkolták egész Szicziliában. Károly Messzina elé hajóhadat küldött, de ezt megsemmisítették. Nem sokkal azután fiát, Sánta Károlyt is megyerik a tengeren és
el is fogják, III. Fülöp franczia királyt pedig kiszorítják Aragóniából-
Anzsu Károly 1285-ben halt meg. Az 1288-iki szerződés Sánta Károlynak biztosította déli Itáliát, míg Sziczilia III. Péter fiának, Jakabnak jutott. Áz
aragoni ház trónrajutása Szicziliában Itáliát szerencsétlenségére megnyitja a spanyolok előtt.
Az Anzsu-ház el volt foglalva déli Itáliában, a császár pedig Németországban maradt: így az északi Itáliának államai függetlenebbül alakít-
Történél! jelmezkép Itáliai viseletűkről a XIII században.
hatták ki alkotmányukat. kráczia uralkodott, míg túlsúlyban. A Romanya
Lombardiában s főképp Milánóban az ariszto- Toszkánában és Firenzében a demokráczia volt
harmadik alakzat a velenczei arisztokrata köztársaságjárult.
ingadozott e két rendszer között, melyhez
mint
Mikor a német uralom megdőlt Itáliában, a városok podesztái maguk-
hoz ragadták a hatalmat és iparkodtak azt családjaiknak is biztosítani. Milánóban a város gelf podesztái, a Della Torrék jutottak roppant hata
lomhoz, míg őket a milánói gibellin érsek, Viszkonti Ottó el nem kergette s a néppel unokaöcscsét Matteót választatta meg Milánó örökös urává
(1295). Ez a család 1447-ig uralkodott.
Kan veronai gibellin podeszta 1312-ben meghódítja Páduát, Trevizót.
1329-ben halt meg s még e század végén egész családja nyomorultul elpusztult.
A szavojai ház, mely elfoglalta volt az Alpok két oldalát (Szavoja és
Piemont), nem vett részt az itáliai forradalmakban. Övé volt Szalusz és
Montferrát, mely utóbbi 1305-ben házasság révén a görög Paleológ ház- .nak jutott. Az utolsóelőtti montferráti őrgrófot, VI. Vilmost 17 hónapig vasketreczben tartották elzárva s ott is halt meg.
A gonzagák 1328-ban magukhoz ragadták Mantuát, ahol
1708-ig ural-
kodtak, az észtéi ház Ferrarán, Modenán és Redson uralkodott.
A Romanyában a következő családok uralkodtak: Ravennában a
Polentánik, Riminiben a Malateszták, Urbinóban a Montefeltrik, a római Kampányában pedig az Orziniek Tibur, s a Kolonnák Preneszte fölött. Rómában követ képviselte az avinyoní pápát, anélkül azonban, hogy magát ott különösebben érvényesíthette volna.
Középkori olasz tör.
Szent Márk székesegyháza.
KÖZTÁRSASÁGOK.
A fejedelemségek között több város megőrizte a függetlenségét. Négy ezek közül a XIV. században nagy hatalomra jutott: Velencze, Génua, Piza és Firenze.
Velencze 1297-ben hozta be arisztokratikus alkotmányát, a nagy tanácsba való választhatást a nemesi családokra korlátozta; ezt a rendszabályt csakhamar követi az aranykönyv s a tizek tanácsának behozatala. Itália szárazföldjén nem volt birtoka, de sok sziget volt az övé s uralkodott az Adrián. A konstantinápolyi latin császárság bukása után (1261)
hatalmát mindjobban kiterjesztette a keletre is, ahol azonban erő s versenytársa akadt Génua városában.
A XIII, század hajnala hasadtán, Velenczének) uralkodó befolyása a
keleten akkora volt, hogy 1204-ben, mikor némely kereskedelmi üzlete tár
gyában úgy érezte, hogy megcsalták, nem habozott ostrom alá venni az ősi Byzanczot! — Ezen hadjáratot a velenczeiek Szent Lajos franczia király keresztes lovagjaival együtt, — kik szövetségesül ajánlkoztak — küz-
dötték végig. Dandolo Henrik, a köztársaság negyvenedik dózséja, a dicső emlékű hódítő hadvezér, a félig vak aggastyán állott maga személyesen a hajóhadak élére. Ötszáz vitorlással és több mint negyvenezer edzett kipróbált tengerészszel vonult ki erre a köztársasági keresztes hadjáratra, mely annyi dicsőséget, annyi kincset juttatott hazájának és a mely örök időkre hervadhatlan babért fűzött az agg dózse ezüst fürtjeire !
Dandolo meghódította Konstantinápolyt, segített a latin császárságot felállítani, mely a velenczeieket a kelet uraivá és mestereivé tette s megszerezte nekik Kandiát, valamint több szigettengeri ésjóni szigeti birtokot.
Bizancz kifosztásával, az onnan haza hozott fényes zsákmány népesítette be, világra szóló műkincseivel, a Szent Márk székesegyházat és
Velencze többi templomait, tátongó űrt hagyván hátra a feldúlt Zsófia templomban.
Ugyanezen műkincsek vetették meg első alapját a később oly bámula
tossá fejlődött velenczei művészetnek.
Velencze hatalmának eme folytonos és nagymérvű növekedését féltékenyen és aggodalmasan nézte Génua, a mi a két vetélykedő köztársaság
között előbb erő s súrlódásokra, majd hosszú és elkeseredett háborúkra vezetett, melyek Velencze győzelmeit, hírét és szerencséjét növelték.
Velencze fiai nemcsak a szablyát és evezőt forgatták derekasan, de
megihletett mesteri módon kezelték a vésőt és az ecsetet s a tökélylyel
szálltak nemes versenyre müépitészetükben. Ekkor fejezték be a Szent Márk székesegyház örökké bámulatos — ép oly gazdag mint magas mübecsü — mozaik díszítéseit. A Bizancz hippodromjábóí haza hurczolt hatalmas réz
lovak fogantatták az öntvénymüvészet első úttörőinek lelkében az első ih
letet. Felpezsdült a művészi törekvés minden téren!
A szédítő fény és mámor közepette azonban a vezetésében eszélyes,
higgadt köztársaság nem bízta el magát, nem pihent tétlenül babérjain.
Hihetetlen mérvű gyarapodása, felvirágozása, új kötelességeket és feladatokat szabott reá. Fiainak harczi elszántságát, a lelkesedés hevét, józan körültekintő emberies politikával egyensúlyozta. Óvatosan megfontolva cselekedett, mert érezte, tudta, hogy hódítani könnyebb, mint a meghódítódat megtartani.
Velencze, ez a megtámadhatatlan, hatalmas állam minden időben csak a legóvatosabb tájékozás és megfelelő mérlegelés után ment bele más állammal kötött érdekszövetségekbe s ezeket is mindig átmenetileg, lehetőleg csak rövid időre igyekezett kötni és mindannyiszor busásan megfizettette a nyújtott támogatást.
Az Olaszországban széliében dúló viszályok küzdelmeitől mindig távol tudta magát tartani a köztársaság. Büszkén, szinte lenézően szigetelte el
magát a szomszéd hatalmaktól s egyedül saját polgárai példás összetartásában s egységében keresett és talált támaszt és erőt: mely összetartást a
többi olasz népeknek a velenczeiek iránt táplált irigykedése és gyűlölete
egyre szilárdabbá kovácsolta. De ha gyűlölték is az olaszok Velenczét,
féltek tőle és megbecsülték, annyival inkább, hogy igen jelentékeny keres
kedelmi érdekek fűzték őket hozzá és gazdag gyarmataihoz.
Hanem a szerencse kereke mint manapság, akkoron is forgandó volt.
A latin császárság bukása s a bizanczinak helyreállítása 1260-ban, Velen- czére igen hátrányossá vált, mert elkeseredett vetélytársa. Génua az új
császárság oltalma alatt hatalmába kerítette a kereskedést a Fekete-tengeren s a görög császárság területén mindenütt védelemben részesült, minek
következtében Velenczének az arab birodalommal kellett összeköttetésbe lépnie, hogy a keletindiai árukat Alekszandrián keresztül kaphassa. Ámde ez újabb ok lett a háborúra s ujult hévvel és elkeseredéssel tört ki a harcz a két köztársaság között. Sok évi váltakozó hadi szerencse után a génua iák 1298-ban az örökké emlékezetes kiadsai csatában csaknem végképpen megsemmisítették a velenczeiek hajóhadát, amelynek vezére: Zeno Károly- nak hő siessége és kiváló tehetségének teljes érvényesülése s a velenczei polgárság szinte példátlanul álló önfeláldozása nélkül bizonyára végkép el is pusztult volna.
Alig van ennél dicsőbb lapja a velenczei történetnek. Zénó Károly, a hő s vezér negyven sebből vérezve esett össze, de átveszi a vezényletet a dózse, a 60 éves Kontarini, s a győzelemnek leghalványabb kilátása nélkül, a teljesen reménytelennek látszó válságban ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy parancsnoki hajóját el nem hagyja, míg az ellenséget
tönkre nem tette! Ezen hő sies eskü gyújtó hatással volt a már-már csüg
gedő népre. A lakosság leírhatatlan hő siességgel kél nemes versengésre pénz- és véráldozatokban egyaránt és ez a határtalan áldozatkészség, lelkesedés és vakmerő bátorság végre is diadalra juttatja a méltán elveszettnek
hitt szent ügyet! Harmincz polgár család: gyógyszerészek, fűszeresek, szűcsök, bor- és vegyeskereskedők, néhány nap alatt magán vagyonukból óriási költségen teljesen felszerelt hajókkal siettek hazájok védelmére s döntötték el a harczot; mely önzetlen áldozataik és vitézségük megjutal- mazásáért, utóbb mindannyian nemesi rangra emeltettek.
A rákövetkező évben 1299-ben Milanóban kötötték meg a békét, a
melyik időt engedett a velenczeieknek, hogy szenvedett jelentékeny vesz
teségeiket mihamarább kiheverjék. Az az eléggé nem méltányolható, bámulatos egyetértő szellem, mely e népet megpróbáltatása napjaiban mindannyiszor összetartotta, ezúttal is csodákat müveit: csakhamar visszaszerezte nekik, még pedig fokozott mérvben, előbbi hatalmokat és
tekintélyüket. /
Ekkor érett megfontolás után úgy találta a köztársaság, hogy egyre
növekvő befolyásával és hatalmával többé üdvösen nem egyeztethető össze
alkotmányának a múltból fenmaradt demokratikus jellege. Az idegen csá
szárokkal s világi és egyházi fejedelmekkel való érintkezései s tárgyalásai folyamán előnyösebbnek látszott azt teljesen arisztokratikus alapra fektetni
s azért 1297-ben oligarka alkotmányt léptettek életbe, mely szerint a régi, évente választott kollégium átörökölhető, arisztokrata zárt társasággá alakíttatott át. Ekkor nyitották meg az arany könyvet, melybe a törvényhozó nemes családok házasságait és született gyermekeit beiktatták s pontosan nyilvántartották. A nagy tanács eme tagjainak minden fiú utódja elfoglalhatta 25 éves korában törvényhozói székét. Ezen kiváltságot, a leg-
rendkivülibb esetek kivételével, egyetlen új család sem nyerte el. A nagy
tanács elzárása következtében, a mint ezen válság végeredményét nevezték,
Velencze igazgatása aránylag csekély számú kiváltságos család kezébe került. Egyes mellőzött családok tagjai ismételten több összeesküvést szerveztek ezen alkotmány megbuktatására, de mindig sikertelenül, míg végre
annak megvédése és biztosítása érdekében 1335-ben életbe léptették a tizek tanácsának oly borzalmas hírűvé vált intézményét, a mely rendőri hatóság a legkiterjedtebb hatalommal ruháztatott fel. Ez ellenőrizte a hivatalokat; ez volt a legfőbb bírói fórum: ez vezette idővel Velenczének kül- és belpolitikáját. „Mindezen változtatásokat nem szabad az alkotmány
erőszakos változásainak tekintenünk: mondja Szeimonds — azok inkább egymást követő lépések a fejlődésben. Még a tizek tanácsa is, mely első pil
lanatra a legzsarnokabb államgépezetnek látszik, melyet valaha nemzet leigázására kitaláltak, valóban természetes tetőpontja volt az 1172-től kezdve összefüggésben haladó fejlődésnek. Eredetileg azokban a zavaros időkben, melyek a nagy tanács elzárását követték, a végből alkották meg
a tizek tanácsát, hogy a fegyelmezetlen nemeseket megzabolázza és az
oly összeesküvőknek, minő Tiepolo, felszínre vergődését megakadályozza. Hivatása kiváltképen az volt, hogy az állam különféle osztályait fékezze és
hogy oligarkikus jellegét sértetlenül fenntartsa. Tagjait a nagy tanács választotta meg s ők tisztségük lejártával kötelesek voltak szigorúan számot
adni minden intézkedésekről. Nem is igen vágyódtak ezen állásra a velen-
czei nemesek; ellenkezőleg a velejáró kötelességek oly súlyosak voltak és a tizes tanácsosokat, tisztük ellátásánál, néha-néha oly gyűlölet érte, hogy nem volt mindig könnyű az üres helyeket betölteni és hogy törvényt kellett alkotni, hogy addig, míg utódaik nincsenek megválasztva, a tizek nem fejezhetik be működésűket.
Azért tehát a polgároknak kiválasztott bizottságaként lehet őket tekinteni, amelyre a diktátori hatalmat önként ruházták: hogy a polgárék uralmát fentartsák. hogy a fontosabb ügyek vezetését központosítsák, hogy a
köztársaság igazgatásának titkait megőrizzék és hogy elkerüljék azt a
Velenczei viseletck. Előkelő velenczei nők.
1. Fehér ruha, piros nyak- és ktrsávval. Aranyszegélyü zöld palást. — 2 Fehér ruha, alatta rózsaszínű, arany öv és karsáv. Palást kívül galambszürke, belül piros.
A kis fiú ruhája jobb oldalt piros, baloldalt galambszürke. aranyzsinór. — 3. Ibolyaszin ruha, zöld palást, arany csilagokkal, kék bélés, rózsaszín fejkendő.
mint Velencze. A köztársaság ellenében árulás alig fordult elő. Bármennyire önkényesek voltak is a tanács határozatai, senki sem lázadt fel azok ellen. A velenczei hallgatva hajolt meg és engedelmeskedett; mert tudta, hogy minden mozdulatát megfigyelik, hogy kormányának hosszú karjai vannak, melyek idegen országba is elérnek, hogy lehetetlen forradalmat idézni elő a polgárok testületében, kiket a közös érdekek oly tökéletesen összefűztek. A velenczeíek, mert a tőlük függő városokat jóakarólag és atyailag igazgatták és mert a lakosság munkássága következtében kedvező anyagi helyzetben volt, még nagyobb biztosságra tettek szert
A lagúnák lakói, kik kapuik előtt soha sem láttak ellenséges seregeket,
kik Olaszország többi lakosaihoz viszonyítva csak kevés adót fizettek, a
nemeseket szerencsés helyzetük megteremtőinek tekintették: e nemesek
pedig kereskedők voltak.
Tétlenséget Velenczében nem ismertek. A velenczei kereskedése után járt a tengeren, távol tartományokat igazgatott, idegen városokban figyelt saját hazája érdekeire, a köztársaság tengeri csatáit vívta ahelyett, hogy új alkotmányt gondoljon ki, vagy valamely öröklött magánellensége ellen bosszút forraljon.
Ilyen körülmények között aztán ez az alkotmány végképen biztosította
az arisztokrata uralmat minden felforgatási kísérlet ellen.
Firenzében máskép alakultak a dolgok. Polgári hatósága két osztályra oszlott; egyikbe tartoztak a legelőkelőbb foglalkozásúak: bírák, jegyzők, bankárok, orvosok; a másikba tartoztak a szobafestők, kovácsok, kőmetszők stb. Szóval volt nagy és kis polgárság. 1228 ban behozták a polgárok politikai egyenlő ségét azzal, hogy a város élére oly tanácsot állítottak,
mely minden egyes foglalkozási ág legelőkelőbb képviselőiből állt. Ez volt a végrehajtó tanács, melyet minden 2 hónapban megújítottak. Ha ebben
a szervezetben volt is egyenlőtlenség, az csak a nemesség rovására ment,
melyet kizártak a közhivatalokból, hacsak nemesi voltukról le nem mondtak és be nem léptek valamelyik czéh mesterei közé. Dsánó Della Bella
még szigorúbban bánt a nemesekkel s a város polgárait húsz részre osztotta, mindegyik élére egy zászlós urat állított. Valamennyi fölött állt a
fő zászlós úr. Ezt a különös szervezetet Génua, Pisztoja, Piza, Aredzo és Toszkána legtöbb városa átvette.
Hosszu középkori tor díszes huvelylyel.
Középkori milánói hálószoba..
ITÁLIA TÖBBI VÁROSAIRÓL.
Az olasz városok többnyire hadilábon álltak egymással. Génua, mely Velenczével a keleti uralomért, Pizával Korzika és Szardínia birtokáért versengett, 1348-ban a malorai nagy csatában megsemmisítette a pizaiak haderejét, egy századdal később Kiodsa mellett pedig a velenczeit. Erre egész Toszkána a legyőzött Piza birtokára vetette magát. Firenze, Lukka,
Sziéna, Pisztoja, Volterra darabokra szaggatták azt Piza ellenált egy ideig,
de aztán kénytelen volt magát kegyelemre megadni.
Akkor Firenze volt Toszkánában a leghatalmasabb, de kebelében a gelfek és gibellinek folyton viszálykodtak, a fehérek és feketék neve alatt.
Itáliában rettenetes állapotok uralkodtak. Soha annyi embert oly szörnyű
módon nem kínoztak halálra, mint akkor. Elannyira, hogy az olaszok közül sok a hajdan átkozott császárhoz fordult segítségért. VII. Henrik
követte a Viszkontiak és gibellinek hívását, megjelent 1310-ben az Alpok
déli oldalán. Először is helyreállította Milánóban a Matteók uralmát, majd
megsarczolta a városokat. V. Kelemen kiátkozta, a nápolyi király hadserege pedig a gelfekkel együtt megakadályozta további előrenyomulásában, úgy hogy sietve visszatért az Alpokon át, ép oly fejetlenséget hagyott maga után, mint a milyent talált (1313).
Utóda Bajor Lajos 1327-ben szintén átkelt az Alpokon, hogy Rómából elhozza az amúgy is csak inkább képzeleti értékkel biró római császári koronát. Csaknem egyedül tért vissza.
Aztán Lukszemburg János cseh király jött, de azt is megutálták néhány
hónap múlva az olaszok.
Ekkor Gabrini Miklós (más nevén Rienzo) római ifjú felállt a Kapi- tolium lépcsőjére s lelkes beszédet mondott a néphez, melyben emlékeztette azt a hajdani Róma nagyságára s azt indítványozta, rendezkedjék be Róma a régi minta szerint. 1347. május 19-én fegyveresen jelent meg a
Kapitoliumon: a nép tribunnak választotta s reá bízta a rend helyre
állítását. Nyomban szervezte a szárazföldi és tengeri hadsereget, a nemeseket engedelmességre kényszerítette, a rablókat kiirtotta, nagy gabona- és élelmiszer-raktárakat állíttatott fel Rómában a szegények, özvegyek és árvák számára. Rienzo egy napon császári palástba öltözött s a kereszt
lovagjává szenteltette magát, kijelentvén, hogy ami a négy világtáj irányá
ban van, mind az övé.
De a kormányzás prózai nehézségei csakhamar megingatták Rienzo tekintélyét. Hozzájárult ehhez az 1348-iki pestis, mely öt lakó közül hármat megölt. A nép elhagyta Rienzót, a pápa kiátkozta, menekülnie kellett
Később a pápa visszahívta, hogy tekintélyével rendet csináljon a nép között, de ugyanaz a nép, mely azelőtt annyira imádta, most meggyilkolta
Rienzót. Ez volt a szentszék római restaurácziójának kezdete. VI. Orbán
pápa 1378-ban ismét áttette székhelyét Rómába, de a pápai hatalom nem
volt többé az, ami hajdan. Ugyanekkor északon is kitört a háborúság.
Firenze hatalmát belviszály emésztette, Velencze és Génua pedig egymással vívott irtó háborút.
Firenzében az albizziek és a gelfek voltak hatalmon. A gelfek Medicsi Szilveszter mellé álltak, az alsóbb néposztályra támaszkodtak és forradalmat szítottak. A nép részt kért a kormányzatból. Medicsi eleget is akart
tenni a nép óhajának, de nem akarta a hatalmat a söpredékre bízni,
intézkedéseket kért. Szando nem engedett. Erre a legalsóbb néposztály képviselőit elkergették, új kilencztagú kormányt alakítottak, melyben ez a néposztály nem volt képviselve.
Ezalatt Velencze és Génua között is kitört a háború. Pizani Viktor velenczei tengernagy megtámadta s szétverte a génuai hajóhadat 1370-ben.
Következő évben Doria Luczián génuai tengernagy behatolt az Adriába s legyőzte a velenczeieket, akik a lagúnákba voltak kénytelenek menekülni. Doria a lagúnák bejáratánál, Kiodsa mellett állt meg. A velenczeiek annyira
megrémültek, hogy már Kandiába akarták a kormány székhelyét áttenni.
A nép ellenezte a tervet, Pizanit, akit a vereség miatt becsuktak, kiszabadította börtönéből s a génuaiak, akiket Kiodsában ostrom alá fogtak,
kénytelenek voltak magukat kegyelemre megadni. A háború eredménye az
volt, hogy mind a két köztársaság teljesen kimerült. Velencze magához
tért, de Génua többé nem.
Északon legalább hősies bátorságot tapasztalunk a háborúkban. Délen
I. Róbert bölcs uralkodása óta csak alattomos árulkodás és a töméntelen
bűntény volt napirenden. Róbert, Anzsu Károly unokája, a művészetek és a béke barátja volt. Kelemen avinyoni pápa Itália vikáriusává nevezte ki. Az aragoniai király átengedte neki Szicziliát, melyet fivére, Frigyes kormányzott. Róbert azonban Frigyesnek adományozta, s hogy a béke szent
legyen, feleségül adta hozzá a húgát. Unokafivére, Róbert Károly magyar
király lett s utódai nagygyá tették Magyarországot. De nagy a változás,
mikor unokája, I. Johanna követi a trónon. Ez unokafivéréhez, Endréhez ment nőül, de két év múlva megfojtatja. Sok bűn elkövetése után unoka
fivérét, Duradzói Károlyt elfogadta utódjának, majd Lajost, a második Anzsu-házból, V. Károly franczia király fivérét. Duradzói Károly fegyverrel védte jogait, elfoglalta Nápolyi, elfogta Johannát, akit versenytársa közeledtekor megfojtatott (1382). Később megdönti a firenzei népkormányt és
helyreállítja ott az arisztokraták uralmát. De mikor Magyarországon elhunyt (1386), a nápolyi királyság László alatt (1386 — 1415) teljes anarkiába
esett. Halála után özvegye, Johanna szintén két herczeget fogadott fiának,
aragoni V. Alfonzt és Lajos anzsu herczeget, majd fivérét, Renét. Innen származott azután a franczia és az aragoniai párt elkeseredett, hosszú
harcza a nápolyi uralomért.
Nápoly hanyatlásával az utolsó itáliai nagyhatalom is megdőlt. Ugyan
ekkor északon Viszkonti Galeász János, a nagy Matteo dédunokája, egyedüli ura lett Milánónak (1385) s királyságot akart alapítani. Elfoglalta
Páduát, Trevizót, Lombardia legnagyobb részét s onnan a Romanyába akart nyomulni. Firenze hires zsoldos kapitányait, Armanyakot és Haukvéd
Jánost küldi ki ellene, de Viszkonti folytatta hódításait. Mikor a pestis 1402-ben megölte, a milánói hatalom teljesen szétfoszlott. Velencze és Firenze felülkerekedtek, de nem voltak nagylelkűek, Velencze leigázta Veronát, Páduát és Viczenzát, míg Firenze teljesen lerombolta Pizát.
Ezenkívül a zsoldos kapitányokban (kondottieri) új ostort kapott Itália. A két leghíresebb: Monton Bracso és Szforza Attendolo. Csak pénzért harczoltak.
Galeász János fia, Fülöp Mária újra fölemelte Milánó hatalmát Karmanyola nagy tehetségének segítségével, aki aztán Velenczében tragikus véget ért. A legszerencsésebb zsoldoskapitány Szforza Ferencz, Fülöp Mária veje, apósa halála után elfoglalta annak országait, legyőzte Milánó ellenállását s fejére tette a koronát.
Hasztalan tiltakozott ez ellen Velencze s hiába szövetkezett Milánó ellen V. Alfonzzal. Firenzében Medicsi Kozma szerzett érvényt tekintélyének. A szabadság mindenfelé békókba volt verve.
A politikai szerencsétlenségért Itáliát az irodalom és művészet dicső
séges fölvirágzása kárpótolta.
A művészetek nagyot teremtettek e korban; különösen Velencze és Piza
tett ki e téren magáért. Már 1071-ben állt a Szt. Márk templom. 1063-ban
kezdték építeni a hires pizai dómot, 1152-ben csudás keresztelő kápolnáját, amely a római árkádokat és bizánczi kupolákat a görög oszlop-
zattal és a gót díszítéssel egyesíti; 1174-ben épült a ferde torony, 1278- ban a temető hires galériája épül Piza nagyjai számára. A XIII. század végén építi Assziszi Szent Ferencz, Szanta Krocse, Szanta Maria del Fiore templomokat, Galeasz János pedig 1346-ban kezdte a milánói székesegyházat építtetni. Az építészet mellett már a festészet is remekel Csimabue, Dsotto és Masszadsóval.
Az ipar és kereskedelem hasonló lendületet mutat. Amalfi elsőnek látogatta meg hajóival a Keletet, majd Piza túlszárnyalta, de a maloriaj
csata után a tengeri uralmat Velenczének és Génuának volt kénytelen át
engedni. Velencze úr volt az egész Adria felett, a görög és kandiai partokon, Alekszandria utján pedig a keleti kereskedelem is kezében volt. Génua a spanyol és franczia partokat aknázta ki, ez volt az ő igazi területe; de
azért volt hatalma a Keleten is: övé volt Konstantinápolyban Péra-külváros és a Fekete-tenger partján virágzó gyarmata Kaffa, a mai Krím.
Az ipar kivált Milánóban virágzott, melynek 200,000 lakosa és számos
fegyver-, nyereg- és szövetgyára volt; továbbá Veronában, mely évenként 20,000 darab szövetet gyártott és Firenzében, ahol 30,000 vászonmunkás
dolgozott s ahol 30,000 darab szövet készült évenként.
Virult a földművelés is. Lombardia kezdte a mesterséges öntözést, mely fölötte termékenynyé tette a földeket, amiből a lombardok, toszkánaiaké és a Romanya lakói is töméntelen hasznot húztak. 1156 óta Velenczében már állami bank működik, később Génuában és Firenzében is. Lombardok firenzeiek, génuaiak voltak e kornak nemcsak nagykereskedői, de nagy bankárai is, kiknek üzleti könyveiken még uralkodók neve is szerepelt.
Itália tehát a középkorban műveltség tekintetében Európa legelőre- haladottabb országa volt, amiben nagy része volt úgy a régi római műveltség hagyományainak és emlékeinek, mint az itáliai nép nagy fogékonyságának, jeles képességeinek. Annál romlottabbak voltak azonban az erköl
csök, a nemzeti szellem pedig úgyszólván kipusztult.
Kiissza vára Dalmácziában.
MAGYARORSZÁG TEKINTÉLYÉNEK NÖVEKEDÉSE.
KÁLMÁN KIRÁLY.
László királynak csak két leánya maradt. Az idősebbet még maga ad
hatta férjhez Jároszló rutén herczeghez, ellenben az ifjabbik, Piroska her- czegnő gyermek volt, mikor atyja meghalt. Az uralkodó családnak ekkor
csak két fitagja élt, Géza király két fia, Kálmán (született 1070 körül) s
öcscse, Álmos. Közülök választotta László trónjának örökösét és a koronát
Álmos herczegnek szánta, habár nem az volt a család legidősebb férfi tagja, kit megfelelő nevelésben részesített. Hogy gyakorlatban megismerkedjék az uralkodás teendőivel, rábízta a horvát részek kormányzását s beavatta politikai titkaiba.
De László király oly hirtelen halt meg, hogy végképen nem rendez
hette a trónkérdést. A köztudatban az idő sebbségi trónöröklés elve már annyira meggyökeresedett, hogy Kálmán herczeg a saját örökjogát minden
nehézség nélkül elismertethette az egyházi és állami főtisztviselőkkel s az egész közvéleménynyel.
László király Kálmánt papnak szánta s zárdába küldte, sokkal később élő magyar krónikások állítása szerint azért, mert valami testi hibája volt. E krónikások olyan időben írtak, mikor már rég Álmosnak, nem pedig
Kálmánnak leszármazói ültek a trónon. Hogy a hatalmasoknak hízelegje
nek, Kálmánt valósággal szörnyetegnek, szőrös testűnek, púposnak, sántának, kancsalnak, selypitőnek, dadogónak rajzolták. Mindebből szó sem igaz. Kozi..u prágai iró és pap, ki személyesén ismerte, ilyesmiről nem tesz
említést. Odilo, szent-zsilli franczia apát, ki követi küldetésben hosszabb
időt töltött a magyar udvarban, a legmelegebben szól Kálmán képességeiről, nagy tudományáról, de testi fogyatkozásáról semmit sem tud. Az át
vonuló keresztesek, kikkel békében és harczban egyaránt érintkezett, soha sem szólanak rútságáról, vagy valami testi hibájáról s egy régi kézrajz
daliás, férfias alaknak rajzolja. Kétségtelen tehát, hogy amit sokkal későbbi
magyar krónikások fecsegnek visszataszító alakjáról, mind koholmány.
Az Álmostól származó királyoknak akartak kedveskedni, midőn ő süket, Álmost, dicsérték, Kálmán egyéniségét meg minél feketébbnek festették. Kálmán ép, egészséges ember volt s az egészséges testében nemes lélek lakozott. Ifjúsága nagyobb részét kolostorban töltötte ugyan, de ott sem csenevészedett el, hanem megtanulta a fegyverforgatást, a lovaglást, az emberekkel való bánásmódot. Elvonultan a világ zajától, a zárda csendes magányában is szemmel tartotta a közéletet. Szigorúan ragaszkodott a trónutódlási jogához s megtudta nyerni magának a közvélemény rokonszenvét. Királyi egyéniség volt a zárdában is, melyben olyan műveltségre, annyi
sok ismeretre tett szert, hogy meglepte mindazokat, kik vele érintkeztek. Tudott irni-olvasni, örömest foglalkozott az egyházi és világi joggal s mel-
lőztetésének keserű napjaiban a könyvekben keresett vigaszt és megnyugvást. Könyves Kálmánnak nevezték, mert a zárdában annyira megszerette könyveit, hogy uralkodása gondjai közt sem feledkezett meg róluk. Tanult szakadatlanul. Abban az időben a nyugaton csodaszámba ment, hogy az uralkodó a tudományok országában is járatos legyen s róla iró lengyel krónikás egyenesen kimondja, hogy tudományával fölötte áll kora összes királyainak.
Zárdái élete folyamán sohasem ellenkezett László király akaratával; de ragaszkodott trónörökösi jogához s nem engedte magát pappá szenteltetni.
Mikor azonban László végleg el akarta a trónkérdést dönteni, még pedig
oly módón, hogy Kálmánt egri püspökké készült megtenni, az ifjú herczeg
néhány hü emberével lengyel rokonaihoz menekült. László hirtelen halála
hírére meg hazatért s itthon örömmel fogadták; akadálytalanul foglalta el
a királyi széket s koronáztatta meg magát.
Az új király elfeledett minden sérelmet és méltatlanságot; kegyeibe fogadta Almos herczeget s meghagyta atyai örökének, a részfejedelemségnek birtokában.
(nsiP-tOw^S) •isiuioi eaoiczs
Az első nagy nemzetközi keresztes hadjárat, magyar területen át özönlött a keletre. A sok katonához és a hitökért halni kész komoly elemek
hez seregestül csatlakozott mindenféle csőcselék, mely már itthon megkezdte a gyilkolást és a zsákmányolást. Vér jelezte még Németországban a keresztes hadjárat hosszú útját, mert az elgyengült királyi hatalom nem bírta
fékezni kicsapongásait. Rémület és rettegés előzte meg hiröket, mikor a
fegyelmezetlen tömegek, férfiak, nők és gyermekek a tavaszszal (1096. május) a magyar határhoz értek. Kálmán hadaival várta s be sem bocsátotta e nagyobbrészt német fosztogatókat. Az elbizakodott tömegek azon
ban elárasztották a széleket s azon ürügy alatt, hogy a zsidót irtják, rabolni, pusztítani kezdtek. Kálmán kíméletlenül bánt el velők s karddal verte
őket szét. Annál szívesebben fogadta azokat az igazán keresztény hő söket,
kik nem rabolni, hanem harczolni mentek a Szegfőidre.
Gottfrid herczeg serege szeptember 20-án érkezett a magyar szélekhez.
Ott megállt s a vezér csekély kísérettel a közelben levő Kálmán királyhoz
sietett, hogy az átvonulás részleteiről megegyezzenek Egész hetet töltött a
vendégszerető királynál, kivel katonai egyezségre lépett, melyet mindkét fél lovagiasan megtartott. Az előre megjelölt útvonalon a nép mindennemű
eleséggel látta el a kereszteseket, kik meg készpénzzel fizették vásárlásaikat. Kálmán maga kisérte az idegeneket a déli határig, hová november
közepén az utolsó csapatok is eljutottak.
Alighogy e veszedelmes vendégektől megszabadult, Kálmán megházasodott (1097). A normann Roger szicziliai és kalábriai herczeg leányát,
Buzillát vette nőül s nyílt mezőn vagy táborban ünnepelte fényes esküvő
jét, melynek napját előzetesen országszerte közhírré tette. E házasságban nyert Magyarország külpolitikájának megváltozása nyilvános kifejezést. Roger herczeg előkelő részt vett ama világrenditő tusában, mely évtizedek óta
folyt a római pápa s a római-német császár közt s igazi oszlopa volt a
pápás pártnak. Mikor Kálmán az ő leányát választotta hitveséül, országvilág előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar állam is a Szentszék kőiül
sorakozó országok csoportjába lép. Ezzel természetesen magára haragította a császárt, mi nem lett volna baj, mert IV. Henrik keveset árthatott többé
Magyarországnak. A fordulat azzal vált veszedelmessé, hogy a császár támaszt és szövetségest talált Álmos herczegben. A herczeg látszólag bele
törődött ugyan az új viszonyokba, de nyughatatlan becsvágya folyton a koronáról ábrándozott. Talán nagybátyja, László király iránti kegyeletből is ragaszkodott a német szövetség eszméjéhez, s midőn IV. Henrik érintkezésbe lépett vele, könnyen elcsábittatta magát s egész önállóan megújította László király egykori szövetségét a császárral, sőt megígérte, hogy a királyt szintén ráveszi a szövetség megújítására.
Ezzel a két testvér viszonya szükségképen megromlott s útjaik szétváltak. A császár, hogy Kálmánnak bajt okozzon, nyílt lázadásra ösztö-
Szalona iSpalato) ro-njaiból
nözte Álmost, ki csakugyan fegyvert fogott királya ellen. A két testvér hadai Várkonynál találkoztak s csak a Tisza választotta el őket egymástól. Álmos azonban az utolsó pillanatban visszarettent a harcztól s kegyelmet kért
bátyjától, ki szívesen megbocsátotta hűtlenségét. Egy pár évig Álmos bé
kében is maradt. Egyszerre azonban, 1105 nyarán, Németországba futott, hogy régi szövetségesét, a császárt fegyveres beavatkozásra bírja.
Alkalmatlan időben jött; a császár saját magán sem tudott segíteni s így Álmos töredelmesen kért bátyjától bűnbocsánatot. Kálmán ismét kegyelmes volt; szívesen fogadta a hazatérőt, de óvatosságból nem ültette
vissza herczegségébe, hanem másnemű jószágokkal kárpótolta, melyek rangjához illő megélhetést biztosítottak neki (1106). Csakhogy Álmos már
elvesztette erkölcsi egyensúlyát. Rövid idő múltán lengyel földre szökött. Olt zsoldoshadat gyújtött s betört az országba. Kálmán készen várta s a trónkövetelőnek újra kegyelmet kellett koldulnia. Megtörve vetette magát királyi bátyja lábaihoz, ki ismét elfelejtette bűnét s ekkor már harmadizben fogadta kegyelmébe.
Álmos érezte, hogy valami komolyabb tettel kell bűnbánata ő szinteségét bebizonyítani. Fölvette tehát a keresztet s a Szentföldre indult. Útközben azonban egyet gondolt s hazatért. Itthon senki sem bántotta ugyan,
mégis másodízben Németországba szökött (1108). Ekkor V. Henrik ült a
császári trónon, nagyraAörő, kőszívű ifjú, ki saját atyjával is embertelenül
bánt. Nagyatyja, 111. Henrik, hódító politikájának folytatásáról ábrándozva,
készségesen megragadta az alkalmat, hogy Álmos segítségével Magyarországot megalázza. A hódítások, melyeket Kálmán király időközben a ten
germelléken tett, a német udvarban komoly aggodalmat keltettek. Henrik rossz szemmel nézte, hogy ott egy új hatalom veti meg lábát. Hadat indított tehát ellene s 1108 szeptemberben hatalmas sereggel kisérte haza Álmost. De csak Pozsonyig jutott, mely vitézül ellenállt, úgy, hogy a császárnak vissza kellett takarodnia, mire a hideg beálltával Kálmán kiverte
a cseh-morva hadakat, melyek a Vág vidékét ellepték s a Dunáig dúltak.
Henrik sietett is békét kötni és Kálmán király negyedízben megbocsátott
Álmosnak, sőt visszaadta jószágait. De Kálmán a császárral kötött béke
után is a pápás párt tagja maradt s 1112-ben a magyar főpapok országos zsinata szintén kimondotta V. Henrikre az egyházi átkot.
Kálmán, minthogy a nyugati császárral ellenséges viszonyban állt, a keleti császárral igyekezett barátságot tartani. A két udvar közötti jó viszonyt 1104-ben házasság pecsételte meg. Kálmán, aki szeretettel nevelte föl László király árváját, Piroska herczegnőt, a gyönyörű leányt tizenhat éves
korában Kommén Elek császár ugyanolyan korú legidősebb fiával s trónja örökösével, Jánossal házasította össze. Ez a házasság később sok baj és
megpróbáltatás kútfeje lett, melyet azonban akkor, a midőn megköttetett, előre látni vagy csak sejteni sem lehetett. Abban az időben, mikor a szép
Kattaró.
ifjú herczegnő hazájából Bizánczba indult, a házasságot a magyar politika
sikerének tekintették, mert a két udvar benső viszonya megkönnyítette Kálmán királynak, hogy országa déli határait messzire kiterjessze. E tekintetben Kálmán László nyomdokain haladt, csakhogy munkáját nem annyira
folytatnia, hanem elölről kellett kezdenie, meri a horvát hódítás taláp
Álmos herczeg hibájából, talán más okokból ismét elveszett. A horvátok
Péter nevű királyt választottak, aki Kninben (magyarul Tenyő vagy Tinin)
székelt s az ország egész területét uralma alatt egyesítette. Kálmán 1097
tavaszán hadat küldött a bitorló ellen, aki a csatában elesett s így Hor
vátország ismét a magyar király kezébe került, még pedig ezúttal véglegesen.
A horvát hagyomány szerint az új terület megszerzése kevésbbé fegyverrel, mint inkább békés megegyezés utján történt s a horvátok önként fogadták királyokul Kálmánt, ki horvát királylyá koronáztatta magát. Ez utóbbi bizonyos s az is megeshetett, hogy egyes nemzetségfők önkén* csatlakoztak a magyar hadakhoz s támogatták őket az ország meghódításában. A magyar király a horvát földet, a Kapellán túli vidéket egyszerűen
országába kebelezte be. Világi dolgokban épen úgy a nádorispán s a
király többi tisztviselői, első sorban a bán, egyháziakban az esztergomi érsek intézkedtek az új területen, mint az állam többi részeiben s a régi
szokásjog itt is csak oly keretben maradt meg, mint a magyar anyaországban. A horvát előkelő nemzetségek ép úgy haddal szolgálták a magyar
királyt, mint a magyar nagybirtokosok, a köznép meg adót fizetett.
Horvátország akkor leginkább a mai Dalmáczia területét ölelte fel s bekebelezésével Dalmátország is a magyar állam alkatrésze lett, de egyelőre a tengerparti városok nélkül. Ezeket Kálmán nem érintette mindaddig, míg uralma a szárazföldön meg nem szilárdult, mert ebben a kér
désben Velenczére s általában a nemzetközi helyzetre is figyélemmel kellett lennie. Míg azzal, hogy a íulajdonképeni Horvátországot, a horvát- dalmát szárazföldet birtokba vette, egyik állam sem törődött sokat, a tengerpartra nézve a görög és római császár, a pápa, Velencze, a dél-olaszföldi
normannok többé-kevésbbé érdekelt felek voltak. Mindnyájan versenyeztek az Adria feletti uralomért. Kálmán király szemmel tartotta ugyan a tengerpartot, mert tudta, hogy Magyarország tekintélyes európai hatalommá csak akkor lehet, ha a tengerig terjeszti ki határait és ha közvetlen utat nyer az akkori polgárosodás, szellemi élet, ipar és kereskedés főterületéhez, Itáliához. Ezért az európai viszonyok alakulásához képest, hol a nor- mannokban, hol a pápában, hol a görög császárban és Velenczében kereste ama tényezőt, mely megkönnyíti neki, hogy a tengermelléket is birtokba vegye. Minthogy a német császárral szemben a pápa pártjához csatlakozott, a normannokkal meg Bizánczczal ellenezte annak terjeszkedését.
A tengerpart és Zára (Jadra) 1102-ben már Kálmán király birtokában
Kép a daltnát partvidékről.
volt. Csakhamar meghódoltak a többi városok, Trau, Spalato, a szigetek s az egész tengermellék a Czettina vizéig. Kálmán széleskörű kiváltságokkal, gazdag adományokkal igyekezett az új alattvalók minden rétegét megnyerni. Magok választották tisztviselőiket, de a püspököt és a bírót a
király erősítette meg: még adót sem kívánt tőlük s csak az idegenektől a
kikötőben fizetett vámilleték kétharmadát foglalta le a maga kincstára számára. Magyarságot sem telepitett a városokba, hol csak az nyerhetett polgárjogot, akit a polgárság önként felvett sorába. Magyar őrséget sem tett
beléjök, Zara-Vekkia kivételével, hol ispánja székelt. A városokba nem telepitett Kálmán lakosságot, de a dalmát vidékeken igen és ott az új ma
gyar községek lánczolata egész Zára közelébe ért.
Ama szoros viszony, melyben Kálmán király a Szentszékkel állt, nagy
szerű politikai előnyöket biztosított tehát Magyarországnak. Róma lemondott a horvát koronára irányuló igényeiről, sőt hathatós befolyásával támogatta Kálmán hódító törekvéseit s nem kifogásolta, hogy az új szerzemény
végleg a magyar birodalomba kebeleztessék. Amit azonban előde, László
király megtenni nem akart, azt nem ugyan azonnal, hanem vagy tiz esz
tendei meggondolás után Kálmán végre megtette, a római Szentszék támogatását viszonozta. Lemondott a főpapok kinevezésének jogáról s törvényerőre emelte az egyház tilalmát a papok házassága ellen.
Mihelyt Kálmán a főpapi kinevezések körül teljesítette a pápa kívánságait, a papi nőtlenség kérdésében sem maradhatott elődje törvényhozásának alapján. Itt azonban még nehezebben határozta el magát az engedményre s első törvényei, melyeket az esztergomi zsinaton hozott, még a
László király álláspontjához híven megengedték, hogy fölszentelése előtt a
világi pap nősülhessen s házas élete ne gátolja előmenetelében. Végül
azonban Kálmán is állami törvény erejére emelte a papi nőtlenség elvét
s az egyetemes egyház kánonainak megfelelően megtiltotta, hogy aki papi pályára készül, az akár csak fölszentelése előtt is házasságot köthessen,
sőt el kellett küldenie hitvesét annak is, aki az eddigi törvény alapján
házasságban élt.
A honvédelmi szervezet fejlesztése hasonlóan tárgya volt gondoskodásának. Új vármegyéket alakított horvát földön s talán az anyaországban is. Amint a horvát és dalmát területeket egyetlen főtisztviselő a bán felügye
letére bízta, akképen a Királyhágón túli vidék élére külön tisztviselőt, vajdát állított, kinek Erdély összes ispánjait alárendelte. A vajdai intézmény első
sorban a honvédelmi érdeknek szolgált. E védelemre egyébiránt a király
pontos hírszolgálatot is szervezett. Amint valahol a végeken ellenség jelentkezett, az ispán két lovas legényt indított a királyhoz, kiknek a legrövidebb úton kellett hozzá eljutniok, hogy mielőbb megkapja az értesítést s
a fenyegetett pontokra megfelelő haderőt vethessen.
Kálmán uralkodása idején kunok és bessenyők nem is hatolhattak többé az ország szívébe, mint annak előtte. A király alkotó, szervező, kormányzó tehetsége újabb biztosítékokkal látta el a belső nyugalmat, a rendet, a munka védelmét és újkori idegen írók is elismerik, hogy Kálmán Magyarországa Európának akkor legjobban kormányzott állama volt.
A király hatalmát, tekintélyét még mindig nem korlátolta senki. Ő hozta a törvényt és ispánjai, bánjai, vajdái hajtották végre. A tömegek meg
örömmel engedelmeskedtek neki, szívökbe fogadták nevét s templomaikban imádkoztak érette. Kálmán alatt honosodott meg nálunk a királyért
való rendes ima. A királyi hatalom gyarapodása a királyi czimben is kifejezést nyert. Kálmán kibővítette e czimet s nemcsak Magyarország, hanem
Horvátország és Dalmáczia királyának nevezte magát.
Kálmán király büntető törvényeinek egyik leghíresebb intézkedése az, mely a boszorkányod egy fajára (strigae) vonatkozik. A néphit strigáknak
nevezte azokat az éjjeli boszorkányokat, kiket a sátán mindenféle gonoszságra képesített. De hittek másnemű boszorkányokban is, kik igézéssel rontják az embert, mérget kevernek, hamuból és más ilyenből mondják
meg a jövendőt. Ez időben az izmaeliták tömegesen tértek át s ez áttérés
biztosítására a király rendkívüli intézkedéseket tett. Az áttérteknek községeikben katolikus templomot kellett épiteniök s izmaelita ifjú csak magyar
nőt vehetett el, izmaelita leány csak magyar férfihoz mehetett hitvesül.
Hogy az összeolvadást gyorsítsa, a király az izmaelita falvakból a lakosok
felét valamelyik magyar keresztény községbe költöztette át s helyökbe magyarokat telepitett, úgy hogy mindenütt, hol áttért izmaeliták éltek, a lakosságnak legalább fele magyar s régi katolikus volt s a két elem egyházi és
nemzeti egyesülése a leggyorsabb folyamot vette. A mohamedán izmaelitákra azonban ez az intézkedés nem terjedt ki; ezek háborítatlanul laktak
az országban tovább is s ők voltak a Bizánczczal folyó keleti kereskedelem főtényezői, valamint „a királyi kincstár kalmárjai,“ kik az adóban be
folyó nyers termények jó részét kereskedés czéljából meg szokták vásárolni.
Mint ők, akképen a zsidók is törvényes oltalomban részesültek vallásuk, egyéni szabadságuk, valamint vagyonuk tekintetében. Kálmán nemcsak
megvédte az itt levőket a keresztesek vérszomja ellen, hanem befogadta
a nyugatról ide menekülteket is és külön törvényczikkben foglalkozott velők, mely kétségtelenné teszi, hogy akkor még földművelést is űztek s
fekvő birtokot szerezhettek. Csakhogy utóbb behozott olyan kánoni törvé
nyeket is, melyek a zsidót a keresztény társadalomból kizárni s megélhe tését nehezíteni, léteiét minél tűrhetetlenebbé alakítani igyekeztek. Kálmán megtiltotta a zsidó és keresztény közti házasságot, megtiltotta a zsidónak, hogy jószágán keresztény raoszolgát használjon. Minthogy pedig pogány rabszolgát akkor már csak külföldről lehetett szerezni s azt is el kellett bocsátani, mihelyt kereszténynyé lett, ami bizonyára gyakran megtörtént, a zsidó elvesztette a földműveléshez és iparűzéshez szükséges munkaerőt, vagyis abba kellett hagynia e foglalkozásokat. Így a zsidóság teljesen a kereskedésre utaltatott, melylyel szabadon foglalkozhatott.
Kálmán törvényei már lényeges különbséget tesznek kereskedő és termelő közt s arra, aki a saját termelése czikkeit vitte a piaczra, kisebb
vámot róttak, mint a kereskedőre. Amazét leszállították, a kereskedőét meg a kincstár gyarapítására megkétszerezték. Szabályozták a külföldi kivitel módozatait is. Csupán a harminczados pecsétjével lehetett árut az országból kivinni, különben az illetőt keményen megbírságolták. Egyebekben Kálmánnak erős érzéke volt a belső és nemzetközi kereskedés iránt.
A tengerparti városok polgárai szabadon, minden adótól, vámtól, harmin- czadtól mentesen kereskedhettek a magyar birodalom egész területén s a
király gondoskodott a belső biztonságról, az utazás és forgalom könnyítéséről. Nagy országutakat is építtetett a Somogyban, valamint a Boszna
vize közelében, ahol még a XIII. században Kálmán király útjának nevezték
az országutat.
Kálmán különös súlyt helyezett arra, hogy a szabad ember megtartsa
egyéni szabadságát, bármily gazdasági viszonyba helyezkedett is azon telek urával, melyen élt. Törvényben mondotta ki, hogy a szabad hon
lakos, habár idegen földön gazdálkodik, szabad maradjon s az egyezmé- nyileg kikötött béren kívül, más tartozással ne terheltessék.
Tetemesen szaporította a szabad emberek számát a rabszolgák felszabadítása, mely a keresztény felfogás terjedésével egyre nagyobb arányokat öltött. Lelki üdvösségökre való tekintetből mindinkább többen adták vissza szabadságát a rabszolgának. Aki azonban rabszolga maradt, annak nehéz sorsa, úgyszólván baromi állapota nem javult ez időben sem. Csupán egy tekintetben enyhített szörnyű helyzetén Kálmán nemes szíve
és gazdasági érzéke. Ura addig a rabszolgát kénye-kedve szerint adhatta el kül- és belföldre. Elszakította könyörtelenül a férjét nejétől, a gyermeket szülőitől, a testvért testvérétől s a külföldi rabszolgakereskedő a vett
rabszolgát elvihette bármelyik idegen országba, hol a szerencsétlen soha hirt sem hallhatott többé övéiről. Kálmán megtiltotta, hogy a magyar föl
dön született rabszolgát idegen országba kivigyék. Itt, hazájában ura tehetett rabszolgájával akármit, dolgoztathatta, egyik jószágáról a másikra költöztethette, el is adhatta. De külföldre a magyar születésű rabszolgát
többé eladni nem lehetett s a király annak, aki a haza földjén látott nap
világot, megadta a lehető séget, hogy szülőföldjéről, mely a rabszolgának is drága, el ne hurczoltassék. Ezzel némileg a rabszolgakereskedést is korlátozta.
Minthogy Kálmán király papi nevelést nyert, minden magyarsága mel- lott sem juthatott eszébe, hogy a nemzeti irodalmat gondozza s a világiak
közt terjeszsze a műveltséget, melyet ő is a papi elem kizárólagos kivált-
ságának tekintett. Főpapsága körében ellenben volt „számtalan bölcs“ s
főkép Szerafin és Lőrincz esztergomi érsek váltak ki tudományukkal vagy
politikai jártasságukkal. Kálmán az első magyar király, kiről biztosan tudjuk, hogy irodalmi munkára használta főpapjait.
A magyarság ő si viseletét, a katona harczmódját és fegyverzetét ez időben még kevéssé módosította idegen befolyás. Ellenkezőleg a külföldi telepes hamar a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott s főleg ott, hol nem
sürü tömegekben lakott, ruházatában is elmagyarosodott. A magyar akkor
is szerette az élénk, rikító színeket s ruhája, keztyüje, lábbelije, a saru
vagy csizma zöld, vörös, sárga szövetből, illetve bőrből készült. Dolmányát nyitott mente takarta, melyet a mellen gomb vagy csatt kapcsolt össze.
A magyar nép fokozódó jólétét, gyarapodását és hatalmát irigyen nézték
az idegen nemzetek s ez idők egy cseh krónikása azt Írja Kálmán Magyarországáról: „A magyar nemzet erős, gazdag, fegyverben kitűnő és
szembe mer szállani a világ bármelyik királyával“ .
De bármily tisztelt és hatalmas volt Kálmán király: Kilmánt. az embert, élete végnapjaiban, mint ősét, István királyt, fájdalmas csapások sújtották. Nejét, Buzillát, ki két fiúval, Lászlóval és Istvánnal (ikertestvérek voltak s 1101-ben születtek, de László csakhamar meghalt) örvendeztette meg, idő előtt elvesztette. A király 42 éves korában új házasságra lépett valami Eufémia rutén herczegnővel s e frigyet nem kisérte isten áldása. Eufémia könnyelmű, erkölcstelen asszony volt, aki szégyent hozott a tisztes magyar királyi udvarra Férje házasságtörésen érte s utóbb az áldott állapotban
levő asszonyt hazaküldte (1113) családjához. Ott nemsokára fiúgyermeket, Boris herczeget szülte, kit azonban Kálmán nem akart magáénak elismerni.
Ez a gyászos családi viszály mindinkább megmérgezte Kálmán életét s rohamosan fogyasztotta testi-lelki erejét. Folyton betegeskedett s az az aggodalom gyötörte, hogy halála után öcscse, Álmos, meg fogja fiát, a gyermek Istvánt, a koronától fosztani, kit az idősebbségi örökösödési rend ellenére óhajtott utódjának. Hogy saját vérének biztosítsa királyi örökét,
I. István király példájára ártalmatlanná tette Álmos herczeget, noha ez egy pár év óta békén viselte magát. De Kálmán 9 éves fiával, Béla herczeggel,
elfogatta s mindkettőnek kitolatta szemét. Csakhamar aztán maga is befejezte (1116. február 3.) dicsőséges pályáját, mely a magyar birodalmat
és nemzetet egy hatalmas lépéssel vitte előbbre az anyagi jólét s a külső tekintély utjain.
Kálmán király nemcsak Magyarországnak volt kiváló fejedelme, akinek érdemeit nem is tudjuk eléggé méltatni, hanem korának is elsőrangú fejedelme volt, akiről tudták is, hogy számot tevő fejedelem,
akinek anyagi erejét nagyon is hathatósnak tartották és tudták róla, hogy félelmes is lehet, személye iránt pedig mint a legnagyobb tekintélyek iránt,
tisztelettel viseltettek.
KÁLMÁN UTÓDAI ALATT. A BIZÁNCZI TÖREKVÉSEK.
II. István, az új király, 15 esztendős korában lépett atyja, Kálmán
örökébe. István bátor, katonás ifjú volt, a természet jó érzékkel áldotta
meg a kormányzás teendői iránt. Csakhogy idő előtt lett önálló; az élet gyönyöreit túlságosan élvező ifjú testi szervezete hamar megromlott.
István trónra lépése után a külföld magatartásában igen sok veszedelem rejlett, mert az összes szomszédok fel akarták használni az alkalmat, hogy az erős kezű Kálmán helyét gyermekifjú foglalta el. Növelte a ve
szedelmet, hogy a szomszéd országok élén derék, részben igen jeles uralkodók álltak s igyekeztek a magyar állam rovására terjeszkedni. István
király ügyesen megállotta helyét és mérsékelni tudta a veszedelmet. Első sorban a német császár jó indulatát szerezte meg. A császár maga nem is támadt reá, mert más bajok foglalkoztatták. De annál kihívóbban viselkedett a két közvetlen szomszéd, az osztrák őrgróf s a cseh herczeg, sőt ez utóbbi be is tört az országba. István haddal ment ellene, de mikor az ellenség közelébe ért, mindkét részen hajlandóság támadt a békés megegyezésre. Az a megállapodás történt, hogy István személyesen találkozzék a herczeggel. A találkozó helyéül a mai Magyar-Bród környékét jelölték ki, hol 1116. május 13-án mindkét uralkodó fényes kísérettel meg
jelent. Csakhogy a magyarok és csehek közt ismeretlen okból verekedés támadt, mely csakhamar véres harczczá fajult. Maga az ifjú király ügygyel-
bajjal megmenekült a veszedelemből, de tábora a csehek zsákmánya lett. Később azonban István mégis békét kötött, sőt szövetkezett a csehekkel, míg az osztrák határon örökösen folytak a villongások. Északi szomszédaival, a lengyel és rutén fejedelmekkel István jó barátságot tartott, sőt az egyiknek segítségére 1123-ban nagy hadsereggel Ladomérba nyomult.
megtagadták az engedelmességet, szemére hány- s hazatértek, mire a király is abba hagyta
István királynak hazatérte után országa déli részeire kellett figyelmét fordítania, hol Velencze és Bizáncz komoly bonyodalmakat idéztek fel. Mihelyt Velencze Kálmán halálának hírét vette, a görög és a római császárok buzdítására még 1116-ban megrohanta a dalmát városokat és azokat, bár a magyarok vitézül ellenállóiak, mégis elfoglalta a szigetekkel együtt. István nagyobb erővel csak 1117-ben fordulhatott Velencze ellen. Hadai Záránál keményen megverték a velenczeieket s vezérük, a dózse, a csatatéren maradt. István mégis öt évi fegyverszünetet volt kénytelen kötni, még pedig a tényleges birtokállomány alapján, vagyis Velencze megtartotta hódításait. De alig hogy ez a fegyverszünet lejárt, István újra megkezdte a háborút (1124) s Zára kivételével, a dalmát városok, melyek szerették
a kereskedelmi érdekeiknek jobban megfelelő magyar uralmat, önként meghódoltak neki. Csakhogy Velencze nemsokára ismét ura lett és maradt
a tengerpartnak, mert István király erejét új és sokkal komolyabb ellenség
kötötte le.
Ez az ellenség a görög császár volt. Bizáncz a XI. és XII. században
még mindig Európa első keresztény nagyhatalma volt, mely Kisázsián és
a Balkánon kívül olasz földön is hódításokat tett. Erejét ő srégi és gazdag polgárosodásából merítette. A magyar királyság első századában, 1025. óta folyton gyönge, jelentéktelen uralkodók viselték a császári méltóságot s így a fiatal magyar királyság, melyet az Alduna s a Száva választottak el a görög birodalomtól, háboritlanul szervezkedhetett, sőt megszállhatta a
fogadták. Lassankint valóságos magyar menekültek telepe gyűlt köréje; mindenféle elégedetlen elem azon fáradozott, hogy a görög udvart Álmos
erőszakos visszahelyezésére bírja. A császár a menekülteket tényleg fel akarta a maga hatalmi czéljaira használni; biztatta, segélyezte őket, de
amíg másutt sürgősebb dolga akadt, nem léphetett a fegyveres beavatkozás terére.
István nem kicsinyelte a bizánczi veszedelmet, érintkezést keresett a görög császár minden ellenségével: a nápoly-szicziliai normannokkal, kik Bizánczczal örök harczban álltak; továbbá a szerbekkel, kik akkor nem a mai Szerbia területén, mely görög uralom alatt állt, hanem messze a
Szávától, mélyen lenn a Balkánon laktak. Akkori országuk hegyes, erdős, nehezen hozzáférhető vidéken, a mai Novi-Bazár körül Bosznia, Dalmáczia
és Albánia közt feküdt.
Barátságát a normannokal István király akkép szilárdította, bogy 1121- ben nőül vette R ó b e r t kápuai herczeg leányát. Mikor tehát szövetségesről és katonáról eléggé gondoskodott (seregében 700 franczia vitéz is szolgált), nem maradt tovább tétlen nézője Bizáncz kihívásainak. 1127-ben
támadólag lépett fel; hatalmas sereggel a görög birodalomba tört és megvette a két fontos végvárt, Bolgárfejérvárt és Barancsot. Barancs fontos
katonai és közlekedési pontja volt a konstantinápolyi útnak, melyen István
Nisbe, Szófiába, sőt oda, ahol magyar király még nem járt soha, a Bal
kánon túlra, Filippopolig vezette seregét s gazdag zsákmánynyal tért haza. János császár válaszul 1128-ban roppant vízi és szárazföldi haderővel indult Magyarország felé s nemcsak mindent visszafoglalt, amit tavaly elvesztett, hanem megszállta Zimonyt a Szerémséggel. Gyors sikereit annak
köszönte, hogy István király nehéz betegségbe esett s vezérei, ámbár vi
tézül harczoltak, a Dunavonal védelmében súlyos vereséget szenvedtek. Szerencsére István meggyógyult s a következő évben (1129.) a csehek
segítségével nemcsak visszafoglalt mindent, hanem Barancs várát is megvette s falait lerontatta. Még nagyobb szerencséje volt, hogy a császárnak
időközben másutt támadt háborúja s mithogy Álmos herczeg sem ösztökélte többé, mert 1127. ő szén meghalt, a háborút békeszerződés fejezte be.
István király oly nehéz betegen tért haza a harcztérről, hogy biztosra vették halálát. István felgyógyult ugyan, beteges állapotában azonban mindenesetre rendeznie kellett a trónöröklést. A hagyomány szerint csak
ekkor tudta meg, hogy Álmos fia, a vak B é l a herczeg, még él és Pál
püspök és Ottmár ispán rejtegetik a dömösi zárdában. Nyomban magához vette s trónörökössé nyilvánította. István tudta, hogy utódját a Balkán felől fenyegeti a főveszedelem. Ott igyekezett tehát számára biztos támaszt nyerni s evégből Bélát U r o s szerb főzsupán leányával, a derék, férfias lelkű I I o n á v a1 házasította össze (1130). Néhány hóval később 1131. évi márcz. hó 1-én meghalt.
II. Béla, a vak, volt az utóda; ápril 28-án koronázták meg. Testi fogyatkozásával nem vihetett nagyobb szerepet; fiatalsága különben is
voltak, lehetőnek tartották, hogy Bélát ártalmatlanná teszik s olyat ültetnek helyére, kitől életüket és vagyonukat nem kell félteniük. Figyelmük B o r i s r a , Kálmán király eltaszitott nejének, a rutén Eufémiának tör
vénytelen gyermekére esett, kit anyja természetesen azon hitben nevelt föl, hogy Kálmánnak törvényes fia s így a magyar korona jogszerű örököse. A 17 éves, becsvágyó, daliás ifjú hamar Konstantinápolyba sietett,
hogy Piroska császárnét s általa férjét, Jánost megnyerje ügyének. A császárt az önérdek vezette; elismerte Boris trónigényeit s előkelő házasság
gal fűzte magához. Egyelőre azonban fegyverrel nem segíthette, mert másutt volt elfoglalva, de ellátta pénzzel, mire Boris Konstantinápolyból a
lengyelek és rutének közé sietett, hol mint Bizáncz pártfogoltjának hamar akadtak támogatói. A magyar elégedetlenekkel is érintkezésbe lépett s megegyezett velők, hogy ha haddal Magyarországba tör, tömegesen hozzá fognak csatlakozni.
A magyar udvar ismerte a veszedelmet s első sorban a nyugati szomszédokkal igyekezett rendbe jönni. Kibékült az osztrák őrgróffal, sőt hadi-
Ungban) rájok törtek s kíméletlenül szerint 68 előkelő ispán s más királyi a vérengzésben s csak keveseknek lengyel segélyhaddal Abauj vármegyében vereséget szenvedett.
lekaszabolták őket. A hagyomány tiszt vagy birtokos vesztette életét
sikerült Borishoz menekülniük, ki állt, hol (1132 julius 22) teljes
futva
Bo császári még
Boris főtámasza, Ekképen szemben kellett kezéből összeköttetéseivel vetette földet, Boszniának egyik
többé kiragadni
l a meg lábát, melyet a
a Ráma királya czimét.
menekült lesz és
inkább félnie, s mai hol
magyarok Sónak neveztek, völgyét teljesen országához
vissza lengyel l ó herczeg, a a magyar királyi
s minthogy
javult sikerrel 1133
földre, német udvar
Bélának
kezdte a
körül Spalató
Bosznia északkeleti
a Balkán félsziget
Sónak
távolléte idején eddigi bajba keveredett.
de
császárral
viszonya a közös ellenséggel belső
tengermelléket birtokába.
Sprecse
egyetlen sóbányája Béla csatolta
dalmát visszakerült részében, a
megszerezte,
s 1138
ellenségtől sem Velencze Szerb völgyében Ezt a Rámát, fölvette
van.
sőt körül
E fényes eredményeket Ilona, II. Béla király neje érte el, aki kitünően
megtudta embereit válogatni. Férjének jobb keze, buzgó odaadással szolgálta új hazáját, hol gazdag adományokat nyert. A béke és az erélyes kormányzat alatt az ország minden részében tovább folyt a gazgasági
munka, szaporodott a népesség, a jólét s velők az udvar tekintélye és
külső fénye. Mikor 1139-ben a bambergi püspök követei tisztelegtek Bélánál, meglepte őket az ország vagyonossága és a jólétnek országszerte nyilvánuló jelei, a dús talajnak megfelelően fejlődő földművelés. Magasztalva szólották a király egyéniségéről, vendégszeretetéről, udvara díszéről, a lakomák bőségéről.
A királyi pár házasságából négy fiú, G é z a , L á s z l ó , I s t v á n é s Álmos, valamint egy leány, Zsófia származott. Hogy a Bizáncz felől
állandóan fenyegető veszélyekkel szemben a német császárt minél inkább
magához fűzze, a király egyetlen leányát K o n r á d császár egyetlen fiával,
Henrik herczeggel jegyezte el (1139) s az ifjú Zsófia gazdag hozománynyal, a kor szokása szerint, vőlegénye udvarába küldetett, hogy ott azon
körnek megfelelő nevelést nyerjen, melybe házasságával belépni hivatva
volt. Minthogy a görög császárt is nagy birodalma más ügyei kötötték le,
a világtalan király békében fejezhette be életét. 1141 február 13-án halt
meg s atyja mellett Székesfejérvárt tétetett örök nyugalomra.
Trónját tizenegy éves fia, Géza örökölte.
II. G é z a királyt már február 16-án megkoronázták. A gyermek mellett anyja és közeli rokona B é 1 u s, hol mint nádor, hol mint bán, de mindig
mint hü sáfár vitte az ország kormányát! Gézát magát sem zárták ki a
közügyekből, hanem készséggel beavatták az uralkodás titkaiba. Így a gyermek eszes, vitéz ifjúvá fejlődött, eltelve hivatása nagyságától s a
magyar állam hatalmának büszke önérzetétől. „Én csak az istentől félek,
de embertől nem“ — irta egy Ízben (1161) a franczia királynak.
Géza is ápolni akarta a jó viszonyt a német császári családdal, de a
várakozások, melyek húga, Zsófia herczegnő eljegyzéséhez fűződtek, nem teljesedtek. A német politika tervezgetéseibe nem illett többé ez a házasság
s a császári udvarban úgy bántak a gyermekkel, mint valami szolgálóval. Zsófia a német császári udvarból minden nélkül, egy öltözet ruhában
menekült az admonti apácza-kolostorba. Onnan panaszolta el (1146) szomorú sorsát bátyjának, II. Gézának s a szalczburgi érseknek. Mindketten
férfiasán szót emeltek érdekében s Ilona özvegy királyné sem hagyta
cserben. De Géza, ki új férjet keresett számára, hasztalan hívta haza.
Zsófia annyira megszerette a zárdát, hogy örökre ott maradt. E házasság meghiúsításával a német császár szabad kezet akart magának Magyarország irányában biztosítani, mert a kóbor Boris herczeget alkalmas eszköznek tartotta régi hódító terveinek megvalósítására.
Mikor Boris lengyel földről Németországba menekült, Konrád császár, valamint Henrik osztrák őrgróf szívesen látták, sőt támogatták nagy csapat
német zsoldos félfogadásában, melylyel a pozsonyi várat rajtaütéssel birtokába kerítette (1146). De Géza nyomban ott termett s visszaszerezte.
Ez volt első háborúja, példásan meg akarta felidézőjét büntetni. Hadat
üzent tehát H e n r i k őrgrófnak s néhány más osztrák urnák. Szeptember
elején a magyar sereg a mosonyi kapunál állt a király és Bélus bán
vezetése alatt, kiknek ügyes kémei kellő tájékozást adtak a Lajta túlpartján lévő németek elhelyezéséről. A király átkelt hadaival a Lajtán. Besenyők, kunok, székelyek a vihar gyorsaságával vágtattak előre. Követte őket Bélus bán a derékhaddal, a vármegyék népével, míg a király válogatott vitézeinek, testőreinek dandárét vezette. Az osztrák Henrik a döntő harczban döntő vereséget szenvedett s a magyarok sokáig űzték, vágták a futó
osztrákokat meg bajorokat, kik közül számos nemes és fenkölt férfiú s a
közemberekből töméntelen esett el. A vereség oly teljes volt, hogy a német írók évtizedek múltán is fájdalommal panaszolták, hogy a németek még mindig nem mosták le e súlyos vereségök szégyenét.
Géza királynak néhány év múlva ismét a bizánczi veszedelemmel kellett megküzdenie. János császár helyét 1143-ban fia, M á n u e 1, foglalta el, kinek erejében magyar vér folyt, mert Szent László unokája, a szép és eszes Piroska császárné fia volt. Külsőleg is László királyra ütött; kiváló tehetségeit is főleg nagyatyjától örökölte, melyeket azonban atyja, aki maga szinténjeles uralkodó volt, kitűnő neveléssel igyekezett fejleszteni.
Mánuel uralkodásának első nyolcz esztendejét kisázsiai bonyodalmak vették igénybe. Emellett a délolaszországi normannokkal kellett hadakoznia. Mind e küzdelmeiben nem feledkezett meg arról a czélról, melyről már
atyja ábrándozott; a magyar állam meghódításáról; óvatosan készítette elő
terveit, fölkerestette mindazokat az országokat, melyek Magyarországgal érdekellentétben álltak: Velenczét, a rutén fejedelmeket, a német császárt. Másfelől azokat a népeket, melyek Magyarországhoz hajlottak, lehetőleg megtörni igyekezett. Először is a ráczok ellen indult (1151). Géza, ki ekkor
Ruténiában volt elfoglalva, csak csekély hadat küldhetett segitségökre. Így
a ráczok nem bírtak ellenállani s meghódoltak a császárnak. Erre Mánuel
közvetlenül Magyarország ellen fordult s felhasználta Borist, a trónkövetelőt is, ki akkor újra görög földön élt. Sőt megnyerte terveinek a németek új császárját, a rőtszakállu I. F r i g y e s t , ki szintén azzal a szándékkal lépett trónra (1152), hogy meghódítja Magyarországot, vagy legalább megosztozik rajta Mánuellel. A görög császár 1152-ben csakugyan betört hazánkba, ellenben a német fejedelmek „titkos“ okokból megtagadták Frigyestől a segítséget s így az ő támadása elmaradt. Mánuel elfoglalta ugyan Zimony várát és a Szerémséget, melynek lakosságát a Száván túlra akarta átköltöztetni, de Béíus bán erő s haddal visszaszorította a Duna
túlsó partjára. A veszedelem hírére Géza haza sietett Ruténiából s Borist
meg a Temesközből verte ki. Így Mánuel hadjárata meddő maradt s minthogy a németek cserben hagyták s más bonyodalmai is keletkeztek, igen
kelletlenül békét kötött. Géza tudta, hogy Mánuel a legelső alkalommal megszegi a frigyet. A görögök ellenségeinél, a normannoknál keresett tehát támaszt s követét R o g e r szicziliai királyhoz küldötte. Másrészt hatalmas
üzelmei napfényre kerültek, Mánuel udvarába szökött. A görög udvar szívesen fogadta s minthogy időközben Boris meghalt, őt használta czéljaira
eszközül. Mánuel nyomban meg akarta a békét szegni, de mégis megújította, mert egyrészt a nyugtalankodó ráczokkal gyűlt meg a baja, másrészt
1154 végén unokatestvére, Andronikosz, trónkövetelőnek lépett fel ellene s Gézától kért segítséget. Géza nem szalasztotta el a kedvező alkalmat s 1155 tavaszán nagy sereggel tört görög földre. Csakhogy Mánuel
időközben ártalmatlanná tette Andronikoszt s a magyarok ellen fordult. Vele volt István herczeg is, kis magyar csapattal. Géza úgy tett, mintha
meghátrálna, miközben az üldözésére rendelt görög had egyik részét tőrbe
csalta s megsemmisítette 1156-ban Géza is, Mánuel is folytatni akarta a háborút, melyre széleskörű előkészületet tettek. Utóbb azonban öt évre békét kötöttek. Mánuel most csak időt akart nyerni s követeivel ajánlatot
tett Frigyes császárnak a legnagyobb arányú, igazi európai magyarellenes
szövetkezés alakulására, melynek czéljául azt tűzte ki, hogy a két császár
egyesült ereje közösen támadjon Magyaror
szágra. A német császár támadása ezúttal is elmaradt. Sőt világra szóló vállalatai minden
erejét annyira lefoglalták, hogy egyenesen
rászorult Géza jóakara
tára s segélyt kért tőle (1157). Géza csakugyan
600 jó lovas ijászsszal támogatta a fellázadt Milánó s a lombard városok leverésében.
Nem ez a támogatás okozta ugyan, de a
német és a magyar udvar csakhamar barát
ságos viszonyba lépett, mert a két császár mindinkább elidegenedett egymástól. Hábo
rúk folyamán ez az idegenkedés a végle
tekig kiélesbedett úgy, hogy latinok meg görögök jobban gyűlölték egymást a töröknél.
Egyrészt ez, másrészt meg az a körülmény,
hogy a kilátásba vett
préda megosztásán
megegyezni nem bírtak,
Frigyesben egyre
fokozta a bizalmatlanságot Mánuel iránt.
Konstantinápoly volt ez időben a világpolitika központja s Mánuel még
a pápaság ügyeibe is beleavatkozott. Az 1159-iki
pápaválasztáskor a bíboros testületben szakadás állt be. A többség III. Sándort, a kisebbség IV. V i k t o r t kiáltotta ki pápának s ez utóbbit Frigyes, amazt meg Mánuel császár támogatta. Frigyes nagy súlyt helyezett tehát arra, hogy a maga
jelöltjének nyerje meg Magyarországot. De Lukács, esztergomi érsek, korának egyik legkiválóbb főpapja, a pápaválasztás szabadságát hirdette s Gézát III. Sándor táborába vezette. Minthogy Mánuel is e táborban volt, nem folytathatta harczias szándékait Magyarország ellen s 1161-ben további öt évre meghosszabbította a magyar békeszerződést. Csakhogy Géza nem sokáig élvezhette e kedvező fordulatot, mert már 1162 márczius 31-én, férfikora virágában, befejezte dicsőséges életét.
Gézát négy kiskorú fia, István, Béla, Árpád és Géza és négy leánya
siratta. A legidő sebb, III. I s t v á n , csak 15 éves volt, midőn reá szállott a korona, melyet Bizánczban két trónkövetelő az idősebbségi elv alapján
akart tőle elragadni. Bizánczban élt t. i. II. Géza két öcscse: István és
László. Mánuel császár azt hirdette, hogy Magyarországban a trón nem a király fiát, hanem testvérét illeti s így az udvarában levő két herczeg egyi
kének követelte a koronát.
I s t v á n a legerélyesebben védelmére kelt a maga jogának s
bizonyára ép oly sikerrel megoltalmazza, mint atyja, ha időközben lassan,
észrevétlenül a társadalom egy igen nagy részének vallásos gondolkodásában fordulat nem állt volna be. A bizánczi háborúk folyamán az ország
déli vidékein, a kalocsa-bácsi érseki tartomány nagy területén, a görögkeleti egyház veszélyes befolyásra vergődött. A keleti egyház nem szedett
híveitől tizedet s ezzel népszerű lett a tömegeknél, nem kényszeritette
nőtlen életre lelkészeit s ezzel a katholikus világi papságot édesgette
magához. Másrészt Mánuel mesterségesen is terjeszthette a maga vallását
a magyarok közt, mert háborúi folyamán sok ezer magyart telepített át
birodalmába, hol megszokták a görög szertartásokat s ragaszkodtak hoz- zájok, mikor ismét haza kerültek. Így a délvidék lakosságának nagy része
tényleg elszakadt a katolikus egyháztól.
Másrészt mindazok, kik a magyarságot meg akarták tartani szent István egyházában, áldozatkészen sereglettek III. István köré. Lukács esztergomi érsek nemcsak megkoronázta, hanem hathatós befolyásával támogatta is a
nehéz küzdelemben a királyt. Mánuel császár, mihelyt Géza halálának hírét
vette, nagy sereggel indult .Magyarország ellen s magával vitte István és László herczegeket. III. Istvánnak, a koronás királynak helyzete olyan rosszra fordult, hogy Ausztriába kellett menekülnie. Így a katolikusok kénytelenségből megalkudtak a viszonyokkal s elfogadták Mánuel jelöltjét. Csakhogy a császár nem az idősebb István herczeget, kit már egészen
görögnek tekintettek, hanem öcscsét, Lászlót tette meg királynak.
Mánuel jelöltje II. L á s z l ó névvel (1162 nyarán) foglalta el a trónt
s bátyjának az ország egy harmadrészével kellett, mint részfejedelemséggel, megelégednie. De Lukács esztergomi érsek, minthogy az országnak már volt koronás királya s minthogy László katolikus érzelmeiben sem bízott, férfias bátorsággal megtagadta megkoronázását. Ellenben M i k ó
kalocsai érsek László buzgó párthíve volt s noha már másfélszázados
szokás szentesítette az esztergomi érsek azon jogát, hogy ő koronázza meg a királyt, Mikó semmibe sem vette ez ősi szokást, hanem ünnepé
lyesen megkoronázta László herczeget. Erre Lukács egyházi büntetéssel sújtotta Mikót, min az új király annyira felbőszült, hogy Lukácsot elfo
gatta. III. Sándor pápa közbenjárására karácsony napján szabadon bocsátotta ugyan, de ezzel a bitorló és az érsek közti tusa nem ért véget. A nagy ünnepnapon az érsek a királyi kápolnába sietett, hol László épen
a szent misét hallgatta. Itt az érsek egyházi átok alá vetette a királyt, ki megint elfogatta. Lukács csak akkor nyerte vissza szabadságát, mikor II. László egész fiatalon váratlanul meghalt (1163 január 14).
Lászlót az uralkodásban Mánuel másik védencze, az idősebb trónkövetelő követte IV. István névvel.
Istvánt is Mikó, a kalocsai érsek koronázta meg, mert Lukács nem
akarta törvényes urának elismerni. III. István az országba visszatért, a C s á k nemzetség segélyével Székesfejér várig hatolt s junius 19-én meg
verte IV. Istvánt, ki kevesed magával a pesti révhez igyekezett. Csakhogy
futás közben elfogták s átadták III. Istvánnak, ki Lukács érsek tanácsara
nem bántotta, hanem csupán az országból tiltotta ki. E nagylelkűsége sok gyászt és keserűséget hozott reá és hazájára, mert a bitorló egyenesen
Mánuelhez futott, ki haddal sietett a magyar határra. Itt azonban megbé- kült III. Istvánnal, elismerte törvényes királynak, viszont meg István arra
kötelezte magát, hogy öcscsét, Bélát (szül. 1148—50 körül) a császárnak adja át atyai örökével, a horvát-dalmát herczegséggel együtt. III. István
feláldozta az ország egy részét, hogy a többit megmentse. A trónkövetelő
IV. István csökönyösen folytatta üzelmeit s bizánczi területről betört az
országba, mire Mánuel is megszegte a békét s átkelt a Száván. Mikor III.
István tetemes cseh segélyhaddal a déli részekbe nyomult, a császár visszatért ugyan birodalmába, de IV. Istvánnál nagyobb görög hadat hagyott, melyet azonban a király kivert az országból. Erre Mánuel, ki már tényleg megkapta Béla herczeg örökségét, újra békét kötött. Csakhogy IV. István nem nyugodott, hanem megint betört a Szerémségbe. A magyarok Zimonyba szorították s ott ostrom alá fogták. Mánuel azon ürügy
alatt, hogy III. István megszegte a békét, ismét európai szövetséget igyekezett alakítani. Tárgyalt a rutén fejedelmekkel, Frigyes császárral, Henrik osztrák herczeggel, Velenczével s az utóbbi támogatta is. E közben azonban a trónkövetelő IV. István Zimony várában meghalt (1165 április 11).
így III. István túlélte a negyediket, és így történt, hogy III. István később
uralkodott, mint IV. István. De ekkor sem bírhatta békében országát, mert
Mánuel még a nyáron roppant sereggel indult ellene. A IV. István halálával magyar kézbe jutó Zimony várát kezdte vívni s noha Gergely ispán
hő siesen védte, el is foglalta.
Mánuel e győzelme daczára újra békét kötött (1165. aug.), mely a kezén levő horvát-dalmát földön kívül a Szerémséget is neki juttatta.
Csakhogy a következő évben megújult a háború s folyt a hosszú déli
határszél egész mentén, mert a görögök — ezúttal először — az erdélyi
részekre is betörtek. A véres küzdelem folyamán a magyarok nemcsak
vitézül harczoltak, hanem a szerémi és a dalmát részekben hódításokat is
tettek. Ellenben 1168 július 18-án döntő csatát vesztettek: mindkét fél hatalmas hadsereggel és bámulatos kitartással harczolt s egyaránt fájdalmas veszteségeket szenvedett. A harczban a győztes görög sereg annyira kimerült, hogy nem folytathatta az előnyomulást. Lerontotta Zimony falait s a Száva túlpartjára vonult úgy, hogy a Szerémség magyar kézben maradt.
Viszont István hamar kiheverte a vereséget s nagy sereggel indult Dal- máczia visszafoglalására, hol a városok lelkesülten csatlakoztak hozzá s
még a Velencze kezén levő Zára is meghódolt.
III. István a következő békésebb éveket országa belső ügyei rendezé
sének szentelte. 1172 elején István esztergomi udvarában fényes külföldi vendégsereg mulatott, mely a Szentföldre volt átutazóban. Ez ünnepélyek kö
zepeit a király márczius 4-én hirtelen meghalt.
Mikor III. István váratlanul meghalt, ismét csupán két fitagja élt az
Árpádok családjának: II. Géza két fia, B é l a é s G é z a herczeg. Ez utóbbit anyja, Eufrozina özvegy királyné itthon nevelte. Béla ellenben a bizánczi udvarban tartózkodott, hova a békeszerződések értelmében került s ott kitűnő nevelésben részesült. Mánuelnek, mikor az ifjút magához
vette, még nem volt fia s leányával jegyezte el, sőt trónjának örökösévé
jelölte ki (1165). Ennek megfelelően neveltette s a ritka tehetségű ifjú
nemcsak széleskörű műveltséget szerzett, hanem megismerkedett a bizánczi
államismeretek gyakorlati működésével, a bizánczi diplomáczia minden furfangjával. Ölnyi magas, gyönyörű férfiúvá fejlődött; és aki látta, azt mondotta róla, hogg valóban királynak termett, mert méltósága sugárzik arczáról. Csakhogy időközben Mánuel császárnak fia született, mire nemcsak a görög trónról zárta ki Bélát, hanem a leányával történt eljegyzést is felbontotta. Teljesen azonban nem ejtette el s neki szánta a ma
gyar koronát, miért is előkelő fejedelmi hölgygyei, nejének mostoha nőa vérével, a franczia S a t i 11 yon Ágnes antiokiai herczegnővel házasított
össze (1172).
Alig hogy a császár III. István haláláról értesült, Bélával s nagyobb
haddal a magyar határ felé indult. Itthon az irányadó tényezők a trónutódlás kérdésében két pártra oszoltak. A katolikusok Géza herczeghez hajlottak, aki köztük nőtt fel. Ellenben Béla Konstantinápolyban, mikor trónörökös lett, természetesen görög hitre tért s Elek nevet vett fel. Új
hitét megtartotta akkor is, mikor a görög trónutódlástól elesett: résztvett
a görög egyház szertartásaiban s főbb zsinataiban s egyiknek határozatait
alá is írta. A magyar katolikusok eretneknek tekintették tehát s féltek tőle
mely okból Lukács esztergomi érsek s az özvegy királyné az ifjú Géza
herczeget akarta trónra juttatni: így Béláról azt is hiresztelték, hogy testvérét, Árpád herczeget megmérgezte. De Bélának szintén sok hive akadt, kik nyomban III. István halála után követséget indítottak hozzá, mely haza hívja. A követség útközben találkozott Mánuellel: ez átadta
nekik Bélát, kivel csak annyit igértetett meg, hogy hive, barátja marad
mindenkor. Egyebet, hűbéri alárendelést nem kívánt az ifjútól, ki azzal az eltökéléssel sietett hazájába, hogy trőnörökösi jogát minden áron érvényre emeli. Visszatért a katolikus hitre, a római szentszékhez fordult s
a pápa támogatását kereste. Meg is nyerte, ámbár Lukács érsek rendületlenül ragaszkodott Géza herczeghez, miért is hasztalan 4 utasítottaA pápa,
hogy Bélát megkoronázza. Az érsek nem engedett.
III. Béla csak 1173 január 13-án koronáztatott meg, de ekkor sem
az esztergomi, hanem a kalocsai érsek végezte a szent szertartást, kit
erre a pápa ezúttal egész kivételesen felhatalmazott. Csakhogy Géza nem
nyugodott bele az eldöntésbe s a fogságból, melybe bátyja vetette, sógorukhoz. az osztrák herczeghez szökött. Minthogy L i p ó t herczeg nem
akarta kiadni, Béla cseh segélylyel betört Ausztriába. Géza a német csá
szár udvarába igyekezett, de a cseh herczeg elfogta s szövetségesének, Bélának adta át. A király a lázadót szigorú fogságban tartotta, híveit keményen büntette, anyjokat, a tulajdonképeni konkolyhintőt meg Görögországba száműzte s Lukács érseket csupán egyházi állása mentette meg a letételtől. Lassankint azonban Lukács is meggyőződött Béla hithüségé- ről, meghódolt neki s haláláig buzgón szolgálta. Hogy a jövendőbeli trónviszalyoknak elejét vegye, Béla már 1182 május 16-án királylyá koronáztatta fiát, I m r e herczeget.
Béla király trónjának szilárdítása érdekében gondosan ápolta a jó ba
rátságot a pápával, békét tartott a német császárral, a legszívélyesebb viszonyban maradt Mánuel császárral, noha nem kapta tőle vissza horvát-
dalmát atyai örökségét. Mánuel császár 1180 szeptember 24-én halt meg s vele sírba szállt Bizáncz félelmetes hatalma.
Mánuel halálának hírére Béla nyomban visszafoglalta Dalmácziát s a tengerparti városokat, melyeknek latin lakói magok hívták a királyt s lelkesen üdvözölték a magyar uralmat. Különösen megerősítette Zárát; de a tekintélyes városra folyton Velencze áhítozott s Béla két ízben nagy háborút volt kénytelen birtokáért viselni. Az első sokáig elhúzódott (1181—88) s két évi fegyverszünettel végződött. A másikban (1190—91) már határozottan Velencze volt a vesztes s Zára magyar kézben maradt.
A dalmát részek visszafoglalásával egy időben Béla a görög birodalom
más pontjain is hódítólag lépett fel. A magyar állam évtizedek óta volt
támasza a szerbek önállósági törekvéseinek Bizánczczal szemben. Alig
hogy Mánuel, aki leigázta őket, meghalt, újra a magyar királyhoz fordultak tehát és az ő segélyével igyekeztek a bizánczi felsőbbséget lerázni.
Béla támogatta őket s e támogatással egyfelől Észak-Albániát, másfelől Nis vidékét szállották meg. Béla maga is átkelt a Száván, megvette Ba-
rancsot és Nándorfejérvárt (1182). Csakhamar azonban megbékült Izsák görög császárral, kit gyermekleányával, M a r g i t herczegnővel jegyzett el, hozományul adva neki az Alduna mentén tett hódításait.
Ekképen Ráczország magyar segélylyel szerezte meg önállóságát s N e m á n j a István, ki a szerb állam tulajdonképeni megalapítója (1159—96), a magyar intézményeket tartotta szeme előtt országának szer
vezésében s elismerte a magyar király felsőbbségét.
A hagyomány szerint a magyarok Ruténián szálltak le mai hazájokba s királyaink ösztönszeriileg érezhették, hogy azon az úton majdan más
veszedelmes népek bocsátkozhatnak le az ő országukba. Minthogy pedig
Ruténiában az egyes részfejedelemségek urai örökös harczban álltak egymással, királyaink állandóan meg akarták ott gyökereztetni uralmukat, hogy
az a rend és erőgyarapodás központjául szolgáljon. III. Béla határozott
czéljává tűzte ki a szomszéd Holies fejedelemség megszerzését, hogy azt
a magyarság előre tolt bástyájává alakítsa. Holicsban akkor három trónkövetelő tusakodott egymással s a bojárok, a főurak egy része kétség
kívül Bélához fordult, ki benyomult az országba, kiverte a trónkövetelőket, a földet közvetlen birtokává tette s kisebbik fiát, E n d r e herczeget állította az új kormányzat élére. A főpapság azonban ellensége volt a magyar
uralomnak és lázongást szított. Lengyel segélylyel többen versenyeztek a
trónért s a fiatal Endre már 1189-ben kiszorult Holicsból. Béla király belátta, hogy Holies megtartása olyan áldozatába kerülne, minőt nem ér meg.
Kitért a hosszúnak Ígérkező lengyel-rutén háború elől. Békét kötött, mely
ben lemondott az országról, de megtartotta Holies királya czimét.
Béla alatt vonult át Magyarországon a két keresztes hadjárat serege.
Frigyes német császár fölvette a keresztet s valami 100,000 emberrel
indult (1189) a Szentföldre. A roppant had Magyarországon vonult át.
A császárt május 29-én a határon küldöttség várta s kisérte Esztergomba
Béla királyhoz, ki meleg vendégszeretettel fogadta, dús ajándékkal halmozta
el. Csaknem egy egész hónapig (junius 24-ig) eltartott, míg a roppant
német had az ország déli határát elérte, miközben élelmezése mindenütt kifogástalan pontossággal történt.
Béla király maga nem mehetett a császárral, lelkében azonban erősen élt az óhaj, hogy személyesen a Szentföldön harczoljon. Csakhogy a velen- czei, Balkán félszigeti ügyek lehetetlenné tették neki.
III. Béla királynak két fia volt, Imre (szül. 1179) és Endre (szül.
1180), mindkettő első nejétől, Á g n e s királynétól, ki 1184-ben hunyt el s kinek hamvai férjéé vei sok század múltán (1848) találtattak meg a székes- fejérvári elpusztult királyi temetkező templom mélyében s most a budai Nagyboldogasszony-templomban pihennek. Béla csakhamar (1186) másodszor nősült s Margit franczia herczegnőt, VII. Lajos király leányát s Fülöp Ágost király húgát vette hitvesül, ki utóbb, mint özvegy a Szentföldre ment testvéréhez, Henrikjeruzsálemi királyhoz s ott halt meg.
Béla király uralkodása nemcsak külső vonatkozásaiban, hanem a nemzeti élet és polgárosodás minden ágában örök emlékezetűvé vált. Kálmán
óta ő volt az első király, aki tudományos nevelésben részesült s általában
ő az első magyar király, aki nagy és kitünően kormányzott világbirodalom központjában nyerte politikai iskoláztatását. A görög műveltség nem ron
totta meg magyarságát s Bizánczból csak a jót hozta el hazájába, mely akkor kezdett a régi viszonyokból kibontakozni. Rendezte az udvartartást s emelte külső fényét, de azért nem riadt vissza attól sem, hogy országa minden részét bejárja, saját királyi kezével mérje a köblöt, mely a terményadózásnál országos mértékül szolgált. Ő is a szabadban, terebélyes tölgyfa alatt, ispánjaitól környezve, fogadta a panaszosokat s szolgáltatott igazságot.
Valószínűleg Béla volt az, aki .Szent István és I. Géza királyok két
koronájából a mai szent koronát, Szent István palástjából a koronázási
palástot készíttette s általában a koronázás szertartását Bizáncz példájára részletesen megállapította. E végből a fejérvári koronázó templomot is átalakította, kibővítette. És valószínűleg az ő ideje óta tesz koronázása alkalmából esküt a magyar király.
Maga Béla a jog és az igazság embere volt s csak hasonló gondolkodású emberekkel környezte magát. De nemcsak a katonai érdemet becsülte
és jutalmazta, hanem a tudományt és művészetet. III. Béla nemcsak sokat építkezett, hanem ő az első királyunk, akiről biztosan tudjuk, hogy magyar művészt királyi kitüntetéssel koszoruzott. Lelkiismeretesen gondozta az államvagyont, a pénzügyi kormányzatban bizánczi tapasztalatai alapján szigorú rendet alkotott, szabályozta és jobban hasznosította a pénzverés
jogát, fejlesztette a só- és érczbányászatot s talán ő tette a sót kizárólagos királyi egyedárusággá, ami régebben nem volt. Így jövedelmei egyre gyara
podtak s takarékos gazdálkodása dús készleteket halmozott fel kincstárában.
Országát ő is nyitva tartotta a beköltözők előtt s így a lakosság egyre
gyarapodott s új, még vadon pusztaságok népesedtek be. A vendégnépek
megtartották személyes szabadságukat, szabadon költözhettek bárhová s intézkedhettek vagyonukról. Ahol tömegesen együtt maradtak, önválasztotta birájok saját joguk szerint Ítélkezett peres ügyeikben, melyek nem az ispánhoz, hanem a királyhoz, vagy egyik főudvari tisztjéhez felebbeztettek. Közterheiket a király enyhére szabta, s ha kereskedtek, a harminczad- és
útvámmentesség kedvezményét élvezték.
Béla király sohasem mondott le a reményről, hogy a Szentföld föl
szabadításában részt vehet. Terveit azonban előbb a politikai viszonyok
alakulata, utóbb meg betegsége hiúsította meg. Betegágyához rendelte tehát kisebbik fiát, Endre herczeget, kinek nem adott többé külön részfejedelemséget, mint elődei tették ifjabb fiaikkal, hanem megfelelő jószágot és vagyont
rendelt ellátására. Mikor Béla halálát közeledni érezte, Endrével fogadalmat
tétetett, hogy helyette ő fogja a keresztet fölvenni. Kincseinek nagy részét
reá hagyta, hogy meg elelő hadsereget gyűjthessen s mielőbb a Szent
földre vezesse. Azután meghalt (1196 április 23.) idő előtt, a férfikor delén.
A királynék kíséretében gyakran jöttek nyugatról idegenek, kik itt gazdag adományt kaptak s habár ivadékaik elmagyarosodtak: némely hazai szokásaikhoz állandóan ragaszkodtak. Nyugati módra öltözködtek s forgatták a fegyvert. Vértezve, nyugati fegyverdiszben szoktak harczba szállani, míg a törzsökös magyar urak rendesen megtartották atyáik fegyverzetét, melyet a külföldi ember nagyon is egyszerűnek talált, s már a fegyverről észrevette, hogy az urak közül ki a magyar és ki idegen vendég vagy lovag, vagy ilyennek ivadéka.
Konstanzával egy lovag és költő , Peire Vidal is megjelent a magyar udvarban s egy ideig buzgón szolgálta Imre királyt. Költői önérzettel hirdette, hogy sikeresebben terjeszti a nemes király dicséretét, hangosabban hirdeti nevét, értékét világszerte, mint bárki más. Sajnos, e művei nem maradtak fenn s példája a magyar úri körökben sem szólaltatta meg a költői érzést. E körök zajos, vig életet folytattak, de nálunk csupán a hadakozást, perlekedést, vadászatot, eszem-iszomot, szerencsejátékot tartották rangjukhoz illő foglalkozásnak.
A XII. század nyugati úri és katonai köreiben, a lovagok sorában már kiváló költők, trubadúrok, szerelmi dalosok támadtak. Csakhogy rendesen még ezek a költők sem tudtak irni-olvasni, hanem papjaikkal, deákjaikkal jegyeztették fel s terjesztették műveiket másolatban. A magyar úri osztályban, bármi előkelőn élt, nem születtek ilyen lovagi költők. Az urak meghallgatták ugyan a regősök, a hegedűsök csacska énekeit, de ez nem ébresztette fel bennök a költői hajlamokat, sőt arra sem ösztönzé őket, hogy a dalokat, melyekben gyönyörködtek, papjaikkal összeirassák. Bármily magyar volt tehát a társadalom, a XII. századból sem maradt fenn magyar nyelvemlékünk s még mindig csak egyes okiratok magyar szavai jelzik a nemzeti nyelv kiterjedését. Az irodalommal csupán az egyház foglalkozott, az ő hivatalos nyelve pedig a latin volt. A papok azon része, mely itthon a káptalani iskolákban végezte tanulmányait, maga is szerény műveltségre tett szert. Ellenben azokban, kiknek vagyonuk vagy összeköttetéseik megengedték a külföldi iskola látogatását, ott eltompult az érzék a nemzeti szellem termékei iránt.
Pedig már a XII. században megkezdődött a magyar ifjúságnak külföldi taninté
zetekbe való vándorlása. Egyesek 10—12 évig is ott maradtak s dús tudománynyal felszerelve tértek haza. Különösen Páris világhírű főiskolája vonzotta az ifjú magyar
papokat. Ott tanult Lukács esztergomi érsek is. Mások Bolonyát keresték föl: az esett hozzánk legközelebb. A külföldön tanuló magyar papok nemcsak a hittudományi tanfolyamot végezték, hanem épen oly buzgón tanulták a jogot, az orvostant s a XII. század magyar papjai közt sok művelt, tudós ember, sőt jeles jogász és orvos akadt s a magyar szerzetrendek körében az irodalmi munkásság is egyre nagyobb arányokat öltött, csakhogy nem magyar, hanem latin nyelven folyt. Készültek krónikák, évkönyvek, történelmi följegyzések, ámbár eredeti alakjokban ezek sem maradtak reánk. És talán ez időben keletkezett az a történelmi mű, melyben valamelyik Béla király jegyzője a honfoglalás lefolyását rajzolja. Ez a híres Névtelen (Anonimusz, mert nevét nem ismerjük) világi pap volt: talán III. Béla kanczelláriájában szolgált s Imre király idejében írta meg művét.